Par.

 501 52 |             Leültem a világ szélére, aztán a semmibe lelógattam a lábam.~ ~
 502 52 |                 aztán a semmibe lelógattam a lábam.~ ~
 503 53 |                 öreg őrmestert körülfogták a tisztek, örömmel hallgatták
 504 53 |                tisztek, örömmel hallgatták a kedélyes tréfákat, melyekkel
 505 53 |                     Utóbb más tárgyra tért a beszéd, s az egyik csudálkozék,
 506 54 |                                Elöregedett a huszár, végre invalidussá
 507 54 |                  olyant be akarták osztani a rokkantak közé.~Előhozzák
 508 54 |                  rokkantak közé.~Előhozzák a frakkot, - a mit akkor viseltek
 509 54 |                     Előhozzák a frakkot, - a mit akkor viseltek a rokkantak -
 510 54 |                       a mit akkor viseltek a rokkantak - de a huszár
 511 54 |                  viseltek a rokkantak - de a huszár nem akarta fölvenni.~
 512 54 |                     Utóbb aztán maga kérte a kapitányt:~- Vitéz kapitány
 513 55 |                      Azt mondja egykedvűen a huszár. - Ki milyen? - uram, -
 514 55 |                       egy akó bort azonban a leghitványabbik is elbir.~ ~
 515 56 |                                            A mily kegyetlen a magyar
 516 56 |                           A mily kegyetlen a magyar katona a harcztéren
 517 56 |                  kegyetlen a magyar katona a harcztéren az ellenség iránt,
 518 56 |                  oly jószivü és nemeslelkü a magukat védeni nem tudó
 519 56 |               irányában; mig más vad népek a legdühösebb kegyetlenségeket
 520 56 |              kegyetlenségeket viszik végbe a lefegyverzett védtelen hadi
 521 56 |                   tábornok hada elfogaték, a foglyokat a s...i önkénytesek
 522 56 |                hada elfogaték, a foglyokat a s...i önkénytesek kisérék
 523 56 |                  hazájukba.~Egy ezek közül a pihenési állomásnál elővéve
 524 56 |                reggelire pálinkát töltött. A szép sárga szeszes italra
 525 56 |                  önkéntes, megesett rajtuk a szive, s a hozzá legközelebb
 526 56 |                 megesett rajtuk a szive, s a hozzá legközelebb álló kérődzőhez
 527 56 |                  igy szólt: Ej, hordjon el a szél! szeretnél ugy-e egy
 528 56 |                    inni? - No ne, igyál! - A fogoly alig merte hinni,
 529 56 |                   levett kalappal nyelé le a neki nyujtott kedves italt.
 530 56 |               nyujtott kedves italt. Ekkor a többi fogoly még keservesebb
 531 56 |                  képet vágva pillantgatott a másodszor megtöltött üvegcsére;
 532 56 |            másodszor megtöltött üvegcsére; a szánakozó szivü önkéntes
 533 56 |                 egy szegény fogollyal, kit a bájitalért majdhogy ki nem
 534 56 |            bájitalért majdhogy ki nem tört a hideg, meg ne ossza pálinkáját.~
 535 56 |                     Tölt negyedszer is, de a kobak már üres. Észrevevé,
 536 56 |          bőkezüsége miatt magát fosztá meg a reggelitől: egész egykedvüséggel
 537 56 |                    igy szólalt meg: "Ejnye a ki lelke van, most látom,
 538 57 |                  őrnagy szigoruan megtiltá a falu lakosaitól vizet, kenyeret
 539 57 |               sertéseket. Szavait végezve, a csapat egyik hőse, egy izraelita,
 540 57 |                hőse, egy izraelita, ki áll a sorból, s alázatos hangon
 541 58 |                   kikergette. Egyszersmind a falubeliekre a H... tiszteletére
 542 58 |                Egyszersmind a falubeliekre a H... tiszteletére tett világitásért
 543 58 |                 megint meg akarván szállni a helységet 300-ból álló kis
 544 58 |                  ból álló kis csapatjával, a Stadthan elébe ment és cirumspectus
 545 58 |               hozzá: ha el akarja foglalni a helységet, jőjjön nagyobb
 546 58 |                jőjjön nagyobb erővel, mert a megyesieknek nincs kedvök
 547 58 |                  ftot fizetni, s azért ezt a 300 emberét be sem eresztik
 548 58 |                    emberét be sem eresztik a faluba.~ ~
 549 59 |                                            A budai ostrom alkalmával
 550 59 |                  levő tisztre rivalt:~- Le a fegyverrel!~A tiszt ijedten
 551 59 |                 rivalt:~- Le a fegyverrel!~A tiszt ijedten kiejté a kardot
 552 59 |                     A tiszt ijedten kiejté a kardot kezéből, s kért pardont.~-
 553 59 |                 Mitől se tartson ön, mondá a magyar, s a kardot felvéve.
