Chapter

 1 1 |       mint hitvány fegyvert, mely oly tompa, hogy megvédeni nem
 2 1 |     alkalmilag a múltnak előttünk oly kedves emlékezetével; de
 3 1 |            Sehol, vagy legalábbis oly messze a pusztában, hogy
 4 3 |         az egybegyűlt vendégek. - Oly barátságosan, oly meghitten
 5 3 |     vendégek. - Oly barátságosan, oly meghitten integetnek egymásnak,
 6 3 |  lezsúroltatás veszedelme nélkül.~Oly közel álltak a tisztelt
 7 4 |           gyertyafénynél; s mégis oly tartózkodva jő be, mintha
 8 4 |      egyszer mondám; nincsen több oly nemzet, mint a mienk, melynek
 9 4 |           a vén hegedű, mely néha oly csöndesen szól, mintha egynémely
10 4 |         mintha millióknak szólna, oly sebesen fut végig minden
11 4 |      higgye meg, én özvegységemre oly gyámoltalan vagyok, hogy
12 4 |        sóhajt az asszony mikor az oly nehéz dolog lehet, s asszonyhoz
13 4 |           szétnézett a társaságon oly megelégedetten, mintha hinné,
14 4 |          Gyurim, mondja Szentpáli oly gyöngéden ölelgetve Józsa
15 4 |          a molyok sem esnek bele, oly tisztára borotválta a külsejét
16 5 |        Gyuri, megrántván mentéjét oly erősen, hogy a gróf inkább
17 6 |           nyugágyon, el is aludt, oly keményeket hortyogva, hogy
18 7 |        veszi észre, hogy a nyomok oly szokatlanul egészen a kerítésnek
19 7 |          a kapun sem eresztem be!~Oly erélylyel mondá e néhány
20 7 |       megcsókolni. S e mozdulatot oly méltósággal tevé, hogy a
21 7 |          szájjal bámulnák; s íme, oly ostobán állnak egymás mellett,
22 7 |     megérdemlené a karzat tapsát, oly értelmesen hangoztatá az
23 7 |        megjelenése nem lett volna oly megdöbbentő, mint midőn
24 8 |   hirtelen körülnéz a láthatáron, oly csöndes, oly üres minden,
25 8 |          láthatáron, oly csöndes, oly üres minden, hogy hirtelenében
26 8 |        legyen - ötven forint!~Ezt oly érthetőn és határozottan
27 9 |           amiben megkapaszkodott, oly elszántan megfogja, mint
28 9 | kifordították a subából, a dolgot oly meztelenül kérik elő, hogy
29 10|         ha ilyen rövid az élet, s oly bizonytalan, hogy nem tudhatja,
30 10|       állítva, még a házi ebek is oly emberségtudók, hogy az érkezőket
31 10|     gazdát várják a hosszú útról. Oly rég volt férfi a háznál,
32 10|      Földváry úr, - felhő is csak oly csekély, hogy zivatart senki
33 10|              érzi, hogy többé nem oly elhagyatott, és hogy saját
34 10|         kis gyermek beszéd közben oly szépen elmondja, hogy mikor
35 10|        Földváry rémülés közben is oly csöndes hangon, hogy egy
36 11|       mondá: ember vagy Földváry.~Oly nyájas, oly boldog volt
37 11|        vagy Földváry.~Oly nyájas, oly boldog volt a háziasszony,
38 11|           vendég, kinek a szállás oly elfeledhetetlen lenne, mint
39 11|           én, ki életem lángjával oly hitványul gazdálkodtam,
40 11|      eredményre s a tettek embere oly elevenre kigondolta a jövendőt,
41 12|         képet nézegetett a falon.~Oly bizalmas volt e megközelítés,
42 12|    értette a különös beszédet, de oly édes volt az álom, hogy
43 13|    szokatlan volt az érzés, midőn oly magasan állt már a róna
44 13|          fölnézett a toronyba, de oly kurtának látszott, hogy
45 13|        hason fekszik minden falu; oly hitvány, oly laposra hasalnak
46 13|         minden falu; oly hitvány, oly laposra hasalnak előtte,
47 13|          hogy betyársága nem esik oly beszámítás alá, mint a hegyi
48 14|         mikor rákerült a sor, íme oly szépen égett az a szent
49 14|        urak: de húsuk, vérük csak oly érzékeny, mint bármely szegény
50 16|          tessék!~Az anya hirtelen oly vörös lett, mint a pipacs.
