Par.

 1 1  |      kondignáczióig, megcsókolom mind a két orczáját, neki adom
 2 10 |       hetykén a huszár - hogy ez mind addig történt, mig én neked
 3 34 |      nyerve, örömmel ragadta meg mind két kezeivel. Azonban alig
 4 41 |           s az orvosságos üveget mind összecserélte.~ ~
 5 50 |   hizóhoz: "Na, siska! igy aztán mind a ketten megélünk!"~ ~
 6 73 |        öreg némi sértődéssel, de mind a mellett szokott kedélyességével
 7 93 |       kettő vett egy pokrócot, s mind a hárman azzal takaróztak,
 8 95 |     penicilusa volt Kmettinek, s mind a mellett annyira elválhatlanok,
 9 124|         s ekkor egyszerre készül mind a kettő.~Ez aztán helyes
10 127|         apád, vagy öregapád? aki mind volt jurátus, és még egyik
11 130|          annak egy huszast adok.~Mind fölugrott, csak egy czigány
12 137|         lett; mert két hét mulva mind megszökött.~ ~
13 138|       mert a többit korán reggel mind a temetőbe küldte.~ ~
14 176|       öreg, ki a nagy hazudságot mind elhitte, csak az igazat
15 187|       bizonyos lehet benne, hogy mind abból iszik.~ ~
16 194|         ezt látta, - mely dolgok mind égbekiáltók voltak; mire
17 196|         enni nem kaptak egyebet, mind egy kis sajtot és szalonnát.~
18 213|        tartotta.~- Mit akar kend mind a két kezével? kérdi egyik
19 256| következő: ~Jó két nótárus volt; mind a három Ége~István, János,
20 256|           De most már meghaltak, mind a négynek vége.~ ~
21 315| jószágaimon.~És ahány csak jött, mind ily hangon beszélt, mind
22 315|         mind ily hangon beszélt, mind annyi ártatlannak bizonylá
23 327|      gyanuba jött, s azon egyért mind pironkodni kénytelen.~Ezt
24 341|               Egy katonatisztnek mind a két lábát elszakasztván
25 350|     tisztet elfogni.~A tiszt már mind a két pisztolyát kilődözvén,