Part

501 3|                 vagyok.~Ám Aranyosi nem az az ember volt, aki ilyen könnyedén
502 3|              kedvéért Bástya utcai házából az éj e késői órájában eltávozott.~-
503 3|                 Nem jó nyomokon halad most az irodalom. Csete Lajos, mióta
504 3|                 lesz magyar irodalom, amíg az irodalmi világ nem kompariálódik
505 3|                    baj - szólott Aranyosi, az egykori Salon-Naptár szerkesztője,
506 3|                 helyes irányba kormányozni az irodalmat. Kiütöttétek a
507 3|             vagytok, szemben a Kaszinóval, az egész mágnásvilággal.~Tituszunk
508 3|                 parádi, egy rész szódavíz.~Az irodalmi vadkereskedő e
509 3|                  fel, mert szerződésem van az uradalommal.~- Megvoltam
510 3|                kalapodról ítélne, testvér, az nyilván hihetné, hogy az
511 3|                   az nyilván hihetné, hogy az úri társadalomhoz tartozol -
512 3|                  megvető pillantást vetett az árulkodó kalapra, valamint
513 3|            becsinált jércével. Talán éppen az utolsó alkalmat mulasztotta
514 3|                szolgálják ki kedve szerint az embert. Ilyen körülmények
515 3|               nyargal, és a kép aláírása: "Az élet eliramlik." Vajon nem
516 3|             galacsint gyúrt már maga körül az abroszon a kenyérmorzsákból,
517 3|    kenyérmorzsákból, amikor megint nyílott az ajtó, mégpedig megint Széplaki
518 3|                   magában Széplaki, amidőn az érkezettekben felismerte
519 3|                 tarthatta vissza gyomrában az imént elfogyasztott ételt.
520 3|                    és arca jegessé dermedt az úriemberek láttára, akik
521 3|              történhetett egyéb, mint csak az, hogy Széplaki megszökött
522 3|             Szolyvai Aladár mondta - szólt az egyik párbajsegéd.~Ez a
523 3|              Sajnos, ezt hiába tenné, mert az ezredes barátai, a katonatisztek,
524 3|        kötelességszerűen összekaszabolnák.~Az a segéd, aki ezt mondta,
525 3|               megnézte:~- Egyetlen ütéssel az én botommal: ketté tudnám
526 3|                   helyet foglalt, elővette az egyik pisztolyát a nadrágzsebből,
527 3|             villogtak. - Nem tételezek fel az urakról semmi lovagiatlanságot,
528 3|                   alatt ördöngösen csíptek az őszi legyek, mert a párbaj
529 3|               jöttek utánam a legyek, mint az ördögök...~- Ördöngös legyek -
530 3|               párbajozókat csípni szokták.~Az urak ezután rövidesen befejezték
531 3|                szökött meg a városból. Nem az igazi korhelyek közül valók
532 3|                  Felvidéken, hogy akinek ő az utolsó kenetet feladta:
533 3|                    utolsó kenetet feladta: az sohasem halt meg.~(- Te
534 3|               párbajsegéd.)~... Ám, amikor az urak szórakozott hallgatójuk
535 3|                    kedves barátunk. Nekünk az Orfeum kávéházban van találkozásunk
536 3|           kocsmahelyiség előtt, mert abban az időben a párbajsegédek kétlovas
537 3|                   tennivalójuk a városban. Az utcai járókelők tán keresztet
538 3|                  kezdték, hogy vajon kinek az ügyében hajt Manó oly eszeveszettséggel
539 3|                    himlőhelyes festőművész az utca egyik oldalára köszöngetett,
540 3|                  sokat törődtek vele, hogy az alázatos hírlapíró fürgén
541 3|                akarta kényelmetlenné tenni az urak üldögélését odabent
542 3|                  de tiszta levegő volt már az előcsarnokban, amely levegőben
543 3|            megfordult ezen a helyen, mikor az "élet iskoláját" tanulgatta
544 3|            öltözékére -, Széplaki elmaradt az előkelő helyiségből. Ugyan
545 3|         estélyekről, ahol megfordult volna az est folyamán? Kezdő hírlapírónak
546 3|                   Ebben a kávéházi részben az orfeumi színészek biliárdoztak,
547 3|            komikusok biliárdjátszmáját, és az járt a fejében, hogy ezek
548 3|                éppen kedve van célba venni az ezredesnek.~De ekkor váratlanul
549 3|                   a tennivalót választotta az éji unalmi órák elmulasztására,
