Part

1001 2|           Bajuszát pedergetve hajolt ki a katona az ablakon.~- Asszonyom,
1002 2|                 Úriasszonyhoz nem méltó a magaviselete.~- Azt a szőke
1003 2|             méltó a magaviselete.~- Azt a szőke nőt adja a kezembe,
1004 2|                    Azt a szőke nőt adja a kezembe, a többivel nem
1005 2|               szőke nőt adja a kezembe, a többivel nem törődöm - feleltem.
1006 2|              Elhatároztam, hogy megölöm a szőke nőt, aztán állítsanak
1007 2|               romba minden. Legyen vége a tisztességnek. Teli torokból
1008 2|                  hogy igenis megcsaltam a férjem, mégpedig ezzel az
1009 2|        megaláztatást éreztem, mint akár a férfiak, akik rajtacsípik
1010 2|               férfiak, akik rajtacsípik a feleségüket.~Hallott ön
1011 2|           Hallott ön valaha Hnatyukról, a szentesi parasztról, aki
1012 2|               feleségét elevenen nyakig a földbe ásta, és a földet
1013 2|                nyakig a földbe ásta, és a földet jól lebunkózta? Azt
1014 2|              volna tenni, amit Hnatyuk, a katonával és a szőke nővel
1015 2|                 Hnatyuk, a katonával és a szőke nővel is. Sajnos a
1016 2|                a szőke nővel is. Sajnos a sors másképpen intézkedett.~
1017 2|             sors másképpen intézkedett.~A háznak két kapuja volt,
1018 2|              udvari ablak, valószínűleg a konyha ablaka, és az udvar
1019 2|              egy másodpercig nem láttam a történteket. Ámde odafent
1020 2|               történteket. Ámde odafent a havas felhők hirtelen szétnyíltak,
1021 2|                hirtelen szétnyíltak, és a hold bevilágított az udvar
1022 2|               az udvar közepére. Láttam a házmestert térdig érő subában
1023 2|        slafrokban futottak elő, és azon a sértő, viháncoló hangon
1024 2|                 az eseményt, amely hang a kárörvendő szegényember
1025 2|         leereszkedni Ibolykát, ugyanazt a szőke asszonyt, akit gyanítottam.
1026 2|               az udvar kövezetére, mint a gumilabda. A következő pillanatban
1027 2|           kövezetére, mint a gumilabda. A következő pillanatban a
1028 2|                 A következő pillanatban a katona is mellette termett.
1029 2|           természetesen rögtön elálltam a kaput. Most már nem emlékszem,
1030 2|             emlékszem, hogy milyen volt a hangom, amelyen kiáltottam,
1031 2|           udvaron.~- Rendőr! - üvöltött a házmester.~Ibolyka és a
1032 2|                 a házmester.~Ibolyka és a katona kivágtattak a kapun,
1033 2|                 és a katona kivágtattak a kapun, anélkül hogy utolérhettem
1034 2|                utolérhettem volna őket. A katona csak a legközelebbi
1035 2|               volna őket. A katona csak a legközelebbi sarokig futott,
1036 2|               Erőszakosan karon fogott, a kocsimhoz vezetett, aztán
1037 2|                  félig ájultan feküdtem a kocsi sarkában, és azért
1038 2|            alatt sokszor jutott eszembe a költő, aki megcsalt ugyan,
1039 2|                emlékezetem szerint azon a szörnyű estén a katona többször
1040 2|            szerint azon a szörnyű estén a katona többször arcul ütött
1041 2|             katona többször arcul ütött a kocsiban. Olyan gyenge,
1042 2|              voltam betegségemben, hogy a leglágyabb szavak jutottak
1043 2|               férjemhez intéztem ezeket a gyöngédségükben ringatózó
1044 2|         ringatózó szavakat, máskor csak a párnámnak mondtam el őket.
1045 2|        bármilyen büszke tollak lengenek a kalapomról. A ruhám, ami
1046 2|           tollak lengenek a kalapomról. A ruhám, ami előkelő dámát
1047 2|                  egy idegen ember műve, a szabóé. Nyerges cipőmet
1048 2|                 szabóé. Nyerges cipőmet a suszter varrta. Hajamat
1049 2|                 suszter varrta. Hajamat a fodrásznő alakítja olyan
1050 2|           asszony lakik. Te tudod, hogy a szívem jó. Te tudod, hogy
1051 2|                 gyermeket; szorítsd meg a kezemet, mint egy koldusét.
1052 2|            akinek olyan szeme van, mint a Szentháromságnak, olyan
1053 2|    Szentháromságnak, olyan hangja, mint a villámnak, amely a Gellérthegy
1054 2|                 mint a villámnak, amely a Gellérthegy szikláit látogatja,
1055 2|                olyan mélázó kedve, mint a szélnek, amely Dunakeszi
1056 2|          szélnek, amely Dunakeszi alatt a sárga kukoricaszárak között
1057 2|              nem felelek magamért, mint a bogáncs sem felelős azért,
1058 2|            azért, hogy elkapja útközben a süvöltő szél; megsimogatod
1059 2|              süvöltő szél; megsimogatod a homlokomat, ha gondolataim
1060 2|        gondolataim úgy kavarognak, mint a játékos halak. Ó, hol vagy,
1061 2|               mezítelenre vetkőztetheti a lelkét!~Így sóhajtoztam,
1062 2|           Miután lakásunkhoz közel esik a Liget, odajártam felgyógyulásom
1063 2|            mintha többé közöm sem volna a városi élethez. Itt ismerkedtem
1064 2|            élethez. Itt ismerkedtem meg a pappal. Mindig bíztam a
1065 2|                 a pappal. Mindig bíztam a kövér emberekben, és mindent
1066 2|               mindent bevallottam neki.~A kövér pap jó ideig betöltötte
1067 2|                betöltötte szívemben azt a helyet, amely hely minden
1068 2|                 hely minden nő szívében a vigasztalódás, az élethez
1069 2|             akik gyermekeiket telepítik a kis trónusra, és a szőke
1070 2|            telepítik a kis trónusra, és a szőke vagy barna fejecskék
1071 2|                nélkül mendegélnek előre a megszabott úton. Nem szerencsétlenek
1072 2|         Gyermekkel nem ajándékozott meg a végzet. Szerelmeimben csalatkoztam.
