Par.
1 1 | a bokrétát, elnyargalok, s ime látom, hogy a szomszédház
2 1 | szerbusz kincsem! mondám neki, s ez a fakó, a melyet most
3 4 | adna ki, mérés közben ide s tovanézegetett, nehogy a
4 9 | borotválkozott.~Odanéz a kapitány, s nagy bámulására a káplárnak
5 10 | hogy naphosszat aludtam, s mig azt meg nem szoktam,
6 10 | kitartottam az ablakon, s alig egy pár szempillantás
7 10 | sincsen! toldá meg hozzája, s aki még a hosszán vagy a
8 10 | ám! - mondják a többiek, s az obsitos nagyot huzott
9 10 | adós a felelettel a huszár, s aligha mondta kisebbre,
10 10 | lehetett a Babilon tornya, s mig azon is bámultak a többiek,
11 10 | van két huszár lóháton, s mikor a pap azt mondja:
12 10 | hátra nyargal az egyik, s fölint a mesternek, hogy
13 10 | ladikon evez az olajban, s ugy gyujtja meg a harmadik
14 11 | utóbb nagyot káromkodott, s azzal végzé a feleletet:~-
15 13 | akkori kapitányával kijött s Muraközbe értek, hol tudnivalóképen
16 13 | tudnivalóképen horvátok laknak, s a kirendelt forspontos a
17 16 | éljent kiáltottak neki, s gunyolódva mondák egymás
18 17 | vasvillára és kapára kapott, s a foglyokat agyon akará
19 22 | könnyebben eljárt a szája, s meglátván egy szénás szekeret,
20 22 | hogy majd belesül a huszár, s azonközben, mig a huszár
21 22 | készülődik, odább megy a szekér, s nem marad egyéb előtte,
22 22 | tudván átugorni, segit magán, s a pocsolyára ráfogja, hogy
23 23 | lábát kengyeléből kivette, s magasra fölemelve nyujtóztatá.
24 24 | visszásan suhintom meg, s a gégénél kezdve ugy vágom
25 24 | mikor már kifáradt a karom - s ezt mi huszárosan parasztvágásnak
26 25 | Erre pajtásai megálltak s a gyalog huszár megtámadá
27 26 | beszélgetnek a huszárok, s az egyik azt mondja:~- Azt
28 26 | melynek szélén füzfák voltak, s innét már az ellenséges
29 26 | visszamegyen a maga tábora felé, s a kukoriczaszélből leselkedve
30 26 | később észrevették a lovat, s az egyik óvatosan odakullogván,
31 26 | is előveszi a trombitát, s a mint kifért tüdejéből,
32 26 | nyargalást hozta a tábor felé, s a trombitás trombitaszóval
33 29 | szerencsésen hordozta eddig, s oly vitézül ragadta ki minden
34 29 | a nyilvános veszélynek; s midőn őt meg nem menthetik,
35 29 | nyergeikbe; kezet fogtak Laczival s elvágtattak.~Laczi munkához
36 29 | szénát lova alá csömöszölte, s maga 10-12 lépésnyire lovától
37 29 | Egyik lovas eltaszitotta s Laczi elbukott; fölugortában
38 29 | szót, mit azok beszéltek, s nem szólt volna egy arany
39 29 | huszárt vessék az istállóba; s majd ha kijózanodik, hozzák
40 29 | huszár mindent hallott, s örült magában. Szerepéhez
41 29 | már minden csendes lett, s a tivornyázó lovászok is
42 29 | kiskapu elé; felpattan rá s illaberek nád a kert Cs.
43 29 | találta. Kipihenvén magát s egész nap vendégeskedvén
44 29 | lovaival.~Megörült Laczi, s néhány perc alatt otthon
45 29 | otthon volt, pajtásai közt, - s ittak nagy áldomást.~A szép
46 31 | Hozzák el lovamat - szólott - s tegyenek fel rá. ~Ugy történt,
47 31 | nehezen megülepedett nyergében s futásnak eredt, ki a faluból;
48 31 | sikon, bevárta üldözőit, s röviden huszárosan végezvén
49 34 | közül tompa lubiczkolás s nyöszörgő női hang hallatszott.
