Part

1501 3|            látna.~- Azt hallottam, hogy a tekintetes urat párbajban
1502 3|                párbajban agyonlőtték.~- A jövő zenéje - felelt felnevetve
1503 3|            Titusz, mint amilyen nyelven a hírlapírók abban az időben
1504 3|              hírlapírók abban az időben a pincérekkel beszélni szoktak. -
1505 3|                    Igen, János, ez csak a jövő zenéje. Máskor jobban
1506 3|           figyeljen oda, azaz nyissa ki a fülét, amikor a Marich-asztalnál
1507 3|               nyissa ki a fülét, amikor a Marich-asztalnál hallgatózik.~
1508 3|                 amely arculat nem képes a titoktartásra.~- Valóban
1509 3|                titoktartásra.~- Valóban a Marich-asztalnál beszélték
1510 3|      Marich-asztalnál beszélték éjszaka a nyomdászok, hogy a tekintetes
1511 3|              éjszaka a nyomdászok, hogy a tekintetes úr élete nem
1512 3|               sem. Agyonlőtték máris...~A bolthajtásos kocsmahelyiség
1513 3|            amelyre az asztal látogatói, a betűszedők szép nagy betűkkel
1514 3|       betűszedők szép nagy betűkkel ezt a felírást szerkesztették:
1515 3|                Marich úr volt akkoriban a legtekintélyesebb betűszedő,
1516 3|       Tituszunknak hízelgett, hogy íme, a Marich-asztalnál is megbeszélték
1517 3|                 mert ehhez az asztalhoz a legtekintélyesebb nyomdászok
1518 3|                alkalmából többnyire ezt a bizonyos olcsó, pacalos
1519 3|                 ételhez, és megdicsérte a szakácsnőt, aki nem restelli
1520 3|            szakácsnőt, aki nem restelli a tüdőt négyszögletes darabkákra
1521 3|           mormogott valamit arról, hogy a kis pincér megint "be akarja
1522 3|                nem volna eléggé savanyú a gyomra, az élete, a foglalkozása
1523 3|             savanyú a gyomra, az élete, a foglalkozása és kedve.~-
1524 3|           észrevette, hogy ez az eledel a legdrágább a szerény étlapon.~-
1525 3|               ez az eledel a legdrágább a szerény étlapon.~- Becsinált
1526 3|               kakasnak, megkergette még a fiatal szolgálókat is, a
1527 3|                a fiatal szolgálókat is, a pesztonkát pedig megcsípte.~
1528 3|                meddig magasztalta volna a kakast híven írónk, amely
1529 3|               sarkantyúját is követelte a konyha felé távozó Jánostól,
1530 3|           távozó Jánostól, nem beszélve a májáról és zúzájáról -,
1531 3|          májáról és zúzájáról -, amikor a kocsma küszöbén egy vörös
1532 3|            vörös bajusz nyomakodott be.~A vörös bajuszok között vannak
1533 3|            vannak mindenféle jellegűek. A legtöbbje mérges, rosszindulatú,
1534 3|                 érdemes az ápolásra. Ám a mi vörös bajuszunk ama századik
1535 3|            örömösséget mutatott, mintha a bajusz alatt mindig valamely
1536 3|                 mosolygásra volna vonva a szájszöglet. Ez a vörös
1537 3|                 vonva a szájszöglet. Ez a vörös bajusz megérdemelte,
1538 3|             kutyát. Kerek szemüveg volt a vörös bajusz felett, amely
1539 3|         akasztott szalagjával ugyancsak a vidám szemüvegek közé tartozott,
1540 3|           mögött nyakkendő vonta magára a figyelmet, amely ugyan kézzel
1541 3|            fehér pettyekkel ellátva, de a nyakkendőben mégis tű volt,
1542 3|                vadkereskedő viselte ezt a tűt - Aranyosi Andornak
1543 3|               korában szerezte, mielőtt a vadkereskedelmi pályára
1544 3|               házából gyakran jött ebbe a kiskocsmába, mint mondá,
1545 3|          nyomdaszagot élvezhessen. Mert a nyomdaszagot még vadkereskedő
1546 3|               bizonyos érintkezésed van a mágnásvilággal, a Nemzeti
1547 3|      érintkezésed van a mágnásvilággal, a Nemzeti Kaszinóval, a grófokkal.
1548 3|   mágnásvilággal, a Nemzeti Kaszinóval, a grófokkal. Ajánlom figyelmedbe
1549 3|           időben szerkesztettem, amikor a magyar írói világot kapcsolatba
1550 3|               kapcsolatba akartam hozni a mágnásvilággal. Egy gróf,
1551 3|               versekkel, arcképekkel.~- A gondolat nem rossz - felelt
1552 3|             gondolat nem rossz - felelt a hírlapíró. - De egyelőre
1553 3|           élclapjában kitalálta, mindig a vasutasokról ír. Mit akartok
1554 3|            vasutasokról ír. Mit akartok a kondoktoroktól meg a bakterektől?
1555 3|            akartok a kondoktoroktól meg a bakterektől? A grófokról
1556 3|       kondoktoroktól meg a bakterektől? A grófokról meg a grófnőkről
1557 3|            bakterektől? A grófokról meg a grófnőkről kell írni, hogy
1558 3|              hogy valami értelme legyen a dolognak. Addig sohasem
1559 3|                 világ nem kompariálódik a mágnásvilággal.~- Kompariálódik...
