Part
1 1| midőn egyszer eszébe jutott, hogy elmegy megkeresni ifjúkori
2 1| jólesett az a gondolat, hogy mellette, a mély partok
3 1| eszébe jut a legenda is, hogy a vak pap a jó diákokat
4 1| torony felé erősen közeledik, hogy emlékei között, amelyek
5 1| meglátogatták. Csak azt érezte, hogy itt volt boldog, itt, ebben
6 1| mert eleinte úgy látszott, hogy az távolodik előlük az országút
7 1| országút kanyarulatai miatt), hogy Szindbád megláthatta a torony
8 1| felé, mintha azt hinné, hogy még mindig medvebőr süvegű
9 1| Szindbád most már emlékezett, hogy huszonöt esztendő előtt
10 1| amelyeket a szán elé fogtak, hogy tovább röpítsék a gránic
11 1| is emlékezett Szindbád, hogy az ő ifjúkorában a polgármesternek,
12 1| csak annyit konstatált, hogy az öreg fogadós fehér hajával,
13 1| mintha a táska volna az oka, hogy eddig nem talált helyére -,
14 1| végre itt jó helyen lesz! Hogy a barátaikat hozzám küldik.~
15 1| városkában, és most úgy látta, hogy kis, szinte gyermekjátékszer
16 1| levetkőzött, és nem törődött vele, hogy a szomszéd szobából Szindbád
17 1| annyi véleménye sem volt, hogy szóba álljon vele. A legkisebb,
18 1| az ifjúban. Úgy érezte, hogy ez a leány szerelme volt,
19 1| orvosról csakhamar kiderült, hogy hajdani iskolatársa volt
20 1| a kérdést:~- És a nőkkel hogy vagyunk itt, uraim?~- Én
21 1| úgy vagyunk, Szindbád úr, hogy sehogy se vagyunk. Az ördög
22 1| elkomolyodott, de csak azért, hogy titokzatos, színpadias nevetését
23 1| köhintett:~- Azt hiszem, hogy Szindbád úr már jobban is
24 1| nagyvárosi emberek, tudjuk, hogy micsoda válogatott élvezetek
25 1| volt az is az én esetemben, hogy Rimaszombatban nyilvános
26 1| bizonyos kétes hírű hölggyel, hogy el ne felejtsem.) A mi kis
27 1| De uram, gondoljuk meg, hogy a Kárpátok között vagyunk,
28 1| jutott eszébe senkinek, hogy a létrát a terem közepéről
29 1| Meglehet, gondolta Szindbád, hogy a világ kezdete óta azon
30 1| egy régi pajtásom!~Aztán, hogy jó példával járjon elöl,
31 1| keringett körül a teremben, hogy mindig attól kellett félni,
32 1| mindig attól kellett félni, hogy táncosnőjével együtt felborul.
33 1| alig csodálkozott azon, hogy a Fritz táncosnőjében a
34 1| azon vette észre magát, hogy a szíve a szokottnál rendetlenebbül
35 1| skatulya csak azért van itt, hogy a mulatságunkat rontsa...
36 1| felkapaszkodtak a létra tetejére, hogy a másik oldalon ismét leszálljanak.~-
37 2| a lovak, nem csodálható, hogy Ben éjjel-nappal magánál
38 2| legrongyosabb csavargók közé. Igaz, hogy a bokáig érő esőkabát alatt
39 2| akikről azt szokás mondani, hogy jobb időket láttak.~Egy
40 2| gondolkodott. Arra figyelt fel, hogy a "ő padján" üldögélő férfiú
41 2| akár nem: észrevehette, hogy a nő azon pesti úrnők közé
42 2| látja őket, azt hiheti, hogy ezek a nők a maguk csinosságával
43 2| akart volna meggyőződni, hogy kívánsága szerint cselekszik-e,
44 2| húszlépésnyiről meglátszik, hogy a nők megcsalják őket. Igen
45 2| szerelmeskedés hevében, hogy úgy bánjanak vele, mint
46 2| kezét, és kinyújtotta lábát, hogy az elcsapott zsoké jól szemügyre
47 2| kisasszony".~Ben úgy érezte, hogy megtalálta végre azt az
48 2| felé, mintha attól félne, hogy egy csúnya folt van a hátán,
49 2| azért kellett távoznia, hogy az asszony "megigazíthassa
50 2| nem szólhatott az asszony, hogy hagyja magára a sürgős tennivalójával,
51 2| eszébe sem jutott máskor, hogy a nők éppen olyan természeti
52 2| fordulónál Ben jól láthatta, hogy az asszony a földre szegzi
53 2| azért csavargott a Ligetben, hogy elfelejtse az ebédet.~A
54 2| hölgyek megállapították volna, hogy a Wasa Gusztáv-ezredbe tartozik.
