Chapter
1 4 | ez a Szentpáli nagyon jó fiú; hanem mióta a testvére
2 6 | asztal sarkán feledt, s a jó fiú azzal bolondítá magát, hogy
3 6 | nagyobbakat hortyogott.~A fiú remélte, hogy ez a nagy
4 6 | be is lépett, s a bámuló fiú önkénytelenül is az alvóra
5 6 | urabácsinak unokaöccse! Mondja a fiú félhangon eresztve ki a
6 6 | gazember, ki őt hírbe hozza.~A fiú régen talpon állt, várta
7 6 | urabácsinak kezet csókoljon; de a fiú úgy belekapaszkodott az
8 6 | hirtelen elkapta a kezét, de a fiú nem tágított, a levegőben
9 6 | kéz még hátrább esett, a fiú meg utána.~A bácsi eleget
10 6 | hadonászott jobbra-balra; de a fiú addig vadászott, hogy a
11 6 | egyszer útba esett, s a fiú szerencsésen elsütötte a
12 6 | vagyok - Endre! Felel a fiú elvörösödve a Bandi szóra,
13 10| majd megmutatja, hogy a fiú neki becsületére válik.
14 12| arra volt gondom, hogy a fiú megélhessen, - azon ne búsuljon,
15 12| Hogy ne tudnám! - mondja a fiú megörülve, hogy ő is tud
16 12| kérdezgetve mindent, mire a fiú folyvást nem tudommal felelt,
17 12| többet kérdezni, hanem a fiú nagy mentegetve mondja:~-
18 12| tetszett neki a bolond kedvű fiú, ki Józsa Gyurinak így befelelgetett, -
19 12| tudom, - mondja az egykedvű fiú, - nagyon nehéz mesterség
20 12| vette észre, hogy a kis fiú az ablakban hallgatta a
21 12| hirtelen kiment, ez alatt a kis fiú nem tudott ellenállani,
22 12| tartózkodni sem lehetett. A fiú néhány szóval megértette
23 12| vezette az ebédlőig, hol a fiú bizalmasan mondja:~- Bácsi!
24 12| a negyedik szobából, s a fiú elrohant, a színész pedig
25 12| érheti őket.~- Bandi! kiált a fiú után a bácsi, - szedd össze
26 12| komédiásokat?~Bandi nem búsult, a fiú annyi értelemre vergődött
27 12| Azt is elviszem? kérdi a fiú.~- Azt is, meg fél mázsa
28 13| eresztette őket. Azért a kérdett fiú azt mondja: Ugyan földi,
29 16| Kár, hogy ez a lány nem fiú! figyelmessé lőn azon finom
30 16| helyett Endrének szólítá.~A fiú Katonára tekintett, jól
31 16| Katona bácsi. - Mondja a fiú bizalommal.~Alig mondá ki
32 16| bizalommal.~Alig mondá ki a fiú a szót, a várt vendég belépett,
33 16| közelebb vonta magához.~- Szép fiú! Mondja Földváry, a gyermeket
34 16| gyermeket szemközt nézve, s a fiú nem bírván kiállni a nézést,
35 16| Megpróbálom! Mondja a fiú, nem akarván adós maradni
36 16| megelégszik velem. Mondja a fiú egészen lelkesülve.~- Hát
37 16| nem gyaníthatá, mit akar a fiú! tehát megelégedett azzal,
38 16| bevetődött egy pár ácsorgó fiú, köztük egy barna cigánygyerek.~-
39 16| vagyok a bűnös.~Remegett a fiú a vallomásban, hogy is ne
40 16| állna ki repedés nélkül, - a fiú nyugtalan volt, mert hátha
41 16| fiút az előterembe.~- Ez a fiú ugyan őszintén beszél, -
42 16| tisztelt úr, hogy ez a fiú nyolc embert vált meg, s
43 16| fiút vette lecke alá:~- Fiú, mondja Földváry, - most
44 16| tudtam, hogy hazudott a fiú!... Nem féltem már: ember
45 16| boldog volt, - jól indult a fiú, s neki alapos reményt nyújtott,
46 16| valaki a tanítónak, hogy a fiú beteg.~- Legjobb tanítványom
47 18| koronkint meghallott, s a fiú lassankint fölért Pestre,
48 18| az a szegény kecskeméti fiú úgy kikapaszkodott már a
49 18| város ösmeri.~- A legszebb fiú Pesten! Jegyzi meg a másik.~-
50 18| tartaná föl, - mire ez a fiú a próbára kiáll, nem lesz
51 18| sógorasszonyhoz, nehogy ez a fiú bánatot szerezzen neki.
52 18| rendelkeztem úgy, hogy a fiú közel legyen hozzájuk, jer
53 19| pletyka, s íme, a legszebb fiú, a gazdag vőlegénységi jelölt
54 19| én értem irgalmazzon a fiú nevének, s egykor ön lesz
55 19| sohasem láttam.~- Ritka szép fiú.~- Mégsem emlékszem rá.~-
56 19| bevárták.~Belépett a barna fiú, szemhéjait fekete selyemfoltok
57 19| megindítsák a két hölgyet, a barna fiú egy eleven halott volt,
58 19| a sírba.~A szerencsétlen fiú nem látta a részvét könyűit,
59 19| darabot játszott a kecskeméti fiú, hanem azért három koszorút
60 22| hanem azt értem, hogy a fiú embersorba nőtt, és szabadjára
61 22| Endre.~- S ha kiállja a fiú a próbát szerencsésen?~-
62 22| a nemes indok, melyért a fiú egy vagy más dologhoz nevét
63 22| volt a kecskeméti eset, a fiú önvallomásra nem fogja magát
64 24| venni!) Gondolja megint a fiú.~- Egy gondolat bíztat,
65 24| megtestesülése nem tőlem függ, fiú. Mondja Szentpáli szánalommal
66 24| remélni is vétek. Említi a fiú.~- Még remélni sem volna
67 24| azzal az orvosok, hisz a fiú a vakok intézetében van
68 25| sem ingem, sem gallérom a fiú ott fönn Pesten.~- Hüm!
69 25| Hogy az öcsém volt az oka a fiú vakságának? Persze, a diáktól
70 25| hallottam, meg is fizetem a fiú helyett a költséget, míg
71 26| föltételt, Endrét félrehúzta:~- Fiú! Kemény dolgot vállaltál
72 26| kérdi a legszájasabb fiú, - nagy munkába foglalkoztunk,
73 26| a poharat, a huszonnégy fiú megörült a győzelemnek,
74 26| színház? Nyöszörög az elázott fiú, a mámorban is ígéretére
75 28| kérdezd meg tőle.~Fölvidult a fiú, s a legboldogabb gondolattal
76 28| nyitott ajtónak háta mögül - a fiú nem iszik bort, akkor is
77 28| koldus, és az elkorcsosult fiú nem tudta megnevetni a dolgot,
78 28| nyújtja ki a papírt, - a fiú már gyermekkorában hajlandó
79 29| észrevettem, hogy mire a fiú megnő, régen más világ lesz.~-
80 29| igen előrelátó voltál, a fiú a legjelesebb fiatalember
|