1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2211
Par.
1501 211| volt talyigán haza tolni.~A város kapujánál levő vámon
1502 211| bizonyosan, - felelt az asszony.~A nyilatkozat pontosan leiraték
1503 211| nyilatkozat pontosan leiraték a nő nevével és szállásával,
1504 211| disznóhusnak beviteleért a fogyasztási adójegyet megkapta;
1505 211| hogy sötét volt ugyan, de a talyigán részeg férje feküdt.~ ~
1506 212| Holdpataky ur a bolondok házát is megnézte; -
1507 212| bolondok házát is megnézte; - a vezető előleges figyelmeztetésül
1508 212| burnóttal kinálja meg; mert ez a legdühösebbet is jó érzésben
1509 213| kellett volna tenni, - de a törvényszék előtt csak az
1510 213| tartotta.~- Mit akar kend mind a két kezével? kérdi egyik
1511 213| Tekintetes uram! - mondja a kérdett - pajtásom nem jöhetett
1512 214| földesurnak orrára szállt a légy, s bár mennyiszer elkergette,
1513 215| Két ökröt vezetett a mészáros.~- Hová mentek
1514 215| hárman? kérdi valaki.~- A negyedik mellett megyünk
1515 216| ruhadarabokat vett.~Azonban a tulajdonos megtudta, ki
1516 216| tulajdonos megtudta, ki lelte meg a pénzt: rögtön nála termett.~
1517 216| pénzt: rögtön nála termett.~A szegény ördög könyörgött,
1518 216| arany hijával vegye vissza a többit: de az embertelen
1519 216| mire emez szaladásra vette a dolgot.~Történetesen egy
1520 216| hamarább haza érhessen; a futó segiteni akarván magán,
1521 216| segiteni akarván magán, a szamár farkába kapaszkodott,
1522 216| de az erős húzás miatt a szamárnak farkát kirántotta.~
1523 216| tudjon, az első faluban a szélső háznál ki lévén támasztva
1524 216| utolérte, s addig rázta a létrát, hogy az ketté törvén,
1525 216| Végre biróhoz kerültek. A biró látván a sajátszerű
1526 216| kerültek. A biró látván a sajátszerű esetet, igy itélt:~
1527 216| első vádló száz aranyat, a második egészséges farkú
1528 216| egészséges farkú szamarat, a harmadik jó létrát kér;
1529 216| harmadik jó létrát kér; tehát a száz arany maradjon a vádlottnál
1530 216| tehát a száz arany maradjon a vádlottnál mindaddig, mig
1531 216| mindaddig, mig hija lesz. A szamarat is neki kell adni
1532 216| mindaddig, mig uj farka nő. A harmadik vádló pedig menjen
1533 216| harmadik vádló pedig menjen föl a létrára, s a vádlott rázza
1534 216| menjen föl a létrára, s a vádlott rázza mindaddig,
1535 216| vádlott rázza mindaddig, mig a vádló leesvén, a keze kitörik.~ ~
1536 216| mindaddig, mig a vádló leesvén, a keze kitörik.~ ~
1537 217| férjével, ki már megunván a lármát, azt mondja haragjában:~-
1538 217| méltó vagy! hagyott alább a férj.~- Köszönd! - mondja
1539 218| szolga szamarat vezetvén a hidhoz, a vámpénzt kérték
1540 218| szamarat vezetvén a hidhoz, a vámpénzt kérték tőle, pedig
1541 218| tőle, pedig terhet nem vitt a szamáron. A vámosok elállták
1542 218| terhet nem vitt a szamáron. A vámosok elállták utját,
1543 218| utját, és vitatták, hogy a teher nélküli szamárért
1544 218| ha terhet viszek? kérdi a szolga.~- Te nem fizetsz!~-
1545 218| mondja az erős szolga, és a szamarat nyakára vévén,
1546 218| szamarat nyakára vévén, átment a hidon vámfizetés nélkül.~ ~
1547 219| céljukat elérni; azonban a költség is elfogyott, s
1548 219| elfogyott, s kénytelenek voltak a megásott gödröt betemetni.
