Par.

501 192|                   Igen is - mond sirva az ártatlan - ha látnék.~ ~
502 193|                 mikor olyan tűzben van az ember, nem is tölt, hanem
503 194|               vár is van! kapott szóba az öreg.~- Igen, igen! - hagyá
504 194|            neve a várnak, mondja ismét az öreg.~- Az az, Tumen; igenli
505 194|                mondja ismét az öreg.~- Az az, Tumen; igenli amaz.~-
506 194|             mondja ismét az öreg.~- Az az, Tumen; igenli amaz.~- S
507 194|                ismét tovább magyarázta az öreg, hogy:~- Minő csudálatos,
508 195|                 Csak hallgass - mondja az asszony - ösmerem én a te
509 196|                                        Az apa fiastól végkép kiéhezetten
510 196|               Mit választanék - mondja az öreg - mikor csak a sajtot
511 197|                                        Az anya pamlagon ülve olvasott, -
512 197|              pamlagon ülve olvasott, - az apa irkált az iróasztalnál,
513 197|              olvasott, - az apa irkált az iróasztalnál, midőn a fiu
514 197|              Jer csak közelebb - kezdi az öreg - szép dolgokat hallok
515 197|           tudván tagadni a dolgot, mit az öreg hihetőleg jó helyen
516 197|              fiatal voltam - dörmögött az apa - csak egyetlenegynek
517 197|               te, hallottad?~Ekkor meg az asszony ugrott föl, mérgesen
518 198|                felel a kérdett - uram, az őrnagy Párisba megyen, mint
519 198|          bámult el amaz.~- Oda, oda.~- Az asszonyt is elviszi?~- Hogyan
520 199|             azon gondolatra jött, hogy az aláirt nevet kivágta, s
521 200|                   Ejnye, ejnye, mondja az egyik, ezek az emberek igen
522 200|           ejnye, mondja az egyik, ezek az emberek igen rosszul élnek.~-
523 201|                              Hol nincs az isten? kérdi a falusi mester
524 201|                mester a kis diáktól.~- Az apám pinczéjében, felele
525 201|                gyerek.~- Miért?~- Mert az apámnak nincs pinczéje.~ ~
526 203|            megjegyzé valaki:~- Igy van az, - ha az ember aranyát,
527 203|             valaki:~- Igy van az, - ha az ember aranyát, ezüstjét
528 206|         mennyországba, mert azt mondja az irás: Beati, qui in domino
529 209|              fösvény tőkepénzes, kinek az aláirási ivet átnyujtották:~-
530 210|               kanczellista, - mosolyga az illető - hanem kanczellár.~-
531 210|          kanczellár.~- Se baj - mondja az atyafi - a mi nem volt,
532 210|                atyafi - a mi nem volt, az még lehet.~ ~
533 211|             város kapujánál levő vámon az őrök kérdik tőle:~- Mit
534 211|                kérdik tőle:~- Mit visz az asszony?~- Egy disznót, -
535 211|            disznót, - feleli bosszusan az asszony.~- Mennyit nyomhat? -
536 211|            mázsát bizonyosan, - felelt az asszony.~A nyilatkozat pontosan
537 213|               a törvényszék előtt csak az egyik jelent meg, hanem
538 213|                egyik jelent meg, hanem az eskütételnél mindkét kezét
539 213|             hogy helyette is tegyem le az esküt.~ ~
540 214|          odaült. Ekkor bosszusan kiált az ur.~- Vigyen el az ördög,
541 214|               kiált az ur.~- Vigyen el az ördög, annyi jószágom van,
542 214|               találsz más helyet, épen az orromra akarsz ülni?~ ~
543 215|               mellett megyünk el, volt az elmés válasz.~ ~
544 216|         szegény ördög könyörgött, hogy az elköltött arany hijával
545 216|              vegye vissza a többit: de az embertelen ezt nem tette
546 216|               farkába kapaszkodott, de az erős húzás miatt a szamárnak
547 216|            bajból is menekülni tudjon, az első faluban a szélső háznál
548 216|                volt fele részén, midőn az őrizetből valaki utolérte,
549 216|             addig rázta a létrát, hogy az ketté törvén, az ember is
550 216|          létrát, hogy az ketté törvén, az ember is leesett, és kezét
551 216|          sajátszerű esetet, igy itélt:~Az első vádló száz aranyat,
552 217|                   Bár vinne el egyszer az ördög, de még arra sem vagy
553 217|            vagy méltó.~- Mit? visított az asszony csípőre rakván kezeit -
554 217|            arra sem vagyok méltó, hogy az ördög elvigyen?~- No hát
555 217|              férj.~- Köszönd! - mondja az asszony - mert megjártad
