1-500 | 501-901
Part
1 1| HAJÓS ELSŐ UTAZÁSA~Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós
2 1| zsindelytetők alatt, ahol az algimnázium meghúzódott,
3 1| kiderül.~Szindbád - akinek ez az álneve még abból az időből
4 1| akinek ez az álneve még abból az időből eredt, midőn az algimnázium
5 1| abból az időből eredt, midőn az algimnázium növendékei az
6 1| az algimnázium növendékei az ezeregyéjszaka tündérmeséit
7 1| hiszen nem messzire volt ide az orosz határ. A csengők csörögtek
8 1| lovak szerszámján, amint az öles hóval borított országúton,
9 1| visszhang a szavukra.~Oldalt, az országút mentén a Poprád
10 1| Szindbádnak mégis jólesett az a gondolat, hogy mellette,
11 1| ismerősen látják viszont fenn az országúton a háromlovas
12 1| a folyó futását.~Nyáron az elsuhanó fák és háztetők
13 1| és háztetők vigasztalják az utazót, ha a fennsíkon vágtat
14 1| emlékezett is Szindbádra abból az időből, midőn még nem volt
15 1| mintha nem is hó volna az, hanem valami természeti
16 1| valami természeti csoda. Az olvasztott acélnak van ilyen
17 1| a vasúti kocsi ablakából az Adriai-öblöt. Balról, a
18 1| leesett hótól, de bévül, az erdő belsejében látni feketéllő
19 1| fehérebbek lettek, mint az öregember szakálla és haja,
20 1| pokrócok és bundák között arra az időre gondolt, midőn kisdiák
21 1| lovait maga hajtotta, és az útra jól beborozott a késmárki
22 1| kalács illata ütötte meg az orrát... Persze, persze,
23 1| és a szüleihez igyekezett az ünnepi napokra.~A főerdész
24 1| megvan. A kis városkában, az algimnáziumhoz tartozó,
25 1| annyi tömérdek régi papnak az arcképe (derékig, olajban)
26 1| valami régi pápa képe volt az? Incéé vagy Benedeké?...
27 1| várost szimatolván, a kocsis az utazás végcélját tudván,
28 1| Szindbádnak osztályozni, rendezni az emlékeket, amelyek huszonöt
29 1| helyezett Anna kisasszony az ablakra, valamint ott hevertek
30 1| ablakra, valamint ott hevertek az iskolakönyvek is.~Midőn
31 1| eleinte úgy látszott, hogy az távolodik előlük az országút
32 1| hogy az távolodik előlük az országút kanyarulatai miatt),
33 1| hajdanában.~Szindbád, aki az unalom és idegesség elől,
34 1| kapujánál, akik a passzust kérik az utazótól.~Szindbádnak szerencséje
35 1| csúcsíves toronyszobában, és az ágyakból olyan dohos szag
36 1| Rákóczi Ferenc lett volna az utolsó vendég, aki bujdosásában
37 1| tovább röpítsék a gránic felé az utazót.~És most már arra
38 1| emlékezett Szindbád, hogy az ő ifjúkorában a polgármesternek,
39 1| kapitánynak és mindazoknak az uraknak, akik valamit számítottak
40 1| Lubomirski-arcuk volt. Talán az anyák nézegették sokat a
41 1| kuruc kapitányt szültek az anyák?~Szindbád magában
42 1| annyit konstatált, hogy az öreg fogadós fehér hajával,
43 1| pedig, mint kiderült, az öreg fogadós születésére
44 1| Tisztelt Szindbád úr - mondta az öreg fogadós, miután a hatalmas
45 1| voltak elégedve.~Szindbád az ablaknál állott, és szórakozottan,
46 1| elgondolkozva nézegette az előtte elterülő piacteret.