1549 219| Itt nyugszik 8000 ft, a kinek tetszik, ássa föl."~ ~
1550 220| Mig a talyigás aludt, talyigájából
1551 220| aludt, talyigájából ellopták a lovat.~Fölébredvén fölkiálta:~-
1552 221| Bizonyos hölgy észrevette, hogy a férje a szobalányt megölelte.~
1553 221| észrevette, hogy a férje a szobalányt megölelte.~Hogy
1554 221| vége legyen, azt mondja a hölgy a szobaleánynak:~-
1555 221| legyen, azt mondja a hölgy a szobaleánynak:~- Elmehetsz
1556 221| elvégzem én helyetted azt, a mit te akarsz.~ ~
1557 222| Megszabaditott a halál egy embert a feleségétől,
1558 222| Megszabaditott a halál egy embert a feleségétől, ki őt mindenféleképen
1559 222| külsőleg meg akarván tartani a szokást a temetésnél, keservesen
1560 222| akarván tartani a szokást a temetésnél, keservesen sirt,
1561 222| keservesen sirt, ugy, hogy a pap mindenféleképen vigasztalván,
1562 222| boldogságát feleségének, kit a mennyeknek ura magához vett.~-
1563 222| ember.~- Igen! - válaszolá a pap.~- Na, édes tisztelendő
1564 223| Valaki sokat fecsegett a szinházban, s kezeivel szüntelen
1565 223| feleli az első.~- Tartsa a száján.~ ~
1566 224| meg az oskolában, mondja a fiu, mert Pénzes Ferit és
1567 224| Garas Lajost vágatta meg a tanár.~ ~
1568 225| A hitelező megszólitá adósát,
1569 226| mert nagyon fázom, felelé a fagyos fiatalember.~ ~
1570 227| egy nagy combról rágván le a hust.~- Alig ösmer meg az
1571 227| inas az asztal alá dobván a lerágott csibelábat, - itt
1572 228| A budai csillagdába mászott
1573 228| mászott föl két urfi, s a csillagász megmutatá nekik
1574 228| csillagász megmutatá nekik a látcsőt, melylyel a váczi
1575 228| nekik a látcsőt, melylyel a váczi tornyon az órát is
1576 228| amaz - s épen akkor ütvén a budai óra - még az ütését
1577 229| pacsirta utczában lakik, hanem a három-dob utczában, aztán
1578 230| állatszeliditő; utoljára a hiénához érvén, azt mondja: -
1579 231| lehetett kednek! - mondja a fiu.~- Bizony, nem is olyan
1580 231| is olyan kötnivaló, mint a tied.~ ~
1581 232| azonban, hogy nem telik meg a pohár, vizzel akarta megszaporitani.~-
1582 233| voltak egy lábasból enni a gulyáshust.~A kocsis csak
1583 233| lábasból enni a gulyáshust.~A kocsis csak a hust szedegette,
1584 233| gulyáshust.~A kocsis csak a hust szedegette, mire az
1585 233| akarta értetni, hogy egyék a léből is, - azért mondja
1586 233| Jancsi! - megfőtt ám ennek a leve is.~- De még a husa
1587 233| ennek a leve is.~- De még a husa is! mondja a kocsis.~-
1588 233| De még a husa is! mondja a kocsis.~- Jó ám ennek a
1589 233| a kocsis.~- Jó ám ennek a leve is. ~- De még a husa
1590 233| ennek a leve is. ~- De még a husa is! válaszolá Jancsi.~-
1591 233| kérdi végre az ur.~- Nekem a husa is jó lesz, uram, válaszolt
1592 233| uram, válaszolt nyugodtan a kocsis.~ ~
1593 234| A mester inasával börtönbe
1594 234| parancsoló hangon mondja a gazda. ~- Kölyök, ruhámat
1595 234| Kölyök, ruhámat add ide, mire a gyerek vissza kiáltja:~-
1596 235| s itt bosszankodva nézte a kalappal való köszöngetést,
1597 235| köszöngetést, minthogy ez a török szokással nagyon ellenkezik.~
1598 235| megharagvék valakire, s annak a következő átkot mondta:~
1599 236| mellett.~- Vegye ki kend a pipát a szájából, mert huszonöt
1600 236| Vegye ki kend a pipát a szájából, mert huszonöt
1601 236| hanem egykedvűen megyen, mig a másik őrhöz nem ér, ki szintén
1602 236| megszólitja:~- Vegye ki kend a pipát a szájából; mert tizenkét
1603 236| Vegye ki kend a pipát a szájából; mert tizenkét
1604 237| Tüz van! - ments meg a mit menthetsz, kiált egy
1605 237| midőn észrevette, hogy a lángok már a ház födelébe
1606 237| észrevette, hogy a lángok már a ház födelébe kaptak.~A lány
1607 237| már a ház födelébe kaptak.~A lány nyakrafőre szaladt
1608 237| lány nyakrafőre szaladt a padlásra, s midőn egyetmást
1609 237| leszórt, utoljára, hogy a tüztől megmentse, még a
1610 237| a tüztől megmentse, még a tojásokat is ledobálta.~ ~
1611 238| csinos korcsmárosné volt a "szép ludhoz" czimzett fogadóban.~
1612 238| bele nem egyezett, hogy a kocsma czimét megváltoztassa. -
1613 238| asszonynak is igaza legyen, meg a férjének is, ki a régi czimét
1614 238| legyen, meg a férjének is, ki a régi czimét végkép elhagyni
1615 238| károsnak találta, ekkép tették a változást:~"A szép csaplárnéhoz"
1616 238| ekkép tették a változást:~"A szép csaplárnéhoz" előbb "
1617 239| mondá:~- Milyen furcsa az a szerelem. Midőn nőmet elvettem,