55 2| kezéről levonta kesztyűjét, hogy alaposan megfoghassa a hölgy
56 2| nézte Bent a feketeszemű, hogy az elcsapott zsoké azt sem
57 2| általában régen megfigyelte, hogy némely emberek, mikor nem
58 2| fejét, és talán azt mondta, hogy éppen tegnap igazította
59 2| és valóban megtörtént, hogy az elszédült polgárasszonyka
60 2| űzött a főhadnagyokból, hogy nem is számított valóban
61 2| mintha azt várta volna, hogy az elcsapott zsoké segítségére
62 2| helyről küldött őszi szál, hogy az örömök múladozóban vannak
63 2| utat járt volna... Lehet, hogy ifjúkorában egy költő verséből
64 2| asszony felé, de olyanformán, hogy midőn kezéhez ért volna,
65 2| a papokról és apácákról, hogy lóverseny napján mindig
66 2| Nyilván erőt gyűjtött magában, hogy megfelelő választ tudjon
67 2| démontól kell megszabadulnia, hogy mártír lehessen. Nincs magasztosabb
68 2| szeméből:~- Azért jöttem ide, hogy ne várakozzon rám hiába,
69 2| vagy talán arra gondolt, hogy mint igen kövér ember, még
70 2| sem lát. Még jön a nap, hogy olyan elhagyottan érzed
71 2| zokogva kéred a te istenedet, hogy vegye el tőled a keserű
72 2| Így bizony előfordult, hogy magaviseletemben olykor
73 2| alatt tapogattam lábammal, hogy kedvező véleménnyel legyenek
74 2| dolgunk, mikor észrevettem, hogy első férjem megöregedett;
75 2| olyan egyedül éreztem magam, hogy néha szóba kellett állnom
76 2| gondoltam többre, mint arra, hogy néhány költőt, festőt, bolondot
77 2| Engem ért a szerencse, hogy végre személyesen megismerkedjem
78 2| házunkhoz a költőt, jólesett, hogy beszélnek rólunk, míg végre
79 2| szerette is - szólt Ben, hogy némi mentséget találjon
80 2| inni), és a költő elmondta, hogy mit gondolt rólam tegnap
81 2| költővel mentem nászútra, igaz, hogy nem messzire, csak Budapest
82 2| burkolózva a gyorsvonatot, hogy elébe vesse magát, céltalan
83 2| ablak oly kicsiny volt, hogy nem fért be rajta a bánat
84 2| szavakat tanultam tőle, hogy a barátnőim gyanakodva nézegettek
85 2| gondolatom sem. Rájöttem, hogy költői lény vagyok, alig
86 2| komolyan imádkoztam azért, hogy szegény legyek, és Frigyes (
87 2| lát, az a lény jól tudja, hogy az úrnő nem is Bennek mondta
88 2| szobalánnyal, akiben úgy megbíztam, hogy leveleimet is az ő ládájában
89 2| tartogattam, attól félvén, hogy férjem egyszer átkutatja
90 2| éjszaka elmondtam férjemnek, hogy mit észleltem Frigyes és
91 2| Férjem nyersen kijelentette, hogy Frigyest is, a szobalányt
92 2| házunktól, nem engedhetjük meg, hogy a mi fedelünk alatt ily
93 2| és Franciskát, vigyáztam, hogy sohase legyek egyedül, esténkint
94 2| szemrehányásokat tettem férjemnek, hogy elhanyagol, követeltem,
95 2| elhanyagol, követeltem, hogy többet legyen a társaságomban,
96 2| Férjem végtelen boldog volt, hogy így viselkedtem. Nyomban
97 2| viselkedtem. Nyomban intézkedett, hogy állandó kocsim legyen, amely
98 2| találkozást), vigasztalt, hogy ne szomorkodjam az elvetemedett
99 2| miatt, látta ő már régen, hogy a költő egy aljas ösztönű
100 2| férjem szerelmi bánatomban, hogy néha azt hittem, hogy férjem
101 2| bánatomban, hogy néha azt hittem, hogy férjem mindent tudott rólam
102 2| ezért végtelenül jólesett, hogy férjem úgy bánt velem, mint
103 2| napjaiban nem is tudjuk, hogy a férfiak milyen nemesek
104 2| fájdalom, vesszük észre, hogy a tőzsérálarc alatt egy
105 2| Százszor megesküdtem magamban, hogy sohase megyek holdvilágos
106 2| holdvilágos éjszaka az erkélyre, hogy mindenféle szeretőkről álmodozzak.~
107 2| mikor nem futotta az időnk, hogy szokott búvóhelyeinket meglátogassuk.