50 34 | menvén, beletekintenek, s látnak annak mélységében
51 34 | félig a kut vizében állva, s kétségbeesetten dideregve. -
52 34 | borzasztó sorsát, elmarjult s megsebesült tagjaival. E
53 34 | huszárainkat ellágyitotta, s nem űzvén tovább amazokat,
54 34 | a nőt megszabadithassák s kihuzzák a kutból. Nem lévén
55 34 | látván, mintegy uj életet s bizalmat nyerve, örömmel
56 34 | kantárt fogni nem birta s visszabukott. Szerencsére
57 34 | egy saraglyát hoztak elő, s erre kötőfékeket kötvén,
58 34 | leány, a kötőféket kezei s fogai közé szoritotta. De
59 34 | a kötőféket elbocsáták, s még csak fogai tartották;
60 34 | nagy suly alatt kitörtek, s ő ismét a kut mélységébe
61 34 | magokat, felhuzák a leányt, s szépen megmosván, a nyert
62 34 | felöltözteték, megajándékozák s elbocsáták. A leány könnyes
63 35 | vendégszerető H...th uraság, s épen ekkor is tömérdek volt
64 35 | volt a vendég a háznál, s igy a fönnjáró cselédek
65 35 | a maga urának szolgált, s ugyanannak a háta mögött
66 36 | közé bátran, elszántan - s ugy segéljen, győzni fogsz!~ ~
67 37 | menekült ki a csatatüzből; s midőn a magyar huszárok
68 37 | gyürüit, karpereczeit, s kinyujtotta a hadfiaknak,
69 37 | valaki el ne találja venni.~S ezzel elkisérték odáig,
70 38 | A s...ki véres csata alkalmával
71 38 | huszár neki ugrat egymaga, s az őrnagyot utolérvén, lovának
72 38 | adok 500 pengőt érte - s ezzel pénztárczáját elővéve
73 38 | könnytelt szemekkel távoza tőle, s az eseményt a fővezérnek
74 38 | néhány napra tiszt lett, s egy hasonló szép lovat kapott
75 40 | megfordultak amazok az ágyutüz elől s elszaladtak.~- Nem megmondtam,
76 40 | tollal le lehetne pingálni, s messziről fenyegetett át
77 41 | az ellenség fölszedte, s a kórházba vitte.~Észrevette
78 41 | magában. E közben fölkelt, s az orvosságos üveget mind
79 43 | népsége a templom előtt áll, s a mint közelebb érek, -
80 43 | fölkel, lefekszik a másik, s ismét amaz kezdi rá a verést;
81 43 | amaz kezdi rá a verést; s ez a filantropikus mulatság
82 43 | kivül ... benyargaltam, s most unalomból vágatom őket.~-
83 44 | mintha varjut nyelt volna le, s a két szárnya kimaradt volna
84 44 | hetyke, tejképü uracsok, s beszélnek a mások viselt
85 44 | kétszer felemeli a poharat, s ráköszönti a jó tiszt urakra,
86 44 | azok nem is konyitanak reá, s még egyszer akkora hátat
87 44 | poharát a vén huszárkáplár s odamegy az ékes tiszt urak
88 44 | ékes tiszt urak asztalához, s rájok köszönti jó szivvel
89 44 | az urak ezt az irást, - s ezzel a sok zsiros firka
90 44 | egy szép finom papirost s oda nyomja az asztalra a
91 44 | által megmentett, továbbá S...nál egymaga 13 könnyü
92 44 | egymaga 13 könnyü lovast s 12 nehéz vasast szétvert,