1618 240| szülőföldére utazott, hol a többek közt egy igen magas
1619 240| torony volt.~Feleségének a szép tájat megmutatandó
1620 240| jó barátjának kiséretében a toronyba ment föl.~- Emlékszel-e
1621 240| Hogyne emlékezném? - mondja a férj.~- Tudod - folytatja
1622 241| goromba szókkal illetvén a nő a férjét, végre a férj
1623 241| goromba szókkal illetvén a nő a férjét, végre a férj is
1624 241| illetvén a nő a férjét, végre a férj is kifakadt:~- Te csakugyan
1625 241| kifakadt:~- Te csakugyan a leggorombább vagy minden
1626 241| engem?~- Lásd - csudálkozék a férj - mily nehezedre esik
1627 241| én gorombaságaimat, de én a tiedet nem.~ ~
1628 242| távozáskor azonban lecsuszott a lépcsőkön.~- Jaj be rettentőn
1629 242| rettentőn sajnálom, - mondja a házi ur, hogy ennek épen
1630 242| megtörténni.~- Se baj - mondja a kárvallott - ugy is le kellett
1631 243| haszonbérlőnek répaföldjén a hivatlan vendégek nagyon
1632 244| Egykor saját gazdája is, a kocsmában iddogálván, tisztán
1633 244| szűrujjába dugott, maga pedig a padlásra feküdt föl, várván,
1634 244| mit fog csinálni Miska a pénzzel?~Miska nem sokára
1635 244| ruháját letépvén róla a jó barátok, - azonban az
1636 244| betakaródzék vele; azonban a pénznek súlya figyelmet
1637 244| S ime, pénz! még pedig a megszámlálás után kilenczvenkilencz
1638 244| kilenczvenkilencz forint, csak a századik hiányzik.~- Na,
1639 244| mondja Miska - hordja el a patvar azt az egy forintot,
1640 244| jó ez.~Lejött ezen szóra a gazda, s a pénzt visszakövetelte,
1641 244| Lejött ezen szóra a gazda, s a pénzt visszakövetelte, de
1642 244| nem tudta visszabeszélni a pénzt, bármennyit okoskodott.~
1643 244| okoskodott.~Másnap ujra kezdte a lármát a gazda; de Miskán
1644 244| Másnap ujra kezdte a lármát a gazda; de Miskán ma is csak
1645 244| fogott, mint tegnap.~- Gyere a főbiróhoz, mondja a gazda.~-
1646 244| Gyere a főbiróhoz, mondja a gazda.~- Mennék ám - szól
1647 244| le nem tépték volna rólam a ruhát.~- Az még nem baj -
1648 244| Az még nem baj - beszéli a gazda, - van nekem, huzd
1649 244| van nekem, huzd föl azt, s a mint monda a gazda, hozott
1650 244| föl azt, s a mint monda a gazda, hozott ki ruhát.~
1651 244| hozott ki ruhát.~Elmentek.~A vád elmondása után kérdi
1652 244| vád elmondása után kérdi a biró Miskát, hogy igaz-e
1653 244| biró Miskát, hogy igaz-e a vád?~- Nem igaz az, tekintetes
1654 244| kit már akkor is kilel a hideg, hogyha másét látja; -
1655 244| sőt hogy jobban higgye a tekintetes ur, még az is
1656 244| belőle, hogy azt mondja, hogy a rajtamvaló is az övé.~-
1657 244| kiálta kétségbeesetten a gazda.~- Mondtam ugy-e?
1658 245| vizsláikat is magukkal vivék.~A harmadiknál épen villanyozógép
1659 245| gondolatra jöttek, hogy a kutyáknak villanyütéseket
1660 245| villanyütéseket adjanak; a mi megis történt.~A kutyák
1661 245| adjanak; a mi megis történt.~A kutyák az érzékeny ütés
1662 245| gyanakodának, s minthogy a villanyütés sürűbben jött,
1663 246| nem fogadunk el, mondja a főbiró.~- Miért nem? kérdi
1664 246| nem él három hónapig, hát a háborúban mit csinálnak
1665 246| épen odavaló, - mondja a paraszt - agyonlőni ez is
1666 247| parókája! - ezzel odakap a fejéhez s az öreg ur parókáját
1667 248| apának, ne házasítsa még meg a fiát, hisz még nagyon fiatal:
1668 249| Megrugta a kocsist a ló, - bosszusan
1669 249| Megrugta a kocsist a ló, - bosszusan mondja a
1670 249| a ló, - bosszusan mondja a kocsis:~- Ez az átkozott
1671 250| Sok olyannal dicsekszik a méltóságos urfi, mije a
1672 250| a méltóságos urfi, mije a a szegény koldusnak is van,
1673 250| méltóságos urfi, mije a a szegény koldusnak is van,
1674 251| megharagudott egyik lakójára, ki a házbért nem fizette, s utóbb
1675 252| Igen, igen, - viszonzá a fiatalember - magam is azt
1676 253| hogy az urát minduntalan a pad alá kergeti, pedig a
1677 253| a pad alá kergeti, pedig a férfi az asszonynak a feje.~-
1678 253| pedig a férfi az asszonynak a feje.~- Hát kinek mi köze
1679 253| patvarkodott az asszony - ha én a fejemet a falhoz verem is?~ ~
1680 253| asszony - ha én a fejemet a falhoz verem is?~ ~
1681 254| Mindenkinek megvan a maga mulatsága, igy az egyszeri
1682 254| csizmadia is véghetetlenül űzte a sorsolást. Arany álmaiból
1683 254| járok.~- Jaj, kiált föl a gazda - ilyenképen az én
1684 255| asszonyság borjúlábat vett a mészárszékben, s utközben
1685 255| mészárszékben, s utközben a köpeny alól elejtette.~Utánakiált