 554 59 |              tartson ön, mondá a magyar, s a kardot felvéve. Gyujtsunk
 555 60 |                                            A szept. 29-ki (18..) csata
 556 60 |                     18..) csata alkalmával a borsodi önkénytesektől vörösruhás
 557 60 |                 közelről hallották. Másnap a nagy fergeteg után a banda
 558 60 |                Másnap a nagy fergeteg után a banda egyik tagja igy szólt
 559 60 |                banda egyik tagja igy szólt a parancsnokhoz: - Csókolom
 560 60 |               lábát, nagyságos óbester ur, a mi bandánk már nem maradhat;
 561 60 |                   hazsa kell mennünk; mert a tegnapi háborukor minden
 562 60 |                    azstán ugy hullott ránk a sok ágyugolyóbis, mint a
 563 60 |                   a sok ágyugolyóbis, mint a zsápor-eső. Mi hát hazsa
 564 60 |                   hazsa megyünk. - Azonban a parancsnok nem engedé a
 565 60 |                    a parancsnok nem engedé a retirálást.~ ~
 566 61 |                  184... május 28-án Pesten a nemzeti szinházban egy magyar
 567 61 |               fordult s kérdi: - Mit monda a 71-ik zászlóaljról?~Elmondám
 568 61 |                    s büszkén mond: - én is a 71-ik zászlóaljban vagyok!~
 569 62 |                  beh rekedten hangzik most a dobod; - mi a manót csináltál
 570 62 |                 hangzik most a dobod; - mi a manót csináltál vele? -
 571 62 |                 midőn egy faluból kiindult a csapat. - Bizony magam sem
 572 62 |                 Bizony magam sem tudom, mi a baja, - felele a dobos.
 573 62 |                 tudom, mi a baja, - felele a dobos. Mutasd csak, mutasd! -
 574 62 |                     Mutasd csak, mutasd! - A dobos először szabadkozott,
 575 62 |                   adni, miből kisült, hogy a dobba egy iszonyu nagy kanpulyka
 576 62 |                 volt bele szoritva, melyet a dobos valahol a faluban
 577 62 |                     melyet a dobos valahol a faluban amugy katonásan
 578 63 |                   ha lelövik, nem tudom ki a f...e ád nekünk máást."
 579 63 |                    f...e ád nekünk máást." A hős vezér elmosolyodott
 580 63 |              egyszerüségen s megveregetvén a figyelmeztető vállát, az
 581 64 |                  és ismét hányban huzza ki a vesszőt a csőből. "Vigyázz!
 582 64 |                 hányban huzza ki a vesszőt a csőből. "Vigyázz! egy, kettő,
 583 64 |                  hadnagy uram!" jegyzé meg a raisonirozás tilalmával
 584 64 |                 ismerkedett komé, minek az a sok czeremonia? Beteszem
 585 64 |                   es; volt már nekem puska a kezemben, s amig maga czeremoniázik,
 586 65 |                                        Jön a k-i nemzetőrség! szóla egy
 587 65 |            nemzetőrség! szóla egy önkéntes a táborban nagy örömzajjal. -
 588 65 |                mert háboruban nagyon félti a bőrét.~ ~
 589 66 |                  nem győzte eléggé bámulni a főváros szépségeit, s a
 590 66 |                    a főváros szépségeit, s a mint a nagy Dunát és Budavárát
 591 66 |               főváros szépségeit, s a mint a nagy Dunát és Budavárát
 592 67 |                   teendőm? kérdé az őrnagy a tábornoktól.~- Megtudja
 593 67 |                    ön, ha oda érkezik, lőn a válasz.~- Mégis szeretném
 594 67 |               mihez tartsam magamat? mondá a haditanácshoz szokott őrnagy.~-
 595 68 |                 erdélyi csatázás egyikében a másikak közel jutottak Bem
 596 68 |                   ahhoz, s már Bem maga is a legnagyobb veszélyben vala.
 597 68 |                legnagyobb veszélyben vala. A körülte levő tisztek azonban
 598 68 |               körülte levő tisztek azonban a dragonyostisztet keményen
 599 69 |               alföldi táborozás alkalmával a merre csak jártak a seregek,
 600 69 |             alkalmával a merre csak jártak a seregek, a tisztek mindenütt
 601 69 |               merre csak jártak a seregek, a tisztek mindenütt tánczvigalmakat
 602 69 |               vigabb mulatságok nem voltak a világon.~Egy ilyen vigalom
 603 69 |                 ilyen vigalom közepett jön a hir, hogy az ellenség közel
 604 69 |                hogy az ellenség közel van.~A társaság elnémul, csupán
 605 69 |                   társaság elnémul, csupán a derék S. őrnagy kiált föl. -
 606 69 |               uraim! hadd mulassanak addig a hölgyek, mi is rögtön sietünk
 607 69 |                   ellenséggel s visszament a bálba tánczolní.~ ~
 608 70 |                  mondott, veté közbe súgva a mellette álló őrnagy.~-
 609 70 |              Igenis - felele az örmény.~És a bámuló örmény megkapta a
 610 70 |                   a bámuló örmény megkapta a jutalmat s elküldetett Kolozsvárra
 611 70 |                  leghasználhatóbb kéme lőn a tábornoknak.~ ~
 612 71 |           megszállotta hadával Kolozsvárt. A katonai kormányhoz szokott
 613 71 |                    Pfuj Teufel - válaszolá a tábornok - ha én titkokat
 614 72 |                                Levelet irt a diák kedves édes apjának,
 615 72 |             küldeni, ugy ezen levelet most a hátaddal olvasnád el.~ ~
 616 73 |                      Széchenyi megőrült, s a közönség nagy része leverten
 617 73 |                  nagy része leverten hallá a hirt. Azonban mint mindig,
 618 73 |                  körben állva beszélgetett a szomoru eseményről, s P...
