1-belel | beleo-dorzs | dohan-erdek | erdel-fogad | fogai-hatar | hatas-jel | jelen-kiter | kitet-lepcs | lepec-melle | mello-olyan | omlot-rozsa | rozso-szive | szivn-tudak | tudat-vigye | vihan-zuzaj
Part
1 2| ŐSZI VERSENYEK~1~Elmúltak az őszi versenyek,
2 2| állott egy fa alatt, mint az 1899. esztendő tízezer forintos
3 2| veszélyessé váló második lónak.~2~Az asszony, kilépvén a bokrok
4 2| légy, de szólni nem tudott.~3~Az úrnő keresztülvágott
5 2| kitiltotta a versenytérről.~4~- Az én nevem Rizili - kezdte
6 4| csonkja marad meg - az "abgesnittesz", mint mondják? Csak éppen
7 2| ablak, valószínűleg a konyha ablaka, és az udvar sötétségében
8 1| megpillantjuk a vasúti kocsi ablakából az Adriai-öblöt. Balról,
9 3| Szép utcai kapun. A Kaszinó ablakai homályosak és zártak, mintha
10 2| feloldozást, ólomkarikás ablakaikon nem fért be a leliismeret-furdalás
11 2| éjszakából jövet a hintó zúzmarás ablakán át, találkoztam vele pénteken
12 2| napon eső verte a villa ablakát, a kert felől hervadtan
13 2| retiküllel háromszor a földszinti ablakba vágtam.~- Gyere ki, te szajha -
14 1| Szindbád nem felelt. Az ablakból egy túlsó soron levő házat
15 1| voltak elégedve.~Szindbád az ablaknál állott, és szórakozottan,
16 2| mineműsége színesíti az ablakokat. A kék ablakok mögött bizonyosan
17 4| szólt, és becsapta az ablakot.~Hát valóban pörköltmaradék
18 1| helyezett Anna kisasszony az ablakra, valamint ott hevertek az
19 2| fogsorát, cipőt varrtak az abrakmesternek, és futottak azoknak a paripák,
20 1| tartották a lovaknak való abrakot. ("Vajon hová tették a zaboszsákot?" -
21 2| közé rejtett, régi házakra, ábrándos gyalogösvényekre nyíltak.
22 2| bűvkörrel, és összefont kézzel ábrándozgattam, hogy valamikor sikerül
23 3| módjára nagy bajban állandóan ábrándozott, amelytől sorsának jobbra
24 2| költözött szívembe. Néha arról ábrándoztam, hogy olyan lehetek egykor,
25 3| rejtőzködött. Nyilván ifjabb Ábrányi Kornél, aki Titusz ifjúságában
26 3| amely rubinszemű vadkanfőt ábrázolt.~Valóban vadkereskedő viselte
27 3| gyúrt már maga körül az abroszon a kenyérmorzsákból, amikor
28 4| véletlenül az asztalra, a kék abroszra került. Az ütés után fürkésző
29 2| cipősarokba erősített kis acélgomb tart kellő ráncokban. Ezekért
30 1| természeti csoda. Az olvasztott acélnak van ilyen színe néha éjszaka,
31 3| kezükbe - mondá, és a maga acéltól zörgő botját jó távolra
32 2| zárdából tán észrevennék ácsorgását. Ne várjon rám holnap sem,
33 2| boldogságot mímelnek a parti ácsorgók előtt: elvándoroltak. Semerről
34 4| kocsmák mérőasztalai előtt ácsorog.~A fiatalember azonban még
35 2| kicsapongásaid után ismét velőt ád csontjaidba, gerendákat
36 3| Csete Lajos, mióta Pokrócz Ádám figuráját élclapjában kitalálta,
37 4| embereknek a megérkeztével adatott meg arra nézve a jel, hogy
38 4| konyhaablakon.~- János, add oda ezt az úriembernek -
39 4| hirtelen megállott. Nem, mégse adhatja oda az ezredesnek ezt a
40 3| magában, hogy melyik ellensége adhatott Munk úrnak széket. A házmester
41 2| magaviselete.~- Azt a szőke nőt adja a kezembe, a többivel nem
42 3| hogy kevesebb célpontot adjál. Tehát, vigyázz, kész, egy-kettő-három...~
43 4| állapotáért. Nem könnyű étel.~- Adjon tehát húsz krajcár árút -
44 2| előadott a szőke... "Nem adnám oda egy hercegért."~Kiugrottam
45 4| helyett a szoknyazsebből adogatná elő. Az ezredes, hálából,
46 3| mondta a hírlapírónak: "Adok egy virágot, de pénzt nem
47 3| mindennapi nevet Mária Terézia adományozta családjának.~Toronygombi
48 3| elviselhetetlen hangját, amellyel adósait a másvilágra szokta üldözni.~
49 2| éltek, fuldokoltak a piszkos adósságokban. Herczeg és Pekár regényeiben
50 1| vasúti kocsi ablakából az Adriai-öblöt. Balról, a folyó túlsó partjáról
51 3| a szomorú gondolatoknak adta magát.~Nem is kíséreljük
52 4| nem csaltak. Valóban azt adták belülről is, amit külsejükkel
53 3| kávéházból kilépett, és esze ágában sem volt a Bodzafa utcai
54 3| megszokta. Széplaki azonban ágált:~- Mondja, drága Mágnás
55 4| rágyújtása közben. Hátrább az agarakkal annak, aki az életét félti:
56 2| de dacos büszkeségem még ágaskodott, és szert tettem a katonára.~
57 1| És a leányok haja egy ágba fonva röpköd a fordulóknál.~
58 4| világ kezdete óta mindig aggodalommal hajtják fejüket délutáni
59 2| idézet jutott eszébe Szent Ágostonból, vagy talán arra gondolt,
60 2| különös örömöt érzett volna az ágrólszakadt Ben hirtelen meghódolásán.