1686 255| Teins asszony! elesett a napernyője, vegye föl.~ ~
1687 256| kályhájukat nagyon befütvén, a fojtó gőztől reggelig mindannyian
1688 256| reggelig mindannyian megfultak.~A helység elöljárói nagyon
1689 256| bosszankodtak ezen az eseten, s a kántort megbizták, hogy
1690 256| kántort megbizták, hogy a halottak sirjára szép verset
1691 256| elmegyötrés után került ki a következő: ~Jó két nótárus
1692 256| Jó két nótárus volt; mind a három Ége~István, János,
1693 256| István, János, Péter és a felesége;~De most már meghaltak,
1694 256| most már meghaltak, mind a négynek vége.~ ~
1695 257| voltak, azonkivül pedig a szegény mester a sok jó
1696 257| azonkivül pedig a szegény mester a sok jó kinálásban el is
1697 257| kinálásban el is ázott, hazament a falu kutja körül járván,
1698 257| járván, azt hitte, hogy a gyalog utra vezető gyepü
1699 257| gyepü mellett van, pedig a kut kávája mellett állt.~-
1700 257| egy nagyot, fiam! - mondja a mester s azon szónál a kutban
1701 257| mondja a mester s azon szónál a kutban volt. Kiáltott a
1702 257| a kutban volt. Kiáltott a gyerek, s kihuzták nagy
1703 257| munkával az öreget, azonban ezt a verset költötték rá a csörgei
1704 257| ezt a verset költötték rá a csörgei poéták:~"Keskeny
1705 257| ott az ut,~Tizedfél öles a kut,~De a mester nem hitte,~
1706 257| Tizedfél öles a kut,~De a mester nem hitte,~Beleugrott,
1707 257| Beleugrott, megmérte.~De a fia őtött, kátott,~Huzzátok
1708 259| ilyen nagy hazafi, mert a krajczáros nagylelküséget
1709 259| például, hogy ez vagy az a nagyságos ur egy rongyos
1710 259| ezt már kürtölik, hanem a drága kutyákat, és más gyönyörü
1711 259| ügyvédét megbizza, hogy neki a legközelebbi megyegyülésre
1712 259| beszédet csináljon. Megkészült a beszéd, csakhogy az nem
1713 259| beszéd, csakhogy az nem fért a nagy hazafi fejébe, s midőn
1714 259| nagy hazafi fejébe, s midőn a gyülésben a közepén megakadna,
1715 259| fejébe, s midőn a gyülésben a közepén megakadna, hirtelen
1716 259| van?~- Hála isten - mondja a meglepett ügyvéd - én igen
1717 260| látogatott meg barátja, ki a könyvek között észrevevén
1718 260| nem kölcsönöznéd nekem azt a könyvet?~- Semmi esetre
1719 261| füstbe ment, azt mondja a komornyik.~- Én fogadni
1720 261| fogadni merek, hogy kicsinálom a bemenetelt.~Fogadtak.~A
1721 261| a bemenetelt.~Fogadtak.~A komornyik bement a bárónéhoz,
1722 261| Fogadtak.~A komornyik bement a bárónéhoz, elmondván neki,
1723 261| kénytelen elutazni anélkül, hogy a legszebbet látná, pedig
1724 261| És mi volna az? kérdi a báróné.~- Még kérdezheti
1725 261| kérdezheti méltóságod? mondja a komornyik - épen méltóságod
1726 261| komornyik - épen méltóságod a legszebb, - beereszthetem
1727 261| legszebb, - beereszthetem a grófot?~- Igen! mosolyga
1728 261| grófot?~- Igen! mosolyga a báróné, s a komornyik megnyerte
1729 261| Igen! mosolyga a báróné, s a komornyik megnyerte a fogadást.~ ~
1730 261| s a komornyik megnyerte a fogadást.~ ~
1731 262| viselt:~- Honnan van ez a felhő a homlokodon?~- A
1732 262| Honnan van ez a felhő a homlokodon?~- A tegnapi
1733 262| a felhő a homlokodon?~- A tegnapi ködtől, mondja a
1734 262| A tegnapi ködtől, mondja a másik.~ ~
1735 263| idétlen, mondja egyik.~- A mamlasz! - beszéli a másik.~-
1736 263| A mamlasz! - beszéli a másik.~- Az isten nyomorultja,
1737 263| isten nyomorultja, zajgott a harmadik.~- Valóságos utálat,
1738 263| Igazatok van - jegyzé meg a leány - semmi ellenvetésem
1739 264| kérdi valaki.~- Mert ott a férjet a feleségtől is külön
1740 264| valaki.~- Mert ott a férjet a feleségtől is külön választják.~ ~
1741 265| igen szivesen kapaszkodott a boros üveghez, s gyakran
1742 265| pityókos állapotban ment a beteghez.~Épen hasonló állapotban
1743 265| az orvos, hanem mámorában a betegé helyett saját kezét
1744 265| gazemberrel, hisz ezt nem leli a hideg, hanem részeg!~ ~
1745 266| falusi ember az utczán, a szembe jövő városbirót hasba
1746 266| mégysz?~- Tudom is én, mondja a falusi.~E durva feleleten
1747 266| feleleten megbosszankodott a biró, tüstint őrökért kiáltott,
1748 266| mondtam igazat - panaszkodék a falusi - mikor azt mondám,
1749 267| Nagyságos asszony! - mondja a fülelő szobalány - nekem
1750 268| Levelet kapott a csizmadia, ki azt feleségének
1751 268| mondja az asszony - ha a gyerek nem engedelmeskedik, -
1752 268| csizmadia; de mit használ, ha a gyerek nem akar az lenni,
1753 268| gyerek nem akar az lenni, a mi az apja.~ ~
