Par.

501 334|       lélekszakadva sietett, gondolván, hogy nagy baj lehet, midőn ez
502 335|            asszony a boltoshoz, kérvén, hogy küldjön az urának egy kabátra
503 335|               ajándékozott, azt hiszem, hogy boltjából jó jövedelmet
504 336|   szomszédságában, ki már igen megunta, hogy a szappanos kutyája minden
505 336|             dobál a szappanos udvarába, hogy a kutya dolgot kapván, ne
506 337|             levelezése volt, - történt, hogy valami fuvarost kért meg
507 337|               fuvarost kért meg valaki, hogy egy levelet vigyen el a
508 338|              hol más fuvarost kért meg, hogy egy itcze bor áráért vigye
509 338|               próbálta azt a igazságot, hogy hire ment, azon fölül pedig
510 340|      fösvénységéről, főleg pedig arról, hogy szörnyü rossz kenyér volt
511 340|                 kenyér volt asztalánál, hogy keveset egyenek; férje pedig
512 340|                  Ki nem tudván kerülni, hogy egyszer, vagy máskor vendége
513 340|             vendége ne legyen, történt, hogy H... is többed magával ott
514 340|             háza épen arról volt hires, hogy igen jó kaláccsal és jó
515 340|         szivesen szabadult el a háztól, hogy jól lakhassék; H... tehát
516 340|                 barátom, - alig vártam, hogy hozzád jöhessek, nálad mindig
517 340|            saját asztalodon a kenyeret, hogy nem tudtam megállni, s néhány
518 341|   hidegvérüséggel mondá:~- Isten tudja, hogy lelkemet, testemet sokszor
519 342|                 most megtanitom kendet, hogy mi az a katonaregula. Ha
520 342|              volna egymás mellett, ugy, hogy az egyik a másiktól alig
521 342|              ölnyi, s azt parancsolnák, hogy átugorjék kend, hát kendnek
522 343|              parancsot kapott az ezred, hogy kiinduljon. A nagy sietségben
523 343|                szeretőjét, s a helyett, hogy az ezred után menne, megházasodott.~
524 343|                mezőre, s urának mondja, hogy épen azon ezred, melyből
525 343|             hallották a tisztek a hirt, hogy valaki évek óta ott őrt
526 346|          harangszó nem juttatja eszébe, hogy ön meghalhat?~- Azt nem, -
527 347|                 szolgálatokat, mondván, hogy az előőrs mindenkor föltartóztatja
528 348|                 zsidófiu tetette magát, hogy nagyot hall; s ez okból
529 348|                szünet nélkül vigyázott, hogy zavarba ne hozzák. Azonban
530 349|            felelvén, amaz azt gondolta, hogy bizonyosan az ő magas rangja
531 349|            kivántatik egy ágyutöltésre, hogy a golyót 800 lépésnyire
532 349|                felelném - mondja amaz - hogy ahhoz mi köze kendnek?~ ~
533 350|               megkérdeztette a huszárt, hogy miért nem lőtt, vagy vágott
534 350|        Sajnáltam a lovat és a jó ruhát, hogy többet kapjak érte.~ ~
535 353|                a kardot?~- Mondtam már, hogy kend maga.~- Dejsz, - vitéz
536 356|             városba, kérdi tőle valaki, hogy:~- Megyen ön játékszinbe?~-