61 3| olyanformán dobta magát ágyába, mintha minden hajnalban
62 3| szinte félholtan feküdt ágyában, moccanni se merészkedett,
63 2| másikkal a zsákukat rázták. Az agyagosok a legpohosabb kancsókat
64 2| garniszálloda langyos, petyhüdt ágyaiban; többre nem merészelt gondolni.~
65 1| csúcsíves toronyszobában, és az ágyakból olyan dohos szag ömlött
66 4| kiengesztelésül azért, hogy estére agyonlövi - megszabadítván őt a földi
67 4| tudd meg, hogy én még ma agyonlövök egy embert, akit sohasem
68 4| amelyet fejszével szoktak agyonütni a halászok. A tengeri pók
69 2| kúszott fel a fájdalom kígyója agyvelejéhez. Futni kezdett... Csak homályosan
70 4| törzstiszti vizsgára készülődne, ahelyett hogy követte volna bajtársai
71 2| rajongott minden fiatal hölgy, ajándékba kapott gyűrűt, karperecet
72 3| már annyi mindenféle apró ajándékban részesültek a feleségük
73 2| csillagok járását, akik ajándékkal lepték meg a zsoké szeretőit,
74 2| mellettem. Gyermekkel nem ajándékozott meg a végzet. Szerelmeimben
75 3| oda sem hallgatott János ajánlatára, csak úgy félhalkan mormogott
76 2| volna. Nyomban szerelmi ajánlatokkal illetett. Amint kiderült
77 3| Kaszinóval, a grófokkal. Ajánlom figyelmedbe az én régi Salon-Naptáramat,
78 1| közeledett a magános halott ajkához. Az első pillanatban csak
79 2| asszony összeszorította ajkát, stájerszürke, férfiasan
80 1| Felállott egy székre, és ajkával közeledett a magános halott
81 3| huszár becsapta a hintó ajtaját, a boltozat alatt függő
82 2| Kijelentette, hogy igazi ájtatos lélek a templomban még a
83 2| pincérek, tönkrement játékosok ájtatosan hallgatnák), ólmos novemberi
84 3| Utóvégre nemhiába írta ki az ajtóra, hogy mindjárt jön. Várjon
85 3| hangos káromkodással verte az ajtót öklével, lábával, szakadatlanul,
86 2| nem tudtam magamról, félig ájultan feküdtem a kocsi sarkában,
87 2| mindenféle dűlőutakon, poros akácok alatt, tücsökdalos mezőkön,
88 3| nem szeretnéd a böftököt: akad mindig olyan étel a menükártyán,
89 2| emberek szeme közé nézni? Akad-e még egy boldog órám e szörnyű
90 2| kéjvágyat boldogtalanságnak, akadályozott élvhajhászatukat szerencsétlen
91 2| esztendő tízezer forintos akadályversenye után, midőn legjobb barátját,
92 4| jégszekrényében gyakran akadnak ilyen szalámirudacskák,
93 3| határozni lehet arról, hogy akar-e a feleségem lenni.~Olga
94 4| most az ezredes, szinte akarata ellenére, mert most már
95 3| megfájdult, hogy csak kemény akarattal tarthatta vissza gyomrában
96 3| Vigyetek magatokkal, akárhová mentek - mond Sz. T., és
97 4| vendégére, hogy vajon nem akarja-e őt végleg falhoz állítani
98 2| szívesen laktunk volna itt akármelyik házikóban, ahol mosott ruha
99 4| szerelmeskedésben. Lehet akármilyen tekintélyes, tiszteletre
100 3| könnyei nem tudtak kiperegni, akármint hívogatta őket. Fel kell
101 3| hírlapíróhoz:~- Csak látni akarom, szerkesztő úr. Csak szerencsét
102 4| ki belőle, amikor éppen akarták. Az a néhány "futó" vendég,
103 3| mindig a vasutasokról ír. Mit akartok a kondoktoroktól meg a bakterektől?
104 3| azt csuklójára lehetett akasztani. Ringott, és néha térden
105 2| sehonnai fráterrel... S az akasztófa alatt majd bocsánatot kérek
106 3| kocsisverekedésekről. És Lóczi a maga tótos akcentusával folytatta is azt a történetet,
107 3| himlőhelyes, nagy orrú, tótos akcentussal beszélő úriember volt, aki
108 2| mellbeteg szobalánnyal, akiben úgy megbíztam, hogy leveleimet
109 4| szegény ellenfele iránt, akihez jószívűségében odáig akart
110 2| Wiener-Chic-beli dámáknak, akiken a legújabb divatú ruhák
111 1| emberekre is emlékezik, akikre már én sem emlékezem", gondolta
112 4| dicsekedhetik apjával, anyjával, akiktől családi erkölcsöt tanult:
113 1| szerencséje volt a fogadóssal, akinél megszállott a Krakkói kalaphoz
114 4| még nem akadt a világon, akire méltán ne lett volna féltékeny
115 3| Leírjuk Széplaki szobáját. Akkora volt az, mint egy lyukas
116 4| Ezért durrantott kártyáival akkorát az Arabs Szürkéhez címzett
117 2| kereskedőit látogatják aktatáskával a hónuk alatt, és előfizetéseket
118 2| férjeimmel Olaszországban. Csak Alagra jártunk, abba a kényelmetlen
119 3| lovag nyargal, és a kép aláírása: "Az élet eliramlik." Vajon
120 2| eleven társak. Egyetlen alak volt látható messzi és közel:
121 2| varrta. Hajamat a fodrásznő alakítja olyan frizurává, hogy nagyszerűnek
122 1| hősöket választottak a rege alakjaiból - megnövekedett, széles
123 2| megtalálta végre azt az alakot, akivel bánatossá teheti
124 2| világos színét. Ezeket a szív alakú, érzéki, szinte mindig szerelmi
125 3| Nézzük most Széplakit, hogyan alakul át remélhető halála előtt
126 3| szolgálatára rendeltetett. Így alakultak át a szobák életei, mint
127 2| levonta kesztyűjét, hogy alaposan megfoghassa a hölgy kezét,
128 4| amelyek nem mások, mint álarcok. Némely embernek csak akkor
129 2| finisben galoppot változtatott alatta Matschaker, eltörte a lábát,
130 3| ebben a szobában valaha, Albert velszi herceg tiszteletére
131 2| itt kapható malasztból, áldásból. Én nem tudtam a szentképek
132 2| legrejtettebb bűneim alól. Gyere, te áldott, aki megérted, hogy mit
133 3| drabantok közelítik meg áldozataikat.~A hírlapíró ismerte a lépések
134 2| Vajon megérdemled ezt a nagy áldozatot, te emberke? - rebegte az
135 1| utazók, turisták voltak és alföldi tanítók, a Krakkói kalappal
136 1| piacteret. Igen, erre járt az algimnáziumba, rövid szárú csizmácskái
137 1| megvan. A kis városkában, az algimnáziumhoz tartozó, régi kolostorban,
138 2| régen, hogy a költő egy aljas ösztönű férfi, aki a cselédszobák
139 2| tudhatta, miután most volt alkalma először megfigyelhetni az
140 3| Titusz kocsmai megjelenései alkalmából többnyire ezt a bizonyos
141 4| a kicsinysége miatt nem alkalmas arra, hogy belőle vágjanak.