1754 269| bizony jobb lesz - mondja a férj - ha még ötöt várunk,
1755 269| várunk, akkor megülhetjük a harmincz éves háborut.~ ~
1756 270| könnyebb föllelés végett "a koszorúhoz" czimzett kereskedését
1757 271| Szaladt a borbély az utczán; lekiált
1758 271| ideje?~- Van, uram! - felel a borbély, munkát gyanitván.~-
1759 272| Tiz órakor ülés volt a városházán, s a polgármesteren
1760 272| ülés volt a városházán, s a polgármesteren kivül még
1761 272| irodaszolga lélekszakadva rohant a tanácsosok után, tudósitván
1762 273| Sokszor beszélte a hajós kapitány matrózainak,
1763 273| kapitány matrózainak, hogy a tengeri viz minden nyavalya
1764 273| gyógyszer.~Midőn egy szélvészkor a kapitány a vizbe esett,
1765 273| egy szélvészkor a kapitány a vizbe esett, azt mondja
1766 273| mondja egy röhögő matróz:~- A hun ni! doktor urunk patikájába
1767 274| Fogadott a paraszt, hogy egy mérő burgonyával
1768 275| bérmentetlenül küldte vissza, mire a tulajdonos megbosszankodván,
1769 275| követ tett bele, s igy küldé a hálátlanak szinte póstán
1770 275| gondolni, hogy mi lehet a nehéz küldemény, siet kiváltatni,
1771 275| kiváltatni, de majd megütötte a guta, midőn a böröndben
1772 275| megütötte a guta, midőn a böröndben a kőre ragasztva
1773 275| guta, midőn a böröndben a kőre ragasztva egy papirdarabot,
1774 276| Valakit nagyon kinoztak a balhák, azért azon sajátságos
1775 276| hogy hirtelen eloltotta a gyertyát, s ugy ment ágyba,
1776 276| s ugy ment ágyba, hogy a balhák a sötétben meg ne
1777 276| ment ágyba, hogy a balhák a sötétben meg ne találják.~ ~
1778 277| különösen megzavarta őket, hogy a beteg nagyon szomjazott.
1779 277| beteg nagyon szomjazott. A beteg hallván tanácskozásaikat,
1780 277| tanácskozásaikat, különösen azt, hogy a szomjuság eloltásán tünődnek,
1781 277| oda szól:~- Uraim! csak a lázt távolitsátok el, a
1782 277| a lázt távolitsátok el, a szomjuságot magam is eloltom.~ ~
1783 278| Egy gyakorlatlan orvos a patécsnak előjeleit nem
1784 278| előjeleit nem ösmervén, a vörös foltokat balhacsipéseknek
1785 278| hogy betegét agyoncsipték a balhák.~ ~
1786 279| szokás szerint magyarul a világért sem akart megtanulni,
1787 279| lóháton kóválygott valahol, és a ló ledobta, mire az ut melletti
1788 279| melletti munkások elősiettek, s a jámbort segitették ahogy
1789 279| hogy nem ficamodott-e ki a lába, - s minthogy azt a
1790 279| a lába, - s minthogy azt a leesett nagyon összehuzta,
1791 279| egy másik utazó megtudta a boldogtalantól, hogy az
1792 279| boldogtalantól, hogy az a lába már a természettől
1793 279| boldogtalantól, hogy az a lába már a természettől sánta.~S ha
1794 279| sánta.~S ha tudta volna a jámbor, - hát megtanult
1795 280| is?~- Nem én - válaszolá a kérdett, egy nyelv egy leánynak
1796 281| valakinek mondanák, hogy a háború a fagygyú árát nagyon
1797 281| mondanák, hogy a háború a fagygyú árát nagyon fölugratta,
1798 281| fölugratta, azt mondja rá:~- Hát a katonák már gyertyavilágnál
1799 282| operatöredéket, midőn az udvaron a tehén bőgni kezdett; jelen
1800 282| bőgni kezdett; jelen lévén a szomszéd faluból egy urfi,
1801 282| urfi, hizelegni akarván a hölgynek, nagy sóhajtva
1802 283| gombócot megeszik, ha amaz a bort hozzáfizeti.~Azonban
1803 283| azért nagy mérgesen nézvén a megmaradt gombócra, azt
1804 284| rossz szamarával elakadt a város közepében, - mi okból
1805 284| város közepében, - mi okból a szamarat két oldalról biztatni
1806 284| oldalról biztatni kezdette.~A munka jól meg volt téve,
1807 284| meg volt téve, csakhogy a szamáron nem igen fogott,
1808 284| ur még fenyegetni kezdi a parasztot, hahogy bántani
1809 284| hahogy bántani meri tovább is a szamarat, még őt is megütlegelteti.~
1810 284| már eltávozott, azt mondja a paraszt: ~- Ki hitte volna,
1811 284| hitte volna, hogy ennek a rossz szamárnak ilyen uri
1812 285| Valakinek az a rossz szokása volt, hogy
1813 285| szokása volt, hogy minduntalan a fejét kaparta. Hasonló foglalkozásban
1814 285| az étlapot is nézegetvén, a pinczérnek azt mondja fején
1815 286| négy ócska kalap állván, a négyet együtt 8 garasért
1816 286| eldoboltatta, azt gondolván, hogy a negyediket valamelyikbe
1817 286| negyediket valamelyikbe bedugták a fölirás előtt.~Vége lévén
1818 286| leli, akkor veszi észre a boldogtalan ember, hogy
1819 287| Lélekszakadva szalad a paraszt a kasznárhoz.~-
1820 287| Lélekszakadva szalad a paraszt a kasznárhoz.~- Nemzetes uram!
