Chapter
1 1 | lelkesülést kérnek tőlünk; míg ezt nem adunk elegendőt, - irgalomból
2 1 | hogy igazat mutasson. De ha ezt nem tenné, vagy a mi több,
3 2 | valaki, ha tudja; pedig ezt a táblabírók csinálták.~
4 2 | apja is táblabíró volt.~Ezt a régi nótát mondom el tinektek, -
5 3 | tekintetes uram, sokan kérdezték ezt már a tekintetes úr előtt,
6 3 | öt bankóforintért végzi ezt a munkát.~- Ez már mégis
7 3 | tréfa!~- Goromba az igaz, de ezt már tudjuk, hogy milyen?
8 3 | előbb velem is elhitetnéd ezt, különben jót állok, hogy
9 3 | meg csak kegyelmes uram ezt a düledező fészket, - mondja
10 3 | urambátyám, - jó, hogy maga ezt is kitalálta: hanem most
11 3 | jót tett öreg apáddal, és ezt még te is meghálálod. -
12 4 | míg igent nem mondasz, - ezt csak elöljáró beszédképen
13 4 | Földváry olyanképpen, mintha ezt csak úgy gondolta volna;
14 4 | nem haragszik; - ha pedig ezt cselekedné: büntetést fizet
15 4 | Mondtam már, édes Gáborom: ezt már tudjuk milyen; de nem
16 4 | védelmezik, mikor nem akarja. Ezt, szeretném, ha a herceg
17 5 | borravalóját aztán megkapja.~- Ezt majd utoljára mondjuk meg
18 5 | Fránczli, mért kaptad te ezt a gyönyörű hat tallért?
19 5 | éppen most laktak jól.~- Ezt nem értem! Mondja magában
20 5 | keréknél be van fűrészelve, ezt már nem én cselekedtem.~
21 5 | gyötörte nagy fejét, hogy ezt illőn visszafizethesse.
22 6 | nézett.~- Na Miska, láttad ezt a kölyket?~- Láttam, pajtás;
23 6 | kölyket?~- Láttam, pajtás; ezt ugyan porhanyóra főzték
24 6 | akarsz közülünk szökni, s ezt a süldőatyafit előre küldöd;
25 6 | hanem többet is mondj, mert ezt, látom, még magad sem hiszed.~-
26 6 | hogy mégis szép volna, ha ezt a titulust nem konvencióban
27 6 | csinálni, rászánom magamat, ezt a gyereket én veszem körmeim
28 6 | az ötvenezer forintra?~- Ezt mind most gondoltad ki?~-
29 6 | rétestésztának elnyújthatod. Ezt meg én adom írásban.~- Írásban
30 7 | az ökörnek, rád akasztom ezt a szűrt, ha húsod nincs,
31 7 | szólsz te, ha hozzád értetem ezt a villanyelet; mert az én
32 8 | beszélgetés közben: "Szeretem ezt a nagy rónát, a fáradt lélek
33 8 | egész Paks eljajdult, hogyha ezt véghez viszik, a Duna jege
34 8 | innen, aztán honnét lesem ezt a negyven hold földet, -'
35 8 | keservesen jutván eszébe, hogy ezt a csárdát a zsidótól bírja
36 8 | Kerekszám legyen - ötven forint!~Ezt oly érthetőn és határozottan
37 8 | lesz, uram.~- Hogy hívják ezt a csárdát? - folytatja Földváry
38 8 | Vendégríkató"-nak találta bíz ezt elnevezni, azóta rajt is
39 8 | ajtóból. Tehát mi lelte ezt az embert?~Az ebéd készen
40 8 | ne kelljen tekinteni.~- Ezt nem értem, gazduram.~- Pedig
41 8 | mondtam.~Földváry ismerte ezt a pusztai vad erkölcsöt,
42 9 | neki, a mennyi ráfér, s ezt minden helység bírája elveretheti
43 9 | tekintetes főbíró úrnak ezt a hosszú történetet; mert...~-
44 9 | Rögtön azt mondá: - Földváry ezt nem mondta! - tehát egy
45 9 | Egykor a spektábilis ezt a véleményét megváltoztatja.~-
46 10| Képzelem, Szentpáli lovalta föl ezt a vén szamarat.~- Mindenesetre
47 10| szeretném elejét venni, csak ezt a vén diákot úgy sarokba
48 10| el felét a kerítésen át. Ezt már hallotta Földváry, és
49 10| hiúság izgatván, ha mind ezt méltányolandja-e a szigorú
50 10| rendelkezése alá bocsáttatott. Ezt ő szobákra osztotta, apró
51 10| e szónál elvörösödött.~- Ezt nem ön mondja, asszonyom; -
52 11| engedelmességet tanult, mikor ezt más parancsolta neki, de
53 11| megemlegeti.~Szentpáli elvégezte ezt a szörnyű gyónást, országos
54 11| Ptrüsz! volt rá a felelet, - ezt is önmaga adván magának,
55 12| keresni, ami nincs benn.~Ezt már meglehetősen indult,
56 12| mondta, mint a többi, hogy ezt meg ezt tudja, mert hátha
57 12| mint a többi, hogy ezt meg ezt tudja, mert hátha kikérdezik?
