Par.

1001 127|              Ruháim és ágynemüim, - mondja a gyerek.~- Hát ilyen, meg
1002 127|                 egyik sem gyalázta meg ugy a familiát, hogy a ruháját
1003 127|                   meg ugy a familiát, hogy a ruháját vagy az ágybeliét
1004 128|               Kapitány uram! - szólitá meg a czigány épen a legnagyobb
1005 128|                 szólitá meg a czigány épen a legnagyobb ágyutüzben -
1006 128|                     Mit akarsz vele? kérdi a kapitány.~- Nagyon seretnik
1007 129|                 nágy uram, jó urám! mondja a czigány.~- Dejsz czigány -
1008 129|                       Dejsz czigány - volt a felelet - nagy szeme van
1009 129|                   felelet - nagy szeme van a szalmának.~- A mi seme volt
1010 129|                   szeme van a szalmának.~- A mi seme volt nágy urám -
1011 130|                    Henyélésben kapta az ur a kaszásokat.~- Na, gazemberek; -
1012 130|                    dolgoztok, hanem melyik a leglustább közőletek? annak
1013 130|                aztán, - nem csusztatná ide a zsebembe azst a husast? -
1014 130|             csusztatná ide a zsebembe azst a husast? - restellek fíkelni.~
1015 130|                restellek fíkelni.~Azé lett a huszas.~ ~
1016 131|                            Házasodni akart a czigány, de a móringlevélen
1017 131|              Házasodni akart a czigány, de a móringlevélen sehogysem
1018 131|                    tudtak megegyezni, mert a leány apja ötszáz forintot
1019 131|                 apja ötszáz forintot kért, a vőlegény pedig öt forint
1020 131|                 lealkudni. Utóbb azt kérdi a leány apjától:~- Hát azstán,
1021 132|                                 Megcsipték a czigányt a lóvásárban, épen
1022 132|                      Megcsipték a czigányt a lóvásárban, épen midőn a
1023 132|                   a lóvásárban, épen midőn a lopott ló hátán nyargalászott~-
1024 132|                 nyargalászott~- Loptad azt a lovat czigány, kiáltja rá,
1025 132|             czigány, kiáltja rá, megfogván a lovat.~- Micsoda? ... lármázott
1026 132|                     Micsoda? ... lármázott a czigány ... lopott ló ...
1027 132|                idehozsom hajánál fogva azt a gazembert, a kitül vettem.~
1028 132|             hajánál fogva azt a gazembert, a kitül vettem.~Ezzel utnak
1029 132|              vettem.~Ezzel utnak indult, s a bámész nép még most is várja,
1030 132|                    még most is várja, hogy a czigány hajánál fogva vezeti
1031 132|              hajánál fogva vezeti ide azt, a kitől vette.~Csakhogy elmehetett.~ ~
1032 133|                   nagy vizhez érvén, kérdi a urakat:~- Tudnak azs urak
1033 133|                    ugy se báj, nyugvék meg a czigány, s neki hajt a viznek.~
1034 133|                 meg a czigány, s neki hajt a viznek.~Nagy szerencse,
1035 133|               viznek.~Nagy szerencse, hogy a vizbe nem fultak ... s midőn
1036 133|                        s midőn nagy kinnal a vizparton voltak, lármázott
1037 133|                vizparton voltak, lármázott a két ur:~- Gazember, miért
1038 133|                     miért vittél bennünket a viznek?~- His azst mondták
1039 133|                    azst hallottam - mondja a czigány - hogy diáksóval
1040 134|                   Valami urnak megtetszett a czigánynak a pofája rá akarta
1041 134|                   megtetszett a czigánynak a pofája rá akarta beszélni
1042 134|                  pofája rá akarta beszélni a czigányt, hogy hagyja magát
1043 134|            nagyságos ur, - védelmezé magát a czigány.~- Hát láttál már
1044 134|                    akastufárú? - mondja rá a czigány.~ ~
1045 135|                                      Huzta a czigány a nótát a verbungnak,
1046 135|                            Huzta a czigány a nótát a verbungnak, s a
1047 135|                    Huzta a czigány a nótát a verbungnak, s a mint egy
1048 135|                    a nótát a verbungnak, s a mint egy ur hallgatná, oda
1049 135|                      Milyen nótát huzszsak a nagyságos urnak?~- Olyant -
1050 135|                    Olyant - mondja az ur - a melyiktől magad is katonának
1051 135|                   Olyant nem tud, - mondja a czimbalmos.~ ~
1052 136|                  uton mászkált rossz lován a czigány, - szemközt jő vele
1053 136|                vele egy négylovas hintó, s a legharsányabb hangon kiabál
1054 136|        legharsányabb hangon kiabál feléjük a czigány:~- Térjenek ki azs
1055 136|                  mert ugy járnak, mint azs a másik.~Kitér nagy bajjal
1056 136|                   másik.~Kitér nagy bajjal a hintó, tudniillik veszedelmet
1057 136|           tudniillik veszedelmet gyanitván a kocsis, hanem midőn a czigányt
1058 136|            gyanitván a kocsis, hanem midőn a czigányt ugyanazon az uton
1059 136|                   látná, kérdi tőle:~- Hát a másik hogyan járt?~- Csak
1060 136|                  járt?~- Csak ugy - mondja a czigány, hogy nem tért ki,
1061 137|                         Vasmegyében valaha a megye a szertekóborló czigányokat
1062 137|                 Vasmegyében valaha a megye a szertekóborló czigányokat
1063 137|                  végett.~Egy ilyen telepen a megyei mérnök kora márcziusban,
1064 137|                kora márcziusban, mikor még a varjuk seregesen járnak,
1065 137|                seregesen járnak, méregette a földet a czigányoknak. Mérés
1066 137|                 járnak, méregette a földet a czigányoknak. Mérés közben
1067 137|              megszólamlik az egyik czigány a varjukra mutatva:~- Nagyságos
1068 137|                  Varjuk, felelt egykedvüen a mérnök.~- Nem gálámbok azsok?