1560 3|                 iszom.~- Igen, éppen ez a baj - szólott Aranyosi,
1561 3|               Csete Lajosról nevezik el a spriccert a kocsmárosok,
1562 3|         Lajosról nevezik el a spriccert a kocsmárosok, nem pedig Andrássy
1563 3|               az irodalmat. Kiütöttétek a tollat a kezünkből, lejárattatok,
1564 3|         irodalmat. Kiütöttétek a tollat a kezünkből, lejárattatok,
1565 3|              aztán itt vagytok, szemben a Kaszinóval, az egész mágnásvilággal.~
1566 3|           Tituszunk cinikusan felelt:~- A "Csetevájó" a legjobb találmány.
1567 3|                 felelt:~- A "Csetevájó" a legjobb találmány. Egy rész
1568 3|               Én megtartottam nexusomat a mágnásvilággal, nem is volt
1569 3|               Berchtold erdejéből kapom a fácánokat.~- Sohase eszem
1570 3|                 is nyúlpecsenye nélkül.~A vadkereskedő ekkor észrevette
1571 3|           vadkereskedő ekkor észrevette a fogason függő vadászkalapot
1572 3|             fogason függő vadászkalapot a zergetollal és saskörömmel
1573 3|           társadalomhoz tartozol - mond a vadkereskedő.~- Nem akarok
1574 3|              árulkodó kalapra, valamint a vadkereskedőre is.~A vörös
1575 3|           valamint a vadkereskedőre is.~A vörös bajusz ekkor, hirtelen,
1576 3|            látogatásomat, amelyet éppen a te érdekedben tettem.~És
1577 3|                te érdekedben tettem.~És a vadkereskedő fontossága,
1578 3|     hiábavalónak látta lépését, amelyet a magyar irodalom és a mágnásvilág
1579 3|            amelyet a magyar irodalom és a mágnásvilág kibékítésére
1580 3|          mágnásvilág kibékítésére tett. A feleségének bizonyára elpanaszolta
1581 3|                  hogy milyen hálátlanok a magyar írók a legjobb szándékokkal
1582 3|                hálátlanok a magyar írók a legjobb szándékokkal szemben.~
1583 3|          magában, amikor egyedül maradt a sarokasztalnál Jánossal
1584 3|              sarokasztalnál Jánossal és a becsinált jércével. Talán
1585 3|                kibéküljön... Ki ismerné a véletlen útjait? Talán mégiscsak
1586 3|            szerkeszteni, és tovább élni a holnapi napnál?~- Mondtam,
1587 3|                 legyen - szólt Széplaki a részvevő pincérhez, aki
1588 3|              vendég hiányában megállott a hírlapíró mellett, és csodálkozni
1589 3|         csodálkozni látszott azon, hogy a holt ember egyik harapás
1590 3|                ember egyik harapás után a másikat teszi a csirke combján.~
1591 3|            harapás után a másikat teszi a csirke combján.~Miután János
1592 3|           egyebet tenni, mint kimaradni a vendéglőből. Nekem, hál'
1593 3|                  hál' istennek, meglesz a kimaradáshoz a legjobb okom.
1594 3|                  meglesz a kimaradáshoz a legjobb okom. Puff! - kiáltotta
1595 3|                  kiáltotta Széplaki, és a kezében tartott sóskiflit
1596 3|               kezében tartott sóskiflit a homlokához emelte.~- Puff! -
1597 3|             emelte.~- Puff! - ismételte a kis pincér, és elodalgott
1598 3|               kis pincér, és elodalgott a vendég mellől, mintha annak
1599 3|             vendég mellől, mintha annak a közelében nem érezné jól
1600 3|            senkivel eszmét, megint csak a szomorú gondolatoknak adta
1601 3|                is kíséreljük meg ezeket a gondolatokat leírni, csak
1602 3|            cilinderes lovag nyargal, és a kép aláírása: "Az élet eliramlik."
1603 3|                   mint ostobán odaállni a halálos pisztolycső elé?~
1604 3|              már maga körül az abroszon a kenyérmorzsákból, amikor
1605 3|               tiszteletére.~Fellendítem a kocsmaforgalmat - gondolta
1606 3|                pisztolypárbajához. Ezek a párbajsegédek nem a hírlapírói
1607 3|                Ezek a párbajsegédek nem a hírlapírói szakmához tartoztak,
1608 3|                Láttukra Széplakinak még a rekeszizma is megfájdult,
1609 3|              borzongás futamodott végig a testén, és arca jegessé
1610 3|               már "mindenfelé" keresték a városban, végre a szerkesztőségben
1611 3|              keresték a városban, végre a szerkesztőségben azt mondotta
1612 3|          mondotta valaki, hogy ha ebben a kocsmában sem lehetne feltalálni
1613 3|        kocsmában sem lehetne feltalálni a hírlapírót, akkor nem történhetett
1614 3|                hogy Széplaki megszökött a városból.~- Ki mondta ezt? -
1615 3|                már megbarátkozott volna a szökés gondolatával.~- Szolyvai
1616 3|                az egyik párbajsegéd.~Ez a Szolyvai Aladár mindig ellensége
1617 3|           Aladár mindig ellensége volt "a lapnál" Széplakinak, mert
1618 3|           megjelenik nyomtatásban, mint a Szolyvai név.~- Szolyvai
1619 3|            annyi sokszor - kiáltott fel a hírlapíró jótékony dührohammal,