550 3|                  akinek készülő drámájáról az újságokban olvasott.~Turf
551 3|       felszerelését majd zálogba veszi, de az asztalra fektetett botesernyőhöz
552 3|                   amerre megfordult benne. Az aranyrámás tükörben többfelé
553 3|                mégis viszem valamire ebben az életben - gondolta magában
554 3|               huszonnégy óráig se tart már az életem, ha jól meggondoljuk
555 3|                  meg annál a falnál, amely az előkelő világot elválasztotta
556 3|         bábuarculat láttára, de most, ezen az éjszakán kalapjához nyúlt,
557 3|                    volt ez, akit még abból az időből ismert a hírlapíró,
558 3|                   mosogatólánynak nevezték az "éjszakai életben". Azóta
559 3|                    ember, segítségére volt az orfeumi dáma szereplésének
560 3|             mellénye felső zsebében hordta az ezüstpénzt, nyilván azért,
561 3|                   a műveletet, mert hiszen az ilyesmit minden éjszaka
562 3|           eléréséhez, hogy magának egyszer az életben valóban jókedve
563 3|          kerekednék, és engem megcsókolna?~Az orfeumi hölgy sután felelt:~-
564 3|                   lehajtogatta, mint abban az időben ez divat volt - diófehérre
565 3|                   a külsőbe visszaérkezett az elhagyott baráthoz, az Orfeum
566 3|      visszaérkezett az elhagyott baráthoz, az Orfeum kávéház sztárja,
567 3|                 lehet egészen utolsó ember az, aki Mágnás Elzával ül együtt
568 3|                 voltaképpen számít valamit az életben.~- Elvégeztétek
569 3|           pisztolyodat, féloldalvást állva az ellenfelednek, hogy kevesebb
570 3|             megszűnt élni. "Szoktatni kell az ipsét a fegyverdörgéshez" -
571 3|               mikor a főpincér megérkezett az ezüsttálcára helyezett számlával,
572 3|             krajcár maradt a tulajdonában, az is csak olyanformán, hogy
573 3|                   a toalett felé elsuhant. Az urak kocsijukba ültek, és
574 3|               József laktanyában.~Széplaki az elfogyasztott pezsgő hangulatában
575 3|             helyzetet, amelybe keveredett. Az Andrássy úton ballagva,
576 3|                    halála után találja meg az a valaki, aki eladja Titusz
577 3|                 kipottyan a nadrágzsebéből az ezüst forintos. Ennélfogva
578 3|              bizonyosan azért töltik ébren az éjszakát, hogy az ő életéről
579 3|                    ébren az éjszakát, hogy az ő életéről és haláláról
580 3|              Olgácskám, lelkem, felvirradt az utolsó nap, amikor határozni
581 3|                    egy-két napig emlegetik az újságok, aztán többé soha
582 3|                  mondja ki a nevemet ebben az országban. Még csak véletlenül
583 3|             odalent a sírban. Azt mondanák az emberek, mégse volt utolsó
584 3|                    mégse volt utolsó ember az a Széplaki, halála előtt
585 3|                   amelyet megvalósítottam.~Az érzelmes szavaknak valóban
586 3|        meggyőződött.~- Azt hiszem, hogy ez az a bizonyos húsvéti szilvórium,
587 3|                   felelt: "Azt hiszi?" "Ez az érzésem" - felelt Olga.
588 3|                   feje mellé volt akasztva az alvónak. Ez a gyászjelentés -
589 3|            gyászjelentés - vagy mint ebben az időben mondják: pártécédula -
590 3|             Széplaki szobáját. Akkora volt az, mint egy lyukas mogyoró.
591 3|           rongydarabbal volt eldugaszolva. Az ajtó külső részén egy papírcédulát
592 3|           lobogtatott állandóan a léghuzam az ódon belvárosi ház folyosóján. "
593 3|                   Mindjárt jövök!" - mondá az írás -, de a lakó sohasem
594 3|                   Darab ideig bámulva állt az ajtó előtt, mintha először
595 3|                  kísért házról házra abban az időben. - A hírlapíró ismerte
596 3|                  óta, és ha besurranhatott az ajtón: mindig azzal kezdte
597 3|           sóhajtozása szinte hallható volt az ajtó előtt, leguggolt a
598 3|                  Utóvégre nemhiába írta ki az ajtóra, hogy mindjárt jön.
