1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7090
bold = Main text
Chapter grey = Comment text
1 1 | 1865.~Még sincs vége a sok régi históriának?~..............................................................~
2 1 | találok, s azt hiszem, hogy a múltnak emlékezetéből egy
3 1 | volna elveszni: folytatom a munkát.~Érzem, hogy a magyar
4 1 | folytatom a munkát.~Érzem, hogy a magyar irodalom terhes felelősséget
5 1 | felelősséget hordoz magán; a kritika és közönség igen
6 1 | áll elő. Aztán következik a másik, a közönség, ez is
7 1 | Aztán következik a másik, a közönség, ez is hatalmat
8 1 | gyakorol, - nem csak az életet, a hű nemzeti jellegeket: de
9 1 | hű nemzeti jellegeket: de a múltat is követeli. Azonkívül
10 1 | életrevalóságunknak mély gyökerei vannak a múltban, sőt erőteljes ágai,
11 1 | tudjuk, hogy házasság lesz a vége!" - Bizonyos tekintetben
12 1 | ösmerte az embereket, midőn a pusztában beszélt nékik;
13 1 | pusztában beszélt nékik; és bár a mennyei boldogságra kellett
14 1 | csak beszélt is volna nékik a jövendő életről: még előbb
15 1 | őket.~Mennyivel nehezebb a magyar írónak sorsa, midőn
16 1 | sorsa, midőn nemcsak nem ád a közönségnek kenyeret és
17 1 | ám bocsássuk meg neki, ha a tükröt is földhöz vágja,
18 1 | megundorodtam önmagamtól, minek hát a tükör?~De mert örvendetest
19 1 | csak az irodalom lehet ez a tükör; legyen lelkiismeretes,
20 1 | De ha ezt nem tenné, vagy a mi több, elvesztvén visszaadó
21 1 | elvesztvén visszaadó erejét, a belenéző nemzetnek semmit
22 1 | hogy megvédeni nem tud.~A föntebbi példát fölelevenítve,
23 1 | fölelevenítve, azt mondom: embereink a pusztában járnak, - éppen
24 1 | jóllakván, ne adjunk okot a bírálónak számon kérni a
25 1 | a bírálónak számon kérni a művészet szent törvényeit,
26 1 | helyzetből, kivált midőn még a látszatért is megtámad a
27 1 | a látszatért is megtámad a bírálat.~Meglehet, hogy
28 1 | Meglehet, hogy ilyen nyomon a mi írói dicsőségünk kérdésessé
29 1 | úgy járunk, mint Indiában a hangyák, melyek minden épületet
30 1 | védve. És mégis dolgozik a sok hangya, belemegy a vízbe,
31 1 | dolgozik a sok hangya, belemegy a vízbe, odafúl, mellette
32 1 | mellette száz meg száz, de a többi addig jő utánuk, míg
33 1 | jő utánuk, míg áthidalják a csatornát, és az egyik hangya
34 1 | végre is fölkapaszkodik a karcsú házoszlopra. De tán
35 1 | embereinket, hogy cselekvésükkel a szépnek formái felé törekedve,
36 1 | és gyengeségekkel, melyek a magyar ember összegét alkotják:
37 1 | összegét alkotják: s akkor a hibakereső nem engedhetne
38 1 | hibakereső nem engedhetne el a szigorúságból, ha a művészi
39 1 | engedhetne el a szigorúságból, ha a művészi célt föl nem áldozva,
40 1 | közönségünkre is ügyeltünk.~A világért sem könyörgök a "
41 1 | A világért sem könyörgök a "kegyes elnézésért." Igaz,
42 1 | kegyes elnézésért." Igaz, a mindennapi szükségnek megadtam
43 1 | is legyenek, alkalmilag a múltnak előttünk oly kedves
44 1 | közönségemhez, dacára annak a régi bíztatásnak, hogy a
45 1 | a régi bíztatásnak, hogy a közönséget emeljem magamhoz.
46 1 | magamhoz. De hol van az a közönség?... Sehol, vagy
47 1 | vagy legalábbis oly messze a pusztában, hogy megint előbbeni
48 1 | megint előbbeni példám nyomán a pusztában keresem, mint
49 1 | mégis voltak kritikusai, a farizeusok, kik addig dolgoztak,
50 1 | kik addig dolgoztak, míg a keresztfa készen lett.~Talán
51 1 | olyan elfogultsággal, mely a hazai szépirodalmat irgalom
52 1 | írótársamnak rokona, ki Szigetit a "Kísértet című népszínműben,
53 1 | látván, azt mondá: "Nem ér ez a Szigeti semmit, hisz ez
54 1 | nagy elszántság kell, hogy a lelkesülés ki ne fogyjon
55 1 | kell eső és napsugár, mely a föld erejének segítségéül
56 1 | mondom néktek, kevés az a harmat, mi a magyar írónak
57 1 | néktek, kevés az a harmat, mi a magyar írónak szorgalmát
58 1 | magukról egykoron azok, kik a gyomot nem irtják; hanem
59 1 | gyomot nem irtják; hanem a jó növénnyel együtt agyoncsépelik?~
60 1 | s az olvasó is megijedt a bánattól; de nem folytatom
61 1 | azon ígéretemre, melyet "A régi jó idők" című korrajzomban
62 1 | maradandó emlékei most már a múltnak. Nem lehet azokat
63 1 | jeleseink voltak. És mert a mi jeleseink: önmagunkat
64 1 | emléket akarnánk emelni.~A ki ezeket látva, búsulni
65 2 | A nótának eleje.~Hogyan volt?~...............................................~
66 2 | Akarjátok hallani azt a régi nótát, mely úgy kezdődik,
67 2 | semmit, kénytelenek voltunk a dologhoz nyúlni, és a világ
68 2 | voltunk a dologhoz nyúlni, és a világ csudájára.~1-ször
69 2 | financiérek, megalapítottuk a takarékpénztárakat, például
70 2 | takarékpénztárakat, például a pestit, melynek első évi
71 2 | volna az egész eredményt; de a táblabírók nem csüggedtek
72 2 | táblabírók nem csüggedtek és a várakozás megtermé gyümölcseit,
73 2 | valaki, ha tudja; pedig ezt a táblabírók csinálták.~2-
74 2 | fővárosában, e ház növendékei a pesti koszorúval Európában
75 2 | Ilyen házat csináltak a szegény táblabírók.~3-szor.