1073 2|                 tehát, mikor rátaláltam a papra, akit naponkint megvártam
1074 2|                akit naponkint megvártam a kolostor környékén, és vele
1075 2|               lehetek egykor, mint azok a szentté avatott nők, akiknek
1076 2|              akiknek színes arcképeivel a pap sűrűn megajándékozott.
1077 2|                pirosságú arcképét, majd a fejedelmi Szent Erzsébetet.
1078 2|           tanultam: nem riszáltam többé a hátamat, a lábammal sem
1079 2|              riszáltam többé a hátamat, a lábammal sem tettem olyan
1080 2|           tettem olyan mozdulatot, mint a szűk nadrágos huszártisztek,
1081 2|                  nem vettem észre, hogy a házmester fia kidülledt
1082 2|              alsószoknyám fodrát, amint a lépcsőn felfelé haladok,
1083 2|             hogy ki jön mögöttem, midőn a hirtelen kerekedő esőben
1084 2|                 jártam, mint az apácák, a térdemet begörbítettem,
1085 2|                 térdemet begörbítettem, a lábamat nem vetettem széjjel,
1086 2|              nem vetettem széjjel, hogy a lábfejem állása hasonlatos
1087 2|                állása hasonlatos legyen a nemes foxterrier első lábainak
1088 2|                 az állásához, és mindig a földre sütöttem a szememet,
1089 2|                mindig a földre sütöttem a szememet, mint a nagy bűnösök.
1090 2|               sütöttem a szememet, mint a nagy bűnösök. Ó, nem játszottam
1091 2|             nemtörődömséggel megy végig a Váci utcán; míg fátyola
1092 2|                Krisztus szolgálóleánya.~A kövér pap útbaigazítására
1093 2|            útbaigazítására ellátogattam a különböző templomokba, ahol
1094 2|               hiszen nem volt még jogom a boltívek alatt való tartózkodáshoz.
1095 2|              alatt való tartózkodáshoz. A szentképek, oltárképek idegenkedve
1096 2|        nézegettek rám, mintha valakinek a lakásában tartózkodnék,
1097 2|                 fürkésznék. Odalopóztam a mellékoltárokhoz a budai
1098 2|          Odalopóztam a mellékoltárokhoz a budai templomokban, ahol
1099 2|                ahol jól ki voltak kopva a kövek a térdepléstől. De
1100 2|                 ki voltak kopva a kövek a térdepléstől. De csak messziről
1101 2|           messziről mertem nézni azokat a helyeket, ahol a csodák,
1102 2|                 azokat a helyeket, ahol a csodák, megváltások történnek.
1103 2|                hangosan elkiáltja magát a délutáni csendben, hogy
1104 2|               csendben, hogy idegen van a templomban, aki jogosulatlanul
1105 2|                 áldásból. Én nem tudtam a szentképek neveit, de magamban
1106 2|                  hogy ők ismernek engem a hajam színéről, a ruhám
1107 2|                 engem a hajam színéről, a ruhám szabásáról, a sűrű
1108 2|           színéről, a ruhám szabásáról, a sűrű fátyolomról; ez a mindentudó
1109 2|                  a sűrű fátyolomról; ez a mindentudó galéria tán már
1110 2|                 van eddigi életemről... A kövér pap tán közölte előre
1111 2|             kövér pap tán közölte előre a plébániákkal, hogy vigyázzanak
1112 2|          plébániákkal, hogy vigyázzanak a templomokban, mert olyan
1113 2|             mert olyan valaki látogatja a szentélyt, akinek még a
1114 2|                 a szentélyt, akinek még a cipője is bűnös. Azok a
1115 2|                 a cipője is bűnös. Azok a viaszgyertya szagú sekrestyések,
1116 2|                nem viszek-e el valamit. A szundikáló öregasszonykák
1117 2|               szundikáló öregasszonykák a hátulsó padsorokban felnyitották
1118 2|              bármilyen halkan jöttem be a templomajtón; s megfigyeltek,
1119 2|                 nem viszek-e el valamit a csodákból. Még a sötét szenteltvíztartóba
1120 2|                valamit a csodákból. Még a sötét szenteltvíztartóba
1121 2|                 vettek észre. Felnéztem a templom boltozatára, amelynek
1122 2|                 buzgó imádságok tartják a magas párkányokat, oszlopokat.
1123 2|                párkányokat, oszlopokat. A fohászoknak mineműsége színesíti
1124 2|                 színesíti az ablakokat. A kék ablakok mögött bizonyosan
1125 2|          ablakok mögött bizonyosan azok a fohászok gyülekeznek össze,
1126 2|               égi posta számára. Ezeket a magasba küldött üzeneteket
1127 2|             gyermekeik gilisztájáról és a maguk apró-cseprő házi bajáról
1128 2|      apró-cseprő házi bajáról értesítik a Mindenhatót. Miről is imádkozhatna
1129 2|             asszony, aki halála napjáig a leánykori ingeit hordja?
