Chapter

  1 4 |             mielőtt elmondaná; - a két Szentpáli testvér nagyon elütött egymástól, -
  2 4 |        macskaasztalt körüljárta, főleg Szentpáli Mihály úr szeretne irtóztatót
  3 4 |         gondolj ki valamit, lásd, ez a Szentpáli nagyon jó fiú; hanem mióta
  4 4 |                a mai diátrumban. Dixi.~Szentpáli Mihály volt a legelső ember,
  5 4 |           hagyunk, édes Gyurim, mondja Szentpáli oly gyöngéden ölelgetve
  6 5 |               siettében észre sem véve Szentpáli Mihály urat, midőn az ajtó
  7 5 |           hátra sem tekintve, különben Szentpáli urat észrevehette volna.
  8 5 |              fűrészelte be a tengelyt, Szentpáli a távozó szolga után a félszerbe
  9 5 |       vigyorogva, mert éppen most jött Szentpáli Mihály úr, ki a kátyút nagyon
 10 5 |        kocsikat az udvarra húzogatták, Szentpáli kocsisa, urának utasítása
 11 5 |               kitekintett, látta, hogy Szentpáli kocsija leghátul áll, szeretett
 12 5 |              kedved van Gyurka! Mondja Szentpáli, a szüntelen vigyorgónak
 13 5 |            fönnült, csak a gróf nem és Szentpáli: mert ez különös figyelemből
 14 5 |                hátra is tekintve, hogy Szentpáli miként marad a tócsában.~
 15 5 |             bemázolva.~- Mi baj? Kérdi Szentpáli, tele torokkal nevetve,
 16 5 |           megöli.~- Haragusztok? Kérdi Szentpáli valamennyit.~- De majd nevetünk!
 17 5 |              szedték le a sáros ruhát, Szentpáli pedig a gróffal és a hátramaradt
 18 5 |              az árjegyzéket fölmutatta Szentpáli, hirtelen elcsöndesedett
 19 5 |                azt is megmondom! Ígéri Szentpáli.~- Elárult a gazember, de
 20 5 |            kapsz két tallért, - mondja Szentpáli nevetve, - hanem ha máskor
 21 5 |             mások is fizettek; de hogy Szentpáli nevessen az ő rovására kétszer:
 22 5 |               búsulsz, Gyurka? - kérdi Szentpáli György úr mellé ülve.~-
 23 5 |              hallottátok fiúk, kiáltja Szentpáli, Gyurka egy hétig akar itt
 24 6 |                vagy, édes öcsém? Kérdi Szentpáli a fiút.~- Józsa urabácsinak
 25 6 |          bácsit nem mertem fölkelteni.~Szentpáli megcsóválta fejét, látva
 26 6 |           kétszáz forint, - jegyzi meg Szentpáli, - hanem akkor néztél volna
 27 6 |           kedves öcsédet. - Gúnyolódik Szentpáli. - Meg akarsz közülünk szökni,
 28 6 |               ez most módi, - folytatá Szentpáli a gúnyt, magadra is vettetsz
 29 6 |           György úr neki dühödve; mert Szentpáli úr nagyon a tyúkszemek körül
 30 6 |               járt.~- Megnyúzod? Kérdi Szentpáli.~- Tetőtől talpig.~- Hát
 31 6 |                jó barátom, - okoskodik Szentpáli, - s én azt tanácslom, ereszd
 32 6 |                ugyancsak kimelegedett, Szentpáli annyira meghajszolta benne
 33 6 |              maradjon valaki, - mondja Szentpáli szikrázó szemekkel, mint
 34 7 |               midőn Istenben boldogult Szentpáli úr néha levezette; de úgy
 35 10|              kölest vett magnak; hanem Szentpáli útközben Józsa Gyurinak
 36 10|            mint a vendégfal. Képzelem, Szentpáli lovalta föl ezt a vén szamarat.~-
 37 10|        hatáskörül mért ki.~Mint egykor Szentpáli úr cselekedte, megsétáltatá
 38 10|       papírokhoz nyúlnának, Fáy András Szentpáli Mihály úr után tudakolódék.~-
 39 10|              erősen meggyőződött, hogy Szentpáli urat ez éjjel megcsípik.~
 40 10|           Gyuri, - tegyen csörgősapkát Szentpáli Mihály úr fejére, - nézd,
 41 11|           Semmit sem kételkedett, hogy Szentpáli lesz a "Vendégríkató"-nak
 42 11|              csónakot, és kiabálhatott Szentpáli, a mogorva ember szegényebbé
