Part
1 3| A HÍRLAPÍRÓ ÉS A HALÁL~Széplaki Titusz hírlapírót halálra
2 3| szemérmetlenek lenni, mint a szobák.~Széplaki sértő cikket írt lapjában
3 3| nem leend szüksége reájuk.~Széplaki, mint az már a koholt családi
4 3| sehogy sem sikerülni, mikor Széplaki legjobb cikkeit akarta megírni.
5 3| cikkeit akarta megírni. Széplaki az előleggel zsebében elhatározta,
6 3| idemegy a szomszédba". Széplaki kalapjait, ernyőit, sétapálcáit
7 3| abban a kávéházban, ahol Széplaki éjszakánként tanyázott.
8 3| rosszat feltételezni Olga és a Széplaki barátságáról. A hírlapíró
9 3| érdeklődik bárki iránt, akiről Széplaki hosszadalmas mesemondásokkal
10 3| csodálkozott Olga akkor sem, amidőn Széplaki nyurgán, sápadtan, kalapját
11 3| művön dolgozik. Megállott Széplaki borotválatlanul, szilvaszínű
12 3| természetes jósága, amint Széplaki kalapját szemügyre vette. "
13 3| megy. Próbálja meg, Titusz.~Széplaki fejére helyezte a kalapot,
14 3| nincsenek tehetséges költők.~Széplaki nem vette le fejéről a vadászkalapot,
15 3| ceitungsreibernek Budapesten?~Széplaki valóban elálmélkodott a
16 3| ütött a toronyóra, amikor Széplaki valamely ellenállhatatlan,
17 3| mondják a szabályok, és Széplaki csúf megaláztatásnak tenné
18 3| valami ritka tengeri rákot.~Széplaki sétájában a sötét belvárosi
19 3| nevetgélve lehetne eltölteni?~Széplaki látta magát képzeletben
20 3| mond a botesernyő, amint Széplaki oldalán kopogott.~- Van
21 3| szemrehányásait a kalap, amint Széplaki tovább is megtartotta azt
22 3| hölggyel megismerkedjél.~Széplaki már-már engedett az unszolásnak,
23 3| megörvendeztek láttukra. Széplaki, hogy megengedjen magának
24 3| gondolta magában boldogtalanul Széplaki, amint a staniclival a hóna
25 3| hitelben semmit - ugyanezért Széplaki nem volt egészen elégedetlennek
26 3| pillantásban részesítette Széplaki új kalapját, valamint botesernyőjét
27 3| ne ugorjanak a kocsmából.~Széplaki étlapot parancsolt a kis
28 3| érkezett. Ezt sem érte még meg Széplaki Titusz. Hiába, a kocsmárosok
29 3| keresztet vetett, amikor Széplaki urat a sarokasztalnál megpillantotta.
30 3| helyesen mondod - felelt neki Széplaki. - Mint mondám, egyelőre
31 3| mond anarchista módjára Széplaki.~- Ami nyulat Degenfeld
32 3| legjobb szándékokkal szemben.~Széplaki is érzett némi elégedetlenséget
33 3| hogy kakas legyen - szólt Széplaki a részvevő pincérhez, aki
34 3| nem tudott mit felelni, Széplaki türelmetlenül folytatta:~-
35 3| okom. Puff! - kiáltotta Széplaki, és a kezében tartott sóskiflit
36 3| érezné jól magát.~Miután Széplaki egyedül maradt, nem cserélhetett
37 3| az ajtó, mégpedig megint Széplaki tiszteletére.~Fellendítem
38 3| kocsmaforgalmat - gondolta magában Széplaki, amidőn az érkezettekben
39 3| egyéb, mint csak az, hogy Széplaki megszökött a városból.~-
40 3| kérdezte szórakozottan Széplaki, mintha már megbarátkozott
41 3| mert kifogásolta azt, hogy Széplaki neve többször megjelenik
42 3| párbajsegéd. - Azt mondják, hogy Széplaki Titusz nem várja be a párbaj
43 3| aki nyomban észrevette Széplaki sarokba állított botesernyőjét,
44 3| botját jó távolra állította Széplaki büszkeségétől.~A púpos ember
45 3| volna meggyőződni, hogy Széplaki nem szökött meg a városból.
46 3| ifjú hírlapíró korában": Széplaki gyakrabban megfordult ezen
47 3| helyezett öltözékére -, Széplaki elmaradt az előkelő helyiségből.
48 3| megérett.~...Ugyanezért Széplaki be se ment a kávéház szalonjába,
49 3| immár másodszor ez estén Széplaki a sarokasztalnál, ahonnan
50 3| mégse mert hozzányúlni.~Széplaki a különböző köszöntések
51 3| életben - gondolta magában Széplaki -, habár huszonnégy óráig
52 3| a dolgot.~Ám most, mikor Széplaki a kísértésébe került volna
53 3| fej olyan mosollyal nézett Széplaki felé, mintha egy fodrászbolt
54 3| asztalához közeledjék. De Széplaki, mint nobilis ember, segítségére
55 3| minden éjszaka megszokta. Széplaki azonban ágált:~- Mondja,
56 3| barátságban látszottak lenni. Széplaki biztatására Mágnás Elza
57 3| Inkább arra tanítsuk meg Széplaki barátunkat, hogyan kell
58 3| Ferenc József laktanyában.~Széplaki az elfogyasztott pezsgő
59 3| mintsem hiszi, Olga.~- Özvegy Széplaki Tituszné - mondta Olga,
60 3| kasszalap margójára: özvegy Széplaki Tituszné, és bekarikázta
61 3| mégse volt utolsó ember az a Széplaki, halála előtt becsületbeli
62 3| gazda mindig ebből iszik. Széplaki fáradt, búcsúzkodó mosollyal
63 3| után végtére elérkezett Széplaki kvártélyára?~Széplaki mindig
64 3| elérkezett Széplaki kvártélyára?~Széplaki mindig olyanformán dobta
65 3| azt tartalmazta, hogy Széplaki Róbertné harminckét esztendős
66 3| szenvedés után elhunyt. Ez a Széplaki Róbertné volt Titusz édesanyja,
67 3| éppen elegendő.~Leírjuk Széplaki szobáját. Akkora volt az,
68 3| igazán nem akarja zaklatni Széplaki urat ama csekélység miatt.
69 3| nyomban!~A szabó várt, de Széplaki meg se moccant, pedig már
70 3| amelyet ajtajára akasztott.~És Széplaki (mert végeredményben jó
71 3| átkozódásokig ért mondanivalójában: Széplaki már az ágy szélén üldögélt,
72 3| végül kellemetessé válik. Széplaki, Munk úrtól megszabadulván,
73 3| öblögetésével foglalkozott Széplaki: egy másodpercre se mozdult
74 3| volna - mormogta magában Széplaki, amikor le-letelepedett
75 3| sírni, amikor akarnak. Nem. Széplaki könnyei nem tudtak kiperegni,
76 3| tűztek ki ellene az ügyvédek. Széplaki huszáros "bevágást" csinált,
77 3| elfogyasztása után változott meg Széplaki sorsa olyanformán, hogy
78 3| Ellenben igenis eltalálta Széplaki golyója az ezredest, aki
|