Par.
1 4 | hogy verné meg az isten azt a bandzsaszemű tisztet,
2 5 | kapitány uram a nevét, csak azt, hogy ez az, aki a prófuntokat
3 9 | nagy bámulására a káplárnak azt mondja:~- Káplár, dörgölje
4 9 | szája a káplárnak, persze azt nem is gyanitotta, hogy
5 10 | naphosszat aludtam, s mig azt meg nem szoktam, magam eluntából
6 10 | mégis befagyhat a tenger?~- Azt gondolod öcsém! - mond hetykén
7 10 | huszár lóháton, s mikor a pap azt mondja: Dominus vobiscum -
8 11 | másiknak - most hallom, hogy azt a szegény Ferkó gyereket
9 13 | befogással sokáig szuszogna; azt mondja neki Cs...~- Miért
10 14 | Hová tette huszár uram azt a jó lovat?~- Megettük!
11 14 | huszár.~- Koplaltak is?~- Azt is meghiszem.~- Aztán lóhust
12 20 | kapitány uram, minthogy azt mondta, hogy abban a fönnálló
13 22 | verbungos, - hadd ugrom át azt a kis talyigát; pedig a
14 26 | beszélgetnek a huszárok, s az egyik azt mondja:~- Azt hiszem, megint
15 26 | s az egyik azt mondja:~- Azt hiszem, megint nem lesz
16 26 | lesz ma ütközet.~- Én is azt hiszem, - mondja egy másik.~-
17 36 | rendkivülit nem látott - mindig azt mondta nekem katonaviselt
18 39 | meglátván a kendő tartalmát, azt monda: köszönöm édes asszonyság,
19 40 | embersége, ne hagyja lőni azt a szegény népet. Ereszszen
20 40 | sokkal cifrábban, mintsem azt tollal le lehetne pingálni,
21 42 | huszár is, ki magát eluntából azt mondja a körülállóknak:~-
22 44 | mit a huszár erre mondott, azt nem szokás papirosra irni;
23 45 | dolgon, mire a fölkelő huszár azt mondja:~- Sohase nevessen,
24 50 | disznót meglátván, minthogy azt sem elevenen, sem amugy
25 51 | kikérdezték mindenféleképen, azt mondja neki az ellenséges
26 51 | mondja a huszár - mégpedig azt, hogy a táborunkban egy
27 55 | elfogott az ellenség, s mikor azt kérdenék tőle: - Milyen
28 55 | Milyen erővel vagytok? - Azt mondja egykedvűen a huszár. -
29 56 | elcsigázott foglyok. Észrevevén azt egyik magyar önkéntes, megesett
30 63 | hozzá:~"Generális uram! azt mondom én magának, ne menjen
31 71 | fontosak, van pénzem, mivel azt megszerezzem, családi titkokba
32 73 | Deáktól:~- Aztán Ferkó, hiszed azt, hogy ez az ember megbolondult.~
33 73 | embernek megvolt az esze, azt mondtátok róla, hogy ez
34 76 | vélemények leghamarabb előidézik azt a bajt, melytől voltaképen
35 76 | gyeplőkhöz kaptam, mire I... K... azt mondja: "Bátyám, ha bele
36 79 | hogy gazdálkodjék.~- Kennyi azt mondani, - mondja Vida -
37 80 | jövedelmét fölajánlotta, azt kérdi tőle valaki:~- Hát
38 85 | alig férnének be.~Ekkor azt mondja a tisztelendő ur:~-
39 88 | isten hirével haza, hanem azt megmondom, hogy apáddal
40 89 | bosszankodék Guszti.~- Azt kérdem - igazolá magát amaz -
41 89 | ujsága?~- S mit mondtak rá?~- Azt mondták rá uram: Nix da.~-
42 91 | millió lud van az országban? azt felelé:~- Mindössze van
43 91 | hol van az az egy?~- Azt az egyet ma délben ettük
44 95 | Azt tartom, nem fogják önök
45 95 | és pedig diákul, a mint ő azt beszélni szokta; csak azt
46 95 | azt beszélni szokta; csak azt sajnálom, hogy az ő gyönyörü
47 95 | Latkóczy hallgat.~Kmetti azt gondolja, hogy nem tudja,
