bold = Main text
     Chapter                                          grey = Comment text

   1 1    |                  teszi e helyzetet. Egyik az örökszépnek elengedhetlen
   2 1    |                   ösmeri el; de mihelyest az önkény ezen túl vág, kérlelhetlenségének
   3 1    |             hatalmat gyakorol, - nem csak az életet, a hű nemzeti jellegeket:
   4 1    |                   mondom, nagyot hazudott az, ki el merte mondani, hogy
   5 1    |                 előre törtetek, s előttem az Üdvezítőnek példája, ki
   6 1    |                példája, ki nagyon ösmerte az embereket, midőn a pusztában
   7 1    |            gondolat, és ha szüksége lehet az embernek az önismeretre,
   8 1    |                szüksége lehet az embernek az önismeretre, szüksége van
   9 1    |          örvendetest is mutathat, és csak az irodalom lehet ez a tükör;
  10 1    |          hallgatója. És szegény író volna az, ki észre nem vette volna,
  11 1    |                áthidalják a csatornát, és az egyik hangya végre is fölkapaszkodik
  12 1    |              emeljem magamhoz. De hol van az a közönség?... Sehol, vagy
  13 1    |                   pusztában keresem, mint az Üdvözítő tette.~És lássátok,
  14 1    |              megérdemelné valamelyik alak az "eredeti"-séget?~Bírálóink
  15 1    |         tökéletesen olyan csizmadia, mint az én szomszédom, Fejes Mihály."~
  16 1    |                  lelkesülés ki ne fogyjon az emberből; mert uraim az
  17 1    |                   az emberből; mert uraim az anyaföld megkívánja, hogy
  18 1    |               Bizony mondom néktek, kevés az a harmat, mi a magyar írónak
  19 1    |                Majdnem elkomolyodtam, - s az olvasó is megijedt a bánattól;
  20 1    |             mellettük hidegen, kérjük elő az emlékeztető alakokat; valljuk
  21 2    |                 szájjal elnyelhette volna az egész eredményt; de a táblabírók
  22 2    |           várakozás megtermé gyümölcseit, az 1857-iki forgalom több volt
  23 2    |                Pestvármegye egy színházat az ország fővárosában, e ház
  24 2    |                   végezhettük, Istenemre, az sem mi rajtunk múlt.~4-szer.
  25 2    |               korszakokban elmondom, elég az hozzá: látva, amit maradandót
  26 2    |            táblabírók voltunk! S minthogy az érdemnek megjutalmazására
  27 2    |                 nem hittem, hogy káromlom az eget; de mert káromlottam,
  28 2    |              verem ugyan a mellemet, mert az igen gyönge elégtétel volna,
  29 2    |              leszünk, mondjuk el, mi volt az alispán? - hátha nem tudják
  30 2    |             hivatal lehet Magyarországban az, melyben a hivatalnoknak
  31 2    |                  ennyire fáradhatlan volt az ötven fontos hivatalban,
  32 3    |                   kérdezné tőlem: ki volt az a Kulcsár István. Mert ki
  33 3    |                  tettével éppen úgy, mint az a vén francia, ki büszkén
  34 3    |                    ki büszkén mondá, hogy az austerlitzi ütközetet ő
  35 3    |                   ki állt ott nádpálcával az első alapletevéstől az utolsó
  36 3    |        nádpálcával az első alapletevéstől az utolsó padlónak leszegezéséig;
  37 3    |                  mert tessék elhinni, míg az fölépült, azt is mondhatnám,
  38 3    |                   azt is mondhatnám, hogy az valóságos ütközet volt.
  39 3    |                  évvel később ez épületre az egész nemzet neve ráfért.~
  40 3    |                  akkor nem tudom ám, hogy az a kőkerítés melletti kis
  41 3    |             Báthori Máriáját?" mely abban az időben, mint szomorújáték
  42 3    |                 színész házról házra járt az érdemesebbeket "beinvitálni,"
  43 3    |                 mert a magyar ember ebben az időben is mindjárt azzal
  44 3    |                úrhoz a vármegyeháznál,... az egész színjátszó társaság
  45 3    |        méltóztatnék kölcsönözni; mert már az egész várost összefutottam
  46 3    |      mellékszobában rakosgató hajdúra,... az aranyos magyar ruhát elviszi
  47 3    |              Juranics.~- No, ha maga lesz az, barátom, - menjen el tekintetes
  48 3    |             megveretni a törökök által.~- Az már nagy baj, barátom. -
  49 3    |               ígér nékik tizenkét pálcát, az én nevemben is ígérjen ugyanannyit,
  50 3    |                   aztán majd csak megesik az ütközet minden zavar nélkül;
  51 3    |               elmélázott, újra megindult, az egyik sarokból fölkapta
  52 3    |               inkább hasonlított, s ekkor az izgatott vérű emberből kitört
  53 3    |                  leszek én; mégis fölépül az a színház!~Kilépett a tornácra,
  54 3    |              tornácra, hogy majd kimegyen az utcára, de éppen szemközt
  55 3    |                   csak mérgelődni sem mer az ember, minduntalan bebotlik
  56 3    |                 színház Pesten, mikor már az igazgatót is megfogadták,
  57 3    |                   milyen bakafántos ember az öreg? Várj csak, most mindjárt
  58 3    |                   most mindjárt elmondom. Az öreg, tudod, olyan ember,
  59 3    |                 színházuk Pesten, s midőn az első tervezetnek hírét megvittem
  60 3    |                    Később hallom ám, hogy az alapot is letették, sietek
  61 3    |            Kulcsár Istvánhoz, mondom neki az új hírt: - No urambátyám,
  62 3    |                hírt: - No urambátyám, már az alapkövet is letették, lesz-e
  63 3    |                 színház? - Majd betemetik az alapját, aztán azt a követ
  64 3    |               kíváncsi voltam tudni, hogy az öreget meddig táplálja a
  65 3    |           táplálja a malaszt; mert ha már az alapot megvetették, azt
  66 3    |             elkészülnek, megint beállítok az öreghez, hát akkor mit mond?