108 2| vallására. Fenyegetőzött, hogy csodát tesz a kedvemért.
109 2| segedelmével. Később kiderült, hogy a hittérítő Frigyes szolgálatában
110 2| rendesen azzal töltötte, hogy kalandos, változatos élettörténetét
111 2| éppen megérkezett!~Éreztem, hogy már nem sokáig élhetek Frigyes
112 2| szinte ostoba fráter volt, hogy nem is éreztem lelkiismeret-furdalást,
113 2| találkoztunk, mert tudtam, hogy barátnőm rövidesen elárul.
114 2| csak annyit bocsátok előre, hogy a ház átjáróház volt. Barátnőm
115 2| gondoktól... Azt hiszem, hogy mások is megfordultak a
116 2| és suttogva tudósított, hogy éppen most érkezett meg
117 2| és sokszor megfigyeltem, hogy a színházban hogyan mereszti
118 2| Egyszer kierőszakolta, hogy meghívjam magamhoz délutánra,
119 2| feleltem. Elhatároztam, hogy megölöm a szőke nőt, aztán
120 2| Teli torokból harsogtam, hogy igenis megcsaltam a férjem,
121 2| udvaron. S egyszer csak látom, hogy nyílik ám egy udvari ablak,
122 2| Most már nem emlékszem, hogy milyen volt a hangom, amelyen
123 2| kivágtattak a kapun, anélkül hogy utolérhettem volna őket.
124 2| bár meghalnék nyomban, hogy szörnyű megaláztatásomra
125 2| annyira magamhoz tértem, hogy felkelhettem. Betegségem
126 2| megtört voltam betegségemben, hogy a leglágyabb szavak jutottak
127 2| alakítja olyan frizurává, hogy nagyszerűnek tűnök fel az
128 2| asszony lakik. Te tudod, hogy a szívem jó. Te tudod, hogy
129 2| hogy a szívem jó. Te tudod, hogy az arcfestéket csak azért
130 2| szívemet. Szavaddal adj erőt, hogy tovább élhessek. Nyugodt,
131 2| tekinteteddel adj vigaszt, hogy mindent elfelejthessek,
132 2| te áldott, aki megérted, hogy mit gondolok magamban, amikor
133 2| bogáncs sem felelős azért, hogy elkapja útközben a süvöltő
134 2| ilyen szerelem is jó arra, hogy ne sírjunk vigasztalanul
135 2| találkozások után megállapítottam, hogy arcszínem visszatérőben
136 2| amelyekről azt hittem, hogy már régen elfelejtettem
137 2| Néha arról ábrándoztam, hogy olyan lehetek egykor, mint
138 2| összefont kézzel ábrándozgattam, hogy valamikor sikerül hasonlóvá
139 2| huszártisztek, nem vettem észre, hogy a házmester fia kidülledt
140 2| haladok, nem törődtem azzal, hogy ki jön mögöttem, midőn a
141 2| lábamat nem vetettem széjjel, hogy a lábfejem állása hasonlatos
142 2| megváltások történnek. Féltem, hogy valamely nagy szakállú szentkép
143 2| magát a délutáni csendben, hogy idegen van a templomban,
144 2| magamban meg voltam győződve, hogy ők ismernek engem a hajam
145 2| közölte előre a plébániákkal, hogy vigyázzanak a templomokban,
146 2| röppent fel a boltozatra, hogy jól sikerüljenek az eltett
147 2| szellőztetik a templomot, hogy a fecskékkel együtt a magasba
148 2| olyan régen voltam leány, hogy nem emlékszem arra az időre...