48 103| végre nagy dirrel-durral azt mondja a korcsmárosnak:~-
49 105| lepus-sal mit csináljon?~Végre azt határozá, hogy conjugálni
50 106| volt, hogy még a tanárok is azt mondák róla, mikor eleresztették:~-
51 107| Nyakon ütöttem a gazdámat.~- Azt már tudom; hanem azt kérdem:
52 107| Azt már tudom; hanem azt kérdem: hogy merted ezt
53 110| hálótermet használták, mert azt szellőztetni lehetett.~Az
54 114| postára adok ugy, hogy szerdán azt meg fogja kapni. A szükség
55 114| meg fogja kapni. A szükség azt kivánja, kedves atyám, hogy
56 115| nincsen pénze; mire az apa azt irja:~Kedves fiam!~Nagyon
57 118| adnék rendes kosztot, s azt a fizetésbe számolnám, s
58 118| ment, hogy utóbb az asszony azt mondja:~- János! vigye oda
59 119| helyett: a királyné csatárai, azt mondja: a királyné csajtárai.~
60 120| szedő fejéhez vágta, mert azt mondja, azt csak nem türheti,
61 120| vágta, mert azt mondja, azt csak nem türheti, hogy őt
62 121| van, Schodelnéről szólván, azt mondta, hogy: rekedt; pedig
63 123| nagyon jó ember.~- Én is azt hiszem - mondja György egész
64 124| valahol, ugy Magyarországon azt akarják, hogy mindent hamar
65 124| Elkezdi az egyik:~- Mondtam én azt amice, hogy igy járunk mi
66 124| most már mikép hordják el azt a sok követ, a mit hiába
67 125| hamar kiadta, - ő meg tehát azt irta a jurátus iratára:~-
68 131| hiját akart lealkudni. Utóbb azt kérdi a leány apjától:~-
69 131| azstán, mikor kellene nekem azt az etsázsat megfizsetni?~-
70 132| hátán nyargalászott~- Loptad azt a lovat czigány, kiáltja
71 132| idehozsom hajánál fogva azt a gazembert, a kitül vettem.~
72 132| hajánál fogva vezeti ide azt, a kitől vette.~Csakhogy
73 133| Persze, hogy tudunk, most is azt mondjuk.~- Na, pedig én
74 139| törvényszék mennyit hitt el, azt nem tudom; hanem annyi igaz,
75 140| s egy csutora bort, hogy azt a főbiróhoz vigye el.~Meg
76 142| inkább a villa nyelével ütni azt a kutyát?~- Igen ám, biró
77 146| minden kérése hasztalan, csak azt kérte a szolgabirótól: hogy
78 146| szolgabirótól: hogy engedné meg neki azt, hogy a helyet ő választhassa
79 148| viszonzá a tudós - tehát azt hiszi az ur, hogy az uristen
80 154| A kisasszonynak azt tanácslom; menjen férjhez,
81 156| vagyok! mire Nyári egykedvüen azt mondja:~- Nem tehetek róla.~ ~
82 157| urának, uj esztendő napján azt kivánta neki, hogy ebben
83 160| a másik sárczipőt is, - azt is lehuzza, s az ut mellé
84 164| a gyerek, hogy a rabinus azt prédikálta: "por voltál
85 164| semmit sem vesztesz; ha mégis azt mondta volna, hogy előbb
86 165| Valaki azt mondá egy fiatal embernek:~-
87 167| megemliteni méltóztatott.~Én csak azt mondom, hogy a mi barátunk
88 168| bement a vármegye házára, azt sem kérdezte: Ki vagy? mi
89 169| eszével föltalálja magát, s azt mondja az öregnek:~- Jaj,
90 171| dolgot, az neki Bécsből azt a számot irja főnyertesnek.~
91 171| igazán megütötte, mikor azt tudta meg, hogy egy batkát
92 174| tudott dolog volt, hogy csak azt hallja meg, ami neki tetszésére
93 174| kellemetlenségbe, ... haraggal kitör, s azt mondja:~- Mit szóljak? ebatta, ...