1620 3|         hangoztatnak - szólalt meg most a második párbajsegéd. - Azt
1621 3|            Széplaki Titusz nem várja be a párbaj óráját, hanem ellép
1622 3|              párbaj óráját, hanem ellép a fővárosból. Sajnos, ezt
1623 3|                mert az ezredes barátai, a katonatisztek, szolgálati
1624 3|  kötelességszerűen összekaszabolnák.~Az a segéd, aki ezt mondta, magas,
1625 3|              beszélő úriember volt, aki a polgári életben festőművész
1626 3|               neve gyakrabban szerepelt a párbajhistóriákban, mint
1627 3|               Magyarországon megvívtak.~A másik segéd egy veszedelmes,
1628 3|     magaviselete mindenütt ismerős volt a főváros területén, ahol
1629 3|               volt szó.~Regényalak volt a púpos, aki nyomban észrevette
1630 3|                  ketté tudnám törni ezt a plebánuspálcát. Szelíd lelkipásztoroknak
1631 3|              lelkipásztoroknak illik ez a kezükbe - mondá, és a maga
1632 3|                ez a kezükbe - mondá, és a maga acéltól zörgő botját
1633 3|                 Széplaki büszkeségétől.~A púpos ember foglalkozására
1634 3|                 volt, de nemigen ért rá a tanításra, mert barátai "
1635 3|             hivalkodott azzal, hogy ezt a nem mindennapi nevet Mária
1636 3|                családjának.~Toronygombi a fal mellett helyezkedett
1637 3|              sértés, arculütés, mert ez a párbajsegéd mindig el volt
1638 3|            elővette az egyik pisztolyát a nadrágzsebből, majd a másikat,
1639 3|        pisztolyát a nadrágzsebből, majd a másikat, és meggyőződött
1640 3|                meggyőződött arról, hogy a gyutacsok a helyükön vannak.~-
1641 3|                 arról, hogy a gyutacsok a helyükön vannak.~- Nekünk
1642 3|               helyükön vannak.~- Nekünk a Kaszinóval van dolgunk,
1643 3|          hosszúak - mond fojtott hangon a kis párbajsegéd, és mellbajos
1644 3|                Hm, Lóczi, nincs igazam? A múltkor is azt a kövér szerkesztőt,
1645 3|                igazam? A múltkor is azt a kövér szerkesztőt, aki egy
1646 3|        kellemetlenségeket írt lapjában: a Kaszinó környékén verték
1647 3|            Kaszinó környékén verték meg a hordárok.~A Lóczinak nevezett
1648 3|        környékén verték meg a hordárok.~A Lóczinak nevezett himlőhelyes
1649 3|          kocsisverekedésekről. És Lóczi a maga tótos akcentusával
1650 3|           akcentusával folytatta is azt a történetet, amelyet már
1651 3|               éjjel-nappal együtt ültek a vendéglőben), amely történetet
1652 3|                hogy halálosnak látszott a sebesülés. Becsületszavamra,
1653 3|            életéért, Bimby gróf golyója a máját járta át. Máját a
1654 3|                 a máját járta át. Máját a rosszmájúnak... Engem egész
1655 3|            csíptek az őszi legyek, mert a párbaj színhelyének közelében
1656 3|               mindig nagyon sokat adtam a vallásra, a nagybácsikám
1657 3|                 sokat adtam a vallásra, a nagybácsikám esperes volt
1658 3|         Becsületszavamra, jöttek utánam a legyek, mint az ördögök...~-
1659 3|         elismerőleg Toronygombi, miután a sokszor hallott mesemondást
1660 3|            hallott mesemondást Lóczi úr a legyek új momentumával fűszerezte.
1661 3|                 Nem, még sohase beszélt a legyekről L. úr, amely legyek
1662 3|           legyekről L. úr, amely legyek a párbajozókat csípni szokták.~
1663 3|                Széplaki nem szökött meg a városból. Nem az igazi korhelyek
1664 3|           amolyan kocsmalátogatók, akik a mindennapi vitatkozás kedvéért
1665 3|           vitatkozás kedvéért mentek be a kocsmába, és ott voltaképpen
1666 3|                 annyira elfoglalta őket a mondanivalójuk. Hősi kalandokkal
1667 3|            bármeddig elüldögéltek volna a kocsmában, különösen olyankor,
1668 3|            önmagukat is belekeverhették a történetek folyományaiba.~
1669 3|               történetek folyományaiba.~A búskomoly hírlapíró nem
1670 3|           megfelelő hallgatónak, szinte a neveletlenségig figyelmetlen
1671 3|            alatt, hiába integetett neki a kis gyorsíró tanár ideges,
1672 3|             voltaképpen nagybácsijának, a rózsahegyi plebánosnak köszönhette,
1673 3|                aki arról volt nevezetes a Felvidéken, hogy akinek
1674 3|              vagyok - felelt egykedvűen a hírlapíró.~- Ezt előbb is
1675 3|              volna - felelt rejtelmesen a párbajsegéd.)~... Ám, amikor
1676 3|           komolyan távozni készülődtek, a hírlapíró felkiáltott:~-
1677 3|              úri társaságba is beillik.~A kalapnak és botesernyőnek
1678 3|     botesernyőnek volt is valami hatása a párbajsegédekre, mert elgondolkozva
1679 3|           lovagias ügy lebonyolításában a mi tanácsunkat akarják kikérni.
