100-bitan | bitof-elhin | elhir-ferni | ferto-hason | hast-kanal | kancs-kovet | kozbi-megas | megat-nevet | nevev-quond | quot-szorn | szoho-ugass | ugato-zvanz
Par.
1001 252| Klimits nevezetű ember annyira elhiresedett ostobaságáról, hogy nevét
1002 119| hogy két hétig alig birtam elhitetni, hogy nem őt, hanem a czimirat
1003 305| tette uram; mert ugy is elhittük.~ ~
1004 173| volt bundáját is gyalogutra elhozni, de ha már itt van, el nem
1005 89 | van-e ujsága? s ha van, elhozod.~- Igen is, - válaszolt
1006 340| megállni, s néhány szeletet elhoztam papirban, - ime most teritékeden
1007 295| azt mondja neki:~- Hanem elhozza ám ön hangszerét is. - Erre
1008 118| a mennyit akar!~Helmeczy elhült; mert a mellékételnél a
1009 117| kifaragott szó nem talált elismerésre, harmadik esztendőre talált
1010 22 | verbungos, még könnyebben eljárt a szája, s meglátván egy
1011 108| hogy előérzetem daczára eljöttem; mire ujra ismétli:~- Részeg
1012 37 | honnan a másik táborba eljuthatott férjéhez.~Igy bánik a huszár
1013 110| társaim a java hazugságot már elkapkodták előlem, nekem csak ez maradt.~ ~
1014 139| átlépné, fölugrik a ló, s elkapta a czigányt.~Már hogy a tekintetes
1015 22 | alig van tán tiz itcze viz; elkáromkodja magát a huszár, oda rug
1016 214| a légy, s bár mennyiszer elkergette, megint odaült. Ekkor bosszusan
1017 40 | tüzéreinkhez: - Várj gyerek! elkergetted előlünk az ellenséget!~ ~
1018 241| asszonyok közt, - mondja az elkeseredett férj.~- Mit? - riadt föl
1019 231| gonoszságain:~- Jaj! mondja az apa elkeseredetten, - mertem volna én igy tenni
1020 174| lévén, a fizetéssel némileg elkéstek, s ez okból az uradalom
1021 124| S ha már most a pestit elkészítik, mig a budai fölépül, addig
1022 119| hallani a szószármaztatásról; elkezdé ott, hogy csat, csattog,
1023 162| ugy segitett magán, hogy elkiáltá, mindenkinek bámulatára:~"
1024 156| mintha ő volna, tudja ki, - elkiáltja magát:~- Uram! én Medve
1025 123| elment, mint én.~György elkisért a gőzhajóig, s utközben
1026 37 | ne találja venni.~S ezzel elkisérték odáig, honnan a másik táborba
1027 216| ördög könyörgött, hogy az elköltött arany hijával vegye vissza
1028 146| szolgabiró egy bizonyos csíny elkövetéséért a faluban lakó Peti czigányt
1029 315| Hát téged mi hozott ide?~- Elkövetett rablásaim, melyekért bitófát
1030 332| szappanosok mellett fog szólni.~Elkövetkezik a gyülés napja, - hevesen
1031 117| tiprattyúnak.~Helmeczy elkomorodván, hogy a kifaragott szó nem
1032 9 | közhuszárra, ki az éjet elkorhelykedvén tán, nem ért rá megborotválkozni.
1033 149| elöljáróban maga helyett elküldé a mondott szállásra, és
1034 70 | örmény megkapta a jutalmat s elküldetett Kolozsvárra bizonyos kérdésekre,
1035 158| elárulta.~Egyszer tudniillik elküldik a gyereket egy uj bankóval
1036 34 | E látvány huszárainkat ellágyitotta, s nem űzvén tovább amazokat,
1037 290| rohannak.~4-er. Aki más ellenében aduttot nem mer hivni, -
1038 315| ellenségeim hamis tanukat fogadtak ellenem.~- Hát te miért vagy itt? -
1039 25 | kardra kerülvén a dolog, ellenét csakhamar levágta lováról.~ ~
1040 290| emlékezőtehetségre mutat és az ügyes ellenfél azonnal kitalálja, hogy
1041 332| hogy pártjuk vezérével ellenkezésbe jőnek, s már bánni kezdék
1042 235| a török szokással nagyon ellenkezik.~Később megharagvék valakire,
1043 174| neki tetszésére volt, az ellenkezőt pedig lármára sem hallotta.~
1044 124| bennünket.~A másik nem tudott ellenmondani, mire bátrabban folytatá
1045 138| a czigányoknak halálos ellensége, s Tanti akarva-nemakarva
1046 315| felelé a kérdezett, - hanem ellenségeim hamis tanukat fogadtak ellenem.~-
1047 69 | lóra ült, s végezvén az ellenséggel s visszament a bálba tánczolní.~ ~
1048 24 | kicsit fel is ugorjék. Ha az ellenségnek nyakacsigájánál vágom el
1049 57 | tábor egyik csapatja egy ellenségtől megtisztitott faluba érkezvén,
1050 60 | átkozsott veres ruhában azs ellensig egy-egy generálisnak nizsett
1051 128| meg nekem, melyik azs in ellensigem.~- Mit akarsz vele? kérdi
1052 48 | tüzbe jő, kivált mikor az ellensorok megszakadoznak, s a vén
1053 263| jegyzé meg a leány - semmi ellenvetésem sincs, hanem - keritsetek
1054 75 | olyanok voltak, hogy az ellenzék a kormánynyal inkább békülni,
1055 327| vigyáznak jobban, orruk elől is ellopják a kanalat.~Azonban a dolog
1056 86 | harmincz kéve kenderét valaki ellopta; most már mi tévő legyen?~
1057 220| talyigás aludt, talyigájából ellopták a lovat.~Fölébredvén fölkiálta:~-
1058 343| épen azon ezred, melyből elmaradt, még ma megérkezik.~Nem
1059 34 | várta be borzasztó sorsát, elmarjult s megsebesült tagjaival.