1821 287| nemzetes uram! - mondja a paraszt végkép elfulladva.~-
1822 287| kezdjem? - monda lihegve a paraszt.~- Csak az elején, -
1823 287| uram.~- De miért? - kapott a szóba a kasznár.~- Az én
1824 287| miért? - kapott a szóba a kasznár.~- Az én tehenem
1825 287| nemzetes uram - igazitá meg a szót a paraszt, - azt akartam
1826 287| uram - igazitá meg a szót a paraszt, - azt akartam voltaképen
1827 287| agyon az enyémet! - mire a kasznár huzódozva mondta:~-
1828 288| Luczián nap után egy hétre a pénzt visszafizeti.~A kölcsönző
1829 288| hétre a pénzt visszafizeti.~A kölcsönző sok kérés után
1830 288| kérés után sem kaphatván meg a pénzt, - bepanaszolta; de
1831 288| hogy Luczián nem lévén benn a naptárban, fizetni nem tartozik.
1832 288| fizetni nem tartozik. Azonban a biró azt itélte:~Minthogy
1833 288| Lucián külön nincs benn a naptárban, tehát Mindenszentekhez
1834 288| Mindenszentek napja után egy hétre a tőkét kamatokkal és perköltséggel
1835 289| Valamikor az a furcsa kivánsága volt egy
1836 289| neki, s abban temessék el. A jelenlevő pap mindenképen
1837 289| törekedett őt lebeszélni, de a boldogtalan annyira szerelmes
1838 289| boldogtalan annyira szerelmes volt a csizmába, hogy abban akart
1839 289| itéletnapon ki huzza le a csizmáját?~ ~
1840 290| szónak "szerencsétlenség" a whistben nincsen értelme,
1841 290| értelme, legfölebb üres hang.~A whistben, ugymond, nem kell
1842 290| következőképen kell tenni:~1-ör. A whistben nem kell haragudni,
1843 290| azonnal kitalálják.~2-or. A kártyákat nem kell szinök
1844 290| 3-or. Úgy kell tartani a kártyákat, hogy a legélesebb
1845 290| tartani a kártyákat, hogy a legélesebb szem se kacsinthasson
1846 290| kér, mikor nem rajt van a kérés, az ilyen emberek
1847 290| olyan ember rendesen fél a haláltól.~ ~
1848 291| Fát lopott két ember a harmadik határban, de épen
1849 291| Takács Pál szomszéd uram.~Jön a kerülő és szemközt állván
1850 291| István! - mondja vakmerően, a másikra nézvén:~- Hát kendet?~-
1851 292| az egész világgal? mondja a férj nejének egész szenvedélyességgel.~
1852 292| egész szenvedélyességgel.~A szobalány ezt szóról szóra
1853 292| ezt szóról szóra hallotta a mellékteremben, s midőn
1854 293| Egy ember a bolondok házát akarta megnézni,
1855 293| fogadott:~- Mennyiért visz el a bolondok házáig? - kérdi
1856 293| bolondok házáig? - kérdi a bérkocsist, ki szokás szerint
1857 294| Férjhez akart menni a szolgáló, s gazdasszonya
1858 294| Az asszony látni kivánta a vőlegényt, s midőn meglátta,
1859 294| meglátta, azt mondja később a lánynak:~- Örzse, aztán
1860 294| mondja az ajándékra célozván a lány.~ ~
1861 295| hangszerét is. - Erre azt feleli a sértett müvész:~- Uram!
