Par.
1 12 | fejedet, öcsém! - szólt a öreg huszár a rekrutához, - mert
2 13 | Hát még az öreg Tima? az volt ám a legény;
3 13 | nyelvet ugy, hogy mikor az öreg Cs... val, akkori kapitányával
4 27 | nénémasszony? - kiált a huszár egy öreg asszony után, ki egy korsó
5 27 | mondja jó szivvel az öreg, mire a huszár szájhoz kapván
6 27 | fenékig issza, ha utóbb az öreg mérgesen le nem kapná ezen
7 48 | No csak vágd! mondja az öreg, mikor annyira megfaragta
8 48 | ledűl; de jól gondolja az öreg, hogy a fiu rákap a jó munkára
9 53 | Az öreg őrmestert körülfogták a
10 53 | Megvagyok én igy is! mondja az öreg.~- Na, de lássa, bátyám,
11 53 | hadnagy.~- Hüm! mondja az öreg - ha én mamzel vagyok, generális
12 73 | az ember megbolondult.~Az öreg némi sértődéssel, de mind
13 100| a ... us, ... dühödék az öreg - ille neque latine scit.~ ~
14 118| Az öreg Helmeczy a hol csak lehetett,
15 118| Uramöcsém - mondja nekem az öreg - Jókainak havonkint 35
16 118| romlatlan étvágyamnak.~Szegény öreg ezt nem is gyanitotta.~Az
17 118| hirből tudtam, hogy az öreg igen jó asztalt tart, a
18 119| csajtárai.~Dühödten kiált föl az öreg, és volt mit hallani a szószármaztatásról;
19 119| gyökér, pli a ragaszték.~Az öreg ugy megharagudott, hogy
20 120| lábujjára esett.~Nagyot kiált az öreg, s minthogy épen a lába
21 120| darab tégla, oda néz az öreg.~Ijedtében kérdi: - Mi volt
22 120| vágta.~Majdnem, elszédült az öreg, mert elhitte.~Károlyit
23 124| Engedelmet kérek - erőlködék az öreg - én ezt a legjobb kutforrásból
24 124| ujságiró vagyok.~Nagyot néz az öreg.~- S ezt a dolgot, melyről
25 125| perszonális fülébe jutott.~Az öreg ur is olyan ember volt,
26 126| Az öreg Köntös, igen sokáig urasági
27 126| urasági biró Enyingen, az öreg Bocsornak kortársa és jó
28 127| Az öreg K... Vasmegyéből leküldé
29 127| az udvarra ért, kijött az öreg, s midőn látná a szekrényt
30 127| amolyan kölyke, - rivalt rá az öreg, hát ilyen gyalázatot hozol
31 127| Miért?... haragvék az öreg odább - lánczhordta, hát
32 168| volt várnagy igen sokáig az öreg M..., kinek az a jó patriarchalis
33 169| üsse meg - jegyzé meg az öreg - széles az az árok?~- Dehogy
34 169| átugorja.~Neki busulja magát az öreg, s előbb körülnézvén, hogy
35 169| egy, kettő, három, s az öreg is tul volt az árkon.~Másnap
36 169| árkon.~Másnap reggel az öreg ismét azon utra talált kerülni,
37 174| nagy figyelemmel lévén az öreg Bocsor iránt, csak ugy fölületesen
38 174| a körülményeket; mit az öreg szokott komoly arccal hallgatott,
39 174| Szólj the, Bocsor!~De az öreg mindeddig nem szólván, a
40 175| elég, azért azt mondja az öreg:~- Ugyan, fiaim, hányjátok
41 175| legyen.~Senki sem mozdult.~Az öreg tovább ment, vagy egy negyed
42 176| Hogy ne láttam volna, öreg anyám... egyszer megállitá
43 176| gyermekeim - mondja az öreg asszony, még ott is vannak
44 176| Repülő halat is láttam, öreg anyám.~- De már hazudsz,
45 176| rossz kölyök - nevette az öreg asszony - ezt már más bolondnak
46 176| el, ne nekem, kelt föl az öreg, ki a nagy hazudságot mind
47 194| is van! kapott szóba az öreg.~- Igen, igen! - hagyá helyben
48 194| várnak, mondja ismét az öreg.~- Az az, Tumen; igenli
49 194| ismét tovább magyarázta az öreg, hogy:~- Minő csudálatos,
50 196| választanék - mondja az öreg - mikor csak a sajtot hagytad
51 197| csak közelebb - kezdi az öreg - szép dolgokat hallok rólad, -
52 197| tagadni a dolgot, mit az öreg hihetőleg jó helyen hallott.~-
53 247| ezzel odakap a fejéhez s az öreg ur parókáját köznevetségre
54 256| D. falunak volt egy öreg jegyzője, Ége István, ki
|