 619 73 |                  némi sértődéssel, de mind a mellett szokott kedélyességével
 620 74 |              beszélgetett Deákkal, s utóbb a hivatalnokokról jött elő
 621 74 |                   hivatalnokokról jött elő a szó.~- Miért választotok
 622 74 |                     Lásd barátom, - mondja a konzervativ gróf - ha választottabb
 623 75 |               egyike kemény szavakban akar a kormány ellen kitörni.~Az
 624 75 |                   voltak, hogy az ellenzék a kormánynyal inkább békülni,
 625 75 |                 sem örvendett olyannak, mi a közeledést megnehezithesse.~
 626 75 |                   megbántó szó.~Tehát épen a legalkalmatlanabb időben
 627 75 |                kelle tehát iparkodni, hogy a szónoklat tartalmát megtudhassák,
 628 75 |                    lehet, az ifju szónokot a keményebb helyek kihagyására
 629 75 |                     Gy... ajánlkozék, hogy a beszédet megszerzi, a mint
 630 75 |                 hogy a beszédet megszerzi, a mint megis szerezte; de
 631 75 |                  ifjut sehogy sem birhaták a kijegyzett helyek kitörlésére.~
 632 75 |                 ekkép lőn, hogy B... János a beszédet szorul szóra megtanulta,
 633 75 |                    készülettel körülvették a szónokot, s midőn B... a
 634 75 |                   a szónokot, s midőn B... a megtanult beszédből már
 635 75 |               tudná, hogy mikor következik a mérgesebb mondat ... egy
 636 75 |                    éljent rögtönzött, hogy a zajban egy szó sem hallatszék
 637 75 |              zajban egy szó sem hallatszék a szónok dühösködéseiből.~
 638 75 |                   Ekkép kisérte B... végig a szónokot, kinek beszéde
 639 75 |                    szónokot, kinek beszéde a pusztában elhangzék vala.~ ~
 640 76 |                  ugyan, de szükebb helyen, a mit Deákról itt elmondani
 641 76 |             Deákról itt elmondani akarunk.~A minisztériumban meghasonlának
 642 76 |              minisztériumban meghasonlának a vélemények, s nagyon könnyü
 643 76 |              nagyon könnyü megitélni, hogy a kormányzat egységének mennyit
 644 76 |          kormányzat egységének mennyit árt a kormányzók véleményének
 645 76 |                     Deák erélyesen sürgölé a vélemények tisztázását,
 646 76 |            véleménye kisebbségben lévén, ő a tárcától szabadulni akar;
 647 76 |             tárcától szabadulni akar; mert a szakadatlanul ellenkező
 648 76 |                  leghamarabb előidézik azt a bajt, melytől voltaképen
 649 76 |              kellene.~K. nem akart Deáktól a különböző vélemények dacára
 650 76 |                  sem megválni. Deák maradt a logikánál, s utóbb kedélyesen
 651 76 |                  göröngyös utra tértünk, s a négy ló neki tüzesedvén,
 652 76 |          tüzesedvén, sebesen kezdé ragadni a kis jármüvet, mely minden
 653 76 |         fölfordulandó vala. Ösztönszerűleg a gyeplőkhöz kaptam, mire
 654 76 |                    Bátyám, ha bele nem kap a gyeplőbe, tán megmenekszünk;
 655 76 |                      folytatá aztán Deák - a mi helyzetünk épen ilyen,
 656 77 |                    épen ugy esett ki, hogy a tizedik lövésre lőtt le
 657 77 |                 egy szarkát.~Vadászat után a helybeli ref. paphoz tértek
 658 77 |                néhány sort emlékül beirni.~A tisztelendő ur bizonyosan
 659 77 |                  Vörösmarty Mihály barátom a mai vadászaton tiz lövés
 660 77 |             Vörösmarty pedig oda irá: Hogy a föntebbi sorok valót mondanak,
 661 78 |           méltóságos uram! - mondja Ruszek a grófnak, ki midőn haza ment,
 662 79 |                József idejében szakadt oda a tótságból.~Festetics ösmerte
 663 79 |                 magának főszenvedélye volt a gazdászat, mindenkit törekedett
 664 79 |                 Vida - hogy gazdalkodjunk; a grufnak vagyum sok urodálum, -
 665 79 |                 gazdalkodni; majd elmegyen a kedve.~ ~
 666 80 |                   tudott dolog, hogy midőn a magyar tudós társaság fölállitásáról
 667 80 |               társaság fölállitásáról volt a szó, s ugyanarra egy egész
 668 80 |               valaki:~- Hát addig miből él a gróf?~- Barátaim eltartanak,
 669 80 |                Barátaim eltartanak, felele a nemes szivü férfiu.~ ~
 670 81 |               Ócska ruhákat akarván eladni a diák, az utczáról bekiáltott
 671 81 |              ujságot látván heverni, kérdi a diákot:~- Ifiuram, mi van
 672 81 |                       Szomoru hir - mondja a kópé diák - Angliában minden
 673 81 |                    kedves ifiur - nevetett a zsidó, - hogy mi nem lakunk
 674 82 |      elfelejthetlen pécsi püspök, - egyike a legnagyobb hazafiaknak, -
 675 82 |        környezetéből valaki aggódva nézett a csorba falakra, s figyelmezteté
 676 82 |                   falakra, s figyelmezteté a püspököt: "Méltóságos uram, -
 677 82 |               veszélyben forog."~Hátra néz a püspök, s erős lelki nyugalommal
 678 82 |                lelki nyugalommal mondja:~- A jó lelkiismeret sehol sem
 679 83 |                                            A győri ostrom alatt 1809-