1862 296| Végre megunta egy vendég a sokat, és meglehetős hangosan
1863 296| Valóban szerencse, hogy a kenyér mellett felebarátainkat
1864 297| ebédre hivott, s minthogy a háznak nagyon megszokott
1865 297| megszokott embere volt, a házi ur azon tréfát tette
1866 297| evéshez kezdenének, azt mondja a házi ur:~- Eb aki a levesét
1867 297| mondja a házi ur:~- Eb aki a levesét meg nem eszi.~A
1868 297| a levesét meg nem eszi.~A jó barát nem jött zavarba,
1869 297| nem jött zavarba, hanem a zsemlyének felét kivájván,
1870 297| villára bökte, s ugy ette meg a levest. Bevégezvén a munkát
1871 297| meg a levest. Bevégezvén a munkát azt mondja, - lenyelvén
1872 297| azt mondja, - lenyelvén a zsemlyét is:~- Eb aki kanalát
1873 298| mások becsületén.~Kifáradván a nyelvelésben egyszer, azt
1874 298| megharapta, midőn tegnap a szinházban öltözetemen kaczagott, -
1875 299| Megtartom - irá vissza a nő - a kettő kárpótlás lesz
1876 299| Megtartom - irá vissza a nő - a kettő kárpótlás lesz a harmadikért.~ ~
1877 299| a kettő kárpótlás lesz a harmadikért.~ ~
1878 300| az uton, szemközt jő vele a lelkész: ~- Na, Örzse néni,
1879 300| tisztelendő uram.~- De hát mi a baj?~- Minden, ... sok a
1880 300| a baj?~- Minden, ... sok a dolog, nyugodalom kevés,
1881 300| mondja még odább - ha az a mindennapi kis templomi
1882 301| Megtetszett a kuktának a sok hal a herczegi
1883 301| Megtetszett a kuktának a sok hal a herczegi konyhán,
1884 301| Megtetszett a kuktának a sok hal a herczegi konyhán, egyet
1885 301| és köpönyeg alá fogván, a kastélyból el akarta vinni.~
1886 301| körülnézésével elárulta magát épen a herczeg előtt, ki az ablakon
1887 301| ki az ablakon kinézett, s a köpönyeg alól kilógó halat
1888 301| meglátta.~- Hej, urfi! kiált le a kuktára, ha máskor halat
1889 301| halat akarsz lopni, vagy a hal legyen kurtább, vagy
1890 301| hal legyen kurtább, vagy a köpönyeg hosszabb.~ ~
1891 302| magasan volt az árviz? - kérdi a mesterlegény a ház előtt
1892 302| kérdi a mesterlegény a ház előtt ácsorgó gazdát, -
1893 302| ácsorgó gazdát, - mutatván a házeresz alatt levő vizjegyet.~-
1894 303| belebolondult, hogy végre elvette.~- A mit én férjemben leginkább
1895 303| hogy olyan szelid, mint a bárány.~- Igen, igen - elménczkedék
1896 303| ártatlan bárány, ki elvette a világ minden bünét.~ ~
1897 304| Utigazitásban foglalkoztak a megyei rabok, s az egyik
1898 304| valamely átmenővel összekapott.~A feleselésnek gorombaság
1899 304| feleselésnek gorombaság lett a vége, - mire fölpattan a
1900 304| a vége, - mire fölpattan a rab, s odamondja az utasnak:~-
1901 304| kend, kivel beszél; mert a vármegye rabjával van ám
1902 305| embert.~- Igaz-e, - kérdi a biró, - hogy az a másik
1903 305| kérdi a biró, - hogy az a másik azt mondta, hogy sok
1904 306| dévaj ember észrevette, hogy a csapláros két csöbörben
1905 306| csöbörben vizet vitt le a pinczébe. Tüstént kiugrott
1906 306| Tüz van! tüz van!~- Hol a tüz? - kérdik többen.~-
1907 306| tüz? - kérdik többen.~- A pinczében, - mondja a kópé -
1908 306| A pinczében, - mondja a kópé - most láttam épen,
1909 306| most láttam épen, hogy a csapláros két csöbör vizet
1910 306| két csöbör vizet vitt le a pinczébe.~ ~
1911 307| Halat evett egy ember a korcsmában, s egymás után
1912 307| egymás után töltögette rá a bort. ~- Bort ide korcsmáros, -
1913 307| korcsmáros, - kiabált - a hal úszni akar!~Ezt hallván
1914 307| marhahust evett, ő is utánakiált a korcsmárosnak:~- Hallja-e? ...
1915 308| falun.~- Az igaz, mondja a másik, - én a szomszéd uraságokat
1916 308| igaz, mondja a másik, - én a szomszéd uraságokat is kitartom
1917 309| perlekedő megajándékozá a birót. A ki először ment
1918 309| perlekedő megajándékozá a birót. A ki először ment hozzá, az
1919 309| egypár szép gyönyörü csikót.~A pört az utóbbi nyerte meg;
1920 309| utóbbi nyerte meg; mi okból a másik szemrehányásokat tett,
1921 309| vesztett.~- Barátom! - viszonzá a biró - a szekér csak ugy
1922 309| Barátom! - viszonzá a biró - a szekér csak ugy megyen,
1923 309| szekér csak ugy megyen, mint a lovak huzzák.~ ~
1924 310| gyermekek. Közibök riadt a tanitó:~- Párosan menjetek
1925 310| Nincs párom.~- Én vagyok a párod, - mondja a rendet
1926 310| vagyok a párod, - mondja a rendet csináló tanár.~ ~
1927 311| Nem bánom uraim - mondja a paraszt egykedvüen, - kendermagot
1928 312| Elfáradt a mesterlegény a gyalogolásban,
1929 312| Elfáradt a mesterlegény a gyalogolásban, a Dunaparton
1930 312| mesterlegény a gyalogolásban, a Dunaparton megszólit egy
1931 312| vinné fölfelé.~- Ha beleül a hajóba, akkor fizet négy