1130 2|                napjait, amely házat már a nagyanyja idejében az Arany
1131 2|                 amely azért röppent fel a boltozatra, hogy jól sikerüljenek
1132 2|           eltett ugorkák és befőttek... A leányok imádságainak talán
1133 2|              várták, mikor szellőztetik a templomot, hogy a fecskékkel
1134 2|          szellőztetik a templomot, hogy a fecskékkel együtt a magasba
1135 2|                hogy a fecskékkel együtt a magasba szökkenjenek. De
1136 2|           Azonkívül bizonyos, hogy ezek a vizes hajkefével fésülködő,
1137 2|            lányok mást imádkoznak, mint a zsidó lányok. Az ő vallásuk
1138 2|               Az ő vallásuk olyan, hogy a gyónás útján megszabadulhatnak
1139 2|                 követtek el, kéznél van a gyóntató pap, akinek megsúghatják
1140 2|                pap, akinek megsúghatják a titkot, míg mi, szegény
1141 2|           szenvedtünk, ha valami nyomta a lelkiismeretünket. Ezeknek
1142 2|              lelkiismeretünket. Ezeknek a hidegvíz arcú, forró szavú
1143 2|                 szavú keresztény nőknek a gyónását kérte tőlem papom.~
1144 2|         gyónását kérte tőlem papom.~Hát a férfiak? Megfigyeltem, hogy
1145 2|             férfiak? Megfigyeltem, hogy a templomba látogató férfiak
1146 2|             nadrágot hord, amelyet néha a cipősarokba erősített kis
1147 2|                kellő ráncokban. Ezekért a mély tekintetű, ünnepélyes
1148 2|             férfiakért nem tenném tűzbe a kezem, mint az asszonyokért.
1149 2|              lengett egyik-másik körül. A templomajtóból egyenesen
1150 2|                templomajtóból egyenesen a kocsmába vették útjukat.
1151 2|         észrevettem, hogy nem vetik meg a női nemet, mert ugyancsak
1152 2|            ugyancsak rajtam felejtették a szemüket még a templomban
1153 2|              felejtették a szemüket még a templomban is...~A kövér
1154 2|         szemüket még a templomban is...~A kövér papnak beszámoltam
1155 2|           előremenetelemmel. Kevesellte a vezeklésnek ezt a módját.
1156 2|            Kevesellte a vezeklésnek ezt a módját. Kijelentette, hogy
1157 2|                hogy igazi ájtatos lélek a templomban még a szomszédját
1158 2|          ájtatos lélek a templomban még a szomszédját sem veszi észre.
1159 2|                kellene magamba mélyedni a templomok csendjében. Főként
1160 2|            húzódtam. Féltem nagy-atyám, a gazdag malomigazgató átkától.~
1161 2|            átkától.~5~Bennek szikrázott a szeme az éhségtől, amíg
1162 2|                az úrnő lelkét, ráadásul a magáét is. Bennek a gyomrában
1163 2|            ráadásul a magáét is. Bennek a gyomrában a Sharp-féle tűhegyű
1164 2|           magáét is. Bennek a gyomrában a Sharp-féle tűhegyű sarkantyúk
1165 2|                 három napra eltiltották a lovaglástól.~- Most már
1166 2|               az úrnő előadásánál, mert a valóságos szegényéletből
1167 2|                úrnő? Mit tudhatta, hogy a jól táplált, gondtalan életű,
1168 2|                 forró vágyakat hordanak a vállfűzőjük alatt? A paráznaságot
1169 2|           hordanak a vállfűzőjük alatt? A paráznaságot igaz szerelemnek
1170 2|                 igaz szerelemnek vélik, a kielégítetlen kéjvágyat
1171 2|                 mindezt nem tudta, csak a szeme kopogott az éhségtől.~-
1172 2|                kovácsolt ajtajára tette a kezét, amely ajtó mögött
1173 2|                kezét, amely ajtó mögött a járókelők véleménye szerint
1174 2|             járókelők véleménye szerint a boldogság lakik. A kapu
1175 2|              szerint a boldogság lakik. A kapu halkan nyikorgott,
1176 2|                hogy fogoly, és szemével a magas kerítést méregette.~
1177 2|               magas kerítést méregette.~A lépcsőház a kertre nyílott,
1178 2|         kerítést méregette.~A lépcsőház a kertre nyílott, amely kert
1179 2|                sárga virágok üdvözölték a látogatót. A háttérben sárgult,
1180 2|                 üdvözölték a látogatót. A háttérben sárgult, nagy
1181 2|           leheletlombozatú fenyő állott a sarokban, amely korántsem
1182 2|               korántsem hasonlított már a viharos hegyeken lakó hatalmas
1183 2|          elfonnyadt, elfinomodott, mint a szép parasztlányok, akik
1184 2|              Enyhén, lágyan kanyarogtak a kerti utak, mintha gondjuk
1185 2|             gondjuk lett volna rá, hogy a ház lakói ne fejtsenek ki
1186 2|        fejtsenek ki nagy fáradságot, ha a kert különböző pontjait
1187 2|                szőrű fehér kutya őrizte a gazdag emberek otthonát.~
1188 2|           Bíborpiros szőnyeg futott fel a lépcsőkön, öreg inas állott
1189 2|           teremből jobbra-balra nyíltak a szobák. A szokásos pesti
1190 2|          jobbra-balra nyíltak a szobák. A szokásos pesti úrilakás
1191 2|              hogy jól szemügyre vehesse a bútorokat, szőnyegeket,
1192 2|             képeket, bár kevésbé érezte a sarkantyút a gyomrában,
1193 2|             kevésbé érezte a sarkantyút a gyomrában, mióta a lakásban
1194 2|           sarkantyút a gyomrában, mióta a lakásban tartózkodott. Az
1195 2|               Bizonyosan odakünn maradt a kapuban, és egy rongyos,
1196 2|                  De Bennek elég volt ez a perc, hogy az elébe helyezett
1197 2|               kiürítse. Jó konyak volt. A Sacher bárban ivott utoljára
1198 2|             bárban ivott utoljára ilyet a bécsi versenyek alatt.~Az
1199 2|          kettőjük részére volt terítve. A fehér kesztyűs, öreg inas
1200 2|         kesztyűs, öreg inas már kimerte a levest, amelyben zsemléből
1201 2|                 sárgarépa tarkított, és a levesestálból egy kakasfej
1202 2|               az ezüst halkan csengett, a szolga nesztelenül járt
1203 2|                  Ilyen pástétomot evett a Vörös Malomban, miután Rizibizi
1204 2|               miután Rizibizi nyergében a 100 császári és királyi
1205 2|                volt Fiáker Milibe. Majd a sültek és szárnyasok következtek.
