Chapter
1 1 | nagyon ösmerte az embereket, midőn a pusztában beszélt nékik;
2 1 | nehezebb a magyar írónak sorsa, midőn nemcsak nem ád a közönségnek
3 1 | kényes helyzetből, kivált midőn még a látszatért is megtámad
4 3 | állandó színházuk Pesten, s midőn az első tervezetnek hírét
5 3 | vadászatot tarték Szilváson, midőn Józsa Gyurinak eszébe jutott,
6 3 | a nyugalmasabb órákban, midőn a cigányok lakat alatt voltak
7 3 | Grassalkovichot találta, midőn a kocsiból kilépett.~Lehetetlen
8 3 | megférhetne, hogy e nőt megrója midőn gyászában a hangosabb örömet
9 3 | özvegy mily keservesen zokog, midőn Zrínyi Miklós meghal, hogy
10 3 | megtömte, rágyújtott, s midőn egy-két szippantást tett,
11 3 | mindenki kizajongja magát, és midőn sorban kiörvendezte magát
12 4 | valami cremonai olasz, s midőn Bihari nyakon fogja, elkeserít
13 4 | majdnem hangosan beszél, midőn a színházi hölgy egyenesen
14 4 | hálátlan vagyok irányában, midőn azokat előbb elhiszem, mielőtt
15 4 | nagy szüksége volt, hogy midőn szökni akaró vendége kocsijának
16 4 | ördög állja ki béketűréssel, midőn ő nagysága még azt a bolondot
17 4 | Majd kettéreped nevettében, midőn az örök békesség szerződését
18 4 | történetre - mondja Bod Pál, - midőn Káin Ábelt irigységből agyoncsapta,
19 5 | sárból kell kiválogatni, s midőn a szolga elment, le akart
20 5 | véve Szentpáli Mihály urat, midőn az ajtó mellett elment az
21 5 | a mulatságot, meglesvén, midőn a szolga a fűrészelést bevégezte,
22 5 | milyen jó kedve kerekedett, midőn a házi szolga ostoba bizalmassággal
23 5 | előleges élvezete legyen, midőn a szobába értek, kinézett
24 5 | hogy legutolsónak maradjon.~Midőn ebédre lementek a terembe,
25 5 | visszanézek s úgy gyönyörködöm, midőn a latyakban úszik.~- De
26 5 | tudott keresztülvergődni, s midőn az ötödik kocsi, tudniillik
27 5 | béketűrést nagyon föláztatta; s midőn Józsa Gyuri hatalmast durrantva
28 6 | eladott egy gazdag zsidónak, s midőn már semmire sem emlékezett,
29 6 | keményeket hortyogva, hogy midőn az unokaöcs bekopogott,
30 6 | is Szentpálival vesződve, midőn színről színre, látja, elég
31 6 | mint a betyárnak, kire midőn ötvenet vernek, kiveszi
32 6 | mártírjai voltak és énekeltek midőn testüket olajban főzték;
33 6 | vendégnek útjában ne legyen s midőn az odább lépett, elszántan
34 6 | ötvenezer forinton kezdve odáig, midőn a kompániának három tagja
35 7 | szólamlik meg a sírban; de midőn eljő a kikelet, mely a vetetlen
36 7 | azon időbeli állapothoz, midőn a gazda még élt. - S e különbség
37 7 | fővel ne álljanak előtte; s midőn a legközelebb álló keze
38 7 | káromlásban vagy ütésekben; hanem midőn hallgat, magában kimondja
39 7 | elégszer szemtanúi voltak, midőn Istenben boldogult Szentpáli
40 7 | ilyen olcsóért elmenni; midőn az asszony kiment, készakarva
41 7 | a szénatartó mellett, s midőn elég váratlanul azt is ott
42 7 | csak az a zaj hallatszék, midőn a száraz takarmányt harapta
43 7 | volna oly megdöbbentő, mint midőn a kis lámpának világa bevezette
44 8 | szélét meg lehetne látni. - Midőn a fáradt betyárt fölébreszti
45 8 | a dús kalászok közől; s midőn a szem nem lelt meglátni
46 8 | megemlékezni egy találkozásról, midőn Földváry Gábor a "Vendégríkató"-
47 8 | mellénye zsebébe dugta: de midőn a konyha felé indult, elég
48 8 | neje, s vele két nővendég.~Midőn másnap Paksról kiindultak,
49 8 | sem volt a paksi útnak, midőn a szakadó eső sártengerré
50 9 | teszi meg főbíró korában? Midőn mint alispánnak sem lesz
51 9 | fölmegy vele a toronyba s midőn a szomszédnak tarka kutyája,
52 9 | szomszéd balról; s íme, midőn készen van a terv a nagy
53 10| hangszereket hangolnák össze. Midőn megint másik tálat hoznak,
54 10| mindezt könnyen teheti is, midőn e gondolatra csak vallomás