47 1| piacteret. Igen, erre járt az algimnáziumba, rövid szárú
48 1| Krakkói kalap érdemes gazdája az utazótáskát tologatta a
49 1| azért kérdem - folytatta az öreg fogadós, és az utazótáska
50 1| folytatta az öreg fogadós, és az utazótáska fölött megcsóválta
51 1| fejét, mintha a táska volna az oka, hogy eddig nem talált
52 1| küldik.~Szindbád nem felelt. Az ablakból egy túlsó soron
53 1| gyermekjátékszer nagyságú az a ház, pedig tulajdonképpen
54 1| volt fiatal leány. Este az ablak alatt sétálgatott
55 1| és pörlekedve jött haza az ablak alatti sétából. Gyorsan
56 1| emlékezik. Igen, igen, abban az időben csak a térdekre és
57 1| lakatlan emeleten, ahol az üres szobákban zsákokban
58 1| emeleten. Ugyancsak onnan, az emeleti szobából hallgatták
59 1| csiklandós kacagását odalent az utca sötétjében és a fiatal
60 1| Szindbád mellett kikönyökölve az ablak párkányára, halkan,
61 1| Szindbád.) Tehát senki sem volt az emeleten akkor, midőn Szindbád,
62 1| emeleten akkor, midőn Szindbád, az egy esztendővel öregebbé
63 1| gerjedelmek ébredtek fel az ifjúban. Úgy érezte, hogy
64 1| magános halott ajkához. Az első pillanatban csak a
65 1| csípős szag ütötte meg az orrát. Ezért maradt el a
66 1| ablakánál, és elmerengett azokon az emlékeken, amelyeket a régi
67 1| állott a szobában, amíg az öreg Lubomirski (a vidrakucsmás
68 1| csakhamar ismeretséget kötött az asztaltársaival (mert egyetlen
69 1| asztal volt a fogadóban), az algimnázium igazgatójával
70 1| egy Ferenc nevű pappal meg az orvossal. Ebben az időben
71 1| pappal meg az orvossal. Ebben az időben csupán ennyi intelligencia
72 1| Krakkói kalapban együtt.~Az orvosról csakhamar kiderült,
73 1| hajdani iskolatársa volt az algimnáziumban; Fritznek
74 1| nem tudott emlékezni, bár az orvos mindenféle kalandokat,
75 1| múltból.~A papok közül csak az igazgató beszélt. Sovány,
76 1| Tehát ezért vagyok itt, az isten háta mögött, ahol
77 1| isten háta mögött, ahol soha az életben többé színházat
78 1| láthatok... Ferenc barátom az itallal van megakadva, harmadik
79 1| megakadva, harmadik társunkról, az öregről ne is beszéljünk -
80 1| kezével a homloka körül.~Az igazgató nem lehetett több
81 1| gyermekem van - felelt Fritz.~Az igazgató csöndesen mosolygott,
82 1| hogy sehogy se vagyunk. Az ördög vinné el, nekünk itt
83 1| Ferencet többé megmenteni az italtól, sem az "öreget"...)
84 1| megmenteni az italtól, sem az "öreget"...) Nincs kaszinónk,
85 1| Bertyánszky nevét? No, és az öreg Bertyánszkyt biztosan
86 1| Bertyánszkyt biztosan ismered. Az akkor volt itt táncmester,
87 1| felelt alattomosan mosolyogva az algimnáziumi igazgató. -
88 1| dolgot. Valahogyan eltelik az idő... És ez a legfontosabb.~
89 1| el estére a tánciskolába. Az életedben még úgy sohasem
90 1| krumplit loptunk a földeken?~Az igazgató csendesen köhintett:~-
91 1| bálok... (Egyrészt baj volt az is az én esetemben, hogy
92 1| Egyrészt baj volt az is az én esetemben, hogy Rimaszombatban
93 1| ekkor a direktor - nálunk az, ami Rimaszombatban az Eldorádó-kert
94 1| nálunk az, ami Rimaszombatban az Eldorádó-kert volt. Beszéltem
95 1| volt. Beszéltem már neked az Eldorádó-kertről, Fritz?~
96 1| táncok menetét, és csak az ügyesebb párok tudtak kellő
97 1| tiszteletre méltó volt. Az algimnáziumi igazgató színpadias
98 1| sunyi mosollyal kullogott. Az algimnáziumi igazgató, kemény,
99 1| tiszteletteljesen meghajolt az igazgató és Szindbád előtt.
100 1| lovag Bertyánszky! - súgta az algimnáziumi igazgató.~Szindbádnak
101 1| nadrágokat hordanak, mint az ő idejében, és a cipők,
102 1| mint a varjak estenden az őszi erdő ritkuló fáin.~-
103 1| feszes és ünnepélyes volt az idegen vendégek jelenlétében.
104 1| egyre-másra bukdácsoltak az ellenséges létra körül,
105 1| medrébe igazodni. Amíg végre az ajtón havas vállal és havas
106 1| erősen kopogva, járni kezdte az éppen soron levő lengyel
107 1| ugyancsak így csendült fel az a régen hallott női viháncolás,
108 1| talpraugorva, táncosnőjét az algimnáziumi igazgató és
109 1| fölismerte. Igen, ő volt az, Anna: a régi szép, kacér
110 1| hajós föltevését. Igen, az a bizonyos régi Anna, a
111 1| a vörös hajú Fritz.~- És az anyja? - kérdezte Szindbád.~
112 1| szórakozottan felelt:~- Az a vén skatulya csak azért
113 1| felmászott a létrára! Tudod, az öregasszonyok versenyében!...~
114 1| öregasszonyok versenyében!...~Az igazgató, aki némileg féltékeny
115 1| táncmesternek:~- Kezdjük már. Az idő későre jár! - kiáltotta.~
116 1| izgalom futott végig a termen. Az algimnázium igazgatója most
117 1| nyomban kezdetét vette, amikor az igazgató másodszor tapsolt.
118 1| leszálljanak.~- Nézze - dörmögte az algimnáziumi igazgató -,
119 1| amint a magasba meredt, az igazgató pedig állandóan
120 1| nekiindult a létrának, de az igazgató akkor már karon
121 1| produkálni akarják magukat az idegen úr előtt - mondta. -
122 2| ŐSZI VERSENYEK~1~Elmúltak az őszi versenyek, és Ben,
123 2| őszi versenyek, és Ben, az elcsapott zsoké, ettől kezdve
124 2| gázlángos mélységében. És Ben, az elcsapott zsoké, kötőféket
125 2| fogadásaikat lebonyolítani, és ahol az elcsapott zsokét, Bent a
126 2| kötőféket megerősítheti... az emberhangtalan, elhagyott
127 2| messzire feketéllő számot, az 5-öt, amely száma volt Capt.