 43 11|      gyilkosságot lelkén feledik majd.~Szentpáli nyersebb fickó volt, minthogy
 44 11|                fölmondta a szolgálatot Szentpáli úrnak.~Sokat hallott ő a "
 45 11|                hálából is megemlegeti.~Szentpáli elvégezte ezt a szörnyű
 46 11|          között összebújtogatják őket.~Szentpáli tökéletesen megnyugodott,
 47 11|            mivel tartozom neki. Mondja Szentpáli.~- Arról szó sem lehet,
 48 11|                   Igazad van, - mondja Szentpáli megszomorodva, - szegényt
 49 11|             hiszel szavamnak, - mondja Szentpáli, előkotorászván a naptárt,
 50 11|            mint amennyit várhatott, és Szentpáli méltán elmondhatná: A kalandor
 51 11|              fog, mivel pótolja vissza Szentpáli annak, kit vagyonától végképpen
 52 11|                visszavitték a terembe.~Szentpáli észrevette később, hogy
 53 11|               meg:~- Elolvastad? Kérdi Szentpáli Földváryt félrehúzva.~-
 54 11|            ember vagy!~- Értem! Mondja Szentpáli megszorítván mentőjének
 55 15|             volt az udvaron: Itt van-e Szentpáli?~Milyen jó kedve volt, midőn
 56 16|                túró válik belőle majd?~Szentpáli Mihály kétezer évvel ezelőtt,
 57 16|                okoskodjuk el a dolgot, Szentpáli dolga lesz megbirkózni a
 58 16|          mázsányi terheket emel föl: - Szentpáli kívánatosnak látta a dolgot.
 59 16|             nagyobb gondokat egyenkint Szentpáli Mihály uram vállain felejté.~
 60 16|           Mihály uram vállain felejté.~Szentpáli észrevette a bizalmat, új
 61 16|            sohasem tudott volna elérni Szentpáli Mihály úron, a kis lánynak
 62 16|            társalgási szabályok körül. Szentpáli ezt szintén megértette,
 63 16|             észre lehetett venni, hogy Szentpáli sógorasszonya szobájában
 64 16|          forgácsa lehullott már rólam! Szentpáli Mihály ennyit csak Szentpálinénak
 65 17|         nevezett munkaszüneti hetekben Szentpáli leszabadult a láncról. Mi
 66 17|            Megbirkózom veletek! Mondja Szentpáli, közölvén Földváryval a
 67 17|            fejezetben lészen elmondva. Szentpáli egy embert is fogott, kit
 68 17|            Arcképmásoló volt a jámbor, Szentpáli húsz arcképre alkudott meg
 69 17|             korsót adja ide, kincsem."~Szentpáli leghátul állt, tetette,
 70 17|        beszédtárgy kerekedett ki, csak Szentpáli nem mondott semmit, neki
 71 17|                hitvány ember lett ez a Szentpáli! Elhúzódik a legvégső sarokba,
 72 17|         egyenkint.~- Megállj! - mondja Szentpáli, - én is az mondom: számláljuk
 73 17|               másik eltörpül mellette.~Szentpáli nagyon bölcsen tette, midőn
 74 17|            volna, tudniillik a gróf és Szentpáli, mit sem árultak el; a többi
 75 17|               jár.~- Félsz tőle? Kérdi Szentpáli, majdnem megrohanva a megszólamlót.~-
 76 17|                el a többivel is? Kérdi Szentpáli.~- Miska! válaszol egy másik, -
 77 18|               megyének első alispánja.~Szentpáli kopogatott be, jókor, nem
 78 18|                valója.~- Gábor! mondja Szentpáli, tudod, mi újság?~- Ha azt
 79 18|               öccse.~- Barátom, - véli Szentpáli, - e fiút az egész város
 80 18|           olyan jelentékenységgel, mit Szentpáli nem értett.~- Olyan furcsákat
 81 18|              De, barátom!... Okoskodik Szentpáli.~- El ne mondd és el ne
 82 18|             esküvőmre mennék. - Mondja Szentpáli, célzással a különös viszonyra,
 83 19|              jött, Földváry lépett be, Szentpáli Mihály urat eleresztvén
 84 19|           sokára ugyanazon ajtón a két Szentpáli hölgy. Utánuk betevődék
 85 20|         valamit azon nagy örömből, mit Szentpáli esküvőjén fog egészen élvezni.
