Par.

 1 47 |      fogoly tiszt: - Engedje meg ön - szól - hogy e becsületes
 2 59 |      pardont.~- Mitől se tartson ön, mondá a magyar, s a kardot
 3 67 |          tábornoktól.~- Megtudja ön, ha oda érkezik, lőn a válasz.~-
 4 67 |  haditanácshoz szokott őrnagy.~- Ön tervemet akarja tudni -
 5 67 |    bizalmasan tevé hozzá - tud-e ön hallgatni?~- Bizonyára,
 6 70 |     irgalmatlanul.~- Fizettessen ön - szóla segédéhez - tüstént
 7 90 |      Mennyi lehetett, mit gondol ön? kérdi a tanár, s a diák
 8 107|       diáknak - most már elmehet ön.~ ~
 9 110| engedetleneket.~- Mért dohányzik ön? kérdi az egyiket.~- Nekem
10 110|   javasolták az iskolában.~- Hát ön mit tud mondani? került
11 110|          akartam melegedni.~- És ön? riadt föl tovább az igazgató.~-
12 187|          ügyvéd.~- Gondolja csak ön, - egy hordó söröm van pinczémben,
13 190|         emberek lehettek, kikkel ön utazott! - mondja az egyik.~-
14 190|          És mégis visszafelé ült ön? kérdik.~- Igen, - uraim, ...
15 204|         kezére adja.~- Mit kiván ön? kérdi a méltóságos asszony.~-
16 225|      gratulálni.~- Csak fizessen ön meg mindjárt, akkor aztán
17 295|         neki:~- Hanem elhozza ám ön hangszerét is. - Erre azt
18 344|      neki:~- Hadnagy ur, valóban ön oly sovány, mint egy valóságos
19 346|        nem juttatja eszébe, hogy ön meghalhat?~- Azt nem, -
20 346|        harang kötelére, milyenen ön egyszer lógni fog.~ ~
21 355|       szomszédja: ~- Mért tapsol ön, mikor a többi fütyöl?~-
22 356|      tőle valaki, hogy:~- Megyen ön játékszinbe?~- Nem én, -