 680 83 |                győri ostrom alatt 1809-ben a papoknak is ki kellett az
 681 83 |                  ostrom-védelemre állni, s a mi több, fegyverrel védeni
 682 83 |                    több, fegyverrel védeni a várat. ~Rájuk nézve e dolog
 683 83 |                    Rájuk nézve e dolog nem a leggyengédebb lévén, annyit
 684 83 |                    saját lelkiismeretükön, a puska elsütésekor mindig
 685 84 |               Széchenyi kardinális szintén a legeredetibb ember vala,
 686 84 |               főleg pedig nagy hazafi, kit a maga ideje beli dolgok nagyon
 687 84 |                 dolgok nagyon aggódtatván, a haza sorsa annyira elfoglalá
 688 84 |                   rutul vagyunk, szól bele a huszárja, ki neki a mise
 689 84 |                   bele a huszárja, ki neki a mise alatti szolgálatot
 690 84 |                       Szamár - szól vissza a nagy ember - ki bizta rád
 691 85 |               beszédét nem igen hallgatták a fárabeliek; ezért kihirdette,
 692 85 |                 legközelebb beszélni, mire a következő vasárnapon annyi
 693 85 |              vasárnapon annyi ember tódult a templomba, hogy alig férnének
 694 85 |              férnének be.~Ekkor azt mondja a tisztelendő ur:~- Ilyenek
 695 85 |                isten igéjét hirdetem, üres a templom; hanem mikor az
 696 85 |                  ide.~Megszégyenelte magát a nép, és fogott rajtuk a
 697 85 |                    a nép, és fogott rajtuk a szó.~ ~
 698 86 |                    Legközelebbi vasárnapon a szent beszéd után elmondja
 699 86 |                  után elmondja plébános ur a szegény asszony baját, egyszersmind
 700 86 |                 egyszersmind figyelmezteté a bünöst, a ki, ugymond, jelen
 701 86 |                    figyelmezteté a bünöst, a ki, ugymond, jelen van,
 702 86 |                  valamelyik éjjel dobja be a plébánia udvarába.~Másnap
 703 86 |                  már kitilolva vetették be a kendert.~ ~
 704 87 |                                      Mikor a francziák Győrött voltak,
 705 87 |              voltak, nagy sarczot vetettek a városra, s a rögtöni fizetés
 706 87 |              sarczot vetettek a városra, s a rögtöni fizetés egész szigorusággal
 707 87 |           eszközöltetett.~Jelentik azonban a térparancsnoknak, hogy egy
 708 87 |         térparancsnoknak, hogy egy kanonok a rávetett kétezer forintot
 709 87 |            forintot nem akarja megfizetni.~A kitett rendszabályokat az
 710 87 |            gondolkozott, mit csináljon hát a főtisztelendő urral?~Végre
 711 87 |                   van azon háznak, melyben a kanonok lakik? S midőn megtudná,
 712 87 |                    mindaddig doboljon, mig a kétezer forint meg nem lesz. -
 713 87 |             kétezer forint meg nem lesz. - A parancs teljesitve lőn.~
 714 87 |                    parancs teljesitve lőn.~A megriadt kanonok nem tudá
 715 87 |                kanonok nem tudá mire vélni a dolgot, kérdé: - meddig
 716 87 |                     kérdé: - meddig fog ez a dobolás tartani?~Mire válaszul
 717 87 |                  nyeré: mig meg nem fizeti a kétezer forintot. ~Egy óránál
 718 87 |                    tovább nem állhatván ki a zajt, lefizette a sarczot.~ ~
 719 87 |             állhatván ki a zajt, lefizette a sarczot.~ ~
 720 88 |                  egy diák gazsággal, s mig a gazda aludt, a szamarat
 721 88 |            gazsággal, s mig a gazda aludt, a szamarat kifogván, a szerszámot
 722 88 |                aludt, a szamarat kifogván, a szerszámot magára szedé,
 723 88 |             szerszámot magára szedé, s mig a másik kettő a szamárral
 724 88 |                 szedé, s mig a másik kettő a szamárral odább állt, nagy
 725 88 |                    hozott ide! - riadt föl a gazda.~- Dehogy az ördög -
 726 88 |                 tegyek hát? ... vigasztalá a szamaras - menj isten hirével
 727 88 |                    változtat.~Ezzel elment a diák.~Másnap a másik kettő
 728 88 |                Ezzel elment a diák.~Másnap a másik kettő a vásáron árulgatta
 729 88 |                 diák.~Másnap a másik kettő a vásáron árulgatta a szamarat,
 730 88 |                  kettő a vásáron árulgatta a szamarat, a paraszt is szamár
 731 88 |              vásáron árulgatta a szamarat, a paraszt is szamár után indulván,
 732 88 |                    után indulván, meglátja a magáét.~- Hát megint összevesztél
 733 88 |          összevesztél az apáddal? - mondja a jámbor fülesnek, - ne félj,
 734 89 |               állapotban kinlódván, még az a baja is volt, hogy inasa
 735 89 |                   baja is volt, hogy inasa a legnagyobb filkó volt minden
 736 89 |                 szól az inasnak - elmégysz a postára, s megkérdezed,
 737 89 |                  Jankó.~- Tudod-e, hol van a posta?~- Nem, ... felele
 738 89 |                    van egy silbak, ott van a posta.~Ezzel elmegyen Jankó
 739 89 |                   da.~- Kitől kérdezted?~- A silbaktól.~ ~
 740 90 |           ijedtükben mindent utánamondanak a sugónak.~- Mikor állitá
 741 90 |                   állitá föl Mária Terézia a magyar gárdát? kérdi a tanár.~
