Part

 1 1|          még abból az időből eredt, midőn az algimnázium növendékei
 2 1|        vállú, deresedő férfiú lett, midőn egyszer eszébe jutott, hogy
 3 1|         Szindbádra abból az időből, midőn még nem volt deres a haja,
 4 1|       között arra az időre gondolt, midőn kisdiák korában erre legelőször
 5 1|       hevertek az iskolakönyvek is.~Midőn ismét felpillantott, a vörös
 6 1|             volt az emeleten akkor, midőn Szindbád, az egy esztendővel
 7 1|         legalábbis a leánya.~Fritz, midőn izzadó üstökét törölgetve,
 8 1|            nézett erősen a magasba, midőn Annára, a teli keblű, nevetgélő
 9 2|     kívánsága szerint cselekszik-e, midőn néha szóba áll a sírdogáló
10 2|         sikerült jockey-coup után), midőn vödrökben öntötték a francia
11 2|   éjszakánként a Monaco kávéházban, midőn Ben unalmában az összes
12 2|  főhadnagyai tudták a háború előtt, midőn valóban nem volt még más
13 2|      forintos akadályversenye után, midőn legjobb barátját, az ausztrál
14 2|             szitakötőszárnyakon, de midőn a Ligetnek abba a részére
15 2|          felé, de olyanformán, hogy midőn kezéhez ért volna, alig
16 2|            nehéz helyzetben voltam, midőn férjeim barátait bizonyos
17 2|            semmi kifogása sem volt, midőn vasárnap ebédre meghívtam
18 2|          költő igen meg volt hatva, midőn előzőleg telefonon felhívtam
19 2|             a zsokék szoktak járni, midőn a versenyeket tartják, de
20 2|            a közelgő elválás miatt, midőn a budai tornyok felett remegni
21 2|       boldogan gondoltunk egymásra, midőn a reggeli harangszót hallottuk.
22 2|       délután a Dohány utca sarkán, midőn templomból jöttem, ő várt
23 2|           Margitszigeten egy padon, midőn beköszöntött az ősz, ő ült
24 2|        sétált óraszámra a fasorban, midőn anyósomnál vizitben voltam,
25 2|           tudnak lenni. Csak akkor, midőn földre tepert a fájdalom,
26 2|       meghívjam magamhoz délutánra, midőn néhány barátnőmmel táncleckét
27 2| szerelmemnek, akit minden nő óhajt, midőn csalódás éri az eleven életben.~-
28 2|    kukoricaszárak között bujdosott, midőn életem legboldogabb napjaiban
29 2|        azzal, hogy ki jön mögöttem, midőn a hirtelen kerekedő esőben
30 2|           küldik az óriás tyúkokat, midőn a katona a vendégem. - Hát
31 3|             mutatni ez a nő! Mégis, midőn átgondolta a helyzetet,