76 2 | munkába kaptunk, csináltuk a híres dunai átvágást Paks
77 2 | átvágást Paks körül, elkezdtük a Tisza szabályozást, és hogy
78 2 | mi rajtunk múlt.~4-szer. A vakoknak házat építettünk
79 2 | cím olyan volt, hogy még a legmagasabb cím mellett
80 2 | mellett is megfért; hisz még a portugalli királynak apja
81 2 | apja is táblabíró volt.~Ezt a régi nótát mondom el tinektek, -
82 2 | ismertebb neveim, - ha tetszik a nóta, jertek hallgassátok
83 2 | ha könyvíróvá nem rendel a sors, e dolgokat nem írtam
84 2 | gyermekkoromban is inkább megtanultam a dalt vagy adomát, csak ne
85 2 | hangosan beszéltük: lejárt a tekintélyek kora! akkor
86 2 | bűnbánatom jeléül nem verem ugyan a mellemet, mert az igen gyönge
87 2 | Nagyobb elégtételt kell adnom, a kegyeletet hozom meg a tekintélyeknek.~
88 2 | a kegyeletet hozom meg a tekintélyeknek.~Bár annyi
89 2 | tekintélyeknek.~Bár annyi volna a tekintély és a hozzávaló
90 2 | annyi volna a tekintély és a hozzávaló idő, hogy kétszáz
91 2 | jaj! de messze van még a vége.~Lépjünk odább, egy
92 2 | Magyarországban az, melyben a hivatalnoknak fizetése csak
93 2 | megkaphassák?~Nehogy azt a csudát is megérjük maholnap,
94 2 | csupa becsületért, - így a tisztelt olvasóra bízom,
95 3 | kérdezné tőlem: ki volt az a Kulcsár István. Mert ki
96 3 | Mert ki törődik nálunk a megholtak emlékével? Hanem
97 3 | egy-pár emberséges ember, ki a maga idejében tett annyit,
98 3 | tettével éppen úgy, mint az a vén francia, ki büszkén
99 3 | nehogy elveszítsük azt a kincset, mit a kövérebb
100 3 | elveszítsük azt a kincset, mit a kövérebb esztendőkből raktunk
101 3 | esztendőkből raktunk föl a történet szekerére: hogy
102 3 | történet szekerére: hogy majd a hét soványban táplálkozzunk
103 3 | kötelességteknek.~Ott áll a nemzeti színház, fehér falaira
104 3 | valamikor akadna egy művész, ki a megholtnak emléket rajzolna:
105 3 | rajzolna: ki ne feledje a nádpálcát, mellyel bízvást
106 3 | mellyel bízvást rámutathat a nemzeti színházra, hova
107 3 | táblabírók csinálták, a vármegye nagy kínnal megépítette, -
108 3 | neve ráfért.~Hanem itt már a véges vége van a dolognak;
109 3 | itt már a véges vége van a dolognak; kezdjük a legelején,
110 3 | van a dolognak; kezdjük a legelején, a tégladaraboknál,
111 3 | dolognak; kezdjük a legelején, a tégladaraboknál, vagy még
112 3 | volt, és szerencse, hogy a kerítésre föl nem írták
113 3 | nagy bötűkkel, hogy itt a "házalás" tiltatik; mert
114 3 | akkor nem tudom ám, hogy az a kőkerítés melletti kis szárazmalomféle
115 3 | tellett volna meg, mikor a magyar diátristák eljátszották
116 3 | alkalmas ríkatódarab volt, s a szegény magyar színész házról
117 3 | érdemesebbeket "beinvitálni," mert a magyar ember ebben az időben
118 3 | színész Földváry Gábor úrhoz a vármegyeháznál,... az egész
119 3 | társaság nevében van szerencsém a tekintetes urat a mai előadásra
120 3 | szerencsém a tekintetes urat a mai előadásra beinvitálni,
121 3 | beinvitálni, s minthogy a mai estén Zrínyi Miklósnak
122 3 | alázatossággal esedezem, ha a tekintetes úr egy magyar
123 3 | herceg Grassalkovich is a színházban lesz. ~- István!...