55 10| röstelt foglalkozni, kivált midőn az élénk gyermek alig győzte
56 10| hanem az igénytelen házi nő, midőn csak önhasznáért gondos;
57 10| önhasznáért gondos; a józan anya, midőn csak azon kötelességet teljesíti,
58 10| hurcolni, mint egy gladiátor, midőn egyik lábát legyőzött ellenének
59 10| fölbontá a csomókat, de midőn a kigöngyölt csomónak magyarázó
60 11| herkulesi munkát vittek végbe, midőn a nekik szánt részt le tudták
61 11| lecsavarodván az országútról, midőn Földváryt meglátta, még
62 11| embernek azon higgadtságával, midőn valamely meglepő körülményben
63 11| akkor vettem észre a bajt, midőn egy ember a fűzfáról kiabálta
64 11| szobából a padlásra húzódni.~Midőn a gazda a csónakból az ablakon
65 11| magában, kivált reggel felé, midőn a könnyű lábú félszert egy
66 11| éltek, legyetek boldogabbak, midőn példátokká váltam. És midőn
67 11| midőn példátokká váltam. És midőn rajtam okultatok, gyarlóságom
68 11| a magas mennyországban, midőn egy ily megpudvásodott lélek
69 11| hogy megmentésére jönnek, s midőn a csónak közel jött, egy
70 11| saját vérünkhöz maradok hű, midőn leírom azt, mit Földváry
71 11| akkor nem kíván tejfölt, midőn a tejes fazekakat nem látja! -
72 12| És állt, mint a bálvány, midőn Józsa Gyuri sorra kérdezte:~-
73 12| fizetésről gondolkozott, midőn a boldogtalan azt mondja:~-
74 12| a szerepet, uram, - mert midőn jobbágyot játszom, nagyon
75 12| átszorítva az asztalra tették.~Midőn elmenni akartak, akkor vették
76 12| reggeli kilenc óra lehetett, midőn az ágyat elhagyta. Mindjárt
77 12| lenne legboldogabb órája, midőn legkíméletlenebb kínzójával
78 13| szokatlan volt az érzés, midőn oly magasan állt már a róna
79 13| legmagasabb hegyen voltak, midőn előttük két gyaloglót láttak,
80 13| legkényelmesebben elhelyezkedének már, midőn a gazda oldalt fordult az
81 13| vértanúknak az a sorsa, midőn a bárd előtt vallhatták
82 13| beszédet, eszébe jutott, midőn a kocsin ő is kérdezkedett,
83 13| hogy letorkolja magát, midőn a cselédek által legúnyolt
84 15| Szentpáli?~Milyen jó kedve volt, midőn azt mondák, hogy nincs itt.
85 15| elültette, még útjában lenne, midőn a két komédiás közöl az
86 15| a komédiások után? Csak midőn a sok ruhában sülni kezdő
87 15| föltartotta jobb kezét? Midőn mindenki igent mondott,
88 15| hatalmasan kiállta a próbát, midőn e hánykódás közben szét
89 16| leginkább saját alakjaimért, midőn életirányukat majdnem erőszakkal
90 16| jól esett parancsolni, midőn a parancsnak sokan engedelmeskedtek.~
91 16| e modortól félt, kivált midőn elgondolá, hogy lánya napról-napra
92 16| halálra szégyenlené magát, midőn e kérdés a bácsinak is talán
93 16| beszélni, sőt mulattatta, midőn a lány kis bábuját az asztalra
94 16| egészen azon hangulatban, mint midőn bábuját tanítá az illemszabályokra, -
95 16| illemszabályokra, - nem hallotta, midőn a kis bábut tanítottam,
96 16| büntetéstől kelljen-e félnie, midőn anyját ily fölindulásban
97 16| vagy helyeslené a dolgot, s midőn utóbb komolyabb fordulatot
98 17| hogy többször nem iszik, s midőn ezt teljes háromszor-huszonnégy
99 17| összebeszéltetek! Mondja Keglevich, midőn már a tizenkettedik is megjött.~-
100 17| éppen úgy, mint a farkas, midőn bárány után leselkedik,
101 17| fogjon ki tehát rajtuk? Midőn legjobban tűnődik, akkor
102 17| adoma a mostani életből, midőn a börzéken annyi ember gazdagodott
103 17| lesz akkor is megmondani, midőn elnyikkantja magát a hegedű
104 17| mienk az a színház, s íme, midőn kíváncsian a színháztérre
105 17| Szentpáli nagyon bölcsen tette, midőn Földváry levelét elhozta,
106 17| érzi az ember, a mit akkor, midőn egy nagy üvegpohár földre
107 17| ígérte a leleplezést; hanem midőn az elérkezett napon keresnék