556 218|             fizetsz!~- Jól van, mondja az erős szolga, és a szamarat
557 222| mindenféleképen gyötörte. Nagyon örült az ember, hanem külsőleg meg
558 222|                 Magához vette? - kérdi az ember.~- Igen! - válaszolá
559 223|            kérdi amaz, mire azt feleli az első.~- Tartsa a száján.~ ~
560 224|             pénzgyüjteményt vertek meg az oskolában, mondja a fiu,
561 225|                hogy fizessen meg neki, az adós pedig nyájasan mondá:~-
562 225|            Néhány hét mulva itt leszen az ujév, akkor ugyis elmegyek
563 226|              nagyon fázott, s kinjában az utczán "tüz"-et kiabált.~-
564 227|         pajtásának egy korcsmában, hol az inas emberségéből pecsenyét
565 227|               a hust.~- Alig ösmer meg az ember - folytatja amaz -
566 227|              más.~- De más ám, - felel az inas az asztal alá dobván
567 227|                más ám, - felel az inas az asztal alá dobván a lerágott
568 227|         lerágott csibelábat, - itt még az evést is máskép teszi az
569 227|               az evést is máskép teszi az ember.~ ~
570 228|               melylyel a váczi tornyon az órát is megnézhették.~-
571 228|      megnézhették.~- No látod-e? kérdi az egyik.~- Hogyne látnám?
572 228|                ütvén a budai óra - még az ütését is hallom.~ ~
573 229|                         Megparancsolta az ur együgyü szolgájának,
574 229|              együgyü szolgájának, hogy az öt-pacsirta utczában keressen
575 229|        asszonyt.~Másnap örömmel mondja az inas, hogy meglelte, de
576 229|             hanem Krónajglinak: nem is az öt pacsirta utczában lakik,
577 230|                    Állatjait mutogatta az állatszeliditő; utoljára
578 231|                           Panaszkodott az apa fiának gonoszságain:~-
579 231|            gonoszságain:~- Jaj! mondja az apa elkeseredetten, - mertem
580 232|                nagyságos uram - mondja az inas, - nem vagyok én urfi;
581 233|              Kocsisával utazott valaki az alföldön, s kénytelenek
582 233|                a hust szedegette, mire az ur meg akarta értetni, hogy
583 233|           Levét nem eszel? kérdi végre az ur.~- Nekem a husa is jó
584 236|          Egykor valaki pipázva ment el az őr mellett.~- Vegye ki kend
585 238|            ludhoz" czimzett fogadóban.~Az asszony nagyon hiu lévén,
586 238|           megváltoztassa. - Hogy végre az asszonynak is igaza legyen,
587 239|             azt mondá:~- Milyen furcsa az a szerelem. Midőn nőmet
588 240|           Emlékszel-e barátom - mondja az ösmerős - mily gyakran mászkáltunk
589 240|             itt föl?~- Persze - mondja az üldözött férj, nejére nézve -
590 241|               asszonyok közt, - mondja az elkeseredett férj.~- Mit? -
591 241|               férj.~- Mit? - riadt föl az asszony - hát ilyen gúnybeszéddel
592 241|                mondtál!~- Ej! viszonzá az asszony - te már megszoktad
593 241|            asszony - te már megszoktad az én gorombaságaimat, de én
594 242|               házi ur, hogy ennek épen az én házamban kellett megtörténni.~-
595 244|                a jó barátok, - azonban az mindegy! Miskának jó kedve
596 244|         figyelmet gerjeszt, megnézi mi az? S ime, pénz! még pedig
597 244|                 hordja el a patvar azt az egy forintot, anélkül is
598 244|          tépték volna rólam a ruhát.~- Az még nem baj - beszéli a
599 244|               igaz-e a vád?~- Nem igaz az, tekintetes főbiró uram -
600 244|            higgye a tekintetes ur, még az is kitelik belőle, hogy
601 244|           mondja, hogy a rajtamvaló is az övé.~- Persze az enyém,
602 244|         rajtamvaló is az övé.~- Persze az enyém, kiálta kétségbeesetten
603 245|                megis történt.~A kutyák az érzékeny ütés után egymásra
604 246|             Miért nem? kérdi alázattal az ember.~- Nem látja kend, -
605 246|                  milyen gyámoltalan ez az istenadta, - hisz ez nem
606 247|               ezzel odakap a fejéhez s az öreg ur parókáját köznevetségre
607 247|         köznevetségre leveszi.~Azonban az öregur sem feledkezett el
608 247|              öregur sem feledkezett el az elégtételről, mert az meg
609 247|               el az elégtételről, mert az meg azt mondá:~- Uramöcsém! -
610 247|              parókája van! mely szónál az ifiur üstökébe kapaszkodott,