1206 2|                 szárnyasok következtek. A marhahús olyan porhanyós
1207 2|              Ben elfelejtette megrágni. A kappan boldog önfeláldozással
1208 2|             vendégem volt meghíva mára. A költő, a katona, a pap -
1209 2|             volt meghíva mára. A költő, a katona, a pap - mondta az
1210 2|                mára. A költő, a katona, a pap - mondta az úrnő. -
1211 2|                 De túladtam valamennyin a te kedvedért, emberke. A
1212 2|                a te kedvedért, emberke. A költő a főtt marhahúst szerette,
1213 2|             kedvedért, emberke. A költő a főtt marhahúst szerette,
1214 2|              ritkán jutott Bécsbe, ahol a világ legjobb marhahúsát
1215 2|           emberke. Brünnből hozatom, ha a költőt ebédre hívom. Azt
1216 2|                egészségedre válik. - Ez a fél tucat tyúkláb a katona
1217 2|                  Ez a fél tucat tyúkláb a katona részére volt előkészítve,
1218 2|          részére volt előkészítve, mert a katonának a tyúkláb volt
1219 2|           előkészítve, mert a katonának a tyúkláb volt a kedvenc eledele.
1220 2|                katonának a tyúkláb volt a kedvenc eledele. Némelyik
1221 2|                az óriás tyúkokat, midőn a katona a vendégem. - Hát
1222 2|                tyúkokat, midőn a katona a vendégem. - Hát ezekhez
1223 2|                 vendégem. - Hát ezekhez a kis húspogácsákhoz mit szólsz,
1224 2|          amelynek receptjét ma már csak a kolostorokban ismerik. Én
1225 2|                 Én azonban megszereztem a receptet, hogy a papomnak
1226 2|           megszereztem a receptet, hogy a papomnak kedveskedjek vele.
1227 2|              kedveskedjek vele. Edd meg a pogácsákat, mert a papot
1228 2|              Edd meg a pogácsákat, mert a papot sem várom többé ebédre.
1229 2|              ebédre. Megbosszulom magam a hűtleneken.~Ben, bár kis
1230 2|         hatalmasan tudott enni és inni. A régi szeretők kedvenc ételeit
1231 2|                   Ez schwechati sör, és a költőmnek volt kedvenc itala.
1232 2|       korcsmában mérik Pesten, mégpedig a Király utcában, egy régi
1233 2|               több kancsóval felhajtott a sörből, ha vendégül láttam.
1234 2|               mehetünk Bécsbe sört inni a Kulmbacherhoz. Elégedjünk
1235 2|             elsején jutott hozzá, abban a József körúti kávéházban,
1236 2|               ahol zene mellett szoktak a tisztek üldögélni.~Majd
1237 2|               Francia szerzetesek őrzik a titkát. Sokfelé hamisítják,
1238 2|           néhány eredeti palackhoz.~Ben a pap italát is elfogyasztotta.~
1239 2|               ezeregyéjszakabeli nők és a pesti negyvenéves asszonyok
1240 2|          asszonyok tudnak. Hol tanulják a gyönyörnek e titkait? Bizonyosan
1241 2|               fejhosszal megnyerte.~Ben a díványon elszenderedett,
1242 2|                 hogy javában dögönyözik a mellét, a hátát. Botütéseket
1243 2|            javában dögönyözik a mellét, a hátát. Botütéseket érzett
1244 2|                Talpra ugrott, amint ezt a botok miatt tehette, és
1245 2|           Hárman állottak vele szemben.~A szelíd költőnek vérben forgott
1246 2|                 költőnek vérben forgott a szeme, amint magasra emelt
1247 2|               magasra emelt egy léniát. A katona olyan hevesen támadott,
1248 2|                 mintha háborúban volna. A pap görcsöket kötött a zsebkendőjére,
1249 2|                  A pap görcsöket kötött a zsebkendőjére, és azzal
1250 2|            ezért meglakolsz - kiáltotta a költő.~- Itt hagyod mind
1251 2|                költő.~- Itt hagyod mind a két füledet, te rabló -
1252 2|           füledet, te rabló - vezényelt a katona.~- Sóba mártott virgács
1253 2|            virgács jár neki - tódította a pap.~Az alázatos öreg inas
1254 2|               állott Ben az út közepén, a pesti villanegyedben. Szemét
1255 2|           dörzsölte. Álmodott talán? Ám a testén sajgó botütések,
1256 2|               Szégyen és düh fojtogatta a zsokét. Vissza akart menni
1257 2|              zsokét. Vissza akart menni a házba, hogy felelősségre
1258 2|             talán ugyanígy bántalmazták a jóságos úrnőt is, ámde a
1259 2|                a jóságos úrnőt is, ámde a leereszkedett sötétségben
1260 2|             sötétségben nem ismerte fel a villát, ahol vendégségben
1261 2|             ahol vendégségben volt. Itt a házak, kertek mind egyformák,
1262 2|             kertek mind egyformák, mint a boldogság és gazdagság szigetén.
