Part

  1 1|              tánciskolában, táncos lányok és fiúk között, Szindbád emléke
  2 1|                 tündérmeséit olvasgatták, és maguknak hősöket választottak
  3 1|           Tam-tam-tam, mondták a csengők, és sehonnan nem felelt visszhang
  4 1|             lábnyomaikat hagyják a nyulak és rókák és egyéb vándorlók.~
  5 1|                 hagyják a nyulak és rókák és egyéb vándorlók.~A hóval
  6 1|               utaznak a szánjával a folyó és a hideg habok, a pisztránghalak
  7 1|                   folyóba vágott lékeken, és ismerősen látják viszont
  8 1|                    Nyáron az elsuhanó fák és háztetők vigasztalják az
  9 1|                alatt véle együtt utaznak, és néha-néha léket találván,
 10 1|                még nem volt deres a haja, és széles a válla - ha ugyan
 11 1|             merőlegesen a Kárpát sötétkék és vakító fehérségű hegyei.
 12 1|                mint az öregember szakálla és haja, amint megközelítjük.~
 13 1|               levegőben Szindbád pokrócok és bundák között arra az időre
 14 1|                  erre legelőször utazott, és a főerdész tüzes lovait
 15 1|               tüzes lovait maga hajtotta, és az útra jól beborozott a
 16 1|              bakon a főerdész piros fülét és arcát, valamint zúzmarás
 17 1|              amikor ezen a tájon utazott, és a szüleihez igyekezett az
 18 1|                bekecs a Kárpátok alatt... És íme, a pohos toronynak dereka,
 19 1|                 most világosan emlékszik, és eszébe jut a legenda is,
 20 1|                 egy utca, amelynek elején és végén bolthajtásba hajlanak
 21 1|         bolthajtás felett ablakok vannak, és egy ilyen ablak mögött lakott
 22 1|                 sétálgató fekete varjakat és csókákat. A kereszten, balról,
 23 1|                   Szindbád, aki az unalom és idegesség elől, a ragyogó
 24 1|            ereszkedve, látta a kéményeket és tűzfalakat, mint megannyi
 25 1|                   hóházikójában álldogál, és a pohos toronyban delet
 26 1|                 csúcsíves toronyszobában, és az ágyakból olyan dohos
 27 1|                    meghintázta a derekát, és felkiáltott:~- Ezt a képet
 28 1|                  A fehér hajú, piros képű és bőrkötényes fogadós a vidrasüveget
 29 1|              találkozott a széles bajuszú és buzogányt tartó férfiúval
 30 1|                   tartó férfiúval képeken és kőbe vésetten, amint a városkára
 31 1|                  templomban, a városházán és a postaépületben, ahol még
 32 1|                  a gránic felé az utazót.~És most már arra is emlékezett
 33 1|             postamesternek, a kapitánynak és mindazoknak az uraknak,
 34 1|                  nézegették sokat a kőben és olajban megörökített jeles
 35 1|                   figyelő, kerek szemével és lecsüngő bajszával olyanforma,
 36 1|                   utazók, turisták voltak és alföldi tanítók, a Krakkói
 37 1|              Szindbád az ablaknál állott, és szórakozottan, elgondolkozva
 38 1|                kopogtak a kivájt köveken, és a toronyban, ahol harangozott,
 39 1|                  nyomott a vendég kezére, és havas, sáros csizmájával
 40 1|                   Nem - felelte Szindbád, és önkéntelenül végignézett
 41 1|                folytatta az öreg fogadós, és az utazótáska fölött megcsóválta
 42 1|             ismert, amelyet a legszebbnek és a legnagyobbnak tartott
 43 1|       legnagyobbnak tartott a városkában, és most úgy látta, hogy kis,
 44 1|                  A városkapitány leányai. És Szindbád ott lakott, egy
 45 1|             Szindbád ott lakott, egy évig és két hónapig mint kosztos
 46 1|                 legnagyobb, telt, nevetős és szürke szemű, már nem volt
 47 1|                   a fiatal paptanárokkal, és teli kacagását a sötétben,
 48 1|           Esténként kipirulva, heveskedve és pörlekedve jött haza az
 49 1|             sétából. Gyorsan levetkőzött, és nem törődött vele, hogy
 50 1|                 az időben csak a térdekre és a térdek körüli részekre
 51 1|                  Janka, a második, sovány és konyhaszagú teremtés volt,
 52 1|                volt, mély hangon beszélt, és Szindbádról még csak annyi
 53 1|                szobákban zsákokban rozsot és kukoricát tartottak, abban
 54 1|                   rémregényeket olvasott, és ijedten egymásra néztek,
 55 1|                odalent az utca sötétjében és a fiatal tanárok dörmögő
 56 1|                   a bolthajtással kezdődő és végződő utcácskában egy
 57 1|                   egy fehér szoknyafodor, és Mária, Szindbád mellett
 58 1|                párkányára, halkan, forrón és hosszasan sóhajtott. Pedig
 59 1|                  kék szemű teremtés volt. És egy év múlva meg is halt.