599 3|                összekötötte a földszinttel az emeletet, amely csigalépcsőnek
600 3|                   a cédulát megpillantotta az ajtón.~- Jól van, tisztelt
601 3|                  szerzett, és letelepedett az ajtó előtt.~A hírlapíró
602 3|                    nem remélhetett semmit? Az emberek gonoszak és kárörvendők -
603 3|                gyászjelentés alatt, mintha az a saját gyászjelentése volna.
604 3|                    sem segít, letelepedett az ajtó elé, és szuszogása,
605 3|                    ilyen rettenetes percei az életnek: az ember nem tud
606 3|              rettenetes percei az életnek: az ember nem tud megszabadulni
607 3|             merészkedett, mert így megvolt az a reménysége, hogy Munk
608 3|               szívesebben állott volna már az ezredes pisztolya előtt,
609 3|               alatt dörren (hallotta éppen az éjszaka), de Munk úr órák
610 3|                 órák hosszáig elüldögélhet az ajtó előtt. S Munk úr egyébként
611 3|                    Ilyenforma esemény volt az Munk úr életében, hogy egy
612 3|                    ha Munk úrnak is hívják az illetőt. Munk úr előbb csendesen
613 3|                 hangos káromkodással verte az ajtót öklével, lábával,
614 3|                  hogy meddig bírja Munk úr az ostromot. Igaz, hogy Munk
615 3|                  megfelelő gyakorlata volt az ilyen dolgokban. Ám viszont
616 3|               dolgokban. Ám viszont Titusz az órák hosszáig tartó szenvedés
617 3|                 alatt ugyancsak felkészült az utolsó rohamra, és ostobaságnak
618 3|           közeledett. Mire odakünn Munk úr az átkozódásokig ért mondanivalójában:
619 3|             mondanivalójában: Széplaki már az ágy szélén üldögélt, mert
620 3|                voltak ezek a dolgok, habár az éj folyamán jobban imponáltak
621 3|             nagyurak is új cipőiket mindig az inasukkal tapostatják ki.
622 3|                  hogy csaknem visszazuhant az ágyba. A délutáni párbaj
623 3|                    ideje kellően gondolni. Az ember néha megfeledkezik
624 3|                sírást közelegni érezte. De az nem akart sehogy se beköszönteni.
625 3|         szerencséje volt, mert belépdelvén az újságja kiadóhivatalába,
626 3|          főszerkesztőt találta ott, akinek az volt a híre, hogy senkinek
627 3|               árveréseket tűztek ki ellene az ügyvédek. Széplaki huszáros "
628 3|                   a tegnap kapott előleget az utolsó krajcárig elköltötte,
629 3|                    is, ez a vendéglői étel az, amelyet a legközömbösebb
630 3|               vendéglősnek volt eltéve, de az végül lemondott róla a vadászkalapos
631 3|               porciót rendelt a mártásból. Az ecetes tormából.~Tulajdonképpen
632 3|                     ha ugyan meg nem halt. Az ezredes golyója nem találta
633 3|                 eltalálta Széplaki golyója az ezredest, aki sebesülésébe
634 4|                              UTOLSÓ SZIVAR AZ ARABS SZÜRKÉNÉL~Az ezredesnek
635 4|                  SZIVAR AZ ARABS SZÜRKÉNÉL~Az ezredesnek aznap agyon kellett
636 4|               Angol szobában így döntöttek az urak.~A párbajt délután
637 4|                  meg a kaszárnyában, annak az embernek, aki a Kaszinót
638 4|                   eljönni a hely színéről. Az ezredes vállat vont. Jó,
639 4|                     Jó, hát majd belelövök az újságíróba - mondta egykedvűen.
