1-500 | 501-536
Par.
1 1 | végső utczán mennénk, látom, hogy az első kondignáczióból
2 1 | elnyargalok, s ime látom, hogy a szomszédház második kondignácziójából
3 2 | jóízűen a huszár - ugy vágtuk, hogy az ütközet után két álló
4 4 | régen leste az alkalmat, hogy mégis lophasson, midőn utóbb
5 4 | Lopnék ám - szól a másik - de hogy verné meg az isten azt a
6 4 | mikor nem tudom igazán, hogy mikor néz rám.~ ~
7 5 | legényére, ki bement a házba, hogy alkalmas helyet találjon;
8 5 | uram a nevét, csak azt, hogy ez az, aki a prófuntokat
9 7 | mondja a baka a huszárnak, hogy ugy föltartja kend magát
10 7 | bátyám, hadd tudom én is, hogy mi különbség van a huszár
11 7 | akarod tudni, hát tudd meg, hogy az első a huszár; itt aztán
12 8 | huszár, - hisz a helyett, hogy a két hátulsó lábán járna,
13 9 | a káplár a kapitánynak - hogy ez az ember nem borotválkozott.~
14 9 | persze azt nem is gyanitotta, hogy mig a hosszu utczán végig
15 10 | mondja az obsitos, de hogy többet ne kérdezhessenek
16 10 | milyen? Olyan az az Itália, hogy az egész országban nem találnál
17 10 | meleg van ott télen nyáron, hogy az emberek csak éjjel járnak
18 10 | magam is csak ugy éltem ott, hogy naphosszat aludtam, s mig
19 10 | bajlódni valója akadt azzal, hogy a tengernek még feneke sincsen.~-
20 10 | öntözgettek ujra vizet, hogy a jég ugy megvastagodott
21 10 | ugy megvastagodott immár, hogy akármi nagy házat könnyen
22 10 | tenger?~- Nem mondtam előbb, hogy Itáliában?~- Ejnye, ejnye! -
23 10 | hisz imént monda kelmed, hogy Itáliában oly szörnyü meleg
24 10 | meleg van télen, nyáron, hogy a szalonnát is meg lehet
25 10 | melegénél; mikép lehet, hogy ott mégis befagyhat a tenger?~-
26 10 | mond hetykén a huszár - hogy ez mind addig történt, mig
27 10 | eleget. Ne is higyed öcsém, hogy azelőtt ilyen volt a világ!
28 10 | Akkora ott a templom, hogy a pap a mestert, mester
29 10 | egyik, s fölint a mesternek, hogy no most mondja az etkumspiritutuot.
30 10 | templom lámpása pedig akkora, hogy két ember ladikon evez az
31 11 | másiknak - most hallom, hogy azt a szegény Ferkó gyereket
32 12 | rekrutához, - mert ugy jársz, hogy a fejedet a golyóbishoz
33 13 | tanulta az olasz nyelvet ugy, hogy mikor az öreg Cs... val,
34 14 | abból is ugy kifogytunk, hogy tizenkét ember kapott egy
35 15 | jön ide, kapitány uram, hogy itt egyék?~ ~
36 17 | huszár megbosszankodva azon, hogy az ő fáradságának gyümölcseit
37 18 | füstöt nyelhettél volna, hogy, ugy segéljen, köpni sem
38 19 | huszár - félesztendeje, hogy folyvást puczováljuk.~ ~
39 20 | legtágasabb, könnyen elgondolható, hogy az inas-szoba sem lehetett
40 20 | uram, minthogy azt mondta, hogy abban a fönnálló szekrényben
41 22 | Neki készül verbungos, hogy átugorja; bámul a népség,
42 22 | némelyik szinte röstelli, hogy majd belesül a huszár, s
43 22 | s a pocsolyára ráfogja, hogy tenger.~Huszár, huszár,
44 23 | hisz még örülnöd kellene, hogy lábodat nem hordta el a
45 24 | vágom el az ellenség nyakát, hogy egy kicsit fel is ugorjék.
46 28 | föld lehet.~Elég az hozzá, hogy a huszárnak mindene a lova.~ ~
47 29 | sürgették pajtásai a huszárt, hogy botlásában megsántult lovát
48 29 | Laczi kérte pajtásait, hogy ne tegyék ki magukat a nyilvános
49 29 | terv megkezdésében azzal, hogy a nagyon kifáradt, eléhezett
50 29 | parancsolta embereinek, hogy a részeg huszárt vessék
51 30 | velem vitéz kapitány uram, hogy a csizmájának nem csináltat
52 32 | elhiheti vitéz kapitány uram, hogy fél esztendeje nem győzöm
53 34 | dideregve. - Semmi kétség, hogy a szerencsétlen nő hadaink
54 34 | leszállottak lovaikról, hogy a nőt megszabadithassák
55 34 | szemek közt esküdött meg, hogy csak huszárhoz megy férjhez.~ ~
56 35 | maradt.~Észreveszi Cs... hogy Timának a dolmánya nincsen
57 37 | hadfiaknak, könyörögve, hogy csak életének kegyelmezzenek.~-
58 37 | megyünk a hintaja mellett, hogy azokat más valaki el ne
59 40 | megmondtam, aki lelke van, hogy elmegy, - szólt a huszár
60 41 | vitte.~Észrevette a huszár, hogy a kórházban csak ellenséges
61 43 | annyi változatossággal, hogy egypár furfangos dolog is
62 43 | kocsin; messziről látom, hogy tömérdek nép, körülbelől
63 43 | hosszabb szemlélődés után, hogy a tömeg közepén egy üres
64 43 | mulatság akkint változik, hogy az oláhok páronkint verik
65 43 | dolog egymásután igy ment, hogy kettő-kettő, mintha adósságot
66 43 | oláhtól?~- Hát nem látja, hogy a bolond egymást veri?~ ~
67 44 | Hallják önök, jó uraim: igaz, hogy 20 esztendeje, amióta káplár
68 44 | barátságos jobbját.~Képzelhetni, hogy a mit a huszár erre mondott,
69 45 | a huszár alatt, - persze hogy nem hagyott neki békét,
70 45 | szokása ennek az ebhordtának, hogy valahányszor k...át lát,
71 46 | Jelentem alássan őrnagy uram, hogy ez az izé nem tudta a tábori
72 47 | hatalmasan parirozza a szuronyt, hogy az agyánál ketté törik.
