Chapter
1 2 | tinektek, - Földváry Gábor, Fáy András, gróf Keglevich Miklós
2 3 | menjen el tekintetes Fáy András úrhoz, a két termet
3 3 | nőnek, egyik szomszédja Fáy András, a másik Földváry
4 3 | vonta, hogy addig az anya Fáy Andráshoz néhány szót intézhetett.~-
5 3 | beszélt is Földváryval, kedves Fáy bácsi.~- Hamarabb, mint
6 3 | kell küszködni, segítségül Fáy András barátommal szívesen
7 3 | melletted.~- Én is! Mondja Fáy András, kit Földváry derékon
8 4 | akasztana a férfi gondok mellé.~Fáy András nyomon követé a hölgyet,
9 4 | segítséget, - teszi hozzá Fáy András, - aki ebből a sarokból
10 4 | Szentpáliné, meghajtva magát és Fáy felé fordulva, ki azzal
11 4 | eleget beszélni róla, még Fáy Andrást is odaintik, s míg
12 4 | körét, a gróf Földváry- és Fáy Andrással az első asztalnál
13 6 | pénzt Kulcsár István és Fáy András urak kezére bízom!
14 10| vendég jött, tekintetes Fáy András úr.~- Nem tud kend
15 10| rendelkezésemre. Mondja Fáy lelkesültebb hangon.~- Silentium!
16 10| Mindjárt megmondom! - felel Fáy András beszédhez készülve:
17 10| a papírokhoz nyúlnának, Fáy András Szentpáli Mihály
18 10| Márciusban nyulászni? Kérdi Fáy csodálkozva.~- Vadludakra
19 10| hanyatt esett.~- Mi baj? Kérdi Fáy, a megrémült jó barátnak
20 10| Grassalkovich-kötelezvényeket.~Fáy magához húzta a csomót,
21 10| harmincötezer!... számlálja Fáy mindig tovább.~- Még sincs
22 14| levő jó barátok, Földváry, Fáy és Kulcsár, - nekik zajos
23 18| Tanácskozmányait hol magánál, hol Fáy Andrásnál folytatta, mert
24 21| belvárosban lehetetlenné tenni.~Fáy András egyik napon nyakába
25 21| Hosszát, szélét meglépte Fáy, mintha már megvették volna
26 21| találhatott volna; hanem azért Fáy is nagyon megörült, ámbár
27 21| Meghalt a herceg? Kérdi Fáy, ijedten fordulva Bujanoviccsal
28 21| Egyéb baj nincs? Kérdi Fáy András.~- Jaj, - kérem a
29 21| Egyéb baj nincs? Kérdi Fáy mindig derültebben.~- Irigylem
30 21| Egyéb baj nincs? Kérdi Fáy András harmadszor is, mi
31 21| Egyéb baj nincs? Kérdi Fáy negyedszer is, mire Bujanovics
32 21| herceget.~- Uram! - mondja Fáy,... én nem engedhetem el
33 21| azt a kötelességet sem Fáy, sem más nem zsákmányolhatja
34 21| megfeledkezni nem fogunk.~Fáy szívesen tűrte, midőn Bujanovics
35 21| Miskával.~Álmából riadt föl Fáy, nem talált alkalmas szót
36 21| százasra sem kapsz egy fillért.~Fáy mosolygott a különös beszéden,
37 21| baj nincs? Kérdi ettől is Fáy, benn lévén már e kicsinylő
38 21| érteni, hova érünk el, - véli Fáy - bizonyosan a városban
39 21| négy hónapra. Okoskodik Fáy a pénzkérőnek világos kényelmére!
40 21| íme harmadik lesz maga Fáy András, ki érettünk szintén
41 21| hiszünk, barátom, - jegyzi meg Fáy, - és egykor megengedi élnem
42 21| pénzt is leolvasom.~Elővette Fáy a pénzt, leolvasta Szentpálinak,
43 21| meghálálom ezt a csapást.~Fáy figyelmes lőn a szóra, nem
44 21| ekkor kopogatott be hozzá Fáy.~- Mi történik Grassalkovich
45 21| maradunk, kedves barátom Fáy. ~Kopogatott valaki, félbe
46 21| kelle hagyni a beszédet, Fáy később mégis ráért előhozni
47 21| járta össze-vissza a telket. Fáy újra meglépte vele a helyet,
48 21| fogják hallani. Teszi hozzá Fáy.~- Most meg én kérdem a
49 21| nyugtámmal?~- Igaz, hogy Fáy barátom nekem más leckét
50 21| írásban adjuk! Teszi hozzá Fáy mosolyogva, mi aztán a herceget
51 26| lehetnének.~Legutolsó vendég volt Fáy, ő már tudta Széchenyi megérkezését
52 27| Menjen el tekintetes Fáy András úrhoz.~- Itt vagyok,
53 27| kötelezvényt adott Balla és Fáy jótállásával, így segítettek
54 27| nyakába kelle venni a várost, Fáy András egyik részt, Földváry
55 27| Gábor! - szólítja meg Fáy Földváryt, - úgy-e nagy
56 27| házat az egyetem utcában, Fáy András pedig most is ott
57 27| menjünk vissza a kalap-utcába, Fáy most ér haza, ma lelkesültebben,
58 27| aztán milliókká! Mondja Fáy szent borzalommal. Pedig
59 27| valami kövér falat után.~Fáy hátranézett, nem hallotta-e