 86 21|             éppen hozzád akarunk menni Szentpáli Miskával.~Álmából riadt
 87 21|            hozzá.~- Ebül vagyok! Kezdi Szentpáli savanyú képpel.~- Ha így
 88 21|                 mint én, - panaszkodik Szentpáli, - ha egykor több eszem
 89 21|               hónapra, pajtás! Kiáltja Szentpáli úgy fölugorva, mintha a
 90 21|                mit akarsz? Akará tudni Szentpáli.~- Barátom, kezeskedem érted!~-
 91 21|              magányosabb órára hagyta.~Szentpáli hazament Földváryval, átadta
 92 21|        parciálisok tulajdonosai iránt.~Szentpáli tréfának hitte a dolgot,
 93 21|          hajhászni; mert amint látjuk, Szentpáli pénzt sem kölcsön venni,
 94 22|                nagyot, iszonyú nagyot, Szentpáli rovására. Hej!... pajtás,
 95 22|       megnevetni való, de már mindegy, Szentpáli dolga a kudarcot elszenvedni,
 96 22|          vereség lenne, nem nevethetni Szentpáli kudarcán! S e gondolatok
 97 22|             Józsa Gyuri megtudta, hogy Szentpáli Szilvásra jő, - hirtelen
 98 22|               kapu felé is nézve, mert Szentpáli lovai már a kapufánál voltak.~-
 99 22|                hogy merjen reményleni.~Szentpáli észrevette a bámulót, az
100 22|                hasznát veszi, mint én.~Szentpáli félrevezette a grófot, a
101 22|                Furcsa! gondolá magában Szentpáli, Józsa Gyuri azt mondhatná:
102 24|             nem vág a mennykő!~Ez volt Szentpáli Mihálynak házi orvossága,
103 24|         általánosan elfogadva, sőt még Szentpáli maga is elhitte később,
104 24|               Valahol meghűtötte magát Szentpáli Mihály úr, nem akart a tanácsadóra
105 24|              szemek úgy elbújtak, hogy Szentpáli Mihály úr hallott ugyan,
106 24|               váratlan nyavalyán, mert Szentpáli aligha veszi be a gyógyszert.~-
107 24|       gyógyszert.~- Orvos úr, - mondja Szentpáli, a legválságosabb órában
108 24|           orvos úr, - türelmetlenkedik Szentpáli,... értem éppen nem lesz
109 24|               Vigye a patvar, - mondja Szentpáli, adjon hát az orvos úr akármi
110 24|               át azon kérelemmel, hogy Szentpáli úrnak akkor adja át, ha
111 24|              veszélyben forgott, pedig Szentpáli háromszor huszonnégy óra
112 24|              reggelre jó ízű álom után Szentpáli oly könnyen érzé magát,
113 24|              hogy a daganat elmúlt, és Szentpáli úr vidáman néz ki vánkosai
114 24|             átadnom, mikor látni kezd.~Szentpáli feltöré a pecsétet, olvasni
115 24|          Magamat ajánlom Dr. Lippay." ~Szentpáli visszahanyatlott vánkosaira,
116 24|               meg orvos urat, - mondja Szentpáli lemondással, - nem bánom,
117 24|                tőlem függ, fiú. Mondja Szentpáli szánalommal tekintve a fiatalemberre,
118 24|           Hihetőleg tőlem még kevésbé, Szentpáli úr, e gondolat nehezen ért
119 24|               Szentpáli-adósságot csak Szentpáli fizethet meg.~- Igazad van,
120 24|           aligha gyanítják, mit gondol Szentpáli úr; s én nem merek szót
121 24|                 Majd adok én, - mondja Szentpáli fölerőlködvén az elhatározást:
122 24|             mondja:~- Le van fizetve a Szentpáli család legnagyobb adóssága.~
123 24| engedelmeskedik.~Két hét múlva elhagyá Szentpáli az ágyat, már megengedé
124 24|            útravalóul az ön tudománya.~Szentpáli tanúja volt a beszélgetésnek,
125 24|              fiút megmenté, - gondolja Szentpáli, - legyen meg az ő akarata.~
126 25|           oldalról újoncozott. Így lőn Szentpáli hevesi birtokos és csakhamar
127 25|            kompánia; hogy pukkadna meg Szentpáli, az ő megölő betűje.~Néhány
128 25|               vagyok, - ijeszt Józsára Szentpáli a háttérből, - e tárgyról
129 25|             gróf, - mit tesz az, a mit Szentpáli megtiltott?~- Titok, édes
130 25|                lógósnak maradsz, mikor Szentpáli már úgy szólván újjászületett.
