Par.
1 1 | Megsarkantyuzom a fakót, ezt, a melyet most látsz, fölugratok az első
2 1 | megugratom a fakót, a melyet most látsz, föl a második kondignáczióig,
3 1 | neki, s ez a fakó, a melyet most látsz, nyargalást ment odább.~ ~
4 6 | hetykén - félre az utamból, most már tiszt urakat verbuválunk -
5 9 | meg van borotválva, mintha most jött volna ki a borbélyműhelyből.~
6 10 | fölint a mesternek, hogy no most mondja az etkumspiritutuot.
7 11 | egyik huszár a másiknak - most hallom, hogy azt a szegény
8 23 | és pilátusa van, ha már most nincs hova tennem az egyik
9 38 | fiam? - Amott, a gazdáját most küldém el róla. - Nem adnád-e
10 43 | kivül ... benyargaltam, s most unalomból vágatom őket.~-
11 44 | amióta káplár vagyok, de most én sem vagyok rosszabb tiszt
12 44 | elutasitá őt asztalától, most nyájaskodva nyujtá neki
13 56 | Ejnye a ki lelke van, most látom, hogy magamnak semmi
14 62 | tompán, beh rekedten hangzik most a dobod; - mi a manót csináltál
15 70 | válaszolá Bem - hogy most hazugságokat mond, de majd
16 72 | küldeni, ugy ezen levelet most a hátaddal olvasnád el.~ ~
17 73 | róla, hogy ez bolond; s most mikor megőrült: nem hiszitek.~
18 75 | közeledést megnehezithesse.~És most jöjjön egy megbántó szó.~
19 86 | kenderét valaki ellopta; most már mi tévő legyen?~Legközelebbi
20 88 | változtatott; s minthogy most kitelt az időm, várom, kedves
21 95 | hogy nem tudja, pedig amaz most is kópéságon töri az eszét.~-
22 107| forgó szemeit a diáknak - most már elmehet ön.~ ~
23 124| egy hasonló vállalata, s most már kételkedik, hogy a budapesti
24 124| sincsenek készen. S ha már most a pestit elkészítik, mig
25 124| amaz.~- Per amorem Dei, - most már mikép hordják el azt
26 124| szedtevedte bolonddá tett, hogy most már nem tudja fölépiteni
27 132| indult, s a bámész nép még most is várja, hogy a czigány
28 133| Persze, hogy tudunk, most is azt mondjuk.~- Na, pedig
29 167| a kaput pedig bezárja:~- Most meg én akarom, hogy a huszast
30 168| veretett rám a várnagy ur.~Most már érthető volt a dolog.~ ~
31 169| öregnek:~- Jaj, urambátyám, most jut eszembe, hogy ma este
32 169| itt egy árkot huzattam, most hogyan megyünk keresztül?~-
33 169| is átugrotta, miért nem most? azonban keresi az árkot, -
34 172| valamennyiben talált egy huszast.~De most már lehetetlen volt egy
35 174| azt beszélik. ~Enyingen most is gyakran használják, hogy:
36 178| ne vesszen egészen kárba, most én vettem be.~ ~
37 180| mégsem mozdulsz? pedig most már én viszem a zsákot,
38 189| igen okos madár ez, még most sem tudja elfeledni, hogy
39 239| szerelemben majd megettem; s most nagyon bánom, hogy azt nem
40 248| esze.~- De csak házasodjék most - mondja az apa - mert ha
41 254| feleségének:~- Na, Sári! ha most nyerek, valamennyi rámámat
42 256| Péter és a felesége;~De most már meghaltak, mind a négynek
43 261| nevezetességét megnézvén, most kénytelen elutazni anélkül,
44 265| magától saját kezét mondván:~- Most már mit csináljak ezen gazemberrel,
45 266| tudom hová megyek, mikor, most ime tömlöczbe visznek.~ ~
46 291| Kovács István szomszéd uram, most elhazudjuk ám neveinket.~-
47 302| minduntalan levakarták, tehát most föltettem az eresz alá,
48 306| pinczében, - mondja a kópé - most láttam épen, hogy a csapláros
49 329| igazat nem mondott.~- Tehát most legelőször egyet még is
50 334| hivatott volna orvost.~- Most mindjárt meghal ez a gyerek, -
51 340| elhoztam papirban, - ime most teritékeden épen saját kenyeredet
52 342| a káplár a rekrutának - most megtanitom kendet, hogy
53 342| az a katonaregula. Ha már most, teszem, két magas hegy
|