124 3 | lesz. ~- István!... kiált a főbíró, a mellékszobában
125 3 | István!... kiált a főbíró, a mellékszobában rakosgató
126 3 | magyar ruhát elviszi kend a színházhoz pontban öt órakor.~-
127 3 | tekintetes uram.~- Na, - mondja a főbíró ez már meg volna, -
128 3 | sem lehet ám úgy kiugratni a magyar zászlóval, mintha
129 3 | tekintetes Fáy András úrhoz, a két termet összevág, mondja
130 3 | Köszönjük alázatosan, - mondja a színész - hanem valamiért
131 3 | valamiért még esedezem.~- A mi tőlem kikerül, mindent
132 3 | meg fele annyi magyar, - a törökök csak kitelnének
133 3 | csak kitelnének valahogy a kaszárnyából, honnan olasz
134 3 | magyart nem találunk, mert a városi hajdúk nem engedik
135 3 | engedik magukat megveretni a törökök által.~- Az már
136 3 | Földváry, egyszersmind intett a hajdúnak, ki által a várkapitányt
137 3 | intett a hajdúnak, ki által a várkapitányt fölkéreté,
138 3 | várkapitányt fölkéreté, hogy a dolgon valamiképp segíteni
139 3 | Balla Károly, ki később a színházépítésnél Földvárynak
140 3 | embert?~- Hányan lesznek a törökök?~- Lesznek vagy
141 3 | is előre meg kell ígérnem a tizenkét pálcát, különben
142 3 | nélkül; hanem azért jó lesz a színfalak mögött lenni,
143 3 | ott kinn újra ne kezdődjék a török háború.~Balla elment,
144 3 | háború.~Balla elment, s utána a színész is készült; hanem
145 3 | színész is készült; hanem a főbíró visszatartóztatta.~-
146 3 | aztán tovább megyünk, hogy a közönség kinyughassa magát.~-
147 3 | ott kitartunk hat hónapot a vármegye pártfogása alatt;
148 3 | sokan kérdezték ezt már a tekintetes úr előtt, és
149 3 | lesz, mi ketten majd csak a magas mennyországból nézzük.~
150 3 | Földváry mélyen elszomorodott a színésznek szavain, melyeket
151 3 | melyeket válasz nélkül hagyott; a színész pedig befejezettnek
152 3 | pedig befejezettnek vélvén a társalgást, újra megköszönvén
153 3 | társalgást, újra megköszönvén a pártfogást, meghajtá magát
154 3 | Földváry pedig föl alá járt a szobában, megállt, elmélázott,
155 3 | lépés után nagyot koppantván a nádpálcával, ugyanazt a
156 3 | a nádpálcával, ugyanazt a levegőben megcsóválta, mint
157 3 | levegőben megcsóválta, mint a kardot szokták, mintha valakivel
158 3 | ellenségei voltak. Végre a bot olyanféle csavarodást
159 3 | csavarodást csinált, mi a kardvágáshoz nagyon kevéssé,
160 3 | kardvágáshoz nagyon kevéssé, hanem a mogyorófapálcának megcsóválásához
161 3 | izgatott vérű emberből kitört a szó és hangosan mondja önmagának:
162 3 | leszek én; mégis fölépül az a színház!~Kilépett a tornácra,
163 3 | fölépül az a színház!~Kilépett a tornácra, hogy majd kimegyen
164 3 | Gábor?~- Ki akartam menni a Dunapartra, kedves grófom,
165 3 | megmondom, - mondja Földváry, a karjára fűződött jó baráttal
166 3 | haragszom, hogy itt volna ez a három szájú nagy vármegye, (
167 3 | igazában elkiáltaná magát, a magas mennyországból a megrémült
168 3 | a magas mennyországból a megrémült angyalok ijedtükben
169 3 | élnek, s ha már nem győzik a koplalást, a szomszéd Fehérmegyébe
170 3 | nem győzik a koplalást, a szomszéd Fehérmegyébe mennek
171 3 | Ilyen hangulatban értek a váci-utca sarkára és előttük
172 3 | sarkára és előttük emelkedék a redoute épület, melyet a
173 3 | a redoute épület, melyet a kőmívesek már majdnem bemeszeltek,
174 3 | belseje szinte közel lévén a befejezéshez és alig néhány
175 3 | hónapi munka volt hátra, hogy a német színészet hangot adjon
176 3 | német színészet hangot adjon a rengeteg épületben.~- Most
177 3 | német színház lesz? - Kérdi a másik.~- Micsoda? elhinni? -
178 3 | elhinni? - ismétli Földváry a kérdést, - hát még nem tudod,
179 3 | tudod, olyan ember, ki a fejét mindig a falnak veti,
180 3 | ember, ki a fejét mindig a falnak veti, s onnét egy
181 3 | egyik ilyen gondolata, hogy a németeknek sohasem leszen
182 3 | kedves öcsém, rápingálták a papírosra, ott is marad
183 3 | betemetik az alapját, aztán azt a követ is bennfelejtik, a
184 3 | a követ is bennfelejtik, a mint beleásták! - Szinte
185 3 | az öreget meddig táplálja a malaszt; mert ha már az