51 17|    barátom, mikép gazdagodott meg oly nagyon?~- Ne engem kérdezzen
52 17|        egri cigányok, az akkorban oly híres "hevesi" - banda.~
53 17|       jelleg, bajuszod, szakállad oly vadul nőtt, hogy a rívó
54 18|      tartani, s ez a kötelességét oly híven teljesíté, hogy a
55 19|          az anyák és leányok néha oly számító szemmel teszik a
56 19|         gondolata is van, bár még oly ártatlan is, de csak mégis
57 19|            s minthogy a felügyelő oly melegen kérte őket, a cigányfiút
58 19|          látta a részvét könyűit, oly keservesen húzá, mintha
59 19|      foglalkozás igazolva legyen.~Oly rég várnak, a mellékajtón
60 21|   keresték a neki való helyet, de oly rettentő árt kértek, hogy
61 21|      kötvényekért, s ha nem volna oly drága a tréfa, tűzbe dobná
62 21|              elfeledte azt, a mit oly rég megjövendöltem neki,
63 22|       egykori vad tréfáikra mégis oly kegyelettel emlékeznek vissza,
64 22|           isten azt a kettőt, mit oly régóta félve remélt, egy
65 23|    engedelmességből nyújtóznék ki oly egyenesre, s az alispán
66 23|     átvágással; de minek is azzal oly nagyon sietni tekintetes
67 23|         uram, - válaszol a mérnök oly vígan, mintha csiklandoznák,
68 24|     szerették volna tudni. Lippay oly nyugodt arccal lépett hozzájuk,
69 24|           ízű álom után Szentpáli oly könnyen érzé magát, hogy
70 24|          körülötte lévő tárgyakat oly rég látta. Becsöngette az
71 24|     tanúja volt a beszélgetésnek, oly lágyra meggyúrta őt a betegség,
72 25|       tudta, miért megy Szentpáli oly sűrűn a hámorba? Egyszer
73 25|         volna a tekintetes úr, ha oly hirtelen el nem ment volna
74 25|    Szentpálit körmei közt tartja.~Oly nagy volt a meglepetés,
75 25|         fiatal nem lehetett volna oly nemes, ha a törzs végképp
76 26|        tágasságba annyi millióból oly kevés ember jut.~Hasztalan
77 26|           a segédtiszt, kiből épp oly jó tábornok is válhatott
78 26|       gyűlésen mit mondjon? Lelke oly tele volt szent meggyőződéssel,
79 26|     beszélni, hol az eleven példa oly fájdalmasan néz le, mintha
80 26|     meggyőztek mindenkit, hogy az oly messzire van még, hogy Széchenyi
81 26|      lelkesedés szemeivel látják.~Oly szép, oly tündöklő volt
82 26|       szemeivel látják.~Oly szép, oly tündöklő volt a jövendő,
83 26|      karzaton levő néhány színész oly halavány, oly csüggeteg,
84 26|      néhány színész oly halavány, oly csüggeteg, hogy csak ennyi
85 26|          színháznak első korszaka oly fényes volt, hogy ha ma
86 27|     menjetek el a színház mellett oly érzéketlenül, minden darab
87 27|         azt kabátja alá fogta, de oly zavart volt, mintha a barackbefőzött
88 27|        leplek meg az ebéddel. Ezt oly derült mosolylyal mondá
89 29|       győzelemről, azért nevetett oly jóízűn, hogy e győzelemnek
90 32|       alig tudta bevégezni, ajkai oly szárazak valának, hogy majdnem
91 32|        emberektől, azok egyszerre oly ostobák lesznek, hogy semmi
92 32|        csak a reményt nem, ha még oly kövér gyümölcsöt ígér is.~-
93 33|       létrehozott. Nem valánk már oly árvák, mint egykor, a szemlélődőt
94 33|        adott a nemzet, hisz e cím oly nagy volt, hogy a legmagasabb
95 34|    kimondjuk rá az ítéletet, hogy oly gyönge ember, ki már akkor