93 44 | erre a szép tiszt uraknak; s ki előbb gorombán elutasitá
94 44 | félretörülte a bajszát, s ott hagyta a megszégyenült
95 45 | utóbb a ló megunta a sokat, s egy bárányugrással kiszökött
96 46 | kost a nyeregkápába kapott s az őrnagytól hirtelen meglepetvén,
97 46 | tudta a tábori jelszót, s elfogtam.~ ~
98 47 | gyalogos neki szegzi szuronyát s már átdöfi, ha oda nem ugrat
99 47 | ugrat Takács nevü huszár, s oly hatalmasan parirozza
100 47 | magyar tiszt is elérkezik, s egész lovagias humanitással
101 47 | a fogoly tiszt forgott, s kérdi kivánatát. A fogoly
102 47 | becsületes huszár foglya legyek, s ő kisérjen T...ig. Ez meg
103 47 | ig. Ez meg is történt s ott gyürüjét adta emlékül
104 48 | be, hogy az védve legyen; s ilyenkor aztán már a fiu
105 48 | ellensorok megszakadoznak, s a vén huszár kikap egyet
106 49 | bemegyen a huszár a városba, s a mi neki zsákmányul esett,
107 50 | lecsap a hizóból egy darabot, s azzal fölugrik a lóra, -
108 51 | az ellenség egy huszárt, s miután kikérdezték mindenféleképen,
109 53 | más tárgyra tért a beszéd, s az egyik csudálkozék, hogy
110 53 | ezredben egy leány is van, s ez már hadnagy.~- Hüm! mondja
111 55 | szinte elfogott az ellenség, s mikor azt kérdenék tőle: -
112 56 | elfogaték, a foglyokat a s...i önkénytesek kisérék
113 56 | állomásnál elővéve kobakját, s ebből kis üvegébe reggelire
114 56 | megesett rajtuk a szive, s a hozzá legközelebb álló
115 56 | grácziában részesüljön, s félve, levett kalappal nyelé
116 56 | áldozá fel. Tölt harmadszor, s bár iszonyuan káromkodik,
117 57 | lakosaitól vizet, kenyeret s hust elvenni, mivel, mint
118 57 | izraelita, ki áll a sorból, s alázatos hangon kérdi az
119 58 | mindennap 2000 p. ftot fizetni, s azért ezt a 300 emberét
120 59 | kiejté a kardot kezéből, s kért pardont.~- Mitől se
121 59 | tartson ön, mondá a magyar, s a kardot felvéve. Gyujtsunk
122 61 | vége volt, felém fordult s kérdi: - Mit monda a 71-
123 61 | tolultak, kezemet megszoritá s büszkén mond: - én is a
124 63 | de maga csak egy vaan, s ha lelövik, nem tudom ki
125 63 | eredeti székely egyszerüségen s megveregetvén a figyelmeztető
126 64 | czeremonia? Beteszem én s ki es veszem egybe es; volt
127 64 | nekem puska a kezemben, s amig maga czeremoniázik,
128 66 | bámulni a főváros szépségeit, s a mint a nagy Dunát és Budavárát
129 67 | akarja tudni - válaszolá Bem s bizalmasan tevé hozzá -
130 67 | válaszolá az okos hadvezér s utnak ereszté az őrnagyot.~ ~
131 68 | dragonyossal ugratott be ahhoz, s már Bem maga is a legnagyobb
132 68 | dragonyostisztet keményen megvagdalák, s már halálfia, ha Bem őt
133 69 | elnémul, csupán a derék S. őrnagy kiált föl. - Pompás!