 60 1|                  diák, hanem a jegyzőnél, és természetesen eljött látogatni
 61 1|                halott Mária fehér ruhában és fehér cipőben feküdt a koporsóban,
 62 1|              cipőben feküdt a koporsóban, és ekkor éppen senki sem volt
 63 1|               halott Máriát meglátogatta. És a fehér ruhás, fehér arcú
 64 1|                  be nem vallott szerelme, és most illene először és utoljára
 65 1|                    és most illene először és utoljára megcsókolni, mielőtt
 66 1|             tennék. Felállott egy székre, és ajkával közeledett a magános
 67 1|                   leányka lábához került, és a fehér báli cipő felett
 68 1|            címzett régi fogadó ablakánál, és elmerengett azokon az emlékeken,
 69 1|                 algimnázium igazgatójával és egy Ferenc nevű pappal meg
 70 1|                villogó, életvidám szemmel és bizonyos elöljárós fensőbbséggel.~-
 71 1|                  nadrágban, lakkcsizmában és koszperddel a derekamon
 72 1|           beszéljünk - mondta a direktor, és különös mozdulatot tett
 73 1|                   felvetette a kérdést:~- És a nőkkel hogy vagyunk itt,
 74 1|               nőkkel - kezdte a direktor, és hangja színpadiasan csengett -
 75 1|               Fritz, a vörös hajú doktor, és furcsán mosolygott.~A direktor
 76 1|              lovag Bertyánszky nevét? No, és az öreg Bertyánszkyt biztosan
 77 1|           hátulgombolós nadrágban jártál, és mindennap jól elvertünk
 78 1|                   tánciskola érdekelte.~- És mi van abban a tánciskolában? -
 79 1|              Valahogyan eltelik az idő... És ez a legfontosabb.~Fritz
 80 1|             hirtelen felhajtotta a sörét, és hangtalanul nevetett.~-
 81 1|              Szindbád lehajtotta a fejét, és arra a régi tánciskolára
 82 1|              tánciskolában méltóságteljes és tiszteletre méltó volt.~
 83 1|           pislogott búskomoran a falakon, és a terem közepén magas, kétszárnyú
 84 1|              megzavarta a táncok menetét, és csak az ügyesebb párok tudtak
 85 1|                megjelenése méltóságteljes és tiszteletre méltó volt.
 86 1|            igazgató színpadias lépésekkel és bizonyos ünnepélyességgel
 87 1|        elhallgatott, amíg egy kis termetű és kövérkés, hármas tokájú
 88 1|                   kövérkés, hármas tokájú és szürke katonatiszt-nadrágos
 89 1|   tiszteletteljesen meghajolt az igazgató és Szindbád előtt. A kakadufrizura
 90 1|                vízszintes vonalba került, és a Pejacsevics-nadrág egyik
 91 1|                   szürkülő, pompádés fej, és a hármas toka méltóságosan
 92 1|              kezdett hozzászokni a szeme, és így észrevette a táncosokat
 93 1|                   észrevette a táncosokat és táncos leányokat, akik félszegen
 94 1|                 leányokat, akik félszegen és ügyetlenül lejtettek a szétvetett
 95 1|             hordanak, mint az ő idejében, és a cipők, a nagy, havas cipők
 96 1|                   széles talpú bakancs... És a leányok haja egy ágba
 97 1|                   fal mellett, ahol padok és székek állottak, bundába,
 98 1|                  télikabátba öltözött nők és férfiak csoportja látszott.
 99 1|                  ünnepélyesen a direktor, és a kalapjával félkört írt
100 1|           hangulat tagadhatatlanul feszes és ünnepélyes volt az idegen
101 1|                fejüket. A fekete kendőket és fekete süvegeket.~A lovag
102 1|               végre az ajtón havas vállal és havas sapkában besietett
103 1|               Fritz, a vörös hajú doktor, és észrevette a fagyos hangulatot,
104 1|           télikabátban, sapkában, havasan és fagyosan, a terem közepére
105 1|                 terem közepére rúgtatott, és egy félszeg diákocska kezében
106 1|            későbben mondta: szándékosan), és estében a táncosnő térdébe,
107 1|              combján...~A különös, izgató és titkos kacagás Szindbád
108 1|             kacagás Szindbád füléhez ért, és a hajós meglepetten, csodálkozva
109 1|                  Anna, a szép, teli keblű és kövérkés Anna, ott, abban
110 1|                   hallott női viháncolás, és Szindbád képzeletében megjelent
111 1|                  megjelent a két gömbölyű és fehér női térd, amelyet
112 1|               fehér függöny mögül látott.~És néhány pillanat múlva, amikor
113 1|                  az algimnáziumi igazgató és a vendég Szindbád felé kormányozta,
114 1|                táncosnőjében a teli keblű és világosbarna hajú Annát
115 1|                  Anna: a régi szép, kacér és nevetgélő Anna - vagy legalábbis
116 1|                 abban a fekete viklerben, és a leányát, a táncosnőt,
117 1|          szokottnál rendetlenebbül dobog, és tekintete állandóan azt
118 1|            mormogta a vörös hajú Fritz.~- És az anyja? - kérdezte Szindbád.~
119 1|             féltékeny szemmel nézte Fritz és Szindbád beszélgetését,
120 1|                 hevesen tapsolni kezdett, és a fejével integetett a kis
121 1|                  kis hegedű elhallgatott, és bizonyos izgalom futott
122 1|               mielőtt Fritz megelőzhetné, és a fülébe súgta:~- Jöjjön,
123 1|                   ahonnan mindent láthat.~És Szindbádot a létra mellé
124 1|           Szindbádot a létra mellé vitte, és titokzatosan a magasba mutatott.~
125 1|                 indulót kezdett fütyülni, és a leányok tánclépésben kergetőztek
126 1|                  álló létrához szaladtak, és gyorsan felkapaszkodtak
127 1|           sikongatva, nevetve másztak föl és le a létrán. Ferenc gyakran
128 1|               elpirulva a magasba nézett, és a gömbölyű térdek, amelyeket
129 1|          suttogott a híd alatt, a léknél, és a pohos torony komolyan
130 1|             Szindbád egyszerre megállott, és hosszasan, édesdeden felkacagott.~ ~
131 2|               Elmúltak az őszi versenyek, és Ben, az elcsapott zsoké,
132 2|                  dohányt csomagolt Sidney és Monkey urak üzletében egy
133 2|                    gázlángos mélységében. És Ben, az elcsapott zsoké,
134 2|                  egy elhagyott kerítésre (és utolsó percig hallja a pohos,
135 2|           gavallérok, úrhatnám fiákeresek és éjjeli lányok táncolnak),
136 2|                 ahol elvégződik a korlát, és letaposott, ingyenes nézőközönségtől
137 2|               szoktak a fűben heverészni, és a palánkon át fogadásaikat
138 2|               fogadásaikat lebonyolítani, és ahol az elcsapott zsokét,
139 2|                 mindenüket felvett zsokék és trénerek számára futnak
140 2|                varrtak az abrakmesternek, és futottak azoknak a paripák,
141 2|      istállótulajdonosokról, fogadásokról és svindlikről. Bent tehát
142 2|                   imént megürült szobába, és ingyen szállással ellátta.