611 248|                            Tanácsolták az apának, ne házasítsa még
612 248|          nagyon fiatal: hadd érjék még az esze.~- De csak házasodjék
613 248|               házasodjék most - mondja az apa - mert ha megérik az
614 248|               az apa - mert ha megérik az esze, akkor csakugyan nem
615 249|        bosszusan mondja a kocsis:~- Ez az átkozott dög azóta mindig
616 249|            mindig haragszik rám, mióta az urnak azt mondtam, hogy
617 250|             Büszke önhittséggel beszél az urfi, hogy ennyi, meg ennyi
618 250|                 hát apja hány lehetett az urfinak?~ ~
619 251|            utóbb azt mondja neki:~- Ha az urnak nincs házbérre pénze, -
620 252|      ostobaságáról, hogy nevét mintegy az ostobaság jellemzéséül emlitették.~
621 252|               odakiált:~- Igazi szamár az ur.~- Igen, igen, - viszonzá
622 253|           dolog volt, hogy egy asszony az urát nagyon kéz alá vette,
623 253|    Szomszédasszony! mégsem illik, hogy az urát minduntalan a pad alá
624 253|             alá kergeti, pedig a férfi az asszonynak a feje.~- Hát
625 253|              köze ahhoz - patvarkodott az asszony - ha én a fejemet
626 254|           megvan a maga mulatsága, igy az egyszeri csizmadia is véghetetlenül
627 254|             bornak.~- Én pedig - szóla az asszony - nagyasszonynak
628 254|               föl a gazda - ilyenképen az én költségem is szaporodik;
629 256|              nagyon bosszankodtak ezen az eseten, s a kántort megbizták,
630 257|         Vasmegyében lélekbuzát szedett az asszonyfai mester. Ősz lévén,
631 257|          asszonyfai mester. Ősz lévén, az éjszakák is ködösek és sötétek
632 257|               s kihuzták nagy munkával az öreget, azonban ezt a verset
633 257|              poéták:~"Keskeny vala ott az ut,~Tizedfél öles a kut,~
634 257|             őtött, kátott,~Huzzátok ki az apámat.~Az asszonyfai mester~
635 257|                 Huzzátok ki az apámat.~Az asszonyfai mester~Megmenekült
636 257|          asszonyfai mester~Megmenekült az egyszer."~ ~
637 259|        jegyeznem, hogy nálunk megterem az ilyen nagy hazafi, mert
638 259|     megdicsérik; például, hogy ez vagy az a nagyságos ur egy rongyos
639 259|          Megkészült a beszéd, csakhogy az nem fért a nagy hazafi fejébe,
640 259|          megakadna, hirtelen odafordul az ügyvédhez ezen kérdéssel:~-
641 261|                                        Az ifjú S. gróf B. városba
642 261|              nagyon kár.~- És mi volna az? kérdi a báróné.~- Még kérdezheti
643 263|                                        Az egész atyafiság lármázott
644 263|          emberhez kivánt nőül menni.~- Az idétlen, mondja egyik.~-
645 263|          mamlasz! - beszéli a másik.~- Az isten nyomorultja, zajgott
646 265|              egy hideglelőshöz. Elment az orvos, hanem mámorában a
647 266|                menvén egy falusi ember az utczán, a szembe jövő városbirót
648 267|                Mit ér ez? - sopánkodik az asszony - odaadnám az uradalmat,
649 267|       sopánkodik az asszony - odaadnám az uradalmat, ha helyette egy
650 268|           melankolikus lett.~- Ugy van az - mondja az asszony - ha
651 268|            lett.~- Ugy van az - mondja az asszony - ha a gyerek nem
652 268|          használ, ha a gyerek nem akar az lenni, a mi az apja.~ ~
653 268|                nem akar az lenni, a mi az apja.~ ~
654 269|           elfeledted - mondja nyájasan az asszony - hogy huszonöt
655 269|          vagyunk, s meg kellene ülnünk az ezüst menyegzőt.~- De bizony
656 270|        kereskedését ekkép nevezte el: "az amerikai majomhoz."~ ~
657 271|                      Szaladt a borbély az utczán; lekiált valaki az
658 271|              az utczán; lekiált valaki az emeletből:~- Hallja maga! -
659 271|              amaz - ne szaladjon, mint az eszeveszett.~ ~
660 272|                még senki sem volt itt.~Az irodaszolga lélekszakadva
661 275|                oly hálátlan volt, hogy az üres böröndöt póstán bérmentetlenül
662 277|                beteg fölött okoskodtak az orvosok, s különösen megzavarta
663 279|              egy idegen ember vetődött az országba, és szokás szerint
664 279|         valahol, és a ló ledobta, mire az ut melletti munkások elősiettek,