94 174| szóljak? ebatta, ... fizess; azt beszélik. ~Enyingen most
95 175| Szájtáltó volt elég, azért azt mondja az öreg:~- Ugyan,
96 177| Str...g fiskárius ur? mert azt mondták, hogy itt a piaczon
97 182| orvosságaimat követte.~- Ha azt tettem volna - mondja a
98 185| tartani, ez okból többek előtt azt mondá: nem több 40 évesnél.~-
99 186| fecsegő dáma, - s többek közt azt mondá a harangöntőnek, hogy
100 187| s ez a rossz nép mindig azt issza.~- Ó, - nagysád -
101 194| módjával hazugságon csipje, - azt mondja neki, midőn egy olaszhoni
102 196| szalonnát, apjának pedig azt monda:~- Édes apám válaszszon!~-
103 196| sajtot megeszi-e, vagy hogy azt is nekem hagyja?~ ~
104 199| tudakolta; kérvén, hogy azt minél előbb teljesitse.~
105 202| dicsekedett, mire valaki azt mondja:~- A ki őseivel dicsekszik,
106 204| meg a méltóságos.~- Hát azt gondolja a méltóságos asszony, -
107 206| Bizonyosan a mennyországba, mert azt mondja az irás: Beati, qui
108 209| számára, - s ez alkalommal azt mondja egy fösvény tőkepénzes,
109 212| minden burnótja elfogy, azt mondja:~- Tehát magam is
110 217| ki már megunván a lármát, azt mondja haragjában:~- Bár
111 221| ezen tréfának vége legyen, azt mondja a hölgy a szobaleánynak:~-
112 221| majd elvégzem én helyetted azt, a mit te akarsz.~ ~
113 222| mindenféleképen vigasztalván, azt mondja neki:~- János, ne
114 223| szorultságban? kérdi amaz, mire azt feleli az első.~- Tartsa
115 226| minden ember.~- Magam is azt szeretném tudni; mert nagyon
116 230| utoljára a hiénához érvén, azt mondja: - Uraim! ez borzasztó
117 239| Valaki azt mondá:~- Milyen furcsa az
118 239| most nagyon bánom, hogy azt nem cselekedtem.~ ~
119 244| szavajárásáról, minthogy azt szokta mondani:~- Adjon
120 244| Miska - hordja el a patvar azt az egy forintot, anélkül
121 244| gazda, - van nekem, huzd föl azt, s a mint monda a gazda,
122 244| is kitelik belőle, hogy azt mondja, hogy a rajtamvaló
123 247| hogy egy javakorabeli urnak azt mondja:~- Urambátyám! -
124 247| elégtételről, mert az meg azt mondá:~- Uramöcsém! - én
125 247| ifiur üstökébe kapaszkodott, azt addig ráncigálván, mig ki
126 249| haragszik rám, mióta az urnak azt mondtam, hogy adja el.~ ~
127 251| házbért nem fizette, s utóbb azt mondja neki:~- Ha az urnak
128 252| ostoba kérést tett; mire azt mondja:~- Na! én valóságos
129 252| a fiatalember - magam is azt akartam mondani.~ ~
130 253| nagyon kéz alá vette, miért azt mondja neki egy másik asszony:~-
131 257| falu kutja körül járván, azt hitte, hogy a gyalog utra
132 260| nem kölcsönöznéd nekem azt a könyvet?~- Semmi esetre
133 261| igyekezete füstbe ment, azt mondja a komornyik.~- Én
134 262| Azt mondja valaki egy iszákosnak,
135 264| nejével békételenkedő férj azt mondja:~- Nőmmel szeretnék
136 266| panaszkodék a falusi - mikor azt mondám, hogy nem tudom hová
137 268| Levelet kapott a csizmadia, ki azt feleségének adá, hogy olvassa.~-
