Par.

  1 1  |            utczán mennénk, látom, hogy az első kondignáczióból egy
  2 1  |          melyet most látsz, fölugratok az első kondignáczióig, kikapom
  3 2  |                               Vágták-e az ellenséget, bácsi? kérdi
  4 2  |              huszár - ugy vágtuk, hogy az ütközet után két álló óráig
  5 3  |                         Pajtás! - szól az egyik huszár a másikhoz -
  6 3  |            szétmállik.~- Bizony komisz az ilyenadtának a feje, mintha
  7 4  |          közben két huszár régen leste az alkalmat, hogy mégis lophasson,
  8 4  |           mégis lophasson, midőn utóbb az egyik elunván a dolgot,
  9 4  |              másik - de hogy verné meg az isten azt a bandzsaszemű
 10 5  |           Kvártélyozkodtak a huszárok, az utczán egy tiszt várakozék
 11 5  |               nevét, csak azt, hogy ez az, aki a prófuntokat komendirozza.~ ~
 12 6  |            mondja nagy hetykén - félre az utamból, most már tiszt
 13 7  |              tudni, hát tudd meg, hogy az első a huszár; itt aztán
 14 9  |               káplár a közhuszárra, ki az éjet elkorhelykedvén tán,
 15 9  |                a kapitánynak - hogy ez az ember nem borotválkozott.~
 16 9  |               szemét jobban, - hisz ez az ember olyan tisztára meg
 17 10 |                lettetek volna - mondja az obsitos huszár a bámuló
 18 10 |                Ott is voltam! - mondja az obsitos, de hogy többet
 19 10 |               no csak a kéne még mikor az még nem is város, hanem
 20 10 |                hanem egy egész ország, az is pedig milyen? Olyan az
 21 10 |              az is pedig milyen? Olyan az az Itália, hogy az egész
 22 10 |              is pedig milyen? Olyan az az Itália, hogy az egész országban
 23 10 |               Olyan az az Itália, hogy az egész országban nem találnál
 24 10 |             van ott télen nyáron, hogy az emberek csak éjjel járnak
 25 10 |                böktem föl, kitartottam az ablakon, s alig egy pár
 26 10 |              huztam be!~Ennyit mondott az obsitos előljáróbeszédképen,
 27 10 |           obsitos előljáróbeszédképen, az alatt hozták a bort:~- Mózes
 28 10 |           egyik hallgató - hadd jöjjön az a bor, hadd folyjon annyi,
 29 10 |                   Tenger? szólt vissza az obsitos - öcsém! nagy viz
 30 10 |           obsitos - öcsém! nagy viz ám az a tenger!~- Nagy-e? monda
 31 10 |                  Aztán csupa viz volna az a szörnyüséges tenger? kérdezé
 32 10 |            valami sziklás helyen épült az a város? ~- Nincsen ott
 33 10 |              ugy - mondja nagy könnyen az obsitos - mikor befagyott
 34 10 |                mig aztán valamelyiknek az jutott eszébe:~- Huszár
 35 10 |               Huszár bácsi! hol is van az a tenger?~- Nem mondtam
 36 10 |                   mondják a többiek, s az obsitos nagyot huzott hivőinek
 37 10 |             ott a torony? kérdé megint az egyik hallgató.~Nem maradt
 38 10 |               vobiscum - hátra nyargal az egyik, s fölint a mesternek,
 39 10 |         mesternek, hogy no most mondja az etkumspiritutuot. A templom
 40 10 |            hogy két ember ladikon evez az olajban, s ugy gyujtja meg
 41 11 |                 István bácsi, - mondja az egyik huszár a másiknak -
 42 11 |          szegény Ferkó gyereket reggel az előőrsön egy golyó találta,
 43 11 |                 Bestimung (Bestimmung) az egész!~ ~
 44 13 |                                Hát még az öreg Tima? az volt ám a
 45 13 |                  Hát még az öreg Tima? az volt ám a legény; a mit
 46 13 |           egyfolytában, meg is tanulta az olasz nyelvet ugy, hogy
 47 13 |                nyelvet ugy, hogy mikor az öreg Cs... val, akkori kapitányával
 48 13 |          kapitány uram, mondja Tima, - az isten tagadná meg ezt az
 49 13 |               az isten tagadná meg ezt az olaszt, mikor nem értem
 50 16 |    hidegvérüséget, melylyel legénysége az ellenség tüzelését fogadá.