143 2|               magát az alig kihűlt ágyba, és igyekezett a legszebb dolgokról
144 2|            reggelig, ebéd előttig, délig, és nem jutna eszébe egyetlen
145 2|                délelőtti szórakozásukról, és Ben már tíz órakor az utcán
146 2|                délelőttjén Pestre tévedt, és engedett egy Nagymező utcai
147 2|                  nélkül kódorgott Pesten, és délelőttjeit rendesen a
148 2|                  rendesen a Stefánia úton és környékén töltötte, ahol
149 2|      dologtalanjai találkoznak. Tavasszal és kora ősszel, amikor a mellékutak
150 2|                 fogatokat a Stefánia úton és a zöldellő vagy ősztől pirosló
151 2|                    barna keménykalapjában és fűzős cipőjében, amely holmikra
152 2|          hiányzott kabátjának egyik ujja, és nadrágját hátulról nem nagyon
153 2|           megszokott látvány ez tavaszkor és ősszel, új padot keresett
154 2|                   padot keresett magának, és megint csak gondolkodott.
155 2|           üldögélő férfiú az orrát fújja, és a szemét törülgeti, mintha
156 2|                    Ezalatt a nő szigorúan és konokul elfordította a fejét.~
157 2|               adnak Budapestnek. A nyakán és ajka felett kis pelyhek
158 2|                 látni Pesten, ahol vígság és előkelőség van. Ezek a kerek
159 2|                  van. Ezek a kerek nyakak és állak, ezek a fürkésző,
160 2|               színházak piros páholyaiban és selyemboltokban, ezek a
161 2|                esznek, mint a háremekben, és önfeledt érzékiséggel vetik
162 2|              Matschaker, eltörte a lábát, és Ben kirepült a nyeregből.
163 2|                fejét a megigézett Benről, és néhány közömbös szót intézett
164 2|            lassankint letörölte könnyeit, és végtelen szomorúsággal meredt
165 2|                 mélyesztette a két kezét, és kinyújtotta lábát, hogy
166 2|                megforgatta a feje felett, és roggyant, szégyenkező léptekkel
167 2|                  könnyedén felemelkedett, és Ben legnagyobb elképedésére
168 2|            vagyonát feltette egy kancára, és verseny közben, legnagyobb
169 2|                   után messziről követte, és mindenféle dolgokat forgatott
170 2|                 lepkeszárnyú mozdulatokat és merengő, álmodozó fejtartást!
171 2|        irányította lépteit, ahol a tó van és az elhagyott híd, Vajdahunyad
172 2|                 alatt. A hídon megállott, és elgondolkozva nézett a vízbe,
173 2|               nyáridőben ellepik a tavat, és boldogságot mímelnek a parti
174 2|                  alak volt látható messzi és közel: a Névtelen Jegyző
175 2|                  meg a sólyomvadászatról, és a sáncárokban azért nézdegél,
176 2|              huzamosabb ideje ólálkodott, és türelmetlenül sietett az
177 2|             sapkájához emelte jobb kezét, és feszes tartással megállott,
178 2|                 bajusza, kék, kerek szeme és gömbölyű arca volt a katonának,
179 2|                   jövőmenőket. A császári és királyi hadsereg kék waffenrokkját
180 2|                kék waffenrokkját viselte, és egy fehér-fekete kereszt
181 2|                   kitüntetésnek neveztek, és a kikeresztelkedett vallású
182 2|                rövid láncon függő óráját, és oly figyelmesen nézegette
183 2|                 mikor nem tudnak beszélni és gondolkodni, fontoskodva
184 2|           elégedetlenül csóválta a fejét, és talán azt mondta, hogy éppen
185 2|                  a vizet, hol Bent nézte, és igen komor volt az arca.