142 2| szürke szakállú hittérítő alkalmatlankodott házunknál férjem távollétében.
143 3| családi szerencsétlenségek alkalmával szokás: első gondolata szerint
144 4| hullaszállító kocsisok és más alkalmi vendégek az ezredes asztala
145 3| akik ritkán jutnak olyan alkalomhoz, hogy magukról is beszélhessenek.~-
146 4| pénzdarabot vett elő, és alkoholista mohósággal kopogtatott a
147 2| akár egyszerűen kisétál egy alkonyattal Ben a városligeti versenypálya
148 3| nadrágját, és a handléval való alkudozás közben kipottyan a nadrágzsebéből
149 3| szőlőt és diót méretett, és alkuvás nélkül fizetett.~Nem születtem
150 2| Ezek a kerek nyakak és állak, ezek a fürkésző, nyugtalan,
151 2| mint a háromezer méteres államdíjban, mikor a finisben galoppot
152 4| mandzsettáival biztos célpontnak állana ki pisztolya elébe - ha
153 1| medvebőr süvegű katonák állanak a városka kapujánál, akik
154 2| Nyomban intézkedett, hogy állandó kocsim legyen, amely a városba
155 4| Különben nem állnék jót gyomra állapotáért. Nem könnyű étel.~- Adjon
156 4| asszonyokon szokott bizonyos állapotokban. "Végül még meszet eszem!" -
157 3| látja senki), már olyan állapotú kezdett lenni, mint azok
158 2| széjjel, hogy a lábfejem állása hasonlatos legyen a nemes
159 2| kis műveltségű, ezenkívül állásából elcsapott zsoké volt, nem
160 2| foxterrier első lábainak az állásához, és mindig a földre sütöttem
161 4| Igen rendes társadalmi állásom van, csak pillanatnyi körülmények
162 2| kiéhezett volt, mint egy állatkertből megszökött majom.~A nő a
163 3| vándorlegényeket, akik az állatokat nemüktől szokták megfosztani. -
164 3| megérezték ezeken az embereken az állatvért.~- A miskájerek! - kiáltott
165 1| kereskedők hóházikójában álldogál, és a pohos toronyban delet
166 2| úti kirakatokat, hosszan álldogálnak a sérvkötős bolti ablak
167 4| nekik, eresz alatt kell álldogálniok, bele kell bámulniok a járókelők
168 3| dzsentriembernek látszik benne. Csak álldogált légvidámsággal, mintha ebben
169 4| mondott igazat. De csak nem állhat sokáig diskurzusban egy
170 4| nem ismerek, akit elémbe állítanak, mint egy sajbát a katonaságnál.~
171 4| akarja-e őt végleg falhoz állítani ez az idegen ember. - De
172 4| kellett, mert azt maguk mellé állíthatták a székre, és a szivar- vagy
173 3| észrevette Széplaki sarokba állított botesernyőjét, és azt fitymálva
174 2| megölöm a szőke nőt, aztán állítsanak bíróság elé. Nem bántam
175 4| semmi körülmények között se állná meg helyét az idevaló vendégek
176 2| táplált, életerős férfiak állnak körülötte, szolgálatra készen.
177 4| uzsonna idején. Különben nem állnék jót gyomra állapotáért.
178 2| hogy néha szóba kellett állnom még a fiákerossal is, aki
179 2| subában és bő lábravalóban állongani az udvar sarkában. Láttam
180 2| két kapuja volt, lesben állottam tehát az udvaron. S egyszer
181 4| foglalkozásával, a lábfejével álltában megvakarta a másik lábszárát,
182 2| meglopok valakit. Órák hosszáig álltam egy sarokban, amikor nem
183 2| nem félt.)~- Hát hogyan állunk lelkünkben, asszonyom? Még
184 2| elhozta Szent Anna őszi alma pirosságú arcképét, majd
185 3| térdét ütögetni, mintha álmából akarná felébreszteni magát.~-
186 4| mert az asszonyok délutáni álmai lehetnek veszedelmesek is.