128 2| handicapet megnyeré...~Ben, az elcsapott zsoké, körülbelül
129 2| Budapesten. Két esztendő: az hat verseny-meeting; tavasszal
130 2| szeretőit, kijavították az idomárok fogsorát, cipőt
131 2| fogsorát, cipőt varrtak az abrakmesternek, és futottak
132 2| portással, amíg megürült az emeleten egy szoba, amelyet
133 2| emeleten egy szoba, amelyet az este érkezett szerelmespár
134 2| Bentől a régi szép időről, az egykori gavallérokról, versenyparipákról,
135 2| svindlikről. Bent tehát felvezette az imént megürült szobába,
136 2| dideregve vetette magát az alig kihűlt ágyba, és igyekezett
137 2| ilyenkor jó darab ideig kellett az ajtó előtt várakoznia, amíg
138 2| szórakozásukról, és Ben már tíz órakor az utcán találta magát, mert
139 2| mosdatlan kezüket nézegetik azok az emberek, akik egész életükön
140 2| vagy ősztől pirosló fákat az Iparcsarnok környékén. Ben
141 2| mellékúton, amely a Ligetből az Erzsébet királyné útjára
142 2| amely holmikra még abban az időben tett szert, amikor
143 2| volt Bennek, mint azoknak az embereknek, akikről azt
144 2| talált. Ben nem sokat ügyelt az üldögélőkre, a Ligetben
145 2| padján" üldögélő férfiú az orrát fújja, és a szemét
146 2| hagyott keblek töltik meg az elegáns éttermeket, cukrászdákat,
147 2| léhaságát, érzékiségét. Az idegen, ha látja őket, azt
148 2| látogatja meg őket, mielőtt az utcára tennék lábukat, zenélnek,
149 2| suttogott szavaktól, reszket az orruk az illatoktól, kis
150 2| szavaktól, reszket az orruk az illatoktól, kis szájukkal
151 2| csókolnak, mint a vámpírok.~Ben az első pillantásra szerelmes
152 2| pillantásra szerelmes lett az idegen asszonyba. A sors
153 2| szerencsétlenek sorsát. Az elcsapott zsoké, amint pillantása
154 2| zsoké, amint pillantása az asszony ópiumfüstű tekintetével
155 2| mozdulatot tenni addig, amíg az asszony delejes pillantása
156 2| pillantása rajta nyugszik. Az asszony elmosolyodott, mintha
157 2| különös örömöt érzett volna az ágrólszakadt Ben hirtelen
158 2| a Városligetben, amikor az őszi versenyek elmúltak,
159 2| őszi versenyek elmúltak, s az ég sötét felhőkkel telik
160 2| ez életvidám kalap alá - az egészséges, érzéki asszony
161 2| matrózkocsmák leányzóival.~Az asszony összeszorította
162 2| kinyújtotta lábát, hogy az elcsapott zsoké jól szemügyre
163 2| szemügyre vehesse lábait. Az antilop cipők úgy feszültek
164 2| cipők úgy feszültek meg az egyenes lábakon, mint a
165 2| voltak, amelyeket abban az időben Pesten csak egy-két
166 2| egyszer vesznek fel életükben: az esküvőjük napján. Az elcsapott
167 2| életükben: az esküvőjük napján. Az elcsapott zsoké olyan tüzetesen
168 2| bemutatkozás után nyomban az asztal tetejére szökken
169 2| hogy megtalálta végre azt az alakot, akivel bánatossá
170 2| szót mondott most társának az asszony, mire az megtörten
171 2| társának az asszony, mire az megtörten felemelkedett
172 2| láttán mindenki nagyot nevet.~Az asszony összehúzott szemöldökkel
173 2| ruháján... de nem. Ben, az elcsapott zsoké, olyan zavarba
174 2| veszélyessé váló második lónak.~2~Az asszony, kilépvén a bokrok
175 2| azért kellett távoznia, hogy az asszony "megigazíthassa
176 2| idegennek nem szólhatott az asszony, hogy hagyja magára
177 2| táncosnő előadásában, ámde az öreg Huxtable, a dáridó
178 2| dáridó doyenje, akinek abban az időben született az első
179 2| abban az időben született az első unokája, nyomban kiparancsolta
180 2| Hajlandó volt álomnak hinni az egész jelenetet, amint messziről
181 2| jelenetet, amint messziről az elegáns dáma után lépkedett.
182 2| elegáns dáma után lépkedett. Az asszonynak olyan magatartása
183 2| kávéházban, midőn Ben unalmában az összes képes újságokat átlapozza.
184 2| fordulónál Ben jól láthatta, hogy az asszony a földre szegzi
185 2| érdekelné a világon bánatánál. Az aranysárga falevelek szálldostak
186 2| oly vörösesbarnán olvadt az őszi fák közé, mintha az
187 2| az őszi fák közé, mintha az imént jött volna meg a rókavadászatról,
188 2| táncosnőket ölelget e percben. Az elcsapott zsoké mind távolabbra
189 2| mind távolabbra maradt el az úrnő mögött, mindinkább
190 2| nagy távolságnak, amely az ő társadalmi helyzetét az
191 2| az ő társadalmi helyzetét az előkelő hölgyétől elválasztja.