186 2|        meggörbültek, harag ült homlokára, és oly mélyen dugta jobb kezét
187 2|              felhasználása után illatozva és ragyogva a borbély boltjából
188 2|                idejében, amikor a József- és Ferencvárosban érettük rajongott
189 2|            emlékezeti szerelmek. Regények és színdarabok hősei voltak,
190 2|                voltak, párbajokat vívtak, és valóban megtörtént, hogy
191 2|             legnagyobb gavallérok voltak, és jól fésült fejük mindig
192 2|             piszkos adósságokban. Herczeg és Pekár regényeiben és elbeszéléseiben
193 2|              Herczeg és Pekár regényeiben és elbeszéléseiben olyan kultuszt
194 2|                  hullámzanak Pest utcáin, és egy őszi napra hasonlatossá
195 2|                  teszik a várost a varsói és lembergi szombatokhoz: a
196 2|               magukat Hebron rózsái után, és az éjsötét szemű nők pillantása
197 2|        cigarettából, mintha elseje volna, és estére Somossy Károly orfeumába
198 2|                  a cigaretta kisebb lett, és a katona körmére égett,
199 2|               idegesen tekingetett jobbra és balra. A hölgy mozdulatlanul
200 2|             vállát, mire az villámgyorsan és idegesen fordult meg. Villámló
201 2|           lepecsételt borítékot vont elő, és megvető kézmozdulattal a
202 2|                    gyorsan felszakította, és megolvasta a borítékban
203 2|                   az már hátat fordított, és hangosan mondta:~- Kérem,
204 2|                 csörgése betölti a teret, és a tiszti egyenruhák oly
205 2|                  az érintetlen kardbojtok és becsületek.~Az úrnő megvárta,
206 2|              Akkor elővette zsebkendőjét, és keservesen, hosszasan zokogott
207 2|               aktatáskával a hónuk alatt, és előfizetéseket gyűjtenek
208 2|                   király lapjára. A piros és sárga fák, elhalványodott
209 2|                belekapaszkodott kalapjába és kondor hajába és úgy helyezkedett
210 2|                kalapjába és kondor hajába és úgy helyezkedett el, mint
211 2|             étvágya csiklandozza az ínyt, és az orrcimpák megremegnek
212 2|                szüzek favékony karjainál, és a deréknak alakja még hasonlatos
213 2|              eltüntetni a kendőző szerek. És amíg a Ligeten átjutott
214 2|                  egy kövér pap jött arra, és messziről üdvözölte a várakozó
215 2|                 viselik a másvilági derűt és nyugodalmasságot. Ez a paradicsomi
216 2|                  növendék lányok fejében, és most megállott a Liget szélén,
217 2|              érdekével? - kérdezte a pap, és táskás kezét kinyújtotta
218 2|             asszony keblét. - Pedig nemes és jó szív dobog e helyen,
219 2|                  annyit tudott a papokról és apácákról, hogy lóverseny
220 2|          megengedett a kelleténél egyszer és másszor.~- Az öreg Weisz,
221 2|           vigaszát. Az önök vallása sötét és kegyetlen, nem ismeri a
222 2|             szenvedünk - folytatta a pap, és éhes szemmel méregette az
223 2|                   este templomban voltam, és ott megesküdtem...~- Már
224 2|               nyúlt, zsebkendőt vett elő, és kifújta az orrát. Ezalatt
225 2|                 határozottan hozzálépett, és megfogta a Ben kezét:~-
226 2|             egyebet sohasem mondanak ebéd és vacsora felett. Férjeim
227 2|                 üzleti világból kerültek, és meglehetősen nehéz helyzetben
228 2|                 ha cégünknek mindig újabb és újabb barátokat tudtam szerezni.
229 2|                 de ő is csak tőzsér volt, és mellette sem találtam meg
230 2|                  költő kissé részeg volt, és hazamenet nagyokat nevettünk
231 2|                   hírű éjjeli kávéházban, és megkérdeztem, melyik a kedvenc
232 2|                   szerepelt vendégségben, és jelenleg éppen a vörös Róth
233 2|                   járt feketekávét inni), és a költő elmondta, hogy mit
234 2|               befuttatva, kertre néztünk, és hosszú, boldog délutánokat
235 2|                  legboldogabb korszaka... És ha az esti vonatot elkéstük,
236 2|            köteleken az udvarra akasztva, és az ablak oly kicsiny volt,
237 2|                   Sváb-hegyre gyalogolni, és az elhagyott réteken szeretkezve
238 2|           éjfélkor elsétál a villa előtt, és én az erkélyről látom őt.
239 2|              lépcsőházában, ő letérdepel, és megköti a harisnyakötőmet.
240 2|                királyné volt Asszíriában) és egyéb furcsaságokkal, amiről
241 2|               azért, hogy szegény legyek, és Frigyes (ez a költő neve)
242 2|             Frigyes egy pár cipőt vesz!~- És posta-restante leveleztünk.
243 2|                    aki rajtunk kívül áll, és szívünkbe lát, az a lény
244 2|         tapasztalatot? Nagyon szenvedtem, és egy álmatlan éjszaka elmondtam
245 2|                hogy mit észleltem Frigyes és a szobalány között. Férjem
246 2|                     jelentette ki férjem. És én erre eloltottam a lámpát,
247 2|              nénit, Jakab bácsit, Ilonkát és Franciskát, vigyáztam, hogy
248 2|                 pedig a szalonban. Oly jó és megértő volt férjem szerelmi
249 2|               férjem mindent tudott rólam és Frigyesről egész idő alatt,
250 2|                  a férfiak milyen nemesek és önfeláldozók tudnak lenni.