187 2| szerepeltek ők a bakfisok álmaiban. A kövér pap tehát fenyegetőleg
188 2| igyekezett a legszebb dolgokról álmodni. Egyszer-másszor meggondolták
189 2| villanegyedben. Szemét dörzsölte. Álmodott talán? Ám a testén sajgó
190 2| hogy mindenféle szeretőkről álmodozzak.~Időm nagy részét azzal
191 2| kinyújtottam a kezem az álmoskönyv után, de hiába kerestem
192 1| Szindbád - akinek ez az álneve még abból az időből eredt,
193 4| akarta volna mondani, hogy álöltözete nagyon sikerült; senki se
194 2| volt gyűrve, de ülés közben alóla holmi lábravaló mutatkozott.
195 2| felvilágosították, hogy korántsem volt álom, ami vele történt. Szégyen
196 1| fennsík szélén, mint valami álombeli ország falai, emelkednek
197 2| a férfiak. Hajlandó volt álomnak hinni az egész jelenetet,
198 4| hajtják fejüket délutáni álomra. - Ezért durrantott kártyáival
199 4| Valóban nem árt néhanapján álruhába öltözködni, hogy az ember
200 2| szoknya alatt olyan hófehér alsószoknya csipkéi finomkodtak, amilyen
201 2| kidülledt szemmel bámulja alsószoknyám fodrát, amint a lépcsőn
202 2| pirossal és kékkel slingelt alsószoknyás keresztény lányok mást imádkoznak,
203 3| legjobb esetben elhiszi, hogy alszik, és nem szólaltatja meg
204 3| mintha nem régen ment volna által a csarnokon egy divatos
205 2| valamely nagy eseménytől. Ben általában régen megfigyelte, hogy
206 2| felfohászkodni, bár hagynák nyugodtan aludni reggelig, ebéd előttig,
207 2| főhadnagy éppen a délutáni álmát aludta. Ők voltak a legjobb valcertáncosok,
208 2| amelynek íveit bizonyosan az alulról feltörő fohászkodások, sóhajtások
209 2| szégyenkezve állott ott, amíg az aluszékony, borongó zárda felől egy
210 1| szélfényű este volt. A Poprád aluszékonyan suttogott a híd alatt, a
211 4| kínozni az ilyen délután alvó kocsmárosnékat, akik mindig
212 3| feje mellé volt akasztva az alvónak. Ez a gyászjelentés - vagy
213 3| érkezettekben felismerte amaz úriembereket, akiket szekundánsainak
214 2| megtalálták azt, amit kerestek. Ámbár ez ritkán fordult elő, a
215 2| különböző előételek következtek, amelyeknek olyan ízük volt, mintha
216 2| a kék hasú bankjegyeket (amelyekre mindig epedve gondolt Ben)
217 2| nélkül jutnak eszembe dalok, amelyekről azt hittem, hogy már régen
218 4| negyedórája volt a párbaj előtt, amelyhez éppen kellő időre akart
219 3| annak görbe fogantyúja volt, amelynél fogva azt csuklójára lehetett
220 3| bajban állandóan ábrándozott, amelytől sorsának jobbra fordulását
221 2| táncmestertől a legújabb amerikai táncokból. A szőke nő az
222 3| mindenütt megtette a magáét, amerre megfordult benne. Az aranyrámás
223 4| pohárkába, talán éppen olyanba, amilyet az imént az ismeretlen fiatalúr
224 4| hogy valóban az vagyok, aminek különös öltözetemben látszom.
225 4| asztala felé pillongtak, aminthogy a söntésben és szalonokban
226 2| és egyéb furcsaságokkal, amiről a legjobb barátnők is szégyellnek
227 2| részét azzal töltöttem, amivel a kolostorba vonult hercegasszonyok:
228 3| Sohase eszem fácánt - mond anarchista módjára Széplaki.~- Ami
229 3| viselte ezt a tűt - Aranyosi Andornak hívták őt, amely nevét még
230 2| hosszú, munkátlan telet egy angliai vidéki városban a rokonaiknál
231 4| ártatlan eledelek, mint akár az ángolna. - Nincs itt maguknak valamely
232 3| túlvilágiasan ostoba orfeumi angyal, és segített a hírlapírónak
233 1| keblű és világosbarna hajú Annát fölismerte. Igen, ő volt
234 3| sokat érhetnek, mert hiszen annyian küzdenek az örömökért szakadatlanul.
235 3| elszántságát, bátorságát, amit annyival könnyebben is megtehetne,
236 2| előfizetéseket gyűjtenek Szent Antal röpirataira vagy a bujdosó
237 2| szemügyre vehesse lábait. Az antilop cipők úgy feszültek meg
238 2| eszembe, amely szavakat anya mondhat gyermekének. Néha
239 2| Barátnőm nem volt mentes anyagi gondoktól... Azt hiszem,
240 2| házunkhoz jártak. Felkereste anyámat, akinek lakásán néha találkoztunk,
241 2| Órák hosszáig panaszkodott anyámnak, és azt hiszem, az öregasszony
242 3| kiáltották, amikor Tituszt néha "anyaszűz meztelenné" vetkeztették.