149 2| időre... Azonkívül bizonyos, hogy ezek a vizes hajkefével
150 2| lányok. Az ő vallásuk olyan, hogy a gyónás útján megszabadulhatnak
151 2| a férfiak? Megfigyeltem, hogy a templomba látogató férfiak
152 2| komolyságuk alatt észrevettem, hogy nem vetik meg a női nemet,
153 2| a módját. Kijelentette, hogy igazi ájtatos lélek a templomban
154 2| Többet kellene szenvedni, hogy meggyógyuljak. Gyakrabban
155 2| igyekezetet kell mutatnom, hogy az anyaszentegyház bárányai
156 2| jól ismerte. Tudhatta ő, hogy mit hallgatott el az úrnő?
157 2| el az úrnő? Mit tudhatta, hogy a jól táplált, gondtalan
158 2| Ben azt gondolta magában, hogy fogoly, és szemével a magas
159 2| mintha gondjuk lett volna rá, hogy a ház lakói ne fejtsenek
160 2| ilyent. Az éhség nem engedte, hogy jól szemügyre vehesse a
161 2| Bennek elég volt ez a perc, hogy az elébe helyezett konyakosüveget
162 2| marhahús olyan porhanyós volt, hogy Ben elfelejtette megrágni.
163 2| megszereztem a receptet, hogy a papomnak kedveskedjek
164 2| volt, nem felejtette el, hogy zsoké volt valamikor, és
165 2| elszenderedett, és arra ébredt, hogy javában dögönyözik a mellét,
166 2| pofonok felvilágosították, hogy korántsem volt álom, ami
167 2| Vissza akart menni a házba, hogy felelősségre vonja támadóit,
168 2| üldözők? Bennek úgy rémlett, hogy segélykiáltásokat hall az
169 2| Egyszer a hideg rázta, hogy a fogai vacogtak, máskor
170 2| Ben valóban úgy érezte, hogy forog körülötte a világ.
171 2| homályosan rémlett előtte, hogy a lóversenytér felé kell
172 3| a hegedűket és fúvókat, hogy azokkal is ütlegeljék egymást.
173 3| előleggel zsebében elhatározta, hogy úriember módjára fog meghalni.
174 3| azzal az ürüggyel távozik, hogy csak "idemegy a szomszédba".
175 3| ellenben sohasem árulta el, hogy valamely különösebben érdeklődik
176 3| komolyságával közölte vele, hogy balsorsa többé elkerülhetetlen,
177 3| reményteljesen, anélkül hogy befejezhette volna azt a
178 3| fogott, bár azt híresztelte, hogy hajnalonkint a művön dolgozik.
179 3| hagyta itt, aki azt ígérte, hogy a kávéházból egyenesen a
180 3| így beszélt:~- Sajnálatos, hogy ebben a kalapban egyszerre
181 3| megfosztani. - Biztosítom, Titusz, hogy egyetlen kollégájának sincs
182 3| vadászkalapot, mert azt hitte, hogy dzsentriembernek látszik
183 3| nyomást már órák óta érzett, hogy szinte megfulladt tőle.~
184 3| születésnapokon, évfordulókon, hogy már mindenük van, még dohányfelszerelésük
185 3| jutott az az eshetőség is, hogy véletlenül élve marad a
186 3| magát annak az eshetőségnek, hogy az epebajos szerkesztő éppen
187 3| szerkesztőségben üldögélne, hogy ott nyüzsögve, hemzsegve
188 3| kérjen, munkát találjon, hogy mindenáron hasznavehetővé
189 3| hhezrd. után tudakozódna, hogy beszéljen is végre azzal
190 3| lehet odáig lesüllyedni, hogy egy hitvány életért kegyelmet
191 3| az elegáns Szép utcába, hogy tekintélyre tegyen szert
192 3| szolga eltalálta volna, hogy a hírlapíró miért sétálgat
193 3| Ugyan elgondolta magában, hogy ő a legnagyobb szamár, aki
194 3| valamely előkelő étterembe, hogy megmutassa magát a világnak,
195 3| mindenki" az ő esetéről beszél. Hogy bemutassa félelemtelenségét,
196 3| van a kellő megjelenéshez. Hogy kiélvezze a közérdeklődés
197 3| megint abba a helyzetbe, hogy az emberek mutogassanak
198 3| a Bristolba kell menned, hogy észrevegyenek, te is a világon
199 3| feléd a pincér. Gondold el, hogy a szerkesztődnek volna olyan
200 3| csak annyi eszed sincs, hogy egy kíváncsi előkelő hölggyel
201 3| még igen újak voltak ők, hogy nappali emberek sajnálták