73 47 | Engedje meg ön - szól - hogy e becsületes huszár foglya
74 48 | Sajátságos az, hogy a vén huszár a rekrutát
75 48 | kezedet" biztatja ilyenkor, hogy a fiut föltüzelje, és rendesen
76 48 | a rekruta előtt vág be, hogy az védve legyen; s ilyenkor
77 48 | megfaragta az ellenséget, hogy már magától is ledűl; de
78 48 | de jól gondolja az öreg, hogy a fiu rákap a jó munkára
79 48 | jó munkára azon hitben, hogy ő is tett valamit.~ ~
80 50 | azonban nem igen ért rá, hogy eleséget vadásszon, hanem
81 51 | neki az ellenséges vezér, hogy visszamehet, de mondja meg
82 51 | de mondja meg a vezérnek, hogy jobb lesz, adja meg magát,
83 51 | vérontást viszen végbe rajtuk, hogy még annak a gyermeknek sem
84 51 | a huszár - mégpedig azt, hogy a táborunkban egy katona
85 53 | s az egyik csudálkozék, hogy még eddig tisztté nem lett.~-
86 56 | fogoly alig merte hinni, hogy az ellenség részéről ily
87 56 | ekkor sem állhatja meg, hogy egy szegény fogollyal, kit
88 56 | kobak már üres. Észrevevé, hogy bőkezüsége miatt magát fosztá
89 56 | ki lelke van, most látom, hogy magamnak semmi sem maradt!
90 57 | mérgezve; igérte azonban, hogy rögtön ölet le sertéseket.
91 62 | alá adni, miből kisült, hogy a dobba egy iszonyu nagy
92 64 | közt arra oktatá hadnagya, hogy töltéskor hány tempóban
93 66 | láttam és tapasztaltam, hogy egy év helyett, ugysegéljen,
94 69 | vigalom közepett jön a hir, hogy az ellenség közel van.~A
95 70 | tudom én, - válaszolá Bem - hogy most hazugságokat mond,
96 73 | Aztán Ferkó, hiszed azt, hogy ez az ember megbolondult.~
97 73 | esze, azt mondtátok róla, hogy ez bolond; s most mikor
98 75 | szónoklattal.~Megtudták azonban, hogy e szónokok egyike kemény
99 75 | Az idők olyanok voltak, hogy az ellenzék a kormánynyal
100 75 | azon kelle tehát iparkodni, hogy a szónoklat tartalmát megtudhassák,
101 75 | rábeszélhessék.~Gy... ajánlkozék, hogy a beszédet megszerzi, a
102 75 | folyamodának, s ekkép lőn, hogy B... János a beszédet szorul
103 75 | legényt, - nem emlitvén, hogy saját torka, mint tudjuk,
104 75 | megtanult beszédből már tudná, hogy mikor következik a mérgesebb
105 75 | irtóztató éljent rögtönzött, hogy a zajban egy szó sem hallatszék
106 76 | nagyon könnyü megitélni, hogy a kormányzat egységének
107 76 | igen világosan megmondván, hogy az ő véleménye kisebbségben
108 77 | pedig épen ugy esett ki, hogy a tizedik lövésre lőtt le
109 77 | azon jó hiszemben volt, hogy Deák valami politikai frázist,
110 77 | Alólirt ezennel bizonyitom, hogy Vörösmarty Mihály barátom
111 77 | Vörösmarty pedig oda irá: Hogy a föntebbi sorok valót mondanak,
112 78 | Györgygyel történt meg, hogy 1816-ban drágaság lévén,
113 78 | haza ment, meggondolva, hogy Ruszeknek több oka lett
114 79 | mindenkit törekedett rávenni, hogy gazdálkodjék.~- Kennyi azt
115 79 | mondani, - mondja Vida - hogy gazdalkodjunk; a grufnak
116 80 | általában tudott dolog, hogy midőn a magyar tudós társaság
117 81 | ifiur - nevetett a zsidó, - hogy mi nem lakunk Angolországban.~ ~
118 83 | félrenéztek, s azon gondolatban, hogy egy embert meggyilkoltak,
119 84 | annyira elfoglalá lelkét, hogy misézés közben megállva
120 85 | fárabeliek; ezért kihirdette, hogy az ördögnek különféle praktikáiról
121 85 | ember tódult a templomba, hogy alig férnének be.~Ekkor
122 86 | és pedig egy öregasszony, hogy harmincz kéve kenderét valaki
123 86 | ki, ugymond, jelen van, hogy ne várja be, mig annak idejében
124 87 | azonban a térparancsnoknak, hogy egy kanonok a rávetett kétezer
125 87 | lakik? S midőn megtudná, hogy egy szük udvaru, mindenfelől
126 87 | laknék, megparancsolja, hogy huszonnégy dobos az udvarban
127 88 | időm, várom, kedves gazdám, hogy mit tesz velem?~- Mit tegyek
128 88 | haza, hanem azt megmondom, hogy apáddal megférj, mert megint
129 89 | még az a baja is volt, hogy inasa a legnagyobb filkó
130 89 | postára, s megkérdezed, hogy Lauka urnak van-e ujsága?