1069 137|              galamb?~- De nem ám, nevetett a mérnök.~- No akkor, czigányból
1070 137|           czigányból sem lesen ám párást. ~A minthogy igaz is lett; mert
1071 138|                                     Eljött a katonaállitás, a czigányoknak
1072 138|                    Eljött a katonaállitás, a czigányoknak halálos ellensége,
1073 138|                 akarva-nemakarva megjelent a falu házán, hol a főbiró
1074 138|                megjelent a falu házán, hol a főbiró kérdi tőle.~- Hány
1075 138|            megmondjam, nagyságus vármigye, a kik a temetíben vannak.~-
1076 138|                  nagyságus vármigye, a kik a temetíben vannak.~- Azokat
1077 138|                  Azokat elengedjük, mondja a főbiró.~- Na hála isten, -
1078 138|                     Na hála isten, - örüle a czigány - akkor csak egy
1079 138|                  csak egy fiam van, mondja a kópé; mert a többit korán
1080 138|                   van, mondja a kópé; mert a többit korán reggel mind
1081 138|                   többit korán reggel mind a temetőbe küldte.~ ~
1082 139|                    Nagyon mentegette magát a czigány a lólopásból, elbeszélte
1083 139|                 mentegette magát a czigány a lólopásból, elbeszélte tudniillik,
1084 139|                elbeszélte tudniillik, hogy a mint egy szük vágáson akarna
1085 139|                   keresztül feküdt egy ló, a feje felé akart menni, de
1086 139|                    menni, de ott harapott; a farka felé került, ott meg
1087 139|               azért át akarta lépni, hanem a mint félig átlépné, fölugrik
1088 139|                    félig átlépné, fölugrik a ló, s elkapta a czigányt.~
1089 139|                   fölugrik a ló, s elkapta a czigányt.~Már hogy a tekintetes
1090 139|               elkapta a czigányt.~Már hogy a tekintetes törvényszék mennyit
1091 139|                 hanem annyi igaz, hogy nem a lovat verték meg, hanem
1092 139|                    lovat verték meg, hanem a czigányt.~ ~
1093 140|                                     Vétett a czigány, s minthogy otthon
1094 140|                 egy csutora bort, hogy azt a főbiróhoz vigye el.~Meg
1095 140|                  el.~Meg volt azonban irva a levélben, hogy a levelet
1096 140|              azonban irva a levélben, hogy a levelet vivő az, akit meg
1097 140|                     akit meg kell veretni, a bor pedig azé a hajdué lesz,
1098 140|                   veretni, a bor pedig azé a hajdué lesz, aki veri.~Élt
1099 140|                 hajdué lesz, aki veri.~Élt a gyanúval a czigány, s a
1100 140|                   aki veri.~Élt a gyanúval a czigány, s a mint a főbiróhoz
1101 140|                    a gyanúval a czigány, s a mint a főbiróhoz közelednék,
1102 140|               gyanúval a czigány, s a mint a főbiróhoz közelednék, megkinál
1103 140|                megkinál egy fiatal legényt a csutora borral, csak vigye
1104 140|              csutora borral, csak vigye be a levelet a főbiróhoz, mert
1105 140|                    csak vigye be a levelet a főbiróhoz, mert ő a főbiró
1106 140|                levelet a főbiróhoz, mert ő a főbiró kutyáitól nagyon
1107 140|               főbiró kutyáitól nagyon fél.~A legény átveszi a levelet
1108 140|               nagyon fél.~A legény átveszi a levelet a borral, a czigány
1109 140|                   legény átveszi a levelet a borral, a czigány pedig
1110 140|                átveszi a levelet a borral, a czigány pedig a templom
1111 140|                    borral, a czigány pedig a templom oldalából hallgatta,
1112 140|                 oldalából hallgatta, mikor a legényt a borárában jól
1113 140|                 hallgatta, mikor a legényt a borárában jól elfenekelték.~ ~
1114 141|                            Kipublikáltatta a nemes vármegye, hogy ezután
1115 141|                   ezután meghagyatik, hogy a kóborló czigányok nem meztelenül,
1116 141|            posztóruhában járjanak.~Megvolt a publikáció, a czigánysereg
1117 141|            járjanak.~Megvolt a publikáció, a czigánysereg szétment, csak
1118 141|                  te mit bámészkodol? kérdi a főbiró.~- Már csak azst
1119 141|                   azst gondoltam, - mondja a czigány - hogy valakinek
1120 141|                    valakinek el kell vinni a postót.~ ~
1121 142|                                 Megharapta a czigányt a mester kutyája,
1122 142|                      Megharapta a czigányt a mester kutyája, a miért
1123 142|                 czigányt a mester kutyája, a miért a czigány a vasvillával
1124 142|                    mester kutyája, a miért a czigány a vasvillával jól
1125 142|                 kutyája, a miért a czigány a vasvillával jól megszurkálta
1126 142|                 Hát te gazember - riadt rá a biró - nem tudtad inkább
1127 142|                   biró - nem tudtad inkább a villa nyelével ütni azt
1128 142|                    villa nyelével ütni azt a kutyát?~- Igen ám, biró
1129 142|                Igen ám, biró uram - ha azs a kutya is a farkával akart
1130 142|                   uram - ha azs a kutya is a farkával akart volna harapni.~ ~
1131 143|                                     Elment a czigány a tömeggondnokhoz
1132 143|                           Elment a czigány a tömeggondnokhoz egy kötelezvénnyel,
1133 143|          kötelezvénnyel, kérvén alázatosan a nagyságos urat, mondaná