 51 17 |             megbosszankodva azon, hogy az ő fáradságának gyümölcseit
 52 17 |                a parasztjának, ne merd az én jószágomat bántani; fogj
 53 19 |                 Bizony, huszár uram, - az ellenség katonája ugyancsak
 54 19 |              tiszta ám.~- Tiszta lehet az ebugatta, - mondja a huszár -
 55 20 |             könnyen elgondolható, hogy az inas-szoba sem lehetett
 56 20 |                   mondja Timának, mire az megcsóválgatta fejét.~Negyed
 57 22 |              szénás szekeret, mely még az utjából is kitért a verbungosnak:~-
 58 22 |                  Czoki tenger, - félre az utamból! A talyigának keresztelt
 59 23 |            hordta el a golyó. - Mit ér az nekem, a ki pontziussa és
 60 23 |             már most nincs hova tennem az egyik lábamat!~ ~
 61 24 |                   válaszolt ő. - De mi az a mestervágás? - Az uram
 62 24 |              De mi az a mestervágás? - Az uram furcsa dolog, huszártempó;
 63 24 |            gégénél kezdve ugy vágom el az ellenség nyakát, hogy egy
 64 24 |              kicsit fel is ugorjék. Ha az ellenségnek nyakacsigájánál
 65 25 |              ne jőjjön, a kinek kedves az élete, mert ha édesapám
 66 25 |                gyalog huszár megtámadá az uhlánt: mindenek előtt dzsidáját
 67 26 |                                        Az is furcsa kis história,
 68 26 |             beszélgetnek a huszárok, s az egyik azt mondja:~- Azt
 69 26 |         csinálunk egész éjjel? - busul az első - csak már egy foglyunk
 70 26 |               patvart, - mondja megint az első.~- Istenszentháromságugyse
 71 26 |             füzfák voltak, s innét már az ellenséges előörsöket is
 72 26 |          később észrevették a lovat, s az egyik óvatosan odakullogván,
 73 27 |            busuljon azon nénémasszony, az én torkomba ugy sem fér
 74 27 |         öcsémuram, - mondja jó szivvel az öreg, mire a huszár szájhoz
 75 27 |                fenékig issza, ha utóbb az öreg mérgesen le nem kapná
 76 28 |                 vitéz kapitány uram, - az jó szénatermő föld lehet.~
 77 28 |            szénatermő föld lehet.~Elég az hozzá, hogy a huszárnak
 78 29 |                Csakhamar ott termettek az ellenséges lovasok; vizsgálgatták
 79 29 |                a részeg huszárt vessék az istállóba; s majd ha kijózanodik,
 80 29 |        lovászok is távol voltak, Laczi az égő mécses világánál kiszemeli
 81 29 |              nap vendégeskedvén Betyár az alája csömöszölt szénából,
 82 29 |               elég erős volt elmehetni az érette jött pajtások lovaival.~
 83 30 |              Melyiket? - kérdi Tima.~- Az ujat! - volt reá a válasz.~-
 84 30 |                 Hogyne volna? - mondja az ur.~- De nem is volt, -
 85 31 |         magában.~- Vitéz uram! fusson, az istenért, - rohant be a
 86 31 |               a rémült kocsmáros - jön az ellenség, mindjárt elfogják.~
 87 31 |                kiitta borát, ... kinéz az ablakon ... látja a lovasokat
 88 32 |                         Nézegeti Cs... az ezüstkanalakat, szörnyü
 89 33 |           huszár fekszik itt, - mondja az orvos.~- Nem ugy van, -
 90 34 |                                        Az l-i táborban, három fiatal
 91 35 |              szinte szolgálnia kellett az asztalnál, hanem a mint
 92 36 |                81 chevauxlegerst akart az előőrsön megtámadni. Azonban
 93 36 |        gondoltok 4-en 80 ellen! elment az eszetek? - Fordultok mindjárt
 94 36 |            vissza! - No bizony - szóla az elszomorodott vitézek közül
 95 36 |          gondolj vele, egy-e vagy száz az, a kivel meg kell verekedned,
 96 37 |      kegyelmezzenek.~- Csak tartsa meg az asszony drágaságait, felelé
 97 37 |           férjéhez.~Igy bánik a huszár az asszonyokkal.~ ~
 98 38 |           huszár neki ugrat egymaga, s az őrnagyot utolérvén, lovának
 99 38 |            hánykódott fájdalmában, mig az őrnagy észreveszi a bajt,
100 38 |            magát vágta nyakszirt; erre az őrnagy is kardot emelt a
101 38 |                 neki adom ajándékba. - Az alkudozó tiszt megveregetvén
102 38 |               szemekkel távoza tőle, s az eseményt a fővezérnek följelentvén,
103 40 |                                        Az a...i táborozásban lőtték
104 40 |                  i táborozásban lőtték az ellenséget jóféle kartáccsal,
105 40 |           kartáccsal, pedig lovas volt az isten adta.~Szemközt a magyar
106 40 |          csakugyan megfordultak amazok az ágyutüz elől s elszaladtak.~-
107 40 |            gyerek! elkergetted előlünk az ellenséget!~ ~
108 41 |         sebesülten maradt el a huszár, az ellenség fölszedte, s a
109 41 |           magában. E közben fölkelt, s az orvosságos üveget mind összecserélte.~ ~
110 42 |                        Buda ostromakor az ellenkező parton bámulta
111 42 |                   mert ha engem meglát az ellenség, ide lő. Engem
112 43 |              Hasonló dolog történt meg az erdélyi hadjáratban, mit
113 43 |               tömérdek nép, körülbelől az egész falunak népsége a
114 43 |              veri, mig egy huszár, aki az egészet vezényelni látszik,
115 43 |         mulatság akkint változik, hogy az oláhok páronkint verik egymást.~
116 43 |                ki a huszonötöt. - Mint az egésznek elnöke, közepén
117 43 |            ezek a nyomorultak?~- Látja az ur, egymást verik.~- Talán
118 44 |             vén huszárkáplár s odamegy az ékes tiszt urak asztalához,
119 44 |              mindig előre küldözgettek az urak, itt meg hátra küldenek,
120 44 |              hátra küldenek, miért van az?~- Nézd csak, micsoda konfidens
121 44 |               a ruha nem ember. Nézzék az urak ezt az irást, - s ezzel
122 44 |              ember. Nézzék az urak ezt az irást, - s ezzel a sok zsiros
123 44 |            finom papirost s oda nyomja az asztalra a tiszt urak elé.