202 3| megörvendeztek láttukra. Széplaki, hogy megengedjen magának valamely
203 3| akikről feltehető a józanság, hogy csak táplálkozás szempontjából
204 3| Nem kerülte el figyelmét, hogy Kersántz, egy vörös bajuszú,
205 3| Talán arra gondolt Kersántz, hogy ez a botesernyő egyszer
206 3| pénztelen emberek hiszik, hogy a kocsmáros mindig őket
207 3| kocsmáros mindig őket lesi, hogy fizetség nélkül meg ne ugorjanak
208 3| szóval figyelmeztetett, hogy vendég érkezett. Ezt sem
209 3| látna.~- Azt hallottam, hogy a tekintetes urat párbajban
210 3| beszélték éjszaka a nyomdászok, hogy a tekintetes úr élete nem
211 3| aki azzal dicsekedhetett, hogy Deák Ferenc húsvéti cikkét
212 3| megjelent az asztalnál, hogy az elnökséget átvegye.~Tituszunknak
213 3| Tituszunknak hízelgett, hogy íme, a Marich-asztalnál
214 3| homályosan emlékezett volna rá, hogy Titusz kocsmai megjelenései
215 3| mormogott valamit arról, hogy a kis pincér megint "be
216 3| Titusz, miután észrevette, hogy ez az eledel a legdrágább
217 3| vörös bajusz megérdemelte, hogy tulajdonosa nagyra növelje,
218 3| pályára lépett volna.~- Jó, hogy itt talállak, Titusz - kezdte
219 3| kiskocsmába, mint mondá, azért, hogy egy kis nyomdaszagot élvezhessen.
220 3| olvastam az újságokban, hogy neked most bizonyos érintkezésed
221 3| a grófnőkről kell írni, hogy valami értelme legyen a
222 3| testvér, az nyilván hihetné, hogy az úri társadalomhoz tartozol -
223 3| átmenet nélkül, megmutatta, hogy alattomos düh rejtőzködik
224 3| bizonyára elpanaszolta otthon, hogy milyen hálátlanok a magyar
225 3| alkalmat mulasztotta el, hogy ellenfelével kibéküljön...
226 3| holnapi napnál?~- Mondtam, hogy kakas legyen - szólt Széplaki
227 3| csodálkozni látszott azon, hogy a holt ember egyik harapás
228 3| csak annyit jegyzünk meg, hogy e gondolatok között sűrűn
229 3| rekeszizma is megfájdult, hogy csak kemény akarattal tarthatta
230 3| kedélyesen azzal köszöntöttek be, hogy Széplakit már "mindenfelé"
231 3| szerkesztőségben azt mondotta valaki, hogy ha ebben a kocsmában sem
232 3| történhetett egyéb, mint csak az, hogy Széplaki megszökött a városból.~-
233 3| Széplakinak, mert kifogásolta azt, hogy Széplaki neve többször megjelenik
234 3| párbajsegéd. - Azt mondják, hogy Széplaki Titusz nem várja
235 3| őt, és hivalkodott azzal, hogy ezt a nem mindennapi nevet
236 3| jobbra-balra körülnézett, hogy mely oldalról érhetné krakéler
237 3| mindig el volt készülve arra, hogy valahol, valamerre megverik.
238 3| és meggyőződött arról, hogy a gyutacsok a helyükön vannak.~-
239 3| kocsisnak eszébe jutna, hogy bosszút álljon uraiért?...
240 3| megkezdett:~- Mondom, Pista, hogy halálosnak látszott a sebesülés.
241 3| Papot kellett keresnünk, hogy legalább Pincsi gróf igazi
242 3| haljon meg... Mert tudod, hogy én mindig nagyon sokat adtam
243 3| akartak volna meggyőződni, hogy Széplaki nem szökött meg
244 3| amidőn Lóczi kisütötte végül, hogy Pincsi gróf szerencsés meggyógyulását
245 3| nevezetes a Felvidéken, hogy akinek ő az utolsó kenetet
246 3| akarná felszerelésével, hogy külsejében valódi úri társaságba
247 3| nyomban találgatni kezdték, hogy vajon kinek az ügyében hajt
248 3| nem sokat törődtek vele, hogy az alázatos hírlapíró fürgén
249 3| biliárdjátszmáját, és az járt a fejében, hogy ezek a komikusok akkor is
250 3| unalmi órák elmulasztására, hogy fekete táblára jegyezgette
251 3| tündérvilágból jött elő, hogy Széplakit üdvözölje, akinek
252 3| elfogadásakor azt vette észre, hogy kalapban ül a kávéházban,
253 3| segítségére sietett a sors, hogy darab időre elfelejtse bánatát.