192 2| lépteit, ahol a tó van és az elhagyott híd, Vajdahunyad
193 2| háborítatlanul lepték el a vizet, az ősz öreganyóka módján gunnyasztott
194 2| öreganyóka módján gunnyasztott az elhagyott partokon. A várban,
195 2| valódi vajdahunyadi vár az erdélyi hegyek között. A
196 2| kőhollókhoz nem csatlakoztak az eleven társak. Egyetlen
197 2| bronzfigurája csendesen szendergett.~Az előkelő hölgy mozdulatlanul
198 2| úrnőjének képzelhette volna az asszonyt, aki az imént jött
199 2| képzelhette volna az asszonyt, aki az imént jött meg a sólyomvadászatról,
200 2| Ligetben, hogy elfelejtse az ebédet.~A kastély úrnőjének
201 2| és türelmetlenül sietett az asszonyság felé. A hídra
202 2| hölgynél nem aratott sikert.~Az úrnő továbbra is a híd karfájára
203 2| Bent a feketeszemű, hogy az elcsapott zsoké azt sem
204 2| oly figyelmesen nézegette az óramutatót, mintha pár perc
205 2| lehet; sőt célszerű, ha az óra néhány perccel késik
206 2| zsebóráról lehet megállapítani.~Az úriasszony a keblében viselt,
207 2| műegyetemi óra szerint.~Az óraigazítás is elmúlt, de
208 2| nézte, és igen komor volt az arca. Sűrű szemöldökei csaknem
209 2| délceg főhadnagy, amikor az összes fodrászati szerek
210 2| ragyogva a borbély boltjából az utcára lépett! Ó, mily irigyelt
211 2| csillogtak-villogtak, mint az emlékezeti szerelmek. Regények
212 2| valóban megtörtént, hogy az elszédült polgárasszonyka
213 2| valóban szerelmi lovagnak az, akinek a két csillag hiányzott
214 2| magukat Hebron rózsái után, és az éjsötét szemű nők pillantása
215 2| boltocskáiban.~A főhadnagy csupán az első szippantásokat fújta
216 2| megérintette a hölgy vállát, mire az villámgyorsan és idegesen
217 2| önfeledt mosollyal nyúlt az úrnő keze után, de az már
218 2| nyúlt az úrnő keze után, de az már hátat fordított, és
219 2| léptekkel indult el a Liget felé az őszi úton. Oly szabályosan,
220 2| mocsoktalanul ragyognak, mint az érintetlen kardbojtok és
221 2| kardbojtok és becsületek.~Az úrnő megvárta, amíg a főhadnagy
222 2| mintha azt várta volna, hogy az elcsapott zsoké segítségére
223 2| állott egy fa alatt, mint az 1899. esztendő tízezer forintos
224 2| midőn legjobb barátját, az ausztrál származású Mc.
225 2| de szólni nem tudott.~3~Az úrnő keresztülvágott a Ligeten.
226 2| hosszú lépésekkel mérte az avart, mint azok az ügynök
227 2| mérte az avart, mint azok az ügynök kisasszonyok, akik
228 2| barátságosan fogadta ölébe az asszony alakját. Hervadt
229 2| rakosgatta egymás után lábait. Az úszó pókfonál belekapaszkodott
230 2| küldött őszi szál, hogy az örömök múladozóban vannak
231 2| gyalogsétáján, még porzik az út a fürge cipősarkok alatt,
232 2| édesded szomjúságokkal teli, az őszi darázs mohó étvágya
233 2| mohó étvágya csiklandozza az ínyt, és az orrcimpák megremegnek
234 2| csiklandozza az ínyt, és az orrcimpák megremegnek a
235 2| csókokat, amelyek felüdítik, az alig hervadó, telt karok
236 2| amíg a Ligeten átjutott az úrnő, lépése mind fáradtabb
237 2| szégyenkezve állott ott, amíg az aluszékony, borongó zárda
238 2| másikkal a zsákukat rázták. Az agyagosok a legpohosabb
239 2| darabig szemügyre vette az asszonyt, mint egy csinos
240 2| csúfolódni.~(Ben ekkor már az asszony közelében volt.
241 2| táskás kezét kinyújtotta az asszony felé, de olyanformán,
242 2| észrevehetőleg megérintette az asszony keblét. - Pedig
243 2| jó szív dobog e helyen, az anyaszentegyház bizonyára
244 2| észrevette, hogyan simítja az asszony kesztyűs kis kezét
245 2| elveszítette a Legert.)~Az asszony a földre sütötte
246 2| kelleténél egyszer és másszor.~- Az öreg Weisz, az ön nagyapja,
247 2| másszor.~- Az öreg Weisz, az ön nagyapja, asszonyom,
248 2| asszonyom, nagyon soká elélhet; az ön lelke addig sem nélkülözheti
249 2| lelke addig sem nélkülözheti az anyaszentegyház vigaszát.
250 2| anyaszentegyház vigaszát. Az önök vallása sötét és kegyetlen,
251 2| Ön emlékeztet külsejével az első keresztény mártírokra.
