Chapter
1 1 | aztán meghallgassák; de sőt ő kéri munkájának árát; s
2 1 | Üdvözítő tette.~És lássátok, ő isten fia volt, mégis voltak
3 3 | az austerlitzi ütközetet ő nyerte meg és nyolcvanezer
4 4 | az ilyen nótára nemcsak ő, hanem az angyalok is sírnak,
5 4 | ezüstgombos mentét, s mintha még ő könyörögne, hogy ennyi derék
6 4 | hogy a szépasszonynak az ő udvariassága ellen kifogása
7 4 | hirtelen felelni sem tud, ő maga is tájékozá magát,
8 4 | mond ehhez a sógor?~- Oh, ő a legboldogabb ember lesz,
9 4 | választották volna meg. Ő rendelkezik valamennyivel,
10 4 | újdonatúj farkasbundáját ő borotváltatta meg, csakhogy
11 4 | állja ki béketűréssel, midőn ő nagysága még azt a bolondot
12 4 | elkészül az orációval: miben ő nagysága keresztény türelemmel
13 5 | többit is megfizettesse, ő majd csak bővíteni fogja
14 5 | kedvében. A tegnapi mulatságnak ő fizette meg ugyan az árát;
15 5 | hanem amint a többi fölkelt, ő is rendet tartott, kivévén,
16 5 | van az a gazember, ki az ő tengelyét is befűrészelte? ~
17 5 | hogy Szentpáli nevessen az ő rovására kétszer: ez nem
18 5 | legnagyobbat nevetett; mert ő utoljára nevetett.~- Mit
19 6 | egy unokaöccse, kit ugyan ő taníttatott, hanem két esztendő
20 6 | közelebb állt egymáshoz, mint ő akarta, - aztán eleresztvén
21 6 | hortyogást feleletnek vélte, s ő a bácsi szobájába lépett.~
22 6 | Szidnák, pocskolnák, míg ő pipára gyújtana és hallgatna,
23 7 | is megelőzte az asszony, ő utána sietett, elhozta a
24 7 | megvárták volna, hogy helyettük ő söpörje föl a helyet.~Nagy
25 8 | be az olyan ember, kinek ő még pénzért sem mozdul el
26 8 | visszaindulnak, egyik kocsin ő maga, s talán a szobaleány,
27 8 | vannak a nagy hintóban, ő pedig egy kis latyakban
28 8 | itt maradni, mialatt az ő étvágya is megjött, és majdnem
29 9 | kellene kihúzni; pedig az ő keze miatt ordít a másik,
30 9 | kusztorával mappázván ki, hogy ő majd hol áll meg a főbíróval
31 9 | olyan közel áll hozzá, hogy ő a fal miatt nem mehet hátrább,
32 9 | Földváry úr kezet fogott velük. Ő pedig nyugodt volt, hogy
33 9 | megmondjam, és egyúttal ő hercegsége nevében meg is
34 9 | meg is nyugtassam, hogy ő hercegsége az egészből egy
35 9 | ismeri azon adósságot, melyet ő hercegsége Bécsben kötött
36 9 | hangosan, éppen azért, hogy ő hercegsége is meghallja.~-
37 9 | Földváry a pipával vesződve, - ő hercegsége saját érdekében
38 9 | világért sem mondanám meg ő hercegségének, hogy Földváry
39 9 | tessék csak megmondani ő hercegségének, hogy én goromba
40 9 | mert eljő az idő, hogy ő hercegsége ugyanezen szavakért
41 9 | megfeszítteté Krisztust, kit ő maga zsidók királyának mondott;
42 9 | törvények mondanak, habár ő hercegségének ezen pillanatban
43 9 | Éppen mert azt hiszem, hogy ő hercegségét csak így menthetjük
44 9 | i csárdás lehet, - éppen ő kigyelme állt itt.~- Kiöntött
45 9 | húzódható munkába vágjon; de már ő nem tudott nyugodni s éppen
46 10| mondja Józsa Gyuri; hanem ő majd megmutatja, hogy a
47 10| és rendbe vannak rakva. - Ő tudta, mennyi egy nőnek
48 10| szobának azt a részét, mely az ő rendelkezése alá bocsáttatott.