186 3 | megvetették, azt is hittem, hogy a falakat is ráhúzzák; azért
187 3 | azért eltökéltem, hogy amint a falak elkészülnek, megint
188 3 | hónap, elmúlt kettő meg a harmadik is, azután pedig
189 3 | harmadik is, azután pedig a többi, s a kőmívesek föltették
190 3 | azután pedig a többi, s a kőmívesek föltették a címerfát,
191 3 | s a kőmívesek föltették a címerfát, én pedig elmentem
192 3 | urambátyám, kész ám már a fala a német színháznak,
193 3 | urambátyám, kész ám már a fala a német színháznak, még pedig
194 3 | mondja erre az öreg, - míg a tető nincs rajt, puszta
195 3 | tovább kelle várnom, míg a tetőt is föltették, a cserepesmunka
196 3 | míg a tetőt is föltették, a cserepesmunka is egészen
197 3 | öreghez: - De urambátyám, már a teteje is készen van, saját
198 3 | nagy hitetlenség! Mondja a gróf, csudálván a szörnyű
199 3 | Mondja a gróf, csudálván a szörnyű különcködést.~-
200 3 | Kénytelen vagyok; mert ezek a kópék megint valami bolondot
201 3 | hazahozták, valamelyiknek az a bolondság jutott eszébe,
202 3 | bolondság jutott eszébe, hogy a nagy szőrű farkasbundát
203 3 | bankóforintért végzi ezt a munkát.~- Ez már mégis goromba
204 3 | nem tudjuk, milyen lesz a másik, amivel Józsa Gyuri
205 3 | másik, amivel Józsa Gyuri a kölcsönt visszafizeti.~-
206 3 | csak sóval töltenéd meg a puskát.~- Fickóra, kedves
207 3 | kedves barátom, - mondja a másik egész indulattal, -
208 3 | mindenki bolondul szórja el a pénzt; a jóra pedig koldulva
209 3 | bolondul szórja el a pénzt; a jóra pedig koldulva is alig
210 3 | Gábor, - hagyja helyben a másik; hanem mit gondolsz,
211 3 | hiszem!~- Nem tennéd meg azt a barátságot, hogy minél előbb
212 3 | bolondot én verem végig ezzel a nádpálcával.~- Ám legyen,
213 3 | megmutatja, hogy nem fújja el a szél, s ha egy nagy követ
214 3 | nem lelvén, vagy mást fog a földhöz vágni csupa mérkőzési
215 3 | téged.~Földváryt megkapta a gondolat, nem mondott ellent,
216 3 | kétségtelenül azt jelenti, hogy a mondottakat hiszi; aztán
217 3 | cselekvésre ösztönözte, a gróf szavaiban új tápot
218 3 | furcsa országban élünk, a ki itt valamibe meri a fejszét
219 3 | a ki itt valamibe meri a fejszét vágni, könnyen bolond
220 3 | előltalálunk. Ha akarod, ám legyen, a bolondoknak is vegyük hasznát.
221 3 | találkozunk?~- Két helyen is; a színházban és Kulcsár István
222 3 | Kulcsár István uramnál.~A gróf bement a Keglevics-házba,
223 3 | István uramnál.~A gróf bement a Keglevics-házba, s ezen
224 3 | korszakban ritka ember volt, ki a szilvási kastély vendégszerető
225 3 | akarva, be kell lépnünk a sajátságos véralkatú emberhez,
226 3 | ötven mértföldnyiről eljött a vendég, vagy maga jó kedvéből,
227 3 | eredeti tanyára találunk, hol a szíves barátság, őszinte
228 3 | úgy otthonos volt, mint a széles és hosszú kedvnek,
229 3 | hazafi megtűrte maga körül a legharsányabb tivornyát,
230 3 | legharsányabb tivornyát, de a ki lelkületét ösmeré, a
231 3 | a ki lelkületét ösmeré, a legjobb földesurat széles
232 3 | áldozatkész hazafit, azt a bánatos embert, ki e nemzet
233 3 | gyaníthatá, miért tűri meg a legszilajabb társaságot,
234 3 | legszilajabb társaságot, mely a nemesség leggazdagabb tagjait
235 3 | részben magában foglalá: - de a nyugalmasabb órákban, midőn
236 3 | nyugalmasabb órákban, midőn a cigányok lakat alatt voltak
237 3 | cigányok lakat alatt voltak a kastélynak valamelyik zugában,
238 3 | zugában, kiömlött ajkán a panasz, szemükre lobbantá
239 3 | panasz, szemükre lobbantá a részvétlenséget, az eszeveszett
240 3 | be ajánlólevélképpen; de a változandóságnak e mérge
241 3 | erkölcsöt és vagyont, mint a legzajosabb magyar barátság,
242 3 | barátság, mely rá várakozott a név és születésnapokra,
243 3 | Keglevich Miklós megadta a régi szokásnak a magáét,
244 3 | megadta a régi szokásnak a magáét, a cigányokat kieresztette
245 3 | régi szokásnak a magáét, a cigányokat kieresztette
246 3 | cigányokat kieresztette a lakat alól, mint Aeolus
247 3 | lakat alól, mint Aeolus a szeleket, s e legnagyobb
248 3 | s e legnagyobb zajban, a legszilajabb jó kedvben