131 89 | mulva megjő: bemondván, hogy nincsen ujság.~- Hogyan
132 90 | sugták, ugy rámondta a diák, hogy:~- A maga idejében.~- Mennyi
133 91 | tanitványainak, el ne feledjék, hogy 20 millió lud van az országban.~
134 91 | professzor, s mérgesen mondja, hogy:~- Az urat a harmadik osztályba
135 93 | azon lényeges különbséggel, hogy kettőnek volt pénze, de
136 93 | igazság okáért pedig ugy, hogy a pénzesek egyformán osztozkodjanak,
137 94 | is, kivált mikor látták, hogy az alvó csakugyan emelkedik,
138 95 | szokta; csak azt sajnálom, hogy az ő gyönyörü tót dialektusát
139 95 | mellett annyira elválhatlanok, hogy mindig kinozták egymást.~-
140 95 | hallgat.~Kmetti azt gondolja, hogy nem tudja, pedig amaz most
141 98 | az öregnek, s elbeszélé, hogy: ~- Domini! bene sibi notent -
142 102| a diák.~- Hát belátod-e, hogy az milyen idővesztegetés?~-
143 103| szolgálat ez? - nem látja maga, hogy én kvalifikált ember vagyok? -
144 103| vagyok? - Ugy nézzen rám, hogy én két akadémiát végeztem.~-
145 105| velök, s akkor veszi észre, hogy az urfiak jóformán szüken
146 105| is lévén, sehogysem tudá, hogy a lepus-sal mit csináljon?~
147 105| csináljon?~Végre azt határozá, hogy conjugálni fogja, s a parancsoló
148 106| Egy diák igen dicsekedett, hogy ő ilyen meg amolyan volt,
149 106| ilyen meg amolyan volt, hogy még a tanárok is azt mondák
150 107| tudom; hanem azt kérdem: hogy merted ezt tenni!~- Mert
151 108| azon parancsa várt reánk, hogy valamennyien menjük el meghallgatni
152 108| mulatságra, mert őszintén hittem, hogy a boldogtalan diák kudarczot
153 108| meglehetősen tartottam, hogy még ránk vall egész nyilvánossággal.~
154 108| szerencsétlen bevallja baját, hogy részeg, - és még ránk is
155 108| vélem, véghetetlen sajnálom, hogy előérzetem daczára eljöttem;
156 108| Részeg vagyok az örömtől, hogy ... sat. - mire oly sikerült
157 108| sikerült beszédet tartott, hogy különb embertől sem igen
158 109| mire ő alázattal mondja, hogy Péntek-nek hivják.~A péntek
159 109| tréfára adott nekik alkalmat, hogy a kapunál mindenik más nevet
160 109| föl a hétnek napjaiból.~- Hogy hivják önt? - kérdi az őr.~-
161 109| viszonzá a kérdett, a nélkül hogy az őrnek föltünt volna a
162 109| föltünt volna a dolog.~- Hogy hivják önt? - kérdi a másikat.~-
163 109| bántott a félelem.~- Hát téged hogy hivnak?~- Engem uram, -
164 112| beszélgette a járókelőknek, hogy ne érjenek hozzá; mert eltörik
165 114| kedden postára adok ugy, hogy szerdán azt meg fogja kapni.
166 114| azt kivánja, kedves atyám, hogy nekem pénzt küldjön; mert
167 114| szombaton magam megyek haza, hogy a pénzt vasárnap kezeimhez
168 114| neked és tudtodra adom, hogy pénteken nem fogsz pénzt
169 115| panaszolkodván levelében, hogy nincsen pénze; mire az apa
170 115| Kedves fiam!~Nagyon örülök, hogy egy pajtásra akadok, ki
171 116| mondja:~- Gyönyörü galambom, hogy adod a csókot?~- Hogy adom? -
172 116| galambom, hogy adod a csókot?~- Hogy adom? - viszont kérdé a
173 117| folytatja Kölcsey - hallom, hogy a trottoirt elnevezted -
174 117| Helmeczy elkomorodván, hogy a kifaragott szó nem talált
175 118| mindenfélekép forgatta a dolgot, hogy hasznára essék ki.~1847-
176 118| én lettem a szerencsés, hogy Helmeczy bizalmát megnyerjem.~
177 118| hivatott.~Meg kell jegyeznem, hogy épen akkor oly nagy drágaság
178 118| oly nagy drágaság volt, hogy a közönséges kenyérnek darabja
179 118| élelem-czikk is megdrágult ugy, hogy vendéglőkben alig mert az
180 118| keservesen panaszkodott, hogy a kenyér irtóztató drága;
181 118| Leülünk, - hirből tudtam, hogy az öreg igen jó asztalt
182 118| szólongatás annyira ment, hogy utóbb az asszony azt mondja:~-
183 119| mondék.~Mindjárt előállt, hogy ez a gyökér, ez meg ragaszték.~
184 119| többek közt arról volt szó, hogy mit adnak a szinházban?