1134 143|                    Fungum, - mondja diákul a teins ur.~- Na! - vigasztalódék
1135 143|                  ur.~- Na! - vigasztalódék a czigány - azs is csak jobb,
1136 143|                     azs is csak jobb, mint a semmi, - fele legyen az
1137 144|                                 Okoskodott a czigány, hogy a negyven
1138 144|                 Okoskodott a czigány, hogy a negyven napi böjtöt miként
1139 144|            keresztül legelni. Elment tehát a plébánoshoz, engedné el
1140 144|         plébánoshoz, engedné el neki felét a böjtnek.~- Hála istennek -
1141 144|                     Hála istennek - mondja a czigány, mikor az engedelmet
1142 144|                engedelmet megkapta - felit a plébános ur engedte el,
1143 144|                   ur engedte el, felit meg a káplán.~ ~
1144 145|                   meg valaki:~- Megdöglött a süldő, koma!~- Annak deglik -
1145 145|                 kinek van! - felel büszkén a czigány.~Később, midőn a
1146 145|                   a czigány.~Később, midőn a másiknak is csak a fülével
1147 145|                   midőn a másiknak is csak a fülével számolt be a kanász,
1148 145|                  csak a fülével számolt be a kanász, hidegvérrel igy
1149 145|              kanász, hidegvérrel igy szóla a megbukott czigány:~- Se
1150 145|                       Se baj! ... megszünt a deg.~ ~
1151 146|                                            A szolgabiró egy bizonyos
1152 146|               bizonyos csíny elkövetéséért a faluban lakó Peti czigányt
1153 146|                   akará veretni. Midőn már a derest kihuzatták vele,
1154 146|                 derest kihuzatták vele, és a hajduk mellé állottak, kéré
1155 146|                hajduk mellé állottak, kéré a czigány a hajdukat, hadd
1156 146|                   állottak, kéré a czigány a hajdukat, hadd beszélne
1157 146|                  hajdukat, hadd beszélne ő a szolgabiró urral. A hajduk
1158 146|             beszélne ő a szolgabiró urral. A hajduk megengedték neki.~
1159 146|              megengedték neki.~Rimánkodott a czigány a szolgabirónak,
1160 146|                neki.~Rimánkodott a czigány a szolgabirónak, hogy engedjen
1161 146|            engedjen meg neki. Miután látta a czigány, hogy minden kérése
1162 146|                  hasztalan, csak azt kérte a szolgabirótól: hogy engedné
1163 146|                 engedné meg neki azt, hogy a helyet ő választhassa meg,
1164 146|                 helyet ő választhassa meg, a hol megverik.~Engede a szolgabiró
1165 146|                     a hol megverik.~Engede a szolgabiró a czigány kérésének,
1166 146|              megverik.~Engede a szolgabiró a czigány kérésének, és a
1167 146|                    a czigány kérésének, és a deres alá feküdt.~ ~
1168 147|                                    Elakadt a szegény ember az utközépen, -
1169 147|                Bátyám! - de rossz ember ez a kend lova.~ ~
1170 148|                  mondja:~- Ej, ej, - aztán a tudósok is megeszik a mézet?~-
1171 148|                aztán a tudósok is megeszik a mézet?~- Furcsa! - viszonzá
1172 148|                mézet?~- Furcsa! - viszonzá a tudós - tehát azt hiszi
1173 148|               hiszi az ur, hogy az uristen a mézet csak a bolondok számára
1174 148|                    az uristen a mézet csak a bolondok számára teremtette?~ ~
1175 149|                                 Hasztalan, a kaputos emberrel is csak
1176 149|           elöljáróban maga helyett elküldé a mondott szállásra, és hogy
1177 149|               egész becsülettel legyen meg a dolog, a koncipista helyett
1178 149|            becsülettel legyen meg a dolog, a koncipista helyett oda irá: ~"
1179 150|                      Mivel tartozom? kérdi a paraszt a városi borbélyt,
1180 150|                  tartozom? kérdi a paraszt a városi borbélyt, kivel a
1181 150|                   a városi borbélyt, kivel a fogát huzatta ki.~- Egy
1182 150|                  váltó forinttal, válaszol a borbély.~- Ejnye uram, ez
1183 150|                 mindjárt kirántotta, pedig a mi kovácsunk otthon hajnaltól
1184 150|            hajnaltól délig huzkodott végig a mühelyben a fogamnál fogva,
1185 150|                huzkodott végig a mühelyben a fogamnál fogva, mégsem fizettem
1186 151|                   ezzel az emberrel? kérdi a főorvos a borbélyt, kinek
1187 151|                  emberrel? kérdi a főorvos a borbélyt, kinek a körmei
1188 151|                  főorvos a borbélyt, kinek a körmei között adta ki lelkét
1189 151|                  beteg.~- Uram - válaszolt a borbély - én megnyirtam
1190 151|             kihuztam, eret vágtam rajta... a mit én tudtam, mindent megpróbáltam,
1191 152|                                            A somogyi ember egy nagy vadászat
1192 154|                                            A kisasszonynak azt tanácslom;
1193 154|               orvos egy agg kisasszonynak.~A kisasszony jó alkalmat látván,
1194 155|                               Sokáig nézte a falusi atyafi a városi szinházban
1195 155|               Sokáig nézte a falusi atyafi a városi szinházban előadott
1196 155|                 kérdi tőle, miként tetszik a darab?~- Jó, jó - mondja -
1197 155|                   hadd jőne már egyszer az a medve.~ ~
1198 156|                                            A medvéről eszembe jut, hogy