1680 3|            darab ideig magadra hagyunk.~A párbajsegédeket Budapest
1681 3|                legjobb bérkocsija várta a kocsmahelyiség előtt, mert
1682 3|             előtt, mert abban az időben a párbajsegédek kétlovas kocsin
1683 3|              volt valamely tennivalójuk a városban. Az utcai járókelők
1684 3|          keresztet vetettek, amikor ezt a kitűnő bérkocsit a komoly
1685 3|           amikor ezt a kitűnő bérkocsit a komoly úriemberekkel száguldozni
1686 3|        úriemberekkel száguldozni látták a városban, míg a bennfentesebb
1687 3|      száguldozni látták a városban, míg a bennfentesebb pestiek nyomban
1688 3|           eszeveszettséggel többször is a Koronaherceg és Váci utcákon
1689 3|               Váci utcákon át, miközben a himlőhelyes festőművész
1690 3|            Toronygombi cilinderkalapját a kocsi másik ablakánál szertartásosan
1691 3|              mindenesetre köszönt, mert a kocsin járó úrnak mindenkit
1692 3|               mindenkit meg kell előzni a köszönésben.~De most éjszaka
1693 3|                De most éjszaka volt, és a párbajsegéd urak nem sokat
1694 3|               alázatos hírlapíró fürgén a fiákeres mellé kapaszkodott
1695 3|             fiákeres mellé kapaszkodott a bakra, mert nem akarta kényelmetlenné
1696 3|                urak üldögélését odabent a bérkocsiban. A hintó paripái
1697 3|      üldögélését odabent a bérkocsiban. A hintó paripái szinte kéznyomásra
1698 3|                kéznyomásra állottak meg a rejtélyes fényekben fürdő
1699 3|                 kávéház előtt, miközben a huszárnadrágba öltözött,
1700 3|            levegőben alig volt érezhető a zengerájok szokásos kucséberszaga -
1701 3|              nem régen ment volna által a csarnokon egy divatos dalcsarnoki
1702 3|         válláról hattyúprémes belépőjét a szolgaszemélyzet előtt.
1703 3|    elgondolkoztató dalokat játszadozott a szürke szakállú prímás,
1704 3|                 mintha voltaképpen azon a szakállon húzogatná a vonót.~
1705 3|              azon a szakállon húzogatná a vonót.~Régen, "ifjú hírlapíró
1706 3|              gyakrabban megfordult ezen a helyen, mikor az "élet iskoláját"
1707 3|             tanulgatta Pesten, de mióta a Ferenci kávéház megnyílott,
1708 3|                 öltözködni és hazudozni a különféle estélyekről, ahol
1709 3|                szerkesztőnek, aki immár a halálra is megérett.~...
1710 3|          Ugyanezért Széplaki be se ment a kávéház szalonjába, hanem
1711 3|          kávéház szalonjába, hanem csak a külső traktusban foglalt
1712 3|         mindaddig, amíg barátai odabent a dolgukat elvégzik. Ebben
1713 3|                dolgukat elvégzik. Ebben a kávéházi részben az orfeumi
1714 3|               kalappal foglaltak helyet a márványasztaloknál, mintha
1715 3|           szabadság volna, mint odabent a plüssök és bársonyok világában,
1716 3|               bársonyok világában, ahol a zenebanda elhelyezkedett.~-
1717 3|             másodszor ez estén Széplaki a sarokasztalnál, ahonnan
1718 3|           biliárdjátszmáját, és az járt a fejében, hogy ezek a komikusok
1719 3|               járt a fejében, hogy ezek a komikusok akkor is tovább
1720 3|          pártijukat, amikor ő már régen a föld alatt lesz, pisztolygolyóval
1721 3|            alatt lesz, pisztolygolyóval a szívében vagy a homlokában -
1722 3|        pisztolygolyóval a szívében vagy a homlokában - amely testrészét
1723 3|                 váratlanul megfordultak a gondolatai, mert gyors egymásutánban
1724 3|                mert gyors egymásutánban a következők köszöntötték
1725 3|               itt kedélyesen csupán azt a tennivalót választotta az
1726 3|              fekete táblára jegyezgette a komikus színészek lökéseinek
1727 3|            komikus színészek lökéseinek a számát. - Egy festett bajuszú,
1728 3|               magas termetű pincér, aki a belső kávéházi tündérvilágból
1729 3|                 olvasott.~Turf Karolin, a virágárusnő, aki hajdanában
1730 3|             virágárusnő, aki hajdanában a grófok szeretője volt, és
1731 3|              most öregségére azt mondta a hírlapírónak: "Adok egy
1732 3|                 nem fogadok el érte." - A kávéház üzletvezetője, aki
1733 3|                 olyan mélyen hajolt meg a hírlapíró előtt, mint akár
1734 3|          milliomos előtt se különben. - A ruhatáros, aki konfidensül
1735 3|              előkészítette már szájában a gombostűt, kezében a ruhatári
1736 3|           szájában a gombostűt, kezében a ruhatári számot, amellyel
1737 3|              mert hozzányúlni.~Széplaki a különböző köszöntések elfogadásakor
1738 3|                 észre, hogy kalapban ül a kávéházban, abban a bizonyos
1739 3|         kalapban ül a kávéházban, abban a bizonyos miskájer kalapban,
1740 3|                eddig mindenütt megtette a magáét, amerre megfordult
1741 3|           legyező alakban emelkedett ki a zergeszakáll.~Talán mégis
1742 3|             életem, ha jól meggondoljuk a dolgot.~Ám most, mikor Széplaki
1743 3|                 Ám most, mikor Széplaki a kísértésébe került volna
1744 3|                kísértésébe került volna a borús gondolatoknak, megint
1745 3|                csak segítségére sietett a sors, hogy darab időre elfelejtse
1746 3|                női fej jelent meg annál a falnál, amely az előkelő
1747 3|           előkelő világot elválasztotta a köznapoktól, és a női fej
1748 3|         elválasztotta a köznapoktól, és a női fej olyan mosollyal
1749 3|      fodrászbolt kirakatából kacérkodna a bús szerkesztővel. Más alkalommal
1750 3|              mint egy katonatiszt. Erre a hölgy most már teljes alakjában
1751 3|             kirakatából, amely modellre a kirakatrendező segéd gombostűvel
1752 3|              még abból az időből ismert a hírlapíró, amikor mosogatólánynak
1753 3|             mint divathölgy érdeklődött a hírlapíró iránt, aki másnap
1754 3|             hírlapíró iránt, aki másnap a Nemzeti Kaszinó legjobb
1755 3|               vívand párbajt. Bizonyára a magas termetű, újságolvasó
1756 3|            árulta el Mágnás Elzának azt a körülményt, hogy a halálra
1757 3|          Elzának azt a körülményt, hogy a halálra ítélt hírlapíró
1758 3|                 halálra ítélt hírlapíró a kávéház külső traktusában
1759 3|           traktusában tartózkodik, mire a divathölgy érdemesnek tartotta,
1760 3|               pávaságából megmozduljon.~A hölgy a távolból jó darab
1761 3|       pávaságából megmozduljon.~A hölgy a távolból jó darab ideig
1762 3|               amíg elszánta magát, hogy a hírlapíró asztalához közeledjék.