185 119| szószármaztatásról; elkezdé ott, hogy csat, csattog, csata, csatár,
186 119| legközelebbi ujdonságban megirám, hogy mennyire halad fővárosunk
187 119| öreg ugy megharagudott, hogy két hétig alig birtam elhitetni,
188 119| hétig alig birtam elhitetni, hogy nem őt, hanem a czimirat
189 120| Károlyinak az a kényelme volt, hogy a Jelenkorban mindig kész
190 120| tégla, mely kicsiny hija, hogy a spectábilist agyon nem
191 120| mondja, azt csak nem türheti, hogy őt épen saját betüivel rója
192 121| okulva nagyon vigyázott, hogy valamiről előbb ne szóljanak
193 121| czédulát nézte, s látván, hogy opera van, Schodelnéről
194 121| Schodelnéről szólván, azt mondta, hogy: rekedt; pedig annyira nem
195 121| pedig annyira nem énekelt, hogy szinte a "Párisi naplopó"-
196 121| tudniillik az eső annyira, hogy majdnem a várfalat lemosta,
197 122| ki még annyit sem tud, hogy az iró és az irnok között
198 123| mert Jókai ur is megigérte, hogy hoz egy bárányt.~- Bizonyosan
199 123| megnyugvással - az igaz, hogy kálomista ember, hanem azért
200 124| Magyarországon azt akarják, hogy mindent hamar fölfujjanak,
201 124| hozzájárult az a körülmény, hogy hosszabb idő óta, majdnem
202 124| Elég annyit füllenteni, hogy Clarknak Angliában nem sikerült
203 124| s most már kételkedik, hogy a budapesti hid sikerüljön, -
204 124| Mindketten az a jó vér vagyunk, hogy egy tréfát nem adunk akármiért;
205 124| adunk akármiért; akkép lett, hogy ez a kacsa az Életképek
206 124| szárnyra kelt.~Megemlitendő, hogy azon időben az ujdonságoknak
207 124| hazudott; hozzá toldván, hogy ő a legbizonyosabb kutforrások
208 124| Megmondák aztán az okot is, hogy miért nem látszik a munka;
209 124| kinjában meg nem vallá, hogy:~"Es ist tausendmal besser
210 124| Mondtam én azt amice, hogy igy járunk mi az anglussal;
211 124| anglussal; de nem hitték, hogy bolonddá tesz bennünket.~
212 124| szedtevedte bolonddá tett, hogy most már nem tudja fölépiteni
213 124| legjobb kutforrásból tudom, hogy ez az angol otthon is fölsült,
214 125| annyira bonyolódott volt, hogy sehogysem tudott kiigazodni.~
215 125| kiigazodni.~Végre elfáradt, s hogy rövidebben véget vessen
216 125| ur is olyan ember volt, hogy ha tromfja volt, - nagy
217 126| megkereste; mert megjegyzendő, hogy nagy tekintélyénél fogva
218 126| fogva egyenesen megvárta, hogy az elöljáróság, ha valamit
219 126| valamelyik kiváncsian kérdé, hogy mi van az ujságban? visszautasítólag
220 126| az ujság? - tudod is te, hogy merre esik Káiró!~ ~
221 127| czenzurára, meghagyván, hogy becsületet hozzon neki haza.~
222 127| gyalázta meg ugy a familiát, hogy a ruháját vagy az ágybeliét
223 132| bámész nép még most is várja, hogy a czigány hajánál fogva
224 133| viznek.~Nagy szerencse, hogy a vizbe nem fultak ... s
225 133| His azst mondták azs urak, hogy tudnak diákul.~- Persze,
226 133| tudnak diákul.~- Persze, hogy tudunk, most is azt mondjuk.~-
227 133| hallottam - mondja a czigány - hogy diáksóval az egész világon
228 134| akarta beszélni a czigányt, hogy hagyja magát lerajzoltatni.~-
229 136| ugy - mondja a czigány, hogy nem tért ki, azstán én tértem
230 139| elbeszélte tudniillik, hogy a mint egy szük vágáson
231 139| elkapta a czigányt.~Már hogy a tekintetes törvényszék
232 139| tudom; hanem annyi igaz, hogy nem a lovat verték meg,
233 140| neki s egy csutora bort, hogy azt a főbiróhoz vigye el.~
234 140| azonban irva a levélben, hogy a levelet vivő az, akit
235 141| Kipublikáltatta a nemes vármegye, hogy ezután meghagyatik, hogy
236 141| hogy ezután meghagyatik, hogy a kóborló czigányok nem
237 141| gondoltam, - mondja a czigány - hogy valakinek el kell vinni
238 143| urat, mondaná meg neki, hogy ő erre mit kap:~- Fungum, -
239 144| Okoskodott a czigány, hogy a negyven napi böjtöt miként
240 146| czigány a szolgabirónak, hogy engedjen meg neki. Miután
241 146| Miután látta a czigány, hogy minden kérése hasztalan,
242 146| azt kérte a szolgabirótól: hogy engedné meg neki azt, hogy
243 146| hogy engedné meg neki azt, hogy a helyet ő választhassa
244 148| tehát azt hiszi az ur, hogy az uristen a mézet csak