49 10| rendelkezése alá bocsáttatott. Ezt ő szobákra osztotta, apró
50 10| bácsiknak elmondá, hogy ő azt naponkint kisöpri, letisztogatja.
51 10| legmélyebben rejlik a szívben, s ő csöndes, de mégis nagy győzelemnek
52 11| talált kivájva, s mindeniket ő maga ásta mélyebbre, egyszer
53 11| Szentpáli úrnak.~Sokat hallott ő a "Vendégríkató"-ról, de
54 11| azt a kötelességet, hogy ő meg annak idejében folytassa,
55 11| Aztán mást is gondolt. - Ő magát éppen nem tartá a
56 11| csupa engedelmességből; hisz ő maga mondá neki, hogy: az
57 12| rengeteg kastélynak volt ő tölteléke, ki mellől a jó
58 12| volt nagyobb, melyet még ő sem tudott tönkre verni,
59 12| indult, megvallotta, hogy ő sohasem volt nevelő, a kirurgiából
60 12| mondja a fiú megörülve, hogy ő is tud valamit, nem is gyanítván,
61 12| nevelés, mely egyedül az ő vállaira nehezedett, és
62 12| is ott hagyja a komédiát, ő pedig csak ilyen pajtások
63 13| csak a lábát lógatta le, de ő mind a három lovát a semmibe
64 13| mindene, mit nem is annyira ő, mint az asszony mentett
65 13| s akkor mit valljon meg ő is? Megereszté a gyeplőt,
66 13| lemaradnak a kocsiról, az ő dolga lesz, hogy ne sokáig
67 13| három lovat megkergetni, ő meg majd úgy tesz, mint
68 13| eszébe jutott, midőn a kocsin ő is kérdezkedett, íme, megmondák
69 14| vélte őket, kiket isten az ő gondjára bízott; s nehogy
70 14| alázatosan, még hat pálcaütés az ő járandósága.~- Inkább lopják
71 14| boldog, elhitte, hogy az ő indítványa volt a győztes.
72 14| mennyi köze van ide az ő fölséges tokaji borának.
73 14| zajos lenne e mulatság; ő már megszokta ezt; jól ösmeri
74 14| mérte meg érdemeiket; mert ő előtte apostolok, mártírok
75 14| könnyen megbolondulna ezen, ő a fényest mind aranynak
76 14| titok van a dologban, de ő nem kutatja, hanem mint
77 14| szüksége. Most érzi, hogy az ő baja mennyivel könnyebb,
78 15| helyben hagyja-e a pap az ő okoskodását fiaira nézve:
79 15| ha a társaságba lép, mert ő akkor a társaság engedelmével
80 15| panaszolkodva mondá, hogy ő előtte megfoghatatlan dolog,
81 15| de mégis úgy van, hogy ő egész nap eszik, még sincsen
82 16| nem döbbenti meg őt, hisz ő, ki eddig valamennyit kénye
83 16| kívánatosnak látta a dolgot. Ő hordta őket a sárba, egy
84 16| rángatja e szilaj erőt, melyhez ő minden gyöngédséggel simul,
85 16| nem is követelte; hanem ő mégis kényelmesebbnek tartá
86 16| vélte, hogy Katona uramnál ő lesz az úr, s ha tán négykézláb
87 16| az is szabad lenne, mert ő nem szorul senkire, - azt
88 16| küldöttséghez, beüzenvén, hogy ő bővebb fölvilágosítást ad.~
89 16| Bandi úrfinak megmentője, az ő marka aztán a világ száját
90 16| azért írt Földvárynak is, ő legalább megcselekszi, hogy
91 16| magába szedte a tudományt, s ő rémülve látta, hogy a tanító
92 17| mintha Józsa Gyuri tréfájának ő is áldozatul esett volna,
93 17| áldozatul esett volna, de az ő esze irányt keresett, nem
94 17| el újra meg újra, pedig ő szóról-szóra elolvasta,
95 17| kételkedés? Igaz, hazudott ő eleget, éppen úgy, mintha,
96 17| sem volt kedve az igaz, de ő egyszer akart egész életében
97 17| némaságot fogad; mit bánja ő, mit beszél a világ, hogy
98 17| mit beszél a világ, hogy ő nem ott jár, ahol a többi!