251 2|           hosszáig panaszkodott anyámnak, és azt hiszem, az öregasszony
252 2|                    Felmászik a háztetőre, és New Yorkba repül az égiek
253 2|   élettörténetüket annak, akit szeretnek, és aki figyelmes arccal hallgatja
254 2|               büszkeségem még ágaskodott, és szert tettem a katonára.~
255 2|               gondolatom Frigyesnél volt, és mindig reá gondoltam, amikor
256 2|             fordulni. Mintegy vezeklésből és bűnbánatból egy barátnőm
257 2|             neszesszert vásároltam fésűim és apró toalettcikkeim számára,
258 2|                   felkeresett, izgatottan és suttogva tudósított, hogy
259 2|                   katona egy szőke nővel, és bezárkózott abba a szobába,
260 2|                 cégünk üzletbarátja volt, és sokszor megfigyeltem, hogy
261 2|                  amikor kocsiba ugrottam, és a Váci utcai ház elé hajtattam.
262 2|                    Kiugrottam a kocsiból, és a kezemen viselt retiküllel
263 2|                kívül. Az ablak kinyílott, és odabent felcsavarták a villamos
264 2|               hangon. - Gondoljon férjére és hírnevére. Úriasszonyhoz
265 2|            elevenen nyakig a földbe ásta, és a földet jól lebunkózta?
266 2|                 amit Hnatyuk, a katonával és a szőke nővel is. Sajnos
267 2|             valószínűleg a konyha ablaka, és az udvar sötétségében egy
268 2|              felhők hirtelen szétnyíltak, és a hold bevilágított az udvar
269 2|             házmestert térdig érő subában és bő lábravalóban állongani
270 2|                  slafrokban futottak elő, és azon a sértő, viháncoló
271 2|             üvöltött a házmester.~Ibolyka és a katona kivágtattak a kapun,
272 2|              legközelebbi sarokig futott, és azután visszajött. Erőszakosan
273 2|                feküdtem a kocsi sarkában, és azért imádkoztam, bár meghalnék
274 2|              útján. Aztán ágyba feküdtem, és férjem hűséges ápolása alatt
275 2|              gyenge, tehetetlen, szenvedő és érzékeny nő vagyok, bármilyen
276 2|                   alig járni tudó, félénk és megszomorodott asszony lakik.
277 2|                  hatalmas, te megbocsátó, és vedd pártfogásodba meggyötört
278 2|              bevallhatom minden titkomat, és aki felold jóságos szavaival
279 2|                bíztam a kövér emberekben, és mindent bevallottam neki.~
280 2|        vigasztalódás, az élethez való erő és megnyugvás részére van fenntartva.
281 2|                 telepítik a kis trónusra, és a szőke vagy barna fejecskék
282 2|           megvártam a kolostor környékén, és vele hosszadalmasan beszélgettem.
283 2|                   zsebében egy piros, kék és arany színű Mária-kép: elhozta
284 2|                  mint valamely bűvkörrel, és összefont kézzel ábrándozgattam,
285 2|               első lábainak az állásához, és mindig a földre sütöttem
286 2|                  míg fátyola alól mindent és mindenkit jól szemügyre
287 2|           tartózkodnék, aki nincs otthon, és titkai után fürkésznék.
288 2|                  gyermekeik gilisztájáról és a maguk apró-cseprő házi
289 2|            sikerüljenek az eltett ugorkák és befőttek... A leányok imádságainak
290 2|            hajkefével fésülködő, pirossal és kékkel slingelt alsószoknyás
291 2|                 amikor még állásban volt, és barátaival sűrűn megfordult
292 2|                   gondtalan életű, jómódú és egészséges asszonyok negyvenedik
293 2|                  ebédeltem - morogta Ben, és képzeletében egy tucatnyi
294 2|             párolgó, paprikás káposztával és bennük úszkáló húsdarabokkal.~-
295 2|            gondolta magában, hogy fogoly, és szemével a magas kerítést
296 2|               inas állott az előszobában, és egy középső teremből jobbra-balra
297 2|                 odakünn maradt a kapuban, és egy rongyos, piszkos eb
298 2|                   úrnő eltűnt egy percre, és virágos háziruhában, frissen
299 2|              zeller, sárgarépa tarkított, és a levesestálból egy kakasfej
300 2|                szolga nesztelenül járt ki és be, az úrnő változatlan
301 2|                  nyergében a 100 császári és királyi aranyas versenyt
302 2|               aranyas versenyt megnyerte, és szerelmes volt Fiáker Milibe.
303 2|              Fiáker Milibe. Majd a sültek és szárnyasok következtek.
304 2|                  szólsz, emberke? Bárány- és galambkeverék ez, amelynek
305 2|                hogy zsoké volt valamikor, és ha hozzálátott, hatalmasan
306 2|                    hatalmasan tudott enni és inni. A régi szeretők kedvenc
307 2|                 elé.~- Ez schwechati sör, és a költőmnek volt kedvenc
308 2|                 az úrnő ölébe vonta Bent, és annyi mindenféle játékot
309 2|                 az ezeregyéjszakabeli nők és a pesti negyvenéves asszonyok
310 2|                  díványon elszenderedett, és arra ébredt, hogy javában
311 2|                ezt a botok miatt tehette, és iszonyatosan kezdett jajgatni.~
312 2|                   kötött a zsebkendőjére, és azzal ütötte Bent.~- Mit
313 2|            akarnak tőlem? - üvöltött Ben, és menekült az asztal körül.~-
314 2|              végre galléron ragadta Bent, és kitette az utcára.~Ott állott
315 2|                 ami vele történt. Szégyen és düh fojtogatta a zsokét.
