Part

  1 1|         teteje fehér a leesett hótól, de bévül, az erdő belsejében
  2 1|          valamelyes rendet csináljon. De könnyebb lett volna ekkor
  3 1|            delet kezdenek harangozni. De a harangok hangjára már
  4 1|             Ezért maradt el a csók... De később, miután senkinek
  5 1|               direktor elkomolyodott, de csak azért, hogy titokzatos,
  6 1|        dolgokra ugyan nem emlékezett, de a tánciskola érdekelte.~-
  7 1|          legkisebb pesti mulatságnak. De uram, gondoljuk meg, hogy
  8 1|             is nekiindult a létrának, de az igazgató akkor már karon
  9 2|           sietve mentek szét a párok, de Ben a hideg éjszakákon elalvás
 10 2|               arcú, negyvenesztendős, de nem elhízott férfi volt.
 11 2|          széle ugyan fel volt gyűrve, de ülés közben alóla holmi
 12 2|               a kesztyűk. Igen finom, de szolid cipők voltak, amelyeket
 13 2|        igazítanivaló volna ruháján... de nem. Ben, az elcsapott zsoké,
 14 2|               itt nyakát szegte érte. De Ben csak egy elcsapott zsoké
 15 2|               a híd karfájára hajolt, de most már nem a vizet nézte,
 16 2|             Az óraigazítás is elmúlt, de a hölgy még mindig mozdulatlanul
 17 2|              meghaltak a becsületért, de amíg éltek, fuldokoltak
 18 2|              nyúlt az úrnő keze után, de az már hátat fordított,
 19 2|    segítségére siet kétségbeesésében. De Ben oly megrendülten állott
 20 2|         fájdalom, mint ősszel a légy, de szólni nem tudott.~3~Az
 21 2|           virágai között lakmározik - de már halk, őszi szél fújdogálja
 22 2|             útra szitakötőszárnyakon, de midőn a Ligetnek abba a
 23 2|          kinyújtotta az asszony felé, de olyanformán, hogy midőn
 24 2|               tőled a keserű poharat, de a te istened nem nyújtja
 25 2|        estéken az asszonyok karzatán, de könnyes szemed hiába forgatod
 26 2|              valamit el akartam érni. De egyetlen szerelmem se volt
 27 2|              egy fiatalabb férfiúhoz, de ő is csak tőzsér volt, és
 28 2|           virult, pénzünk bőven volt, de olyan egyedül éreztem magam,
 29 2|          megvetően nyilatkozott róla, de semmi kifogása sem volt,
 30 2|            ezt divatba vették Pesten. De a költő sokkal vakmerőbb
 31 2|            hívem, mint az árnyékom.~- De szerette is - szólt Ben,
 32 2|          midőn a versenyeket tartják, de az ablak piros vadszőlővel
 33 2|              aznap tán még nem ettek, de mi szívesen laktunk volna
 34 2|               is érzett a dorbézolás, de néha hetekig csak a szerelemnek
 35 2|            meglátogatom a rokonaimat. De csütörtökön együtt megyünk
 36 2|              barátait látom vendégül, de ő pontban éjfélkor elsétál
 37 2|             kezem az álmoskönyv után, de hiába kerestem álmaim magyarázatát.
 38 2|           bőbeszédű közlékenységének. De van egy lény, aki rajtunk
 39 2|               lepkének árnyéka Ben... de az úrnő beszélt hozzá, mert
 40 2|              volna az ő szerelmeiről, de csak középműveltségű pesti
 41 2|               élhetek Frigyes nélkül, de dacos büszkeségem még ágaskodott,
 42 2|         ejtette rabul, egy-két óráig, de a lelkem, a gondolatom Frigyesnél
 43 2|             amelyben Frigyes imádott, de sohase mentem a katonával
 44 2|          kocsi a ház előtt megállott. De a szőke nő még énekelt egy
 45 2|           hangom, amelyen kiáltottam, de rettenetes lehetett, mert
 46 2|           emlékeztetett szerelmünkre, de én nem tudtam magamról,
 47 2|            költő, aki megcsalt ugyan, de csalását eltitkolta. Sohase
 48 2|           szívük legszentebb helyére! De még boldogabbak azok, akik
 49 2|               a kövek a térdepléstől. De csak messziről mertem nézni
 50 2|           tudtam a szentképek neveit, de magamban meg voltam győződve,
 51 2|               a magasba szökkenjenek. De én már olyan régen voltam
 52 2|        beszámoltam templomjárásomról, de ő nem volt megelégedve előremenetelemmel.
 53 2|               ember lakik Budapesten, de Ben még nem látott ilyent.