254 3| bánatát. Ez pedig úgy történt, hogy egy szőke, púderezett női
255 3| Elzának azt a körülményt, hogy a halálra ítélt hírlapíró
256 3| divathölgy érdemesnek tartotta, hogy pávaságából megmozduljon.~
257 3| botesernyőjét, amíg elszánta magát, hogy a hírlapíró asztalához közeledjék.
258 3| ezüstpénzt, nyilván azért, hogy azt el ne lophassák a megtermett
259 3| tehetnék annak eléréséhez, hogy magának egyszer az életben
260 3| segített a hírlapírónak abban, hogy a kalapját betyárosan félrecsapva
261 3| mégpedig pezsgővel telten, hogy a takarítóasszonynak kellett
262 3| most kezdtek rájönni arra, hogy felük voltaképpen számít
263 3| viselkednie. Már csak azért is, hogy ne hozzon szégyent a fejünkre.~
264 3| állva az ellenfelednek, hogy kevesebb célpontot adjál.
265 3| Tituszunk arra eszmélt, hogy a számla kifizetése után
266 3| az is csak olyanformán, hogy a pincér borravalójából
267 3| elől. Természetesnek vélte, hogy valamely zsebében ráakad
268 3| egymást a szerkesztőségben, hogy a zsebeiket kikutassák... "
269 3| eldugta még önmaga elől is, hogy azt majd halála után találja
270 3| töltik ébren az éjszakát, hogy az ő életéről és haláláról
271 3| elmúlt egy éjszaka, anélkül hogy történt volna valami. A
272 3| amikor határozni lehet arról, hogy akar-e a feleségem lenni.~
273 3| csak olyan formában is, hogy egy özvegyasszony viselné
274 3| jutnak olyan alkalomhoz, hogy magukról is beszélhessenek.~-
275 3| nimbusz venné körül emlékemet, hogy nem éltem léhán, percről
276 3| meggyőződött.~- Azt hiszem, hogy ez az a bizonyos húsvéti
277 3| pálinka felelevenítette, hogy még mindig beszélni szeretett
278 3| másvilágról tért volna vissza. Hogy megint gyermek legyen, aki
279 3| pártécédula - azt tartalmazta, hogy Széplaki Róbertné harminckét
280 3| azzal kezdte mondanivalóját, hogy csak véletlenül járt erre,
281 3| megnyugtatás végett jöttem, hogy előbb-utóbb rám kerül a
282 3| szerkesztő úr, esküszöm, hogy számlát nem hoztam magammal.~
283 3| nemhiába írta ki az ajtóra, hogy mindjárt jön. Várjon a szabó,
284 3| azt tűzte ki életcélul, hogy a főváros minden lakója
285 3| azt számolgatta magában, hogy melyik ellensége adhatott
286 3| érzett magában arra nézve, hogy Munk úrral megmérkőzzön;
287 3| tehetetlennek érezte magát, hogy ez már szinte jólesett neki,
288 3| abban gyakorolná magát, hogy legyen minél utálatosabb.
289 3| megvolt az a reménysége, hogy Munk úr a legjobb esetben
290 3| legjobb esetben elhiszi, hogy alszik, és nem szólaltatja
291 3| volt az Munk úr életében, hogy egy közeli belvárosi toronyban
292 3| feltette volna magában, hogy okvetlenül botrányt rendez
293 3| mert kiszámította magában, hogy meddig bírja Munk úr az
294 3| Munk úr az ostromot. Igaz, hogy Munk sokáig bírta a dörömbölést,
295 3| szélén üldögélt, mert tudta, hogy Munk úr végre megsiketül
296 3| azzal vigasztalta magát, hogy a vadonatúj dolgoknak voltaképpen
297 3| amely oly váratlanul jött, hogy csaknem visszazuhant az
298 3| van olyan szerencséjük, hogy akkor tudnak sírni, amikor
299 3| akinek az volt a híre, hogy senkinek se tudja megtagadni
300 3| azt akarná bebizonyítani, hogy mennyire nem törődik a pénzzel,
301 3| bevallotta a főszerkesztőnek, hogy a tegnap kapott előleget
302 3| most már annyi pénze sincs, hogy megebédelhessen. A "bevágásnak"
303 3| Széplaki sorsa olyanformán, hogy talán még manapság is él
304 4| ízeivel. Azt mondták neki, hogy az az újságíró, akit a Kaszinó
305 4| újságíró olyan koldusszegény, hogy tepertőt vacsorázik esténként,
306 4| fiákerekbe, mert azt hitte, hogy álruhájában onnan nem ismeri
307 4| olyan intelligens hangon, hogy az ezredes meghökkent. -
308 4| kiszakított néhány lapot, hogy staneclit formáljon belőlük.