1932 312| fizet négy garast, - de ha a parton segiti a hajót huzni,
1933 312| de ha a parton segiti a hajót huzni, akkor csak
1934 313| Köztudomású dolog, hogy a parasztmenyecske azon jó
1935 313| azon jó hiszemben van, hogy a férje mindaddig nem szereti,
1936 313| kérdezém tőle, hogy szereti a feleségét? Ő már értett
1937 313| megyek haza, - ha aztán a kaput csukva találom, megmondom
1938 313| az már várja kendet, és a kapu nyitva lesz.~- Nojsz,
1939 314| magának eldugja, s midőn a tulajdonos kéri, nagy szerencse
1940 314| tulajdonos kéri, nagy szerencse a tulajdonosnak, ha felét
1941 314| kevesebbel is megelégszik.~Másnap a fiu összeszedi urának minden
1942 314| csinált, és majd megbecsülteti a jószágot, és a mit ér, annak
1943 314| megbecsülteti a jószágot, és a mit ér, annak felét visszaküldi.~ ~
1944 315| Egyszer a gályarabok közé menvén egy
1945 315| nem cselekedtem - felelé a kérdezett, - hanem ellenségeim
1946 315| miért vagy itt? - kérdé a másikat.~- Ah fájdalom -
1947 315| megpillantván, magához inté a nagy ur.~- Hát téged mi
1948 315| érdemlettem - felelte őszintén a megszólitott.~Ekkor a nagy
1949 315| őszintén a megszólitott.~Ekkor a nagy ur a felügyelőhöz fordulván,
1950 315| megszólitott.~Ekkor a nagy ur a felügyelőhöz fordulván,
1951 315| el ezt az utolsót, nehogy a többi becsületes rabokat
1952 315| jelenlétével.~Igy maradtak hoppon a hazudók.~ ~
1953 316| rimánkodott, ereszszék haza a fiát.~A tisztek fényes kilátással
1954 316| ereszszék haza a fiát.~A tisztek fényes kilátással
1955 316| rábeszélni, meg akarván tartani a fiut, minthogy deli termetével
1956 317| pányvára csapott szürkéjét a gazdaember. Keresésére indult,
1957 317| összevissza járt volna, a szemközt jövő lovastól kérdé -
1958 317| Nem biz atyafi, - felelé a kérdezett. - Talán elvesztette
1959 317| Mindenütt-e? oda fenn a csókafészekben is?~- Ej
1960 317| csak nem vihette fészkébe a csóka azt a nagy állatot.~-
1961 317| vihette fészkébe a csóka azt a nagy állatot.~- Ki tudja? -
1962 317| Próbálja meg kend, kúszszon fel a csókafészekhez, talán megleli
1963 317| csókafészekhez, talán megleli a lovát.~A káros ember egyet
1964 317| talán megleli a lovát.~A káros ember egyet nagyot
1965 317| fejét, hogy felmászszék a csókafiakhoz. A mint fölért
1966 317| felmászszék a csókafiakhoz. A mint fölért a fa sudarára,
1967 317| csókafiakhoz. A mint fölért a fa sudarára, egyszer csak
1968 317| felkiált. - megtaláltam a lovat!~Természetesen, nem
1969 317| Természetesen, nem ugyan a csókák között, hanem mivel
1970 317| hanem mivel magasról belátta a határt, hát a szürke is
1971 317| magasról belátta a határt, hát a szürke is szemébe tünt a
1972 317| a szürke is szemébe tünt a messze legelőn.~Lám itt
1973 317| bizonyult, hogy jó az okos ember a háznál.~ ~
1974 318| Az ördög bujt-e ebbe a kabátba?~- Még nem - mondja
1975 319| A bünös azzal mentekezett,
1976 319| vétkezék.~- Tehát - ugymond a biró - viseld akaratlanul
1977 319| biró - viseld akaratlanul a büntetést is.~ ~
1978 320| ösvényről le nem térsz, egyenest a bolondok házába jutsz.~-
1979 320| házába jutsz.~- Épen az a szándokom - válaszolt egész
1980 320| válaszolt egész hidegen a másik - hogy ott neked szállást
1981 321| A nagyon megszorongatott város
1982 321| hogy kegyelmet kérjenek.~A követek egyikének haja ősz
1983 321| szakála pedig koromfekete. A másik épen megforditva,
1984 321| fekete még, holott állán a szőr már őszbe csapott.~-
1985 321| csapott.~- Jól van - ugymond a dévaj hadvezér - ha talpra
1986 321| között, akkor megkegyelmezek a városnak.~- Kegyelmes ur! -
1987 321| fejem gondolkozott. Innen a különbség.~A vezér helyeselte
1988 321| gondolkozott. Innen a különbség.~A vezér helyeselte az elmés
1989 321| Hát te? - kérdé mosolyogva a másikat - hogyan magyarázod
1990 321| hajamnál husz évvel fiatalabb a szakálam.~Tetszett a vezérnek
1991 321| fiatalabb a szakálam.~Tetszett a vezérnek a felelet, azért
1992 321| szakálam.~Tetszett a vezérnek a felelet, azért megkegyelmezett
1993 321| felelet, azért megkegyelmezett a városnak.~ ~
1994 322| védelmeznie egy kis embernek, mint a nagynak.~ ~
1995 323| Az udvari bolond egykor a mezőn köveket szórt szét.~-
1996 323| Kőház-magot vetek, - viszonzá a bolond.~- Vess inkább -
1997 323| bolond.~- Vess inkább - monda a fejedelem - oly magot, miből
1998 323| teremnek.~- Uram! - felelé a bolond - ez a föld azokat
1999 323| felelé a bolond - ez a föld azokat nem termi meg.~ ~
2000 324| Lakodalom volt, s a paraszt gyerek keservesen
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2211 |