640 4|                     Azt mondták neki, hogy az az újságíró, akit a Kaszinó
641 4|                  Azt mondták neki, hogy az az újságíró, akit a Kaszinó
642 4|             szobájában halálra ítéltek, és az ítélet végrehajtását rábízták,
643 4|                    végrehajtását rábízták, az ország legjobb céllövője:
644 4|                  ország legjobb céllövője: az újságíró olyan koldusszegény,
645 4|             tartogatja, és a retek, hagyma az íróasztala fiókjában várja,
646 4|                  löttyenthet égő gyomrába.~Az ezredes, aki legfeljebb
647 4|                 annyit szokott gondolkozni az élet és halál dolgai felett,
648 4|                    vettek rajta erőt, mint az asszonyokon szokott bizonyos
649 4|                     morfondírozott magában az ezredes.~Civilben volt,
650 4|                 előtt némi bolyongást tett az esős városban. Ezt az órát
651 4|                 tett az esős városban. Ezt az órát úgysem mondja el soha
652 4|            egykedvűen köszönt a hentesné - az a mindenkori hentesné, a
653 4|                 ruhájú, pállott karjaival. Az ujján a karikagyűrű már
654 4|               hentesné apró orra előtt, és az ezredes a tepertős tálra
655 4|                   Egy fél kilóval - mondja az ezredes.~- Az sok lesz,
656 4|             kilóval - mondja az ezredes.~- Az sok lesz, uram - szólalt
657 4|                    uram - szólalt meg most az asszony olyan intelligens
658 4|                   intelligens hangon, hogy az ezredes meghökkent. - Ebből
659 4|                    árút - felelte mogorván az ezredes, aki nem szerette
660 4|                    nem szerette maga körül az okoskodásokat. A hentesné
661 4|               staneclit formáljon belőlük. Az ezredesnek eszébe jutott
662 4|                   ezredesnek eszébe jutott az ő újságírója. Azt mondják,
663 4|              újságírója. Azt mondják, hogy az is verseket ír.~- Miféle
664 4|                 Ismerem - felelt elpirulva az ezredes, most nem mondott
665 4|             burkolt csomagot átnyújtogatta az ezredesnek, hogy az esőköpenyege
666 4|          átnyújtogatta az ezredesnek, hogy az esőköpenyege belsejében
667 4|              belsejében elhelyezze azokat. Az ezredes maga sem tudta,
668 4|        leereszkedéssel.~- Itt van közelben az Arabs Szürkéhez címzett
669 4|                mintha újabb vevőket várna.~Az ezredes vadászkalapjához
670 4|                     hogy már odabent is ül az Arabs Szürkéhez címzett
671 4|            Szürkéhez címzett kiskocsmában. Az embernek csak az első lépést
672 4|             kiskocsmában. Az embernek csak az első lépést kell megtenni
673 4|              természetszerűleg következik. Az ezredes, a Kaszinó tagja,
674 4|                   gondolhatta, hogy valaha az Arabs Szürke vendége legyen.
675 4|               Kaszinó társalgójában, abban az ünnepélyes teremben, ahol
676 4|                   gondolt arra, hogy ebben az életben valaha egy ilyen
677 4|                   hívnak, fiam? - kérdezte az ezredes atyai hangon.~-
678 4|                   talán nem is értette meg az ezredes szavait, mert voltaképpen
679 4|                megérkezését várta. Ezeknek az egyenruhás embereknek a
680 4|                    A lókereskedőknek, akik az egyik sarokasztalnál kártyáztak
681 4|              belőle, amikor éppen akarták. Az a néhány "futó" vendég,
682 4|                   bort, mert a borban több az érték, mint a sörben. Csak
683 4|        befejeződött a mindennapi boncolás, az életunt tanár véglegesen
684 4|              holnap is szükség lehet, hogy az ördög vinné el a szokásukat.