243 1| vörös hajú Fritz.~- És az anyja? - kérdezte Szindbád.~A
244 4| szeretőjéhez, se apjához, se anyjához: a Kaszinó döntött ebben
245 4| dicsekedhetik apjával, anyjával, akiktől családi erkölcsöt
246 2| óraszámra a fasorban, midőn anyósomnál vizitben voltam, ő adott
247 2| Lassúdadon jártam, mint az apácák, a térdemet begörbítettem,
248 2| annyit tudott a papokról és apácákról, hogy lóverseny napján mindig
249 2| társaságnak, mint megannyi jóságos apák szerepeltek ők a bakfisok
250 4| döntése ellen pedig nincs apelláta...~- Kérek abból a pálinkából
251 4| esetleges szeretőjéhez, se apjához, se anyjához: a Kaszinó
252 4| kocsmárosnak, dicsekedhetik apjával, anyjával, akiktől családi
253 2| feküdtem, és férjem hűséges ápolása alatt két nap múlva annyira
254 3| színe miatt nem érdemes az ápolásra. Ám a mi vörös bajuszunk
255 4| minden jó volt? - kérdezte az aprópénz visszaadása után, miután
256 4| sörét iszogatta, a tepertő apróságait felszedegette, a zöldpaprika
257 4| környéken, pedig itt, az Arabsnál minden valamirevaló bérkocsi
258 4| konyhaajtón át új "perkelt"-szag áramlott ki. Jánosnak, a kocsmárosnénak
259 2| 100 császári és királyi aranyas versenyt megnyerte, és szerelmes
260 1| között egy medvebőr bundás, aranyláncos, széles óspanyolos bajuszú
261 2| viselt, mogyoró nagyságú aranyórácskát szórakozottan mutatta meg
262 2| boldog önfeláldozással úszott aranyos levében.~- Három vendégem
263 4| bunkóját az ezredes, miután az aranypiros papírszalagot megvetéssel
264 3| amerre megfordult benne. Az aranyrámás tükörben többfelé is láthatta
265 2| a világon bánatánál. Az aranysárga falevelek szálldostak harkálytollú
266 2| eszébe egyetlen pocakos, aranyszemüveges, pofaszakállas, lúdtalpú,
267 3| újságok! Micsoda sikereket aratna le jó előre őkelme! Neked
268 2| összependítette.~Ám a hölgynél nem aratott sikert.~Az úrnő továbbra
269 2| elbizakodott, ripők mosolyú arc illett volna ez életvidám
270 4| kezet nem ereszt közel az arcához. A sámfákat maga verte be
271 4| rémület, csak az ellenfele arcára.~Komolyan és ünnepélyesen
272 2| szívem jó. Te tudod, hogy az arcfestéket csak azért használom, mert
273 2| avatott nők, akiknek színes arcképeivel a pap sűrűn megajándékozott.
274 3| beszélyekkel, versekkel, arcképekkel.~- A gondolat nem rossz -
275 2| nefelejcskoszorúcska az arcképem körül. Tőle tanultam meg
276 2| Anna őszi alma pirosságú arcképét, majd a fejedelmi Szent
277 4| akarta: igen sértő volt az arckifejezése, mint közönségesen lenni
278 4| életben szükségünk van olyan arckifejezésekre is, amelyek nem mások, mint
279 2| szerelmi vággyal lebegő arcokat mindenütt lehet látni Pesten,
280 4| sehogy se illett volna más arcra ez az emberfeletti rémület,
281 2| után megállapítottam, hogy arcszínem visszatérőben van, szemem
282 2| kondorfekete hajukkal, sápadt arcukkal keleties színt adnak Budapestnek.
283 2| jövevény, akik életükben arcukon viselik a másvilági derűt
284 3| kapnak irigységükben az arcukra, mikor magát ebben a kalapban
285 3| mutatott arculatán, amely arculat nem képes a titoktartásra.~-
286 3| komolyságot öltött volna Titusz arculata e festett, kifejezéstelen
287 3| nagyobb megdöbbenést mutatott arculatán, amely arculat nem képes
288 3| közeledése, váratlan sértés, arculütés, mert ez a párbajsegéd mindig
289 2| Megismertem a dalt, ugyanaz az ária volt a Fegyverkovács című
290 2| pelyhek voltak, amely kékes árnyak még jobban emelték bőrének
291 2| madárijesztő volt, Ben egy árnyék volt az úton, nem is torony
292 2| Azóta olyan hívem, mint az árnyékom.~- De szerette is - szólt
293 3| még akkor is, ha nem volt arrafelé ismerőse - mindenesetre
294 4| nevettében. Valóban nem árt néhanapján álruhába öltözködni,
295 3| neki a kalap, de ezt nem árulhatta el Olgának, ugyanezért így
296 3| megvető pillantást vetett az árulkodó kalapra, valamint a vadkereskedőre
297 3| vezetett el, aki lámpás mellett árult kiskocsiról mindenféle gyümölcsöket.
298 4| Adjon tehát húsz krajcár árút - felelte mogorván az ezredes,
299 3| habár jóformán minden héten árveréseket tűztek ki ellene az ügyvédek.
300 2| a Császárfürdőben, a 100-as számú szobában, majd kedvünk
301 2| a kert felől hervadtan ásított az ősz, a faliórának a ketyegése
302 2| látott, aki királyné volt Asszíriában) és egyéb furcsaságokkal,
303 4| ezredes, hálából, hogy az asszonnyal van dolga, a legropogósabb
304 4| ha a nép és a polgárság asszonyai sok ilyenféle női lényt
305 2| szerelmes lett az idegen asszonyba. A sors néha tetézi ily
306 4| kimehetnék-e a nagyságos asszonyhoz a konyhába, mert nem ismerem
307 2| fejkötős, töpörödött öreg asszonykára kezdett gondolni, aki egész
308 2| tenném tűzbe a kezem, mint az asszonyokért. Gyanús pomádéillat lengett
309 4| vettek rajta erőt, mint az asszonyokon szokott bizonyos állapotokban. "
310 2| örömtelen életét éltem, amely asszonyságokat páholyokban oly igen nagyon
311 2| Azoknak a feldíszített asszonyságoknak üres, örömtelen életét éltem,
312 2| többé az előkelő, idegen asszonyságot Pesten, aki hanyag nemtörődömséggel
313 2| cifra vasrácsára könyöklő asszonyszemélyeket, akik az én kiáltozásomra
314 4| engedelmeskedik ennek a sohase látott asszonyszemélynek.~- Aztán miféle kocsmában
315 2| elevenen nyakig a földbe ásta, és a földet jól lebunkózta?
