Par.
1 5 | kérdi a tiszt.~- Nem tudom én vitéz kapitány uram a nevét,
2 7 | magát bátyám, hadd tudom én is, hogy mi különbség van
3 10 | bámuló parasztokhoz - ahol én jártam.~- Törökországban
4 10 | mind addig történt, mig én neked ezt elbeszéltem! nojsz
5 17 | parasztjának, ne merd az én jószágomat bántani; fogj
6 18 | jöttél volna öcsém, a hol én voltam ma, pipa nélkül is
7 20 | próbáltam uram három napig; de én állva nem tudok alunni.~ ~
8 25 | leszurnám; - majd végzek én magam vele! - Erre pajtásai
9 26 | megint nem lesz ma ütközet.~- Én is azt hiszem, - mondja
10 26 | elbolondoznánk vele.~- Hozok én egyet, - mondja trombitás.~-
11 27 | busuljon azon nénémasszony, az én torkomba ugy sem fér több
12 27 | kapná ezen szóval:~- Sz...m én a kelmed garasos mértékébe.~ ~
13 30 | mondja Tima - igy tesz ám én velem vitéz kapitány uram,
14 30 | csináltat párját, aztán én rajtam keresi.~ ~
15 32 | lesznek, Tima!~- Nem tudom én mi lelte őket, pedig elhiheti
16 33 | szól közbe a huszár - én csak magam vagyok itt huszár, -
17 44 | amióta káplár vagyok, de most én sem vagyok rosszabb tiszt
18 48 | András bácsi! hadd vágjam én is!~- No csak vágd! mondja
19 53 | tisztté nem lett.~- Megvagyok én igy is! mondja az öreg.~-
20 53 | Hüm! mondja az öreg - ha én mamzel vagyok, generális
21 61 | megszoritá s büszkén mond: - én is a 71-ik zászlóaljban
22 63 | Generális uram! azt mondom én magának, ne menjen ott előől!
23 64 | sok czeremonia? Beteszem én s ki es veszem egybe es;
24 64 | amig maga czeremoniázik, én tizet es lelövöök."~ ~
25 66 | megpillantá, igy kiáltott fel: Én csak egy évre csaptam fel
26 67 | Bizonyára, felelé az őrnagy.~- Én is, válaszolá az okos hadvezér
27 70 | álló őrnagy.~- Jól tudom én, - válaszolá Bem - hogy
28 71 | válaszolá a tábornok - ha én titkokat akarok megtudni,
29 76 | az alábbi történetet.~- Én - ugymond - kocsikázni mentem
30 76 | mi helyzetünk épen ilyen, én megyek: szerencsés utat!~ ~
31 93 | fölszólamlik a középső:~- Én nem adtam hozzá semmit,
32 94 | mondja vendégeknek, - teszek én ezzel tréfát ... alva kicsalom
33 101| Tisztelendő ur, ... én igen bőkezü vagyok.~- Van
34 103| nem látja maga, hogy én kvalifikált ember vagyok? -
35 103| Ugy nézzen rám, hogy én két akadémiát végeztem.~-
36 108| vádlottak padján, ültem én is a székben, azon gondolattal:
37 110| került a sor a másodikra.~- Én tolvaj hideget éreztem,
38 110| egy ökölnyi gyerekhez.~- Én ... én ... én - höbögött
39 110| ökölnyi gyerekhez.~- Én ... én ... én - höbögött a kis
40 110| gyerekhez.~- Én ... én ... én - höbögött a kis fiu - ne ...