245 149| diákul tud is.~Történt pedig, hogy egy uriembernek ügyesbajos
246 149| a mondott szállásra, és hogy egész becsülettel legyen
247 156| A medvéről eszembe jut, hogy mikor Nyári volt a szinház-igazgató,
248 157| napján azt kivánta neki, hogy ebben az uj évben tovább
249 158| egy uj bankóval a boltba, hogy ott váltsa föl.~- Nem jó
250 158| mondja a boltos.~- Már hogy ne volna jó! - mondja a
251 159| vallani, mondja a vendég - hogy a bennelevő viz fölötte
252 159| fölötte jó, csak az kár, hogy több bort nem töltött bele
253 160| történt az egész, és pedig az, hogy egykor G. városához közel
254 160| annyit - mennyit bizván, hogy jó sárczipői kiállják az
255 160| átnedvesült a láb.~Persze, hogy a sárczipő benn maradt,
256 160| üti meg, mikor észreveszi, hogy a másik sárczipő megvan.~
257 161| megszólamlik:~- Látja az ur, hogy ketten vagyunk, s ha én
258 162| azért ugy segitett magán, hogy elkiáltá, mindenkinek bámulatára:~"
259 164| részvevőn kérdé a másik zsidó, hogy mért sir?~Keservesen panaszolá
260 164| panaszolá erre a gyerek, hogy a rabinus azt prédikálta: "
261 164| mégis azt mondta volna, hogy előbb arany vagy ezüst voltál,
262 166| Mert bizonyos vagyok, hogy ebben nincs bor.~ ~
263 167| fölkeresni.~Elég az hozzá, hogy egy ezüsthuszassal volt
264 167| esküdött, s alig várta, hogy az urfi későn jőjjön haza;
265 167| kelmének az a szokása volt, hogy háromnegyed kilenczre már
266 167| kilenczre már otthon volt, hogy a kaput nyitva lelje, vagy
267 167| kaput nyitva lelje, vagy hogy épen nem is jött haza.~Éjjel
268 167| méltóztatott.~Én csak azt mondom, hogy a mi barátunk volt.~- Sans
269 167| bezárja:~- Most meg én akarom, hogy a huszast dugd be a kapu
270 167| alatt, mert a Jehova tudja, hogy a milyen pőrén állsz ott
271 168| patriarchalis szokása volt, hogy a mely szürös ember bement
272 168| olyan jajgatást vitt végbe, hogy a megyebeli urak egyike
273 169| mennének, észreveszi K..., hogy a nagy templom tornyának
274 169| urambátyám, most jut eszembe, hogy ma este én itt egy árkot
275 169| hogyan megyünk keresztül?~- Hogy a patvar üsse meg - jegyzé
276 169| tüstént átugrom, a mint hogy át is ugrotta a mérnök,
277 169| mérnök, biztatván az öreget, hogy könnyen átugorja.~Neki busulja
278 169| öreg, s előbb körülnézvén, hogy nem látja-e meg valaki:
279 169| s nagy későn eszébe jut, hogy ott árok van, nosza akart
280 169| hanem utóbb eszébe jutott, hogy tegnap is átugrotta, miért
281 169| sem.~Nagy későn tudta meg, hogy K... az árnyékot ugratta
282 170| munkája volt az is, hogy este bemenvén egy udvarba,
283 170| melegitettek.~Mi természetesebb, hogy K... a lábasokat összecserélgette.~ ~
284 171| lotteriás is lévén, megtudta, hogy valami zsidó a nagy sorshuzásra
285 171| megütötte, mikor azt tudta meg, hogy egy batkát sem nyert.~ ~
286 172| egyenkint feltöri előtte, hogy jó-e? ... s ime az asszony
287 172| halványabb lesz, midőn látja, hogy mindenik eladott tojásban
288 172| fölütögettek azon hitben, hogy huszas lesz bennük; de biz
289 172| igérték ám Bermüllernek, hogy hátára verik a tojást, ha
290 173| pásztor nagyon kezdé érezni, hogy kár volt bundáját is gyalogutra
291 173| adósságom van, - tudod, hogy tinaim a vásárban lesznek,
292 173| A zsidó nem tagadhatta, hogy pénze van, mert valakinek
293 173| Polgárdinál a kertek alá került, hogy a zsidót megelőzze, ami
294 173| jutott az eszébe a zsidónak, hogy a pásztor csak a bundát
295 174| általánosan tudott dolog volt, hogy csak azt hallja meg, ami
296 174| most is gyakran használják, hogy: Szólj the, Bocsor!~ ~
297 175| félre ezt az apró téglát, hogy utban ne legyen.~Senki sem
298 176| láttál-e tengeri embert?~- Hogy ne láttam volna, öreg anyám...
299 176| alázatosan a kapitányt, hogy huzatná odább a vasmacskát;
300 176| a hazugságból a gyerek, hogy mégis valami igazat is mondjon:~-
301 177| tartottak. Hazamenet látjuk, hogy egy paraszt ember végig
302 177| bódékat, mi pedig kérdezzük, hogy mit akar?~- Ugyan kérem
303 177| nem tudnák megmondani, hogy melyikben lakik a Str...
304 177| fiskárius ur? mert azt mondták, hogy itt a piaczon lakik.~ ~
305 178| paraszt, fakó szine mutatta, hogy beteg.~- Mi baj, atyafi?