124 45 |          kiszökött a huszár alól, mire az a sárba pottyant. Egy arra
125 45 |           nevessen, hugomasszony; mert az már szokása ennek az ebhordtának,
126 45 |              mert az már szokása ennek az ebhordtának, hogy valahányszor
127 46 |              tiltva a rablás. A huszár az előőrsön egy tévelygő kost
128 46 |                a nyeregkápába kapott s az őrnagytól hirtelen meglepetvén,
129 46 |           alássan őrnagy uram, hogy ez az izé nem tudta a tábori jelszót,
130 47 |             parirozza a szuronyt, hogy az agyánál ketté törik. A közel
131 48 |                             Sajátságos az, hogy a vén huszár a rekrutát
132 48 |             rekruta előtt vág be, hogy az védve legyen; s ilyenkor
133 48 |              is tüzbe jő, kivált mikor az ellensorok megszakadoznak,
134 48 |                   No csak vágd! mondja az öreg, mikor annyira megfaragta
135 48 |               mikor annyira megfaragta az ellenséget, hogy már magától
136 48 |              is ledűl; de jól gondolja az öreg, hogy a fiu rákap a
137 49 |     korcsmaajtón: - Korcsmáros! - mire az illető rögtön kiszaladt,
138 50 |             vadásszon, hanem használta az időt, a mint lehetett, tudniillik
139 51 |                          Régen történt az igaz, de azért megjárja.~
140 51 |              megjárja.~Valaha elfogott az ellenség egy huszárt, s
141 51 |       mindenféleképen, azt mondja neki az ellenséges vezér, hogy visszamehet,
142 51 |                sem kegyelmez meg, mely az anyja hasában van; értette?~-
143 53 |                                        Az öreg őrmestert körülfogták
144 53 |               tárgyra tért a beszéd, s az egyik csudálkozék, hogy
145 53 |            Megvagyok én igy is! mondja az öreg.~- Na, de lássa, bátyám,
146 53 |               de lássa, bátyám, mondja az egyik fiatal - hisz az ezredben
147 53 |          mondja az egyik fiatal - hisz az ezredben egy leány is van,
148 53 |             már hadnagy.~- Hüm! mondja az öreg - ha én mamzel vagyok,
149 55 |                huszárt szinte elfogott az ellenség, s mikor azt kérdenék
150 56 |             magyar katona a harcztéren az ellenség iránt, épen oly
151 56 |           szivfájdalommal tekintgettek az elcsigázott foglyok. Észrevevén
152 56 |          fogoly alig merte hinni, hogy az ellenség részéről ily nagy
153 56 |             maradt! Se baj no, majd ád az Isten!"~ ~
154 57 |                                        Az ... tábor egyik csapatja
155 57 |         megtisztitott faluba érkezvén, az őrnagy szigoruan megtiltá
156 57 |                s alázatos hangon kérdi az őrnagytól: "Hát khérem,
157 58 |            nagyobb erővel megtámadván, az onnan kivonulni kényszerittetett.
158 60 |               jó tova állott, de azért az ágyuzást ők is jó közelről
159 62 |                csináltál vele? - szólt az alvidéki táborban egy suhanc
160 62 |           táborban egy suhanc doboshoz az őrmester, épen midőn egy
161 63 |                ostrománál Bem tábornok az egyik csiki székely zászlóaljat
162 63 |              rohamra vezényelvén, maga az arczvonal előtt ment; egy
163 63 |                hős vezér elmosolyodott az eredeti székely egyszerüségen
164 63 |                a figyelmeztető vállát, az arczvonal mögé vonult.~ ~
165 64 |                ismerkedett komé, minek az a sok czeremonia? Beteszem
166 65 |              örömzajjal. - Nem őrsereg az, - hanem bőrsereg! - jegyzé
167 65 |              Hát ugyan már miért volna az bőrsereg? - Csak azért,
168 67 |                                        Az erdélyi táborozás kezdetén
169 67 |        zászlóaljával X* faluba küldék.~Az őrnagy megjelent parancsait
170 67 |                lesz ott teendőm? kérdé az őrnagy a tábornoktól.~-
171 67 |         hallgatni?~- Bizonyára, felelé az őrnagy.~- Én is, válaszolá
172 67 |             őrnagy.~- Én is, válaszolá az okos hadvezér s utnak ereszté
173 67 |               hadvezér s utnak ereszté az őrnagyot.~ ~
174 68 |                                        Az erdélyi csatázás egyikében
175 69 |                                        Az alföldi táborozás alkalmával
176 69 |               közepett jön a hir, hogy az ellenség közel van.~A társaság
177 69 |          beszéle, lóra ült, s végezvén az ellenséggel s visszament
178 70 |                körülményesen kikérdezi az ottani dolgokat.~Hazudott
179 70 |              ottani dolgokat.~Hazudott az örmény irgalmatlanul.~-
180 70 |               ugy-e?~- Igenis - felele az örmény.~És a bámuló örmény
181 70 |          kitüzettek, megfejtést hozni. Az örmény hiven járt el, s
182 71 |   parancsolja-e felbontani s beküldeni az érkező magánleveleket is?~-
183 72 |               édes apjának, ki azonban az urfival nagyon kevéssé elégedett
184 72 |              vissza:~Te gaz kölyök!~Ha az ütlegeket levélben el lehetne
185 73 |             Ferkó, hiszed azt, hogy ez az ember megbolondult.~Az öreg
186 73 |              ez az ember megbolondult.~Az öreg némi sértődéssel, de
187 73 |                jó barátim? - mig ennek az embernek megvolt az esze,
188 73 |              ennek az embernek megvolt az esze, azt mondtátok róla,
189 73 |                Nagyon is meggyőző volt az igazság, - többé senki sem
190 75 |           Wesselényivel Pesten volt, s az ifjuság őket fáklyás zenével
191 75 |               a kormány ellen kitörni.~Az idők olyanok voltak, hogy
192 75 |              idők olyanok voltak, hogy az ellenzék a kormánynyal inkább