252 2| érzés a szenvedésnél, ha az igaz hitért szenvedünk -
253 2| és éhes szemmel méregette az asszony alakját.~Az asszony
254 2| méregette az asszony alakját.~Az asszony hirtelen felvetette
255 2| rebegte megrendülve a pap.~Az asszony sötéten nézett maga
256 2| zsebkendőt vett elő, és kifújta az orrát. Ezalatt visszanyerte
257 2| gúnyosan, megvetőleg mosolygott az arca. Talán valamely idézet
258 2| közt szerencséjét. Ebben az időben Pesten nemcsak a
259 2| fenyegetőleg végignézte az asszonyt, mintha azt mondta
260 2| fátyol alatt péntek estéken az asszonyok karzatán, de könnyes
261 2| Még hallom panaszos szavad az álmatlan éj csendjében..."~
262 2| alkalma először megfigyelhetni az úrnőt a pap társaságában.
263 2| áldozatot, te emberke? - rebegte az úrnő.~Ben megdermedve állott
264 2| kitiltotta a versenytérről.~4~- Az én nevem Rizili - kezdte
265 2| én nevem Rizili - kezdte az asszony azon a padon, amelyre
266 2| volt a nefelejcskoszorúcska az arcképem körül. Tőle tanultam
267 2| kereskedők, vállalkozók, akik az üzleti szavakon kívül egyebet
268 2| Férjeim barátai ugyancsak az üzleti világból kerültek,
269 2| házunkhoz, akiknek lábát az ebédlőasztal alatt tapogattam
270 2| gyönyört, a mulatóhelyek az ő kedvükért vannak építve,
271 2| legszebb énekesnők ülnek az ölükbe, kövér erszényük
272 2| szerelem minden változatosságát az angol csatornától Konstantinápolyig.
273 2| új férjemet támogatták, az üzlet virult, pénzünk bőven
274 2| nevettünk szegényen a hintóban. Az uram igen megvetően nyilatkozott
275 2| járatok a házamhoz, mint az előkelő zsidó házak akkoriban
276 2| báróné miatt züllött abban az éjjeli kávéházban, ahonnan
277 2| Azóta olyan hívem, mint az árnyékom.~- De szerette
278 2| némi mentséget találjon az úrnő szavaira.~- Nagyon...
279 2| Rizili. - Mindig vártam az órát, amikor ebéd után egyedül
280 2| versenyeket tartják, de az ablak piros vadszőlővel
281 2| legboldogabb korszaka... És ha az esti vonatot elkéstük, kocsit
282 2| a gyárak bezárt kapuin az éjjeliőrök nézegettek ki.
283 2| mosott ruha volt köteleken az udvarra akasztva, és az
284 2| az udvarra akasztva, és az ablak oly kicsiny volt,
285 2| olykor vörös volt a szeme az éjszakázástól, a leheletén
286 2| Sváb-hegyre gyalogolni, és az elhagyott réteken szeretkezve
287 2| tornyok felett remegni kezdett az első esti csillag, boldogan
288 2| megyünk a színházba. Pénteken az uram barátait látom vendégül,
289 2| elsétál a villa előtt, és én az erkélyről látom őt. Szombaton
290 2| udvarban találkozunk délben az átjáróház egyik sötét lépcsőházában,
291 2| padon, midőn beköszöntött az ősz, ő ült a csukott egyfogatúban,
292 2| amely szerenádnak címe, mint az operettben, Der Goldschmied
293 2| szégyellnek hangosan beszélni. Ó, az én álmaim virágoskertekre,
294 2| Reggel kinyújtottam a kezem az álmoskönyv után, de hiába
295 2| kerestem álmaim magyarázatát. Az álmokat csak ő, a költő
296 2| lelkembe sugallta. Ő volt az a csodálatos mester, aki
297 2| posta-restante leveleztünk. Az én nevem volt Császár Fruzsina.~
298 2| tudhatta magyarázatát adni az úrnő bőbeszédű közlékenységének.
299 2| kívül áll, és szívünkbe lát, az a lény jól tudja, hogy az
300 2| az a lény jól tudja, hogy az úrnő nem is Bennek mondta
301 2| emberforma valakinek, akivel az élet puszta szigetén, a
302 2| volt, Ben egy árnyék volt az úton, nem is torony árnyéka,
303 2| lepkének árnyéka Ben... de az úrnő beszélt hozzá, mert
304 2| titkokat. Ha író lett volna az úrnő, bizonyosan egy regény
305 2| egy regény született volna az ő szerelmeiről, de csak
306 2| lebegtek szemei előtt, mikor az úrnő így folytatta:~- Amit
307 2| folytatta:~- Amit elmondtam: az volt a boldog múlt. Frigyes
308 2| összeszűrte a levet ezzel az egészségtelen, azt hiszem,
309 2| megbíztam, hogy leveleimet is az ő ládájában tartogattam,
310 2| vigasztalt, hogy ne szomorkodjam az elvetemedett Frigyes úr
311 2| mint egy szegény beteggel.~Az élet közönyös, szürke napjaiban
312 2| megyek holdvilágos éjszaka az erkélyre, hogy mindenféle
313 2| Költeményeket írt hozzám azokban az újságokban, amelyek házunkhoz
314 2| találkoztunk, mikor nem futotta az időnk, hogy szokott búvóhelyeinket
315 2| anyámnak, és azt hiszem, az öregasszony egyszer hitt
316 2| traktált a látogató. Rábeszélt az üdv vallására. Fenyegetőzött,
317 2| háztetőre, és New Yorkba repül az égiek segedelmével. Később
318 2| felől hervadtan ásított az ősz, a faliórának a ketyegése
319 2| visszakívántam Frigyest, aki az ilyen szomorú délutánokat
320 2| nagyon szeretik elmondogatni az élettörténetüket annak,
321 2| megcsaltam. A katona legfeljebb az érzékeimet ejtette rabul,
322 2| amerikai táncokból. A szőke nő az első lecke után kifogástalanul
323 2| Megismertem a dalt, ugyanaz az ária volt a Fegyverkovács
324 2| kiáltottam magamon kívül. Az ablak kinyílott, és odabent
325 2| pedergetve hajolt ki a katona az ablakon.~- Asszonyom, kegyed
326 2| elé. Nem bántam én akkor az egész életemet. Dőljön romba
327 2| a férjem, mégpedig ezzel az érdemtelen, sehonnai fráterrel...