1060 225| leszen az ujév, akkor ugyis elmegyek önnek gratulálni.~- Csak
1061 256| verset csináljon.~Hosszas elmegyötrés után került ki a következő: ~
1062 89 | Jankó - szól az inasnak - elmégysz a postára, s megkérdezed,
1063 107| szemeit a diáknak - most már elmehet ön.~ ~
1064 132| a kitől vette.~Csakhogy elmehetett.~ ~
1065 29 | beálltával elég erős volt elmehetni az érette jött pajtások
1066 221| hölgy a szobaleánynak:~- Elmehetsz édes lányom, majd elvégzem
1067 303| a bárány.~- Igen, igen - elménczkedék valaki - ő egy ártatlan
1068 112| hasábfát, mire egyike az elmenőknek utánakiált:~- Ifiuram! -
1069 244| gazda, hozott ki ruhát.~Elmentek.~A vád elmondása után kérdi
1070 123| Husvéti ünnepekre mindketten elmentünk szülőinket látogatni, csakhogy
1071 61 | monda a 71-ik zászlóaljról?~Elmondám neki.~E percben szemébe
1072 244| ki ruhát.~Elmentek.~A vád elmondása után kérdi a biró Miskát,
1073 76 | Máshol is elmondatott már ugyan, de szükebb helyen,
1074 86 | vasárnapon a szent beszéd után elmondja plébános ur a szegény asszony
1075 13 | emlékezetest tudunk, sorban elmondjuk.~Szolgált pedig Olaszországban
1076 95 | ha Kmettiről még néhányat elmondok és pedig diákul, a mint
1077 326| kéregető - akkor legalább elmondom ura atyjának ott, hogy miként
1078 261| komornyik bement a bárónéhoz, elmondván neki, hogy S. gróf B.-nek
1079 63 | nekünk máást." A hős vezér elmosolyodott az eredeti székely egyszerüségen
1080 169| Ugy lett; még jó sokáig elmulattak, végre szétoszlott a társaság,
1081 200| az emberek igen rosszul élnek.~- Ne higgye - szomszéduram, -
1082 69 | ellenség közel van.~A társaság elnémul, csupán a derék S. őrnagy
1083 117| hallom, hogy a trottoirt elnevezted - tiprattyúnak.~Helmeczy
1084 43 | huszonötöt. - Mint az egésznek elnöke, közepén állt egy huszár,
1085 1 | vénasszony kezéből a bokrétát, elnyargalok, s ime látom, hogy a szomszédház
1086 29 | ezzel lovát elundokitotta, elnyomoritotta, a bőségben ott hagyott
1087 9 | alföldi városnak hosszan elnyujtózkodott utczáját.~- Jelentem, vitéz
1088 155| atyafi a városi szinházban előadott darabot; utóbb vezetője
1089 29 | miután rövid vázlatban előadta pajtásainak a tervet, miáltal
1090 119| kalánt mondék.~Mindjárt előállt, hogy ez a gyökér, ez meg
1091 311| munkájának gyümölcse előbb-utóbb az enyém lesz.~- Nem bánom
1092 184| hogy orra visszanyerje előbbi szinét.~- De bolond volnék, -
1093 149| hamarjában egy levelet, s elöljáróban maga helyett elküldé a mondott
1094 256| mindannyian megfultak.~A helység elöljárói nagyon bosszankodtak ezen
1095 54 | Elöregedett a huszár, végre invalidussá
1096 212| érzésben tartja, mire H. ur előérzetből, vagy gondolván, hogy minden
1097 108| véghetetlen sajnálom, hogy előérzetem daczára eljöttem; mire ujra
1098 332| megyének gyülése volt, s előhir szerint a szappanosokra
1099 119| és ugyanannyi ragasztékot előhordott.~Ebéd után hazamenet egy
1100 126| ráadásul egyről másról is előhozakodott, ha pedig valamelyik kiváncsian
1101 54 | osztani a rokkantak közé.~Előhozzák a frakkot, - a mit akkor
1102 76 | ellenkező vélemények leghamarabb előidézik azt a bajt, melytől voltaképen
1103 278| gyakorlatlan orvos a patécsnak előjeleit nem ösmervén, a vörös foltokat
1104 39 | váczi utcában egy bájos, előkelő hölgy megállitott egy vágtató
1105 44 | a sok zsiros firka közül előkeres a huszár egy szép finom
1106 244| szójárását.~Mécset gyujt, szűrét előkeresi, hogy éjjelre betakaródzék
1107 212| is megnézte; - a vezető előleges figyelmeztetésül mondja
1108 10 | Ennyit mondott az obsitos előljáróbeszédképen, az alatt hozták a bort:~-
1109 140| otthon nem birt vele az előljáróság, egy levelet adtak neki
1110 339| világosság. E szavaknál eloltá a lámpát, s ez volt utolsó
1111 277| különösen azt, hogy a szomjuság eloltásán tünődnek, oda szól:~- Uraim!