193 75 |             megtudhassák, és ha lehet, az ifju szónokot a keményebb
194 75 |                mint megis szerezte; de az ifjut sehogy sem birhaták
195 76 |             világosan megmondván, hogy az ő véleménye kisebbségben
196 76 |             utóbb kedélyesen elbeszélé az alábbi történetet.~- Én -
197 78 |               Ruszek apáthoz bement, s az akkori szükségről nagyon
198 81 |         ruhákat akarván eladni a diák, az utczáról bekiáltott egy
199 81 |                egy házaló zsidót, - ki az asztalon ujságot látván
200 81 |              diákot:~- Ifiuram, mi van az ujságban?~- Szomoru hir -
201 82 |                             Szepessy - az elfelejthetlen pécsi püspök, -
202 82 |           Egyszer fölső Nyékre menvén, az akkor még ott levő templomromokat
203 83 |               a papoknak is ki kellett az ostrom-védelemre állni,
204 84 |              nagy ember - ki bizta rád az ország dolgait?~ ~
205 85 |                                        Az egyszeri papnak beszédét
206 85 |                 ezért kihirdette, hogy az ördögnek különféle praktikáiról
207 85 |              Ilyenek vagytok ti! mikor az isten igéjét hirdetem, üres
208 85 |            üres a templom; hanem mikor az ördög cselekedeteiről akarok
209 87 |               A kitett rendszabályokat az illető térparancsnok nem
210 87 |  megparancsolja, hogy huszonnégy dobos az udvarban becsukott kapunál
211 88 |                   Három csintalan diák az országuton kószáltában lát
212 88 |                kordéja mellett aludni. Az egyik rögtön készen volt
213 88 |            riadt föl a gazda.~- Dehogy az ördög - kedves gazdám -
214 88 |                  kedves gazdám - hanem az apám, ki bűbájos ember lévén,
215 88 |                 s minthogy most kitelt az időm, várom, kedves gazdám,
216 88 |                Hát megint összevesztél az apáddal? - mondja a jámbor
217 89 |              állapotban kinlódván, még az a baja is volt, hogy inasa
218 89 |            megvolt Győrben, tudniillik az ujságlap, melynek tiszteletpéldánya
219 89 |               járt.~- Te, Jankó - szól az inasnak - elmégysz a postára,
220 89 |               Nem, ... felele őszintén az inas.~- Jól vigyázz tehát:
221 89 |             inas.~- Jól vigyázz tehát: az uriutczában van egy silbak,
222 91 |                 hogy 20 millió lud van az országban.~No nem is feledték
223 91 |           kérdené, hány millió lud van az országban? azt felelé:~-
224 91 |                a professzor, - hol van az az egy?~- Azt az egyet ma
225 91 |               professzor, - hol van az az egy?~- Azt az egyet ma délben
226 91 |               hol van az az egy?~- Azt az egyet ma délben ettük meg -
227 91 |               mérgesen mondja, hogy:~- Az urat a harmadik osztályba
228 91 |                mert akkor megrepetálom az oskolát.~- Micsoda, - még
229 91 |             elsőnek teszem, csak vigye az ördög.~ ~
230 92 |                                Hol van az egyszarvunak a szarva? mondd
231 93 |           minthogy lassankint hidegült az idő, a kettő vett egy pokrócot,
232 93 |             mint a ki semmit sem adott az egészhez, a közepén.~Biz
233 94 |              fizetésre került a dolog, az egyik nagy beszélgetésbe
234 94 |           tréfát ... alva kicsalom ezt az álmost az utcza közepére.~
235 94 |            alva kicsalom ezt az álmost az utcza közepére.~Nagy kedvük
236 94 |              kivált mikor látták, hogy az alvó csakugyan emelkedik,
237 94 |               tartani; mert már a diák az utcza közepéig ment, - hanem
238 94 |               két diák utnak ered, még az is, a ki aludt, és vacsorástól,
239 95 |                csak azt sajnálom, hogy az ő gyönyörü tót dialektusát
240 95 |            amaz most is kópéságon töri az eszét.~- Nonne, domine Látkoczy,
241 98 |                       Jó kedve duzzant az öregnek, s elbeszélé, hogy: ~-
242 99 |              est piscosissimus.~Ez már az ő dictionariumából való
243 100|           magnus a ... us, ... dühödék az öreg - ille neque latine
244 102|            diák.~- Hát belátod-e, hogy az milyen idővesztegetés?~-
245 102|                 mondja a diák - kivált az az átkozott hosszu kártyakeverés.~ ~
246 102|              mondja a diák - kivált az az átkozott hosszu kártyakeverés.~ ~
247 104|            kérdi a tanár.~- Sikos volt az ut - felel a diák - nem
248 105|                akkor veszi észre, hogy az urfiak jóformán szüken szedtek
249 106|            aztán édes-örömest elereszt az ember a keze alól.~ ~
250 107|        Megverte gazdáját a diák, miért az oskolai igazgató szemre
251 107|         tettest.~- Mit tettél? - kérdi az igazgató.~- Nyakon ütöttem
252 107|              ütöm.~- Ez már más - mond az igazgató, látván dühösen
253 108|            Pápa környékén töltöttem el az ünnepeket egy jó barátom
254 108|     családjánál, hol jó számmal lévén, az egész éjt zajgásban töltöttük
255 108|             teszen ez papolást holnap, az az ma! - gondolám, s aludni
256 108|          teszen ez papolást holnap, az az ma! - gondolám, s aludni
257 108|               ismétli:~- Részeg vagyok az örömtől, hogy ... sat. -
258 109|               Hogy hivják önt? - kérdi az őr.~- Kedd, - viszonzá a
259 109|               a kérdett, a nélkül hogy az őrnek föltünt volna a dolog.~-
260 109|                viszonzá a második, mit az őr furcsállani kezdett.~-
261 109|                felelt a harmadik, mire az őr már kigyult.~- Uraim!