58 12| vendéget a földre ültette le. Ezt tetette az asztalhoz, jól
59 13| kérdezte, hol fognak megállni? Ezt ugyan a gazda sem tudná
60 13| válaszképen mondja: Akár ezt az egyik hegyet is utánuk
61 13| mert én sohasem jártam ezt a görbe országot.~- Nem
62 14| mulatság; ő már megszokta ezt; jól ösmeri e szilaj, de
63 15| neveljen, s amint látom, ezt a komédiánál keresi.~- Nevelőt?
64 15| a maga malmára szánván ezt a kis vizet, - nekem is
65 15| sem búsulnék, nem adnám én ezt három kicsi fejért.~- Éppen
66 15| Miklós,... hogy hívják ezt az embert?~- Katona József.~-
67 15| barátod volnék, Gyurka?~- Ezt a pörvesztőt rábeszélnéd,
68 15| Tudtam, méltóságos uram, és ezt, megvallom, óhajtom is.~-
69 15| ön?~- Sohasem cselekedtem ezt még életemben; de egy fiúnak
70 16| szabályok körül. Szentpáli ezt szintén megértette, a kivételt
71 16| de nem merte hinni, hogy ezt komolyan gondolja, mert
72 16| az intézetből csapni, s ezt már meg is mondák a fiúknak,
73 16| mert hátha nem hiszik el ezt a hazugságot.~- Tudod-e,
74 16| Mondja a tanító tűnődve, s ezt hallva Földváry, sietett
75 17| többször nem iszik, s midőn ezt teljes háromszor-huszonnégy
76 17| természetesebb, hogy valaki ezt megirigyelte, és meg is
77 17| gyéren adakoznak. Hanem ezt ne vedd ám koldulásnak,
78 17| az igazgató úrhoz, hogy ezt a szívességet megköszönöm,
79 17| éppen úgy, mintha, mint ezt a tudósítást, papírosról
80 17| léha vagy, hogy megkísértsd ezt az erőt, s midőn kifogytál
81 17| korhelyerkölcs bölcsészete ezt föl sem vette. Most azt
82 17| azt vallani is kell; s ők ezt nem cselekedték még.~Mindenki
83 18| marad Bandi. Erre büszke, ezt a példányt ő mutatja be
84 18| szobában akar hegedülni. - Ezt én mondtam: Földváry Gábor, -
85 18| eszébe Földvárynak, hogy ezt a nyűgöt is magára vállalja.~-
86 18| lakik velük egy házban?~- Ezt az újdonságot én mondhattam
87 19| a kórházig eltolni. Csak ezt a csekélységet hagyja el
88 19| közönség, és boldog lesz, ki ezt meglátja.~A fölügyelőt ostromlák
89 19| nőket megpirítani, s ha már ezt is megunta, elég orcátlan
90 19| hölgy, - minek köszönjük ezt?~- A tegnapi koszorúnak,
91 19| kedves első májust.~- Ha ön ezt jutalomnak vette, mondhatom:
92 20| persze, hogy nem értették ezt a dolgot, azért az igazgató
93 20| hord ingyen két hétig. - Ezt beszéli az egyik, a csárdás
94 20| a nevetségért hoztam én ezt elő, - mentegeti magát a
95 20| megmondanák neki.~- Pedig ezt örömest elhihetné, - véli
96 20| is esküdnénk rá.~- No még ezt is!... bámul a gazda, -
97 21| szóval sem mondá senki, hogy ezt még pénzért is eladni hajlandóvá
98 21| halt meg, hanem megölik. Ezt meghiheti a tekintetes úr.
99 21| azon lehetett segíteni: ezt is kihúzzák valahogy.~-
100 21| bajod nincs?~- Tudtam, hogy ezt mondod, - mintha egyéb dolgod
101 21| érettünk szintén megteszi ezt a barátságot.~- Hát már
102 21| Grassalkovich, meghálálom ezt a csapást.~Fáy figyelmes
103 21| temiattad?~- Bujanovics mondá ezt?~- Ugyan ő mondá, - sőt
104 21| egy forintot, méltóztatik ezt érteni?~- Úgy, tehát ez
105 22| látott meg.~- Hála istennek, ezt nem értem; hanem azt értem,
106 22| fűszere a viszontlátásnak, ezt élvezék mindketten, addig
107 23| is.~Valóban, Földváry nem ezt akarta, s alig várta, hogy
108 23| valami oláhcigány banda, - ezt többé meg nem szenvedhetem.