1263 2|            mögül csak gyenge fény ömlik a külvilágba. A halk szavak
1264 2|                fény ömlik a külvilágba. A halk szavak nem hallatszanak
1265 2|                 hallatszanak az utcára. A léptek oly csendesek, mintha
1266 2|                szenvedélyek elrejtőznek a kapuk megett. Ben hiába
1267 2|               megett. Ben hiába kereste a vaskerítések mögött azokat
1268 2|              vaskerítések mögött azokat a gyönyörű virágokat, amelyeket
1269 2|                amelyeket nappal látott. A piros és lila virágok elmentek
1270 2|           szolgálatot teljesíteni, ahol a szerelem ütött tanyát. Innen
1271 2|                 egy háborodott. Folyton a gyönyörű asszonyra gondolt,
1272 2|            felejtheti. Vajon mi történt a gyönyörűvel, az egyetlennel?
1273 2|                alatt elhalad, zörgetnek a kapukon, amelyek előtt megáll.
1274 2|                  Azt hitte, nem éri meg a reggelt a gyötrelem miatt,
1275 2|            hitte, nem éri meg a reggelt a gyötrelem miatt, mely lázba
1276 2|        borította egész valóját. Egyszer a hideg rázta, hogy a fogai
1277 2|             Egyszer a hideg rázta, hogy a fogai vacogtak, máskor szédülten
1278 2|           máskor szédülten támaszkodott a falnak.~- Rizili - rebegte,
1279 2|                 Amint virradni kezdett, a Városligetnek vette útját,
1280 2|             útját, és letelepedett arra a padra, ahol az úrnővel először
1281 2|                úrnővel először beszélt. A homokban még felfedezni
1282 2|                vélte Rizili lábnyomait. A fák és bokrok még a tegnapi
1283 2|         lábnyomait. A fák és bokrok még a tegnapi elbeszélésen gondolkoztak.
1284 2|              elbeszélésen gondolkoztak. A görbe botos kertőr messziről
1285 2|              kérdőleg nézett: hova lett a gyönyörű úrnő Ben mellől?~
1286 2|         csodálkozva, megdöbbenve nézett a térdeplő emberkére.~- Megbolondult? -
1287 2|        elcsapott zsoké vállára helyezte a kezét.~- Sokat tetszett
1288 2|            érezte, hogy forog körülötte a világ. Tátott szájjal nézett
1289 2|         messzebbre-messzebbre mendegélt a kalapka mellett lengő fehér
1290 2|          mellett lengő fehér toll, mint a vitorla; amint a sárga-barna
1291 2|             toll, mint a vitorla; amint a sárga-barna bokrok eltüntették
1292 2|          mennyországát, úgy kúszott fel a fájdalom kígyója agyvelejéhez.
1293 2|         homályosan rémlett előtte, hogy a lóversenytér felé kell sietnie,
1294 2|                 sietnie, ahol már tudja a fát, amely már várja őt.~ ~
1295 3|                                         A HÍRLAPÍRÓ ÉS A HALÁL~Széplaki
1296 3|                          A HÍRLAPÍRÓ ÉS A HALÁL~Széplaki Titusz hírlapírót
1297 3|               hírlapírót halálra ítélte a Kaszinó igazgatósága abban
1298 3|              Kaszinó igazgatósága abban a szobában, ahol a kaszinótagok
1299 3|     igazgatósága abban a szobában, ahol a kaszinótagok a bizalmas
1300 3|           szobában, ahol a kaszinótagok a bizalmas konferenciákat,
1301 3|           szokták tartani, miután ebben a szobában valaha, Albert
1302 3|               mentek egymásnak az urak, a cigányok kezéből kirántották
1303 3|            cigányok kezéből kirántották a hegedűket és fúvókat, hogy
1304 3|             duhajkodott senki, ellenben a szoba a becsület szolgálatára
1305 3|                 senki, ellenben a szoba a becsület szolgálatára rendeltetett.
1306 3|          rendeltetett. Így alakultak át a szobák életei, mint akárcsak
1307 3|              akárcsak az embereké, akik a szobákban tartózkodnak.
1308 3|            szobákban tartózkodnak. Csak a nők tudnak olyan szemérmetlenek
1309 3|              szemérmetlenek lenni, mint a szobák.~Széplaki sértő cikket
1310 3|               sértő cikket írt lapjában a Kaszinóról: ezért kellett
1311 3|                ezért kellett meghalnia. A Kaszinó tagjai közül az
1312 3|            céllövőjének ismernek. Ezzel a hírlapíró sorsa elintéztetett.