262 109|               őr már kigyult.~- Uraim! az ilyen tréfát kikérem magamnak! -
263 109|             teszesz bolonddá? - mondja az őr, - a diákoknak csak eltüröm,
264 109|                azoknak szokott csinyük az ilyen dévajság, de te nem
265 109|          Csütörtökért lakolni, azonban az ifju urak jól megajándékozták
266 110|             azt szellőztetni lehetett.~Az igazgatónak besugta valamelyik
267 110|       valamelyik kis áruló a dolgot, s az igazgatónak sikerült tetten
268 110|      igazgatónak sikerült tetten kapni az engedetleneket.~- Mért dohányzik
269 110|               Mért dohányzik ön? kérdi az egyiket.~- Nekem főfájás
270 110|               főfájás ellen javasolták az iskolában.~- Hát ön mit
271 110|                És ön? riadt föl tovább az igazgató.~- Mellszorulást
272 110|                  Mily sületlen kifogás az, - mondja a bosszus igazgató.~-
273 111|                    Hirtelen benyitotta az ajtót a rektor, s a lármázó
274 111|      nyakrafőre rohantak helyeikre, de az utolsók közől egyre rárivall:~-
275 112|              egy hasábfát, mire egyike az elmenőknek utánakiált:~-
276 113|             édes fiam, - vágott vissza az asszony.~ ~
277 114|        vasárnap kezeimhez vegyem.~Erre az apa következőleg válaszolt:~
278 115|               hogy nincsen pénze; mire az apa azt irja:~Kedves fiam!~
279 117|        társaságban Helmeczyt, ki abban az időben csinálta a legtöbb
280 118|                                        Az öreg Helmeczy a hol csak
281 118|                júliusban átvette Jókai az Életképek szerkesztését,
282 118|            hogy vendéglőkben alig mert az ember jóllakni.~- Uramöcsém -
283 118|               Uramöcsém - mondja nekem az öreg - Jókainak havonkint
284 118|               éves és épen tetőpontján az én mindeddig romlatlan étvágyamnak.~
285 118|            öreg ezt nem is gyanitotta.~Az első ebéd előtt keservesen
286 118|           kenyér irtóztató drága; s ez az én kenyeres étvágyamnak
287 118|         Leülünk, - hirből tudtam, hogy az öreg igen jó asztalt tart,
288 118|               annyira ment, hogy utóbb az asszony azt mondja:~- János!
289 119|                                        Az asztalnál sohasem beszélt,
290 119|          valami nyelvhibát vett észre. Az én dunántulias beszédem
291 119|              mit adnak a szinházban? s az asszony elvétvén a szót,
292 119|          csajtárai.~Dühödten kiált föl az öreg, és volt mit hallani
293 119|               gyökér, pli a ragaszték.~Az öreg ugy megharagudott,
294 120|  Trattner-Károlyi házban lakott, ugyan az én időmben épiték rá a harmadik
295 120|          harmadik emeletet. Károlyinak az a kényelme volt, hogy a
296 120|                 Egyszer megyünk ketten az öreggel haza, s az állásokról
297 120|              ketten az öreggel haza, s az állásokról egy darab kis
298 120|          lábujjára esett.~Nagyot kiált az öreg, s minthogy épen a
299 120|             egész darab tégla, oda néz az öreg.~Ijedtében kérdi: -
300 120|             Ijedtében kérdi: - Mi volt az uramöcsém?~- Semmi, mint
301 120|              vágta.~Majdnem, elszédült az öreg, mert elhitte.~Károlyit
302 120|            elhitte.~Károlyit megróttam az ujdonságban, csakhogy ennek
303 121|                dolog megtörténik; mert az egyik naplóiró elfeledvén
304 121|            minek meg kellett történni, az megtörtént. ~Oroszhegyi
305 121|       csütörtökön, tehát szerdán kelle az ujdonságot megirni.~Meg
306 121|                Reggel irtózatosan esik az eső, - a kész lapot beviszik
307 121|               János, - mondja Helmeczy az inasnak, - hallottál ma
308 121|            kihordani.~Esett tudniillik az eső annyira, hogy majdnem
309 122|              önt - mondja - ki volt ez az ur?~- Kazinczy Gábor, -
310 122|           Kazinczy Gábor, - felelék.~- Az az irnok? - mondja ő.~-
311 122|        Kazinczy Gábor, - felelék.~- Az az irnok? - mondja ő.~- Az! -
312 122|                az irnok? - mondja ő.~- Az! - válaszolék a tekintetes
313 122|               még annyit sem tud, hogy az iró és az irnok között mi
314 122|                sem tud, hogy az iró és az irnok között mi különbség
315 123|               tőlünk Petőfihez került. Az italt nagyon szerette, azon
316 123|           György egész megnyugvással - az igaz, hogy kálomista ember,
317 124|  Frankenburggal jöttünk Budáról Pestre az akkori hajóhidon. Beszélgetés
318 124|                Ezen időben hozzájárult az a körülmény, hogy hosszabb
319 124|                hónapokig nem láthatott az ember munkást, s a napisajtó