249 3 | meglátta az ép erőt, melyet a külföldi maszlag ugyan szelídebbé,
250 3 | némi megnyugvással vált el a gróftól, össze-vissza kalandozta
251 3 | össze-vissza kalandozta a várost, és szinte meglátszék
252 3 | utcáról, mintha nem férne meg a négy fal között, taszigálódván
253 3 | meg ezer gondolat, s mint a láng, táp után vágyakozván
254 3 | láng, táp után vágyakozván a nyughatatlan ösztön, míg
255 3 | negyedet verte, mely őt a város zugába, a város falkerítéséhez
256 3 | mely őt a város zugába, a város falkerítéséhez támaszkodó
257 3 | Grassalkovichot találta, midőn a kocsiból kilépett.~Lehetetlen
258 3 | Lehetetlen volt kikerülni a találkozást, s a herceget
259 3 | kikerülni a találkozást, s a herceget üdvözölvén, várta,
260 3 | üdvözölvén, várta, hogy előtte a színházba lépjen.~- Jó estét
261 3 | Földváry úr, - köszönti a herceg figyelmesen, kapunk-e
262 3 | Az nagy kár lenne, - véli a herceg, - Zrínyi Miklós
263 3 | nem könnyebben verne ki a török, - nézze meg csak
264 3 | csak kegyelmes uram ezt a düledező fészket, - mondja
265 3 | fészket, - mondja Földváry a színházra mutatva, - ez
266 3 | támaszkodik, bedűl: aztán a magyar nyelv még ide is
267 3 | csak zsellérképpen jár be.~A herceg nagyon is elhitte
268 3 | állítást, mert nem röstelt a színház körül egy kis szemlét
269 3 | szemlét tartani, és látva a szörnyű elhagyatottságot,
270 3 | szegénységet, - jegyzi meg a herceg, s aztán szünetet
271 3 | egészen másfelé akarta a beszédet átvinni. - Tehát,
272 3 | még nagyon megérzik rajtam a katonaszag, hamar összevesznénk.
273 3 | hamar összevesznénk. Én a parancsolást szoktam meg,
274 3 | akarnám, hogy Pest legyen a legelső vármegye; az pedig
275 3 | kegyelmes uram, hogy vagy a vármegye szöknék meg az
276 3 | alispántól, vagy az alispán a vármegyétől; azért nem nekem
277 3 | Földváryban bízik.~- Köszönöm a bizodalmat az egész vármegyének,
278 3 | vármegyének, csakhogy én meg a vármegyében nem bízom: mert
279 3 | én erszényem ahhoz kevés, a vármegyéé pedig nagyon magas
280 3 | akasztva, az is mindig üres.~- A mi Gödöllőre esik, Gödöllő
281 3 | kikérem, hogy annak idejében a bizalommal legelőször engem
282 3 | engem keressen föl, - mondja a herceg őszinte jósággal,
283 3 | Ha azt hercegséged és a vármegye akarja! Mondja
284 3 | Földváry meghajtva magát a bejárásnál, s mindketten
285 3 | különböző nyíláson mentek a nagy előadásra, a főbíró
286 3 | mentek a nagy előadásra, a főbíró jónak látván a színfalak
287 3 | előadásra, a főbíró jónak látván a színfalak közé menni, hogy
288 3 | színfalak közé menni, hogy a sárga csizmás magyarokat
289 3 | Zrínyi Miklós megtölté a kis színházat, és érdemes
290 3 | forintért váltotta be magát, a másik pedig öt bankó garasért,
291 3 | pedig öt bankó garasért, a két forintos nagyon örül,
292 3 | könyökkel figyelmeztetik, hogy a két forintos hely mind el
293 3 | mind el van foglalva. - És a karzati csizmadia szűknek
294 3 | csizmadia szűknek érzi magán a mentét, anélkül, hogy szabó
295 3 | szomszédjára rá merné fogni, hogy a posztóból egy mellényre
296 3 | mellényre valót ellopott, - a boldogság dagasztja, hogy
297 3 | találkozik Pesten. Ilyen ez a bolond magyar, ha a maga
298 3 | Ilyen ez a bolond magyar, ha a maga vérét látja!~Még két
299 3 | leánykáját vezetve közelgett a szék felé, s a szomszédok
300 3 | közelgett a szék felé, s a szomszédok lovagias figyelemmel
301 3 | figyelemmel csináltak helyet a ritka szép asszonynak, ki
302 3 | ritka szép asszonynak, ki a figyelmet nyájasan megköszönve
303 3 | nyájasan megköszönve foglalá el a helyet.~Tágasabb helyen
304 3 | helyen is megbámulták volna a gyászban is szép asszonyt,
305 3 | szép asszonyt, annál inkább a szűk körben, hol a jó emberek
306 3 | inkább a szűk körben, hol a jó emberek nem hagytak ma
307 3 | megrója midőn gyászában a hangosabb örömet keresi. ~-
308 3 | az özvegyeknek is szabad a bejövetel, - mondja a két
309 3 | szabad a bejövetel, - mondja a két szomszédhoz, - ma a
310 3 | a két szomszédhoz, - ma a színházban is sírnak. ~E
311 3 | mentségre nem volt szüksége a nőnek, egyik szomszédja