  67 3    |                  hát akkor mit mond? Múlt az idő, elmúlt egy hónap, elmúlt
  68 3    |               István urambátyámhoz és még az ajtóban bekiáltom: - Na,
  69 3    |                  öcsém, - azt mondja erre az öreg, - míg a tető nincs
  70 3    |               tető nincs rajt, puszta fal az: nem ház! - Tehát megint
  71 3    |                   szokott módon bekiálték az öreghez: - De urambátyám,
  72 3    |                  meg azt mondom, - feleli az öreg: - nincs még bevakolva,
  73 3    |                 Istvánnak neve napja van, az egész társaságot kocsira
  74 3    |                 ültettem, s ma délben már az "Aranysasban" voltunk; holnap
  75 3    |                 hazahozták, valamelyiknek az a bolondság jutott eszébe,
  76 3    |                  goromba tréfa!~- Goromba az igaz, de ezt már tudjuk,
  77 3    |          indulattal, - ezért nem boldogul az ország; mert mindenki bolondul
  78 3    |                  követ kell elhengeríteni az útból, - mondd neki, hogy
  79 3    |                higgy nekem, - elhengeríti az útból, melyen te ezután
  80 3    |            egyszer könnyekre fakadt: csak az gyaníthatá, miért tűri meg
  81 3    |               lobbantá a részvétlenséget, az eszeveszett külföldi divatot
  82 3    |       legszilajabb jó kedvben is meglátta az ép erőt, melyet a külföldi
  83 3    |                esti hét óráig be nem megy az utcáról, mintha nem férne
  84 3    |                  nyughatatlan ösztön, míg az óra az utolsó negyedet verte,
  85 3    |           nyughatatlan ösztön, míg az óra az utolsó negyedet verte, mely
  86 3    |               színházba küldte, hol éppen az ajtó előtt herceg Grassalkovichot
  87 3    |                kapnánk, kegyelmes uram.~- Az nagy kár lenne, - véli a
  88 3    |                  herceg nagyon is elhitte az állítást, mert nem röstelt
  89 3    |                     Nem merném elvállalni az alispánságot, kegyelmes
  90 3    |                  szoktam meg, ezek itthon az engedetlenséget, - csakhogy
  91 3    |                legyen a legelső vármegye; az pedig olyan munka, kegyelmes
  92 3    |               vagy a vármegye szöknék meg az alispántól, vagy az alispán
  93 3    |                   meg az alispántól, vagy az alispán a vármegyétől; azért
  94 3    |           mesterség ez.~- De mint hallom, az egész vármegye Földváryban
  95 3    |                     Köszönöm a bizodalmat az egész vármegyének, csakhogy
  96 3    |                  szenvednék meg; csakhogy az én erszényem ahhoz kevés,
  97 3    |                magas szegre van akasztva, az is mindig üres.~- A mi Gödöllőre
  98 3    |            érdemes szolgálatot tett volna az, ki összeírta volna név
  99 3    |               összeírta volna név szerint az egész gyülekezetet, megjegyezvén
 100 3    |                  hány sor pad volt; hanem az osztályos atyafiak nem ösmerhetnék
 101 3    |          ösmerhetnék egymást jobban, mint az egybegyűlt vendégek. - Oly
 102 3    |                integetnek egymásnak, hogy az idegen el nem hinné, hogy
 103 3    |                forintos nagyon örül, hogy az öt garasos atyafiak is itt
 104 3    |            hangosabb örömet keresi. ~- Ma az özvegyeknek is szabad a
 105 3    |                 magához vonta, hogy addig az anya Fáy Andráshoz néhány
 106 3    |                lehetett tovább folytatni, az előadás elkezdődött, s a
 107 3    |                 magyar szabó és csizmadia az első látásra megismerte
 108 3    |                hulló könyei közé néhányat az özvegység is odacsöppentett.