134 69 | amiként beszéle, lóra ült, s végezvén az ellenséggel
135 69 | végezvén az ellenséggel s visszament a bálba tánczolní.~ ~
136 70 | épen Dézs tájáról érkezett, s tőle körülményesen kikérdezi
137 70 | örmény megkapta a jutalmat s elküldetett Kolozsvárra
138 70 | Az örmény hiven járt el, s egyik leghasználhatóbb kéme
139 71 | parancsolja-e felbontani s beküldeni az érkező magánleveleket
140 73 | Széchenyi megőrült, s a közönség nagy része leverten
141 73 | mindig, akadtak kétkedők, s hol itt, hol ott, kérdezkedtek,
142 73 | beszélgetett a szomoru eseményről, s P... M... hevesen kérdi
143 73 | mondtátok róla, hogy ez bolond; s most mikor megőrült: nem
144 74 | hosszasan beszélgetett Deákkal, s utóbb a hivatalnokokról
145 75 | Wesselényivel Pesten volt, s az ifjuság őket fáklyás
146 75 | zenével kiváná megtisztelni, s külön mindeniket szónoklattal.~
147 75 | kitörlésére.~Cselhez folyamodának, s ekkép lőn, hogy B... János
148 75 | szorul szóra megtanulta, s maga mellé vevén vagy harmincz
149 75 | körülvették a szónokot, s midőn B... a megtanult beszédből
150 76 | meghasonlának a vélemények, s nagyon könnyü megitélni,
151 76 | Deák maradt a logikánál, s utóbb kedélyesen elbeszélé
152 76 | göröngyös utra tértünk, s a négy ló neki tüzesedvén,
153 78 | Ruszek apáthoz bement, s az akkori szükségről nagyon
154 79 | ösmerte minden szomszédját, s minthogy magának főszenvedélye
155 80 | fölállitásáról volt a szó, s ugyanarra egy egész évi
156 82 | nézett a csorba falakra, s figyelmezteté a püspököt: "
157 82 | forog."~Hátra néz a püspök, s erős lelki nyugalommal mondja:~-
158 83 | ostrom-védelemre állni, s a mi több, fegyverrel védeni
159 83 | elsütésekor mindig félrenéztek, s azon gondolatban, hogy egy
160 87 | sarczot vetettek a városra, s a rögtöni fizetés egész
161 87 | melyben a kanonok lakik? S midőn megtudná, hogy egy
162 88 | volt egy diák gazsággal, s mig a gazda aludt, a szamarat
163 88 | szerszámot magára szedé, s mig a másik kettő a szamárral
164 88 | szamárrá változtatott; s minthogy most kitelt az
165 89 | 1847-ben lábát törte ki, s e szánalomra méltó állapotban
166 89 | inasnak - elmégysz a postára, s megkérdezed, hogy Lauka
167 89 | Lauka urnak van-e ujsága? s ha van, elhozod.~- Igen
168 89 | Ezzel elmegyen Jankó urfi, s vagy negyed óra mulva megjő:
169 89 | Gusztáv urnak ujsága?~- S mit mondtak rá?~- Azt mondták
170 90 | gondol ön? kérdi a tanár, s a diák a mint sugták, megint
171 91 | Megharagudott ezért a professzor, s mérgesen mondja, hogy:~-
172 93 | kettő vett egy pokrócot, s mind a hárman azzal takaróztak,
173 93 | pokróc szűk lett háromnak, s ezért a két szélső minduntalan
174 94 | erszénnyel ment a korcsmába, s a mi beléjük fért, még is
175 94 | alvó csakugyan emelkedik, s a mi több, utána megy a
176 95 | penicilusa volt Kmettinek, s mind a mellett annyira elválhatlanok,
177 98 | kedve duzzant az öregnek, s elbeszélé, hogy: ~- Domini!