685 4|                 János tehát mit sem felelt az ezredesnek.~De talán az
686 4|                    az ezredesnek.~De talán az ezredes nem is várt feleletet,
687 4|                    jó korsó sört - felelte az ezredes, pedig a szívbillentyűi
688 4|                     Nem, mégse adhatja oda az ezredesnek ezt a tegnapi
689 4|               mondta János visszakiáltozva az ezredeshez.~Az ezredes felfortyant:~-
690 4|             visszakiáltozva az ezredeshez.~Az ezredes felfortyant:~- Volt
691 4|                    és más alkalmi vendégek az ezredes asztala felé pillongtak,
692 4|         szalonokban egyformán szórakozásuk az embereknek a hangos szót
693 4|                 Aki hangosan mer beszélni, az nem lehet mindennapi ember.~-
694 4|                 kártyára, amely véletlenül az asztalra, a kék abroszra
695 4|                     a kék abroszra került. Az ütés után fürkésző pillantást
696 4|                 fürkésző pillantást vetett az ezredesre, aki az ő kocsmájában
697 4|                   vetett az ezredesre, aki az ő kocsmájában hangosan mer
698 4|                 emberismerete volt, de még az ő tekintete se ismerte fel
699 4|                 talán mégiscsak megmenthet az ellenséges házmester részére,
700 4|                  hordót, mintha arra többé az életben semmi szükség nem
701 4|                 volna. Hiszen ott volt már az új hordó a mérőasztal alatt,
702 4|                    majd gondjaikba veszik.~Az ezredes pedig ezalatt tíz
703 4|                 omlott el a szájában. Mint az élet, gondolta magában az
704 4|                  az élet, gondolta magában az ezredes, és eszébe jutottak
705 4|              idegen kezet nem ereszt közel az arcához. A sámfákat maga
706 4|                  is hajlandók voltak, hogy az orvosságot bevegyék a gazdájuk
707 4|         skatulyának ellenállni nem tudtak.~Az ezredes evés közben megemelte
708 4|                söröskancsót, és gyanakodva az ablak felé fordította:~Bizonyosan
709 4|                felé fordította:~Bizonyosan az a kófic is, akit ma a másvilágra
710 4|                   neki! - gondolta magában az ezredes, behunyt szemmel
711 4|                 lelki üdvösségéért inna.~S az ezredesnek ízlett a sör.
712 4|                  tudná megmondani, hogy mi az íz, amely az állott sörből
713 4|           megmondani, hogy mi az íz, amely az állott sörből fakad. Mintha
714 4|             mérsékelne, jóllakatna ízével. Az állott sörnek éppen úgy
715 4|                  tudja egyszerre senki? És az igazi sörivók, a rendes
716 4|               Ilyenféléket gondolt magában az ezredes, miközben keserű
717 4|                olyan tüneményes volt, mint az egykori prófunt, amelyet
718 4|            barátságosabban tekintett körül az Üllői úti kiskocsmában,
719 4|                 éppen elegendő ideje volt.~Az élet furcsa - gondolta magában
720 4|                  és töntörögve végighaladt az ivóban, hogy elsősorban
721 4|                   a kezében levő kártyával az asztal lapján, mint a nyerők
722 4|               akarta helyreigazítani, mert az asszonyok délutáni álmai
723 4|         veszedelmesek is. Néha megálmodják az igazat, és akkor többé nem
724 4|                Féltékenység szokta kínozni az ilyen délután alvó kocsmárosnékat,
725 4|                    éppen most kapják rajta az urukat a szolgálóval való
726 4|                 veszi el este a pénztárcát az asszony? Pedig, ugye, szinte
727 4|              durrantott kártyáival akkorát az Arabs Szürkéhez címzett
728 4|                  megpillantotta feleségét.~Az ezredes is szemügyre vette
729 4|                    gondolatok kíséretében. Az ezredes a következőket gondolta
730 4|               tartalmaznának...~Tudniillik az ezredesben még néha-néha
731 4|                kivégeznie, aki megsértette az újságjában a Kaszinót...
732 4|                   vajmi keveset tudott, és az idegszál megint fertelmes
733 4|                   babonás ember lett volna az ezredes, még tán valami
734 4|     kedélyhangulatban tehát vállalta, hogy az ismeretlen vendég fejbólintásait,
735 4|             kérdezte a kocsmárosné, amikor az ezredes körülbelül tizedszer
736 4|           körülbelül tizedszer is köszönt. Az ezredes, mintha álmában
737 4|              mintha álmában beszélne, itt, az Arabs Szürke bolthajtása
738 4|                    asszonyom, hogy valóban az vagyok, aminek különös öltözetemben
739 4|            Ismétlem, asszonyom, csak annyi az egész, hogy idő előtt fel
740 4|                   környéken elintéztem.~És az ezredes ekkor valamely irányba
741 4|                   alig találhatta ki, hogy az irány az Üllői úti kaszárnyát
742 4|               találhatta ki, hogy az irány az Üllői úti kaszárnyát jelenti.