1199 156|                 jut, hogy mikor Nyári volt a szinház-igazgató, valami
1200 157|                   évben tovább éljen, mint a tavaliban.~ ~
1201 158|          meglehetős szerencsével vitte ezt a mesterséget, de utóbb saját
1202 158|                Egyszer tudniillik elküldik a gyereket egy uj bankóval
1203 158|                   gyereket egy uj bankóval a boltba, hogy ott váltsa
1204 158|                    váltsa föl.~- Nem jó ez a bankó te gyerek, mondja
1205 158|                    bankó te gyerek, mondja a boltos.~- Már hogy ne volna
1206 158|                 hogy ne volna jó! - mondja a gyerek, hisz édes apám csinálta.~ ~
1207 159|                    fölséges ital ez? kérdi a vendéglős vendégétől.~-
1208 159|                   Meg kell vallani, mondja a vendég - hogy a bennelevő
1209 159|                     mondja a vendég - hogy a bennelevő viz fölötte jó,
1210 160|                  egykor G. városához közel a töltésen későn éjjel eltörvén
1211 160|              töltésen későn éjjel eltörvén a fuvaros kocsinak kereke,
1212 160|                volt utját gyalog folytatni a városba.~Meg is indult a
1213 160|                   a városba.~Meg is indult a sártenger hosszában, annyit -
1214 160|                  érő ragadós sárba süppedt a lába, s a mint nagy kinnal
1215 160|                    sárba süppedt a lába, s a mint nagy kinnal kihuzza,
1216 160|                kihuzza, végkép átnedvesült a láb.~Persze, hogy a sárczipő
1217 160|            átnedvesült a láb.~Persze, hogy a sárczipő benn maradt, gondolá
1218 160|                      miért czipelné hazáig a másik sárczipőt is, - azt
1219 160|                   menvén, kimosatja lábait a sárból, s majd a guta üti
1220 160|                    lábait a sárból, s majd a guta üti meg, mikor észreveszi,
1221 160|                     mikor észreveszi, hogy a másik sárczipő megvan.~Igy
1222 161|            végeztük, mondja az ember, mire a müvész bosszusan utasitotta
1223 161|               Azonban ujra jel adatik, - s a müvész lelkesülten nyul
1224 161|                    müvész lelkesülten nyul a billentyükhöz, csakhogy
1225 162|                              Nagy pénteken a passiót választott emberek
1226 163|                mondja egy csapszéki vendég a korcsmáros fiának - de zavaros
1227 163|             korcsmáros fiának - de zavaros a borotok.~- Tudja, bácsi,
1228 163|                  mért olyan zavaros? kérdi a gyerek.~- Nem tudom fiam.~-
1229 163|                gyerek.~- Nem tudom fiam.~- A biz azért olyan - okoskodék
1230 163|                    azért olyan - okoskodék a fiu, - mert édesapám ma
1231 163|                       mert édesapám ma nem a kutból töltötte föl a hordót,
1232 163|                  nem a kutból töltötte föl a hordót, hanem - a folyóból.~ ~
1233 163|             töltötte föl a hordót, hanem - a folyóból.~ ~
1234 164|                                Nagyon sirt a zsidógyerek, azért részvevőn
1235 164|         zsidógyerek, azért részvevőn kérdé a másik zsidó, hogy mért sir?~
1236 164|                  Keservesen panaszolá erre a gyerek, hogy a rabinus azt
1237 164|              panaszolá erre a gyerek, hogy a rabinus azt prédikálta: "
1238 164|                 leszel."~- Szamár - mondja a vigasztaló - ha por voltál
1239 166|                    Vizivó vendégétől kérdi a kocsmáros:~- Mért iszik
1240 167|                történt azzal, meg azokkal, a kikkel megtörténtette e
1241 167|                  Véletlenül belekeveredett a történetbe egy házmester
1242 167|                    egy házmester is, kinek a mi jó barátunk egy ezüst
1243 167|                 esztendő számát is valahol a huszasos világban tessék
1244 167|       ezüsthuszassal volt adós jó barátunk a kapusnak, ki rettenetes
1245 167|                   haza; mert ő kelmének az a szokása volt, hogy háromnegyed
1246 167|            kilenczre már otthon volt, hogy a kaput nyitva lelje, vagy
1247 167|                tizenkét óra felé lehetett, a házmester csak egyik fülére
1248 167|              fülére aludt, s ime megrándul a csengetyű, mire nagy örömmel
1249 167|                mire nagy örömmel ugrik föl a házmester, mert a mint mondja:~-
1250 167|                ugrik föl a házmester, mert a mint mondja:~- Er ist schon
1251 167|                   Én csak azt mondom, hogy a mi barátunk volt.~- Sans
1252 167|                    gnädiger Herr? - mondja a kapus.~- Én, én, - lármázott
1253 167|             lármázott emez, csak nyissa ki a kaput, mert megvesz az isten
1254 167|                   eressz be, ... törjék ki a nyakad.~- Ender vül i main
1255 167|                   ha bemegyek, - okoskodék a külső.~- Steckens mir unter
1256 167|                  draust'n! - bölcselkedett a kapus.~Mit tehetett egyebet,
1257 167|                 huszasát nagy keserűséggel a kapu alatt bedugja; mire
1258 167|                    reverencziával kinyitja a kapus, meghajtván magát:~-
1259 167|        Korschamadiener, - hajtja meg magát a jámbor, hanem a mi barátunk
1260 167|                  meg magát a jámbor, hanem a mi barátunk vállon kapja
1261 167|                   kapja ő kelmét, s kiveti a fagyra, a kaput pedig bezárja:~-
1262 167|                 kelmét, s kiveti a fagyra, a kaput pedig bezárja:~- Most
1263 167|                   Most meg én akarom, hogy a huszast dugd be a kapu alatt,