 109 3    |                 el kellett volna vezetnem az olvasót; hanem útközben
 110 3    |               uram pedig a pipázószobában az írástudókat és a népnek
 111 3    |                kívülről is bemeszelték.~- Az csak kívülről van! Felel
 112 3    |                   belülről is kész ám, és az igazgatót is megfogadták.~-
 113 3    |               igazgatót is megfogadták.~- Az sem baj, kedves Gábor öcsém.~-
 114 3    |              nélkül elballagok; hanem hát az sem lesz baj, ha majd már
 115 3    |                játszanak is a németek? ~- Az sem lesz baj, - kedves öcsém, -
 116 3    |          házigazdára hagynák a feleletet; az eddigi párbeszéd után őt
 117 3    |                   bevett szokásánál fogva az öreg nem szólt addig, míg
 118 3    |              kétféle emberrel lesz bajod: az egyik nagyon bölcs, az okoskodni
 119 3    |                    az egyik nagyon bölcs, az okoskodni fog a természetrajzból,
 120 3    |                magyarnak való, nem szokta az a bukfenchányást, miből
 121 3    |           bukfenchányást, miből éljen meg az a boldogtalan komédiás,
 122 3    |          ritkábban állj szóba; mert lásd, az okos embereknek igen nagy
 123 3    |              védelmezni!~Itt megnyugodott az öreg, pipáját újra megtömte,
 124 3    |                  meg onnét, - mondd, hogy az öreg apja jót tett öreg
 125 3    |                hogy a mestergerenda alatt az egy öles ember elférjen. -
 126 3    |             honnét azt is leolvasta, amit az nem mondott, és így nem
 127 3    |                neki, mint a jó paripának, az az árok kellett, amelyik
 128 3    |                   mint a jó paripának, az az árok kellett, amelyik legszélesebb,
 129 3    |              szent szerződésnek, óhajtván az ügynek szerencsés kimenetelt,
 130 3    |      észrevehettük.~- Még egyszer mondom, az okoskodókkal síkra szállok
 131 3    |            hangjának egész nyugalmával, - az okoskodóknál, látom, van
 132 4    |                ezüstgombjai akkorák, hogy az ezüstmíves még mondva is
 133 4    |                   csak akkor csinálja, ha az árát előre leteszik; mert
 134 4    |                   ezüst sarkantyúja, mint az S betűnek felső része fölkanyarodik,
 135 4    |         alamizsnát kérne.~Talán elvétette az ajtót?~Az igaz, hogy nem
 136 4    |                 Talán elvétette az ajtót?~Az igaz, hogy nem volt hivatalos,
 137 4    |              ember nem hiába mondja, hogy az ilyen nótára nemcsak ő,
 138 4    |                   nótára nemcsak ő, hanem az angyalok is sírnak, nem
 139 4    |                maradhat el a cigány, mint az üstököst kíséri hosszú fényes
 140 4    |               mienk, melynek szolgálatára az isten egy külön nemzetséget
 141 4    |                 kemény képű cigány előtt, az meg visszanézte, keze alatt
 142 4    |              olyan szomorút, hogy reszket az ujja bele, míg a hegedű
 143 4    |                  e hánytvetett nemzetnek, az érti csak, mit beszél a
 144 4    |                  nehogy ott felejtse őket az úristen egy helyben, kiszabadul
 145 4    |                  szégyenkedjék, - eljőnek az érdemes vendégek, s a legbüszkébb
 146 4    |          emberséges kézszorítás is jusson az érdemnek.~Egy-pár órára
 147 4    |              nyomon követé a hölgyet, így az ostromot ki nem kerülhette.~-
 148 4    |              magát, hogy a szépasszonynak az ő udvariassága ellen kifogása
 149 4    |                  csodálom, hogy a béresek az ökröket egyedül eresztik
 150 4    |                  ökröket egyedül eresztik az ekével, mint most nemrég
 151 4    |               mint most nemrég láttam, és az országútról a hajdúmat ugrattam
 152 4    |                   könnyebben kitalálhatná az én bajomat.~- Kitaláltam
 153 4    |                 már eddig jött, legyen ön az én őrzőangyalom és mondjon
 154 4    |               napján.~- Istenem! - sóhajt az asszony mikor az oly nehéz
 155 4    |                   sóhajt az asszony mikor az oly nehéz dolog lehet, s
 156 4    |                 mondjak? - kérdi Földváry az asszonynak türelmén csudálkozva, -
 157 4    |             többet is mondok.~- Áldja meg az isten...~- Nem pénzért cselekszem, -
 158 4    |                szívesen megtenne, - nálam az ilyen tanács éppen úgy kéznél
 159 4    |                éppen úgy kéznél van, mint az aprópénz; hanem tessék nekem
 160 4    |              tekintélye volt, hogy később az utána következett bírók
 161 4    |                 mindjárt engedelmeskedett az egész falu.~- Jó, fölteszem
 162 4    |             Földváry egész szánalommal, - az elszánáshoz valamivel haragosabb
 163 4    |                 kívántatnék, mint kegyed, az elszánásról majd húsz esztendő
 164 4    |              felelt ön őszintén, - mondja az okos asszony, meghatottságának
 165 4    |              elegendő jelét adva, - hanem az nem tesz semmit ha egyik
 166 4    |                   kérdésemre nem őszinte, az lesz a másikra, azért kérdem:
 167 4    |              szabadjon kérdenem, - mondja az asszony, nagy szemeivel
 168 4    |          Becsületes ember!... mondja a nő az igazmondóra tekintve, hogy
 169 4    |                igazmondóra tekintve, hogy az még arcán is meglássa az
 170 4    |                  az még arcán is meglássa az őszinteséget, s aztán folytatá:
 171 4    |           folytatá: ha én Földváryban nem az őszinte embert kerestem
 172 4    |           segítségére, - legelőször pedig az enyémre, minthogy méltónak
 173 4    |                   Miklós szavának, elment az utolsó szobába, hol a szolgáló
 174 4    |            Legénység! ez legtávolabb esik az asszonyoktól, itt a bort
 175 4    |                 víg fickó valamennyi, még az is, a ki régen volt fickó,
 176 4    |                   valamennyivel, csakhogy az alattvalók nem mindig leghívebb
 177 4    |               borotváltatta meg, csakhogy az egészből mit sem tud a bundavevő
 178 4    |               gazda.~Oh, annak máson járt az esze, Bod Pált, a legelevenebb
 179 4    |                szólítja:~- Pali öcsém! én az egész macskaasztal-kompániát
 180 4    |            Pokolkői Vendel"-ben van, hogy az ördögnek is leköti magát
 181 4    |                   nem tudjuk, milyen lesz az, mit Józsa Gyuri fog visszaadni,
 182 4    |                  visz?~- Tekintetes uram, az örökbékesség oklevelét,
 183 4    |               haragudni akar: tegye, csak az erszénye győzze!~- Megállj,
 184 4    |                nyújtja a szerződést, hogy az tovább adja.~Józsa György
 185 4    |           fölfogta a valódi értelmet, azt az örökbékességet, mire neki
 186 4    |                 kell, víg cimborák; de ki az ördög állja ki béketűréssel,
 187 4    |                  vendégágy alá gyújtat, s az alvó vendéget a láng ugratja
 188 4    |                vendéget a láng ugratja ki az ágyból.~Majd kettéreped
 189 4    |              kettéreped nevettében, midőn az örök békesség szerződését
 190 4    |           megkérte a házsártos urat, hogy az esteli végére hagyják a
 191 4    |                  a dolgot, addig elkészül az orációval: miben ő nagysága
 192 4    |         türelemmel megnyugodott, s mintha az örök békességet maga is
 193 4    |                Andrást is odaintik, s míg az egyik lélegzetet vett, addig
 194 4    |                  adja oda.~Józsa Gyurinak az okoskodások ez a része tetszett
 195 4    |             barátoknak milyen igazuk van.~Az estelit feladták, a társaság
 196 4    |              estelit feladták, a társaság az egyéni vonzalmak szerént
 197 4    |                Földváry- és Fáy Andrással az első asztalnál foglaltak
 198 4    |            közbizodalom karonfogva vitte.~Az örök békesség forgott nagy
 199 4    |                 Kérnénk alássan, - mondja az egyik vitázó, - mi a herceg
 200 4    |           minthogy e kötelezvényekben nem az itteni bíróság van bíróul
 201 4    |               opponálnék; s akkor kérdem, az ellentállási pert hogyan
 202 4    |                   pert hogyan kezdené meg az a bíró, ki ezeket a törvényeket
 203 4    |                  bíróság megkeresné is?~- Az mindegy. Aki valakinek pénzt
 204 4    |                   törvényeihez, melyeknek az illető személye vagy vagyona
 205 4    |        jószántából megfizetni nem akarja!~Az ellenkező véleményű úr nem
 206 4    |                  egyenkint kihúzogatni, s az én dolgom lesz, hogy annak
 207 4    |           bejövetelünkkor egyenesedik föl az asztalnak végéről.~- Uram,
 208 4    |                Józsa György uram! szállok az úrhoz.~- Állok elejbe! Mondja
 209 4    |                      Állok elejbe! Mondja az öreg harang, megkondulván
 210 4    |                  hortobágyi pusztára, hol az ember is könnyen eltéved,
 211 4    |                  kárókatonák őriznek, meg az a két nagy ficamodott lábú
 212 4    |                   tinónak tomporára, hogy az írástudó kitalálja belőlük,
 213 4    |                   kitalálja belőlük, hogy az a vadmarha Józsa György
 214 4    |                 uramé. Hiába vezetné útba az eltévedt jószágot a szegény
 215 4    |               kinek ártatlan vére nemcsak az égbe kiáltott, hanem elszolgált
 216 4    |        megbízatásom folytán elkészítettem az örök békességi szerződést,
 217 4    |                 haragusznak meg; ha pedig az emberi gyarlóság csakugyan
 218 4    |             csakugyan örökös velünk, mint az eredendő bűn, ne cselekedhesse
 219 4    |                  azon építendő házra, hol az emberek annyira magyarul
 220 4    |                  volt a legelső ember, ki az örök békesség szerződésének
 221 4    |                    majd meglássuk ki lesz az első ember, ki a haragot
 222 4    |              portékám sincs, mint ez, meg az új farkasbundám, csak annak
 223 4    |             külsejét két borbélylegény.~- Az én kétszáz forintos bundámat? -
 224 4    |          elképedve.~- Ne félj, nem ér már az öt forintot sem.~- Ejnye,
 225 4    |              haragszom! Mondja, elfeledve az örök békességet.~- No, ha
 226 4    |                   megmondjuk, mit fizetsz az örök békesség pénzes ládájába.~-
 227 5    |                                           Az Aranysas vendégfogadó.~Maradékról
 228 5    |             látszik örökségképpen szállni az a megszokás, hogy az alföldi
 229 5    |              szállni az a megszokás, hogy az alföldi magyar ember Pesten
 230 5    |              magyar ember Pesten rendesen az "Aranysas"-ba száll. Ott
 231 5    |           vacsorára tesznek el hidegen, - az a vastag úr iccés pohárból
 232 5    |            gombócot, mely előtte párolog.~Az érdemes vendégek megkívánják,
 233 5    |         Tizenötödmagammal, gazduram, csak az ebéd legyen készen.~- Ejnye!