1313 3|           reájuk.~Széplaki, mint az már a koholt családi szerencsétlenségek
1314 3|         gondolata szerint előleget kért a lapjától. Az előleg békíti
1315 3|           lapjától. Az előleg békíti ki a hírlapírót az élettel és
1316 3|                hírlapírót az élettel és a halállal.~A hírlapíró megkapván
1317 3|               az élettel és a halállal.~A hírlapíró megkapván előlegét:
1318 3|            könnyed lépésekkel hagyta el a Bodzafa utcát, ahol egy
1319 3|                 kellett szereznie, mert a hírlapíró kalapja, éjjeli
1320 3|                 életmódja miatt (amikor a kalapot amúgy sem látja
1321 3|                kezdett lenni, mint azok a kalapok többnyire, amelyeket
1322 3|                fizetség helyett szoktak a kávéházban felejteni. A
1323 3|                 a kávéházban felejteni. A vendég megszökött, a kalap
1324 3|         felejteni. A vendég megszökött, a kalap vár, amíg beleöregedik.
1325 3|             távozik, hogy csak "idemegy a szomszédba". Széplaki kalapjait,
1326 3|             ernyőit, sétapálcáit mindig a kávéházban szerezte be -
1327 3|         kávéházban szerezte be - ó, nem a hamiskodás útján, hanem
1328 3|                aki kasszírnő volt abban a kávéházban, ahol Széplaki
1329 3|            rosszat feltételezni Olga és a Széplaki barátságáról. A
1330 3|                a Széplaki barátságáról. A hírlapíró egyszerűen megállott
1331 3|          hírlapíró egyszerűen megállott a kávéházi pénztár mellett -
1332 3|               más virrasztó, aki életét a kávéházban töltötte. Állott,
1333 3|               olyan dolgokat, amelyeket a szerkesztőségben hallott.
1334 3|             jótállást kellett vállalnia a császárszakállas főpincérnél
1335 3|                 már amilyen eledelekkel a pénztelen hírlapírók táplálkozni
1336 3|             hogy befejezhette volna azt a nagy művet, amelyről régi
1337 3|          híresztelte, hogy hajnalonkint a művön dolgozik. Megállott
1338 3|                várt Olgától, mint ahogy a fuldokló a szalmaszálba
1339 3|          Olgától, mint ahogy a fuldokló a szalmaszálba is kapaszkodik.
1340 3|                  apró-cseprő dolgokban, a szükséges cigaretták és
1341 3|            barátságot tudott mutatni ez a nő! Mégis, midőn átgondolta
1342 3|                 Mégis, midőn átgondolta a helyzetet, Sz. T. halálos
1343 3|                mosolyt, amellyel szinte a saját sorsa felett is keserves
1344 3|             kalapban! - méltatlankodott a halálraítélt.~Olga délvidéki
1345 3|              nőies figyelemmel kezelvén a kalapot. Aztán elhagyván
1346 3|          bizonyos tárgyakat tartogattak a kávéházi népek.~Olga a kamrából
1347 3|      tartogattak a kávéházi népek.~Olga a kamrából egy zöld vadászkalappal
1348 3|        botesernyővel tért vissza. Előbb a kalapot porolta le. Kecskeköröm
1349 3|        Kecskeköröm és zergeszakáll volt a kalap mellett.~- Egy vendégünk
1350 3|               itt, aki azt ígérte, hogy a kávéházból egyenesen a Dunának
1351 3|             hogy a kávéházból egyenesen a Dunának megy. Próbálja meg,
1352 3|                Széplaki fejére helyezte a kalapot, és darab ideig
1353 3|             darab ideig nézegette magát a kávéházi tükörben. Minden
1354 3|           megnézte magát. Tetszett neki a kalap, de ezt nem árulhatta
1355 3|                  Sajnálatos, hogy ebben a kalapban egyszerre a vidéki
1356 3|              ebben a kalapban egyszerre a vidéki városka jutott eszembe,
1357 3|              rendszerint párosával azok a zöld nadrágos emberek, akiknek
1358 3|               nadrágos emberek, akiknek a derekán mindenféle drótok,
1359 3|                kések csörögtek, akiknek a láttára, szagára veszettül
1360 3|                veszettül kezdtek ugatni a kutyák, mert megérezték
1361 3|               embereken az állatvért.~- A miskájerek! - kiáltott fel
1362 3|               némi humorral nézett ő is a kalapra, mert vidéki nő
1363 3|                nő létére ismerte azokat a vándorlegényeket, akik az
1364 3|              arcukra, mikor magát ebben a kalapban meglátják. Már
1365 3|           Széplaki nem vette le fejéről a vadászkalapot, mert azt
1366 3|            légvidámsággal, mintha ebben a percben az a szívnyomása
1367 3|               mintha ebben a percben az a szívnyomása is elmúlott
1368 3|              megfulladt tőle.~Olga most a botesernyőt nyújtotta feléje.~-
1369 3|          Széplaki valóban elálmélkodott a különös sétapálcán, amelyből
1370 3|                esernyőket emlékbe kapni a huszonöt éves jubileumukon...~-
1371 3|                 Olga.~- Vagy pedig azok a polgári férjek, akik a hosszú
1372 3|             azok a polgári férjek, akik a hosszú házaséletük alatt
1373 3|             apró ajándékban részesültek a feleségük részéről a névnapokon,
1374 3|        részesültek a feleségük részéről a névnapokon, születésnapokon,
1375 3|               felindulás nélkül, amikor a ritkaságot a kezében forgatta.