665 279|        megtudta a boldogtalantól, hogy az a lába már a természettől
666 282|              egy operatöredéket, midőn az udvaron a tehén bőgni kezdett;
667 284|               is megütlegelteti.~Midőn az ur már eltávozott, azt mondja
668 285|                              Valakinek az a rossz szokása volt, hogy
669 285|                 Hasonló foglalkozásban az étlapot is nézegetvén, a
670 286|              fölirás előtt.~Vége lévén az árverésnek, saját kalapját
671 287|              lihegve a paraszt.~- Csak az elején, - aztán hamar, -
672 287|            kapott a szóba a kasznár.~- Az én tehenem agyonbökte kasznár
673 287|                uram tehene bökte agyon az enyémet! - mire a kasznár
674 287|            kasznár huzódozva mondta:~- Az már más, István gazda -
675 289|                              Valamikor az a furcsa kivánsága volt
676 289|            valaki azt monda neki, hogy az itéletnapon ki huzza le
677 290|               Valami ügyes whistjátszó az állitja, hogy ezen szónak "
678 290|            emlékezőtehetségre mutat és az ügyes ellenfél azonnal kitalálja,
679 290|                valaki kártyázás közben az asztalt üti, hogy kihivása
680 290|                közben ujjait nyálazza, az olyan ember kocsisok közé
681 290|            mikor nem rajt van a kérés, az ilyen emberek mindenbe hanyatt
682 290|               aduttot nem mer hivni, - az olyan ember rendesen fél
683 291|        harmadik határban, de épen jött az erdőkerülő.~- Na Kovács
684 291|               neveinket.~- Jó lesz biz az Takács Pál szomszéd uram.~
685 292|                        Mit gondolok én az egész világgal? mondja a
686 292|                mellékteremben, s midőn az ur később neki is ugyanazt
687 292|               mondaná, szemére vetette az urnak.~- Legyél nyugodt -
688 292|               nyugodt - Lizi, - mondja az ur - nekem két világom van.~ ~
689 293|             viszont kérdi:~- Visszajön az ur, vagy ott marad? ~ ~
690 294|            forintot ajándékozott neki. Az asszony látni kivánta a
691 294|            csak ilyent adnak! - mondja az ajándékra célozván a lány.~ ~
692 295|                jó hitben van, hogy már az kitünő megtiszteltetés,
693 295|                sértett müvész:~- Uram! az én hangszerem nem eszik.~ ~
694 296|               annál többet rágalmazták az ártatlanok becsületét.~Végre
695 297|                adatott neki. Midőn már az evéshez kezdenének, azt
696 300|             Örzse néni búsan ballagott az uton, szemközt jő vele a
697 300|           nyugodalom kevés, alig birja az ember, tisztelendő uram -
698 300|                  mondja még odább - ha az a mindennapi kis templomi
699 301|               épen a herczeg előtt, ki az ablakon kinézett, s a köpönyeg
700 302|           csakugyan ilyen magasan volt az árviz? - kérdi a mesterlegény
701 302|                 okoskodék amaz, - azok az istentelen kölykek minduntalan
702 302|       levakarták, tehát most föltettem az eresz alá, ott aztán el
703 303|          férjemben leginkább szeretek, az, - mondja dicsekedve - hogy
704 304|         foglalkoztak a megyei rabok, s az egyik valamely átmenővel
705 304|           fölpattan a rab, s odamondja az utasnak:~- Tudja meg kend,
706 305|                   kérdi a biró, - hogy az a másik azt mondta, hogy
707 306|             pinczébe. Tüstént kiugrott az utcza közepére, tág torokkal
708 307|          hallván egy másik korhely, ki az asztal végén marhahust evett,
709 307|                    még egy icce bort - az ökör is akar inni.~ ~
710 308|           drága, nem ugy mint falun.~- Az igaz, mondja a másik, -
711 309|               A ki először ment hozzá, az egy csinos kocsit ajándékozott, -
712 309|          csinos kocsit ajándékozott, - az utóbbi pedig egypár szép
713 309|                gyönyörü csikót.~A pört az utóbbi nyerte meg; mi okból
714 310|                           Széthuzódtak az iskolás gyermekek. Közibök
715 311|           ellenséges katona lovagolván az országut mellett, ugyanott
716 311|       munkájának gyümölcse előbb-utóbb az enyém lesz.~- Nem bánom
717 313|            Igen, mondám én, - de hátha az már várja kendet, és a kapu
718 313|             minden bitang ki-be járjon az udvaron?~Furcsa szeretet.~ ~
719 314|              Szemfüles gyereket hozott az uraság inasnak faluról Pestre.