316 2| megemelintettem szoknyámat az aszfalton... Lassúdadon jártam, mint
317 4| alkalmi vendégek az ezredes asztala felé pillongtak, aminthogy
318 3| Mágnás Elzával ül együtt asztalánál. A párbajsegédek most kezdtek
319 2| sokat könyökölne magányos asztalára. A kalapja, ez a zergetollas,
320 3| megkönnyebbítésére, felállott asztalától, és Mágnás Elza felé közeledett,
321 3| ő dolgát, mert ehhez az asztalhoz a legtekintélyesebb nyomdászok
322 2| Finomra szelt kenyér feküdt az asztalkendő mellett, az ezüst halkan
323 3| Élete nagy részét vendéglői asztaloknál töltötte, ahol mindig borzalmas
324 3| irigykedve néztek a szomszéd asztaloktól. Különben is, ez a vendéglői
325 3| Ha szerencsém lehetne asztalomnál, nagyon boldoggá tenne! -
326 2| De nem talált semmit az asztalon.~Az úrnő az italokkal kínálgatta
327 3| életben". Azóta egy gazdag asztalosmester kitartottja lett, és mint
328 1| csakhamar ismeretséget kötött az asztaltársaival (mert egyetlen hosszú asztal
329 3| felvagdalni, mert az csak így tud átfőni kellő mértékben.~Titusz
330 3| mutatni ez a nő! Mégis, midőn átgondolta a helyzetet, Sz. T. halálos
331 4| túróig, amely csípős volt, átható szaga volt, vékony lemezekben
332 3| azt az irányt, amely az Athenaeum épületben levő kiskocsmába
333 2| szerek. És amíg a Ligeten átjutott az úrnő, lépése mind fáradtabb
334 3| megsiketül a maga dürrögő átkaitól.~Munk úr lement csatavesztesen,
335 2| a gazdag malomigazgató átkától.~5~Bennek szikrázott a szeme
336 3| Mire odakünn Munk úr az átkozódásokig ért mondanivalójában: Széplaki
337 2| Cleminsont egy öreg pap átkozta meg, amikor fejhosszal elveszítette
338 2| félvén, hogy férjem egyszer átkutatja a szekrényemet. Minek részletezzem
339 2| az összes képes újságokat átlapozza. Isten tudja, hol tanulta
340 3| történne például, ha Széplakink átlépdelne a kocsiúton, és a meggypiros
341 3| ekkor, hirtelen, minden átmenet nélkül, megmutatta, hogy
342 4| papirosba burkolt csomagot átnyújtogatta az ezredesnek, hogy az esőköpenyege
343 3| asztalnál, hogy az elnökséget átvegye.~Tituszunknak hízelgett,
344 4| fiam? - kérdezte az ezredes atyai hangon.~- Jánosnak hívnak -
345 3| vagy például nyúl, amely augusztus közepe óta élvezhető. Gerince
346 2| midőn legjobb barátját, az ausztrál származású Mc. Cartert hordágyon
347 3| harminc és most öt lépés avansz. Kérlek, Lóczi, vezényelj
348 2| hosszú lépésekkel mérte az avart, mint azok az ügynök kisasszonyok,
349 2| egykor, mint azok a szentté avatott nők, akiknek színes arcképeivel
350 3| Máskor jobban figyeljen oda, azaz nyissa ki a fülét, amikor
351 3| hegedűket és fúvókat, hogy azokkal is ütlegeljék egymást. E
352 1| ablakánál, és elmerengett azokon az emlékeken, amelyeket
353 4| teréről, a Gizella térről meg azokról a helyekről, akinek merre
354 2| emlékszem arra az időre... Azonkívül bizonyos, hogy ezek a vizes
355 4| restelkedett, hogy ennyire azonosítja magát ellenfelével, aki
356 3| talán... vagy egy szomszéd bábaasszony, aki Titusztól nem remélhetett
357 3| Gerince savanyú levében babérlevél úszik, és szerencséd lesz
358 3| festett, kifejezéstelen bábuarculat láttára, de most, ezen az
359 4| kártyázóasztalnál:~- Valószínűleg a bácsikája! - mondta hüvelykujjával
360 2| meglátogattam Hanna nénit, Jakab bácsit, Ilonkát és Franciskát,
361 4| pénzdarabbal a mérőasztal bádogján. A csaposlegény féloldalt
362 3| Csak Olga volt helyén, bágyadtan, melankolikusan, reménytelenül,
363 4| szemét, mintha élete nagy bajában attól kérne kegyelmet. A
364 4| volt érzéke a szegénység bajai iránt is. A csaposlegény
365 2| a maguk apró-cseprő házi bajáról értesítik a Mindenhatót.
366 3| vágású hírlapíró módjára nagy bajban állandóan ábrándozott, amelytől
367 4| Az ezredes mosolygott a bajsza alatt. Mintha csak azt akarta
368 1| kerek szemével és lecsüngő bajszával olyanforma, amilyen a háromszáz
369 4| ahelyett hogy követte volna bajtársai példáját, akik a nem fizetett
370 2| feljebbvalója előtt. Vöröskés bajusza, kék, kerek szeme és gömbölyű
371 3| embernek látszott kipödrött bajuszával, míg itt kedélyesen csupán
372 3| benne, mint minden vörös bajuszban.~- Hát akkor vedd meg nem
373 3| nyomakodott be.~A vörös bajuszok között vannak mindenféle
374 4| legénye ügyetlen volt. A finom bajuszpedrőt pedig elzárta szekrényében,
375 1| városkában, egytől egyig óspanyol bajuszuk, Lubomirski-arcuk volt.