178 101| Meggyónt egy kis leány, s mint nagy vétket mondá be: ~-
179 103| Oskoláit végezte a diák, s hazamenet valamely utmelletti
180 103| hetykélkedett, - mindent ide s tova szórt, - semmi sem
181 105| hónapig vesződik velök, s akkor veszi észre, hogy
182 105| Lepus, leporis: nyul. - S ezzel kiment bosszusan a
183 105| diák volt a többi között, s magyarul nem tudván, hozzá
184 105| hogy conjugálni fogja, s a parancsoló módban ekkép
185 108| holnap, az az ma! - gondolám, s aludni mentem.~Korán fölkergettek,
186 108| mentem.~Korán fölkergettek, s a házi urnak még azon parancsa
187 108| szó, el kellett mennünk, s épen a szószékkel szemközt
188 108| mámortól csillogó szemeit, s mint a tolvajnak büntársa
189 108| Keresztény hallgatók! - s ezen fölül éles hangon mondja:~-
190 109| öltözetü legényt találtak elő, s minthogy visszamenőben voltak,
191 109| tréfát kikérem magamnak! - s azzal a szerencsétlen gyalogosra
192 110| fejükbe dugták a pipaszárt, s erre leginkább a hálótermet
193 110| valamelyik kis áruló a dolgot, s az igazgatónak sikerült
194 111| benyitotta az ajtót a rektor, s a lármázó gyerekek nyakrafőre
195 112| vitt hóna alatt a diák, s minduntalan beszélgette
196 116| egy utmelléki csárdánál, s bort adattak maguknak.~Egy
197 116| hozta ki a kivánt italt, s egyike a diákoknak mondja:~-
198 117| talált egy másikat, ... s ekkor született a: járda.~ ~
199 118| Életképek szerkesztését, s helyette én lettem a szerencsés,
200 118| szivesen adnék rendes kosztot, s azt a fizetésbe számolnám,
201 118| azt a fizetésbe számolnám, s igy adnék készpénzben 25
202 118| kenyér irtóztató drága; s ez az én kenyeres étvágyamnak
203 119| mit adnak a szinházban? s az asszony elvétvén a szót,
204 120| ketten az öreggel haza, s az állásokról egy darab
205 120| esett.~Nagyot kiált az öreg, s minthogy épen a lába előtt
206 121| csak a czédulát nézte, s látván, hogy opera van,
207 123| György elkisért a gőzhajóig, s utközben mondja:~- Teins
208 124| fölfujjanak, mint a hólyagot, s legkivált a lánczhid volt
209 124| láthatott az ember munkást, s a napisajtó is bár mennyire
210 124| sikerült egy hasonló vállalata, s most már kételkedik, hogy
211 124| ujdonságoknak igen nagy szüke volt, s az akkori lapok némi eredetiség
212 124| Életképek, Pannonia, főleg, s utóbb egyedül csak az Ungar
213 124| alapjával sincsenek készen. S ha már most a pestit elkészítik,
214 124| budai oszlop fölemelkedését, s ekkor egyszerre készül mind
215 124| közvetlen Füredre mentem, s a mint este az étteremben
216 124| kiálta föl a beszélő.~- S miért kellene széthordani
217 124| vagyok.~Nagyot néz az öreg.~- S ezt a dolgot, melyről beszélni
218 125| kiigazodni.~Végre elfáradt, s hogy rövidebben véget vessen
219 127| tanult, takarékos volt, s ekképen szerencsésen bevégezvén
220 127| udvarra ért, kijött az öreg, s midőn látná a szekrényt
221 127| hozol te az én fejemre, s az egész családra?~- Miért,
222 132| vettem.~Ezzel utnak indult, s a bámész nép még most is