316 2|               egyformák, mint a boldogság és gazdagság szigetén. Az ablakok
317 2|     takarékoskodnának velük. Az indulatok és szenvedélyek elrejtőznek
318 2|          amelyeket nappal látott. A piros és lila virágok elmentek másfelé
319 2|                   gondolt, aki oly kegyes és jóságos volt hozzá, akinek
320 2|                Városligetnek vette útját, és letelepedett arra a padra,
321 2|                  Rizili lábnyomait. A fák és bokrok még a tegnapi elbeszélésen
322 2|                  úrnő karcsú alakja után. És amint az távolodott az őszi
323 3|                               A HÍRLAPÍRÓ ÉS A HALÁL~Széplaki Titusz
324 3|                   kirántották a hegedűket és fúvókat, hogy azokkal is
325 3|                   a hírlapírót az élettel és a halállal.~A hírlapíró
326 3|                 rosszat feltételezni Olga és a Széplaki barátságáról.
327 3|              kávéházban töltötte. Állott, és beszélgetett Olgának mindenféle
328 3|           rántották, sonkacsontok, ecetes és olajos párizsiak, szardíniák,
329 3|           hírlapírók táplálkozni szoktak.~És nem csodálkozott Olga akkor
330 3|      borotválatlanul, szilvaszínű szájjal és fátyolozott tekintettel
331 3|                    a szükséges cigaretták és kapupénzek megszerzésében
332 3|                   egy zöld vadászkalappal és egy úgynevezett botesernyővel
333 3|                   porolta le. Kecskeköröm és zergeszakáll volt a kalap
334 3|                fejére helyezte a kalapot, és darab ideig nézegette magát
335 3|          miskájerek! - kiáltott fel Olga, és most már némi humorral nézett
336 3|                   kipróbálta az esernyőt, és kalapja fölé tartotta.~-
337 3|                 élve marad a párbaj után, és még viheti valamire a nagy,
338 3|               valamire a nagy, zöld kalap és a botesernyő birtokában.~"
339 3|               Ferenc kávéházból kilépett, és esze ágában sem volt a Bodzafa
340 3|                ezen az estén, az új kalap és a boternyő birtokában dolgozni,
341 3|                  át behajtottak a kocsik, és döngve állottak meg a hintókerekek
342 3|              függő nagy lámpás megingott, és a kocsik az udvaron álló
343 3|                Kaszinó ablakai homályosak és zártak, mintha itt nem volna
344 3|                   ahol nem számít az élet és a halál, mintha élni és
345 3|                   és a halál, mintha élni és meghalni is másképpen tudnának
346 3|                   átlépdelne a kocsiúton, és a meggypiros huszárnál P.
347 3|               előtt, mondják a szabályok, és Széplaki csúf megaláztatásnak
348 3|              Inkább elment a leshelyéről, és a Kerepesi útnál a Hatvani
349 3|              lehetett akasztani. Ringott, és néha térden csapta a botesernyő
350 3|                kegyelmet kérjen az ember. És Titusz, mintha csakugyan
351 3|                 vacsoránál ülnek az urak, és az ezredest úgy bámulják,
352 3|                  miután megfelelő kalapja és botesernyője van a kellő
353 3|                   mindig csak neki húzza, és a színházi öltözékes nők
354 3|                   kopogott.~- Van pénzed, és nem tudsz úriember lenni -
355 3|      észrevegyenek, te is a világon vagy, és a becsület mezején készülsz
356 3|                 levében babérlevél úszik, és szerencséd lesz párbajodban,
357 3|               voltak ez idő tájt a szőlők és a diók, mert még igen újak
358 3|                  egy papírzacskóba szőlőt és diót méretett, és alkuvás
359 3|                  szőlőt és diót méretett, és alkuvás nélkül fizetett.~
360 3|                  éjjel dolgozó betűszedők és más éjjeli emberek kedvéért
361 3|          Kersántznak hívták a kocsmárost, és a kávéházi életet élő hírlapírók
362 3|           Kersántzban költekezni kellett, és hitelük csak a nyomdászoknak
363 3|                 húsvéti cikkét ő szedte.) És Marich úr, egy tekintélyes,
364 3|                   kért mindig az ételhez, és megdicsérte a szakácsnőt,
365 3|                  az élete, a foglalkozása és kedve.~- Kakast ennék! -
366 3|                    nem beszélve a májáról és zúzájáról -, amikor a kocsma
367 3|             lavaliér"-nyakkendő volt, kék és fehér pettyekkel ellátva,
368 3|             egyelőre halálraítélt vagyok. És "Csetevájó"-t iszom.~- Igen,
369 3|               vadászkalapot a zergetollal és saskörömmel díszítve, amelyet
370 3|                   sehová - felelt Titusz, és megvető pillantást vetett
371 3|                   a te érdekedben tettem.~És a vadkereskedő fontossága,
372 3|                 amelyet a magyar irodalom és a mágnásvilág kibékítésére
373 3|                   sarokasztalnál Jánossal és a becsinált jércével. Talán
374 3|               Salon-naptárt szerkeszteni, és tovább élni a holnapi napnál?~-
375 3|            megállott a hírlapíró mellett, és csodálkozni látszott azon,
376 3|               Puff! - kiáltotta Széplaki, és a kezében tartott sóskiflit
377 3|                   ismételte a kis pincér, és elodalgott a vendég mellől,