1112 277| a szomjuságot magam is eloltom.~ ~
1113 276| gondolatra jött, hogy hirtelen eloltotta a gyertyát, s ugy ment ágyba,
1114 40 | Várj gyerek! elkergetted előlünk az ellenséget!~ ~
1115 171| szám a főnyertes?~Bermüller előmutatja a levelet, s a zsidót örömében
1116 26 | innét már az ellenséges előörsöket is könnyen megláthatá. Leszáll
1117 63 | én magának, ne menjen ott előől! magának még kardja siincs,
1118 347| szolgálatokat, mondván, hogy az előőrs mindenkor föltartóztatja
1119 347| és magyarázta nekik az előőrsi szolgálatokat, mondván,
1120 279| az ut melletti munkások elősiettek, s a jámbort segitették
1121 26 | de akkor a trombitás is előveszi a trombitát, s a mint kifért
1122 95 | Azonban délután megint elővették egymást.~- Domine Látkoczy,
1123 77 | ref. paphoz tértek be, ki elővévén albumát, kéri vendégeit,
1124 112| eltörik a hegedűjét.~Minden elővigyázat mellett elpottyantott egy
1125 203| ember aranyát, ezüstjét elpazarolta, kénytelen vashoz nyulni.~ ~
1126 203| Minden vagyonát elpazarolván egy tanuló, végre katonává
1127 112| Minden elővigyázat mellett elpottyantott egy hasábfát, mire egyike
1128 336| ezt a szappanos, a kutyát elpusztitotta a háztól a csont miatt,
1129 343| zavarba a gazda, hanem emlékül elrakott katonaruháit fölölté, fegyverét
1130 8 | hátulsó lábán járna, a két elsőn jár.~ ~
1131 91 | engem kinozni? - inkább elsőnek teszem, csak vigye az ördög.~ ~
1132 315| jutottál rabságra? - kérdé az elsőt.~- Kegyelmes uram, soha
1133 83 | lelkiismeretükön, a puska elsütésekor mindig félrenéztek, s azon
1134 341| katonatisztnek mind a két lábát elszakasztván az ágyúgolyó, kinjai közt
1135 40 | szégyent vallunk velök, ha elszaladnak.~- Majd később.~Utoljára
1136 40 | amazok az ágyutüz elől s elszaladtak.~- Nem megmondtam, aki lelke
1137 36 | csak vágj közé bátran, elszántan - s ugy segéljen, győzni
1138 34 | ekkor mintegy fél utban elszédülvén, lábai roskadni kezdettek,
1139 36 | No bizony - szóla az elszomorodott vitézek közül egyik, ki
1140 80 | miből él a gróf?~- Barátaim eltartanak, felele a nemes szivü férfiu.~ ~
1141 29 | hu-hu-hurka?~Egyik lovas eltaszitotta s Laczi elbukott; fölugortában
1142 284| megütlegelteti.~Midőn az ur már eltávozott, azt mondja a paraszt: ~-
1143 329| ember dicsekvék, hogy még éltében soha igazat nem mondott.~-
1144 10 | ki; - magam is csak ugy éltem ott, hogy naphosszat aludtam,
1145 112| hogy ne érjenek hozzá; mert eltörik a hegedűjét.~Minden elővigyázat
1146 160| közel a töltésen későn éjjel eltörvén a fuvaros kocsinak kereke,
1147 109| az őr, - a diákoknak csak eltüröm, mert azoknak szokott csinyük
1148 169| szerint.~Egy este sokáig elültek az urak a "Zöldfánál"; mert
1149 29 | sarat csinált, ezzel lovát elundokitotta, elnyomoritotta, a bőségben
1150 43 | Nem biz uram, hanem reggel eluntam magamat a falun kivül ...
1151 4 | lophasson, midőn utóbb az egyik elunván a dolgot, a másikat biztatni
1152 44 | uraknak; s ki előbb gorombán elutasitá őt asztalától, most nyájaskodva
1153 261| megnézvén, most kénytelen elutazni anélkül, hogy a legszebbet
1154 192| szegény gyereket nagyon elvagdalta.~- Hát nem tudsz kitérni,
1155 29 | kezet fogtak Laczival s elvágtattak.~Laczi munkához fogott.
1156 245| alig birták őket egymástól elválasztani.~ ~
1157 95 | s mind a mellett annyira elválhatlanok, hogy mindig kinozták egymást.~-
1158 122| császárfürdőből; midőn a kiszállónál elválnánk, mellém szegődik egy pesti
1159 34 | de le nem merülhetvén, élve várta be borzasztó sorsát,
1160 221| Elmehetsz édes lányom, majd elvégzem én helyetted azt, a mit
1161 191| te a szomszéd gyerektől elvennél egy darab kalácsot, tudod-e
1162 57 | lakosaitól vizet, kenyeret s hust elvenni, mivel, mint hallá, azok
1163 168| körméről és legalább huszonötöt elveretett rajta.~Orditva kel föl egy
1164 338| ostornyélnek boldog végével jól elvervén, még a multkori fuvart is
1165 317| Mig az erdőn fát vágott, elveszté pányvára csapott szürkéjét
1166 184| amaz - ha kötelezném annak elvesztésére, a mit nagy költséggel szereztem.~ ~
1167 317| felelé a kérdezett. - Talán elvesztette kelmed? kérdé folytatólag.~-
1168 76 | bele kapkod, okvetlenül elveszünk."~- Barátom - folytatá aztán
1169 127| haza hozta volna, mint te, elvetemedett kölyök.~ ~
1170 287| kend, - riadt föl amaz.~- Elvétettem nemzetes uram - igazitá
1171 29 | de azok körülfogták, elvették kardját, közre vevén, fogolyul
1172 239| a szerelem. Midőn nőmet elvettem, szerelemben majd megettem;
1173 119| szinházban? s az asszony elvétvén a szót, e helyett: a királyné
1174 217| vagyok méltó, hogy az ördög elvigyen?~- No hát méltó vagy! hagyott
1175 337| embert, aki ezt a levelet elvinné annak az ilyen meg amolyan
1176 337| adnék neki öt garast.~- Elviszem én, adja ide, mondja a kérdett,
1177 198| Oda, oda.~- Az asszonyt is elviszi?~- Hogyan vinné, hisz a
1178 173| bundát akarta Fehérvárig elvitetni vele.~ ~