309 4| újságírója. Azt mondják, hogy az is verseket ír.~- Miféle
310 4| átnyújtogatta az ezredesnek, hogy az esőköpenyege belsejében
311 4| ezredes maga sem tudta, hogy miért engedelmeskedik ennek
312 4| hentesboltból, s alig vette észre, hogy már odabent is ül az Arabs
313 4| álmában sem gondolhatta, hogy valaha az Arabs Szürke vendége
314 4| kandalló díszei, hallotta is, hogy a fiatal grófok milyen mulatozásokat
315 4| részéről sohase gondolt arra, hogy ebben az életben valaha
316 4| voltaképpen csak azért él, hogy a söröshordót fél kézzel
317 4| a kocsma látogatókkal.~- Hogy hívnak, fiam? - kérdezte
318 4| hát, János fiam, tudd meg, hogy én még ma agyonlövök egy
319 4| adatott meg arra nézve a jel, hogy érdemes a hordót a szokott
320 4| holnap is szükség lehet, hogy az ördög vinné el a szokásukat.
321 4| azon a ponton volt már, hogy hozzákezdjen a falatozáshoz,
322 4| János bólintott, mert tudta, hogy még egy korsóval kell lenni
323 4| Jánosnak tettek arra nézve, hogy falusi sógorasszonyát, aki
324 4| vizsgára készülődne, ahelyett hogy követte volna bajtársai
325 4| arra is hajlandók voltak, hogy az orvosságot bevegyék a
326 4| Isten tudná megmondani, hogy mi az íz, amely az állott
327 4| töntörögve végighaladt az ivóban, hogy elsősorban megnézze a férjét,
328 4| éberlaszting cipőikben, hogy éppen most kapják rajta
329 4| elszökni a maga otthonából, hogy méltatlan szenvedélyeknek
330 4| lehetetlenséggel határos, hogy egy ismert kocsmáros szerelmi
331 4| kedélyhangulatban tehát vállalta, hogy az ismeretlen vendég fejbólintásait,
332 4| kell azt hinnie, asszonyom, hogy valóban az vagyok, aminek
333 4| körülmények kényszerítenek arra, hogy olyan ruhában mutatkozzam,
334 4| asszonyom, csak annyi az egész, hogy idő előtt fel ne ismerjenek,
335 4| kocsmárosné alig találhatta ki, hogy az irány az Üllői úti kaszárnyát
336 4| Mi legyen az?~- Kérem, hogy ne nevessen ki furcsa ötletemért.
337 4| Én ugyanis azt hiszem, hogy minden ételnek a vége jó,
338 4| kocsmárosné. - Majd utánanézek, hogy van-e valami maradék a konyhán.
339 4| volna oda. Hiszen valószínű, hogy a különös úriembert amúgy
340 4| ilyen fura gusztusom van, hogy olyan ételeket egyek, mint
341 4| valaki táplálkozni szokott, hogy annak az embernek a helyébe
342 4| figyelmeztetem az úriembert, hogy rossz vége lesz a dolognak.