99 17| ez kell a korhelynek is, ő is az út szélén megy, az
100 17| is az út szélén megy, az ő baja, ha a nyaka kitörik,
101 18| mint a melegben. S ez az ő büszkesége, megveti társait,
102 18| mellőle, elmondja nekik, hogy ő maga maradt csak, hanem
103 18| Erre büszke, ezt a példányt ő mutatja be a nagyvilágnak.~
104 18| mellettetek egy csavargó eb, hogy ő nem beszél, mégis azon a
105 18| színész nem bukfenchányó, s az ő művészete az imádság után
106 18| elhívja Földváryt, kitől ő akkor is félt és remegett,
107 18| házat akarna építeni, - ő csak az idő kívánalmai után
108 18| hatalmával áthidalja, mert ő egy hatalmas megyének alispánja,
109 18| egy nagyszerű munkában, ő pedig elenged minden dicsőséget,
110 18| éppen úgy jöhetett volna ő, mint más; mindennap százszor
111 19| oda engedi a bámulóknak, ő csak az árnyékát nézi, s
112 19| laknak egy házban, tehát ő a jövendőre hagyja, alakítsa
113 19| jött, és meglehet, viszont ő is visszadicsér minket.~
114 19| dolog titok.~Azzal elment ő is, elbeszélvén minden ismerősének,
115 19| verekedett a jegyek után: ő az egész hangversenyt egymaga
116 19| ígérete dacára megborzadva,... ő védi e szerencsétlent.~-
117 19| védi e szerencsétlent.~- Ő véd engem, ő védett az első
118 19| szerencsétlent.~- Ő véd engem, ő védett az első pillanatban,
119 19| szemeimmel is, és mégis ő mentette meg a többit, nehogy
120 20| elbúsult azon, hogy már hol fog ő egy keresztapát? - Szomszéd
121 20| kereszteltethetné a kis fiút.~Ő maga még látott, a vendégek
122 20| majdnem elkiáltja magát, hogy ő meg négy hétig hordja ingyen.~
123 20| Eltalálta az úr, nincs különben, ő az én kegyes uraságom, s
124 20| fejével biccentene gróf ő méltósága.~- No, majd megdicsérem
125 20| komédiásoknak építenek, hova ő is elmegy négy hétre követ
126 20| pesti házat építeni kezdik, ő is fölmegy napszámosnak,
127 21| meghiheti a tekintetes úr. Ő hercegségét a legnagyobb
128 21| mondja Bujanovics, - ő hercegsége említett ilyesmit,
129 21| megvigasztalom a tekintetes urat, ő hercegségét pedig megvigasztalandja
130 21| eszköze lesz annak, hogy ő még lélegzetet vehessen,
131 21| Szentpálinak izgatottságát, és ő is elhatározta, hogy Szentpálit
132 21| Bujanovics mondá ezt?~- Ugyan ő mondá, - sőt azt is, hogy
133 22| nyered meg a fogadást, vagy ő? Itt nem lehet választani,
134 22| pajtás, nagyon sokkal adós ő nekem, de majd én is nevetek
135 22| legutoljára, pajtás, hanem ő ríva fakad bele.~El nem
136 22| Gyuri hinni kezdé, hogy ő lesz a társaságban Horatius
137 22| is, nem vendégnek, ámbár ő is szükséges az egészhez.