720 314|               csinált, de nem tudta mi az? Végre urát kérdezte meg.~-
721 314|         emberségére biznak valamit, de az azt magának eldugja, s midőn
722 315|             jutottál rabságra? - kérdé az elsőt.~- Kegyelmes uram,
723 315|             szólt:~- Eresszétek el ezt az utolsót, nehogy a többi
724 316|               katonának akarták vinni. Az asszony bement az ezredeshez,
725 316|               vinni. Az asszony bement az ezredeshez, és sirva ríva
726 316|              fényes kilátással akarták az özvegyet rábeszélni, meg
727 316|              vagyunk katonák? - mondja az ezredes.~- Elhiszem - válaszolá
728 316|         Elhiszem - válaszolá együgyüen az asszony, - az urak nem tudnak
729 316|                együgyüen az asszony, - az urak nem tudnak egyéb mesterséget;
730 316|           tudnak egyéb mesterséget; de az én fiam kitanult csizmadia.~ ~
731 317|                                    Mig az erdőn fát vágott, elveszté
732 317|                is?~- Ej mit dévajkodik az ur, - csak nem vihette fészkébe
733 317|           tudja? - viszonzá mosolyogva az utas, - többször hallhatta
734 317|        többször hallhatta kelmed, hogy az elveszett jószág legtöbbnyire
735 317|              legtöbbnyire ott van, hol az ember nem is álmodja. Próbálja
736 317|             Lám itt bizonyult, hogy jó az okos ember a háznál.~ ~
737 318|             végre mérgesen kiáltott:~- Az ördög bujt-e ebbe a kabátba?~-
738 320|    szóról-szóra ugy összezörrent, hogy az egyik indulatosan felkiálta:~-
739 320|          bolondok házába jutsz.~- Épen az a szándokom - válaszolt
740 321|              város két követet küldött az ellenséges hadvezérhez,
741 321|                  Kegyelmes ur! - monda az egyik - szakálam azért őszült
742 321|          különbség.~A vezér helyeselte az elmés magyarázatot.~- Hát
743 321|                 Csak ugy uram - felelé az - hogy nem csoda, ha fejem
744 322|                 mért van oly sok bátor az apró emberek közt? feleletül
745 323|                                        Az udvari bolond egykor a mezőn
746 324|              lelte? mig végre kimegyen az apja s kérdi:~- Mi lelt
747 325|             kérdeztek:~- Mennyire esik az igazság a hazugságtól?~A
748 326|                hogy miként fecsérlé el az urfi minden apai jussát.~ ~
749 327|               egy ezüst kanalat elcsip az asztalról, s beledobja a
750 327|            dobott.~Már erre felzendült az egész ház, minden cselédet
751 327|                alá vettek, hogy melyik az a házi tolvaj, kinek a révén
752 327|                Természetesen szabódott az egész cselédség, s mindenik
753 327|              hogy kitapogassa, kicsoda az az enyveskezü, ki miatt
754 327|                kitapogassa, kicsoda az az enyveskezü, ki miatt mindannyi
755 327|                midőn legtöbb szem volt az ezüstre, megint elvitt egy
756 327|                a kutba, hogy hozza fel az ezüst tányért.~Le is ment
757 327|            hogy még egyszer le ne menj az ezüstökért, egyuttal dobverőmet
758 330|       fejedelem - azt magának tartotta az ur Isten, hogy a vizet borrá,
759 331|           mondom el őket.~Szappanos ez az istentelen, s olyan gazdag,
760 331|         mindenki azon törekedett, hogy az ünnepélyes lakomához meghivást
761 332|                egy papircsomót hagyván az asztalon.~G. megigérte,
762 332|           rendek! A fönnforgó tárgyban az előttem szólókkal ellenkező
763 332|          zugából hallatszik a bámulás, az előbbeni szónokok megütődnek,
764 332|                karok és rendek, - hogy az előbbeni szónokokkal ellenkező
765 332|                mindenki tudta, hogy ki az?) csakhogy még magam sem
766 333|            házmester - épiteni kell.~- Az kellene épen - mondja a
767 334|           meghal ez a gyerek, - mondja az anyja, mire a vén gonosztevő
768 334|         pénzzsák megmozdul.~Hazaérnek, az orvos a betegnek ágyához
769 334|               Már megzöldült, - mondja az orvos, megátkozván az apát,
770 334|           mondja az orvos, megátkozván az apát, ki még csak meg sem
771 335|            posztós bolt volt, - elment az asszony a boltoshoz, kérvén,
772 335|        boltoshoz, kérvén, hogy küldjön az urának egy kabátra való
773 335|            volna.~Megörült a szappanos az ajándéknak, s azonnal rohant
774 335|                a boltosnak:~- Minthogy az ur nekem egy kabátra való
775 336|                éjjel kiugatja szeméből az álmot.~Mit csináljon a mészáros?