1763 3|           olyanformán igazgatta, mintha a gyomai tánciskola növendéke
1764 3|       tánciskola növendéke maradt volna a mai napig - lábujjhegyen,
1765 3|              kellő férfiassággal lépett a hölgy elé...~- Ha szerencsém
1766 3|                boldoggá tenne! - mondta a hírlapíró, mintha nem is
1767 3|                ifjúságában ideálja volt a hírlapírónak. De ugyanekkor
1768 3|             Déri Gyula is eszébe jutott a hírlapírónak, akit Ledérinek
1769 3|             volt gáláns magaviseletéről a hölgyek körül, bár csak
1770 3|                hogy azt el ne lophassák a megtermett hírlapírótól.~-
1771 3|             kiáltott fel Titusz, miután a szépségbálványt karonfogva
1772 3|          vezette, és kalapjával seperte a márványról a cigarettahamvakat.~
1773 3|         kalapjával seperte a márványról a cigarettahamvakat.~A pezsgőt
1774 3|         márványról a cigarettahamvakat.~A pezsgőt hamarosan elhozták,
1775 3|            hamarosan elhozták, akárcsak a régi zengerájok kupléiban,
1776 3|              régi zengerájok kupléiban, a hölgy viaszmosollyal nézte
1777 3|              hölgy viaszmosollyal nézte a műveletet, mert hiszen az
1778 3|              Mindenekelőtt tegye fejére a kalapot, szerkesztő úr,
1779 3|            szerkesztő úr, mert megfázik a feje - szólt a hattyúprémes,
1780 3|                 megfázik a feje - szólt a hattyúprémes, ezüstös, selymes,
1781 3|             orfeumi angyal, és segített a hírlapírónak abban, hogy
1782 3|                hírlapírónak abban, hogy a kalapját betyárosan félrecsapva
1783 3|          félrecsapva helyezte el fején. A kalapkarimát lehajtogatta,
1784 3|                 Toronygombi úr társával a belső kávéházból a külsőbe
1785 3|             társával a belső kávéházból a külsőbe visszaérkezett az
1786 3|               kávéház sztárja, valamint a hírlapíró a legmelegebb
1787 3|           sztárja, valamint a hírlapíró a legmelegebb barátságban
1788 3|                hártyavékony pohárkát is a földre ejtett, mégpedig
1789 3|         mégpedig pezsgővel telten, hogy a takarítóasszonynak kellett
1790 3|              határozottan hatással volt a párbajsegédekre. Mégsem
1791 3|           Elzával ül együtt asztalánál. A párbajsegédek most kezdtek
1792 3|                 életben.~- Elvégeztétek a dolgotokat? - kérdezte nagy
1793 3|             ismét elfoglaltságtok?~Mire a bálványnő elismerőleg mosolygott
1794 3|        bálványnő elismerőleg mosolygott a két úriemberre, mintha már
1795 3|                  hősi magaviseletükről. A ragyavert festőművész néhány
1796 3|                szerint, de Toronygombi, a törpe, nem engedte szóhoz
1797 3|            barátunkat, hogyan kell majd a holnapi párbajnál viselkednie.
1798 3|                 hogy ne hozzon szégyent a fejünkre.~A kávéház külső
1799 3|             hozzon szégyent a fejünkre.~A kávéház külső traktusa e
1800 3|                 már elég néptelen volt. A színészek, lókupecek, kucséberek
1801 3|                bácsi, egy öregember ült a sarokban, aki régi tőzsdejátékos
1802 3|                gazdag embert várt, akit a régi tőzsdejáték titkaiba
1803 3|                 itt beavathatna. Patti, a kártyabűvész, ugyancsak
1804 3|                 levő kártyacsomagjával. A gyorsírótanár tehát felhevültségében
1805 3|             felhevültségében kimérhette a harminc lépést a kávéházban,
1806 3|             kimérhette a harminc lépést a kávéházban, amelyet stilétes
1807 3|                 vezényelj te - kiáltott a púpos a kávéház túlsó sarkából.~
1808 3|         vezényelj te - kiáltott a púpos a kávéház túlsó sarkából.~
1809 3|                 kávéház túlsó sarkából.~A himlőhelyes valóban felemelkedett
1810 3|       himlőhelyes valóban felemelkedett a poharak mellől, és Széplakit
1811 3|                 Gyere, megmutatom neked a helyedet - mondván, miután
1812 3|              bizonyos kockára állította a kávéház parkettjén -, itt
1813 3|          parkettjén -, itt megállsz, és a vezényszavakat várod. Első
1814 3|                idő alatt el kell sütnöd a pisztolyodat, féloldalvást
1815 3|        pisztolydörrenés hasította ketté a halk muzsikaszó kárpitját.
