Part

 1 1|         volt itt táncmester, amikor te hátulgombolós nadrágban
 2 1|         csapott Szindbád vállára:~- Te, gyere el estére a tánciskolába.
 3 2|            Még lesz reám szükséged, te elbizakodott, fekete orrlyukú,
 4 2|     koporsóban, még zokogva kéred a te istenedet, hogy vegye el
 5 2|        tőled a keserű poharat, de a te istened nem nyújtja feléd
 6 2|             se volt oly drága, mint te. Hány kedvesemen adtam túl
 7 2|   megérdemled ezt a nagy áldozatot, te emberke? - rebegte az úrnő.~
 8 2|         ablakba vágtam.~- Gyere ki, te szajha - kiáltottam magamon
 9 2|       megszomorodott asszony lakik. Te tudod, hogy a szívem jó.
10 2|            tudod, hogy a szívem jó. Te tudod, hogy az arcfestéket
11 2| negyvenesztendős leszek. Gyere elő, te drága, te hatalmas, te megbocsátó,
12 2|        leszek. Gyere elő, te drága, te hatalmas, te megbocsátó,
13 2|              te drága, te hatalmas, te megbocsátó, és vedd pártfogásodba
14 2|             rajtam... Gyere, gyere, te jó, te szép, te hatalmas,
15 2|                Gyere, gyere, te jó, te szép, te hatalmas, akinek
16 2|              gyere, te jó, te szép, te hatalmas, akinek olyan szeme
17 2|   legrejtettebb bűneim alól. Gyere, te áldott, aki megérted, hogy
18 2|         játékos halak. Ó, hol vagy, te legbölcsebb férfi, aki előtt
19 2|           De túladtam valamennyin a te kedvedért, emberke. A költő
20 2|         menekült az asztal körül.~- Te gazember, visszaéltél egy
21 2|          hagyod mind a két füledet, te rabló - vezényelt a katona.~-
22 3|         menned, hogy észrevegyenek, te is a világon vagy, és a
23 3|      látogatásomat, amelyet éppen a te érdekedben tettem.~És a
24 3|             az sohasem halt meg.~(- Te tulajdonképpen milyen valláson
25 3|            Kérlek, Lóczi, vezényelj te - kiáltott a púpos a kávéház