320 124|               bár mennyire szólongatta az illetőket, fölvilágosítást
321 124|         hiszünk, - ekkor majd kijönnek az igazsággal.~- Például? kérdi
322 124|              halad a munka.~Mindketten az a jó vér vagyunk, hogy egy
323 124|            akkép lett, hogy ez a kacsa az Életképek legközelebb megjelent
324 124|         Megemlitendő, hogy azon időben az ujdonságoknak igen nagy
325 124|                igen nagy szüke volt, s az akkori lapok némi eredetiség
326 124|           Pannonia a dolgot, de kivált az Ungar, mely még nagyobban
327 124|                hosszu vita keletkezett az Életképek, Pannonia, főleg,
328 124|            főleg, s utóbb egyedül csak az Ungar ellen, mely hazugságának
329 124|               is adja.~Megmondák aztán az okot is, hogy miért nem
330 124|            helyes ok volt, hanem azért az Ungart verték mindaddig,
331 124|          Füredre mentem, s a mint este az étteremben helyet foglalnék,
332 124|           hasonló példány ült.~Elkezdi az egyik:~- Mondtam én azt
333 124|              amice, hogy igy járunk mi az anglussal; de nem hitték,
334 124|               és országgyalázatnak, ha az ilyen, meg amolyan szedtevedte
335 124|               már nem tudja fölépiteni az az anglus.~- Tévedésben
336 124|                nem tudja fölépiteni az az anglus.~- Tévedésben tetszik
337 124|           Engedelmet kérek - erőlködék az öreg - én ezt a legjobb
338 124|            kutforrásból tudom, hogy ez az angol otthon is fölsült,
339 124|              olvasni?~- Patvarnak kell az ujsága,... nem vesződöm
340 124|                nem vesződöm én azokkal az ujságokkal, a mit tele irnak
341 124|            tele irnak hazugsággal azok az ujságirók.~- Uram!... én
342 124|            ujságiró vagyok.~Nagyot néz az öreg.~- S ezt a dolgot,
343 125|              már félig a jurátus, csak az irásbeli próba hiányzott
344 125|                próba hiányzott még, de az ifiurnak rémítő kinosan
345 125|             perszonális fülébe jutott.~Az öreg ur is olyan ember volt,
346 125|              prókátorra nincs szükség.~Az urfit visszavetették.~ ~
347 126|                                        Az öreg Köntös, igen sokáig
348 126|          sokáig urasági biró Enyingen, az öreg Bocsornak kortársa
349 126|               egyenesen megvárta, hogy az elöljáróság, ha valamit
350 126|          szobájának ajtajába állt, mig az illetők csak a tornácon
351 126|          kiváncsian kérdé, hogy mi van az ujságban? visszautasítólag
352 126|            Ostoba paraszt, minek neked az ujság? - tudod is te, hogy
353 127|                                        Az öreg K... Vasmegyéből leküldé
354 127|              minden ágybelijét.~A mint az udvarra ért, kijött az öreg,
355 127|            mint az udvarra ért, kijött az öreg, s midőn látná a szekrényt
356 127|            amolyan kölyke, - rivalt rá az öreg, hát ilyen gyalázatot
357 127|              ilyen gyalázatot hozol te az én fejemre, s az egész családra?~-
358 127|              hozol te az én fejemre, s az egész családra?~- Miért,
359 127|       urambátyám?~- Miért?... haragvék az öreg odább - lánczhordta,
360 127|          familiát, hogy a ruháját vagy az ágybeliét haza hozta volna,
361 130|                      Henyélésben kapta az ur a kaszásokat.~- Na, gazemberek; -
362 130|               Na, gazemberek; - mondja az ur - gyönyörüen dolgoztok,
363 130|                csak egy czigány maradt az árnyékban fekve:~- Nagy
364 131|                mikor kellene nekem azt az etsázsat megfizsetni?~-
365 131|             Majd ha meghalsz, - mondja az apa.~- Sohase ketekedjünk
366 133|               czigány - hogy diáksóval az egész világon kerestíl mehet
367 133|           egész világon kerestíl mehet az ember.~ ~
368 134|    lerajzoltatni.~- Tanti! mondja neki az ur - levetetlek én téged.~-
369 134|          láttál már valakit levenni?~- Az akastufárú? - mondja rá
370 135|               ur hallgatná, oda fordul az egyik czigány.~- Milyen
371 135|               urnak?~- Olyant - mondja az ur - a melyiktől magad is
372 136|             midőn a czigányt ugyanazon az uton békén tovább haladni
373 137|           lakáshoz kivánván szoktatni, az ajánlkozó földesuraknak
374 137|              Mérés közben megszólamlik az egyik czigány a varjukra
375 137|                ujra.~- De nem ám, volt az ujabb válasz.~- Nem is lesz
376 140|          minthogy otthon nem birt vele az előljáróság, egy levelet
377 140|          levélben, hogy a levelet vivő az, akit meg kell veretni,
378 141|               kitanult kópé maradt még az udvarban.~- Hát te mit bámészkodol?