 234 5    |                 kis húzódás után kimondva az igazat: csak azt a két süldőt
 235 5    |          késedelem, gazduram; hadd jöjjön az a szolga.~A korcsmáros kisietett,
 236 5    |                   korcsmáros kisietett, s az udvaron őgyelgő házi szolgának
 237 5    |                   szolgának szájába rágta az engedelmességet, aztán boron
 238 5    |           tenyeredet, - mondja a másik, s az engedelmeskedő szolgától
 239 5    |                 hogy mind a tied lesz, ha az én zöld hintómat kivévén,
 240 5    |                  látjuk.~- Azonnal küldöm az izenetet! - Mondja a korcsmáros
 241 5    |              Szentpáli Mihály urat, midőn az ajtó mellett elment az épületnek
 242 5    |              midőn az ajtó mellett elment az épületnek másik szárnyába,
 243 5    |               úrtól olyant kapsz ám, hogy az egész hátadon sem fér el;
 244 5    |                  Van esze Fránczlinak, ha az uraknak nincs is! Bíztatja
 245 5    |                 beszélsz, Fránczli, nincs az uraknak eszük?~- Persze,
 246 5    |                 isten szamara; mert eljár az idő, s a tallérokat még
 247 5    |               észrevehette volna. Azonban az úgysem fogja megakadályozni,
 248 5    |              fűrészelést bevégezte, s míg az minden kocsinak egyik kerekénél
 249 5    |                   fűrészt is megkerítvén, az épen maradt kocsinak mind
 250 5    |              Minden készülődés megtörtént az elutazásra, még a gróf is
 251 5    |                 elutazásra, még a gróf is az "Aranysas"-ban kívánt ebédelni,
 252 5    |                 ban kívánt ebédelni, hogy az egész társaság együtt induljon,
 253 5    |                   hatvani-utcába kerülvén az úri-utca szegletéről, Kulcsár
 254 5    |              kéretett ma estére vacsorára az "Aranysas"-ba.~- És te?~-
 255 5    |                Hatvani utcának tartott, s az egyetem1 sarkán mindjárt
 256 5    |              mindjárt a sarokról átvágott az "Aranysas"-ba, alig várva,
 257 5    |           mulatságnak ő fizette meg ugyan az árát; de a gladiátor nem
 258 5    |                kocsinak népét szedeti föl az újvilág- és hatvani-utcai
 259 5    |             reggel latyakká öblögette föl az eső a városi sarat, - ilyen
 260 5    |            magában a gróf, visszagondolva az előbbi találkozásra; de
 261 5    |                   szobába értek, kinézett az utcára, s akkor látja, hogy
 262 5    |               utcára, s akkor látja, hogy az egyetem sarkától az ujvilág-utcán
 263 5    |                  hogy az egyetem sarkától az ujvilág-utcán keresztül
 264 5    |                 hely untig elégséges lesz az új tengelynek zökkenését
 265 5    |                 szerszámoztak, a kocsikat az udvarra húzogatták, Szentpáli
 266 5    |                pajtásom, nem is lesz, míg az örökbékesség tart.~- Csókolj
 267 5    |           hitestársak, átölelkezve mentek az alsó terembe, s az ablaknál
 268 5    |                 mentek az alsó terembe, s az ablaknál levő hosszú asztalnál
 269 5    |                   a felső sarkon a helyet az elől ülő mellett.~- Elmegyünk,
 270 5    |                áron a szomszédba küldeni.~Az ebéd elég élénkséggel folyt
 271 5    |               élénkséggel folyt le, s míg az urak ettek, a cselédség
 272 5    |                   hordott, hogy ebéd után az étteremből mindjárt a kocsira
 273 5    |               fogatát várták csak, amidőn az ablak alatt az öt lovas
 274 5    |               csak, amidőn az ablak alatt az öt lovas fogat megállt,
 275 5    |                keresztülvergődni, s midőn az ötödik kocsi, tudniillik
 276 5    |                   a kapu alól kiment, már az első kocsibeliek megúszták
 277 5    |                    A gróf csak akkor ment az utcára, mikor a negyedik
 278 5    |                   és kocsisának int, hogy az egymás mellett féloldalt
 279 5    |                  háziszolgára gondolva, s az összefutott utcai népség
 280 5    |                 ment vissza a vendégsereg az "Aranysas"-ba, nyakig sárral
 281 5    |                  Bod Pállal megírta addig az ítéletet, mely szerént fizet
 282 5    |               vigasztalásul adjanak hálát az istennek, hogy ma eső esett;
 283 5    |                  kell; hanem hogy hol van az a gazember, ki az ő tengelyét
 284 5    |                 hol van az a gazember, ki az ő tengelyét is befűrészelte? ~
 285 5    |            befűrészelte? ~Végre előkerült az ember.~- Hát te, kötöznivaló
 286 5    |                 parancsoltak neki.~A mint az árjegyzéket fölmutatta Szentpáli,
 287 5    |                   hirtelen elcsöndesedett az egész társaság, s az egyik
 288 5    |       elcsöndesedett az egész társaság, s az egyik veszett fejszének
 289 5    |              aztán mégsem tudom, hogy hát az én tengelyeimet ki fűrészelte
 290 5    |              meghallja, mint én.~Most már az egész társaság kibékült,
 291 5    |                   hogy Szentpáli nevessen az ő rovására kétszer: ez nem
 292 5    |                  szétmenjen a híre, s még az ötvenkettedikben is azt
 293 5    |                  viszonozta is:~- Te vagy az én kedves pajtásom, mondja
 294 5    |              mégis lúddá teszlek egyszer!~Az "Aranysas" vendégfogadós
 295 5    |                fűznöm a tárgyat, hogy míg az "Aranysas" fogadós két süldőjét
 296 6    |                   könnyű megösmerni, hogy az a bolond, aki a falnak szalad.~
 297 6    |                 gazdájának, hogy kergesse az "Aranysas"-ba, hadd lássa
 298 6    |                  zsidó ötven darab ezrest az asztal közepére, de Józsa
 299 6    |          keményeket hortyogva, hogy midőn az unokaöcs bekopogott, a hortyogást
 300 6    |               hanem lehúzódott egy székre az asztal mellett; nézte a
 301 6    |                  nézte a temérdek bankót, az iszonyú számokat, melyektől
 302 6    |              legalább zsebre markolná, és az alvónak világos nappal szerencsés
 303 6    |              megszámlálja, hány darab van az asztalon, neki kedvesebb
 304 6    |             asztalon, neki kedvesebb volt az a nagy két garasos, melyet
 305 6    |                   garasos, melyet a bácsi az asztal sarkán feledt, s
 306 6    |               rossz kusztorát vesz, azzal az oskolában légyfogólyukat
 307 6    |       kosztostársak epedve néznének rá, s az lenne a legboldogabb, amelyik
 308 6    |             Mennyivel boldogabb vagy mint az a pofóktest, melyben a szusz
 309 6    |               bámuló fiú önkénytelenül is az alvóra mutatott, nehogy
 310 6    |                   kedves Gyurkám, - hanem az hagyján, az ilyen tréfa
 311 6    |              Gyurkám, - hanem az hagyján, az ilyen tréfa kétszáz forint, -
 312 6    |                   testedet ellopták volna az ezeresek mellől.~Józsa fölnézett,
 313 6    |                lopták. Hogy ordítana most az egész korhelykompánia, összefutnák
 314 6    |              korhelykompánia, összefutnák az egész várost, őt pedig leszamaraznák,
 315 6    |             bajuszát pödörgeti, s kiállja az ötvenet egyetlen szó nélkül.