376 3| ápolásra. Ám a mi vörös bajuszunk ama századik vörös bajusz
377 1| mint egy pár széles talpú bakancs... És a leányok haja egy
378 2| jóságos apák szerepeltek ők a bakfisok álmaiban. A kövér pap tehát
379 1| most is látná maga előtt a bakon a főerdész piros fülét és
380 3| fiákeres mellé kapaszkodott a bakra, mert nem akarta kényelmetlenné
381 3| akartok a kondoktoroktól meg a bakterektől? A grófokról meg a grófnőkről
382 1| Rimaszombatban nyilvános bálban táncoltam egy bizonyos kétes
383 4| leszakította róla. Mily balga volt, hogy csak egy délutánra
384 1| amelyet még a tűzoltók báljáról felejtettek itt. A terpeszkedő
385 1| Szindbád térdig érő hóban ballagott a direktorral a szigetről
386 2| céltalan külsejű férfiak ballagtak a félhomályban, akik aznap
387 3| keveredett. Az Andrássy úton ballagva, biztosan reménykedő kézzel
388 1| előadások, hangversenyek, a bálok... (Egyrészt baj volt az
389 3| komolyságával közölte vele, hogy balsorsa többé elkerülhetetlen, meg
390 3| elfoglaltságtok?~Mire a bálványnő elismerőleg mosolygott a
391 2| jámbor parasztoknak barmait bámész tekintettel nézdelő, egyszerű
392 2| házmester fia kidülledt szemmel bámulja alsószoknyám fodrát, amint
393 3| urak, és az ezredest úgy bámulják, mint valami ritka tengeri
394 4| álldogálniok, bele kell bámulniok a járókelők arcába, és privát
395 3| a világra. - Darab ideig bámulva állt az ajtó előtt, mintha
396 2| hogy nem fért be rajta a bánat nagy fekete kutyája. Ámde
397 2| sem érdekelné a világon bánatánál. Az aranysárga falevelek
398 3| hogy darab időre elfelejtse bánatát. Ez pedig úgy történt, hogy
399 2| megértő volt férjem szerelmi bánatomban, hogy néha azt hittem, hogy
400 2| bokor sem csodálkozott a bánatos férfin. A férfi, ahogy Ben
401 2| végre azt az alakot, akivel bánatossá teheti ezentúl magát a garniszálloda
402 2| haladna parádén a Vérmezőn, a banda szól, a nagydob pufogása,
403 1| Lehajtott fővel, szégyenkezve bandukolt ki a kapun.~Szindbád mozdulatlanul
404 2| szerelmeskedés hevében, hogy úgy bánjanak vele, mint a matrózkocsmák
405 2| bizonyosan gazdag, a kék hasú bankjegyeket (amelyekre mindig epedve
406 4| van dolga, a legropogósabb bankjegyet kereste elő a pénztárcájából,
407 3| moccant, pedig már magában bánkódni kezdett ama fatális cédula
408 2| megolvasta a borítékban levő kék bankókat. Hálás, önfeledt mosollyal
409 4| visszaadása után, miután a ropogós bankón még egyet roppantott, mielőtt
410 3| Toronygombi kimondta:~- Nem bánom, velünk jöhetsz, kedves
411 2| jólesett, hogy férjem úgy bánt velem, mint egy szegény
412 4| különös fiatalemberhez, azt se bánta volna talán, ha az más hely
413 2| állítsanak bíróság elé. Nem bántam én akkor az egész életemet.
414 2| potrohához, amely tavaszkor a barackfa üde virágai között lakmározik -
415 2| húspogácsákhoz mit szólsz, emberke? Bárány- és galambkeverék ez, amelynek
416 2| hogy az anyaszentegyház bárányai közé bejussak. Ez utóbbitól
417 1| itt jó helyen lesz! Hogy a barátaikat hozzám küldik.~Szindbád
418 2| amikor még állásban volt, és barátaival sűrűn megfordult az éjjeli
419 2| közel: a Névtelen Jegyző barátcsuklyával eltakart feje a vár udvarán.
420 3| visszaérkezett az elhagyott baráthoz, az Orfeum kávéház sztárja,
421 4| rangját, társadalmi állását, baráti körét és megszokott életmódját,
422 2| akadályversenye után, midőn legjobb barátját, az ausztrál származású
423 1| folyosó könyökénél - a régi barátkolostorban, ott a közelgő torony mögött -,
424 2| szavakat tanultam tőle, hogy a barátnőim gyanakodva nézegettek rám.
425 2| jövő vonattal Ottó főherceg barátnőjét várta... Ó, ha újra hallhatnám,
426 2| furcsaságokkal, amiről a legjobb barátnők is szégyellnek hangosan
427 2| délutánra, midőn néhány barátnőmmel táncleckét vettünk a táncmestertől
428 2| cégünknek mindig újabb és újabb barátokat tudtam szerezni. Igen jól
429 2| Mindehhez szükség volt jó barátokra, akiket nekem kellett megszerezni
430 3| feltételezni Olga és a Széplaki barátságáról. A hírlapíró egyszerűen
431 3| hírlapíró a legmelegebb barátságban látszottak lenni. Széplaki
432 4| lószerszámok szaga. Most már barátságosabban tekintett körül az Üllői
433 2| levegős rétek, a hervadó Liget barátságosan fogadta ölébe az asszony
434 3| megszerzésében milyen hallatlan barátságot tudott mutatni ez a nő!
