Chapter
1 1 | élhetnék én kétszáz esztendeig, mégis találnék elég anyagot. És
2 1 | teremtenünk, s én kínosan bár, de mégis előre törtetek, s előttem
3 1 | vízcsatornákkal van védve. És mégis dolgozik a sok hangya, belemegy
4 1 | lássátok, ő isten fia volt, mégis voltak kritikusai, a farizeusok,
5 3 | Hanem azért semmi baj, mégis minden időben akadt egy-pár
6 3 | rákerül, hajdú is leszek én; mégis fölépül az a színház!~Kilépett
7 3 | nem színház. ~- De ez már mégis nagy hitetlenség! Mondja
8 3 | végzi ezt a munkát.~- Ez már mégis goromba tréfa!~- Goromba
9 3 | színházat, hogy néha napján mégis valamennyien elférhessünk
10 4 | szikrázik a gyertyafénynél; s mégis oly tartózkodva jő be, mintha
11 4 | béreseimnek is könyörgök, mégis mindig mást tesznek, mint
12 4 | lehetett, mint Krisztus, mégis mikor a zsidók vásárt csaptak
13 4 | most özvegy állapotomban mégis tudnom kellene már.~- Asszonyom, -
14 4 | legalább nem ingyen, - s a ki mégis haragudni akar: tegye, csak
15 4 | pipámat el ne törd; mert azért mégis megharagudnám, egyéb jó
16 5 | de magában azt nyögvén: mégis lúddá teszlek egyszer!~Az "
17 6 | addig vadászott, hogy a kéz mégis egyszer útba esett, s a
18 6 | kétszer húztad a rövidebbet, mégis álmodban is eszedbe jutok;
19 6 | Aztán eszedbe jut, hogy mégis szép volna, ha ezt a titulust
20 7 | legkövérebb; még sem hízik, mégis sovány marad: mint ha bújában
21 7 | hajdani rend szerént végezték; mégis alig tudtak mindent helyre
22 7 | éjszakának keserve után mégis vigasztaltabb vala, a kedvenc
23 8 | lesz száz forint.~Reggelre mégis kitisztult, s míg a nők
24 9 | ordít a másik, az öt garast mégis neki fizetik; hát még a
25 9 | megkötözik mind a négy lábát, mégis rúg, mikor a gyapjával a
26 9 | kérdeznek tőle, mert úgy mégis hamarább vége lesz. És hogy
27 9 | a hercegnek azt egykor mégis egészen meg kell fizetni,
28 10| csodájára, hogy valamelyiknek mégis eszébe jut: hátha lopott
29 10| kevesebb kukorica fogy el, mégis kövérebbek a hízók.~- Elhiszem,
30 10| kipótolt mellettem.~- Tehát mégis volt egy kis támaszték.~-
31 10| tisztogatás játék bár, de mégis munkaszokás. Hozzátévén
32 10| szívben, s ő csöndes, de mégis nagy győzelemnek édes boldogságát
33 11| ördög a maga legényeit.~Mégis mindig bíztatja a kocsist,
34 11| tisztán látja, s tán a rémület mégis meggyúrta e szívós lelket,
35 11| pokolból is visszakérne, de mégis korholja, mintha egy mondatban
36 12| a padlóról; hanem azért mégis szerette volna a széket
37 13| nagyon húzná a gyeplőt, mégis odább ereszti a lovat.~Elvesztette
38 14| ember volt, koporsója után mégis sírva ment egy hosszú csapat,
39 14| szilaj, de erőteljes zajt, s mégis mintha öt lovat hajtana,
40 14| tündöklik a sok arany, aztán mégis gyalog jár ez a nép, földönfutóknak
41 15| gyűlés visszautasítá.~- Mégis dicső nép az az angol! véli
42 15| délelőtt vakarom lábszáramat, s mégis viszket.~Józsa Gyuri majdnem
43 15| sem hat rám. És, lássa ön, mégis van valami, mit természetem
44 15| megfoghatatlan dolog, de mégis úgy van, hogy ő egész nap
45 16| nem tudok felelni, ámbár mégis csak én felelhetek meg leginkább
46 16| nem is követelte; hanem ő mégis kényelmesebbnek tartá a
47 16| hogy valamelyik a dolgot mégis kimondja majd.~A fiúk következetesek
48 17| mondja: "Háromnapi erényemért mégis megérdemlek egy icce bort!"