131 25|                újjászületett. Gyurka - Szentpáli Hevesmegyében is föllépett,
132 25|              valami tervet. A társaság Szentpáli találékonyságától megvárta,
133 25|       megérdemli a kemény csalódást és Szentpáli nem tartózkodik e tervet
134 25|              volna a levegő sétánynak.~Szentpáli elég találékony volt még,
135 25|             gróf nem tudta, miért megy Szentpáli oly sűrűn a hámorba? Egyszer
136 25|               a hámorba? Egyszer aztán Szentpáli nem hagyott neki békét,
137 25|               el a szerződést? - kérdi Szentpáli.~- A világért sem!... ismétli
138 25|               György barátom, - mondja Szentpáli, Gyuri helyett Györgynek
139 25|                   Na Gyurka!... mondja Szentpáli, látom, neked jókora kulcsot
140 25|               Haragszol, Gyurka? kérdi Szentpáli az elképedő embert.~- Nem
141 25|                 én vétkem! veri mellét Szentpáli, a mindenkori, meghajtván
142 25|         legalább nem haragszol. Mondja Szentpáli, karját Józsa Gyuri nyaka
143 25|           annál bizonyosabb a győzelem Szentpáli fölött, s ő mégis visszafizethetné
144 28|               a kínos kétségben, vajon Szentpáli nem búvik-e ki a nyűgből? ~-
145 29|               mert fölmenni Szilvásra, Szentpáli által száz kudarcot vallott;
146 29|          elröpülő madár vinnyogását is Szentpáli gúnyjának gondolta.~A szép
147 29|                nem tagadva a dolgot.~- Szentpáli nyert? - Kérdi Józsa Gyuri
148 29|        mindjárt megmondtam volna, hogy Szentpáli...~- Szentpáli...? liheg
149 29|             volna, hogy Szentpáli...~- Szentpáli...? liheg a fogoly.~- Szentpáli
150 29|        Szentpáli...? liheg a fogoly.~- Szentpáli vesztett.~Mégsem hitt, mégis
151 29|             Tárt karokkal fogadák, még Szentpáli is mosolyogva üdvözlé. A
152 29|               el a színlést? A gróf és Szentpáli pillanatig sem valának tévedésben,
153 29|          Próbát akartok tenni? - kérdi Szentpáli.~- Igen! Volt a válasz,
154 29|            másként alakult a társaság, Szentpáli és a gróf másfelé mentek,
155 29|        fogadásnak másik oldalát is; de Szentpáli nem mondá meg, nehogy a
156 29|            eresszek ki a kezem alól?~- Szentpáli sem hitte.~- Jól mondott,
157 29|              sem hitte.~- Jól mondott, Szentpáli sem hitte; persze, mást
158 29|             nagybácsi legjobb barátod: Szentpáli Miska!~......................................................................................~
159 29|               írásban kötelezett nekem Szentpáli, kinek furfangos házassági
160 29|                melynek értelme szerént Szentpáli, a vén korhely, köteles
161 29|              átlátta, hogy Józsa Gyuri Szentpáli ügyeskedésének gondolja
162 29|                tíz...~- Tűz van! kiált Szentpáli, legelőször észrevéve a
163 30|       találkoztak össze Józsa Gyuri és Szentpáli.~Az esküvő után Endre karjára
164 32|               Hová ilyen lassan? kérdi Szentpáli, a lépegetőt meg akarván
165 33|           lekísérték.~- Gábor, - kérdi Szentpáli a megilletődött barátok
166 33|              őket.~Megjött hírmondónak Szentpáli levele, de ez is talány,