1179 327| volt az ezüstre, megint elvitt egy tányért és a kutba hajitá.~
1180 38 | a lovat pedig vezetéken elvivé magával; midőn bajtársaihoz
1181 297| háznak nagyon megszokott embere volt, a házi ur azon tréfát
1182 29 | parancsolt. ~A vezér parancsolta embereinek, hogy a részeg huszárt vessék
1183 58 | fizetni, s azért ezt a 300 emberét be sem eresztik a faluba.~ ~
1184 40 | Kapitány uram, legyék embersége, ne hagyja lőni azt a szegény
1185 227| korcsmában, hol az inas emberségéből pecsenyét falt.~- Meghiszem,
1186 314| Jancsi, - midőn valakinek emberségére biznak valamit, de az azt
1187 216| vegye vissza a többit: de az embertelen ezt nem tette meg, hanem
1188 108| beszédet tartott, hogy különb embertől sem igen vártam volna.~ ~
1189 271| utczán; lekiált valaki az emeletből:~- Hallja maga! - van-e
1190 182| nagyon örülök - szóla emeleten lakó betegéhez az orvos -
1191 87 | mindenfelől beépitett két emeletes házban laknék, megparancsolja,
1192 120| időmben épiték rá a harmadik emeletet. Károlyinak az a kényelme
1193 94 | hogy az alvó csakugyan emelkedik, s a mi több, utána megy
1194 332| kérvén alázatosan, hogy szót emelne a szappanosok mellett, megösmerésül
1195 38 | erre az őrnagy is kardot emelt a huszárra, de ereje fogyván,
1196 111| pattogott a rektor botját emelvén föl.~- Jaj! rektram! hát,
1197 174| iránt, csak ugy fölületesen emlegeté a körülményeket; mit az
1198 13 | ám a legény; a mit róla emlékezetest tudunk, sorban elmondjuk.~
1199 240| mászkáltunk itt?~- Hogyne emlékezném? - mondja a férj.~- Tudod -
1200 290| rendezni; mert ez rövid emlékezőtehetségre mutat és az ügyes ellenfél
1201 240| kiséretében a toronyba ment föl.~- Emlékszel-e barátom - mondja az ösmerős -
1202 194| helyben a füllentő.~- Ha jól emlékszem, Tumen a neve a várnak,
1203 95 | irhatom.~Kmetti mellé kell emlitenem Latkóczy barátomat, ki valóságos
1204 252| az ostobaság jellemzéséül emlitették.~Történt, hogy két fiatalember
1205 259| fecsérlett százezereket nem emliti senki,) hát mondom, egy
1206 75 | jó torkú legényt, - nem emlitvén, hogy saját torka, mint
1207 36 | megengedni. - Mit gondoltok 4-en 80 ellen! elment az eszetek? -
1208 167| törjék ki a nyakad.~- Ender vül i main Zvanz'ger sehn.~-
1209 29 | elkezdi táltott szájjal énekelni:~"Örzsikém galambom! Öleld
1210 121| rekedt; pedig annyira nem énekelt, hogy szinte a "Párisi naplopó"-
1211 146| választhassa meg, a hol megverik.~Engede a szolgabiró a czigány kérésének,
1212 60 | Azonban a parancsnok nem engedé a retirálást.~ ~
1213 268| asszony - ha a gyerek nem engedelmeskedik, - mondtam én, hogy legyen
1214 110| sikerült tetten kapni az engedetleneket.~- Mért dohányzik ön? kérdi
1215 340| a lehető legszivesebben engedett a meghivásnak.~Másnap, midőn
1216 47 | kivánatát. A fogoly tiszt: - Engedje meg ön - szól - hogy e becsületes
1217 146| czigány a szolgabirónak, hogy engedjen meg neki. Miután látta a
1218 144| megkapta - felit a plébános ur engedte el, felit meg a káplán.~ ~
1219 95 | quaestionem ex integra statistica: enumeret mihi domine, quot sunt officiales
1220 287| uram tehene bökte agyon az enyémet! - mire a kasznár huzódozva
1221 173| Enyingről Fehérvárra ment vásárra
1222 327| kitapogassa, kicsoda az az enyveskezü, ki miatt mindannyi gyanuba
1223 120| lakott, ugyan az én időmben épiték rá a harmadik emeletet.
1224 333| mondja a házmester - épiteni kell.~- Az kellene épen -
1225 124| követ, a mit hiába a Dunába épitettek?~- Szabad tudnom - kérdem -
1226 10 | kellőközepében.~- Vajon, hogyan épitették mégis?~- Csak ugy - mondja
1227 175| egy igen csinos kápolnát épittetett, s minthogy előre ki volt
1228 175| kápolnát én az istennek épittettem és nem magamnak, hát a ti
1229 175| sok apró tégla hevert az épület mellett.~Szájtáltó volt
1230 10 | Talán valami sziklás helyen épült az a város? ~- Nincsen ott
1231 44 | István, huszárkáplár, azon érdeméért, mi szerint a k......i csatánál
1232 207| meg hát magad, hogy mit érdemlesz te mindezekért?~- Ha már
1233 315| rablásaim, melyekért bitófát érdemlettem - felelte őszintén a megszólitott.~
1234 291| határban, de épen jött az erdőkerülő.~- Na Kovács István szomszéd
1235 317| Mig az erdőn fát vágott, elveszté pányvára
1236 94 | hanem ekkor a két diák utnak ered, még az is, a ki aludt,
1237 63 | hős vezér elmosolyodott az eredeti székely egyszerüségen s
1238 124| s az akkori lapok némi eredetiség után kapkodva, más lapokból
1239 26 | bizony, aki irgalma van.~- Eredj hát, - biztaták valamennyien.~-
1240 31 | megülepedett nyergében s futásnak eredt, ki a faluból; észrevevék
1241 38 | kardot emelt a huszárra, de ereje fogyván, a huszár leszurta
1242 290| hogy kihivása annál nagyobb erejű legyen, meg lehet győződni,
1243 43 | előtt áll, s a mint közelebb érek, - erős jajgatást hallok,
1244 76 | véleményének megoszlása.~Deák erélyesen sürgölé a vélemények tisztázását,