138 273| kapitány a vizbe esett, azt mondja egy röhögő matróz:~-
139 277| tanácskozásaikat, különösen azt, hogy a szomjuság eloltásán
140 279| világért sem akart megtanulni, azt gondolta: minek? ugysem
141 279| jó magyar szokás szerint azt nézték, hogy nem ficamodott-e
142 279| ki a lába, - s minthogy azt a leesett nagyon összehuzta,
143 281| árát nagyon fölugratta, azt mondja rá:~- Hát a katonák
144 283| nézvén a megmaradt gombócra, azt mondja:~- Hej, ha tudtam
145 284| Midőn az ur már eltávozott, azt mondja a paraszt: ~- Ki
146 285| nézegetvén, a pinczérnek azt mondja fején babrálva:~-
147 286| 8 garasért eldoboltatta, azt gondolván, hogy a negyediket
148 287| meg a szót a paraszt, - azt akartam voltaképen mondani,
149 288| tartozik. Azonban a biró azt itélte:~Minthogy Lucián
150 289| térithették meg, hogy valaki azt monda neki, hogy az itéletnapon
151 294| vőlegényt, s midőn meglátta, azt mondja később a lánynak:~-
152 295| valakit meghiv, - tehát azt mondja neki:~- Hanem elhozza
153 295| ön hangszerét is. - Erre azt feleli a sértett müvész:~-
154 297| már az evéshez kezdenének, azt mondja a házi ur:~- Eb aki
155 297| levest. Bevégezvén a munkát azt mondja, - lenyelvén a zsemlyét
156 298| a nyelvelésben egyszer, azt mondja, hogy füle nagyon
157 305| biró, - hogy az a másik azt mondta, hogy sok prókátor
158 305| aztán irásban is adta?~- Azt nem tette uram; mert ugy
159 313| értett engem, mert rögtön azt felelte: ~- Még nem vertem
160 313| faggatám tovább is.~- Azt uram, hogy ma későn megyek
161 314| emberségére biznak valamit, de az azt magának eldugja, s midőn
162 317| vihette fészkébe a csóka azt a nagy állatot.~- Ki tudja? -
163 326| Bizonyos hetyke urfi egykor azt monda a tőle kéregetőnek:~-
164 327| lekiált:~- Tudod mit? ha azt akarod, hogy még egyszer
165 330| Barátim - felelé a fejedelem - azt magának tartotta az ur Isten,
166 332| segitsen magán? mig végre azt tanácsolák neki, hogy másképen
167 335| gondolják önök? - dehogy, azt mondja a boltosnak:~- Minthogy
168 335| való posztót ajándékozott, azt hiszem, hogy boltjából jó
169 338| De már annyiszor próbálta azt a igazságot, hogy hire ment,
170 342| a mélység száz ölnyi, s azt parancsolnák, hogy átugorjék
171 344| ebéden lévén, a házi ur azt mondja neki:~- Hadnagy ur,
172 346| hitelező aggódva pénzeért, azt mondja:~- Hadnagy ur - a
173 346| eszébe, hogy ön meghalhat?~- Azt nem, - hanem gondolok a
174 347| mindenkor föltartóztatja azt, aki megközeliti, és jelentést
175 349| ügyetlenül felelvén, amaz azt gondolta, hogy bizonyosan
176 349| szekerész közlegény volnék; ki azt kérdené kendtől, mennyi
177 349| mit felelne kend nekem?~- Azt felelném - mondja amaz -
178 352| hadnagy óvatos volt, azért azt mondja az urfinak:~- Jőjön
179 353| maga.~- Hát a kardot?~- Azt is kend maga.~- Hát a kardot?~-
180 354| koppant, mire a komikus azt mondja:~- Az alma még igen
|