306 178| ur - csak tegyen ugy, a hogy az orvos parancsolta.~-
307 178| használt, hát a maradékot, hogy ne vesszen egészen kárba,
308 179| kivánni, nagyon lármázott, hogy neki ugorkát hozzanak.~Parasztembereknél
309 182| orvos - javulásából látom, hogy rendeléseimet és orvosságaimat
310 182| volna törve a nyakam.~- Hogy, hogy? csudálkozék az orvos.~-
311 182| törve a nyakam.~- Hogy, hogy? csudálkozék az orvos.~-
312 182| csudálkozék az orvos.~- Csak ugy, hogy orvos ur gyógyszereit kidobáltam
313 184| tanácslá, igyekeznék azon, hogy orra visszanyerje előbbi
314 185| már épen 30 esztendeje, hogy ugyanazt mondja.~ ~
315 186| azt mondá a harangöntőnek, hogy a harangnak hangja igen
316 187| bizonyos lehet benne, hogy mind abból iszik.~ ~
317 189| Dicsekedék valaki barátja előtt, hogy egy czinegéje van, mely
318 189| különben ösmeretes volt, hogy fejében nem sok van.~Csakugyan
319 189| most sem tudja elfeledni, hogy tökben fogták.~ ~
320 190| irva: "Kéretnek az utasok, hogy helyeiket minden állomáson
321 190| hol a vendégek látván, hogy nagyon rosszul néz ki, kérdik
322 190| mi baja?~Mondja aztán, hogy visszafelé ült és rosszul
323 190| irva: Kéretnek az utazók, hogy helyeiket minden állomásnál
324 193| Hazudott egy fiatalember, hogy ő ennyit, meg annyit lőtt, -
325 194| napja volt, s elbeszélte, hogy mikor Olaszországban ezt
326 194| nagyon megboszankodván, hogy jó módjával hazugságon csipje, -
327 194| tovább magyarázta az öreg, hogy:~- Minő csudálatos, hogy
328 194| hogy:~- Minő csudálatos, hogy e két név épen ezt a mondatot
329 195| feleségem - mondja, igaz, hogy Nelli kisasszonynál voltam,
330 196| válaszszon édes apám, hogy a sajtot megeszi-e, vagy
331 196| a sajtot megeszi-e, vagy hogy azt is nekem hagyja?~ ~
332 197| hallok rólad, - a helyett, hogy a könyvekbe néznél, a lányok
333 197| förtelmes ember! - nem elég, hogy magad olyan jó madár voltál,
334 199| irt egy könyvkereskedőnek, hogy a jegyzékben foglalt könyveknek
335 199| árát tudakolta; kérvén, hogy azt minél előbb teljesitse.~
336 199| irni, akkor veszi észre, hogy a megrendelőnek neve olyan
337 199| Utóbb azon gondolatra jött, hogy az aláirt nevet kivágta,
338 200| civakodott nejével, ugy, hogy a szomszédok gyakran összeszaladtak
339 204| rögtön hivatta a kutyatanárt, hogy saját ölebét kezére adja.~-
340 204| mondja bántódva amaz - hogy én iskolatanitó vagyok,
341 206| Kérdi valaki, hogy:~- Ha a tánczterem összedőlne,
342 207| Mondd meg hát magad, hogy mit érdemlesz te mindezekért?~-
343 211| holt részegen találá, ugy hogy kénytelen volt talyigán
344 211| bár mennyire szabódott, hogy sötét volt ugyan, de a talyigán
345 212| előérzetből, vagy gondolván, hogy minden burnótja elfogy,
346 213| jöhetett el, hát megkért, hogy helyette is tegyem le az
347 216| szegény ördög könyörgött, hogy az elköltött arany hijával
348 216| ember szamarát kergette, hogy hamarább haza érhessen;
349 216| szamárnak farkát kirántotta.~Hogy ezen bajból is menekülni
350 216| s addig rázta a létrát, hogy az ketté törvén, az ember
351 217| még arra sem vagyok méltó, hogy az ördög elvigyen?~- No
352 218| elállták utját, és vitatták, hogy a teher nélküli szamárért
353 221| Bizonyos hölgy észrevette, hogy a férje a szobalányt megölelte.~
354 221| a szobalányt megölelte.~Hogy ezen tréfának vége legyen,
355 222| temetésnél, keservesen sirt, ugy, hogy a pap mindenféleképen vigasztalván,
356 222| tisztelendő uram, tudom hogy meg is kinlódik vele.~ ~
357 225| hitelező megszólitá adósát, hogy fizessen meg neki, az adós
358 229| ur együgyü szolgájának, hogy az öt-pacsirta utczában
359 229| örömmel mondja az inas, hogy meglelte, de nem Baloghnénak
360 232| tölteni, - látván azonban, hogy nem telik meg a pohár, vizzel
361 233| az ur meg akarta értetni, hogy egyék a léből is, - azért
362 237| cselédjének, midőn észrevette, hogy a lángok már a ház födelébe
363 237| egyetmást leszórt, utoljára, hogy a tüztől megmentse, még
364 238| mig bele nem egyezett, hogy a kocsma czimét megváltoztassa. -
365 238| czimét megváltoztassa. - Hogy végre az asszonynak is igaza
366 239| megettem; s most nagyon bánom, hogy azt nem cselekedtem.~ ~
367 242| sajnálom, - mondja a házi ur, hogy ennek épen az én házamban
368 243| Mindenki fölszólittatik, hogy csak ezen szakaszból lopjon.~ ~
369 244| gyujt, szűrét előkeresi, hogy éjjelre betakaródzék vele;
