Chapter

 1 1 |          mennyei boldogságra kellett őket kivezetni, úgy bánt velük,
 2 1 |            és hallal is jól tartotta őket.~Mennyivel nehezebb a magyar
 3 1 |            tehát hogyan kínáljuk meg őket valami olyan eledellel,
 4 3 |    tanácsosabb, saját eszükre hagyni őket, hogy még több bolondot
 5 4 |               de nehogy ott felejtse őket az úristen egy helyben,
 6 4 |              melyen visszanevethesse őket; pedig nagyon röstelleném,
 7 7 |         cselédeire az ítéletet, hogy őket semmirekellőknek tartja.~
 8 7 |              rossz embereknek tartja őket, a bűn nem tarthat igényt
 9 7 |             mutatóba lehetne elvinni őket, ott is táltott szájjal
10 7 |            dévaj leány félre söpörte őket az útból; sőt a legszélsőnek
11 7 |        lelkiismeret úgy torkon fogta őket, s alig várták, hogy kikotródhassanak
12 9 |          mennek; tehát mit zaklassuk őket.~- Nem ütöttek meg valakit?~-
13 9 |        főbíró azért várakoztatja meg őket, hogy rájuk is ragadjon
14 9 |           volna, annyira dagasztotta őket az a becsület, hogy Földváry
15 9 |           amint a töltésig lebbegeti őket a víz.~- Enged a töltés?~-
16 9 |              értettek, ezért nevetik őket, talán még el is feledik.
17 10|          hölgy állásából nem vehette őket észre, s az etető cseléd
18 11|          saját adósságomat, és kérem őket, hogy ha már az enyémet
19 11|              között összebújtogatják őket.~Szentpáli tökéletesen megnyugodott,
20 12|           kollégiumból kiszorították őket.~- Aztán már az ilyenért
21 12|        gulyás. Józsa nevetve fogadta őket, s az első bevezetésnél
22 12|            kivételt, hanem ott teszi őket lúddá, ahol legkönnyebben
23 12|           élődtem, és vérig verettem őket; azért bocsáss meg jó uram,
24 12|          vacsora előtt ki ne dobassa őket a kastélyból.~Irtóztatókat
25 12|            Gyuri komédiásoknak tartá őket lenni, fizesse meg a komédia
26 12|       elhagyták azon irányt, melyben őket megkergethették volna, mert
27 12|    meggyőződvén, hogy baj nem érheti őket.~- Bandi! kiált a fiú után
28 13|            hogy a kocsira eresztette őket. Azért a kérdett fiú azt
29 13|              alamizsnaképen hozta el őket, még volt egy kincse, a
30 13|         írást is vesznek el.~Elviszi őket becsülettel, nem fogja az
31 14|              hisz gyermekeinek vélte őket, kiket isten az ő gondjára
32 14|             csizmát lát, fölpróbálja őket, aztán újat vesz. Az új
33 14|               földönfutóknak mondják őket, vagy tán szemfényvesztés
34 16|           megcsalhatja, ellopathatja őket, de a másik óra megint együtt
35 16|      megtérítse. Ha áztatóba lehetne őket rakni, mint a szegedi halász
36 16|             látta a dolgot. Ő hordta őket a sárba, egy nagy város
37 16|           lehetetlen, ki is húzkodja őket; azt meg dicsérje egy ország.~
38 16|         Elment a tanítókhoz is, hogy őket szintén figyelmeztesse,
39 16|      negyedévben másfelé taszigálták őket, s ekkor jutott eszébe Földvárynak,
40 17|        elszomorodott. Hiába bíztatja őket, a levelet olvassák el újra
41 17|             pedig vigasztalni akarja őket, - s még majd megverik!
42 17|           nincsen több, miért zárják őket lakat alá? Így okoskodik
43 17|     valamennyi, nekik is fáj valami, őket is megszomorítja valami.