328 2| sehonnai fráterrel... S az akasztófa alatt majd bocsánatot
329 2| volt, lesben állottam tehát az udvaron. S egyszer csak
330 2| valószínűleg a konyha ablaka, és az udvar sötétségében egy másodpercig
331 2| és a hold bevilágított az udvar közepére. Láttam a
332 2| bő lábravalóban állongani az udvar sarkában. Láttam az
333 2| az udvar sarkában. Láttam az emelet cifra vasrácsára
334 2| asszonyszemélyeket, akik az én kiáltozásomra papucsban,
335 2| viháncoló hangon beszélték meg az eseményt, amely hang a kárörvendő
336 2| hangja.~Ugyanakkor láttam az udvari ablakon át leereszkedni
337 2| fürge, izmos. Úgy ugrott az udvar kövezetére, mint a
338 2| viháncolás elhallgatott az udvaron.~- Rendőr! - üvöltött
339 2| lesz velem ezentúl? Merek-e az emberek szeme közé nézni?
340 2| óhajt, midőn csalódás éri az eleven életben.~- Nézd -
341 2| életben.~- Nézd - szóltam az ismeretlenhez -, én csak
342 2| hogy nagyszerűnek tűnök fel az emberek előtt. Gondtalan
343 2| szívem jó. Te tudod, hogy az arcfestéket csak azért használom,
344 2| szívében a vigasztalódás, az élethez való erő és megnyugvás
345 2| fenntartva. Mily boldogok azok az asszonyok, akik férjeiket
346 2| szívük szoknyája alatt. Az ilyen szerelem is jó arra,
347 2| pap sűrűn megajándékozott. Az első időben mindig volt
348 2| lehetni e szent nőkhöz! Az utcán menve, változtattam
349 2| megemelintettem szoknyámat az aszfalton... Lassúdadon
350 2| Lassúdadon jártam, mint az apácák, a térdemet begörbítettem,
351 2| foxterrier első lábainak az állásához, és mindig a földre
352 2| Ó, nem játszottam többé az előkelő, idegen asszonyságot
353 2| Lesütött szemmel húzódtam meg az oszlopok mögött, nehogy
354 2| jogosulatlanul akar részesülni az itt kapható malasztból,
355 2| munkájukba vannak elmerülve az oltárok mögött, titokban
356 2| is alig mertem bemártani az ujjam, hátha ezzel is meglopok
357 2| amelynek íveit bizonyosan az alulról feltörő fohászkodások,
358 2| sóhajtások tolták felfelé. Az itt elhangzó buzgó imádságok
359 2| fohászoknak mineműsége színesíti az ablakokat. A kék ablakok
360 2| asszonyok gyűjtenek össze az égi posta számára. Ezeket
361 2| már a nagyanyja idejében az Arany Pékhez címeztek? Bizonyosan
362 2| boltozatra, hogy jól sikerüljenek az eltett ugorkák és befőttek...
363 2| hogy nem emlékszem arra az időre... Azonkívül bizonyos,
364 2| imádkoznak, mint a zsidó lányok. Az ő vallásuk olyan, hogy a
365 2| tenném tűzbe a kezem, mint az asszonyokért. Gyanús pomádéillat
366 2| igyekezetet kell mutatnom, hogy az anyaszentegyház bárányai
367 2| Bennek szikrázott a szeme az éhségtől, amíg az úrnő szenvedélyes
368 2| szeme az éhségtől, amíg az úrnő szenvedélyes szavait
369 2| káposztáért eladta volna e percben az úrnő lelkét, ráadásul a
370 2| Szeretsz-e? - kérdezte az asszony.~Ben hevesen bólintott.