1264 167|                     hogy a huszast dugd be a kapu alatt, mert a Jehova
1265 167|                 dugd be a kapu alatt, mert a Jehova tudja, hogy a milyen
1266 167|                  mert a Jehova tudja, hogy a milyen pőrén állsz ott kinn,
1267 167|               fráter.~Az is okoskodott, de a mi barátunk jól tudta szerepét,
1268 167|                  addig be nem ereszté, mig a kapu alatt a huszast vissza
1269 167|                  ereszté, mig a kapu alatt a huszast vissza nem kapta.~ ~
1270 168|              sokáig az öreg M..., kinek az a jó patriarchalis szokása
1271 168|           patriarchalis szokása volt, hogy a mely szürös ember bement
1272 168|                   mely szürös ember bement a vármegye házára, azt sem
1273 168|                Orditva kel föl egy paraszt a deresről, és olyan jajgatást
1274 168|                 jajgatást vitt végbe, hogy a megyebeli urak egyike rákiált:~-
1275 168|             megvertek.~- Szja! igy jár az, a ki a jó uton nem jár, -
1276 168|                     Szja! igy jár az, a ki a jó uton nem jár, - okoskodék
1277 168|                uram, ártatlan vagyok, mint a ma született gyerek.~- Hát
1278 168|                     Hát hogyan került kend a vármegye házához?~- Bizonyságnak
1279 168|                    huszonötöt veretett rám a várnagy ur.~Most már érthető
1280 168|                  ur.~Most már érthető volt a dolog.~ ~
1281 169|                  akit lehetett, megtréfált a maga módja szerint.~Egy
1282 169|                este sokáig elültek az urak a "Zöldfánál"; mert K... jó
1283 169|                    tréfára halmozott. Volt a társaságban egy öregebb
1284 169|                    kisérem én, addig pedig a hold is feljön.~Ugy lett;
1285 169|              elmulattak, végre szétoszlott a társaság, ki-ki hazafelé
1286 169|                pedig az öregurral ment el.~A mint a nagy templom felé
1287 169|                  öregurral ment el.~A mint a nagy templom felé mennének,
1288 169|            mennének, észreveszi K..., hogy a nagy templom tornyának árnyéka
1289 169|                  megyünk keresztül?~- Hogy a patvar üsse meg - jegyzé
1290 169|            urambátyám, én tüstént átugrom, a mint hogy át is ugrotta
1291 169|                    mint hogy át is ugrotta a mérnök, biztatván az öreget,
1292 170|               udvarba, valakit keresett, s a mint körülnéz, két szemközt
1293 170|                    szemközt levő konyhában a vacsoratüzön kivül semmi
1294 170|                   nem volt.~Kiváncsiságból a lábasokba néz, s az egyik
1295 170|                 konyhán töltött káposztát, a másikban sárgarépát melegitettek.~
1296 170|                  természetesebb, hogy K... a lábasokat összecserélgette.~ ~
1297 171|                Bermüller nevü fűszeres, ki a félvárost, főleg a zsidókat
1298 171|            fűszeres, ki a félvárost, főleg a zsidókat ölte mindenféle
1299 171|                megtudta, hogy valami zsidó a nagy sorshuzásra vár; mert
1300 171|                  Valami barátjával tudatja a dolgot, az neki Bécsből
1301 171|                dolgot, az neki Bécsből azt a számot irja főnyertesnek.~
1302 171|                  számot irja főnyertesnek.~A huzás napján már leste a
1303 171|                   A huzás napján már leste a zsidó a számot, s rákövetkező
1304 171|                   napján már leste a zsidó a számot, s rákövetkező nap
1305 171|                    megmondani, melyik szám a főnyertes?~Bermüller előmutatja
1306 171|            főnyertes?~Bermüller előmutatja a levelet, s a zsidót örömében
1307 171|                    előmutatja a levelet, s a zsidót örömében majd megüti
1308 171|                zsidót örömében majd megüti a guta, mikor saját számát
1309 172|            Bermüller meglehetősen utánozta a büvészeket, s a többek közt
1310 172|                   utánozta a büvészeket, s a többek közt magam is szemtanu
1311 172|                  is szemtanu voltam, mikor a huszast a lehető legnagyobb
1312 172|                    voltam, mikor a huszast a lehető legnagyobb ügyességgel
1313 172|              lehető legnagyobb ügyességgel a tojásba lopta.~Hasznát is
1314 172|                     Hasznát is vette ennek a mesterségnek; mert egyszer
1315 172|                 mesterségnek; mert egyszer a Pápára járó tojásárulónők
1316 172|               volna, nagyon drágára tarták a tojást.~Tele van panasszal
1317 172|                 tojást.~Tele van panasszal a piaczi népség, Bermüller
1318 172|                   elment.~Utána következik a többi asszony, s mindeniktől
1319 172|            Bermüllernek, hogy hátára verik a tojást, ha közibök mer járni
1320 172|               tojást, ha közibök mer járni a piaczra.~ ~
1321 173|                    egy pásztor, s utközben a helybeli zsidóval került
1322 173|                    alku miatt, gyalog ment a vásárra.~Polgárdi fele utja
1323 173|              alkalmatlanabb volt, minthogy a nap szüntelen nyakukban
1324 173|                     Polgárdihoz nem messze a pásztor nagyon kezdé érezni,
1325 173|                lesz reá.~- Jakab! - mondja a zsidónak - nekem itt Polgárdin
1326 173|                  van, - tudod, hogy tinaim a vásárban lesznek, megadom
1327 173|              vásárban lesznek, megadom ott a pénzt mindjárt.~A zsidó