 742 90 |             Terézia a magyar gárdát? kérdi a tanár.~A mint sugták, ugy
 743 90 |              magyar gárdát? kérdi a tanár.~A mint sugták, ugy rámondta
 744 90 |                  mint sugták, ugy rámondta a diák, hogy:~- A maga idejében.~-
 745 90 |                   rámondta a diák, hogy:~- A maga idejében.~- Mennyi
 746 90 |             lehetett, mit gondol ön? kérdi a tanár, s a diák a mint sugták,
 747 90 |                gondol ön? kérdi a tanár, s a diák a mint sugták, megint
 748 90 |                    kérdi a tanár, s a diák a mint sugták, megint rámondá:~-
 749 91 |          professzor volt mig élt, csakhogy a diákok nagyon sokat kötekedtek
 750 91 |                    kötekedtek vele.~Nagyon a lelkére köti tanitványainak,
 751 91 |                   nem is feledték el; mert a mint a délutáni leczkén
 752 91 |                   feledték el; mert a mint a délutáni leczkén egy vásott
 753 91 |                    van! - orditott dühösen a professzor, - hol van az
 754 91 |                  délben ettük meg - felele a diák.~Megharagudott ezért
 755 91 |                  diák.~Megharagudott ezért a professzor, s mérgesen mondja,
 756 91 |                    mondja, hogy:~- Az urat a harmadik osztályba teszem.~-
 757 91 |                  törődöm vele, - kötekedék a diák.~- Nem törődik? - mérgelődék
 758 92 |                    Hol van az egyszarvunak a szarva? mondd meg édes fiam!~
 759 92 |                  meg édes fiam!~Nagyot néz a diák a rektorra, ki a gyereket
 760 92 |                    fiam!~Nagyot néz a diák a rektorra, ki a gyereket
 761 92 |                  néz a diák a rektorra, ki a gyereket segélni akarván
 762 92 |                   gyereket segélni akarván a homlokára mutat; mire a
 763 92 |                    a homlokára mutat; mire a diák fontos képpel mondja:~"
 764 93 |                    kettőnek volt pénze, de a harmadiknak nem.~Háltak
 765 93 |                lassankint hidegült az idő, a kettő vett egy pokrócot,
 766 93 |                  vett egy pokrócot, s mind a hárman azzal takaróztak,
 767 93 |             igazság okáért pedig ugy, hogy a pénzesek egyformán osztozkodjanak,
 768 93 |                 ezért ők szélről feküdtek, a harmadik, mint a ki semmit
 769 93 |                 feküdtek, a harmadik, mint a ki semmit sem adott az egészhez,
 770 93 |              semmit sem adott az egészhez, a közepén.~Biz a pokróc szűk
 771 93 |                   egészhez, a közepén.~Biz a pokróc szűk lett háromnak,
 772 93 |                szűk lett háromnak, s ezért a két szélső minduntalan rángatta,
 773 93 |                    keservesen fölszólamlik a középső:~- Én nem adtam
 774 94 |                  diák üres erszénnyel ment a korcsmába, s a mi beléjük
 775 94 |             erszénnyel ment a korcsmába, s a mi beléjük fért, még is
 776 94 |                   Mielőtt fizetésre került a dolog, az egyik nagy beszélgetésbe
 777 94 |                   beszélgetésbe keveredett a vendégekkel, a másik pedig
 778 94 |                  keveredett a vendégekkel, a másik pedig falnak vetve
 779 94 |                    aludt.~Körülnéz egyszer a másik is, félbehagyja a
 780 94 |                    a másik is, félbehagyja a beszélgetést, a mint a pajtást
 781 94 |                félbehagyja a beszélgetést, a mint a pajtást aludni látja:~-
 782 94 |         félbehagyja a beszélgetést, a mint a pajtást aludni látja:~-
 783 94 |                alvó csakugyan emelkedik, s a mi több, utána megy a másik
 784 94 |                    s a mi több, utána megy a másik diáknak.~Alig tudták
 785 94 |                 másik diáknak.~Alig tudták a nevetést tartani; mert már
 786 94 |                 nevetést tartani; mert már a diák az utcza közepéig ment, -
 787 94 |               közepéig ment, - hanem ekkor a két diák utnak ered, még
 788 94 |                diák utnak ered, még az is, a ki aludt, és vacsorástól,
 789 95 |                  elmondok és pedig diákul, a mint ő azt beszélni szokta;
 790 95 |          penicilusa volt Kmettinek, s mind a mellett annyira elválhatlanok,
 791 95 |                 integra Europa, incipiendo a primo ministro, usque ad
 792 96 |                   in tertio scamno ultimus a dextris.~Ez épen Latkóczy
 793 97 |                     Negyed óra alatt felét a hallgatóknak kikergette.~ ~
 794 100|             haragudott; mert magyarul irta a statisztikát, magyarul pedig
 795 100|                Latkóczy.~- Ille est magnus a ... us, ... dühödék az öreg -
 796 101|                    Van sok pénzed? - kérdi a gyóntató.~- Semmi; tisztelendő
 797 101|                  lehetsz leányom, akkor ez a baj nem igen veszedelmes.~ ~
 798 102|                                      Gyónt a diák.~- Kártyáztál-e? kérdi
 799 102|                diák.~- Kártyáztál-e? kérdi a gyóntató.~- Igenis! mondja
 800 102|                       Igenis! mondja busan a diák.~- Hát belátod-e, hogy
 801 102|       idővesztegetés?~- De milyen - mondja a diák - kivált az az átkozott
 802 103|                           Oskoláit végezte a diák, s hazamenet valamely