1816 3|              halk muzsikaszó kárpitját. A gyorsíró tanár a kávéház
1817 3|             kárpitját. A gyorsíró tanár a kávéház túlsó oldalán állva,
1818 3|          pisztolyát, és lőtt. Egy lámpa a csörömpölés hangjai mellett
1819 3|                 Szoktatni kell az ipsét a fegyverdörgéshez" - mondta
1820 3|             Toronygombi, aki belesápadt a lövésbe. Nagyobb baj nem
1821 3|                nem történt. Mágnás Elza a helyére visszatérő hírlapíró
1822 3|           megsimogatta. Ellenben, mikor a főpincér megérkezett az
1823 3|            Tituszunk arra eszmélt, hogy a számla kifizetése után legfeljebb
1824 3|                 való tíz krajcár maradt a tulajdonában, az is csak
1825 3|               is csak olyanformán, hogy a pincér borravalójából ügyesen
1826 3|           elsanzírozta azt. Mágnás Elza a toalett felé elsuhant. Az
1827 3|               urak kocsijukba ültek, és a kocsiablakból kiáltották
1828 3|                kocsiablakból kiáltották a hírlapírónak:~- Holnap délután
1829 3|                Holnap délután fél ötkor a Ferenc József laktanyában.~
1830 3|            tudta pontosan megállapítani a fatális helyzetet, amelybe
1831 3|               egy ötforintosra, amelyet a pénztári előlegből oda elhelyezett,
1832 3|             hírlapírók lefogják egymást a szerkesztőségben, hogy a
1833 3|                a szerkesztőségben, hogy a zsebeiket kikutassák... "
1834 3|              halála után találja meg az a valaki, aki eladja Titusz
1835 3|             eladja Titusz nadrágját, és a handléval való alkudozás
1836 3|              alkudozás közben kipottyan a nadrágzsebéből az ezüst
1837 3|         Ennélfogva sietve vette lépteit a Ferenci kávéház felé, ahol
1838 3|                 meglepetésére üres volt a Ferenci kávéház, a hírlapírók
1839 3|                 volt a Ferenci kávéház, a hírlapírók hiányoztak a
1840 3|                 a hírlapírók hiányoztak a kassza előtti kerek asztal
1841 3|              hogy történt volna valami. A hírlapíró, kijózanodván,
1842 3|                 kijózanodván, megállott a kaszírnői trónus mellett,
1843 3|                lehet arról, hogy akar-e a feleségem lenni.~Olga ezt
1844 3|                nem mutatott meglepetést a hírlapíró szavaira. Csak
1845 3|                hírlapíró szavaira. Csak a tekintete lett melankolikusabb,
1846 3|         tekintete lett melankolikusabb, a kézimunka a kezében megremegett.~-
1847 3|            melankolikusabb, a kézimunka a kezében megremegett.~- Olgácskám -
1848 3|               özvegyasszony viselné ezt a nevet. Özvegy Széplakiné!
1849 3|              Tituszné - mondta Olga, és a ceruzát elővette, amellyel
1850 3|              elővette, amellyel felírta a kasszalap margójára: özvegy
1851 3|                Tituszné, és bekarikázta a nevet, mintha örök emlékül
1852 3|      lelkendezve gurgulázott, mint azok a férfiak, akik ritkán jutnak
1853 3|                soha senki nem mondja ki a nevemet ebben az országban.
1854 3|              egy özvegy Széplakiné ezen a világon, aki néhanapján
1855 3|             világon, aki néhanapján tán a síromat is meglátogatná,
1856 3|                 mindjárt könnyebb volna a helyzetem odalent a sírban.
1857 3|               volna a helyzetem odalent a sírban. Azt mondanák az
1858 3|              mégse volt utolsó ember az a Széplaki, halála előtt becsületbeli
1859 3|                oly sokszor hangoztatott a Ferenci kávéház felírónőjének.
1860 3|                volt valamelyes célom is a világon, amelyet megvalósítottam.~
1861 3|               szavaknak valóban megvolt a maguk foganatjuk, mert Olga
1862 3|                egyik kezével felnyúlott a pálinkásüvegek felé, míg
1863 3|                pálinkásüvegek felé, míg a másik kezével egy kis pohárkát
1864 3|                  Azt hiszem, hogy ez az a bizonyos húsvéti szilvórium,
1865 3|             húsvéti szilvórium, amelyet a szent zsidók inni szoktak.
1866 3|              szent zsidók inni szoktak. A gazda mindig ebből iszik.
1867 3|        búcsúzkodó mosollyal felhajtotta a pálinkát. A pálinka felelevenítette,
1868 3|                 felhajtotta a pálinkát. A pálinka felelevenítette,
1869 3|            kezét nyújtá.~Csodálkozott-e a zöld vadászkalap vagy a
1870 3|                 a zöld vadászkalap vagy a botesernyő, amikor hosszas
1871 3|                 mintha minden hajnalban a másvilágról tért volna vissza.