108 17| haragos apáid hasonlata volna. Midőn minden levedlett már rólad,
109 17| megkísértsd ezt az erőt, s midőn kifogytál belőle: izgalomból
110 17| megtettem kötelességemet, midőn pénzed árán képedet leírtam.~***~
111 17| Lehetetlenség volt dühöngeni, midőn az igazmondás ily bánatos
112 18| kutatta; ráér akkor is, midőn a posványost keresztül vágatja,
113 18| Éppen azon pillanatban volt, midőn a kimondott eszmén rágódott
114 18| aggodalommal, mint Földváry, midőn több ember közé jött. Ezer
115 18| kegyelmű! Mily áldott jóság az, midőn azt is beveszi erénynek,
116 18| azt is beveszi erénynek, midőn az elkövetett vétket töredelmesen
117 18| keblében nagy lehetett a tűz, midőn azt majdnem két évtizeden
118 18| mert ha lesz is olyan nap, midőn a szoronkodók ellökik őket
119 18| lesz majd olyan nap is, midőn kétszázszor is kérhetnek
120 18| lelkét éleszteni bírja, midőn más ember ilyenkor nyöszörögne,
121 18| Sógorasszonyom képzelem megrémül, midőn meghallja, hogy a különös
122 19| senki azt a nagy lemondást, midőn egy szépasszony saját leányának
123 19| megdöbbent a gondolattól, hogy midőn leányát a fővárosi örömök
124 19| két hölgy elcsodálkozott, midőn a kívül ácsorgó nagy tömeg
125 19| tehát várni kell jobb időre, midőn a titok magától föllebben.
126 19| gyorsan felöltözének, s midőn a dallamnak első szaka elvégződött,
127 19| ösmerek gyermekségem óta, - midőn Kecskeméten szemeim világát
128 19| védett az első pillanatban, midőn szemem gyilkosai elszaladtak,
129 20| kocsisnak, hogy fogjon.~Midőn a gazda visszament a vendégekhez,
130 21| vagy sem, még akkor is, midőn magyarországi birtokait
131 21| fogunk.~Fáy szívesen tűrte, midőn Bujanovics kezét szorongatta.
132 21| halálra várt a boldogtalan, midőn tegnap délelőtt haza jött
133 21| szerkesztett kötelezvényt aláírta. Midőn készen volt a kötelezvény,
134 21| Földváry írás közben, s midőn a szükségeseket megírta,
135 21| biztosan eltette; hanem midőn készen volt a berakással,
136 21| rájuk van jegyezve; hanem midőn látta, hogy nem tréfálnak:
137 22| kért vissza a teremtőtől; s midőn megszabadul e lelki gyötrelemtől,
138 24| levelet elolvasás végett. Midőn a megmenekült látta, hogy
139 25| gondolván, mily derék dolog, midőn annyi udvarlója van, s ő
140 26| országért kellene elpirulni, midőn az üres tágasságba annyi
141 26| ugyan mi büszkeségünk lesz, midőn a megaranyozott bársonyfalak
142 26| meg Pesten alispán most. ~Midőn Széchenyi Pozsonyban meghallá,
143 26| Pesten német színház lesz, s midőn az alapot letették, gúnyolódva
144 26| megösmerve a megfordulót, midőn a két színészt hatalmas
145 26| türelmesen várta az alkalmat, midőn minden kapzsiság nélkül
146 26| szégyenteljesebb a mostani állapot, midőn e nagy városban végig mehetünk
147 26| bár én vörösre pirulok, midőn az idegenek szeme láttára
148 27| visszaemlékezett a múltra, midőn e hegyekre legelőször kapaszkodott
149 28| oda megyen utána a gróf, midőn bejelentették a vendéget.~
150 29| tűrhetetlen neki.~Másnap, midőn az ismeretes csárda mellé
151 30| el az aggódó szeretetet, midőn kedvenceit előkészítgeté.
152 31| kiemelte a polgári erényt, midőn szenvedő embertársaik nyomorának
153 32| mindinkább egykedvű lőn, midőn észrevette, hogy Fáy nem
154 32| Fáynak előadását, és most, midőn a legderekabb ember elé
155 32| mert tudja ön mit csinálok, midőn egy magyar vállalatnak élére
156 32| másiknál többet a harmadik, s midőn így tovább azt mondjuk,
157 32| nagyon elszégyenlém magamat, midőn azt hallám, hogy Széchenyi
158 32| a pesti megyei gyűlésen, midőn a gróf pályájának kezdetére
159 32| visszagondolt azon pillanatra, midőn Fáy nála írta magát alá.
160 33| átvágásával megbízatik!~Midőn a teremből kimentek, a négy
161 34| múltunkat nem ösmerik; de midőn munkáimat felelősséggel
|