1376 3|             nélkül, amikor a ritkaságot a kezében forgatta. Bár borult
1377 3|              hogy véletlenül élve marad a párbaj után, és még viheti
1378 3|                  és még viheti valamire a nagy, zöld kalap és a botesernyő
1379 3|          valamire a nagy, zöld kalap és a botesernyő birtokában.~"
1380 3|        mondogatta magában Titusz, mikor a Ferenc kávéházból kilépett,
1381 3|                 és esze ágában sem volt a Bodzafa utcai szerkesztőség
1382 3|               halála előestéjén rábízná a kőnyomatos híreinek a feldolgozását.
1383 3|           rábízná a kőnyomatos híreinek a feldolgozását. Inkább meghalni,
1384 3|                az estén, az új kalap és a boternyő birtokában dolgozni,
1385 3|          degradálná, ha még ilyenkor is a rossz szagú szerkesztőségben
1386 3|  pisztolypárbajuk sem volt. Itt valahol a környéken, a lágymányosi
1387 3|                Itt valahol a környéken, a lágymányosi Duna-parton,
1388 3|      Duna-parton, ahol amúgy is elhúzna a golyó a Dunába, még ha megtöltenék
1389 3|                amúgy is elhúzna a golyó a Dunába, még ha megtöltenék
1390 3|           Dunába, még ha megtöltenék is a pisztolyokat - mint a régi
1391 3|                is a pisztolyokat - mint a régi párbajsegédek mondogatták.~
1392 3|              párbajsegédek mondogatták.~A Barátok terén tízet ütött
1393 3|               Barátok terén tízet ütött a toronyóra, amikor Széplaki
1394 3|                 belső kényszernél fogva a Nemzeti Kaszinó felé vette
1395 3|          Kaszinó felé vette útját, ahol a párbajbíróság a halálos
1396 3|             útját, ahol a párbajbíróság a halálos ítéletet kimondotta.~
1397 3|         ítéletet kimondotta.~Előbb csak a Hatvani utca túlsó oldaláról
1398 3|              merészelte szemügyre venni a lovagvárszerű, egyenletes
1399 3|           kitárt kapuján át behajtottak a kocsik, és döngve állottak
1400 3|                  és döngve állottak meg a hintókerekek a piros bársonyszőnyeggel
1401 3|             állottak meg a hintókerekek a piros bársonyszőnyeggel
1402 3|                előtt. Aztán behajtottak a kocsik az udvarba, miután
1403 3|         uraságaik kiszállottak belőlük, a meggypiros huszár becsapta
1404 3|              meggypiros huszár becsapta a hintó ajtaját, a boltozat
1405 3|               becsapta a hintó ajtaját, a boltozat alatt függő nagy
1406 3|               nagy lámpás megingott, és a kocsik az udvaron álló szökőkutat
1407 3|       szökőkutat megkerülve kihajtottak a Szép utcai kapun. A Kaszinó
1408 3|         kihajtottak a Szép utcai kapun. A Kaszinó ablakai homályosak
1409 3|           amikor csillagporral van tele a levegő.~Tituszunk egy kapu
1410 3|        önfelejtkezett tekintettel nézte a komor épületet, ahol nem
1411 3|              ahol nem számít az élet és a halál, mintha élni és meghalni
1412 3|                ha Széplakink átlépdelne a kocsiúton, és a meggypiros
1413 3|              átlépdelne a kocsiúton, és a meggypiros huszárnál P.
1414 3|             holnap őt agyon fogja lőni? A huszár tán szóba sem állna
1415 3|              régi kaszinószolgák tudják a párbajszabályokat is. Az
1416 3|           szabad érintkezniök egymással a párbaj előtt, mondják a
1417 3|                 a párbaj előtt, mondják a szabályok, és Széplaki csúf
1418 3|              ezt meg is tette volna, de a "miskájerkalap", amint már
1419 3|            öntött beléje. Inkább elment a leshelyéről, és a Kerepesi
1420 3|                elment a leshelyéről, és a Kerepesi útnál a Hatvani
1421 3|        leshelyéről, és a Kerepesi útnál a Hatvani utca kaszinói oldaláról
1422 3|          egyetlen pillantást sem vetett a lovagvárra, mialatt annak
1423 3|          Ringott, és néha térden csapta a botesernyő Széplakit, mintha
1424 3|                tekintélyre tegyen szert a meggypiros kaszinói portás
1425 3|               tekintettel nézeget utána a kapuból, mintha csak ez
1426 3|                 kapuból, mintha csak ez a szemtelen szolga eltalálta
1427 3|            szolga eltalálta volna, hogy a hírlapíró miért sétálgat
1428 3|                hírlapíró miért sétálgat a Kaszinó környékén... Titusz
1429 3|           környékén... Titusz befordult a Szép utcába, elment a homályos
1430 3|         befordult a Szép utcába, elment a homályos ablakok előtt,
1431 3|               rákot.~Széplaki sétájában a sötét belvárosi utcácskákon
1432 3|              utcácskákon át megint csak a Ferenciek terén lyukadt
1433 3|                 megszokásai vitték erre a helyre. Ugyan elgondolta
1434 3|              elgondolta magában, hogy ő a legnagyobb szamár, aki most,
1435 3|             egész város" amúgy is tudta a másnapi halálos párbajt:
1436 3|        étterembe, hogy megmutassa magát a világnak, miután amúgy is "
1437 3|             kalapja és botesernyője van a kellő megjelenéshez. Hogy
1438 3|           megjelenéshez. Hogy kiélvezze a közérdeklődés örömeit, amelyek
1439 3|          névtelen hírlapíró megint abba a helyzetbe, hogy az emberek
1440 3|                 utána, íme, itt megy az a hírlapíró, aki a hivatása
1441 3|                megy az a hírlapíró, aki a hivatása szolgálatában még
1442 3|              hivatása szolgálatában még a haláltól sem fél?... Mikor
1443 3|             veszik észre megint azokban a körökben, ahol a párbajok
1444 3|                azokban a körökben, ahol a párbajok imponálnak? Mikor
1445 3|                imponálnak? Mikor válnak a gúnyos, megvető, kötekedő,
1446 3|            estén, amelyet előlegpénzzel a zsebében gondtalanul, nevetgélve
1447 3|            étterem kellős közepén, ahol a cigány mindig csak neki
1448 3|              mindig csak neki húzza, és a színházi öltözékes nők pihegve
1449 3|              fejecskéjüket, mert most ő a legérdekesebb férfi a városban,
1450 3|                 ő a legérdekesebb férfi a városban, aki szembeszállni
1451 3|                 készül az oroszlánnal - a bizonyos halállal. Miért?