379 142|           vasvillával jól megszurkálta az ebet.~- Hát te gazember -
380 143|            mint a semmi, - fele legyen az nagyságus uré, fele meg
381 143|                nagyságus uré, fele meg az ispitáé.~ ~
382 144|                mondja a czigány, mikor az engedelmet megkapta - felit
383 147|                Elakadt a szegény ember az utközépen, - csökönyös lova
384 148|                tudós - tehát azt hiszi az ur, hogy az uristen a mézet
385 148|            tehát azt hiszi az ur, hogy az uristen a mézet csak a bolondok
386 149|          megtörténik egy-egy tréfa, ha az diákul tud is.~Történt pedig,
387 149|               lakik itt és itt.~Kapott az ur az ajánláson, ki is komponált
388 149|               itt és itt.~Kapott az ur az ajánláson, ki is komponált
389 151|                            Mit csinált az ur ezzel az emberrel? kérdi
390 151|                Mit csinált az ur ezzel az emberrel? kérdi a főorvos
391 152|     csudálkozik ujra - de nagy nyul ez az őz.~ ~
392 153|                                        Az atádi ember hasonlóul, mikor
393 153|                is - de picziny nyul ez az ürge.~ ~
394 154|         kisasszony jó alkalmat látván, az orvosnak ajánlkozott.~-
395 154|              Engedelmet kérek - mondja az orvos, - én csak preskribálni
396 154|              csak preskribálni szoktam az orvosságot, - de magam nem
397 155|         csakhogy hadd jőne már egyszer az a medve.~ ~
398 157|                                        Az inas nagy jót akarván kivánni
399 157|               kivánta neki, hogy ebben az uj évben tovább éljen, mint
400 159|         bennelevő viz fölötte jó, csak az kár, hogy több bort nem
401 159|             több bort nem töltött bele az ur.~ ~
402 160|            ösmerős barátunkkal történt az egész, és pedig az, hogy
403 160|             történt az egész, és pedig az, hogy egykor G. városához
404 160|             hogy jó sárczipői kiállják az utat.~Ezen boldog hitben
405 160|                is, - azt is lehuzza, s az ut mellé kiveti.~Haza menvén,
406 160|            sárczipő megvan.~Igy is jár az ember.~ ~
407 161|                        Bizonyos müvész az orgonán bámulta magát, -
408 161|               bámulta magát, - s midőn az első szakaszt bevégezné,
409 161|        szakaszt bevégezné, melléje áll az orgonanyomó, önérzettel
410 161|            fölségesen végeztük, mondja az ember, mire a müvész bosszusan
411 161|             hangot, mire bosszusan néz az orgonanyomóra. Ekkor az
412 161|                az orgonanyomóra. Ekkor az is megszólamlik:~- Látja
413 161|               is megszólamlik:~- Látja az ur, hogy ketten vagyunk,
414 161|          vagyunk, s ha én nem segitek, az ur semmit sem tud.~ ~
415 162|            Szerencsétlenségére azonban az egyik elfeledte mondókáját
416 162|             szót: Szomjuhozom!~Azonban az eszme világosan megmaradt
417 166|                kocsmáros:~- Mért iszik az ur vizet?~- Mert bizonyos
418 167|                ezüst huszasról szólék, az esztendő számát is valahol
419 167|                tessék fölkeresni.~Elég az hozzá, hogy egy ezüsthuszassal
420 167|           esküdött, s alig várta, hogy az urfi későn jőjjön haza;
421 167|           jőjjön haza; mert ő kelmének az a szokása volt, hogy háromnegyed
422 167|               ki a kaput, mert megvesz az isten hidegje.~- Vu ist
423 167|              alatt bedugja; mire aztán az ajtót egész reverencziával
424 167|                 ugy is maradsz fráter.~Az is okoskodott, de a mi barátunk
425 168|               volt várnagy igen sokáig az öreg M..., kinek az a jó
426 168|             sokáig az öreg M..., kinek az a jó patriarchalis szokása
427 168|             megvertek.~- Szja! igy jár az, a ki a jó uton nem jár, -
428 168|              uton nem jár, - okoskodék az ur.~- Debzon, kedves teins
429 169|                      Szombathelyen van az örök jó kedélyű K... mérnök,
430 169|                Egy este sokáig elültek az urak a "Zöldfánál"; mert
431 169|           hazafelé tartott, K... pedig az öregurral ment el.~A mint
432 169|              templom tornyának árnyéka az utczán keresztül egy fekete
433 169|         föltalálja magát, s azt mondja az öregnek:~- Jaj, urambátyám,
434 169|           patvar üsse meg - jegyzé meg az öreg - széles az az árok?~-
435 169|            jegyzé meg az öreg - széles az az árok?~- Dehogy széles,
436 169|                meg az öreg - széles az az árok?~- Dehogy széles, urambátyám,
437 169|            ugrotta a mérnök, biztatván az öreget, hogy könnyen átugorja.~
438 169|           átugorja.~Neki busulja magát az öreg, s előbb körülnézvén,
439 169|           valaki: egy, kettő, három, s az öreg is tul volt az árkon.~