743 4|                  van - felelt egészségesen az asszony, és már távozóban
744 4|                 volt posztópapucsaiban. De az ezredes felélénkült:~- Ez
745 4|                 felélénkült:~- Ez a dolog, az én ügyem pedig csak egyedül
746 4|                  asszonyra tartozik - mond az ezredes hirtelen elhatározással. -
747 4|                 véleményem szerint egyedül az Arabs Szürkénél található.~-
748 4|           Szürkénél található.~- Mi legyen az?~- Kérem, hogy ne nevessen
749 4|                  Délben marhaperkelt volt.~Az ezredesnek villogni kezdett
750 4|        konyhaablakon.~- János, add oda ezt az úriembernek - szólt, és
751 4|           úriembernek - szólt, és becsapta az ablakot.~Hát valóban pörköltmaradék
752 4|                valóban pörköltmaradék volt az, amelyet János otromba ujjaival
753 4|            úriembert amúgy sem látja többé az életben. Az ezredes nagy
754 4|                    látja többé az életben. Az ezredes nagy deliciával
755 4|                  étel volt ez, amelyet még az erre tévedő konfortáblisok
756 4|            kocsisok is a frisset szerették az ételben. Az ezredes, miután
757 4|              frisset szerették az ételben. Az ezredes, miután kiválasztott
758 4|                   szopogatása közben -, én az osztrigát is szeretem, de
759 4|            táplálkozni szokott, hogy annak az embernek a helyébe képzeljem
760 4|                    Én előre figyelmeztetem az úriembert, hogy rossz vége
761 4|                   gazda nagyon erős ember.~Az ezredes mosolygott a bajsza
762 4|          paradicsom is volt a lében, pedig az nem mindenütt szokásos.
763 4|                    nem mindenütt szokásos. Az odasült zöldpaprika és krumpli
764 4|            megteszi a magáét. De mégiscsak az a legérdekesebb, hogy az
765 4|                   az a legérdekesebb, hogy az egész ételnek olyan íze
766 4|                   kocsisok? - tudakozódott az ezredes.~A csaposlegény
767 4|                    tudta, hogy miért felel az idegennek, aki semmi körülmények
768 4|                 között se állná meg helyét az idevaló vendégek között.
769 4|                   kérdésére felelt (miután az a házmester sörét megitta).~-
770 4|                    Talán lovat akar eladni az úr? A fiákeres gazdák csak
771 4|                    akinek merre van dolga.~Az ezredes csaknem megpukkant
772 4|                  álruhába öltözködni, hogy az ember megismerkedjen a "
773 4|                     között. No hiszen csak az kellene, hogy Lucziánovics,
774 4|               fiákeresei közül itt találná az Arabs Szürkénél. Volna másnap
775 4|           resztlije, a csonkja marad meg - az "abgesnittesz", mint mondják?
776 4|              komplett porciónak eladni, de az ilyen magamfajta délutáni
777 4|                szívesen eszi. - Bizonyosan az a halálra ítélt lurkó is
778 4|              ilyesmit szokott enni, amikor az éjszakai korhelykedés után
779 4|                 vagy a menedékhelyen, ahol az ilyenfajta emberek lakni
780 4|                 most a barátja kabátjáért.~Az Arabs Szürke vendégének
781 4|                  ezen a napon elképzeltek. Az ezredes gyomra, amelynek
782 4|                  amelyek befolyásolták még az ezredes szigorú gondolkozását
783 4|                  olyan ételeket, amelyeket az ezredes sohasem vehetett
784 4|            egyenletes részeit szeretik, de az ezredes mindenben hasonlatos
785 4|               éppen retket és hagymát kért az ételhez, pedig ezektől a
786 4|               jónak mondható - magyarázott az ezredes a csaposlegénynek,
787 4|            megtudtam a kisasszonytól, hogy az apró, levesnek, tölteléknek
788 4|                 ritka példányok voltak. De az öreggel egyik se vetélkedhetett.
789 4|                   egyik se vetélkedhetett. Az embernek szemesnek kell
790 4|                  jutni. Igazam van, János?~Az ezredes szavaitól talán
791 4|                 jelentékenyebb ember, mint az Arabs Szürke csaposa, is
792 4|                    zavarba jöhetett volna. Az ezredes vagdalta, majd csontjairól
793 4|                 van neki pénze ennivalóra. Az ezredes jó ember volt, és
794 4|                 valóban jól át volt sülve, az ezredes evés közben valamiféle
795 4|                   mulasztja el látogatását az Arabs Szürkénél.~- Sajnos,
796 4|                  megmondani a napot - mond az ezredes, amikor a keze ügyébe
797 4|                hogy szakemberek látogatják az Arabs Szürkét, mert kifogástalannak
798 4|              legbecsületesebb gyümölcs is. Az ezredes retkei nem csaltak.