1452 3|              jobb vacsorát - tanácsolta a könnyelmű vadászkalap. -
1453 3|                étteremben, ahol nemcsak a böftök nevét írják kellő
1454 3|       helyesírással, de ugyancsak értik a böftök helyes elkészítését
1455 3|               helyes elkészítését is.~- A tükörtojással - mond a botesernyő,
1456 3|                  A tükörtojással - mond a botesernyő, amint Széplaki
1457 3|                   tette szemrehányásait a kalap, amint Széplaki tovább
1458 3|               alkalmat is elszalasztod. A Hungáriába vagy a Bristolba
1459 3|         elszalasztod. A Hungáriába vagy a Bristolba kell menned, hogy
1460 3|               hogy észrevegyenek, te is a világon vagy, és a becsület
1461 3|                te is a világon vagy, és a becsület mezején készülsz
1462 3|              meghalni. Ha nem szeretnéd a böftököt: akad mindig olyan
1463 3|                  akad mindig olyan étel a menükártyán, amelyet hajlongva
1464 3|             amelyet hajlongva tesz eléd a pincér. Valamely madár...
1465 3|         ilyenkor már igen olcsó portéka a piacokon; úgyse tudnál vele
1466 3|          elbánni, mert kézügyesség kell a rák gusztusos fogyasztásához.
1467 3|                 pillantásokat vet feléd a pincér. Gondold el, hogy
1468 3|                pincér. Gondold el, hogy a szerkesztődnek volna olyan
1469 3|             amely folyamatosan hangzott a botesernyő kopogásában,
1470 3|                 botesernyő kopogásában, a kalap zergetollának zizegésében:
1471 3|                mindenféle gyümölcsöket. A legdrágábbak voltak ez idő
1472 3|         legdrágábbak voltak ez idő tájt a szőlők és a diók, mert még
1473 3|                 ez idő tájt a szőlők és a diók, mert még igen újak
1474 3|                 emberek sajnálták értük a pénzt, de a könnyelmű éjszakai
1475 3|             sajnálták értük a pénzt, de a könnyelmű éjszakai emberek
1476 3|            valamely extravaganciát ezen a különös napon, egy papírzacskóba
1477 3|           boldogtalanul Széplaki, amint a staniclival a hóna alatt
1478 3|           Széplaki, amint a staniclival a hóna alatt belépett a kis
1479 3|       staniclival a hóna alatt belépett a kis éjjeli kocsmába, amely
1480 3|               nyitva, akikről feltehető a józanság, hogy csak táplálkozás
1481 3|            szempontjából veszik igénybe a vendéglőt, nem pedig mulatozás
1482 3|            kedvéért. Kersántznak hívták a kocsmárost, és a kávéházi
1483 3|                 hívták a kocsmárost, és a kávéházi életet élő hírlapírók
1484 3|              ritkán látogathatták, mert a Kersántznál való tartózkodás
1485 3|                tartózkodás drágább volt a feketekávés, kapucíneres
1486 3|                kellett, és hitelük csak a nyomdászoknak volt, akik
1487 3|                 utolsó éjszakáját ebben a polgári becsületességgel
1488 3|              mint aki teljesen bizonyos a dolgában.~Nem kerülte el
1489 3|            bajuszú, hallgatag sváb, aki a mérőasztalnál olyan gondosan
1490 3|                  mint valami patikárius a maga portékáját: a néma
1491 3|           patikárius a maga portékáját: a néma Kersántz bizonyos elismerő
1492 3|               gondolt Kersántz, hogy ez a botesernyő egyszer amúgy
1493 3|             kocsmáros gondolatait? Csak a pénztelen emberek hiszik,
1494 3|          pénztelen emberek hiszik, hogy a kocsmáros mindig őket lesi,
1495 3|                 nélkül meg ne ugorjanak a kocsmából.~Széplaki étlapot
1496 3|             Széplaki étlapot parancsolt a kis termetű pincérnél, akit
1497 3|                 termetű pincérnél, akit a kocsmáros egy halk "János"
1498 3|                 Széplaki Titusz. Hiába, a kocsmárosok belátnak a zsebekbe.~
1499 3|                  a kocsmárosok belátnak a zsebekbe.~János keresztet
1500 3|            vetett, amikor Széplaki urat a sarokasztalnál megpillantotta.