223 133| nyugvék meg a czigány, s neki hajt a viznek.~Nagy
224 133| hogy a vizbe nem fultak ... s midőn nagy kinnal a vizparton
225 135| czigány a nótát a verbungnak, s a mint egy ur hallgatná,
226 136| vele egy négylovas hintó, s a legharsányabb hangon kiabál
227 138| czigányoknak halálos ellensége, s Tanti akarva-nemakarva megjelent
228 139| átlépné, fölugrik a ló, s elkapta a czigányt.~Már
229 140| Vétett a czigány, s minthogy otthon nem birt
230 140| egy levelet adtak neki s egy csutora bort, hogy azt
231 140| Élt a gyanúval a czigány, s a mint a főbiróhoz közelednék,
232 149| hamarjában egy levelet, s elöljáróban maga helyett
233 156| szinész beugrik Nyárihoz, s mintha ő volna, tudja ki, -
234 160| ragadós sárba süppedt a lába, s a mint nagy kinnal kihuzza,
235 160| sárczipő benn maradt, gondolá s ezzel tovább indult. Utóbb
236 160| sárczipőt is, - azt is lehuzza, s az ut mellé kiveti.~Haza
237 160| kimosatja lábait a sárból, s majd a guta üti meg, mikor
238 161| orgonán bámulta magát, - s midőn az első szakaszt bevégezné,
239 161| Azonban ujra jel adatik, - s a müvész lelkesülten nyul
240 161| ur, hogy ketten vagyunk, s ha én nem segitek, az ur
241 167| rettenetes bosszut esküdött, s alig várta, hogy az urfi
242 167| csak egyik fülére aludt, s ime megrándul a csengetyű,
243 167| barátunk vállon kapja ő kelmét, s kiveti a fagyra, a kaput
244 167| barátunk jól tudta szerepét, s addig be nem ereszté, mig
245 168| rendeltek be tekintetes uram; - s ime huszonötöt veretett
246 169| eszével föltalálja magát, s azt mondja az öregnek:~-
247 169| Neki busulja magát az öreg, s előbb körülnézvén, hogy
248 169| valaki: egy, kettő, három, s az öreg is tul volt az árkon.~
249 169| azon utra talált kerülni, s nagy későn eszébe jut, hogy
250 170| udvarba, valakit keresett, s a mint körülnéz, két szemközt
251 170| Kiváncsiságból a lábasokba néz, s az egyik konyhán töltött
252 171| leste a zsidó a számot, s rákövetkező nap kérdi Bermüllert,
253 171| Bermüller előmutatja a levelet, s a zsidót örömében majd megüti
254 172| meglehetősen utánozta a büvészeket, s a többek közt magam is szemtanu
255 172| megvesz vagy tizenkettőt, s egyenkint feltöri előtte,
256 172| feltöri előtte, hogy jó-e? ... s ime az asszony mindig halványabb
257 172| sem ad huszason alól, ... s inkább elment.~Utána következik
258 172| következik a többi asszony, s mindeniktől többet, kevesebbet
259 172| kevesebbet vett Bermüller, s azonképen valamennyiben
260 172| asszonyok fölkerekedtek, s kimentek az ugynevezett "
261 173| ment vásárra egy pásztor, s utközben a helybeli zsidóval
262 173| utja lehetett Fehérvárnak, s gyalog becsületes három
263 173| megér öt annyit legalább, s ezzel a zsidó nyakába dobta
264 173| A pásztor előre sietett, s Polgárdinál a kertek alá
265 174| ösmert haszonbérlő volt, s vele néha társaságban Bernáth
266 174| fizetéssel némileg elkéstek, s ez okból az uradalom figyelmeztetni
267 174| kellemetlenségbe, ... haraggal kitör, s azt mondja:~- Mit szóljak?