1328 173|              megadom ott a pénzt mindjárt.~A zsidó nem tagadhatta, hogy
1329 173|                 valakinek váltott az uton, a pásztor látta; de zálog
1330 173|              Sohase töprenkedjél, - mondja a pásztor - ne, itt a bundám
1331 173|                 mondja a pásztor - ne, itt a bundám addig is zálogba;
1332 173|                   annyit legalább, s ezzel a zsidó nyakába dobta a bundát,
1333 173|                ezzel a zsidó nyakába dobta a bundát, ki az öt forintot
1334 173|                   az öt forintot kiolvasta a zsebből.~A pásztor előre
1335 173|              forintot kiolvasta a zsebből.~A pásztor előre sietett, s
1336 173|               előre sietett, s Polgárdinál a kertek alá került, hogy
1337 173|                    kertek alá került, hogy a zsidót megelőzze, ami ugy
1338 173|           megelőzze, ami ugy is lett; mert a fehérvári vámnál a padon
1339 173|                    mert a fehérvári vámnál a padon várta be alkonyatkor
1340 173|                 padon várta be alkonyatkor a zsidót.~Lihegve hozta Jakab
1341 173|                zsidót.~Lihegve hozta Jakab a bundát, a pásztor pedig
1342 173|              Lihegve hozta Jakab a bundát, a pásztor pedig kivette mellényéből
1343 173|               ugyanazt az öt forintot, mit a bundára kapott.~Nagy későn
1344 173|                Nagy későn jutott az eszébe a zsidónak, hogy a pásztor
1345 173|                    eszébe a zsidónak, hogy a pásztor csak a bundát akarta
1346 173|              zsidónak, hogy a pásztor csak a bundát akarta Fehérvárig
1347 174|                  jó módú jobbágy ember, és a környéken általánosan ösmert
1348 174|                 vállalatban közösek lévén, a fizetéssel némileg elkéstek,
1349 174|                   az irodába hivatta őket.~A tiszttartó mindenkor igen
1350 174|                   ugy fölületesen emlegeté a körülményeket; mit az öreg
1351 174|               Bocsor!~- Megint tovább ment a beszéd, Bernáth érezvén
1352 174|                öreg mindeddig nem szólván, a zsidó harmadszor is meglöki:~-
1353 174|                     Ekkor azonban elhagyta a béketürés az öreget, ki
1354 174|               béketürés az öreget, ki épen a zsidó miatt jött e kellemetlenségbe, ...
1355 175|                 Haizler doktor Veszprémben a temetőben egy igen csinos
1356 175|               minthogy előre ki volt tüzve a beszentelési nap, még reggel
1357 175|                   visszakerülvén mondja:~- A ki széthányni segit, kap
1358 175|               fiaim, mondja - minthogy ezt a kápolnát én az istennek
1359 175|            épittettem és nem magamnak, hát a ti huszasotokat is: az isten
1360 176|                                 Hazudozott a bakagyerek, - öreganyja
1361 176|               öreganyja nem győzte elhinni a sok hazugságot.~- Hát még
1362 176|              egyszer megállitá kapitányunk a hajót; s alig eresztettük
1363 176|               hajót; s alig eresztettük le a vasmacskát, feljön egy tengeri
1364 176|             tengeri ember, kéri alázatosan a kapitányt, hogy huzatná
1365 176|              kapitányt, hogy huzatná odább a vasmacskát; mert épen a
1366 176|                    a vasmacskát; mert épen a konyhaajtó előtt esett le,
1367 176|               szeretne litániára menni, de a vasmacskától nem tud kijönni.~-
1368 176|              láttál?~- Máskor ismét, mikor a vasmacskát felhuztuk, egy
1369 176|           felhuztuk, egy hintót kapott föl a macska.~- Hogyan jöhetett
1370 176|                  macska.~- Hogyan jöhetett a tengerbe az a hintó? álmélkodék
1371 176|              Hogyan jöhetett a tengerbe az a hintó? álmélkodék egy a
1372 176|                    a hintó? álmélkodék egy a hallgatók közül.~- Ez biz
1373 176|                  való, mikor Fáraó népével a vörös tengeren át akart
1374 176|                   akart menni, - ott kapta a viz, és beleveszett mindene, -
1375 176|           beleveszett mindene, - okoskodék a néni, - hát még mit láttál?~
1376 176|                   láttál?~Nagyon kifogyott a hazugságból a gyerek, hogy
1377 176|                    kifogyott a hazugságból a gyerek, hogy mégis valami
1378 176|                nekem, kelt föl az öreg, ki a nagy hazudságot mind elhitte,
1379 177|                                    Győrött a piaczon diákkoromban zöld
1380 177|              paraszt ember végig kocogatja a bódékat, mi pedig kérdezzük,
1381 177|           megmondani, hogy melyikben lakik a Str...g fiskárius ur? mert
1382 177|                 mert azt mondták, hogy itt a piaczon lakik.~ ~
1383 178|                                    Nyögött a paraszt, fakó szine mutatta,
1384 178|                    baj, atyafi? kérdi tőle a kaputos.~- Baj ám, uram,
1385 178|                  Baj ám, uram, csak birjam a betegséget.~- Orvossággal
1386 178|                   az ur - csak tegyen ugy, a hogy az orvos parancsolta.~-
1387 178|                      Még tavaly beteg volt a feleségem, akkorból maradt
1388 178|                  annak akkor használt, hát a maradékot, hogy ne vesszen
1389 179|             katonának kellett volna állni.~A mit csak parasztgusztusképen
1390 179|              tesznek el ugorkát télre, igy a helybeli urak egyikétől
1391 179|             tányérral.~Elébe teszik, ... s a jóllakott kanász turkálgatott
1392 179|              jóllakott kanász turkálgatott a tálban.~- Ez sem tetszik?