 316 6    |            gondolatra is akad ember, csak az a baja, hogy nem akad gazember,
 317 6    |             hozták, eleget tolta hátulról az apja, hogy Józsa urabácsinak
 318 6    |                  fiú úgy belekapaszkodott az apjába, hogy utóbb annak
 319 6    |                   bújt, s onnét nézett ki az urabácsira, mégsem csókolt
 320 6    |                 útjában ne legyen s midőn az odább lépett, elszántan
 321 6    |                bekecs ujjának, hogy a mit az urabácsinak szánt, átadhassa;
 322 6    |                    hogy ezelőtt két évvel az apja hasonló emberségre
 323 6    |                urambátyám. Felel a gyerek az "urambátyám" szóra hagyván
 324 6    |                 hagyván a magyarázatot.~- Az én Bandi öcsém?~- Igenis,
 325 6    |            eszel-e?~- Csókolom kezét...~- Az enyémet ugyan ne nyald meg
 326 6    |             Parancsolja a fiúnak, s amint az elment, még egy keserves
 327 6    |               tenni a rágni valót: leesik az állkapcája.~- Ej - mit tagadod,
 328 6    |                   Látod, mindent megunhat az ember a világon; - te csak
 329 6    |                 akarsz ráhúzni; mert, így az érdemes "família" hasonlatosságából
 330 6    |                örökösöd?~- Bíz annak csak az jut a többi miatt, amit
 331 6    |     csúszva-mászva csak keresztülvergődik az embereken.~Józsa ugyancsak
 332 6    |                     Miska, - szólítja meg az ellenkezőt, - itt van ötven
 333 6    |            különben most te sem látnád.~- Az éppen Bandi úrfinak lenne
 334 6    |                megérdemli.~- Lássuk tehát az érdemeket.~- Pajtás, - mondja
 335 6    |                 zápor alá, hadd verje meg az eső, - hadd szívósodjék
 336 6    |                   Aztán végigjáratom vele az én oskolámat, úgy küldöm
 337 6    |                   tagja mondja ki fölötte az ítéletet; érdemes-e az ötvenezer
 338 6    |            fölötte az ítéletet; érdemes-e az ötvenezer forintra?~- Ezt
 339 6    |                   El azt, édes Gyurkám, - az ötvenezer forinton kezdve
 340 6    |                   három tagja ítélné neki az örökséget.~- Hogy meg ne
 341 6    |                markába csíphette, s mikor az iratkát kölcsönösen kicserélték,
 342 6    |                  kicserélték, Józsa Gyuri az iratot magához ölelte, alig
 343 7    |         özvegyasszony háza.~Higgyétek el, az özvegyasszonynak legsoványabb
 344 7    |                 el étvágya. Lássátok, még az állat is megsiratja a gazdát!
 345 7    |           özvegyasszonyt, mikor körülnézi az udvart, mintha az elhunyt
 346 7    |               körülnézi az udvart, mintha az elhunyt gazdának nyomait
 347 7    |                 kerítésnek tartanak, s ha az illető sötétben ment a szokatlan
 348 7    |                   a szegény asszonynak, s az a hízósüldő hiában röfög,
 349 7    |              gondolja a sok jó cseléd, ha az asszony búsul, hadd lássák
 350 7    |                   meg a hízódisznaján is, az is búsuljon, az is soványkodjék.~
 351 7    |         hízódisznaján is, az is búsuljon, az is soványkodjék.~Szegény
 352 7    |                Négyökrös szekér fordul ki az udvarból, a kopogóra fagyott
 353 7    |             megáll a keserves nótára, még az is eszébe jut, hogy nálánál
 354 7    |                   hogy a négy keréken még az őszi sár is rajt van. Ne
 355 7    |               maradt a keréken a sár, még az azon nap ragadt mikor a
 356 7    |                    hadd maradjon ott, míg az eső le nem veri. A tengelyen
 357 7    |                   tudja a jó cseléd, hogy az özvegyasszony hízójának
 358 7    |                 is kicsalja a földből, és az utazó a kövér földnek barázdáiban
 359 7    |           csakhogy ez már nem fohászkodik az égre; hanem előbb kikáromkodja
 360 7    |              hozzá? más ember nyomorúsága az egész, hadd csípjék, hadd
 361 7    |                vágván a könyvet, hazugság az egész, ráér ez a kötnivaló
 362 7    |            gondolkozik, aki elhiszi, hogy az életet híven rajzolni nem
 363 7    |               folytassuk a történetet, és az özvegyasszony házánál keressük
 364 7    |                   kolbászokra dagadván ki az ostornyél helye; otthon
 365 7    |                   ostornyél helye; otthon az udvarban széthányva minden,
 366 7    |                 hogy semmi se hasonlítson az azon időbeli állapothoz,
 367 7    |                  elárult mindent, s ekkor az elkeseredett asszony önmagának
 368 7    |                   önmagának mondja:~Ilyen az özvegyasszony háza.~De szeretne
 369 7    |                kivinni; ilyenkor elfeledi az ember a sírást, és a szépasszony
 370 7    |               szépasszony mit sem törődve az udvaron keményre fagyott
 371 7    |               kerítéshez siet.~- Barátom, az én udvaromnak kapuja is
 372 7    |                 mondá e néhány szót, hogy az erős kamasz jobban megijedt,
 373 7    |             félbeli zsák, mi árulója volt az asszony és néhány előkullogó
 374 7    |                Szentpáliné:~- Nem gátolom az utat; hanem azon úton távozzék
 375 7    |              megszégyenülve álltak, pedig az asszony egyetlenegy szemrehányó
 376 7    |          szemrehányó szót sem mondott; de az egykori bizalmasság is elmaradt;