268 175| csinos kápolnát épittetett, s minthogy előre ki volt tüzve
269 176| megállitá kapitányunk a hajót; s alig eresztettük le a vasmacskát,
270 176| konyhaajtó előtt esett le, s minthogy ők is jó keresztények,
271 178| maradt meg ez orvosság, s minthogy annak akkor használt,
272 179| megkivánt, mindent kapott, s utóbb nem tudván mit kivánni,
273 179| tányérral.~Elébe teszik, ... s a jóllakott kanász turkálgatott
274 180| vállára vette a zsákot, s igy biztatá nyergéből a
275 186| szüntelen fecsegő dáma, - s többek közt azt mondá a
276 187| hordó söröm van pinczémben, s ez a rossz nép mindig azt
277 189| czinege cserbenhagyta urát, s az ösmerős fejére nem szállt.~-
278 190| gyorskocsin utazott egy ur, s a mint délben megérkezett,
279 190| állomásnál változtassák, ... s igy én épen háttal találtam
280 194| épen hazudó napja volt, s elbeszélte, hogy mikor Olaszországban
281 194| az, Tumen; igenli amaz.~- S egy folyó is foly alatta.~-
282 195| Alig jött meg a férj, s neje a legbarátságtalanabb
283 197| szépet, Minerva asszonynak, s annál töltöttem éjt és napot,
284 199| az aláirt nevet kivágta, s a czim után ragasztotta.~ ~
285 204| magát egy nagy városban, s egy méltóságos asszony rögtön
286 209| megégett falu számára, - s ez alkalommal azt mondja
287 211| nevével és szállásával, s ekkor terhével odább ballagott,
288 211| fogyasztási adójegyet megkapta; s meg kellett fizetnie, bár
289 214| földesurnak orrára szállt a légy, s bár mennyiszer elkergette,
290 216| őrizetből valaki utolérte, s addig rázta a létrát, hogy
291 216| pedig menjen föl a létrára, s a vádlott rázza mindaddig,
292 219| a költség is elfogyott, s kénytelenek voltak a megásott
293 223| fecsegett a szinházban, s kezeivel szüntelen hadarászott.~-
294 226| fiatalember nagyon fázott, s kinjában az utczán "tüz"-
295 228| csillagdába mászott föl két urfi, s a csillagász megmutatá nekik
296 228| Hogyne látnám? mondja amaz - s épen akkor ütvén a budai
297 233| utazott valaki az alföldön, s kénytelenek voltak egy lábasból
298 235| lakott egy török Bécsben, s itt bosszankodva nézte a
299 235| Később megharagvék valakire, s annak a következő átkot
300 237| nyakrafőre szaladt a padlásra, s midőn egyetmást leszórt,
301 239| szerelemben majd megettem; s most nagyon bánom, hogy
302 244| mindenféle furcsaságáról, - s különös szavajárásáról,
303 244| Ezzel előbb haza kullogott, s kilenczvenkilencz forintot
304 244| Miskának jó kedve volt, s akkor is mormogta saját
305 244| gerjeszt, megnézi mi az? S ime, pénz! még pedig a megszámlálás
306 244| Lejött ezen szóra a gazda, s a pénzt visszakövetelte,
307 244| van nekem, huzd föl azt, s a mint monda a gazda, hozott
308 245| után egymásra gyanakodának, s minthogy a villanyütés sürűbben
309 247| ezzel odakap a fejéhez s az öreg ur parókáját köznevetségre
310 251| ki a házbért nem fizette, s utóbb azt mondja neki:~-
311 254| háromszor gombócnak kell lenni, s két pint bornak.~- Én pedig -
312 255| borjúlábat vett a mészárszékben, s utközben a köpeny alól elejtette.~
313 256| bosszankodtak ezen az eseten, s a kántort megbizták, hogy
314 257| fiam! - mondja a mester s azon szónál a kutban volt.
315 257| volt. Kiáltott a gyerek, s kihuzták nagy munkával az
316 259| fért a nagy hazafi fejébe, s midőn a gyülésben a közepén
317 260| amaz - ez originális munka, s tudod, hogy ezt senki sem
318 261| Az ifjú S. gróf B. városba jött, hol
319 261| bárónéhoz, elmondván neki, hogy S. gróf B.-nek minden nevezetességét
320 261| Igen! mosolyga a báróné, s a komornyik megnyerte a
321 265| kapaszkodott a boros üveghez, s gyakran pityókos állapotban
322 265| helyett saját kezét tapogatta, s utóbb bosszusan löké el