435 3| velünk jöhetsz, kedves barátunk. Nekünk az Orfeum kávéházban
436 3| arra tanítsuk meg Széplaki barátunkat, hogyan kell majd a holnapi
437 2| kalapja alól, elég sovány, barázdás nyakat takart. Hátgerince
438 2| Jó konyak volt. A Sacher bárban ivott utoljára ilyet a bécsi
439 2| amelyeket szent életű, hosszú barchentnadrágos, ritka fogú, nagy fésűvel
440 3| különösebben érdeklődik bárki iránt, akiről Széplaki hosszadalmas
441 2| idegenben jámbor parasztoknak barmait bámész tekintettel nézdelő,
442 3| teli mesemondások kedvéért bármeddig elüldögéltek volna a kocsmában,
443 2| Hervadt már ez a nő is, bármily ropogósan rakosgatta egymás
444 3| nem tudott utat nyitni: bármint szerette volna is jól kisírni
445 3| mint odabent a plüssök és bársonyok világában, ahol a zenebanda
446 3| meg a hintókerekek a piros bársonyszőnyeggel bevont lépcső előtt. Aztán
447 3| botesernyő Széplakit, mintha bátorítaná. Ilyen botesernyő birtokában
448 3| félelemtelenségét, elszántságát, bátorságát, amit annyival könnyebben
449 3| ismerné őket rettenthetetlen bátorságukról, hősi magaviseletükről.
450 4| nyernem kellett, mert a bátraké a szerencse. Mondom, az
451 3| elgondolkozva nézegette Baumann és Gyárfás orfeumi komikusok
452 3| tőzsdejáték titkaiba itt beavathatna. Patti, a kártyabűvész,
453 3| mintha mindig azt akarná bebizonyítani, hogy mennyire nem törődik
454 1| hajtotta, és az útra jól beborozott a késmárki vendégfogadóban.
455 2| halkan nyikorgott, aztán becsapódott. Ben azt gondolta magában,
456 2| jobban töltötte eddig idejét Bécsben, mint én Pesten.~Nem sokáig
457 3| a Széplaki, halála előtt becsületbeli kötelességének tartotta
458 3| bizalmas konferenciákat, becsületbíróságaikat, párbaj-törvényszékeiket
459 3| bizonyos halállal. Miért? Becsületből.~- Megengedhetnél magadnak
460 2| érintetlen kardbojtok és becsületek.~Az úrnő megvárta, amíg
461 2| szájuk fecsegett, meghaltak a becsületért, de amíg éltek, fuldokoltak
462 3| volt, akik szombatonkint becsületesen fizettek. Nem, még maga
463 3| éjszakáját ebben a polgári becsületességgel vezetett éjjeli kocsmában
464 2| gyermeket.~Napról napra jobban becsültem férjemet, úgy simultam hozzá,
465 1| vándorlók.~A hóval borított, befagyott folyón csak itt-ott akadt
466 3| reményteljesen, anélkül hogy befejezhette volna azt a nagy művet,
467 4| szokott lenni. Már éppen befejezni készült étkezését, amikor
468 4| meghallgatásához; - mert odaát amúgy is befejeződött a mindennapi boncolás, az
469 2| úrnő szenvedélyes szavait befejezte. Ben egy tányér káposztáért
470 3| Az urak ezután rövidesen befejezték kocsmai tartózkodásukat,
471 4| mutatkoztak benne, amelyek befolyásolták még az ezredes szigorú gondolkozását
472 2| sikerüljenek az eltett ugorkák és befőttek... A leányok imádságainak
473 2| ablak piros vadszőlővel volt befuttatva, kertre néztünk, és hosszú,
474 2| mint az apácák, a térdemet begörbítettem, a lábamat nem vetettem
475 3| szuszogása, krákogása, böfögése behallatszott a szobába, mintha Munk úr
476 3| párbaja, amelyet napok óta beharangoznak az újságok! Micsoda sikereket
477 1| Itt-ott a folyó túlsó partján behavazott kis falvak, kicsinynek tetsző
478 4| gondolta magában az ezredes, behunyt szemmel hajtott fel a korsóból,
479 2| a nők ülnek kifinomítva, beillatosítva a színházak piros páholyaiban
480 3| valódi úri társaságba is beillik.~A kalapnak és botesernyőnek
481 2| utcában, amelynek egyik külön bejáratú szobája tanúja volt a katona
482 4| bocsánatot kérek, előre bejelentem a szándékomat, mert nem
483 4| Kaszinóba siettem tehát, és bejelentettem igényemet a féllábú rákra.
484 2| anyaszentegyház bárányai közé bejussak. Ez utóbbitól azonban húzódtam.
485 3| özvegy Széplaki Tituszné, és bekarikázta a nevet, mintha örök emlékül
486 2| Nyilván a hiúság sem hagyott békében, mind többet járattam házunkhoz
487 1| úrnak olyan piros volt a bekecse, mint a forrázott rák színe,
488 3| kért a lapjától. Az előleg békíti ki a hírlapírót az élettel
489 3| De az nem akart sehogy se beköszönteni. Csak a nőknek van olyan
490 2| Margitszigeten egy padon, midőn beköszöntött az ősz, ő ült a csukott
491 4| hiszen a hullaszállításban is bekövetkezik némi szünet. És estefelé
492 3| Titusz. Hiába, a kocsmárosok belátnak a zsebekbe.~János keresztet
493 2| nyugalmát, mire harmadszor is belefújt kendőjébe: már gúnyosan,
494 3| halál gondolata. Szinte belegörnyedt a félelembe - a feltörekvő
495 3| bizonyos önérzetet öntött beléje. Inkább elment a leshelyéről,
496 4| és akkor többé nem lehet beléjük visszacsókolgatni a régi
497 2| lábait. Az úszó pókfonál belekapaszkodott kalapjába és kondor hajába
498 3| olyankor, ha önmagukat is belekeverhették a történetek folyományaiba.~
499 3| hősi történelembe akart belekezdeni szokása szerint, de Toronygombi,
500 4| vállat vont. Jó, hát majd belelövök az újságíróba - mondta egykedvűen.
|