799 4|           külsejükkel ígértek. Egészséget.~Az ezredes ropogtatott - retket,
800 4|               adott alkalmat bizonyára már az Arabs Szürkében és más előkelő
801 4|                   előkelő fogadókban is.~- Az osztrigát is nagyon szeretem -
802 4|              nagyon szeretem - szólalt meg az ezredes a retekevés ceremóniái
803 4|                  végleg falhoz állítani ez az idegen ember. - De ma csak
804 4|                   a vezeklés kosztja, mert az embernek valahogy mégiscsak
805 4|               bátraké a szerencse. Mondom, az osztrigát is nagyon szeretem,
806 4|              ültében. Huszonnyolc darabot, az igaz, hogy a kisebb fajtából.
807 4|               ártatlan eledelek, mint akár az ángolna. - Nincs itt maguknak
808 4|                    hirtelen nyugtalankodva az ezredes, mintha szalámiszagot
809 4|                 megrágni, de hál' Istennek az én fogaim egészségesek,
810 4|                csaposlegény immár teljesen az ezredes szolgálatában állott,
811 4|                 mert volt valami varázslat az idegen szavaiban, amelyet
812 4|                    zsebéből.~Így jutott el az ezredes különös étvágyában
813 4|          helyezkedett el a sóskiflin, mert az igazi sajt kemény szokott
814 4|                  készült étkezését, amikor az Arabs Szürke előtt gyors
815 4|                fiatalember szállott ki.~Ha az ezredesnek lett volna érzéke
816 4|                fehér mellény volt - mintha az összes ruhadarabokat valamely
817 4|                  kérte volna kölcsönbe. De az is lehet, hogy örökbe. Olyan
818 4|                  halovány arccal lépett be az ajtón, mintha segítséget
819 4|                 homlokába, fülére hullott. Az arca szőrtelen, szenvedélyes,
820 4|            muzsikus is" - gondolta magában az ezredes, akinek figyelmét
821 4|                   se bánta volna talán, ha az más hely hiányában az ő
822 4|                   ha az más hely hiányában az ő asztalához telepedik.
823 4|           csaposlegény féloldalt elfordult az ezredestől, hogy végigmérje
824 4|                   szilvaszeszt kell innia.~Az ezredes, bár második "fröccsét"
825 4|                 arra gondolt, hogy mi lesz az ilyen emberből, aki már
826 4|                    még mindig nem törődött az ezredes kötekedésével, amint
827 4|               ezredes kötekedésével, amint az kihívólag nézegette őt.
828 4|             készült azt, amikor váratlanul az ezredes gunyoros, lenéző,
829 4|                    szembe a tekintete. Bár az ezredes ezt bizonyára nem
830 4|                    akarta: igen sértő volt az arckifejezése, mint közönségesen
831 4|            embernek csak akkor látszik meg az igazi arca, amikor a halál
832 4|                  azt.~A fiatalember, amint az ezredest megpillantá, oly
833 4|                  ki a tekintetével, mintha az ördöggel vagy a halállal
834 4|                szellemlépéssel szökkent ki az ajtón. "Gyerünk a laktanyába" -
835 4|                    a környéken, pedig itt, az Arabsnál minden valamirevaló
836 4|                    a laktanyáig is, amikor az ezredes, a másik idegen,
837 4|                  pohárkát majd én fizetem.~Az ezredes szavai, bár azok
838 4|                    volt a fiatal idegennek az idősebb idegenhez? Vajon
839 4|                      mondta hüvelykujjával az ezredes felé bökve. És tovább
840 4|                   napokon több a boncolás.~Az ezredes most nagyon elcsendesedve
841 4|                gondolkozású férfiúnak: még az a különös ötlet is felbuggyant
842 4|                hogy ez a fiatalember volna az az újságíró, akivel neki
843 4|                  ez a fiatalember volna az az újságíró, akivel neki a
844 4|                párbajt kell vívnia. Hiszen az ezredes sohase látta az
845 4|                    az ezredes sohase látta az újságírót, ő a Kaszinó megbízásából
846 4|                 akár halállal is végződjön az. János, a csaposlegény az
847 4|                  az. János, a csaposlegény az iménti jelenettől még felhevülten
848 4|              felhevülten állott helyén, és az ezredesnek panaszkodott,
849 4|                  fizetés nélkül megszökik!~Az ezredes csak bólogatott
850 4|                    a laktanya.) Tudniillik az ezredes egészen feleslegesnek
851 4|                 lehet amúgy sem elkerülni. Az ő szekundánsai, az ezredesek -
852 4|              elkerülni. Az ő szekundánsai, az ezredesek - orvosa, Kosztka
853 4|                    tett kézzel várni, hogy az ellenfél tud-e még visszalőni.