1245 167| Zvanziger?~- Megmutatom, csak eressz be, ... törjék ki a nyakad.~-
1246 64 | töltéskor hány tempóban eressze be, és ismét hányban huzza
1247 315| fordulván, igy szólt:~- Eresszétek el ezt az utolsót, nehogy
1248 302| tehát most föltettem az eresz alá, ott aztán el nem érik.~ ~
1249 290| esetben pedig ötezer forintba ereszkedik; ezen kárát 2000 évig helyre
1250 316| sirva ríva rimánkodott, ereszszék haza a fiát.~A tisztek fényes
1251 40 | lőni azt a szegény népet. Ereszszen minket rá.~- Nem szabad.~
1252 124| minden ujdonságot uj lével eresztének föl; - igy közlé a Pressburger
1253 176| kapitányunk a hajót; s alig eresztettük le a vasmacskát, feljön
1254 260| tudod, hogy ezt senki sem ereszti ki kezéből.~ ~
1255 58 | ezt a 300 emberét be sem eresztik a faluba.~ ~
1256 151| megköpölyöztem, fogát kihuztam, eret vágtam rajta... a mit én
1257 29 | elég erős volt elmehetni az érette jött pajtások lovaival.~
1258 205| Szent-háromság, könyörögj érettünk." (De hol?)~ ~
1259 173| messze a pásztor nagyon kezdé érezni, hogy kár volt bundáját
1260 174| tovább ment a beszéd, Bernáth érezvén helyzetének kellemetlenségét,
1261 95 | spectabilis.~- Probemus ergo: Quisnam sit finis civitatis.~-
1262 216| kergette, hogy hamarább haza érhessen; a futó segiteni akarván
1263 302| eresz alá, ott aztán el nem érik.~ ~
1264 248| még nagyon fiatal: hadd érjék még az esze.~- De csak házasodjék
1265 293| megnézni, s hogy hamarább oda érjen, bérkocsist fogadott:~-
1266 112| a járókelőknek, hogy ne érjenek hozzá; mert eltörik a hegedűjét.~
1267 67 | tábornoktól.~- Megtudja ön, ha oda érkezik, lőn a válasz.~- Mégis szeretném
1268 71 | felbontani s beküldeni az érkező magánleveleket is?~- Pfuj
1269 34 | Utközben egy mély kuthoz érnek a mezőn, melynek összedőlt
1270 160| boldog hitben bizván, térdig érő ragadós sárba süppedt a
1271 124| én.~- Engedelmet kérek - erőlködék az öreg - én ezt a legjobb
1272 315| viszonzá ez - rokonaim erőltettek ide, hogy osztozhassanak
1273 94 | Két diák üres erszénnyel ment a korcsmába, s a mi
1274 35 | keményen Tima.~A kapitány nem érté a tréfát, valamivel hangosabban
1275 13 | kapitányával kijött s Muraközbe értek, hol tudnivalóképen horvátok
1276 104| hátracsúsztam.~- Hát hogyan értél ide?~- Aztán megfordultam,
1277 290| szerencsétlenség" a whistben nincsen értelme, legfölebb üres hang.~A
1278 290| civódni és beszélni; mert értelmes emberek játékrendszerünket
1279 233| szedegette, mire az ur meg akarta értetni, hogy egyék a léből is, -
1280 313| szereti a feleségét? Ő már értett engem, mert rögtön azt felelte: ~-
1281 342| kendnek át kellene ugrani; értett-e kend?~- Értettem, felel
1282 51 | mely az anyja hasában van; értette?~- Értettem uram! - mondja
1283 7 | megállsz egy jó darabig, ... értetted? azután jön egyszer semmi,
1284 168| rám a várnagy ur.~Most már érthető volt a dolog.~ ~
1285 190| mikor az utolsó állomásra értünk.~ ~
1286 29 | egy drága szót. ~Cs...a érve, a vezérnek bemutattatik
1287 245| megis történt.~A kutyák az érzékeny ütés után egymásra gyanakodának,
1288 212| ez a legdühösebbet is jó érzésben tartja, mire H. ur előérzetből,
1289 129| Egy kis szalmáért esedezem nágy uram, jó urám! mondja
1290 43 | dolog is odaférjen a nagy események közé. Hasonló dolog történt
1291 73 | állva beszélgetett a szomoru eseményről, s P... M... hevesen kérdi
1292 38 | szemekkel távoza tőle, s az eseményt a fővezérnek följelentvén,
1293 48 | tömegből, - a rekruta szinte esenkedve kéri:~- András bácsi! hadd
1294 290| forintért játszik, rendkivüli esetben pedig ötezer forintba ereszkedik;
1295 256| nagyon bosszankodtak ezen az eseten, s a kántort megbizták,
1296 216| biró látván a sajátszerű esetet, igy itélt:~Az első vádló
1297 213| helyette is tegyem le az esküt.~ ~
1298 213| egyik jelent meg, hanem az eskütételnél mindkét kezét föl tartotta.~-
1299 118| a dolgot, hogy hasznára essék ki.~1847-ben júliusban átvette
1300 22 | Huszár, huszár, jaj be sok eszed van!~ ~
1301 233| válaszolá Jancsi.~- Levét nem eszel? kérdi végre az ur.~- Nekem
1302 95 | most is kópéságon töri az eszét.~- Nonne, domine Látkoczy,
1303 36 | 4-en 80 ellen! elment az eszetek? - Fordultok mindjárt vissza! -
1304 169| vonalt vágott, furfangos eszével föltalálja magát, s azt
1305 271| ne szaladjon, mint az eszeveszett.~ ~
1306 87 | fizetés egész szigorusággal eszközöltetett.~Jelentik azonban a térparancsnoknak,
1307 162| Szomjuhozom!~Azonban az eszme világosan megmaradt agyában,
1308 26 | lovát.~A másikak később észrevették a lovat, s az egyik óvatosan
1309 56 | is, de a kobak már üres. Észrevevé, hogy bőkezüsége miatt magát
1310 31 | futásnak eredt, ki a faluból; észrevevék ezt amazok, utána hárman.~
1311 13 | Olaszországban tizennyolc esztendeig egyfolytában, meg is tanulta
1312 269| megérte házasságának 25-ik esztendejét.~- Te alkalmasint elfeledted -
1313 117| talált elismerésre, harmadik esztendőre talált egy másikat, ...