49 17| valamennyit, maga pedig mégis későn este jött meg, a mi
50 17| fél esztendő óta zsidó, mégis mennyi kincse van már; hát
51 18| hogy rá ne találhasson.~És mégis szeretné látni! E kemény
52 18| csavargó eb, hogy ő nem beszél, mégis azon a földön él, melyen
53 18| ima? Csak magad hallod, és mégis elmondod annak, ki mindent
54 18| kétszázszor is kérhetnek jegyet, mégis marad néhány eladni való.~
55 18| azt is elgondolni, hogy ha mégis lenne, vajon milyen lenne
56 18| törvény súlya agyonnyomja, mégis ráteszem a törvényt; de
57 19| gyakran emlegették, félve és mégis vággyal, - szeretettel,
58 19| vággyal, - szeretettel, de mégis remegve, vádolva és védve,
59 19| oly ártatlan is, de csak mégis titok.~Következett a bizalmas
60 19| mondja Földváry, - önök mégis kiválnak a hölgyek közül,
61 19| könyörögni, talán akkor mégis többen leszünk.~- Ezer örömmel! -
62 19| Minő szerencse, hogy mégis csak a vakoknak kell házat
63 19| róluk megemlékezzék, és mégis fölébredtek, mintha mégis
64 19| mégis fölébredtek, mintha mégis joguk volna várni egy kis
65 19| én őt szemeimmel is, és mégis ő mentette meg a többit,
66 19| mikor annyi idő óta egyszer mégis boldog.~- Valaki az előterembe
67 20| paprikát eleibe döntöm, mégis a jó nappal nyitja be az
68 21| megijesztette először, végre mégis megnyugtatta, s eddig Gödöllőre
69 21| tehát üljetek le, talán ülve mégis könnyebben kinyögi Miska
70 21| Az enyémet nem kérik, mégis oda kell adnom, István!
71 21| órával sem tovább.~- Na, de mégis jobb lesz az négy hónapra.
72 21| hagyni a beszédet, Fáy később mégis ráért előhozni a színháznak
73 21| nem engedi pusztán hagyni, mégis meglesz a színház.~Elkövetkezett
74 22| Lator István csárdájába, de mégis eljöttek. A szív, a zaklatott
75 22| a sors, kínosan bár, de mégis inkább eltűri, mint engedetlen
76 22| udvarán feledte; megígérte mégis, hogy a csárdással számot
77 22| hogy egykori vad tréfáikra mégis oly kegyelettel emlékeznek
78 23| sincs állandó tanyájuk, s ő mégis nyugodni akarna?~Újra talpon
79 23| vétettek, legalább azokra mégis ráijeszthetne: különben!~
80 23| hangoztatván meg a szót, hogy mégis valami kis rezzegetés is
81 23| s aki legjobban hátrált, mégis az került legelőször az
82 23| hogy ha talán valamelyik mégis megmagyarázná. Mindegy,
83 23| százezer, millió példa van rá: mégis elhitték, mégis bíztak benne, -
84 23| van rá: mégis elhitték, mégis bíztak benne, - mert az
85 23| mérnököt a falhoz nyomni; de mégis mérséklé magát, hogy a többit
86 24| kiállta, s ha az asszony mégis komoly maradt, és őt e gondatlanságért
87 24| gyanítá, hogy az ablakok mégis nagyon veszedelmes állapotban
88 24| szabott ki, mint előbb:~- Mégis van baj?~- Elég nagy, kedves
89 24| ha voltak is jó barátai, mégis most érezte először azt
90 24| sem volt ugyan a dologhoz, mégis reménykedett.~Nem törődött
91 25| volna járni, de annyi esze mégis volt, hogy ki nem ugrott
92 25| tagadja, hanem e mellett mégis szép ám az a kamarás kulcs.
93 25| győzelem Szentpáli fölött, s ő mégis visszafizethetné a sok kudarcot,
94 25| hirtelenkedjünk, - egyre mégis haragszik, Szentpálinak
95 26| pusztában, s az ígéret földét mégis csak messziről láthatta:
96 26| szorultunk is; de ha felkészülne, mégis azt mondhatnánk az idegennek,
97 27| tudja, hogy nem hiszik el, mégis kimondja a kezdő szót. A
98 27| hozzányúlnak, akkor édes poétám, mégis kisül, hogy neked is volt
99 27| esztendő, de vigasztalásnak mégis jó, hogy valamikor mégis
100 27| mégis jó, hogy valamikor mégis megösmertetik az érdem.~
101 28| is hitte, hogy a színház mégis készen lesz augusztus 22-
102 29| viszik, fényes hintóban, mégis tűrhetetlen neki.~Másnap,
103 29| eredt a régi cimborával, mégis szerette volna tudni, megtörtént-e
104 29| Szentpáli vesztett.~Mégsem hitt, mégis hideg volt homlokán a víz,
105 29| azért sem gátolák, hogy mégis kisüljön, hogy Józsa Gyuri
106 30| szánta a leglelkesebb fiúnak, mégis sír, mégis könnyezik, pedig
107 30| leglelkesebb fiúnak, mégis sír, mégis könnyezik, pedig térden
108 30| föl az ifjúnak mellére, mégis sír. Nem a fösvénynek telhetetlensége
109 30| gyönge szemeket a sugaraktól; mégis megösmeri Endre az elébe
110 31| nyugtatja meg magát, valamikor mégis leérkezik, addig készen
111 32| engedelmességre szoktattak, és mégis elszánja magát a nagy vakmerőségre,
112 32| becsületszavára állítja, mégis elhiszem.~Fáy a grófnak
113 33| volt mozdulni.~A jelenlevők mégis búsultak. Hiába, a magyar
114 33| nevet: Földváry Gábor.~S ha mégis kérdené valaki: mi volt?
115 34| kérdezkedni nem akar, és mégis gyanúsít: megérdemli, ha
|