776 337|             volt, és folyton szakadván az eső, nagyon restelt az utczákon
777 337|       szakadván az eső, nagyon restelt az utczákon végig mászkálni,
778 337|                a levelet elvinné annak az ilyen meg amolyan fösvény
779 337|                amaz, magában dörmögvén az utolját - hisz én magam
780 337|         utolját - hisz én magam vagyok az.~ ~
781 338|                ki a szőlőkig; csakhogy az alávaló ilyenkor hátul mindig
782 338|         fuvaros észrevette, már elállt az utból.~De már annyiszor
783 338|                 s a mint szökni akart, az ostornyélnek boldog végével
784 340|               mindig jó kenyeret eszik az ember.~- Tréfálsz, barátom -
785 341|                két lábát elszakasztván az ágyúgolyó, kinjai közt egész
786 341|            testemet sokszor ajánlottam az istennek, de lábaim sohasem
787 342|             megtanitom kendet, hogy mi az a katonaregula. Ha már most,
788 342|              egymás mellett, ugy, hogy az egyik a másiktól alig volna
789 342|                kend?~- Értettem, felel az együgyű fiu.~- Nohát átugranék-e
790 342|               Hát mit csinálna kend?~- Az egyik oldalon lemennék,
791 343|              Hirtelen parancsot kapott az ezred, hogy kiinduljon.
792 343|        egyikénél feledtek.~Sokáig várt az ember, végre huszonnégy
793 343|          szeretőjét, s a helyett, hogy az ezred után menne, megházasodott.~
794 343|            évek óta ott őrt áll. Utóbb az ezredes megtudván a dolgot,
795 344|                 vigyázzon magára, mert az agarak igen veszedelmesek
796 345|        fegyverben gyakorlani. Minthogy az egyiknek irgalmatlan nagy
797 345|         egyiknek irgalmatlan nagy hasa az egész átnézetet csuffá tette,
798 347|             tiszt, és magyarázta nekik az előőrsi szolgálatokat, mondván,
799 347|           szolgálatokat, mondván, hogy az előőrs mindenkor föltartóztatja
800 348|               a suhancok megmenekülni.~Az egyik, egy veszprémi zsidófiu
801 348|             zavarba ne hozzák. Azonban az őrmester gyanakodván a fiura,
802 349|              gondolta, hogy bizonyosan az ő magas rangja hozza zavarba,
803 352|          óvatos volt, azért azt mondja az urfinak:~- Jőjön el holnap,
804 352|                vigye el.~Eljött másnap az urfi, a hadnagy az előszobában
805 352|              másnap az urfi, a hadnagy az előszobában fogadá, nyitva
806 352|             levele.~A fiu örömmel megy az ajtó felé, azonban látva
807 352|             lát? - mondja a hadnagy, s az urfit más ruhába öltöztették.~ ~
808 354|                  Valamelyik szinházban az "Arkadiai tükör" czimű darabot
809 354|             készült almákat adtak föl. Az egyik alma leesvén nagyot
810 354|                a komikus azt mondja:~- Az alma még igen kemény, egy
811 356|              mint a szinlapon olvasom, az egész falun történik, -