 803 103|                   dirrel-durral azt mondja a korcsmárosnak:~- Micsoda
 804 103|                   végeztem.~- Uram, felele a korcsmáros - nekem is volt
 805 104|                        Későn jött oskolába a diák. ~- Hol voltál? kérdi
 806 104|                 diák. ~- Hol voltál? kérdi a tanár.~- Sikos volt az ut -
 807 104|                   Sikos volt az ut - felel a diák - nem tudtam jönni;
 808 105|               Harmadik oskolára mentek föl a gyerekek, a tanár már egy
 809 105|            oskolára mentek föl a gyerekek, a tanár már egy hónapig vesződik
 810 105|                jóformán szüken szedtek föl a diákságból.~- Mit tudtok
 811 105|                   S ezzel kiment bosszusan a tanár.~Egy tót diák volt
 812 105|                   tanár.~Egy tót diák volt a többi között, s magyarul
 813 105|                lévén, sehogysem tudá, hogy a lepus-sal mit csináljon?~
 814 105|                   hogy conjugálni fogja, s a parancsoló módban ekkép
 815 105|           parancsoló módban ekkép vitte ki a dolgot:~Leporito tu, vel
 816 106|                 meg amolyan volt, hogy még a tanárok is azt mondák róla,
 817 106|             édes-örömest elereszt az ember a keze alól.~ ~
 818 107|                          Megverte gazdáját a diák, miért az oskolai igazgató
 819 107|                    igazgató szemre hivatta a tettest.~- Mit tettél? -
 820 107|                 igazgató.~- Nyakon ütöttem a gazdámat.~- Azt már tudom;
 821 107|                   tenek szólitott, - felel a diák - a miért a herkópátert
 822 107|                szólitott, - felel a diák - a miért a herkópátert is nyakon
 823 107|                     felel a diák - a miért a herkópátert is nyakon ütöm.~-
 824 107|               látván dühösen forgó szemeit a diáknak - most már elmehet
 825 108|               ünnepi szónoklatokra jött ki a vidékbe.~Mennyire lehetett
 826 108|                    el lehet gondolni; mert a legátust reggeli négy órakor
 827 108|              mentem.~Korán fölkergettek, s a házi urnak még azon parancsa
 828 108|        valamennyien menjük el meghallgatni a tegnapi legátust, mit tud?~
 829 108|               Nekem kevés kedvem volt erre a mulatságra, mert őszintén
 830 108|                 mert őszintén hittem, hogy a boldogtalan diák kudarczot
 831 108|           nyilvánossággal.~De nem használt a szó, el kellett mennünk,
 832 108|                    kellett mennünk, s épen a szószékkel szemközt helyezkedénk
 833 108|            szemközt helyezkedénk el.~Látom a legátusnak mámortól csillogó
 834 108|                   csillogó szemeit, s mint a tolvajnak büntársa a vádlottak
 835 108|                  mint a tolvajnak büntársa a vádlottak padján, ültem
 836 108|              vádlottak padján, ültem én is a székben, azon gondolattal:
 837 108|                    azon gondolattal: ha ez a szerencsétlen bevallja baját,
 838 108|                   is mutat.~Végre megindul a szószékre, sőt már ott is
 839 108|                    gondolám, midőn bevégzé a megszólitást: - Keresztény
 840 109|                   Három tanuló kikocsizott a városból; utközben egy silány
 841 109|             minthogy visszamenőben voltak, a kocsira fölvették.~Nevét
 842 109|                    hogy Péntek-nek hivják.~A péntek név azon tréfára
 843 109|                 adott nekik alkalmat, hogy a kapunál mindenik más nevet
 844 109|                mindenik más nevet vett föl a hétnek napjaiból.~- Hogy
 845 109|                  az őr.~- Kedd, - viszonzá a kérdett, a nélkül hogy az
 846 109|                Kedd, - viszonzá a kérdett, a nélkül hogy az őrnek föltünt
 847 109|                hogy az őrnek föltünt volna a dolog.~- Hogy hivják önt? -
 848 109|                   Hogy hivják önt? - kérdi a másikat.~- Szerda, - viszonzá
 849 109|              másikat.~- Szerda, - viszonzá a második, mit az őr furcsállani
 850 109|                    kezdett.~- Hát önnek mi a neve? - kérdi némi bosszusággal.~-
 851 109|        bosszusággal.~- Csütörtök, - felelt a harmadik, mire az őr már
 852 109|                kikérem magamnak! - s azzal a szerencsétlen gyalogosra
 853 109|              nézvén, kit már ugyis bántott a félelem.~- Hát téged hogy
 854 109|                       Engem uram, - mondja a jámbor, isten ugy segéljen,
 855 109|                bolonddá? - mondja az őr, - a diákoknak csak eltüröm,
 856 109|                   urak jól megajándékozták a kinszenvedett Pénteket.~ ~
 857 110|                            Meg volt tiltva a növeldebeli tanitványoknak
 858 110|                 növeldebeli tanitványoknak a dohányzás, de azért ahol
 859 110|                    mindjárt fejükbe dugták a pipaszárt, s erre leginkább
 860 110|                pipaszárt, s erre leginkább a hálótermet használták, mert
 861 110|               besugta valamelyik kis áruló a dolgot, s az igazgatónak
 862 110|                    mit tud mondani? került a sor a másodikra.~- Én tolvaj
 863 110|                  tud mondani? került a sor a másodikra.~- Én tolvaj hideget
 864 110|                       én ... én - höbögött a kis fiu - ne ... kem ...