312 3 | egyik szomszédja Fáy András, a másik Földváry Gábor vala,
313 3 | Földváry Gábor vala, ki mellé a kis leány került, s a gyermek
314 3 | mellé a kis leány került, s a gyermek bizalmasan foglalta
315 3 | gyermek bizalmasan foglalta el a kimutatott helyet, és Földváryt
316 3 | akartam volna.~- Elvállalja a gyámságot?~- Nem lehetetlen, -
317 3 | csakhogy amint mondja, a tisztelet közelebb illetné
318 3 | tisztelet közelebb illetné a sógort, ki a gyermeknek
319 3 | közelebb illetné a sógort, ki a gyermeknek legközelebbi
320 3 | amúgy is kevés gondja van a világon.~- Félek, - mondja
321 3 | világon.~- Félek, - mondja a nő - Földváry menekülni
322 3 | Földváry menekülni akar a nyűgtől, hogy a gyámleány
323 3 | menekülni akar a nyűgtől, hogy a gyámleány mellé még egy
324 3 | az előadás elkezdődött, s a legnagyobb magyar művészek
325 3 | szent megadással léptek a nyikorgó deszkára, fejük
326 3 | gerendáit verte, mintha a sors annyi helyet is szűken
327 3 | nélkül.~Oly közel álltak a tisztelt közönséghez, hogy
328 3 | első látásra megismerte azt a ruhadarabot, mit mára odakölcsönzött,
329 3 | úgy megindult, látva, hogy a szép özvegy mily keservesen
330 3 | saját aranyos ruhája, meg a veszedelem, amelyben forgott;
331 3 | forgott; hanem megszánta a könyező nőt, kinek sűrűn
332 3 | annyi ékesszólása, hogy a gyámatyaság elfogadására
333 3 | e gondolatot, mert amint a színfalak közé tódult a
334 3 | a színfalak közé tódult a csatázó nép, észrevett egy
335 3 | csitító hangot, mely nem a győzelmes törököket, hanem
336 3 | győzelmes törököket, hanem a vesztes magyarokat csillapítgatá,
337 3 | Károly úr tudomás végett a hajdúknak utasításul adott.~
338 3 | hajdúknak utasításul adott.~Félt a botránytól, s a könnyen
339 3 | adott.~Félt a botránytól, s a könnyen ingerelhető ember
340 3 | tudott megszabadulni egész a darab végéig; de azután
341 3 | s így elértünk oda, hova a szakasznak címe szerint
342 3 | egyebet is el kelle mondanom.~A szíves jó kívánásnak végig
343 3 | kit nem illetett: hanem a házigazda látván a sok jó
344 3 | hanem a házigazda látván a sok jó barátot, véghetetlenül
345 3 | véghetetlenül megörült, hogy a sok malacot és pulykát nem
346 3 | elegendő szép szám, ezek aztán a szobákban alkalmas helyet
347 3 | unja, vagy meg ne unassa. A nők, a férfiak külön váltak
348 3 | vagy meg ne unassa. A nők, a férfiak külön váltak egyelőre,
349 3 | öregéből elmondják egymásnak a legsürgetősebbet, Kulcsár
350 3 | Kulcsár István uram pedig a pipázószobában az írástudókat
351 3 | pipázószobában az írástudókat és a népnek véneit gyűjté maga
352 3 | vendégeivel jókor megjelent, a tréfakergetőket beljebb
353 3 | néhányad magával aztán a komolyabb társaságban maradt,
354 3 | hogyan vallatja ki:~- Kész a német színház, kedves urambátyám,
355 3 | csak kívülről van! Felel rá a különcködő gazda.~- De belülről
356 3 | ha majd már játszanak is a németek? ~- Az sem lesz
357 3 | nélkül, - hadd hozza el a német helyünkbe, amit tud;
358 3 | kell utána mászkálni, s a mienkre könnyebben ragad
359 3 | Ezer örömmel, halljuk a szép szót.~- Hanem előre
360 3 | valamennyi, Földváry pedig a körülállók arcán látva a
361 3 | a körülállók arcán látva a komolyságot, nem minden
362 3 | Mindenki hallgatott, mintha a házigazdára hagynák a feleletet;
363 3 | mintha a házigazdára hagynák a feleletet; az eddigi párbeszéd
364 3 | párbeszéd után őt illetvén a válasz, mi nem jött ugyan
365 3 | csattanó hirtelen, mert a gazda a nagyfejű tajtpipából
366 3 | csattanó hirtelen, mert a gazda a nagyfejű tajtpipából akkora
367 3 | szuszt vett előbb, hogy a meleget mind kiszítta, és
368 3 | öreg nem szólt addig, míg a hamut tisztára ki nem verte
369 3 | hamut tisztára ki nem verte a hamutartóba a kályha vállán.~-
370 3 | nem verte a hamutartóba a kályha vállán.~- Nagy fát
371 3 | bölcs, az okoskodni fog a természetrajzból, hogy a
372 3 | a természetrajzból, hogy a nyúlnak is hét bőre van,
373 3 | kell lehúzni. Számbaveszi a hideget, már pedig akkor
374 3 | hideget, már pedig akkor a magyar ember bundában jár,
375 3 | két ember helyét is elüli a színházban, hogyan fér be
