Part

 1 1|          ország falai, emelkednek szinte merőlegesen a Kárpát sötétkék
 2 1|      partjáról egy darabig sötét, szinte gyászfekete fenyveserdő
 3 1|        köntösű szerzetesek között szinte kivirít a jezsuita generális
 4 1| mennyezeten: Szindbád, a hajós... Szinte kedve lett volna a toronyba
 5 1|         most úgy látta, hogy kis, szinte gyermekjátékszer nagyságú
 6 2|      Ezeket a szív alakú, érzéki, szinte mindig szerelmi vággyal
 7 2|        szájában. Bocsánatkérőleg, szinte üzenetet küldve nézte Bent
 8 2|       őszi úton. Oly szabályosan, szinte ünnepélyesen emelgette lábait,
 9 2|          feszes érzéki táncban... Szinte szégyenkezve állott ott,
10 2|           miután a hölgy szomorú, szinte elkomorult arca lassan felengedett.
11 2|          A katona olyan szimplex, szinte ostoba fráter volt, hogy
12 3|          fanyar mosolyt, amellyel szinte a saját sorsa felett is
13 3|         már órák óta érzett, hogy szinte megfulladt tőle.~Olga most
14 3|   látszott megfelelő hallgatónak, szinte a neveletlenségig figyelmetlen
15 3|      bérkocsiban. A hintó paripái szinte kéznyomásra állottak meg
16 3|     amelyeket eldugdosni szokott, szinte önmaga elől. Természetesnek
17 3|        miatt. A szabó sóhajtozása szinte hallható volt az ajtó előtt,
18 3|   Veszedelmet hirdető, felhevült, szinte rohamozó lépések voltak
19 3|         érezte magát, hogy ez már szinte jólesett neki, mert legalább
20 3|          hírlapíró a gyötrelemtől szinte félholtan feküdt ágyában,
21 3|        mellőle a halál gondolata. Szinte belegörnyedt a félelembe -
22 4|          az asszony? Pedig, ugye, szinte a lehetetlenséggel határos,
23 4|      szólalt meg most az ezredes, szinte akarata ellenére, mert most