378 3|                 cilinderes lovag nyargal, és a kép aláírása: "Az élet
379 3|                futamodott végig a testén, és arca jegessé dermedt az
380 3|              híven mindenütt megtalálnák, és kötelességszerűen összekaszabolnák.~
381 3|            beszőtt arca, örökös zsakettje és magas tetejű kürtőkalapja,
382 3|                   állított botesernyőjét, és azt fitymálva megnézte:~-
383 3|               illik ez a kezükbe - mondá, és a maga acéltól zörgő botját
384 3|                 Toronygombinak hívták őt, és hivalkodott azzal, hogy
385 3|            nadrágzsebből, majd a másikat, és meggyőződött arról, hogy
386 3|                 hangon a kis párbajsegéd, és mellbajos szemei rejtélyesen
387 3|               pedig kocsisverekedésekről. És Lóczi a maga tótos akcentusával
388 3|                  akik szótlan merengéssel és csendes iddogálással órákig
389 3|            kedvéért mentek be a kocsmába, és ott voltaképpen arra sem
390 3|            akárhová mentek - mond Sz. T., és feltette zöld vadászkalapját,
391 3|         társaságba is beillik.~A kalapnak és botesernyőnek volt is valami
392 3|                többször is a Koronaherceg és Váci utcákon át, miközben
393 3|        köszönésben.~De most éjszaka volt, és a párbajsegéd urak nem sokat
394 3|             megnyílott, ahol fesztelenebb és kedélyesebb életmód volt
395 3|                Titusz "öregedni" kezdett, és kevesebb súlyt helyezett
396 3|              mindennap frakkba öltözködni és hazudozni a különféle estélyekről,
397 3|                   színészek biliárdoztak, és többen feltett kalappal
398 3|                    mint odabent a plüssök és bársonyok világában, ahol
399 3|           elgondolkozva nézegette Baumann és Gyárfás orfeumi komikusok
400 3|              komikusok biliárdjátszmáját, és az járt a fejében, hogy
401 3|                  a grófok szeretője volt, és most öregségére azt mondta
402 3|               civilbe öltözött főhadnagy, és olyan mélyen hajolt meg
403 3|              elválasztotta a köznapoktól, és a női fej olyan mosollyal
404 3|                   divat" felirattal. Buta és gonosz női személyiség volt
405 3|          asztalosmester kitartottja lett, és mint divathölgy érdeklődött
406 3| megkönnyebbítésére, felállott asztalától, és Mágnás Elza felé közeledett,
407 3|              illemtudóan levette fejéről, és lépéseit olyanformán igazgatta,
408 3|            karonfogva asztalához vezette, és kalapjával seperte a márványról
409 3|               valóban jókedve kerekednék, és engem megcsókolna?~Az orfeumi
410 3|      túlvilágiasan ostoba orfeumi angyal, és segített a hírlapírónak
411 3|      százesztendősnek mondott életkorával és kéznél levő kártyacsomagjával.
412 3|                    huszonhárom... harminc és most öt lépés avansz. Kérlek,
413 3|           felemelkedett a poharak mellől, és Széplakit vállon ragadta.~-
414 3|               parkettjén -, itt megállsz, és a vezényszavakat várod.
415 3|                   előrántotta pisztolyát, és lőtt. Egy lámpa a csörömpölés
416 3|                 Az urak kocsijukba ültek, és a kocsiablakból kiáltották
417 3|                  eladja Titusz nadrágját, és a handléval való alkudozás
418 3|              éjszakát, hogy az ő életéről és haláláról vitatkozzanak.~
419 3|                  amikor virradni kezdett, és megint elmúlt egy éjszaka,
420 3|                 kaszírnői trónus mellett, és így szólt:~- Olgácskám,
421 3|            eldorbézolt éjszakáját, pénzét és pénztelen jelenét akarná
422 3|                   Tituszné - mondta Olga, és a ceruzát elővette, amellyel
423 3|                 özvegy Széplaki Tituszné, és bekarikázta a nevet, mintha
424 3|                   Olga komolyan ránézett, és hazaküldte, mielőtt Széplakit
425 3|                   érzésem" - felelt Olga. És Széplakinak kezét nyújtá.~
426 3|           Róbertné volt Titusz édesanyja, és a gyászjelentés volt egyetlen
427 3|               tévedt fénymázas tekintete, és csatlakozott ahhoz a menethez,
428 3|              látogatta már esztendők óta, és ha besurranhatott az ajtón:
429 3|                 leguggolt a kulcslyukhoz, és mindenféle kedveskedő szavakat
430 3|               inkább elbújt a paplan alá, és a legravaszabb szavaknak
431 3|                 majd hirtelen visszajött, és indignálódva kiáltott be
432 3|               amelyet ajtajára akasztott.~És Széplaki (mert végeredményben
433 3|                     ez nagyon is jól van!~És hallani lehetett, amint
434 3|                 fogait csikorgatta, fújt, és verejtékező homlokát törölgette
435 3|                Skandalum! - ismételgette, és valahonnan egy széket szerzett,
436 3|           valahonnan egy széket szerzett, és letelepedett az ajtó előtt.~
437 3|               semmit? Az emberek gonoszak és kárörvendők - gondolta magában
438 3|                   megadja magát sorsának, és legfeljebb a csodatételben