41 111| teremtette a világot, te?~- Én nem! - mondja a megijedt
42 111| föl.~- Jaj! rektram! hát, én! - orditott a gyerek - de
43 114| atyjának:~Kedves Atyám!~Én ma hétfőn irom ezen levelet,
44 118| szerkesztését, s helyette én lettem a szerencsés, hogy
45 118| havonkint 35 pfrtot adtam.~- Én sem teszem meg alább, jegyzem
46 118| hanem hallgasson meg - én szivesen adnék rendes kosztot,
47 118| éves és épen tetőpontján az én mindeddig romlatlan étvágyamnak.~
48 118| irtóztató drága; s ez az én kenyeres étvágyamnak annyi
49 119| nyelvhibát vett észre. Az én dunántulias beszédem tartotta
50 120| házban lakott, ugyan az én időmben épiték rá a harmadik
51 121| ur? kérdi vissza amaz.~- Én nem hallottam.~- De még
52 121| nem hallottam.~- De még én sem, mondja János - pedig
53 123| Jókai előbb elment, mint én.~György elkisért a gőzhajóig,
54 123| mert ő nagyon jó ember.~- Én is azt hiszem - mondja György
55 124| Meg kell őket róni, mondám én.~- Mit használ? kérdi Frankenburg;
56 124| Elkezdi az egyik:~- Mondtam én azt amice, hogy igy járunk
57 124| Tévedésben tetszik lenni - mondám én.~- Engedelmet kérek - erőlködék
58 124| kérek - erőlködék az öreg - én ezt a legjobb kutforrásból
59 124| ujsága,... nem vesződöm én azokkal az ujságokkal, a
60 124| az ujságirók.~- Uram!... én is ujságiró vagyok.~Nagyot
61 124| szükséges oknál fogva - én hazudtam; és megenged spectábilis,
62 127| ilyen gyalázatot hozol te az én fejemre, s az egész családra?~-
63 127| ember akarsz te lenni, mint én, vagy apád, vagy öregapád?
64 133| azt mondjuk.~- Na, pedig én azst hallottam - mondja
65 134| neki az ur - levetetlek én téged.~- Semmi sem les ábbul,
66 136| hogy nem tért ki, azstán én tértem ki.~ ~
67 151| válaszolt a borbély - én megnyirtam megborotváltam,
68 151| eret vágtam rajta... a mit én tudtam, mindent megpróbáltam,
69 154| kérek - mondja az orvos, - én csak preskribálni szoktam
70 156| elkiáltja magát:~- Uram! én Medve vagyok! mire Nyári
71 161| hogy ketten vagyunk, s ha én nem segitek, az ur semmit
72 167| megemliteni méltóztatott.~Én csak azt mondom, hogy a
73 167| Herr? - mondja a kapus.~- Én, én, - lármázott emez, csak
74 167| mondja a kapus.~- Én, én, - lármázott emez, csak
75 167| pedig bezárja:~- Most meg én akarom, hogy a huszast dugd
76 169| K..., majd haza kisérem én, addig pedig a hold is feljön.~
77 169| jut eszembe, hogy ma este én itt egy árkot huzattam,
78 169| Dehogy széles, urambátyám, én tüstént átugrom, a mint
79 175| minthogy ezt a kápolnát én az istennek épittettem és
80 178| parancsolta.~- Nem beszéltem én egy orvossal is uram.~-
81 178| vesszen egészen kárba, most én vettem be.~ ~
82 180| mozdulsz? pedig most már én viszem a zsákot, nem te.~ ~
83 185| nem több 40 évesnél.~- Én elhiszem - szól egyik a
84 189| mondja a vendég - az én fejemre nem száll?~- Hja
85 190| változtassák, ... s igy én épen háttal találtam ülni,
86 195| mondja az asszony - ösmerem én a te illendőségedet azon
87 197| helyen hallott.~- Mikor én fiatal voltam - dörmögött
88 204| mondja bántódva amaz - hogy én iskolatanitó vagyok, ki
89 207| rab - tekintetes biró ur, én nem kivánok semmit.~ ~
90 208| jelentetett:~"Folyó hó 10-én hirtelen halállal mult ki
91 210| szólogatta.~- Nem vagyok én kanczellista, - mosolyga
92 218| teher volna rajta.~- Hát én fizetek-e, ha terhet viszek?