323 269| huszonöt éves házasok vagyunk, s meg kellene ülnünk az ezüst
324 272| ülés volt a városházán, s a polgármesteren kivül még
325 272| urunk egy órája, hogy föl s alá járkál, mint valami
326 275| egy nagy követ tett bele, s igy küldé a hálátlanak szinte
327 276| hirtelen eloltotta a gyertyát, s ugy ment ágyba, hogy a balhák
328 277| fölött okoskodtak az orvosok, s különösen megzavarta őket,
329 278| balhacsipéseknek nézte, s midőn betege meghalt, azzal
330 279| melletti munkások elősiettek, s a jámbort segitették ahogy
331 279| ficamodott-e ki a lába, - s minthogy azt a leesett nagyon
332 279| már a természettől sánta.~S ha tudta volna a jámbor, -
333 288| Mindenszentekhez tartozik, s igy Mindenszentek napja
334 289| csizmát csináljanak neki, s abban temessék el. A jelenlevő
335 292| hallotta a mellékteremben, s midőn az ur később neki
336 293| bolondok házát akarta megnézni, s hogy hamarább oda érjen,
337 294| akart menni a szolgáló, s gazdasszonya tiz forintot
338 294| látni kivánta a vőlegényt, s midőn meglátta, azt mondja
339 297| egy nagyur ebédre hivott, s minthogy a háznak nagyon
340 297| kivájván, villára bökte, s ugy ette meg a levest. Bevégezvén
341 301| ki az ablakon kinézett, s a köpönyeg alól kilógó halat
342 304| foglalkoztak a megyei rabok, s az egyik valamely átmenővel
343 304| mire fölpattan a rab, s odamondja az utasnak:~-
344 307| egy ember a korcsmában, s egymás után töltögette rá
345 314| az azt magának eldugja, s midőn a tulajdonos kéri,
346 317| gazdaember. Keresésére indult, s miután sokáig összevissza
347 317| egyet nagyot sóhajtott, s rávette fejét, hogy felmászszék
348 324| Lakodalom volt, s a paraszt gyerek keservesen
349 324| mig végre kimegyen az apja s kérdi:~- Mi lelt Istók?~-
350 327| kanalat elcsip az asztalról, s beledobja a kutba.~Szidják
351 327| szabódott az egész cselédség, s mindenik röstelte a dolgot;
352 327| mindannyi gyanuba jött, s azon egyért mind pironkodni
353 331| Szappanos ez az istentelen, s olyan gazdag, hogy már évtizedekkel
354 331| tolongása volt a vendégeknek, s mindenki azon törekedett,
355 332| megyének gyülése volt, s előhir szerint a szappanosokra
356 332| szónoklata döntő szokott lenni, s a mi több, köznapi szójárás
357 332| vezérével ellenkezésbe jőnek, s már bánni kezdék a szólást;
358 332| kihuzván a tegnapi ajándékot, - s a gyülés szemeláttára fölbontván
359 333| elment megnézni a házat, s végre a pinczébe ment.~-
360 335| szappanos az ajándéknak, s azonnal rohant a boltba.
361 337| végig mászkálni, körül néz s egy piszkos embert megszólit.~-
362 338| ilyenkor hátul mindig leugrott, s mire a fuvaros észrevette,
363 338| ösmerte, és leste a vén kópét, s a mint szökni akart, az
364 339| szavaknál eloltá a lámpát, s ez volt utolsó lélekzete.~ ~
365 340| hajdan Zalamegyében lakott, s általjában ösmeretes volt
366 340| hogy nem tudtam megállni, s néhány szeletet elhoztam
367 342| pedig a mélység száz ölnyi, s azt parancsolnák, hogy átugorjék
368 343| hanem fölkereste szeretőjét, s a helyett, hogy az ezred
369 343| szalad a menyecske a mezőre, s urának mondja, hogy épen
370 343| asszonyon és gyermekein, s a furfangos ficzkót eleresztette.~ ~
371 347| Föltartóztatnám - felel a fiu.~- S aztán?~- Leütném.~ ~
372 348| magát, hogy nagyot hall; s ez okból lármázhattak neki
373 348| fiu, rögtön utána kapott, s elárulta magát.~ ~
374 350| szélről kikapott egy tisztet, s mindenképen igyekezett a
375 352| rövidlátónak adta ki magát, s akármely ököl nagyságú betüt
376 352| lát? - mondja a hadnagy, s az urfit más ruhába öltöztették.~ ~
377 354| tükör" czimű darabot adták, s gazdaságból fából készült
|