138 22| az egészhez. Oda tartozik ő e történetnek derekára és
139 22| hagyván az elbeszélést, talán ő majd érdekesebben adja elő
140 22| álljon meg az udvaromon, mint ő kigyelme. Nem fért ki egy
141 22| az érdekes magyar arcot ő is figyelmesen megnézte
142 22| volna meg emlékezetében? Ő megmenekült, a régi benyomást
143 22| az, hátha csalódik? És ha ő lenne is, bocsánatot kérjen
144 23| szívét markolta meg, de ő már nem tehet róla, neki
145 23| sincs állandó tanyájuk, s ő mégis nyugodni akarna?~Újra
146 23| pedig máskor is bátorkodott ő a tűnődő alispánnak egy-egy
147 23| és tekintély. Aztán tudta ő jól, hogy az emberek nagyon
148 23| hogy azon nagy hatalomhoz ő is ne tenne oda valamit,
149 23| valamit, mert a hatalomnak ő a legvilágosabb jele. A
150 23| megmondá, hogy az igazságot ő nem árulja, és nem is lehet
151 23| volna kilencvenkilenc, csak ő nem, csak ő találta természetesnek,
152 23| kilencvenkilenc, csak ő nem, csak ő találta természetesnek,
153 23| másnap, vele járnak és az ő vérén táplálkoznak; tehát
154 24| dicsekedett vele, hogy ő a bajt orvos nélkül is kiállta,
155 24| kapni Lippay szemorvos, ő volt Szentpálinénak házi
156 24| orvosnak megmutassa, hogy ő még a széklábat is megeszi,
157 24| alkalmazkodva. Az orvosnak ő mondott el minden tapasztalatot,
158 24| figyelem őrködik, és hogy ő nem képes meghálálni a gyönyörű
159 24| benyomás e hosszú életen át. - Ő az emberek vonzalmát sohasem
160 24| ha megmondta volna, hogy ő erre komolyan gondolt, mégpedig
161 24| én nem merek szót adni az ő gondolatának.~- Majd adok
162 24| szégyenlette volna, hogy ő miatta maradt volna a sárban
163 24| Szentpáli, - legyen meg az ő akarata.~A nők örvendezve
164 25| mellett hiába üldögélni, néha ő is megszólamlott, hogy Szentpálit
165 25| pukkadna meg Szentpáli, az ő megölő betűje.~Néhány napig
166 25| melyik több ember, én-e vagy ő? Kérje ki a táblabíróságát,
167 25| hogy a jó pajtások között ő volt a legutolsó ember,
168 25| a fokosnak fénykorában ő volt a kiskirály. Garázdaságának
169 25| élvezte a régi kéjt, mikor ő volt az úr, ő volt a hatalmas
170 25| kéjt, mikor ő volt az úr, ő volt a hatalmas kalifa,
171 25| midőn annyi udvarlója van, s ő majd az új tekintély alatt
172 25| kölcsönt. Annyit nevettek az ő rovására, hogy a fizetőnapról
173 25| legalább mosolygott, hisz ő most itt a legboldogabb
174 25| győzelem Szentpáli fölött, s ő mégis visszafizethetné a
175 25| kamarás kulcsot, kapott ő annál alkalmasabb eszközt,
176 25| Méltán dicsekedhetik vele, ő nevelte, ő vezette, - mit
177 25| dicsekedhetik vele, ő nevelte, ő vezette, - mit tud bele
178 25| belőle, sokkal közelebb ért ő az ellenkező útnak végéhez,
179 26| Legutolsó vendég volt Fáy, ő már tudta Széchenyi megérkezését
180 26| Földváry sem feledte, hogy ő meg Pesten alispán most. ~
181 26| gondolat ráfoghatná, hogy ő hiúságból küzd a nagy emberrel.