1393 180|                  te, ne fakó! - szólongatá a göcseji ember gebéjét, amely
1394 180|               göcseji ember gebéjét, amely a teher alatt majd lerogyott,
1395 180|                mert hátán gazdáját is, meg a malomba szállitandó terhet
1396 180|             szállitandó terhet is czipelé.~A ló utóbb mozdulni sem akarván,
1397 180|                utóbb mozdulni sem akarván, a gazda saját vállára vette
1398 180|                  gazda saját vállára vette a zsákot, s igy biztatá nyergéből
1399 180|                    s igy biztatá nyergéből a lovat:~- Gyí te, ne fakó -
1400 180|                  te, ne fakó - üssön beléd a nyila, mégsem mozdulsz?
1401 180|                   pedig most már én viszem a zsákot, nem te.~ ~
1402 181|                    könyvet irhatnék arról, a mit te nem tudsz.~- Igazad
1403 181|                   de ha bele akarnád irni, a mit tudsz, - akkor kapna
1404 181|                    tudsz, - akkor kapna ám a világ egy ostoba munkát.~ ~
1405 182|                  azt tettem volna - mondja a másik - ugy régen ki volna
1406 182|                   ugy régen ki volna törve a nyakam.~- Hogy, hogy? csudálkozék
1407 183|                   az ur, hol csinálták ezt a magas tornyot?~ ~
1408 184|                    orrán nagyon kiviritott a borvirág, mit persze a hatalmas
1409 184|          kiviritott a borvirág, mit persze a hatalmas ivás okozott.~Barátja
1410 184|             kötelezném annak elvesztésére, a mit nagy költséggel szereztem.~ ~
1411 185|                   Én elhiszem - szól egyik a társaságból - mert előttem
1412 186|                    s többek közt azt mondá a harangöntőnek, hogy a harangnak
1413 186|                mondá a harangöntőnek, hogy a harangnak hangja igen éles,
1414 186|                   nem tesz semmit - mondja a harangöntő, - majd ha olyan
1415 187|                 söröm van pinczémben, s ez a rossz nép mindig azt issza.~-
1416 187|                 nagysád - legjobb lesz, ha a sörös hordó mellé tokajit
1417 188|               hallgatóihoz - Itáliában még a méh is akkora, mint akár
1418 188|                 képzelem - szóla közbe egy a hallgatókból, - milyen nagy
1419 188|                akkora, mint nálunk - monda a baka. ~- De hogyan fér bele
1420 188|                      De hogyan fér bele az a nagy méh? - kérdezkedék
1421 189|                mulva meglátogatja barátját a kiváncsi, ki különben ösmeretes
1422 189|             fejében nem sok van.~Csakugyan a czinege cserbenhagyta urát,
1423 189|                szállt.~- Barátom! - mondja a vendég - az én fejemre nem
1424 190|                                            A kecskeméti gyorskocsira
1425 190|            változtassák."~Egykor ugyanezen a gyorskocsin utazott egy
1426 190|              gyorskocsin utazott egy ur, s a mint délben megérkezett,
1427 190|                   délben megérkezett, beül a vendéglőbe, hol a vendégek
1428 190|                     beül a vendéglőbe, hol a vendégek látván, hogy nagyon
1429 191|                               Leczkéztette a tanitó ur a gyerekeket,
1430 191|                   Leczkéztette a tanitó ur a gyerekeket, azután pedig
1431 191|                mondja egy pofóknak - ha te a szomszéd gyerektől elvennél
1432 191|                 tennél?~- Megenném! felele a gyerek.~ ~
1433 192|               Széles karimájú kalapja volt a gyereknek; és épen nem látott
1434 192|           gyereknek; és épen nem látott ki a kalap alól; mi okból neki
1435 192|                ment egy szeles urfinak, ki a szegény gyereket nagyon
1436 192|                 kitérni, gazember - mondja a vetekedő - ha urat látsz?~-
1437 193|                     meg annyit lőtt, - sőt a legközelebbi vadászat alkalmával,
1438 194|                Igen, igen! - hagyá helyben a füllentő.~- Ha jól emlékszem,
1439 194|                    Ha jól emlékszem, Tumen a neve a várnak, mondja ismét
1440 194|                    emlékszem, Tumen a neve a várnak, mondja ismét az
1441 194|                  folyó is.~- Melynek Tiris a neve.~- Szóról szóra Tiris, -
1442 194|               Szóról szóra Tiris, - mondja a füllentő, mire ismét tovább
1443 194|                    hogy e két név épen ezt a mondatot teszi: tu mentiris (
1444 195|                              Alig jött meg a férj, s neje a legbarátságtalanabb
1445 195|                    jött meg a férj, s neje a legbarátságtalanabb szemrehányásokat
1446 195|               szemrehányásokat tette neki.~A férj szabódék:~- Édes feleségem -