1872 3|                alatt, amely közvetlenül a feje mellé volt akasztva
1873 3|                 akasztva az alvónak. Ez a gyászjelentés - vagy mint
1874 3|              szenvedés után elhunyt. Ez a Széplaki Róbertné volt Titusz
1875 3|               volt Titusz édesanyja, és a gyászjelentés volt egyetlen
1876 3|             mint egy lyukas mogyoró. De a kulcslyuk, amelyen a szobába
1877 3|                 De a kulcslyuk, amelyen a szobába kémlelni lehetett
1878 3|      papírcédulát lobogtatott állandóan a léghuzam az ódon belvárosi
1879 3|                     mondá az írás -, de a lakó sohasem jött.~A hírlapírót
1880 3|                 de a lakó sohasem jött.~A hírlapírót félálmában a
1881 3|                 A hírlapírót félálmában a következők látogatták meg:
1882 3|                kis cédulát szorongatott a kezében, mintha már ezzel
1883 3|               kezében, mintha már ezzel a cédulával jött volna a világra. -
1884 3|            ezzel a cédulával jött volna a világra. - Darab ideig bámulva
1885 3|              különös feliratával, aztán a ház udvarára tévedt fénymázas
1886 3|        tekintete, és csatlakozott ahhoz a menethez, amely egy vak
1887 3|                házra abban az időben. - A hírlapíró ismerte lépteit
1888 3|              urat ama csekélység miatt. A szabó sóhajtozása szinte
1889 3|                az ajtó előtt, leguggolt a kulcslyukhoz, és mindenféle
1890 3|         kedveskedő szavakat kiáltott be a hírlapíróhoz:~- Csak látni
1891 3|              hogy előbb-utóbb rám kerül a sor. Eresszen be, drága
1892 3|                Titusz még inkább elbújt a paplan alá, és a legravaszabb
1893 3|                 elbújt a paplan alá, és a legravaszabb szavaknak is
1894 3|               hogy mindjárt jön. Várjon a szabó, ha kedve van hozzá.
1895 3|              szabó, ha kedve van hozzá. A szabó elment, majd hirtelen
1896 3|                indignálódva kiáltott be a kulcslyukon:~- Bizony isten,
1897 3|               ha nem ereszt be nyomban!~A szabó várt, de Széplaki
1898 3|          hallgatta csüggedten távolodni a szabó lépéseit ajtaja elől.
1899 3|           Valóban nem akarta megbántani a jó embert, de nem tehetett
1900 3|                 lépések közeledtek azon a csigalépcsőn, amely a régi
1901 3|              azon a csigalépcsőn, amely a régi belvárosi házban összekötötte
1902 3|           belvárosi házban összekötötte a földszinttel az emeletet,
1903 3|          emeletet, amely csigalépcsőnek a láttára gyakran esett csodálkozóba
1904 3|           hogyan vihették le vala innen a koporsókat? Veszedelmet
1905 3|         Kegyetlen, vad lépések, ahogyan a drabantok közelítik meg
1906 3|             közelítik meg áldozataikat.~A hírlapíró ismerte a lépések
1907 3|       áldozataikat.~A hírlapíró ismerte a lépések előidézőjét: Munk
1908 3|            előidézőjét: Munk úr volt ő, a részletkereskedő, aki olyan
1909 3|            szokott lenni vevőivel, mint a pokróc. Munk úr tagbaszakadt,
1910 3|                tűzte ki életcélul, hogy a főváros minden lakója neki
1911 3|             gúnyosan felkacagott, mikor a cédulát megpillantotta az
1912 3|             letelepedett az ajtó előtt.~A hírlapíró azt számolgatta
1913 3|             adhatott Munk úrnak széket. A házmester talán... vagy
1914 3|            magában Titusz borúsan, ott, a gyászjelentés alatt, mintha
1915 3|          gyászjelentés alatt, mintha az a saját gyászjelentése volna.
1916 3|              nem kell tennie, mint akár a nagybetegnek, aki megadja
1917 3|                 sorsának, és legfeljebb a csodatételben bizakodik.
1918 3|               De Munk úrral szemben már a csoda sem segít, letelepedett
1919 3|                  böfögése behallatszott a szobába, mintha Munk úr
1920 3|                 szobába, mintha Munk úr a várakozás alatt is abban
1921 3|         jegyzőkönyvecskéjében lapozott, a plajbász nyikorgását világosan
1922 3|                Munk úr nagy teher volt.~A hírlapíró a gyötrelemtől
1923 3|                 teher volt.~A hírlapíró a gyötrelemtől szinte félholtan
1924 3|       merészkedett, mert így megvolt az a reménysége, hogy Munk úr
1925 3|                reménysége, hogy Munk úr a legjobb esetben elhiszi,
1926 3|               hangját, amellyel adósait a másvilágra szokta üldözni.~
1927 3|        másvilágra szokta üldözni.~Ebben a percben hírlapírónk szívesebben
1928 3|             mint Munk úr őrizete alatt. A pisztoly egy másodperc alatt
1929 3|               falusi ember módjára, aki a köhögésben is meg akarja
1930 3|        köhögésben is meg akarja találni a maga élvezetét. Vakaródzott.
1931 3|         élvezetét. Vakaródzott. Vakarta a tenyerét, fejét, rázta a
1932 3|                a tenyerét, fejét, rázta a gyufaszálat a fülében, amely
1933 3|              fejét, rázta a gyufaszálat a fülében, amely művelethez
1934 3|       művelethez kéjesen nyögött - majd a lábszárait dörzsölgette
1935 3|                 valamely elfoglaltságot a testükkel. Így Munk is,
1936 3|              kitalálni: letolta lábáról a cúgos cipőt, és harisnyában
1937 3|               vannak események, amelyek a legelszántabb várakozókat
1938 3|          belvárosi toronyban megszólalt a harang. A déli harang, amely
1939 3|          toronyban megszólalt a harang. A déli harang, amely minden
1940 3|              okvetlenül botrányt rendez a hírlapíró "utolsó napján".