371 2| barátaival sűrűn megfordult az éjjeli mulatóhelyeken. Ezek
372 2| éjjeli mulatóhelyeken. Ezek az élettörténetek azonban sokkal
373 2| érdekesebbek, őszintébbek voltak az úrnő előadásánál, mert a
374 2| hogy mit hallgatott el az úrnő? Mit tudhatta, hogy
375 2| tudta, csak a szeme kopogott az éhségtől.~- Még nem ebédeltem -
376 2| könnyen segíthetünk - mondta az úrnő oly bizalommal, mintha
377 2| Nem sokáig kellett Bennek az ebédre várnia. Az úrnő az
378 2| Bennek az ebédre várnia. Az úrnő az Andrássy út környékén
379 2| az ebédre várnia. Az úrnő az Andrássy út környékén egy
380 2| lépcsőkön, öreg inas állott az előszobában, és egy középső
381 2| Ben még nem látott ilyent. Az éhség nem engedte, hogy
382 2| a lakásban tartózkodott. Az éhség nem mert vele jönni
383 2| alakjában várja vissza Bent.~Az úrnő eltűnt egy percre,
384 2| elég volt ez a perc, hogy az elébe helyezett konyakosüveget
385 2| a bécsi versenyek alatt.~Az úrnő vidoran, kedvesen mosolyogva
386 2| mosolyogva vezette Bent az ebédlőbe, ahol kettőjük
387 2| Finomra szelt kenyér feküdt az asztalkendő mellett, az
388 2| az asztalkendő mellett, az ezüst halkan csengett, a
389 2| nesztelenül járt ki és be, az úrnő változatlan kedvességgel
390 2| a katona, a pap - mondta az úrnő. - De túladtam valamennyin
391 2| marhahúsát mérik. Edd meg tehát az ő marhahúsát, emberke. Brünnből
392 2| Egy vidéki majorból küldik az óriás tyúkokat, midőn a
393 2| pakolta be. Körülnézett, vajon az úrnő törvényes férje részére
394 2| csemegét? De nem talált semmit az asztalon.~Az úrnő az italokkal
395 2| talált semmit az asztalon.~Az úrnő az italokkal kínálgatta
396 2| semmit az asztalon.~Az úrnő az italokkal kínálgatta Bent.~
397 2| nagyon kellett biztatni.~Az úrnő egy palack leánykaaszút
398 2| Majd zöld likőrt öntött az úrnő.~- Ez egyházi ital,
399 2| is elfogyasztotta.~Ezután az úrnő ölébe vonta Bent, és
400 2| játékot űzött vele, amit csak az ezeregyéjszakabeli nők és
401 2| egy Feodora nevű kancán az őszi díjat fejhosszal megnyerte.~
402 2| üvöltött Ben, és menekült az asztal körül.~- Te gazember,
403 2| neki - tódította a pap.~Az alázatos öreg inas végre
404 2| ragadta Bent, és kitette az utcára.~Ott állott Ben az
405 2| az utcára.~Ott állott Ben az út közepén, a pesti villanegyedben.
406 2| testén sajgó botütések, az arcán égő pofonok felvilágosították,
407 2| boldogság és gazdagság szigetén. Az ablakok függönyei mögül
408 2| szavak nem hallatszanak az utcára. A léptek oly csendesek,
409 2| takarékoskodnának velük. Az indulatok és szenvedélyek
410 2| tanyát. Innen elköltözött az igazi szerelem - gondolta
411 2| dühvel.~Egész reggelig járt az utcákon, mint egy háborodott.
412 2| mi történt a gyönyörűvel, az egyetlennel? Vajon őt is
413 2| Vajon őt is bántalmazták az üldözők? Bennek úgy rémlett,
414 2| hogy segélykiáltásokat hall az erkélyekről, amelyek alatt
415 2| letelepedett arra a padra, ahol az úrnővel először beszélt.
416 2| Ben mellől?~Délfelé járt az idő, amikor gyors, könnyed
417 2| léptek közeledtek, mint az ősz jár az erdőn. Az úrnő
418 2| közeledtek, mint az ősz jár az erdőn. Az úrnő jött, lesütött
419 2| mint az ősz jár az erdőn. Az úrnő jött, lesütött szemmel,
420 2| vadászruha volt rajta, mert az idő esőre állt. Ben gondolkozás
421 2| vetette magát Rizili előtt.~Az úrnő csodálkozva, megdöbbenve
422 2| sohasem láttam önt. Kotródjék!~Az úrnő gyorsabbra vette lépteit.
423 2| gyorsabbra vette lépteit. Az öreg kertőr az elcsapott
424 2| lépteit. Az öreg kertőr az elcsapott zsoké vállára
425 2| világ. Tátott szájjal nézett az úrnő karcsú alakja után.