1314 331| évtizedekkel előbb csak Eszterházynál volt neki százezer pengőforintja.
1315 105| tudván, hozzá még gyenge eszű is lévén, sehogysem tudá,
1316 324| Istók?~- Annyi mindenféle étel van még oda benn, de már
1317 295| megtiszteltetés, hogy kotyvadék ételére valakit meghiv, - tehát
1318 179| jó módú paraszt két hétig etetett és itatott egy legényt,
1319 95 | crudus est, 3-o ipse est etiam petulans.~Azonban délután
1320 10 | hogy no most mondja az etkumspiritutuot. A templom lámpása pedig
1321 285| Hasonló foglalkozásban az étlapot is nézegetvén, a pinczérnek
1322 131| mikor kellene nekem azt az etsázsat megfizsetni?~- Majd ha meghalsz, -
1323 297| kivájván, villára bökte, s ugy ette meg a levest. Bevégezvén
1324 283| utoljára, legelőször is téged ettelek volna meg.~ ~
1325 118| mellékételnél a kilenczedik szeletet ettem meg.~ ~
1326 124| mentem, s a mint este az étteremben helyet foglalnék, szomszédom
1327 91 | Azt az egyet ma délben ettük meg - felele a diák.~Megharagudott
1328 14 | szóba a huszár - egeret ettünk.~- Egeret? aztán megették?~-
1329 95 | sunt officiales in integra Europa, incipiendo a primo ministro,
1330 28 | Kiterité a huszárkapitány Európa térképét a közhuszár előtt.~-
1331 343| tisztek a hirt, hogy valaki évek óta ott őrt áll. Utóbb az
1332 297| adatott neki. Midőn már az evéshez kezdenének, azt mondja a
1333 185| előtt azt mondá: nem több 40 évesnél.~- Én elhiszem - szól egyik
1334 227| csibelábat, - itt még az evést is máskép teszi az ember.~ ~
1335 10 | hogy két ember ladikon evez az olajban, s ugy gyujtja
1336 80 | szó, s ugyanarra egy egész évi jövedelmét fölajánlotta,
1337 66 | kiáltott fel: Én csak egy évre csaptam fel katonának; de
1338 331| s olyan gazdag, hogy már évtizedekkel előbb csak Eszterházynál
1339 321| mert hiszen hajamnál husz évvel fiatalabb a szakálam.~Tetszett
1340 95 | ipsi facillimam quaestionem ex integra statistica: enumeret
1341 290| helyre nem ütheti.~Továbbá ezekre kell figyelmezni:~1-ör Ha
1342 336| jó hasznát vette; hanem ezentul minden este maga ugatott.~ ~
1343 63 | lelőnek, jő helyettünk két ezerees, mert van otthon eléég;
1344 63 | siincs, aztán ha közülünk ezeret lelőnek, jő helyettünk két
1345 53 | az egyik fiatal - hisz az ezredben egy leány is van, s ez már
1346 316| vinni. Az asszony bement az ezredeshez, és sirva ríva rimánkodott,
1347 167| Elég az hozzá, hogy egy ezüsthuszassal volt adós jó barátunk a
1348 203| ha az ember aranyát, ezüstjét elpazarolta, kénytelen vashoz
1349 32 | Nézegeti Cs... az ezüstkanalakat, szörnyü feketék voltak,
1350 327| még egyszer le ne menj az ezüstökért, egyuttal dobverőmet is
1351 327| midőn legtöbb szem volt az ezüstre, megint elvitt egy tányért
1352 141| Kipublikáltatta a nemes vármegye, hogy ezután meghagyatik, hogy a kóborló
1353 63 | lelövik, nem tudom ki a f...e ád nekünk máást." A
1354 317| csókafiakhoz. A mint fölért a fa sudarára, egyszer csak felkiált. -
1355 354| darabot adták, s gazdaságból fából készült almákat adtak föl.
1356 95 | notet, - modo dabo ipsi facillimam quaestionem ex integra statistica:
1357 313| én mindjárt.~- De mit? - faggatám tovább is.~- Azt uram, hogy
1358 281| mondanák, hogy a háború a fagygyú árát nagyon fölugratta,
1359 10 | mi miattunk ujra megint fagyhat.~- Biz igaz ám! - mondják
1360 10 | megtörtént; pedig mi miattunk fagyhatott eleget. Ne is higyed öcsém,
1361 226| mert nagyon fázom, felelé a fagyos fiatalember.~ ~
1362 298| mondja, hogy füle nagyon fáj.~- Talán megharapta, midőn
1363 38 | többé menni, hánykódott fájdalmában, mig az őrnagy észreveszi
1364 315| kérdé a másikat.~- Ah fájdalom - viszonzá ez - rokonaim
1365 75 | volt, s az ifjuság őket fáklyás zenével kiváná megtisztelni,
1366 333| pinczébe ment.~- A pincze fala már dülőfélben van, - mondja
1367 82 | aggódva nézett a csorba falakra, s figyelmezteté a püspököt: "
1368 333| megtapogatván a hajolt falat, - mely irtóztató zuhanással
1369 148| Egy tudós ember mézet falatozott, - ezt látván egy gyengefejű
1370 253| asszony - ha én a fejemet a falhoz verem is?~ ~
1371 94 | vendégekkel, a másik pedig falnak vetve fejét, aludt.~Körülnéz
1372 291| felelt amaz, visszanézvén falopó társára.~ ~
1373 227| inas emberségéből pecsenyét falt.~- Meghiszem, mondja amaz,
1374 10 | is van? kérdezé valaki.~- Falu-e? no csak a kéne még mikor
1375 126| rendesen, néha hármat is.~Ha a falubeli elöljáróság valami dologban
1376 58 | kikergette. Egyszersmind a falubeliekre a H... tiszteletére tett
