Chapter

 1 1 |            messze a pusztában, hogy megint előbbeni példám nyomán a
 2 1 |           nyújtom most korrajzomat.~Megint azon tényeket hozom föl,
 3 3 |          amint a falak elkészülnek, megint beállítok az öreghez, hát
 4 3 |            fal az: nem ház! - Tehát megint tudott mondani valamit,
 5 3 |           vagyok; mert ezek a kópék megint valami bolondot tettek,
 6 5 |      csillagot merne rúgatni, - itt megint fizetésre kerül a dolog.~-
 7 5 |                A jó isten majd csak megint visszavezérli nagyságtokat!
 8 5 |             azzal Józsi Gyuri, hogy megint fizetnie kell; hanem hogy
 9 6 |             másik.~- Hanem holnapig megint elfeleded.~- Elfeledem?~-
10 7 |          másnak is juttasson; hanem megint visszarázza, fejét megcsóválja,
11 7 |         Holnap korán reggel lejössz megint; mert szégyenlem e rendetlenséget.~-
12 8 |          szívűségen fölbuzdult vére megint lángot kapott, s egyszerre
13 9 |             Isten velünk!~Búcsúzóra megint kezet szorított velük, s
14 10|           meghűl a leves! - Jelenti megint a hajdú.~- Hadd hűljön, -
15 10| hangszereket hangolnák össze. Midőn megint másik tálat hoznak, eszükbe
16 10|         levett kalappal állnának. - Megint más tál fordul az asztalra,
17 10|   megelégszem, abból idővel szintén megint lúd lesz.~Minden szót értek,
18 10|            azon előhitben, hogy itt megint valami hallatlan rendetlenséget
19 10|    megjegyzést Földváry szájából.~- Megint többet tudok, - tehát így
20 11|        valami, s ilyenkor a kocsist megint csak bíztatta.~Messze volt
21 11|              Hajts! hajts! Bíztatja megint a kocsist, anélkül, hogy
22 11|          adomát keresztül betűzött, megint ellökte és a padlásnak egyik
23 11|              hogy ha talál valamit, megint el ne feledhesse.~Addig
24 11|          miatt eltüsszentvén magát.~Megint kinézett, de megint hiába
25 11|          magát.~Megint kinézett, de megint hiába nézett; végre abban
26 12|            istennek! - Mondja Józsa megint éledve s újra kérdezgetve
27 12|     mindjárt bejő a cseléd. - Aztán megint betette az ajtót.~Persze,
28 13|            már Egerből is kimentek, megint északnak fordulván a hegyesebb
29 13|            a három csikó, akkor tán megint ráér a gazda beszélgetni,
30 14|           Szilvásról hoztam. Mondja megint kurtán.~- Ugyan, hogy adták
31 14|       gondolat, hisz a beszélgetést megint folytathatja, tehát a színpad
32 15|             ki, bizonyos alkalommal megint üldözni akarván a papot,
33 15|             Kecskemétre vitte, hogy megint Endrét faragjon belőle.~~
34 16|         épen marad az alapgondolat. Megint az van kérdésben, a tivornya
35 16|   ellopathatja őket, de a másik óra megint együtt leli valamennyit.
36 17|       megérdemlek egy icce bort!" S megint a bormérőbe tévedt.~Levelet
37 17|       önkéntelenül érezné, hogy itt megint valami csel lappang, s a
38 17|         bizonyosan megfogadja, hogy megint tíz esztendeig nem olvas,
39 17|            egy esztendő múlva aztán megint megszámláljuk egymást, hátha
40 17|        megszámláljuk egymást, hátha megint kevesebben leszünk, aztán
41 17|       atyafiak, esztendőre ilyenkor megint megszámláljuk egymást. Holnap
42 17|     mondanám, sem hiszed, hogy majd megint fölkel. Szegény, nyomorult
43 18|             csomóra, hogy a fonalat megint visszagombolyítsa.~Következett
44 18|                Mernék fogadni, hogy megint kikergetik a vakokat a szállásból?~-
45 18|       állapot a szerencsétlenség?~- Megint vándorolni kell?~- Nincs
46 18|           megyünk valamelyik házba: megint kilöknek bennünket. Már
47 18|       menedékhelyet.~- S mi baj van megint? - Kérdi Földváry.~- Az
48 18|     annyiszor kelle már felelnie, s megint újra kérdik. Így kétségtelen,
49 18|          értett.~Az ajtón kilépvén, megint jött a felügyelő a vakok
50 19|         kikötöm, hogy e hónap végén megint rendezzen ön hangversenyt.~-
51 19|             lesz az utolsó április, megint hangversenyt rendezek.~-
52 19|          mintha azt mondanák: tehát megint csak mi hárman!~Ma senki
53 20|  óhajtásképpen mondja: Hej, ha ezek megint olyan mesteremberek volnának,
54 21|             meg Földváry, - itt van megint a magyar ember. Előbb a
55 22|                                     Megint kísértet.~A remény a sírig
56 22|         mindjárt kendre kerül a sor megint.~Az érkező vendéget leölelte
57 23|       katona, az üresen maradt közt megint be akarván tölteni, mégpedig
58 23|            az úr, hogy különben... (megint hézag) nekem lesz ám akkor
59 23|       készen van az alku.~Foglalóul megint kezet szorított velük, a
60 23|         aztán leült a karszékbe: de megint nem tudja lehajtani fejét,
61 23|           Ügyét e hosszú hurcolódás megint tíz esztendővel löki odább,
62 23|          urat, ki tudja, mikor lesz megint ilyen jó kedve: ha már a
63 23|         átvágás egy hónap alatt. Ez megint felével szállítaná le a
64 23|        mielőtt megtámasztaná fejét, megint előtolakodik a régi kérdés.~-
65 24|            hasznát venni!) Gondolja megint a fiú.~- Egy gondolat bíztat,
66 26|             Ó, magyarok, mikor lesz megint az a szép küzdelem, mikor
67 27|             fogcsikorgatva várta.~- Megint nincs pénzünk, tekintetes
68 27|           Balla:~- Tekintetes uram, megint nincs pénzünk!~- Ott van
69 27|      csődtömeg pénze, két hét múlva megint lesz pénzünk, visszafizetjük
70 27|         kész lesz: azért jót áll.~- Megint nincsen pénz, tekintetes
71 27|            van, azt is elvihetitek.~Megint volt pénz, Fáynak a letéteményes
72 27|          tízszerte többet akarna?~- Megint nincs pénzünk! - kiáltja
73 27|      előbbeni simaság, s mikor újra megint sima a víz, a gyermek nevetve
74 27|          megszülessék-e az eszme?~- Megint nincs pénzünk tekintetes
75 27|            is indulhat szombaton.~- Megint szökik kend a napszám elől?
76 28|         félbenmarad a színházépítés megint, sehonnan sem akarnak már
77 29|              Bolonddá akartok tenni megint?~- Azt nem akarjuk, de azt
78 29|          csak alkalom kellene neki, megint az a vad bolond lenne, aki
79 29|          számára ne kelljen vennem.~Megint másként alakult a társaság,
80 31|       építést várta már. ~A vakokat megint vándoroltatták. Jött a fölügyelő,
81 32|           Rettentő sok. Mondja Fáy, megint el nem tudván gondolni,