426 2| karcsú alakja után. És amint az távolodott az őszi ligetben,
427 2| És amint az távolodott az őszi ligetben, amint messzebbre-messzebbre
428 3| pezsgősüvegekkel mentek egymásnak az urak, a cigányok kezéből
429 3| szobák életei, mint akárcsak az embereké, akik a szobákban
430 3| A Kaszinó tagjai közül az ítélet végrehajtására kijelölte
431 3| szüksége reájuk.~Széplaki, mint az már a koholt családi szerencsétlenségek
432 3| előleget kért a lapjától. Az előleg békíti ki a hírlapírót
433 3| előleg békíti ki a hírlapírót az élettel és a halállal.~A
434 3| akarta megírni. Széplaki az előleggel zsebében elhatározta,
435 3| beleöregedik. Nagyon ritka az olyan vendég, aki valaha
436 3| kalapjáért, amikor azzal az ürüggyel távozik, hogy csak "
437 3| szerkesztőségben hallott. Ezekből az előadásokból Olga megismerhette
438 3| Olga megismerhette akár az egész politikai vagy irodalmi
439 3| mert megérezték ezeken az embereken az állatvért.~-
440 3| megérezték ezeken az embereken az állatvért.~- A miskájerek! -
441 3| a vándorlegényeket, akik az állatokat nemüktől szokták
442 3| Kiütéseket kapnak irigységükben az arcukra, mikor magát ebben
443 3| kalapban meglátják. Már az Egyetértés szerkesztője
444 3| mintha ebben a percben az a szívnyomása is elmúlott
445 3| előhúzni. Mindjárt kipróbálta az esernyőt, és kalapja fölé
446 3| dohányfelszerelésük is. Az én mellényzsebem persze
447 3| forgatta. Bár borult volt az arca, de szemében valami
448 3| csillogni, mert eszébe jutott az az eshetőség is, hogy véletlenül
449 3| csillogni, mert eszébe jutott az az eshetőség is, hogy véletlenül
450 3| Mégiscsak derék asszony ez az Olga" - mondogatta magában
451 3| viszont kitenné magát annak az eshetőségnek, hogy az epebajos
452 3| annak az eshetőségnek, hogy az epebajos szerkesztő éppen
453 3| Inkább meghalni, mint ezen az estén kőnyomatost látni!
454 3| látni! Inkább veszítse el az állását, mint ezen az estén,
455 3| el az állását, mint ezen az estén, az új kalap és a
456 3| állását, mint ezen az estén, az új kalap és a boternyő birtokában
457 3| akik még mit sem próbáltak az életben - még csak pisztolypárbajuk
458 3| Aztán behajtottak a kocsik az udvarba, miután uraságaik
459 3| lámpás megingott, és a kocsik az udvaron álló szökőkutat
460 3| épületet, ahol nem számít az élet és a halál, mintha
461 3| másképpen tudnának azok az úriemberek, akik e zárt
462 3| beszéljen is végre azzal az úrral, aki holnap őt agyon
463 3| felismerné, mert hiszen az ilyen régi kaszinószolgák
464 3| a párbajszabályokat is. Az ellenfeleknek nem szabad
465 3| életért kegyelmet kérjen az ember. És Titusz, mintha
466 3| arra volna dolga: befordult az elegáns Szép utcába, hogy
467 3| nyilván most vacsoránál ülnek az urak, és az ezredest úgy
468 3| vacsoránál ülnek az urak, és az ezredest úgy bámulják, mint
469 3| szamár, aki most, miután már "az egész város" amúgy is tudta
470 3| miután amúgy is "mindenki" az ő esetéről beszél. Hogy
471 3| hiszen annyian küzdenek az örömökért szakadatlanul.
472 3| megint abba a helyzetbe, hogy az emberek mutogassanak utána,
473 3| mutogassanak utána, íme, itt megy az a hírlapíró, aki a hivatása
474 3| tiszteletteljesekké körülötte, ha még ezen az estén sem - az utolsó estén,
475 3| még ezen az estén sem - az utolsó estén, amelyet előlegpénzzel
476 3| aki szembeszállni készül az oroszlánnal - a bizonyos
477 3| tovább is megtartotta azt az irányt, amely az Athenaeum
478 3| megtartotta azt az irányt, amely az Athenaeum épületben levő
479 3| belőled úriember, ha még ezt az alkalmat is elszalasztod.
480 3| napok óta beharangoznak az újságok! Micsoda sikereket
481 3| Széplaki már-már engedett az unszolásnak, amely folyamatosan
482 3| aki át akarta virrasztani az éjszakát, Kersántzban költekezni
483 3| botesernyő egyszer amúgy is az ő birtokába jut? Ki tudná
484 3| nyelven a hírlapírók abban az időben a pincérekkel beszélni
485 3| hosszú asztal állott, amelyre az asztal látogatói, a betűszedők
486 3| éjfél utánkor megjelent az asztalnál, hogy az elnökséget
487 3| megjelent az asztalnál, hogy az elnökséget átvegye.~Tituszunknak
488 3| Marich-asztalnál is megbeszélték az ő dolgát, mert ehhez az
489 3| az ő dolgát, mert ehhez az asztalhoz a legtekintélyesebb
490 3| Fél citromot kért mindig az ételhez, és megdicsérte
491 3| darabkákra felvagdalni, mert az csak így tud átfőni kellő
492 3| eléggé savanyú a gyomra, az élete, a foglalkozása és
493 3| miután észrevette, hogy ez az eledel a legdrágább a szerény
494 3| színe miatt nem érdemes az ápolásra. Ám a mi vörös
495 3| szemüveg csontkeretével, az orrhegyen való billegésével,
496 3| Titusz - kezdte szavait az egykori hírlapíró, aki közeli
497 3| felejteni. - Azt olvastam az újságokban, hogy neked most
498 3| grófokkal. Ajánlom figyelmedbe az én régi Salon-Naptáramat,
499 3| Salon-Naptáramat, amelyet abban az időben szerkesztettem, amikor
500 3| vagyok.~Ám Aranyosi nem az az ember volt, aki ilyen
1-500 | 501-901 |