Par.

 1 20 |            alszik, - mondja Timának, mire az megcsóválgatta fejét.~
 2 26 |            tüdejéből, retirádot fuj, mire a ló a kétségbeesett foglyot
 3 27 |           mondja jó szivvel az öreg, mire a huszár szájhoz kapván
 4 38 |               a huszárt kifizetendő; mire a huszár, bár a pénz látására
 5 45 |             kiszökött a huszár alól, mire az a sárba pottyant. Egy
 6 45 |            nagyot nevetett a dolgon, mire a fölkelő huszár azt mondja:~-
 7 49 |        korcsmaajtón: - Korcsmáros! - mire az illető rögtön kiszaladt,
 8 76 |  Ösztönszerűleg a gyeplőkhöz kaptam, mire I... K... azt mondja: "Bátyám,
 9 84 |          fölkiáltott, "Boldog isten! mire jutánk!"~- Bizony rutul
10 85 |            fog legközelebb beszélni, mire a következő vasárnapon annyi
11 87 |            megriadt kanonok nem tudá mire vélni a dolgot, kérdé: -
12 87 |            fog ez a dobolás tartani?~Mire válaszul nyeré: mig meg
13 92 |           akarván a homlokára mutat; mire a diák fontos képpel mondja:~"
14 93 |         szélső minduntalan rángatta, mire nagy keservesen fölszólamlik
15 108|         előérzetem daczára eljöttem; mire ujra ismétli:~- Részeg vagyok
16 108|             örömtől, hogy ... sat. - mire oly sikerült beszédet tartott,
17 109|         fölvették.~Nevét tudakozták, mire ő alázattal mondja, hogy
18 109|      Csütörtök, - felelt a harmadik, mire az őr már kigyult.~- Uraim!
19 112|          elpottyantott egy hasábfát, mire egyike az elmenőknek utánakiált:~-
20 115|       levelében, hogy nincsen pénze; mire az apa azt irja:~Kedves
21 124|             nem tudott ellenmondani, mire bátrabban folytatá amaz.~-
22 156|               Uram! én Medve vagyok! mire Nyári egykedvüen azt mondja:~-
23 161|           végeztük, mondja az ember, mire a müvész bosszusan utasitotta
24 161|           őket, egyik sem ad hangot, mire bosszusan néz az orgonanyomóra.
25 167|           ime megrándul a csengetyű, mire nagy örömmel ugrik föl a
26 167|   keserűséggel a kapu alatt bedugja; mire aztán az ajtót egész reverencziával
27 194|             mind égbekiáltók voltak; mire egy tapasztalt ur végre
28 194|          Tiris, - mondja a füllentő, mire ismét tovább magyarázta
29 202|           ember őseivel dicsekedett, mire valaki azt mondja:~- A ki
30 212| legdühösebbet is jó érzésben tartja, mire H. ur előérzetből, vagy
31 216|            hanem őrökért kiáltott, - mire emez szaladásra vette a
32 223|           szorultságban? kérdi amaz, mire azt feleli az első.~- Tartsa
33 233|              csak a hust szedegette, mire az ur meg akarta értetni,
34 234|             Kölyök, ruhámat add ide, mire a gyerek vissza kiáltja:~-
35 252|           valami ostoba kérést tett; mire azt mondja:~- Na! én valóságos
36 275|        bérmentetlenül küldte vissza, mire a tulajdonos megbosszankodván,
37 279|            valahol, és a ló ledobta, mire az ut melletti munkások
38 287|            bökte agyon az enyémet! - mire a kasznár huzódozva mondta:~-
39 304|            gorombaság lett a vége, - mire fölpattan a rab, s odamondja
40 331|       felmondással fenyegetődzött, - mire aztán valamelyik tiszt gyanitván
41 334|           gyerek, - mondja az anyja, mire a vén gonosztevő csakugyan
42 338|             hátul mindig leugrott, s mire a fuvaros észrevette, már
43 354|              leesvén nagyot koppant, mire a komikus azt mondja:~-