 865 110|              sületlen kifogás az, - mondja a bosszus igazgató.~- Bocsánat! -
 866 110|                   Bocsánat! - kapott szóba a kis ügyetlen - társaim a
 867 110|                   a kis ügyetlen - társaim a java hazugságot már elkapkodták
 868 111|               Hirtelen benyitotta az ajtót a rektor, s a lármázó gyerekek
 869 111|            benyitotta az ajtót a rektor, s a lármázó gyerekek nyakrafőre
 870 111|                  rárivall:~- Ki teremtette a világot, te?~- Én nem! -
 871 111|                     te?~- Én nem! - mondja a megijedt gyerek.~- Még ezt
 872 111|                 mered mondani? - pattogott a rektor botját emelvén föl.~-
 873 111|               rektram! hát, én! - orditott a gyerek - de nem teszem többet.~ ~
 874 112|                        Fát vitt hóna alatt a diák, s minduntalan beszélgette
 875 112|                    minduntalan beszélgette a járókelőknek, hogy ne érjenek
 876 112|                érjenek hozzá; mert eltörik a hegedűjét.~Minden elővigyázat
 877 112|                       Ifiuram! - elveszett a hegedűhur.~ ~
 878 113|            szamarakat hajtott, kérdik tőle a pajkosok: ~- Hova megyen
 879 113|                    kend, szamarak anyja?~- A városba, édes fiam, - vágott
 880 114|               szerdán azt meg fogja kapni. A szükség azt kivánja, kedves
 881 114|                    magam megyek haza, hogy a pénzt vasárnap kezeimhez
 882 114|               vasárnap magam fognám átadni a szükséges ütlegeket.~ ~
 883 115|                  Pénzért kunyorált apjánál a diák, szörnyen panaszolkodván
 884 116|                         Szünnapokra menvén a diákok, megálltak egy utmelléki
 885 116|               csinos paraszt lány hozta ki a kivánt italt, s egyike a
 886 116|                   a kivánt italt, s egyike a diákoknak mondja:~- Gyönyörü
 887 116|               Gyönyörü galambom, hogy adod a csókot?~- Hogy adom? - viszont
 888 116|                 Hogy adom? - viszont kérdé a lány - böcsületes ember
 889 117|                   abban az időben csinálta a legtöbb uj szót.~- Te Miska!...
 890 117|           folytatja Kölcsey - hallom, hogy a trottoirt elnevezted - tiprattyúnak.~
 891 117|                Helmeczy elkomorodván, hogy a kifaragott szó nem talált
 892 117|             másikat, ... s ekkor született a: járda.~ ~
 893 118|                           Az öreg Helmeczy a hol csak lehetett, nagyon
 894 118|                  és mindenfélekép forgatta a dolgot, hogy hasznára essék
 895 118|        szerkesztését, s helyette én lettem a szerencsés, hogy Helmeczy
 896 118|                   nagy drágaság volt, hogy a közönséges kenyérnek darabja
 897 118|                adnék rendes kosztot, s azt a fizetésbe számolnám, s igy
 898 118|              keservesen panaszkodott, hogy a kenyér irtóztató drága;
 899 118|                 öreg igen jó asztalt tart, a mi igaz is volt; hanem a
 900 118|                   a mi igaz is volt; hanem a kenyeret igen apróra szelték.
 901 118|                    János!... József!...~Ez a szólongatás annyira ment,
 902 118|                    vigye oda Gereben urnak a kenyeret, majd vág magának
 903 118|                   majd vág magának annyit, a mennyit akar!~Helmeczy elhült;
 904 118|                akar!~Helmeczy elhült; mert a mellékételnél a kilenczedik
 905 118|               elhült; mert a mellékételnél a kilenczedik szeletet ettem
 906 119|                  Mindjárt előállt, hogy ez a gyökér, ez meg ragaszték.~
 907 119|                  gyökér, ez meg ragaszték.~A többek közt arról volt szó,
 908 119|                   volt szó, hogy mit adnak a szinházban? s az asszony
 909 119|          szinházban? s az asszony elvétvén a szót, e helyett: a királyné
 910 119|                elvétvén a szót, e helyett: a királyné csatárai, azt mondja:
 911 119|             királyné csatárai, azt mondja: a királyné csajtárai.~Dühödten
 912 119|                  öreg, és volt mit hallani a szószármaztatásról; elkezdé
 913 119|                kaphatni krumpli-kenyeret."~A legközelebbi ujdonságban
 914 119|                  mennyire halad fővárosunk a magyarságban, ime már krumplikenyeret
 915 119|              mindenesetre magyar szó: krum a gyökér, pli a ragaszték.~
 916 119|                    szó: krum a gyökér, pli a ragaszték.~Az öreg ugy megharagudott,
 917 119|              elhitetni, hogy nem őt, hanem a czimirat készitőjét akartam
 918 120|                                   Helmeczy a Trattner-Károlyi házban
 919 120|                    az én időmben épiték rá a harmadik emeletet. Károlyinak
 920 120|                    emeletet. Károlyinak az a kényelme volt, hogy a Jelenkorban
 921 120|                   az a kényelme volt, hogy a Jelenkorban mindig kész
 922 120|             állásokról egy darab kis tégla a lábujjára esett.~Nagyot
 923 120|                   az öreg, s minthogy épen a lába előtt volt egy egész
 924 120|                    mely kicsiny hija, hogy a spectábilist agyon nem vágta.~
 925 120|                ujdonságban, csakhogy ennek a szedő itta meg a levét;
 926 120|            csakhogy ennek a szedő itta meg a levét; mert Károlyi fölkapja
 927 120|               levét; mert Károlyi fölkapja a még szét nem szedett betücsomót,
 928 120|                 nem szedett betücsomót, és a szedő fejéhez vágta, mert
 929 121|               valamiről előbb ne szóljanak a naplóirók, mint a dolog
 930 121|                szóljanak a naplóirók, mint a dolog megtörténik; mert
 931 121|           elfeledvén szinházba menni, csak a czédulát nézte, s látván,
 932 121|                   nem énekelt, hogy szinte a "Párisi naplopó"-t adták.~