440 169|           három, s az öreg is tul volt az árkon.~Másnap reggel az
441 169|                az árkon.~Másnap reggel az öreg ismét azon utra talált
442 169|               nem most? azonban keresi az árkot, - sehol sem leli,
443 169|             későn tudta meg, hogy K... az árnyékot ugratta át vele.~ ~
444 170|                     K..., munkája volt az is, hogy este bemenvén egy
445 170|      Kiváncsiságból a lábasokba néz, s az egyik konyhán töltött káposztát,
446 171|           barátjával tudatja a dolgot, az neki Bécsből azt a számot
447 172|           előtte, hogy jó-e? ... s ime az asszony mindig halványabb
448 172|     tizenkettőt - mondja Bermüller, de az asszony egyet sem ad huszason
449 172|               tojást is megkapni; mert az asszonyok fölkerekedtek,
450 172|              fölkerekedtek, s kimentek az ugynevezett "grófutra,"
451 173|                 mert valakinek váltott az uton, a pásztor látta; de
452 173|             nyakába dobta a bundát, ki az öt forintot kiolvasta a
453 173|           kivette mellényéből ugyanazt az öt forintot, mit a bundára
454 173|              kapott.~Nagy későn jutott az eszébe a zsidónak, hogy
455 174|             István pápai professzornak az apja igen jó módú jobbágy
456 174|              ami neki tetszésére volt, az ellenkezőt pedig lármára
457 174|           némileg elkéstek, s ez okból az uradalom figyelmeztetni
458 174|           figyelmeztetni akarván őket, az irodába hivatta őket.~A
459 174|            igen nagy figyelemmel lévén az öreg Bocsor iránt, csak
460 174|          emlegeté a körülményeket; mit az öreg szokott komoly arccal
461 174|                  Szólj the, Bocsor!~De az öreg mindeddig nem szólván,
462 174|           azonban elhagyta a béketürés az öreget, ki épen a zsidó
463 175|             igen sok apró tégla hevert az épület mellett.~Szájtáltó
464 175|            volt elég, azért azt mondja az öreg:~- Ugyan, fiaim, hányjátok
465 175|              hányjátok hamar félre ezt az apró téglát, hogy utban
466 175|             legyen.~Senki sem mozdult.~Az öreg tovább ment, vagy egy
467 175|             minthogy ezt a kápolnát én az istennek épittettem és nem
468 175|              hát a ti huszasotokat is: az isten fizesse meg.~ ~
469 176|          Lássátok, gyermekeim - mondja az öreg asszony, még ott is
470 176|             Hogyan jöhetett a tengerbe az a hintó? álmélkodék egy
471 176|        hallgatók közül.~- Ez biz abból az időből való, mikor Fáraó
472 176|                 rossz kölyök - nevette az öreg asszony - ezt már más
473 176|           mondd el, ne nekem, kelt föl az öreg, ki a nagy hazudságot
474 176|          hazudságot mind elhitte, csak az igazat nem.~ ~
475 177|                mit akar?~- Ugyan kérem az ifiurakat, - felel ő - nem
476 178|              uram, ma reggel ittam meg az utolját; de annak sem vettem
477 178|           észre valami hasznát.~- Majd az is meglesz, - mondja az
478 178|                az is meglesz, - mondja az ur - csak tegyen ugy, a
479 178|                csak tegyen ugy, a hogy az orvos parancsolta.~- Nem
480 178|                orvossal is uram.~- Hát az orvosság honnét való?~-
481 179|               tetszik? kérdé szomoruan az asszony.~- Nem bizony! -
482 182|                emeleten lakó betegéhez az orvos - javulásából látom,
483 182|                Hogy, hogy? csudálkozék az orvos.~- Csak ugy, hogy
484 182|                gyógyszereit kidobáltam az ablakon.~ ~
485 183|               tőle:~- Ugyan mondja meg az ur, hol csinálták ezt a
486 186|                 de nem elég dörmögő.~- Az nem tesz semmit - mondja
487 186|               ha olyan idős lesz, mint az asszony, - elég dörmögő
488 187|         cselédeimmel?~- Miért? - kérdi az ügyvéd.~- Gondolja csak
489 188|            baka. ~- De hogyan fér bele az a nagy méh? - kérdezkedék
490 188|                 Hogyan-é? ... viszonzá az obsitos - ahhoz nekem semmi
491 188|               ahhoz nekem semmi közöm, az már az ő dolga.~ ~
492 188|              nekem semmi közöm, az már az ő dolga.~ ~
493 189|          czinege cserbenhagyta urát, s az ösmerős fejére nem szállt.~-
494 189|           Barátom! - mondja a vendég - az én fejemre nem száll?~-
495 190|               föl volt irva: "Kéretnek az utasok, hogy helyeiket minden
496 190|            kikkel ön utazott! - mondja az egyik.~- De biz csak egyes
497 190|                  kénytelen valék; mert az átkozott kocsira föl van
498 190|         kocsira föl van irva: Kéretnek az utazók, hogy helyeiket minden
499 190|            háttal találtam ülni, mikor az utolsó állomásra értünk.~ ~
500 191|      egyet-mást magyarázott, különösen az igazságot és igaztalanságot.~-