1447 195|                   Mit csak? - kapott szóba a felmérgedt nő.~- Mindössze
1448 195|             illendőségből, mentegeté magát a férj.~- Illendőségből? mondja
1449 195|             Illendőségből? mondja gúnyosan a nő.~- Becsületemre, csak
1450 195|                    az asszony - ösmerem én a te illendőségedet azon időből,
1451 196|                   kis sajtot és szalonnát.~A fiu rögtön kihalászta a
1452 196|                    A fiu rögtön kihalászta a szalonnát, apjának pedig
1453 196|                mondja az öreg - mikor csak a sajtot hagytad nekem?~-
1454 196|                  nekem?~- Igen - okoskodék a fiu - válaszszon édes apám,
1455 196|                 válaszszon édes apám, hogy a sajtot megeszi-e, vagy hogy
1456 197|              irkált az iróasztalnál, midőn a fiu belépett:~- Édes apám
1457 197|                   dolgokat hallok rólad, - a helyett, hogy a könyvekbe
1458 197|                   rólad, - a helyett, hogy a könyvekbe néznél, a lányok
1459 197|                   hogy a könyvekbe néznél, a lányok szemébe kacsintgatsz.~
1460 197|                   kacsintgatsz.~Hallgatott a fiu, nem tudván tagadni
1461 197|                    fiu, nem tudván tagadni a dolgot, mit az öreg hihetőleg
1462 197|                 csak egyetlenegynek tettem a szépet, Minerva asszonynak,
1463 197|               asszony ugrott föl, mérgesen a férjhez fordulván:~- Nem
1464 198|                délután? - kérdi egyik inas a másikat.~- Nincs időm -
1465 198|              másikat.~- Nincs időm - felel a kérdett - uram, az őrnagy
1466 198|              elviszi?~- Hogyan vinné, hisz a futárnak nem szabad cakumpakkal
1467 199|                    könyvkereskedőnek, hogy a jegyzékben foglalt könyveknek
1468 199|                    minél előbb teljesitse.~A könyvárus siet a felelettel,
1469 199|               teljesitse.~A könyvárus siet a felelettel, de mikor a czimet
1470 199|                siet a felelettel, de mikor a czimet föl akarná irni,
1471 199|                    akkor veszi észre, hogy a megrendelőnek neve olyan
1472 199|                    aláirt nevet kivágta, s a czim után ragasztotta.~ ~
1473 200|              civakodott nejével, ugy, hogy a szomszédok gyakran összeszaladtak
1474 200|          szomszédok gyakran összeszaladtak a nagy lármára.~- Ejnye, ejnye,
1475 200|         szomszéduram, - ezek olyanok, mint a kártyák, egész nap ütik
1476 201|                  Hol nincs az isten? kérdi a falusi mester a kis diáktól.~-
1477 201|               isten? kérdi a falusi mester a kis diáktól.~- Az apám pinczéjében,
1478 201|                   apám pinczéjében, felele a gyerek.~- Miért?~- Mert
1479 202|                  mire valaki azt mondja:~- A ki őseivel dicsekszik, előttem
1480 202|             előttem olyannak tetszik, mint a burgonya, annak is a java
1481 202|                  mint a burgonya, annak is a java föld alatt van.~ ~
1482 204|          méltóságos asszony rögtön hivatta a kutyatanárt, hogy saját
1483 204|                adja.~- Mit kiván ön? kérdi a méltóságos asszony.~- Egy
1484 204|              aranyat.~- Ez sok! jegyzé meg a méltóságos.~- Hát azt gondolja
1485 204|             méltóságos.~- Hát azt gondolja a méltóságos asszony, - mondja
1486 205|                              Valahol falun a Szt-háromság szobrát állitották
1487 206|                   Kérdi valaki, hogy:~- Ha a tánczterem összedőlne, mikor
1488 206|                 vigalom van, - hova jutnak a megholtak.~- Bizonyosan
1489 206|                    megholtak.~- Bizonyosan a mennyországba, mert azt
1490 207|                  gonoszságát számlálta elő a biró a rabnak, kérdezvén
1491 207|           gonoszságát számlálta elő a biró a rabnak, kérdezvén őt:~-
1492 207|                  már szólnom kell - mondja a rab - tekintetes biró ur,
1493 208|                                            A "grácziák"-hoz czimzett
1494 208|               czimzett fogadóban meghalván a háziszolga, a halottjegyzékben
1495 208|                    meghalván a háziszolga, a halottjegyzékben igy jelentetett:~"
1496 208|                 halállal mult ki X. János, a Grácziák csizmatisztítója."~ ~
1497 210|                                 Hajdanában a kanczellárián fordulván
1498 210|                 fordulván meg egy paraszt, a kanczellárt mindig kanczellistának
1499 210|                   baj - mondja az atyafi - a mi nem volt, az még lehet.~ ~
1500 211|           kefekötőné kedves férjét nem rég a városon kivül levő fogadóban