1377 17 | mint ezt Somogymegye egyik falujának népe észreveszi, vasvillára
1378 127| egyik sem gyalázta meg ugy a familiát, hogy a ruháját vagy az
1379 81 | minden zsidót és szamarat egy fára akasztanak.~- De nagy szerencse,
1380 85 | beszédét nem igen hallgatták a fárabeliek; ezért kihirdette, hogy
1381 17 | megbosszankodva azon, hogy az ő fáradságának gyümölcseit ily könnyü szerével
1382 176| abból az időből való, mikor Fáraó népével a vörös tengeren
1383 38 | őrnagyot utolérvén, lovának farára egy mély vágást ejtett,
1384 216| akarván magán, a szamár farkába kapaszkodott, de az erős
1385 216| húzás miatt a szamárnak farkát kirántotta.~Hogy ezen bajból
1386 142| uram - ha azs a kutya is a farkával akart volna harapni.~ ~
1387 216| aranyat, a második egészséges farkú szamarat, a harmadik jó
1388 3 | mintha csak a magazinból faszolta volna ki.~ ~
1389 39 | huszár.~És a hölgy félreveté fátyolát, a huszár közvitéz pedig
1390 226| szeretném tudni; mert nagyon fázom, felelé a fagyos fiatalember.~ ~
1391 226| pajkos fiatalember nagyon fázott, s kinjában az utczán "tüz"-
1392 223| Valaki sokat fecsegett a szinházban, s kezeivel
1393 186| ellene egy vén, szüntelen fecsegő dáma, - s többek közt azt
1394 326| atyjának ott, hogy miként fecsérlé el az urfi minden apai jussát.~ ~
1395 259| és más gyönyörü dolgokra fecsérlett százezereket nem emliti
1396 345| Tanultak a polgárok fegyverben gyakorlani. Minthogy az
1397 357| Fehér-Feketének hivnak. Ha tudniillik Fehér társaságához szegődik, akkor
1398 357| napig is él egy szinész, kit Fehér-Feketének hivnak. Ha tudniillik Fehér
1399 357| ha Feketéhez megyen, Fehérnek hivják.~
1400 173| ami ugy is lett; mert a fehérvári vámnál a padon várta be
1401 173| pásztor csak a bundát akarta Fehérvárig elvitetni vele.~ ~
1402 173| Polgárdi fele utja lehetett Fehérvárnak, s gyalog becsületes három
1403 259| az nem fért a nagy hazafi fejébe, s midőn a gyülésben a közepén
1404 189| különben ösmeretes volt, hogy fejében nem sok van.~Csakugyan a
1405 253| patvarkodott az asszony - ha én a fejemet a falhoz verem is?~ ~
1406 285| a pinczérnek azt mondja fején babrálva:~- Hozzon ilyen
1407 47 | egész lovagias humanitással fejezi ki sajnálatát a veszély
1408 16 | egy ágyugolyó röpült el fejök fölött, éljent kiáltottak
1409 110| hozzáférhettek, mindjárt fejükbe dugták a pipaszárt, s erre
1410 32 | Ezek a kanalak napról-napra feketébbek lesznek, Tima!~- Nem tudom
1411 357| szegődik, akkor Feketének, - ha Feketéhez megyen, Fehérnek hivják.~
1412 32 | ezüstkanalakat, szörnyü feketék voltak, szemközt áll Timának:~-
1413 357| társaságához szegődik, akkor Feketének, - ha Feketéhez megyen,
1414 124| fölépül, addig a pestibe fektetett tőke egészen kamat nélkül
1415 93 | osztozkodjanak, ezért ők szélről feküdtek, a harmadik, mint a ki semmit
1416 200| éjszaka pedig nyugodtan feküsznek együtt.~ ~
1417 339| hires asszony halálos ágyán feküvék. Este volt, ágya mellett
1418 130| czigány maradt az árnyékban fekve:~- Nagy uram! - mondja aztán, -
1419 43 | másik oláh áll, ki a deresen fekvőt addig veri, mig egy huszár,
1420 328| lőttek egyet-kettőt, már feladta X. ur a kezére bizott várat.~
1421 94 | Körülnéz egyszer a másik is, félbehagyja a beszélgetést, a mint a
1422 124| fölsült, és itt is; azért félben áll a munka.~- Talán ujságból
1423 71 | intézett hozzá: parancsolja-e felbontani s beküldeni az érkező magánleveleket
1424 17 | szavakkal riasztá vissza a felbőszült népet: - Megállj, a ki i-e
1425 2 | álló óráig meg nem tudták a felcserek állitani a kezemet, még
1426 296| szerencse, hogy a kenyér mellett felebarátainkat rághatjuk; mert különben
1427 347| tiszt, ha előőrsön valaki feléd jőne?~- Föltartóztatnám -
1428 91 | köti tanitványainak, el ne feledjék, hogy 20 millió lud van
1429 247| leveszi.~Azonban az öregur sem feledkezett el az elégtételről, mert
1430 29 | határából. - Száguldtában sem feledte el kedves Betyárját. Arra
1431 343| kivüli helyek egyikénél feledtek.~Sokáig várt az ember, végre
1432 136| legharsányabb hangon kiabál feléjük a czigány:~- Térjenek ki
1433 114| megkaptam. Ma csütörtökön felelek neked és tudtodra adom,
1434 122| ur?~- Kazinczy Gábor, - felelék.~- Az az irnok? - mondja
1435 109| kit már ugyis bántott a félelem.~- Hát téged hogy hivnak?~-
1436 266| mondja a falusi.~E durva feleleten megbosszankodott a biró,
1437 11 | káromkodott, s azzal végzé a feleletet:~- Bestimung (Bestimmung)
1438 322| bátor az apró emberek közt? feleletül adá:~- Mert kevesebbet kell
1439 14 | a huszár csak ugy kurtán felelgetett neki, pedig amaz még a lova