182 26| alispán volt. Érzé, hogy ő ül az első székhez legközelebb,
183 26| de megmutatja, hogy az ő előlülése alatt a színház
184 26| poharat, mindenki ivott, csak ő nem, még mindig kezében
185 26| hozza el a legjobb borát, ma ő is iszik, amennyi csak belefér.~
186 26| tette, s a búcsúpoharat ő forgatta legjobban, egyik
187 26| mindig vígabb lőn, mindig ő beszélt, a többit csak itatta,
188 26| hogy aludjanak ott fönn. - Ő még mindig győzte, pedig
189 26| melynek pompáját csak az ő fényük világíthatná meg
190 26| támaszkodva szólamlott meg, hogy ő is a megkezdett alapot akarja
191 27| mázolta be minden reggel, ő meg minden este szép fehéren
192 27| akkorára kigondolta, hogy az ő házát tízszer magába nyelné.
193 27| kend?~- Keglevich Miklós úr ő méltósága az én uram, ide
194 27| méltósága az én uram, ide is ő küldött föl engem. Beszéli
195 27| nagy köze lesz kendnek az ő szerencséjéhez, vasárnap
196 27| szerencséjéhez, vasárnap ő is jön Szilvásra, kend is
197 27| urakra hagyá a végzést, ő csak tanúnak írta magát
198 28| Búsabb volt a nóta, mit ugyan ő a haladás boldogságáról
199 28| betemetni a megkezdett alapot. - Ő is egyik türelmetlen, ki
200 29| vallott; ha az utolsó is ő ellene fordulna, azonnal
201 29| Józsa Gyurit fölüléssel, de ő nem kívánkozott az úri kényelemre,
202 29| vitték.~Hányszor lopatott el ő másokat? Mennyit nevetett,
203 29| Gyuri lármát ütött, hogy ő éhes, be akart menni a csárdába.
204 29| elszámlált pontoknál, hisz ő azt mind tudta. A legnagyobbat,
205 29| vigasztalásul marad, hogy nem ő az utolsó, hanem más.~A
206 30| pénzkölcsönző, jegyáruló volt ő egy személyben. Ma ugyan
207 30| szavak értelmére figyelt, ő csak azt hallja, hogy magyarul
208 30| beszélnek. Zene volt ez az ő füleinek, a legédesebb zene.
209 30| komáinak kiáltja az éljent.~Ő is itt van! Gondolja Földváry, -
210 31| irigyli tőle az örömet. Ő nem tud vele örvendezni,
211 31| feleletem.~- De a nádor ő fönsége mit fog mondani?~-
212 31| iratcsomó, most jöttem meg ő fönségétől, én voltam megbízva
213 31| tartozom neki, hisz nevemet ő teszi ismeretessé.~- Hát
214 32| tollvonással mondjon ítéletet, ő az egész tintatartót ki
215 32| látván idejét, hogy most már ő is mondjon valamit.~- Ettem!
216 32| tudván gondolni, hogy az ő takarékpénztári eszméjének
217 32| pedig bebizonyítani, hogy ő, az igehirdető, nem hamis
218 32| húzza lefelé a vállat, de ő nem szégyenli vinni, ballag
219 32| mélyen érzé, hogy Fáynak csak ő adhat méltó elégtételt ernyedetlen
220 33| is bölcsen tudták, hogy ő akarja őket kipusztíttatni
221 33| ítéletnapig. Rég számított ő erre, emlékezhetünk a mérnökkel
222 33| járkált a falusiak között, ő csak napszámról beszélt;
223 33| búskomorság lepte meg?~Kérdezik, - ő nem felel; vigasztalni akarnák,
224 33| miért? Előérzete van? Azt ő nem mutatá, ha megvolna
225 33| nem így köszöntene be, nem ő volna ő. - Húsa, vére megváltozott
226 33| köszöntene be, nem ő volna ő. - Húsa, vére megváltozott
227 33| csinálni, legyen meg az ő akarata, barátai nem merik
228 33| marad adósa senkinek; mert ő igazságos és hatalmas!~-
|