44 17|              tréfa meg ne nevettesse őket. Lehetetlenség volt dühöngeni,
45 17|          mondtak már nekik: nevezték őket korhelyeknek, garázdáknak,
46 18|             gondolkozik, beeressze-e őket a magas mennyországba? Csak
47 18|          midőn a szoronkodók ellökik őket a pénztártól, lesz majd
48 18|          másiké, honnét most akarják őket az utcára szórni: hanem
49 19|        meghallgatnák, - kérje meg ön őket, csupa részvétből, egyéb
50 19|          felügyelő oly melegen kérte őket, a cigányfiút csakugyan
51 20|             nehogy a vihar künn érje őket, s minden féltett portékája
52 20|        egészen a csárdáig kísérte be őket.~Tizenkét élő ember szállt
53 20|            első csöppek meglocsolták őket, s a nagyobb áztató elől
54 20|             csárdás pipaszóval várta őket a konyha közepében állva,
55 20|            Bárcsak még egyszer látná őket olyan szép aranyos ruhában,
56 20|             is: tehát ki kell csapni őket.~- Az ártatlant is? Kérdé
57 21|             okmányt.~Karaván kísérte őket a kimutatott telekre, ünnepe
58 22|               Már iszen én is láttam őket, mikor itt Szilváson játszottak,
59 23|           rettenetesen megijesztette őket, s a békés polgárok szerettek
60 23|          hogy saját lábaik megbírják őket.~Soha senki sem hallotta,
61 23|              Igenis nem ijesztgettem őket, tekintetes uram, - mondja
62 23|           nyársba húzni parancsolták őket ide.~- Tessék leülni! Kínálja
63 23|               Tessék leülni! Kínálja őket az alispán, a székre tolván
64 25| meggyalulódott. Magában rég elítélte őket; de különb lenni nem tudott.
65 25|              Bizonyos napra meghívta őket, természetesen egy sem maradt
66 25|        hallatlan vendégséggel akarta őket fogadni, szobáit részben
67 25|              hát hogyne ösmerném meg őket?~- Előljáróban itt van egy
68 26|          megyeteremben.~- Lebeszéled őket?~- Az lehetetlenség lenne,
69 26|           színészt, mindenki megnézi őket, mindenki meglátja, hogy
70 26|               mintha valaki húzkodná őket; csak ez az egy ember nem
71 26|   Egészségtekre, sírásók! - köszönti őket Endre szomorún, majd ha
72 26|            betegápoló, karjain emelé őket az ágyba. Dalolt, vigadott,
73 26|         készen lesznek, lefektetheti őket.~- Igyál, pajtás, az én
74 26|              alig akarta beereszteni őket, Bod Pál és a többi nélkül
75 26|        nélkül karddal szorongatja ki őket a megye udvaráról.~- Hozzá
76 27|              este szép fehéren vitte őket haza, mészben, homokban
77 27|            leginkább megvárakoztatom őket a pénzzel.~- Hej, csak ne
78 27|       kegyelméből, majd megtanítanám őket, Balla barátom, hanem így
79 27|     telerakott talicskával hajszolta őket a magaslatra, miatta persze
80 27|               Minden szombaton látom őket Budán, akkor azokat nézem
81 27|               miért kereste föl kend őket?~- Emberséges emberek azok,
82 27|         három másik, X. Y. Z. Nevezi őket a gróf, Bod Pál lesz Józsa
83 28|         hangon, - majd megtanítom én őket várakozni mindjárt, kurta
84 28|             is fogok nekik, hívja be őket Balla barátom.~Erre kellett
85 28|           valamennyi!~- Keressük föl őket a színháznál, legyünk alázatosak,
86 28|          bajuk van az uraknak? Kérdi őket az alispán egyenkint.~-
87 28|            előteremből.~- Ne bántsuk őket, remegjenek két hétig, mert
88 28|        megérkezik, megvigasztalhatja őket, Balla barátom.~Méltóztassék
89 29|           Megkérte a kísérőt, hagyná őket magukra, becsületszavára
90 30|        nagysága még óriásibbá nő, ha őket kicsinyleni fogják?~Ez aggodalmak
91 31|             szaporodott, ha kidobták őket a szállásból, a nagy számú
92 32|            valaki megemlegette volna őket.~Széchenyi volt a hánytvetett
93 32|          vagy a tömeg között kellene őket keresnünk; de nem nyújthatom
94 33|        bölcsen tudták, hogy ő akarja őket kipusztíttatni a vadrécékkel
95 33|      kanyarodás miatt, előkészítette őket a lehetőségre, és megígértette
96 33|         nézve, mintha figyelmeztetné őket, hogy ne okoskodjanak; szánalom
97 33|          fegyverem, szintén ki fogom őket nevetni, s azért újra hivatkozván
98 33|            de ismét visszatartóztatá őket Földvárynak titkolózása.
99 33|             még élénkebben ingerelte őket.~Megjött hírmondónak Szentpáli