1941 3|           hírlapíró "utolsó napján". De a hírlapíró most már mind
1942 3|                  hogy Munk sokáig bírta a dörömbölést, mert megfelelő
1943 3|              most megadni magát, miután a csata vége felé közeledett.
1944 3|                Munk úr végre megsiketül a maga dürrögő átkaitól.~Munk
1945 3|            csatavesztesen, meg-megállva a lépcsőkön, mintha még törné
1946 3|                is mutatósak voltak ezek a dolgok, habár az éj folyamán
1947 3|                minthogy sokáig állottak a kávéház kamrájában. A hírlapíró
1948 3|          állottak a kávéház kamrájában. A hírlapíró azzal vigasztalta
1949 3|                 vigasztalta magát, hogy a vadonatúj dolgoknak voltaképpen
1950 3|               nincs olyan értékük, mint a használtaknak, mert íme
1951 3|                 használtaknak, mert íme a nagyurak is új cipőiket
1952 3|            halálos szorongás nem támadt a szíve körül, amely oly váratlanul
1953 3|          csaknem visszazuhant az ágyba. A délutáni párbaj jutott eszébe,
1954 3|                ember néha megfeledkezik a halálról, ha egyéb kellemetlenségei
1955 3|       másodpercre se mozdult el mellőle a halál gondolata. Szinte
1956 3|          gondolata. Szinte belegörnyedt a félelembe - a feltörekvő
1957 3|              belegörnyedt a félelembe - a feltörekvő sírásba, amelynek
1958 3|      le-letelepedett egy székre, amikor a megváltó sírást közelegni
1959 3|            sehogy se beköszönteni. Csak a nőknek van olyan szerencséjük,
1960 3|              sírás nélkül kell elmennie a nagyvilágba.~És mégis szerencséje
1961 3|          újságja kiadóhivatalába, éppen a főszerkesztőt találta ott,
1962 3|             találta ott, akinek az volt a híre, hogy senkinek se tudja
1963 3|            senkinek se tudja megtagadni a kérését: hiúságból vagy
1964 3|               hogy mennyire nem törődik a pénzzel, habár jóformán
1965 3|            csinált, őszintén bevallotta a főszerkesztőnek, hogy a
1966 3|                 a főszerkesztőnek, hogy a tegnap kapott előleget az
1967 3|            sincs, hogy megebédelhessen. A "bevágásnak" sikere volt,
1968 3|                 sikere volt, vagy talán a kalap és a botesernyő tette
1969 3|             volt, vagy talán a kalap és a botesernyő tette meg a magáét?
1970 3|               és a botesernyő tette meg a magáét? A főszerkesztő szerette,
1971 3|          botesernyő tette meg a magáét? A főszerkesztő szerette, ha
1972 3|        munkatársai megállották helyüket a "becsület mezején", ugyanezért
1973 3|               valóban vidámabban nézett a délutáni események felé.
1974 3|              étele volt hírlapírónknak. A sors kedvezni látszott,
1975 3|                 kedvezni látszott, mert a "csonthús" valóban olyan
1976 3|               amelyet irigykedve néztek a szomszéd asztaloktól. Különben
1977 3|            asztaloktól. Különben is, ez a vendéglői étel az, amelyet
1978 3|              vendéglői étel az, amelyet a legközömbösebb lelkek is
1979 3|               szemügyre vesznek, amikor a pincér elhalad vele a tálon.
1980 3|            amikor a pincér elhalad vele a tálon. Mérlegelik, méltatják,
1981 3|                irigylik, és ízét érzik. A hírlapíró húsdarabja tekintélyes
1982 3|            húsdarabja tekintélyes volt, a vendéglősnek volt eltéve,
1983 3|                 az végül lemondott róla a vadászkalapos és botesernyős
1984 3|             hálából két porciót rendelt a mártásból. Az ecetes tormából.~
1985 3|                tormából.~Tulajdonképpen a szerencsés "csonthús" elfogyasztása
1986 3|                Titusz kocsiját, amelyen a párbaj színhelyéről visszatért,
1987 3|                színhelyéről visszatért, a szerkesztőségi szolga fizette
1988 4|                 kellett lőni egy embert a Kaszinó megbízatásából,
1989 4|          Kaszinó megbízatásából, miután a velszi herceg látogatásáról
1990 4|         szobában így döntöttek az urak.~A párbajt délután tartják
1991 4|             párbajt délután tartják meg a kaszárnyában, annak az embernek,
1992 4|                  annak az embernek, aki a Kaszinót megsértette, nem
1993 4|                 nem szabad élve eljönni a hely színéről. Az ezredes
1994 4|               annyi volt izgalma, amely a halálos párbaj napján elfogta.
1995 4|              vett rajta erőt. Éhes volt a gyomra, éhes volt a szája,
1996 4|                volt a gyomra, éhes volt a szája, félálomban forgatta
1997 4|              szája, félálomban forgatta a nyelvét, szájában soha nem
1998 4|               hogy az az újságíró, akit a Kaszinó Angol szobájában
1999 4|               papirosból, tíz körmével, a sót a mellénye zsebében
2000 4|         papirosból, tíz körmével, a sót a mellénye zsebében tartogatja,