370 244| után kérdi a biró Miskát, hogy igaz-e a vád?~- Nem igaz
371 244| folytatá odább - sőt hogy jobban higgye a tekintetes
372 244| még az is kitelik belőle, hogy azt mondja, hogy a rajtamvaló
373 244| belőle, hogy azt mondja, hogy a rajtamvaló is az övé.~-
374 245| azon gondolatra jöttek, hogy a kutyáknak villanyütéseket
375 245| olyan marakodást tettek, hogy alig birták őket egymástól
376 246| történt sorshuzás alkalmával, hogy valaki sorsot huzott fia
377 247| azon dévajságot követte el, hogy egy javakorabeli urnak azt
378 247| Urambátyám! - én fogadtam, hogy magának nincsen parókája! -
379 247| én meg abban fogadtam, hogy önnek parókája van! mely
380 249| mióta az urnak azt mondtam, hogy adja el.~ ~
381 250| önhittséggel beszél az urfi, hogy ennyi, meg ennyi öregapja
382 252| elhiresedett ostobaságáról, hogy nevét mintegy az ostobaság
383 252| jellemzéséül emlitették.~Történt, hogy két fiatalember kártyázván,
384 253| Tudvalevő dolog volt, hogy egy asszony az urát nagyon
385 253| Szomszédasszony! mégsem illik, hogy az urát minduntalan a pad
386 254| mindennap csak egy órát varrok, hogy mégis kommóczióm legyen;
387 254| költségem is szaporodik; mert hogy cifra viganódat lábszíjammal
388 256| s a kántort megbizták, hogy a halottak sirjára szép
389 257| körül járván, azt hitte, hogy a gyalog utra vezető gyepü
390 258| milyen boldog uramöcsém, hogy - ostoba.~ ~
391 259| mert meg kell jegyeznem, hogy nálunk megterem az ilyen
392 259| nagylelküséget elég gyalázat, hogy minduntalan megdicsérik;
393 259| minduntalan megdicsérik; például, hogy ez vagy az a nagyságos ur
394 259| fogadott ügyvédét megbizza, hogy neki a legközelebbi megyegyülésre
395 260| originális munka, s tudod, hogy ezt senki sem ereszti ki
396 261| komornyik.~- Én fogadni merek, hogy kicsinálom a bemenetelt.~
397 261| bárónéhoz, elmondván neki, hogy S. gróf B.-nek minden nevezetességét
398 261| kénytelen elutazni anélkül, hogy a legszebbet látná, pedig
399 266| kiáltott, parancsolván, hogy tömlöczbe vigyék. ~- Hát
400 266| falusi - mikor azt mondám, hogy nem tudom hová megyek, mikor,
401 268| ki azt feleségének adá, hogy olvassa.~- Ne, olvasd, -
402 268| Ne, olvasd, - ott van, hogy fiunknak szomoru állapotja
403 268| engedelmeskedik, - mondtam én, hogy legyen csizmadia; de mit
404 269| mondja nyájasan az asszony - hogy huszonöt éves házasok vagyunk,
405 270| dohánykereskedő hirlapokban jelenté, hogy könnyebb föllelés végett "
406 272| tanácsosok után, tudósitván őket, hogy:~- Uraim! jöjjenek hamar!
407 272| polgármester urunk egy órája, hogy föl s alá járkál, mint valami
408 273| hajós kapitány matrózainak, hogy a tengeri viz minden nyavalya
409 274| Fogadott a paraszt, hogy egy mérő burgonyával egyszerre
410 275| csakhogy oly hálátlan volt, hogy az üres böröndöt póstán
411 275| el nem tudván gondolni, hogy mi lehet a nehéz küldemény,
412 276| sajátságos gondolatra jött, hogy hirtelen eloltotta a gyertyát,
413 276| gyertyát, s ugy ment ágyba, hogy a balhák a sötétben meg
414 277| különösen megzavarta őket, hogy a beteg nagyon szomjazott.
415 277| tanácskozásaikat, különösen azt, hogy a szomjuság eloltásán tünődnek,
416 278| azzal védelmezte magát, hogy betegét agyoncsipték a balhák.~ ~
417 279| veszi hasznát.~Történt, hogy egyszer lóháton kóválygott
418 279| szokás szerint azt nézték, hogy nem ficamodott-e ki a lába, -
419 279| megtudta a boldogtalantól, hogy az a lába már a természettől
420 280| Kérdeztek valakit, hogy leányát tanittatja-e több
421 281| Midőn valakinek mondanák, hogy a háború a fagygyú árát
422 283| Valaki fogadott, hogy tiz darab gombócot megeszik,
423 283| Hej, ha tudtam volna, hogy te maradsz utoljára, legelőször
424 284| paraszt: ~- Ki hitte volna, hogy ennek a rossz szamárnak
425 285| az a rossz szokása volt, hogy minduntalan a fejét kaparta.
426 286| eldoboltatta, azt gondolván, hogy a negyediket valamelyikbe
427 286| észre a boldogtalan ember, hogy saját kalapja is dob alá
428 287| akartam voltaképen mondani, hogy nemzetes uram tehene bökte
429 288| frtot azon föltétellel, hogy Luczián nap után egy hétre
430 288| azzal védelmezte magát, hogy Luczián nem lévén benn a
431 289| egy haldokló csizmadiának, hogy koporsó helyett egy nagy
432 289| szerelmes volt a csizmába, hogy abban akart másvilágra menni.