439 3|                 letelepedett az ajtó elé, és szuszogása, krákogása, böfögése
440 3|             esetben elhiszi, hogy alszik, és nem szólaltatja meg ama
441 3|            letolta lábáról a cúgos cipőt, és harisnyában üldögélt.~Szerencsére
442 3|             felkészült az utolsó rohamra, és ostobaságnak tartotta most
443 3|                  vette szemügyre kalapját és botesernyőjét. Nappal is
444 3|                  őket. Fel kell öltöznie, és sírás nélkül kell elmennie
445 3|                   elmennie a nagyvilágba.~És mégis szerencséje volt,
446 3|              utolsó krajcárig elköltötte, és most már annyi pénze sincs,
447 3|                  volt, vagy talán a kalap és a botesernyő tette meg a
448 3|                  délutáni események felé. És három kocsmát is meglátogatott,
449 3|          Mérlegelik, méltatják, irigylik, és ízét érzik. A hírlapíró
450 3|            lemondott róla a vadászkalapos és botesernyős ismeretlen vendég
451 3|               ismeretlen vendég kedvéért. És Titusz hálából két porciót
452 3|         szerkesztőségi szolga fizette ki. És ezért nem tett szemrehányást.~ ~
453 4|               szobájában halálra ítéltek, és az ítélet végrehajtását
454 4|             mellénye zsebében tartogatja, és a retek, hagyma az íróasztala
455 4|               szokott gondolkozni az élet és halál dolgai felett, mint
456 4|                   fertelmesen megéhezett, és olyan gusztusok vettek rajta
457 4|                végül csak elszánta magát, és beugrott egy külvárosi hentesüzletbe.
458 4|                 hentesné apró orra előtt, és az ezredes a tepertős tálra
459 4|                   is - mondta a hentesné, és már elgondolkozva nézett
460 4|                  kocsma vendége lehessen. És íme, most itt ül, veres
461 4|                mellett, fekete nyelű kést és villát, valamint porcelán
462 4|               mellé állíthatták a székre, és a szivar- vagy pipahamut
463 4|                  a sörök elfogyasztásához és a sörök mellett szokásos
464 4|                  szelt a barna kenyérből, és azon a ponton volt már,
465 4|               tegnap megcsapolt hordóban. És már indult is a csap felé,
466 4|                  A hullaszállító kocsisok és más alkalmi vendégek az
467 4|         pillongtak, aminthogy a söntésben és szalonokban egyformán szórakozásuk
468 4|                      Gim im! - kiáltotta, és a kezében tartott kártyával
469 4|              korsóval a tegnapi hordóból, és a csap alatti maradékot
470 4|           bizonyosan megörvendeznek neki, és beváltják ígéretüket, amelyeket
471 4|              gondolta magában az ezredes, és eszébe jutottak mindenféle
472 4|                   garnizonokban szolgált, és tisztiszolgájával a hónap
473 4|                 megemelte a söröskancsót, és gyanakodva az ablak felé
474 4|                sem tudja egyszerre senki? És az igazi sörivók, a rendes
475 4|                  nem volt utolsó élvezet. És a barna kenyér majdnem olyan
476 4|                 egy hadgyakorlaton evett, és a prófunton megérződött
477 4|           prófunton megérződött a nyergek és lószerszámok szaga. Most
478 4|                  délutáni szendergéséből, és töntörögve végighaladt az
479 4|                 közeledését ama hangtalan és örök életű posztópapucsokban
480 4|                nem emelt meg senki előtt, és meglengette azt a levegőben. -
481 4|               Néha megálmodják az igazat, és akkor többé nem lehet beléjük
482 4|                 üzleti tevékenységében? - És a kocsmárosnék a világ kezdete
483 4|                    Helyes volna, ha a nép és a polgárság asszonyai sok
484 4|               idáig vajmi keveset tudott, és az idegszál megint fertelmes
485 4|                   a környéken elintéztem.~És az ezredes ekkor valamely
486 4|                  a köténye zsebébe nyúlt, és türelmetlenül megcsörgette
487 4|                  egészségesen az asszony, és már távozóban is volt posztópapucsaiban.
488 4|                   a fazék fenekén maradt, és jól összefőtt a maga levével.
489 4|                 jó, amely legtovább főtt. És pénzem is van.~- A mi vendégeink
490 4|                   az úriembernek - szólt, és becsapta az ablakot.~Hát
491 4|               paradicsomé. Kozmás a húsa, és többnyire csak olyan csontos
492 4|                   megforgatta a húsneműt, és a stílszerűség kedvéért
493 4|                  hintett a pörköltzaftba, és a villájára tűzdelte:~-
494 4|                    Az odasült zöldpaprika és krumpli is megteszi a magáét.
495 4|                   azoknak a fiákereseknek és más vendégeknek a részére,
496 4|             bámulniok a járókelők arcába, és privát mulatságként ki kell
497 4|                rajta némi konyhakorom is, és csontok szerepeltek, mint
498 4|              falatokra. Csak éppen retket és hagymát kért az ételhez,
499 4|             konyhájának szokta liferálni, és ebéd előtti sétáimban a
500 4|                  Kaszinóba siettem tehát, és bejelentettem igényemet