Part

 1 2|        illatoktól, kis szájukkal oly mohón csókolnak, mint a
 2 2|         kénytelen megválni, majd oly szertartásosan köszönt,
 3 2|         körül, ruházatának színe oly vörösesbarnán olvadt az
 4 2|          láncon függő óráját, és oly figyelmesen nézegette az
 5 2|          harag ült homlokára, és oly mélyen dugta jobb kezét
 6 2|        első szippantásokat fújta oly gondtalanul a cigarettából,
 7 2|         Liget felé az őszi úton. Oly szabályosan, szinte ünnepélyesen
 8 2|           és a tiszti egyenruhák oly mocsoktalanul ragyognak,
 9 2|         híd karfájára borulva... oly szenvedélyesen rázkódott,
10 2|         kétségbeesésében. De Ben oly megrendülten állott egy
11 2|       egyetlen szerelmem se volt oly drága, mint te. Hány kedvesemen
12 2|       asszonyságokat páholyokban oly igen nagyon irigyelnek a
13 2|    udvarra akasztva, és az ablak oly kicsiny volt, hogy nem fért
14 2|           nem pedig a szalonban. Oly jó és megértő volt férjem
15 2|   odajártam felgyógyulásom után. Oly hosszasan elüldögéltem elhagyott
16 2|     segíthetünk - mondta az úrnő oly bizalommal, mintha évek
17 2|        kedvenc eledele. Némelyik oly nagy, mintha struccé volna.
18 2| hallatszanak az utcára. A léptek oly csendesek, mintha takarékoskodnának
19 2|  gyönyörű asszonyra gondolt, aki oly kegyes és jóságos volt hozzá,
20 3|       kinek az ügyében hajt Manó oly eszeveszettséggel többször
21 3|      beváltani ígéretét, amelyet oly sokszor hangoztatott a Ferenci
22 3|      támadt a szíve körül, amely oly váratlanul jött, hogy csaknem
23 4|         az ezredest megpillantá, oly rémületet fejezett ki a