376 3 | hogyan fér be annyi, hogy a költség kikerüljön? A meleget
377 3 | hogy a költség kikerüljön? A meleget pedig nem szenvedheti,
378 3 | akkor nem csak nem fizet a bemenetért, de még úgy sem
379 3 | Bebizonyítja neked, hogy a színház nem magyarnak való,
380 3 | magyarnak való, nem szokta az a bukfenchányást, miből éljen
381 3 | bukfenchányást, miből éljen meg az a boldogtalan komédiás, ha
382 3 | el nem tartod? így beszél a nagyon bölcs ember, s ezekkel
383 3 | igen nagy hibájuk, hogy a legbolondabb állítást is
384 3 | szippantást tett, folytatta a beszédet a figyelmes hallgatók
385 3 | tett, folytatta a beszédet a figyelmes hallgatók közől
386 3 | lesd ki gyöngeségét; ha a lovat szereti, dicsérd a
387 3 | a lovat szereti, dicsérd a gyeplős lovát, - vagy idd
388 3 | vinkóját, hazudd neki, hogy a somlai e mellett elólálkodhatik,
389 3 | házat tudj építeni, hogy a mestergerenda alatt az egy
390 3 | kötni?~Földváry rámeredt a tapasztalt ember arcára,
391 3 | hanem annál jobb, neki, mint a jó paripának, az az árok
392 3 | legyen keresztülugrani; s a mondottakból világosan látta,
393 3 | Kulcsár István kezet fogva a vállalkozóval, látván azt
394 3 | vállalkozóval, látván azt a szikrázó két szemet, melyekben
395 3 | tolakodom közétek; hanem a hol a nagyon okos emberekkel
396 3 | tolakodom közétek; hanem a hol a nagyon okos emberekkel kell
397 3 | szívesen elmegyünk, itt a kezem.~A körülállók örömmel
398 3 | elmegyünk, itt a kezem.~A körülállók örömmel nézték
399 3 | vállalkozást, és tanújául állanak a szent szerződésnek, óhajtván
400 3 | szorítának Földváry Gáborral, ki a megyei közönségnek ez időben
401 3 | már kiszemeltje vala, mint a herceg szavaiból is észrevehettük.~-
402 3 | ölelt át.~Szinte zajos lőn a kis társaság, csak Keglevich
403 3 | Földváry legutólján ért a grófhoz.~- Gábor! mondja
404 3 | grófhoz.~- Gábor! mondja a gróf szelíd hangjának egész
405 3 | nekem meg lesz gondom majd a bolondokra.~~
406 4 | A macskaasztal.~Kinyílott
407 4 | macskaasztal.~Kinyílott a dohányzószobának ajtaja,
408 4 | gyűrűnek köve szikrázik a gyertyafénynél; s mégis
409 4 | várták. Hóna alatt tartja azt a száraz fát, melyet száz
410 4 | elkeserít minden embert, még a vének sem szégyenlenek sírni,
411 4 | szégyenlenek sírni, s ez a magyar ember nem hiába mondja,
412 4 | Istvánt leginkább meglepték a váratlan vendégek, tudta,
413 4 | váratlan vendégek, tudta, hogy a vén Biharinak elküldhetik
414 4 | vén Biharinak elküldhetik a száz forintos bankót, ha
415 4 | ha azzal együtt nem megy a könyörgés vagy szép szó:
416 4 | könyörgés vagy szép szó: még a vonót sem húzza ki a hegedű
417 4 | még a vonót sem húzza ki a hegedű mellől. S íme most,
418 4 | most, késő este fölölti a nagy ezüstgombos mentét,
419 4 | közé eresszék be, eljön a vén cigány, ingyen hegedül
420 4 | ingyen hegedül ma, hisz hol a legjobb magyarok együtt
421 4 | ünnepelnek, nem maradhat el a cigány, mint az üstököst
422 4 | kíséri hosszú fényes farka, a cigány is utánaballag a
423 4 | a cigány is utánaballag a magyarnak, hisz amint egyszer
424 4 | nincsen több oly nemzet, mint a mienk, melynek szolgálatára
425 4 | külön nemzetséget teremtett, a cigányt, melynek egyéb dolga
426 4 | nekünk hegedüljön.~Megállt a gazda a kemény képű cigány
427 4 | hegedüljön.~Megállt a gazda a kemény képű cigány előtt,
428 4 | visszanézte, keze alatt a hegedű mondta a köszöntőt,
429 4 | keze alatt a hegedű mondta a köszöntőt, egy megvénült
430 4 | verse úgy kezdődik: Szomorú a magyar nóta. Ez volt Kulcsár
431 4 | Ez volt Kulcsár Istvánnak a legkedvesebb nótája, és
432 4 | Biharit.~Elbeszélgetett a vén cigány a hegedűn, egy
433 4 | Elbeszélgetett a vén cigány a hegedűn, egy szomorú történetet
434 4 | reszket az ujja bele, míg a hegedű elmondja. S a ki
435 4 | míg a hegedű elmondja. S a ki jártas a magyar krónikákban,
436 4 | elmondja. S a ki jártas a magyar krónikákban, aki
437 4 | az érti csak, mit beszél a vén hegedű, mely néha oly
438 4 | mindenkinek elmondjon valamit.~A sok írástudó mozdulatlanul