109 23| majdnem azt gondolták, hogy ezt a nagy házat az aranymíves
110 23| ezüst- és aranydrágaságot, én ezt a vakok intézetének javára
111 23| A tekintetes úr mondja ezt? - kérdi valamelyik.~- Igenis,
112 23| elvégezhetnék két hónap alatt. Ezt a számítást papíros nélkül
113 24| legalább megmutatom, hogy még ezt is megbírom.~- Az már más, -
114 24| éppen lehetetlen lefizetni ezt az ősi adósságot.~- Lefizetem,
115 25| mint szónok, hitted volna-e ezt valaha? Meglásd elejbénk
116 25| atyafi?~- Egerből hoztam ezt a ládát, meg kell mondani
117 25| színlett kedvet, tudtam én ezt, de nem akartam elrontani
118 26| gyűlésben. Nézd a névsort, ezt is jó lesz tudni.~- Endre
119 26| akarunk ülni a színházzal, de ezt könnyebben elnyeltünk, mint
120 27| azért a hanyag napszámos ezt a gömbölyűséget is megemlegette
121 27| lakik a régi házban, hol ezt a nagy intézetet akkorára
122 27| én leplek meg az ebéddel. Ezt oly derült mosolylyal mondá
123 27| higgyen kend száz holdat. Ezt parancsolom kendnek.~Mereven
124 28| megnyittatni a színházat.~Ezt félévvel előbb megmondá
125 28| nádpálcát, - nézze meg az úr ezt a nádpálcát, ez nem vessző,
126 28| józan és szorgalmas ember ezt ne vegye magára.~Az építőmester
127 28| fenekéhez ért a pohárnak, ezt a keserűt is megissza még,
128 28| egyformán.~- Balla barátom, ezt nem értem.~- Én meg értem,
129 28| meggyőződni, hogy ez így történt, ezt is a téglasorok közé lehetne
130 28| utolsó napján. Tagadhatja ezt a mellékszoba?~- Nem tagadhatja, -
131 28| támadja-e meg ez ügyet, ezt követelem a bíráktól, kik
132 29| Nem megyek.~- Tudtam, hogy ezt mondod, - hanem én vendéghívókat
133 29| akart menni a csárdába. Ezt nem tagadhatá meg a küldött,
134 29| is találna kérni.~- Nem ezt kérem kendtől, hanem valamit
135 29| ez legféltettebb kincsem, ezt kendre bízom. Mikor észre
136 29| tűzze le, majd én megtalálom ezt Szilváson.~- Szóról szóra
137 29| alá kapva az irományt,... ezt rám bízta a tekintetes úr,
138 29| mondja valamelyik, - egyszer ezt a Keglevichet kellene megharagítani,
139 29| Józsa Gyuri fölfuvalkodva, - ezt a fiút emberré tettem, úgy-e
140 29| meg az életben, Keglevich, ezt a nevet mondá ki, ezért
141 30| Imádkozva kérte az égtől ezt a boldog pillanatot; kertjének
142 30| páholyjegyet a magyar színházba.~- Ezt önöknek hoztam.~- Az árát
143 30| Laborfalvi Róza" nevet, hogy ezt ma is taps között említi.~
144 31| kelljen félnie a kidobatástól, ezt mondja kegyed.~- Sohase
145 31| vakoknak sem. Én mondom ezt.~Szegény fölügyelő nagyon
146 31| tudósítást, magam nem akartam ezt is a véletlenre bízni.~-
147 31| Bocsássanak meg neki, hogy ezt jobban meg nem tudja hálálni
148 31| Önnek sohasem hálálja meg ezt a nemzet.~- Csitt, fiatalember,
149 31| fiatalember, kettőnek is sok ezt meghallani. Aztán más gondolatra
150 31| teszi ismeretessé.~- Hát ezt ki hálálja meg önnek?~-
151 32| egyetlen tanítvány sem marad, ezt ne feledje el. De hogy is
152 32| takarékosak leszünk.~- Értem, én ezt értem, Fáy barátom, - mondja
153 32| módon sem értik meg önt. Én ezt tapasztaltam rokonaimon,
154 32| kedves Fáy barátom, elhiszi ezt nekem?~- A nélkül, hogy
155 32| másik magyar ember, hogy ezt a gróf becsületszavára mondja.~-
156 32| emlékszem, írtam vagy mondtam is ezt valahol: "Ha egy hazai vállalatot
157 32| Mert azt nem tudja, hogy én ezt a sovány és sós halat rendkívül
158 32| mindent higgyen el nekem, csak ezt ne, - mert ennek ön lesz
159 32| Széchenyi édesgette be Fáyt, ezt nem feledte el a gróf, s
160 32| megösmeréssel vagyok adós, ezt akarom lefizetni.~- Nekem?~-
161 33| tervnek sok akadálya van; ezt tapasztalásból tudta. Ha
162 33| részvét nélkül. Megteszitek-e ezt érettem?~- Kívánságod szerint,
163 33| mondhassák azon cselekvényről: ezt egy alispán hajtotta végre.~
164 33| miképen lehet boldogulni. Ezt mind nem tudja Lator István,
165 33| csinált, elhiheti, mikor ezt ellenfele mondja!~***~Idáig
|