60 27| el szabad feledni, hogy Fáy András házról házra, ajtóról
61 27| várjanak.~Most már nemcsak Fáy, Ilkey, Nádossy, Ráday erszényének
62 28| bátyja Kulcsár István és Fáy András kezéhez letett?~Bod
63 30| koplalhattak volna. - Fáy András napjában kétszer
64 30| emelt az anyai nyelvnek; Fáy az engedelmes jó emberekről
65 30| Budára, Budáról Pestre járt Fáy és a színészek. Fáy mutogatta
66 30| járt Fáy és a színészek. Fáy mutogatta nekik a szép épületet, -
67 30| kezdett a nagy épülettől, félt Fáy, Földváry s a többi jeles
68 30| öntudat szólamlott meg benne.~Fáy András lépett be Ballával,
69 31| rendel alkalmas lakhelyet.~Fáy a következő gyűlésen már
70 31| merte fölbontani a levelet. Fáy tudósítva volt tervének
71 31| fölbontani.~- Mutasd, - kéri Fáy, ösmerve Földváry aggodalmának
72 31| erőm fölbontani a pecsétet.~Fáy kibontá a tartalmat, saját
73 31| levelet fölolvastatjuk, Fáy barátom, - azután gyűjtheted
74 32| álmából, hogy egy Földváry, Fáy s a többi újra elszunnyadni
75 32| holdja és csillagai nélkül.~Fáy fölhúzta magára a magyar
76 32| világítótornya. Nem csoda hogy Fáy András legszentebb meggyőződésének
77 32| midőn észrevette, hogy Fáy nem egy eszméről beszél,
78 32| keresztapaságot magára vállalja.~Fáy észrevette a gróf lehangoltságát,
79 32| Még néhány szó volt hátra, Fáy alig tudta bevégezni, ajkai
80 32| egészet elmondtam. Mondja Fáy, összehúzván magán a zsinóros
81 32| valamit.~- Ettem! Mondja Fáy feleletül, hanem azért inkább
82 32| szomjúságot. Válaszol reá Fáy.~- Tökéletesen ugyanazt
83 32| állítja, mégis elhiszem.~Fáy a grófnak szavait türelmesen
84 32| után.~- Fél ország! Mondja Fáy minden tűnődés nélkül.~-
85 32| Rettentő sok. Mondja Fáy, megint el nem tudván gondolni,
86 32| komaságot.~- Mért nem?... Véli Fáy.~- Ó, barátom, én véghetetlen
87 32| grófnak hátvágása, s ekkor Fáy hirtelen visszakérte emlékezőtehetségétől
88 32| érnek.~- Nem tapasztalta ön, Fáy barátom, mily sok kövér
89 32| napján lakik jól; mit gondol Fáy barátom, mikor lesz pénzünk?~-
90 32| Értem, én ezt értem, Fáy barátom, - mondja a gróf,
91 32| kövér ember lesz, - kedves Fáy barátom, elhiszi ezt nekem?~-
92 32| enni.~- Ugyan miért? kérdi Fáy.~- Félek a szomjúságtól,
93 32| héringet.~- Gróf úr! - mondja Fáy, ez a hering nem hasonlít
94 32| fog szomjan halni, kedves Fáy barátom.~- Meggyőződése
95 32| nálunk nem, ámbár kedves Fáy barátomnak igen sok komája
96 32| ugyanezen szavakkal) mert, amint Fáy barátom mondá, nevemre szüksége
97 32| az egész indítványra, és Fáy András alig találta meg
98 32| többet tett egy Földváry és Fáy, végtére azt mondjuk: valamennyinél
99 32| igazságszolgáltatásra vállalkoztam, Fáy és Földvárynak érdemét ott
100 32| gyümölcsöt ígér is.~- Csak Fáy barátom iránti barátságból.
101 32| akkor többet nem vett, sőt Fáy Andrásnak néhány hét előtt
102 32| Mért nem szidott meg engem, Fáy bácsi, mint egy éretlen
103 32| betételeket, - most remegj, Fáy! Hírlapok is kürtölék tervedet,
104 32| évnek január hónapjában Fáy András szemeinek gyöngülése
105 32| Széchenyi István, szónoka lett Fáy András érdemeinek, s a hála
106 32| kegyeletével indítványozá, hogy Fáy András nevétől egész életében
107 32| István.~Ilyen diadala volt Fáy érdemének, kinek egy másik
108 32| hazafiságnak legelső eszméit Fáy András meséinek olvasásából
109 32| grófnak e nyilatkozatát. Fáy, az író, kedvence volt a
110 32| visszagondolt azon pillanatra, midőn Fáy nála írta magát alá. A gróf
111 32| ablakba húzva, mondja neki:~- Fáy barátom, még én adósa vagyok
112 33| hagyta, elment barátaihoz. Fáy András szállásán együtt
113 33| tudod, - Gábor, - felel Fáy a többi helyett, - bátran
114 33| valamit, mint öten, hatan.~Fáy, Földváry és Keglevich.
115 34| kellene, hogy Földváry, Fáy csakugyan élő alakok voltak,
116 34| valék e függeléket írni.~Fáy és Földvárynak tetteit élő
117 34| mikor rossz akaratú is!~***~Fáy és Földváry tetteit ma is
|