439 4 | mozdulatlanul állt, bámulta a mennyei hangot, de nehogy
440 4 | egy helyben, kiszabadul a cigány a múltból, a jövendőt
441 4 | helyben, kiszabadul a cigány a múltból, a jövendőt beszéli
442 4 | kiszabadul a cigány a múltból, a jövendőt beszéli a vén hegedű,
443 4 | múltból, a jövendőt beszéli a vén hegedű, s mintha csak
444 4 | mintha csak ölbe kínálná a legénynek a leányt, előránt
445 4 | ölbe kínálná a legénynek a leányt, előránt egy frisset,
446 4 | előránt egy frisset, s a bámuló vendégek olyan kedvre
447 4 | nyakába szaladnak.~Jól esik a vén cigánynak, hogy nem
448 4 | eljőnek az érdemes vendégek, s a legbüszkébb magyar is kezet
449 4 | legbüszkébb magyar is kezet nyújt a vén Biharinak, ki rég vágyott
450 4 | vágyott azon becsületre, hogy a kezét ne csak akkor nyújtsa
451 4 | csak akkor nyújtsa ki mint a koldus, mikor neki alamizsnát
452 4 | olyan boldogság áradt el a kis tanyában, mintha meg
453 4 | azon izgatott lélek, mely a dohányzószobának sarkában
454 4 | égnek, akár keblében égjen a láng, mely nyugtot nem hagy
455 4 | majdnem hangosan beszél, midőn a színházi hölgy egyenesen
456 4 | egyenesen feléje tart, és a mélázót a sarokban is fölkeresi.~
457 4 | feléje tart, és a mélázót a sarokban is fölkeresi.~Szinte
458 4 | országos tűnődés, hol még a férfiember is megválasztva
459 4 | el aprólékos házi bajait. A heves ember majdnem bosszantónak
460 4 | olyan szerepre szólítsák, mi a dajkaság után nem messze
461 4 | legalkalmatlanabb időben akasztana a férfi gondok mellé.~Fáy
462 4 | Fáy András nyomon követé a hölgyet, így az ostromot
463 4 | Fáy András, - aki ebből a sarokból ki nem ereszt,
464 4 | összeszedvén magát, hogy a szépasszonynak az ő udvariassága
465 4 | kedves Földváry úr, - esd a nő, - mert higgye meg, én
466 4 | akkor nem csodálom, hogy a béresek az ökröket egyedül
467 4 | láttam, és az országútról a hajdúmat ugrattam utánuk,
468 4 | mert nem nézhettem, hogy a gazemberek ingyen egyenek~-
469 4 | én arról nem tehetek, ha a fölséges úristen olyan bajt
470 4 | bajt csinál, mit aztán ez a szépasszony tiszteletreméltó
471 4 | Ha így vagyunk, élek a szabadsággal és elengedvén
472 4 | elengedvén nagy nehezen azt a makacsságot, hogy kedves
473 4 | kis dörgés és villámlás a háznál és olykor le is üthetne
474 4 | asszonyhoz talán nem is illik.~- A szépasszonynak minden illik,
475 4 | mint Krisztus, mégis mikor a zsidók vásárt csaptak a
476 4 | a zsidók vásárt csaptak a jeruzsálemi templomban,
477 4 | kötéldarabot és úgy mentette meg a lelket, hogy a testre is
478 4 | mentette meg a lelket, hogy a testre is ráhúzogatott.~-
479 4 | elhallgatom akármeddig, én a tanítástól éppen nem irtózom.~-
480 4 | akar maradni, tegye fejébe a megboldogult gazdának kalapját;
481 4 | egész falu.~- Jó, fölteszem a kalapot.~- Okosan teszi,
482 4 | engedelmeskedik, elpusztul a háztól, ha négykézláb csúsz-mász
483 4 | csúsz-mász is, és leordítja a homokot a falról.~- Nehéz
484 4 | és leordítja a homokot a falról.~- Nehéz dolog lesz;
485 4 | Bíztat, bíztat, - mondja a nő szelíd szemrehányással,
486 4 | beszéljünk, annyi idő alatt a világ is jobban megunatja
487 4 | jobban megunatja magát, - a haragtól sem irtózunk majd
488 4 | Megálljon!... mondja a nő, megfogván a vitázónak
489 4 | mondja a nő, megfogván a vitázónak kezét,... hiúnak
490 4 | ügyesen, mintha cukorban adná a keserűbbet, és látva, hogy
491 4 | keserűbbet, és látva, hogy a nő elpirult, és hirtelen
492 4 | figyelmet, mint száz más példány a nagyvilágban, anélkül, hogy
493 4 | asszony, meghatottságának még a hanghordozásban is elegendő
494 4 | kérdésemre nem őszinte, az lesz a másikra, azért kérdem: Földváry
495 4 | feleségem legyen.~- Értem a szót,... nagyon értem,...
496 4 | gondolkozik?~- Fájdalom, nem,... a mai világban csak nőt keresnek,
497 4 | Becsületes ember!... mondja a nő az igazmondóra tekintve,
498 4 | vallomásra, - nem akarom a társaságtól elvonni, - kész
499 4 | tanácsadóm.~- S mit mond ehhez a sógor?~- Oh, ő a legboldogabb
500 4 | mond ehhez a sógor?~- Oh, ő a legboldogabb ember lesz,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7090 |