 933 121|                  naplopó"-t adták.~Azonban a minek meg kellett történni,
 934 121|                   lévén naplóiró, minthogy a lap kétszer jelent meg hetenkint,
 935 121|                 irtózatosan esik az eső, - a kész lapot beviszik Helmeczynek,
 936 121|                véletlenségből nem nézte át a lapot. Olvasni kezdi a naplót:~"
 937 121|                  át a lapot. Olvasni kezdi a naplót:~"Százegy ágyudurranás
 938 121|                  ágyudurranás ébreszté föl a főváros lakóit."~- János, -
 939 121|            hallottál ma ágyuzni?~- Hallott a teins ur? kérdi vissza amaz.~-
 940 121|               pedig hajnal óta kinn voltam a lapokat kihordani.~Esett
 941 121|                  eső annyira, hogy majdnem a várfalat lemosta, és Helmeczynek
 942 122|                   Kazinczy Gáborral jövünk a császárfürdőből; midőn a
 943 122|                   a császárfürdőből; midőn a kiszállónál elválnánk, mellém
 944 122|               mondja ő.~- Az! - válaszolék a tekintetes urnak, ki még
 945 123|                   mint én.~György elkisért a gőzhajóig, s utközben mondja:~-
 946 124|              tintába nem igen került, mint a következő történet.~Frankenburggal
 947 124|               közben megállapodván, néztük a lánczhidat, mely körül egy
 948 124|                    hamar fölfujjanak, mint a hólyagot, s legkivált a
 949 124|                    a hólyagot, s legkivált a lánczhid volt azon tárgy,
 950 124|                 Ezen időben hozzájárult az a körülmény, hogy hosszabb
 951 124|              láthatott az ember munkást, s a napisajtó is bár mennyire
 952 124|               férni.~Bezzeg el is találtuk a bibit.~- Meg kell őket róni,
 953 124|                 hanem fogjunk rájuk olyat, a mit magunk sem hiszünk, -
 954 124|                  most már kételkedik, hogy a budapesti hid sikerüljön, -
 955 124|              sikerüljön, - ezért nem halad a munka.~Mindketten az a jó
 956 124|               halad a munka.~Mindketten az a jó vér vagyunk, hogy egy
 957 124|             akármiért; akkép lett, hogy ez a kacsa az Életképek legközelebb
 958 124|                eresztének föl; - igy közlé a Pressburger Pannonia a dolgot,
 959 124|               közlé a Pressburger Pannonia a dolgot, de kivált az Ungar,
 960 124|            hazudott; hozzá toldván, hogy ő a legbizonyosabb kutforrások
 961 124|                   Erre aztán megszólamlott a lánczhid, és a Budapesti
 962 124|               megszólamlott a lánczhid, és a Budapesti Híradóban egy
 963 124|               ellen, mely hazugságának még a biztos kutforrás tekintélyét
 964 124|                     hogy miért nem látszik a munka; azaz: a pesti oszlop
 965 124|                 nem látszik a munka; azaz: a pesti oszlop vizszinig készülvén
 966 124|                vizszinig készülvén már el, a budai oszlopnak még csak
 967 124|            sincsenek készen. S ha már most a pestit elkészítik, mig a
 968 124|                   a pestit elkészítik, mig a budai fölépül, addig a pestibe
 969 124|                 mig a budai fölépül, addig a pestibe fektetett tőke egészen
 970 124|              nélkül hever; tehát megvárják a budai oszlop fölemelkedését,
 971 124|                ekkor egyszerre készül mind a kettő.~Ez aztán helyes ok
 972 124|               Warheiten.~De még nincs vége a tréfának.~A vita után közvetlen
 973 124|                 még nincs vége a tréfának.~A vita után közvetlen Füredre
 974 124|                közvetlen Füredre mentem, s a mint este az étteremben
 975 124|                   bolonddá tesz bennünket.~A másik nem tudott ellenmondani,
 976 124|                   már mikép hordják el azt a sok követ, a mit hiába a
 977 124|                hordják el azt a sok követ, a mit hiába a Dunába épitettek?~-
 978 124|                   a sok követ, a mit hiába a Dunába épitettek?~- Szabad
 979 124|                   miféle kövek azok?~- Na, a lánczhid-oszlopok! - kiálta
 980 124|            lánczhid-oszlopok! - kiálta föl a beszélő.~- S miért kellene
 981 124|                 erőlködék az öreg - én ezt a legjobb kutforrásból tudom,
 982 124|                   itt is; azért félben áll a munka.~- Talán ujságból
 983 124|                  én azokkal az ujságokkal, a mit tele irnak hazugsággal
 984 124|                Nagyot néz az öreg.~- S ezt a dolgot, melyről beszélni
 985 124|                   megenged spectábilis, ha a magam hazugságát legalább
 986 125|                     Czenzurázott már félig a jurátus, csak az irásbeli
 987 125|                 rémítő kinosan esett, mert a föladott tárgy annyira bonyolódott
 988 125|                    rövidebben véget vessen a dolognak, ráirta:~- A felek
 989 125|               vessen a dolognak, ráirta:~- A felek kiegyeztek.~Ez ugyan
 990 125|             rosszul volt kigondolva, hanem a boldogtalan elfecsegte a
 991 125|                   a boldogtalan elfecsegte a pajtások között, és még
 992 125|                  között, és még igen korán a perszonális fülébe jutott.~
 993 125|                       ő meg tehát azt irta a jurátus iratára:~- Minthogy
 994 125|                jurátus iratára:~- Minthogy a felek kiegyeztek, prókátorra
 995 126|               rendesen, néha hármat is.~Ha a falubeli elöljáróság valami
 996 126|                  állt, mig az illetők csak a tornácon állhattak.~Bevégezvén
 997 126|             állhattak.~Bevégezvén ilyenkor a hivatalos beszédet, mint
 998 127|               becsületet hozzon neki haza.~A gyerek mindenkép vigyázott
 999 127|            szekrényt és minden ágybelijét.~A mint az udvarra ért, kijött
1000 127|              kijött az öreg, s midőn látná a szekrényt és ágyruhát, kérdi