1440 349| lépésnyire vesse? - nos mit felelne kend nekem?~- Azt felelném -
1441 349| felelne kend nekem?~- Azt felelném - mondja amaz - hogy ahhoz
1442 349| pattantyus nagyon ügyetlenül felelvén, amaz azt gondolta, hogy
1443 61 | hallgatta.~Midőn vége volt, felém fordult s kérdi: - Mit monda
1444 44 | vén huszárkáplár kétszer felemeli a poharat, s ráköszönti
1445 256| Ége István, ki mellett feleséges fia Péter, mint segédjegyző
1446 313| kérdezém tőle, hogy szereti a feleségét? Ő már értett engem, mert
1447 264| valaki.~- Mert ott a férjet a feleségtől is külön választják.~ ~
1448 304| átmenővel összekapott.~A feleselésnek gorombaság lett a vége, -
1449 19 | ebugatta, - mondja a huszár - félesztendeje, hogy folyvást puczováljuk.~ ~
1450 47 | ki sajnálatát a veszély felett, melyben a fogoly tiszt
1451 262| viselt:~- Honnan van ez a felhő a homlokodon?~- A tegnapi
1452 34 | nem konfundálván magokat, felhuzák a leányt, s szépen megmosván,
1453 176| ismét, mikor a vasmacskát felhuztuk, egy hintót kapott föl a
1454 60 | háborukor minden ágyu csak felink volt irányozsva, ebben azs
1455 88 | a jámbor fülesnek, - ne félj, nem veszlek meg többször.~ ~
1456 349| bátoritani kezdé:~- Ne féljen kend, mondja neki - gondolja
1457 317| fa sudarára, egyszer csak felkiált. - megtaláltam a lovat!~
1458 320| hogy az egyik indulatosan felkiálta:~- De már látom, ha ez ösvényről
1459 327| ember, és kotorászása közt felkiáltott:~- A másik tányért is megleltem,
1460 317| sóhajtott, s rávette fejét, hogy felmászszék a csókafiakhoz. A mint fölért
1461 195| Mit csak? - kapott szóba a felmérgedt nő.~- Mindössze is illendőségből,
1462 331| tisztek nyakára, hogy utóbb felmondással fenyegetődzött, - mire aztán
1463 318| erőlködött, nem tudta kabátját felölteni. Topogott lábaival, végre
1464 34 | nyert zsákmányból csinosan felöltözteték, megajándékozák s elbocsáták.
1465 338| A városhoz félórányira fekvő szőlőhegyen volt a
1466 29 | csendesen a kiskapu elé; felpattan rá s illaberek nád a kert
1467 29 | mentét, tarsolyt, karabint felrakták nyergeikbe; kezet fogtak
1468 83 | puska elsütésekor mindig félrenéztek, s azon gondolatban, hogy
1469 44 | papirosra irni; megfordult, félretörülte a bajszát, s ott hagyta
1470 39 | mosolyogva a huszár.~És a hölgy félreveté fátyolát, a huszár közvitéz
1471 40 | huszár, nem állhatja, megint felszólal.~- Kapitány uram, nézze
1472 29 | ugorni, de elbukott; ujra feltápászkodott, tántorogva ment neki egy
1473 65 | azért, mert háboruban nagyon félti a bőrét.~ ~
1474 172| tizenkettőt, s egyenkint feltöri előtte, hogy jó-e? ... s
1475 315| megszólitott.~Ekkor a nagy ur a felügyelőhöz fordulván, igy szólt:~-
1476 171| Bermüller nevü fűszeres, ki a félvárost, főleg a zsidókat ölte mindenféle
1477 56 | grácziában részesüljön, s félve, levett kalappal nyelé le
1478 44 | mint azelőtt.~Harmadszor is felveszi poharát a vén huszárkáplár
1479 59 | mondá a magyar, s a kardot felvéve. Gyujtsunk szivarra!~ ~
1480 327| tányért dobott.~Már erre felzendült az egész ház, minden cselédet
1481 20 | hanem Cs... rámutat egy fenálló szekrényre:~- Kend meg itt
1482 34 | szorulván, nem bukhatott el fenekére. Huszáraink nem konfundálván
1483 27 | szájhoz kapván a korsót, talán fenékig issza, ha utóbb az öreg
1484 317| kerestem.~- Mindenütt-e? oda fenn a csókafészekben is?~- Ej
1485 40 | lehetne pingálni, s messziről fenyegetett át ökleivel tüzéreinkhez: -
1486 284| igen fogott, sőt egy ur még fenyegetni kezdi a parasztot, hahogy
1487 331| hogy utóbb felmondással fenyegetődzött, - mire aztán valamelyik
1488 100| statisticae?~- Ubi mansit Fényesius? - kérdi Latkóczy.~- Ille
1489 100| Fényesre nagyon haragudott; mert
1490 253| pad alá kergeti, pedig a férfi az asszonynak a feje.~-
1491 80 | eltartanak, felele a nemes szivü férfiu.~ ~
1492 60 | hallották. Másnap a nagy fergeteg után a banda egyik tagja
1493 224| mondja a fiu, mert Pénzes Ferit és Garas Lajost vágatta
1494 37 | másik táborba eljuthatott férjéhez.~Igy bánik a huszár az asszonyokkal.~ ~
1495 303| végre elvette.~- A mit én férjemben leginkább szeretek, az, -
1496 264| kérdi valaki.~- Mert ott a férjet a feleségtől is külön választják.~ ~
1497 217| asszony szünet nélkül porolt férjével, ki már megunván a lármát,
1498 269| Veszekedő felesége volt egy férjnek, ki azonban mégis megérte
1499 85 | tódult a templomba, hogy alig férnének be.~Ekkor azt mondja a tisztelendő
1500 124| illetők szólótehetségéhez férni.~Bezzeg el is találtuk a
|