854 4|          pisztolyát, és talált. Bolondság, az egy században egyszer fordul
855 4|         beszámíthatatlan fiatalember volna az ellenfél: akkor igen kellemetlen
856 4|                  sem változtatna. Utóvégre az ezredesnek semmi köze sincs
857 4|                ezredesnek semmi köze sincs az illető személyéhez, se rokonságához,
858 4|                    a Kaszinó döntött ebben az értelemben, a Kaszinó döntése
859 4|                   én is - szólalt meg most az ezredes, szinte akarata
860 4|               talán éppen olyanba, amilyet az imént az ismeretlen fiatalúr
861 4|                  olyanba, amilyet az imént az ismeretlen fiatalúr elejtett.
862 4|              ismeretlen fiatalúr elejtett. Az ezredes rövid szagolás után
863 4|                   róla - mindenki kedvelte az Arabs Szürke híres pálinkáját
864 4|                környéken - miért ne ízlene az az ezredesnek is.~- No,
865 4|             környéken - miért ne ízlene az az ezredesnek is.~- No, most
866 4|                   már csak mehetünk - mond az ezredes, miután titokban
867 4|            tintafaló helyett.~A fizetéshez az asszony jött elő a konyhából,
868 4|                   nagy mulatságot szerzett az ezredesnek. Elgondolta magában,
869 4|               szoknyazsebből adogatná elő. Az ezredes, hálából, hogy az
870 4|                  Az ezredes, hálából, hogy az asszonnyal van dolga, a
871 4|               nyugdíjból maradt volna meg. Az asszony számolt, a pénz
872 4|                    dolgot művelné, amelyre az élettől megbízást kapott.~-
873 4|                 minden jó volt? - kérdezte az aprópénz visszaadása után,
874 4|                volt - felelt türelmetlenül az ezredes, mert gyanakodni
875 4|                   kezdett, hogy ezt a szót az ő bosszantására találta
876 4|                   bosszantására találta ki az asszony.~Majd szivartárcájában
877 4|               választása, amilyen szivarra az Arabs Szürke fennállása
878 4|                  megállapította róla, hogy az ejtette el a pálinkáspoharat,
879 4|                    pálinkáspoharat, miután az ezredest megpillantotta
880 4|         megpillantotta és felismerte, mert az ezredes feltette magáról,
881 4|                  feltette magáról, hogy őt az egész városban ismerik.
882 4|                  illett volna más arcra ez az emberfeletti rémület, csak
883 4|                 emberfeletti rémület, csak az ellenfele arcára.~Komolyan
884 4|                 gyújtotta meg kis bunkóját az ezredes, miután az aranypiros
885 4|                bunkóját az ezredes, miután az aranypiros papírszalagot
886 4|                  földi élet gyötrelmeitől. Az a legnagyobb szamár, aki
887 4|                    sem lehet szó -, mondta az ezredes, kis bunkós szivarja
888 4|                 rágyújtása közben. Hátrább az agarakkal annak, aki az
889 4|                    az agarakkal annak, aki az életét félti: pöffentette
890 4|                  életét félti: pöffentette az első füstgomoly, amelyet
891 4|                   első füstgomoly, amelyet az ezredes szétfújt maga körül,
892 4|                 valóban ízletes volt, mint az utolsó szivarhoz illik.~
893 4|                    körülbelül végeztünk is az Arabs Szürkével és mindazokkal
894 4|                   Szürkével és mindazokkal az urakkal, akik oda a város
895 4|                   a környéken volt valahol az istállójuk. Dolog lett a
896 4|                idejük volt már elfelejteni az ezredest, aki itt félelmetesen
897 4|                pohárkával le nem eresztett az erős pálinkából.~- Valami
898 4|                  és Jánosnak is volt ideje az odahallgatásra. - Ezek az
899 4|                  az odahallgatásra. - Ezek az urak egész életükben fényes
900 4|                   egyenruhában halnak meg. Az én fuvarom persze civil
901 4|                jutott eszébe, hogy ő volna az a bizonyos hulla, amelyet