343 4| azt akarta volna mondani, hogy álöltözete nagyon sikerült;
344 4| villájára tűzdelte:~- Látom, hogy itt értenek a pörköltalj
345 4| elkészítéséhez, úgy érzem, hogy paradicsom is volt a lében,
346 4| mégiscsak az a legérdekesebb, hogy az egész ételnek olyan íze
347 4| mulatságként ki kell számítaniok, hogy ki állna be vendégnek a
348 4| jóformán maga sem tudta, hogy miért felel az idegennek,
349 4| Azt se lehetne rá mondani, hogy a rendőrségtől jött, hogy
350 4| hogy a rendőrségtől jött, hogy itt valami után nyomozzon,
351 4| néhanapján álruhába öltözködni, hogy az ember megismerkedjen
352 4| kárhoztatták a Kaszinóban, hogy nem viselkedik mindig rangjához
353 4| méltóan, de íme kiderül, hogy a királyfinak volt igaza,
354 4| hiszen csak az kellene, hogy Lucziánovics, Wampetics,
355 4| a célra.~- Azt mondják, hogy a mágnások sokat esznek -
356 4| csaposlegényhez. - Nem tudom, hogy kimehetnék-e a nagyságos
357 4| mindenesetre szeretném tudni, hogy nincs-e odakint valami kis
358 4| Meg vagyok győződve arról, hogy ég a gyomra, fáj a feje,
359 4| odáig akart leereszkedni, hogy pusztán gavallériából szegényes
360 4| utánozni. Ne mondhassa, hogy egy életpáholyban ülő úr
361 4| ellenfeléhez, mert azt hitte, hogy annak a bizonyos újságírónak
362 4| figyelmeztetni szokott, hogy miféle rákokat szállított
363 4| megtudtam a kisasszonytól, hogy az apró, levesnek, tölteléknek
364 4| rágicsálta a hideg disznóhúst, hogy minden tekintetben hasonlatos
365 4| Jánosnak arra nézve is, hogy ha megint erre lesz dolga (
366 4| húsát. A retken látszott, hogy szakemberek látogatják az
367 4| mintha arra gondolnának, hogy már nincsenek a világon
368 4| gyanúsan nézegetett vendégére, hogy vajon nem akarja-e őt végleg
369 4| szemrehányást tehetnék magamnak, hogy nem küzdöttünk egyenlő fegyverekkel.
370 4| ugyanis abba halt bele, hogy huszonnyolc osztrigát evett
371 4| Huszonnyolc darabot, az igaz, hogy a kisebb fajtából. Más dolog
372 4| miatt nem alkalmas arra, hogy belőle vágjanak. A szalámirúdnak
373 4| kölcsönbe. De az is lehet, hogy örökbe. Olyan vékony lábszárai
374 4| elfordult az ezredestől, hogy végigmérje a kopogtatót.~-
375 4| önmaga felett gúnyolódnék, hogy olyan helyzetbe került:
376 4| második "fröccsét" mérette ki (hogy talán ezzel is hasonlatos
377 4| fejét, és arra gondolt, hogy mi lesz az ilyen emberből,
378 4| akarta parancsolni Jánosnak, hogy futamodjon a bérkocsi után,
379 4| ötlet is felbuggyant benne, hogy ez a fiatalember volna az
380 4| feleslegesnek tartotta, hogy a civilekkel, a párbajsegédekkel,
381 4| senkinek, feltételezni, hogy P. E. G. szolgálaton kívüli
382 4| zsebre tett kézzel várni, hogy az ellenfél tud-e még visszalőni.
383 4| egy haldoklóról mondják, hogy végső erejével még elsütötte
384 4| már némileg restelkedett, hogy ennyire azonosítja magát
385 4| sem akarta észrevétetni, hogy a kocsispálinka kissé elkábította.
386 4| ezredesnek. Elgondolta magában, hogy milyen jó tréfa volna, ha
387 4| elő. Az ezredes, hálából, hogy az asszonnyal van dolga,
388 4| mert gyanakodni kezdett, hogy ezt a szót az ő bosszantására
389 4| néha hetekig tartogatott, hogy kellő, illendő alkalommal
390 4| Miután megállapította róla, hogy az ejtette el a pálinkáspoharat,
391 4| ezredes feltette magáról, hogy őt az egész városban ismerik.
392 4| leszakította róla. Mily balga volt, hogy csak egy délutánra is el
393 4| és megszokott életmódját, hogy "leereszkedjen" egy ismeretlen
394 4| mintegy kiengesztelésül azért, hogy estére agyonlövi - megszabadítván
395 4| ösztönzésük volt. Bizonyos, hogy a klinikai szolgák végre
396 4| öltözött a halála előtt, hogy nekünk is legyen vele dolgunk.
397 4| vele dolgunk. Azt mondták, hogy párbajban lelőtték őt a
398 4| sehogy se jutott eszébe, hogy ő volna az a bizonyos hulla,
|