433 289| Végre ugy térithették meg, hogy valaki azt monda neki, hogy
434 289| hogy valaki azt monda neki, hogy az itéletnapon ki huzza
435 290| whistjátszó az állitja, hogy ezen szónak "szerencsétlenség"
436 290| ellenfél azonnal kitalálja, hogy kezünkben hány van egy szinből.~
437 290| kell tartani a kártyákat, hogy a legélesebb szem se kacsinthasson
438 290| kártyázás közben az asztalt üti, hogy kihivása annál nagyobb erejű
439 290| legyen, meg lehet győződni, hogy annak vagy apja, vagy nagyapja
440 291| Takács Pálnak, kérdi:~- Hogy hivják kendet?~- Kovács
441 293| házát akarta megnézni, s hogy hamarább oda érjen, bérkocsist
442 295| ki azon jó hitben van, hogy már az kitünő megtiszteltetés,
443 295| kitünő megtiszteltetés, hogy kotyvadék ételére valakit
444 296| mondja:~- Valóban szerencse, hogy a kenyér mellett felebarátainkat
445 297| azon tréfát tette vele, hogy leveshez kanalat nem adatott
446 298| nyelvelésben egyszer, azt mondja, hogy füle nagyon fáj.~- Talán
447 299| odahagyta, megirván neki, hogy lovait tartsa meg.~- Megtartom -
448 300| lelkész: ~- Na, Örzse néni, hogy vagyunk?~- Nagyon lassan,
449 303| tánczosnéba annyira belebolondult, hogy végre elvette.~- A mit én
450 303| az, - mondja dicsekedve - hogy olyan szelid, mint a bárány.~-
451 305| Igaz-e, - kérdi a biró, - hogy az a másik azt mondta, hogy
452 305| hogy az a másik azt mondta, hogy sok prókátor gazember, és
453 305| sok prókátor gazember, és hogy ezt irásban is adja?~- Igen
454 306| dévaj ember észrevette, hogy a csapláros két csöbörben
455 306| kópé - most láttam épen, hogy a csapláros két csöbör vizet
456 309| másik szemrehányásokat tett, hogy ő oly szép kocsit adott,
457 313| Köztudomású dolog, hogy a parasztmenyecske azon
458 313| parasztmenyecske azon jó hiszemben van, hogy a férje mindaddig nem szereti,
459 313| fuvarosom; kérdezém tőle, hogy szereti a feleségét? Ő már
460 313| faggatám tovább is.~- Azt uram, hogy ma későn megyek haza, -
461 313| találom, megmondom neki, hogy igy kell engem haza várni?
462 313| még azért verem ám meg, hogy minden bitang ki-be járjon
463 314| Sokszor hallotta mondogatni, hogy ez vagy amaz bankrótot csinált,
464 314| kis iratot hagyván hátra, hogy ő bankrótot csinált, és
465 315| sereg tódult közülök elébe, hogy szabaditsa meg őket.~- Miért
466 315| rokonaim erőltettek ide, hogy osztozhassanak jószágaimon.~
467 317| többször hallhatta kelmed, hogy az elveszett jószág legtöbbnyire
468 317| sóhajtott, s rávette fejét, hogy felmászszék a csókafiakhoz.
469 317| legelőn.~Lám itt bizonyult, hogy jó az okos ember a háznál.~ ~
470 319| bünös azzal mentekezett, hogy akaratlanul vétkezék.~-
471 320| szóról-szóra ugy összezörrent, hogy az egyik indulatosan felkiálta:~-
472 320| egész hidegen a másik - hogy ott neked szállást rendeljek.~ ~
473 321| ellenséges hadvezérhez, hogy kegyelmet kérjenek.~A követek
474 321| Csak ugy uram - felelé az - hogy nem csoda, ha fejem megőszült,
475 326| elmondom ura atyjának ott, hogy miként fecsérlé el az urfi
476 327| egyszer a kutba ejté. Tudta, hogy senki sem hozza fel onnan
477 327| cselédet vizsgálat alá vettek, hogy melyik az a házi tolvaj,
478 327| mindannyi szem-fül lett, hogy kitapogassa, kicsoda az
479 327| embert leeresztettek a kutba, hogy hozza fel az ezüst tányért.~
480 327| Tudod mit? ha azt akarod, hogy még egyszer le ne menj az
481 327| nekem.~Igy vették észre, hogy a fiu mégsem oly bolond,
482 328| panaszkodék a vár átadója, hogy nem neki adják a parancsnokságot.~-
483 329| udvari ember dicsekvék, hogy még éltében soha igazat
484 330| magának tartotta az ur Isten, hogy a vizet borrá, vagy aranynyá
485 331| istentelen, s olyan gazdag, hogy már évtizedekkel előbb csak
486 331| pengőforintja. Történt, hogy a herczeg nagy ünnepélyt
487 331| mindenki azon törekedett, hogy az ünnepélyes lakomához
488 331| herczegi tisztek nyakára, hogy utóbb felmondással fenyegetődzött, -
489 332| végre azt tanácsolák neki, hogy másképen nem fog boldogulni,
490 332| valahára rászánta magát, hogy a tanácsot kövesse; mert
491 332| urhoz, kérvén alázatosan, hogy szót emelne a szappanosok
492 332| asztalon.~G. megigérte, hogy a szappanosok mellett fog
493 332| majdnem a nyavalya töri ki, hogy G... még mindig hallgat.~
494 332| boldogság futja át, tudja, hogy G... szónoklata döntő szokott
495 332| megütődnek, nem gyanitván, hogy pártjuk vezérével ellenkezésbe
496 332| tekintetes karok és rendek, - hogy az előbbeni szónokokkal
497 332| mindenkit előre figyelmeztetek, hogy én ez ügyben meg vagyok -
498 332| szappanos által (mindenki tudta, hogy ki az?) csakhogy még magam
499 332| tegnap azon föltétellel, hogy a szappanosok mellett szólok,
500 333| dült le lábai elé.~De kár, hogy ott nem szoritotta.~ ~
1-500 | 501-536 |