 377 7    |              valamennyinek gazságát tudja az asszony, ki nem fog megtorlást
 378 7    |               magában kimondja cselédeire az ítéletet, hogy őket semmirekellőknek
 379 7    |                  a bűn nem tarthat igényt az elfeledésre, hisz nem verték,
 380 7    |            szidták le, s nem kergették el az elkövetőt; s éppen ezért
 381 7    |                      Egyik sem szól, mert az asszony sem szól, csak a
 382 7    |    széna-szalmahulladék eléktelelenítette az egykor szigorú rendben tartott
 383 7    |                  e kudarcot, kivált mikor az asszonynak kedvenc cseléde,
 384 7    |           asszonynak kedvenc cseléde, kit az útra is magával vitt, ünneplő
 385 7    |               pere alatt tiszta utat vert az öreg szemét között.~- Mi
 386 7    |                    mint férjétől látta. S az okos állat jámbor engedelmességgel
 387 7    |          engedelmességgel simíttatá magát az ajándékfalatot óvatosan
 388 7    |              vette el, és szinte megnézte az adakozó asszonyt, ki valami
 389 7    |                    Tündér! - szólítja meg az egykori paripát, - kedves
 390 7    |               többet felénél neki mondott az asszony, ki most mindent
 391 7    |                  leány félre söpörte őket az útból; sőt a legszélsőnek
 392 7    |         férficseléden.~- Jancsi! - mondja az egyik béresnek, - ha a káposztára
 393 7    |                  szakácsné, mint amennyit az ökrökön hagyott kentek,
 394 7    |               inkább arra vigyáztak, amit az asszony mond, ki visszafordulván
 395 7    |                  összetisztogattál már?~- Az egész istállót.~- Holnap
 396 7    |                 Valaha nem volt úgy! Véli az asszony, nem tudván elnyögni
 397 7    |                   olcsóért elmenni; midőn az asszony kiment, készakarva
 398 7    |                    Szegény Pajkos! mondja az ökörnek, rád akasztom ezt
 399 7    |                 oly értelmesen hangoztatá az érzékeny verseket, melyek
 400 7    |                 érzékeny verseket, melyek az istállóban elvitázhatlan
 401 7    |               maga mellől:~- Vesd meg már az ökör almát, mert bizony
 402 7    |                almát, mert bizony rád dűl az a fáradt állat.~- De megszólamlott
 403 7    |                   süldőlegény, megszokván az engedetlenséget.~- De öcsém,
 404 7    |                   ezt a villanyelet; mert az én két orcám nem pirul meg
 405 7    |                hajnalban rendben nem lesz az udvar, a kerekekről le nem
 406 7    |                   csinálok ám verset, nem az a nyelves.~Elkotródott az
 407 7    |                 az a nyelves.~Elkotródott az ostoros, előkereste a villát,
 408 7    |                   a szobából, nehogy vagy az asszonnyal, vagy a jótorkú
 409 7    |                  pedig össze volt kotorva az udvar, a kerekekről lámpavilágnál
 410 7    |           lámpavilágnál leverték a sarat, az etetést itatást a hajdani
 411 7    |                 helyre tisztogatni. Mikor az asszony kis lámpájával bevilágított
 412 7    |                   lámpájával bevilágított az istállóba, szemei keresték
 413 7    |                 elérzékenyülve ereszkedék az emlékezetes helyre.~Lejött
 414 7    |                   is, még őt is megelőzte az asszony, ő utána sietett,
 415 7    |              éjfélig nem fogta le szemeit az álom, mindig nótán járt
 416 7    |                   álom, mindig nótán járt az esze, azt akarta volna eldúdolni,
 417 7    |              helyet.~Nagy csöndesség volt az istállóban, csak az a zaj
 418 7    |                  volt az istállóban, csak az a zaj hallatszék, midőn
 419 7    |              róluk.~Egyik sem hitte, hogy az asszonynak gondossága ennyire
 420 7    |                   értelmes magyarázat lőn az asszonynak megjelenése,
 421 7    |                 lámpának világa bevezette az asszonyt.~A cseléd is szívesen
 422 7    |                   alatt mennyivel édesebb az álom! - gondolja a béres, -
 423 7    |               béres, - megjártatván eszét az okoskodásban, és újra meg
 424 7    |     megkétszereződött a tehenek haszna, s az asszony fölkelvén, hálásan
 425 8    |                  alól mindjárt elkezdődik az egyenes föld, a Dunának
 426 8    |               föld, a Dunának bal partja, az az istenáldott térség, melynek
 427 8    |                  a Dunának bal partja, az az istenáldott térség, melynek
 428 8    |             meglátni valót, s minduntalan az ég oldalához ütődött, méltán
 429 8    |                   akit foghat és hozza el az alföldi konyhának kedves
 430 8    |          évről-évre tovább nyomta magának az ágyat, s a paksi ember akkor
 431 8    |             paksinak, kit a csárdába vert az időjárás; mert vagy a szűrét
 432 8    |                   mert vagy a szűrét vagy az egyik lovát itta be: ha
 433 8    |                    ha fizetni nem tudott.~Az eresz alatti oszlopon szinte
 434 8    |              magát, mikor magát eluntában az ingoványost leste, honnét
 435 8    |             jártak a töltésre, hanem csak az oldalába, tíz-tizenkét fészket
 436 8    |           megverte, s a paksi vadászember az ilyenkori kirándulásokra
 437 8    |               ilyenkor még jobban megdűlt az oszlopnak, mintha odaágyalná
 438 8    |                csárdába parancsolni jő be az olyan ember, kinek ő még