 54 2|      mosakodva, illatozva jelent meg. De Bennek elég volt ez a perc,
 55 2|               pap - mondta az úrnő. - De túladtam valamennyin a te
 56 2|          süttetett-e valami csemegét? De nem talált semmit az asztalon.~
 57 2|                 Ezt katonám kedvelte, de csak elsején jutott hozzá,
 58 2|           titkát. Sokfelé hamisítják, de én papom révén hozzájutottam
 59 3|              meg kell halni - mond.~- De ilyen lyukas kalapban! -
 60 3|                Tetszett neki a kalap, de ezt nem árulhatta el Olgának,
 61 3|     Egyetértés szerkesztője is kérte, de nem adtam oda. Valami tehetséges,
 62 3|            akartam vele megkoronázni, de mostanában nincsenek tehetséges
 63 3|              Bár borult volt az arca, de szemében valami reménység
 64 3|         kelthetne új felszerelésével, de viszont kitenné magát annak
 65 3|               ezt meg is tette volna, de a "miskájerkalap", amint
 66 3|            kellő angol helyesírással, de ugyancsak értik a böftök
 67 3|             gusztusos fogyasztásához. De egyél például valamely frissensültet,
 68 3|              sajnálták értük a pénzt, de a könnyelmű éjszakai emberek
 69 3| legtekintélyesebb nyomdászok jártak - de Titusz mégis olyanformán
 70 3|             fehér pettyekkel ellátva, de a nyakkendőben mégis tű
 71 3|                 felelt a hírlapíró. - De egyelőre halálraítélt vagyok.~
 72 3|             életben festőművész volt, de neve gyakrabban szerepelt
 73 3|            nézve gyorsíró tanár volt, de nemigen ért rá a tanításra,
 74 3|               semmi lovagiatlanságot, de hátha valamely szolgának,
 75 3|            kell előzni a köszönésben.~De most éjszaka volt, és a
 76 3|          érkeztek volna.~Itt langyos, de tiszta levegő volt már az
 77 3|         iskoláját" tanulgatta Pesten, de mióta a Ferenci kávéház
 78 3|            célba venni az ezredesnek.~De ekkor váratlanul megfordultak
 79 3|      hírlapírónak: "Adok egy virágot, de pénzt nem fogadok el érte." -
 80 3|     felszerelését majd zálogba veszi, de az asztalra fektetett botesernyőhöz
 81 3|   kifejezéstelen bábuarculat láttára, de most, ezen az éjszakán kalapjához
 82 3|      hírlapíró asztalához közeledjék. De Széplaki, mint nobilis ember,
 83 3|             mai napig - lábujjhegyen, de kellő férfiassággal lépett
 84 3|          ideálja volt a hírlapírónak. De ugyanekkor Déri Gyula is
 85 3|          belekezdeni szokása szerint, de Toronygombi, a törpe, nem
 86 3|              Még csak véletlenül sem. De ha maradna egy özvegy Széplakiné
 87 3|               pillanatról pillanatra, de volt valamelyes célom is
 88 3|             beszélni szeretett volna. De Olga komolyan ránézett,
 89 3|        Titusznak. Nem nagy gazdagság, de ilyen érzelmes férfiúnak
 90 3|              mint egy lyukas mogyoró. De a kulcslyuk, amelyen a szobába
 91 3|            jövök!" - mondá az írás -, de a lakó sohasem jött.~A hírlapírót
 92 3|          számlát nem hoztam magammal.~De Titusz még inkább elbújt
 93 3|             be nyomban!~A szabó várt, de Széplaki meg se moccant,
 94 3|               megbántani a jó embert, de nem tehetett vele kivételt.~
 95 3|               tehetett vele kivételt.~De most házrengető lépések
 96 3|              csodatételben bizakodik. De Munk úrral szemben már a
 97 3|           hallotta éppen az éjszaka), de Munk úr órák hosszáig elüldögélhet
 98 3|            hírlapíró "utolsó napján". De a hírlapíró most már mind
 99 3|            még törné valamiben fejét, de végül is elhangzott utolsó
100 3|              sírást közelegni érezte. De az nem akart sehogy se beköszönteni.
101 3|             vendéglősnek volt eltéve, de az végül lemondott róla
102 4|       újságíróba - mondta egykedvűen. De közben nagyon megéhezett.
103 4|              most nem mondott igazat. De csak nem állhat sokáig diskurzusban
104 4|    táncoltatták a konyhaszemélyzetet, de ő a maga részéről sohase
105 4|             sem felelt az ezredesnek.~De talán az ezredes nem is
106 4|       elcsapott a kezéről egy leányt, de azért minden este ideküldözgeti
107 4|           elég jó emberismerete volt, de még az ő tekintete se ismerte
108 4|          bevegyék a gazdájuk helyett, de a bajuszpedrős skatulyának
109 4|         intésre is gyanakodott volna. De nem volt babonás ember,
110 4|               volt posztópapucsaiban. De az ezredes felélénkült:~-
111 4|             az osztrigát is szeretem, de ma ilyen fura gusztusom
112 4|           rossz vége lesz a dolognak. De most halála küszöbén leereszkedem
113 4|         krumpli is megteszi a magáét. De mégiscsak az a legérdekesebb,
114 4|             mindig rangjához méltóan, de íme kiderül, hogy a királyfinak
115 4|               a Kaszinóban! Nevetett, de tisztára törölte a tányért
116 4|        ismerem őnagysága természetét. De mindenesetre szeretném tudni,
117 4|            komplett porciónak eladni, de az ilyen magamfajta délutáni
118 4|          egyenletes részeit szeretik, de az ezredes mindenben hasonlatos
119 4|               ritka példányok voltak. De az öreggel egyik se vetélkedhetett.
120 4|          mutatkozott hófehér húsukon, de nyoma sem például annak
121 4|        állítani ez az idegen ember. - De ma csak ez a koszt járja,
122 4|         osztrigát is nagyon szeretem, de sohasem ettem meg többet
123 4|              mindenki tudja megrágni, de hál' Istennek az én fogaim
124 4|     színházból kérte volna kölcsönbe. De az is lehet, hogy örökbe.
125 4|        ellenfél tud-e még visszalőni. De valószínűleg nem lő már
126 4|            kellemetlen volna a dolog, de a helyzeten ez mit sem változtatna.
127 4|              egy ezredes gondolatait, de lassan észbe kapott, és
128 4|      kocsispálinka kissé elkábította. De hát megitta a nyavalyás
129 4|              mint valami érdemrendet, de a maga számára nem tudott
130 4|       forgatta délután kerek szemeit, de voltaképpen kedélyes ember