93 220| Jó Isten, mit látok: én vagyok-e Jeremiás, vagy
94 220| vagyok-e Jeremiás, vagy nem? ha én vagyok, ugy lovamat vesztettem
95 221| édes lányom, majd elvégzem én helyetted azt, a mit te
96 231| elkeseredetten, - mertem volna én igy tenni apámnak, tán agyonütött
97 232| mondja az inas, - nem vagyok én urfi; én tisztán is megiszom.~ ~
98 232| inas, - nem vagyok én urfi; én tisztán is megiszom.~ ~
99 241| asszony - te már megszoktad az én gorombaságaimat, de én a
100 241| az én gorombaságaimat, de én a tiedet nem.~ ~
101 242| házi ur, hogy ennek épen az én házamban kellett megtörténni.~-
102 244| garas se legyen hija, mert én el nem veszem.~Egykor saját
103 244| magában - majd próbát teszek én veled. Ezzel előbb haza
104 247| mondja:~- Urambátyám! - én fogadtam, hogy magának nincsen
105 247| azt mondá:~- Uramöcsém! - én meg abban fogadtam, hogy
106 252| mire azt mondja:~- Na! én valóságos Klimits vagyok. ~
107 253| patvarkodott az asszony - ha én a fejemet a falhoz verem
108 254| lenni, s két pint bornak.~- Én pedig - szóla az asszony -
109 254| a gazda - ilyenképen az én költségem is szaporodik;
110 259| mondja a meglepett ügyvéd - én igen jól vagyok.~ ~
111 261| azt mondja a komornyik.~- Én fogadni merek, hogy kicsinálom
112 264| mondja:~- Nőmmel szeretnék én vesztegzárban lenni.~- Miért?
113 266| hová mégysz?~- Tudom is én, mondja a falusi.~E durva
114 268| engedelmeskedik, - mondtam én, hogy legyen csizmadia;
115 280| tanittatja-e több nyelvre is?~- Nem én - válaszolá a kérdett, egy
116 287| a szóba a kasznár.~- Az én tehenem agyonbökte kasznár
117 292| Mit gondolok én az egész világgal? mondja
118 295| sértett müvész:~- Uram! az én hangszerem nem eszik.~ ~
119 300| templomi alvásom nem volna, én nem tom hová lennék.~ ~
120 303| hogy végre elvette.~- A mit én férjemben leginkább szeretek,
121 308| igaz, mondja a másik, - én a szomszéd uraságokat is
122 310| gazember?~- Nincs párom.~- Én vagyok a párod, - mondja
123 313| elégséges ok?~- Nem busulok én azon, uram, találok én mindjárt.~-
124 313| busulok én azon, uram, találok én mindjárt.~- De mit? - faggatám
125 313| helyben hagyom.~- Igen, mondám én, - de hátha az már várja
126 316| egyéb mesterséget; de az én fiam kitanult csizmadia.~ ~
127 317| kérdé folytatólag.~- El biz én uram, és sehol sem lelem,
128 328| felelé a vár megvevője - én e várba védelmezőt akarok
129 331| Tudok én valahol egy igen fösvény
130 332| előre figyelmeztetek, hogy én ez ügyben meg vagyok - vesztegetve.~
131 332| tekintetes karok és rendek - én meg vagyok vesztegetve egy
132 337| neki öt garast.~- Elviszem én, adja ide, mondja a kérdett,
133 337| dörmögvén az utolját - hisz én magam vagyok az.~ ~
134 349| gondolja kend, mintha én valami szekerész közlegény
135 351| Könnyen.~- De hogyan?~- Mert én dobos vagyok.~ ~
136 355| Uram! - felele amaz - én azoknak tapsolok, akik fütyölnek.~ ~
137 356| Megyen ön játékszinbe?~- Nem én, - felele a kérdett, - mert
|