 439 8    |              löködi valami belülről; mert az oszlopot is majdnem odább
 440 8    |                   közé igazítá, egyenesen az orra irányába fektetve,
 441 8    |             fiatal úr könnyedén ugrott le az egyenes oldalú kocsiról,
 442 8    |            szándékozott vissza, hogy majd az asszonyt is meghozza.~A
 443 8    |                 emberen, kit a kocsizörej az oszloptól elmozdítani sem
 444 8    |                   gazda? - Kiált Földváry az oszloptámogató felé, ki
 445 8    |                 van idáig, ha vissza akar az úr menni.~- Nohát én fele
 446 8    |                  úgy megéheztem, hogy még az elevent is megeszem: mi
 447 8    |                van ennivaló?~- Mit hozott az úr? - Kérdi vissza a gazda.~-
 448 8    |                 enni.~- Itt meg hiába kér az úr, mert itt egy harapás
 449 8    |                egy harapás ennivaló sincs az egész háznál.~- Semmi sincs?~-
 450 8    |             Kenyerük sincs?~- No még csak az kellene, hogy kenyerünk
 451 8    |                     Negyven darab, hallja az úr; hanem volt két annyi
 452 8    |               egyet, aztán úgy toldja meg az árát, a hogy kigyelmednek
 453 8    |              kigyelmednek tetszik: a pénz az én dolgom.~A korcsmáros
 454 8    |                 drágább csibét nem evett.~Az asszony, egy deli pusztai
 455 8    |             megszorított egy csibét s míg az asszony kopasztá a leforralt
 456 8    |                beszélgetni, s úgylátszik, az asszony itt azt a szolgálatot
 457 8    |                   ki is fogyott, - mondja az asszony kurtán, előbb kiáltott
 458 8    |                 kurtán, előbb kiáltott be az ablakon a zsidó, hogy bemenjen
 459 8    |                  holnapra ötven forintot? Az a bitang már a második hordót
 460 8    |                  megszólamlik benne; csak az árát mondjam meg neki.~Az
 461 8    |                 az árát mondjam meg neki.~Az asszony sietteté a dolgot,
 462 8    |               hívták is úgy, felejtse úgy az úristen; mert ennél jobb
 463 8    |                jobb nevet nem kaphat. Itt az ötven forint. Jó egészséget.~
 464 8    |        szorgalmatosan elkerüli, csak most az egyszer hozhassa haza az
 465 8    |                  az egyszer hozhassa haza az asszonyt baj nélkül. Minthogy
 466 8    |             forintot fizetett; hanem elég az ilyen pecsenyéből egy, és
 467 8    |              Paksról kiindultak, beborult az idő, s a paksiak nagyon
 468 8    |                 maradnának addig, míg tán az eső leesik; de Földváry
 469 8    |              intézkedést megtévén otthon, az indulást sürgette, hisz
 470 8    |             indulást sürgette, hisz a nők az eső ellen is védve vannak
 471 8    |                  eső sártengerré olvasztá az utat s a lovak sajnálatra
 472 8    |             legközelebbi tanya felé, mely az útban előtalálkozik.~Hasztalan
 473 8    |                olyan lármát csapott, hogy az asszony miért nem jő ki,
 474 8    |           előzékenység nagyon megijeszté.~Az asszony annyira előzékeny
 475 8    |               abrakot hordott a lovaknak, az asszony igénybe vévén a
 476 8    |               amely vendég puskát nem fog az olyan korcsmárosra, ki egy
 477 8    |                   napos időben, közvetlen az irgalmatlan megfizettetés
 478 8    |                  még csak meg sem mozdult az ajtóból. Tehát mi lelte
 479 8    |               ajtóból. Tehát mi lelte ezt az embert?~Az ebéd készen volt,
 480 8    |                   mi lelte ezt az embert?~Az ebéd készen volt, akárki
 481 8    |                 csibevásárt, és a pulykát az utolsó ehető falatig fölebédelték.~
 482 8    |               ehető falatig fölebédelték.~Az idő nem akart tisztulni,
 483 8    |                  idő nem akart tisztulni, az eső nem esett, de ömlött.
 484 8    |              lesznek itt maradni, mialatt az ő étvágya is megjött, és
 485 8    |                   kiöntetik egyszer, mint az ürgét: s akkor elmehet koldulni.~
 486 8    |               Földváry mindinkább feledte az ötven forintos csibét, észrevette,
 487 8    |                  a sörjeszárú pipát ismét az orra irányába nyújtóztatva,
 488 8    |               orra irányába nyújtóztatva, az szolgálván szemének nyugpontul,
 489 8    |           csibéért ötven forintot kért.~- Az akkor volt, tekintetes uram,
 490 8    |                   hát azt gondoltam, azok az én bőrömet fogják, majd
 491 8    |                majd belekapaszkodom én is az egyikébe, legalább nem hiába
 492 8    |                    Tekintetes uram, mikor az ötven forintot megvettem
 493 8    |               kerül; azért kezét nyújtván az egykedvű embernek, azt mondja,
 494 8    |                   mit gondol, nem érne el az én kezem idáig?~- Hej, tekintetes
 495 8    |        önkéntelenül érezné, hogy eljő még az idő, mikor itt is lesz még
 496 9    |           délelőtt kellene kihúzni; pedig az ő keze miatt ordít a másik,
 497 9    |                 keze miatt ordít a másik, az öt garast mégis neki fizetik;
 498 9    |                   megkívánná, hogy a néző az első helyen egy ezüsthuszast
 499 9    |                egy ezüsthuszast fizessen, az utolsón pedig legalább öt
 500 9    |                   fizetése, mint amennyit az angol hírlap mondott, azaz: