bold = Main text
     Chapter                                          grey = Comment text

 501 9    |              lévén a járásbeli elöljárók, az esküdt úr az ablakfához
 502 9    |                   elöljárók, az esküdt úr az ablakfához támaszkodva várta
 503 9    |              ablakfához támaszkodva várta az előkerülő dolgot, az ajtónál
 504 9    |                várta az előkerülő dolgot, az ajtónál pedig a perzekutor
 505 9    |                 így tél végén szokott kit az éhség ver rá, kit meg a
 506 9    |                 ezer forint, amit elvesz, az mindegy: hatvan fontos vasba
 507 9    |                  gazembert! Meg nem tűröm az erőszakoskodást, ha betyár
 508 9    |                   szeretője után; vagy ha az apjával összecivakodott,
 509 9    |               történik. Nem bánom, vegyen az erő mértéket magának, amennyit
 510 9    |                  magának, amennyit elbír? Az ilyen katonának is különb
 511 9    |                  ember mint a kuckóleső s az ilyen nyavalyának legjobb
 512 9    |            szomszédnak tarka kutyája, meg az esztendős bornyúja is közbe
 513 9    |             bornyúja is közbe keveredett, az utolsó medvejárás legbizonyosabb
 514 9    |             melyben aztán hozzon ítéletet az az angyal természetű bíró,
 515 9    |                  aztán hozzon ítéletet az az angyal természetű bíró,
 516 9    |                  pedig hogy tetszett neki az a sok sallang, abba aztán
 517 9    |                   sok sallang, abba aztán az egész falu belekapaszkodhatott
 518 9    |                  maga igazságát.~Hölgyeké az elsőség, - ott áll egy vén
 519 9    |             beleszámítva a siránkozás, ez az asszonyfegyver, mi néha
 520 9    |                  tekintetes uram, - kezdi az asszony, a bizalmas megszólításnak
 521 9    |                  fenekéről meríthessen, - az ilyen szegény özvegyasszony,
 522 9    |               okáért, a többi, nehogy még az özvegyasszonynál is utóbb
 523 9    |             hatott, kitetszik abból, hogy az özvegyasszony használván
 524 9    |                mondja:~- Tekintetes uram, az én dolgom sem lesz hosszabb.~-
 525 9    |               dolgom sem lesz hosszabb.~- Az már más! - Engesztelődik
 526 9    |                   a bírák egymás mellett, az alföldnek ismeretes jellegénél
 527 9    |                  kezet szorított velük, s az egyszerű embereknek jól
 528 9    |             bizalom, majdnem meghajlottak az ölesnél is nagyobb ajtószár
 529 9    |                  annyira dagasztotta őket az a becsület, hogy Földváry
 530 9    |                 vendég nem tévesztette el az utat, hogy csak véletlenből
 531 9    |           gödöllőiekkel csak meglakhatnék az ember; hanem ez a pesti
 532 9    |           farkasképpen jött el.~- Jaj, ha az embernek több esze nem volna,
 533 9    |             nyugtassam, hogy ő hercegsége az egészből egy árva szót sem
 534 9    |               egyéb megjegyzést nem tett, az alatt a főtiszt folytatta
 535 9    |                  igen jól tette volna, ha az egészet egy szóig elhiszi, -
 536 9    |                   azt is, hogy a tudósító az én okaimat is elmondá.~-
 537 9    |            valóban azt mondta; mert a mit az ember néha egy-két jó barát
 538 9    |          gyöngédtelenül nyelvére kapja, s az utcára szaladjon vele.~-
 539 9    |                 igen határozott hangon, - az ördögöt nálunk feketére,
 540 9    |                   maguknak kedveznek, nem az ördögnek; - de én nem kívánok
 541 9    |             szavaimért állok; - mert eljő az idő, hogy ő hercegsége ugyanezen
 542 9    |             meglehet, bocsánatot nyer még az égben. - Tehát én is azt
 543 9    |                  szükség, megelégedhetünk az eredménnyel, Földváry most
 544 9    |                következés megmutatja.~Még az ebédet nem jelentették,
 545 9    |                izenni sürgetés végett, de az ablak alatt észrevett egy
 546 9    |                   Ezen szóval állított be az ember, mintha tudná, hogy
 547 9    |                 tűri el Földváry Gábor úr az ilyen bizalmas belépést,
 548 9    |               ilyen bizalmas belépést, ez az egy pedig csak a "Vendégríkató"-
 549 9    |           mindennap újra meglyuggatják, - az este ásott leshelyeket hajnalban
 550 9    |                  lábamnál fogva húzkod ki az ágyból.~- István, nem vetek
 551 9    |             valakit.~- Kend erős ember.~- Az a bajom, tekintetes uram.~-
 552 9    |                   eressze kelmed: a többi az én gondom lesz.~- A megfogás
 553 9    |                   kézzel fogják meg, mint az enyém.~- Ha én volnék, még
 554 9    |                   a subát, magára hagyván az úri jó barátot.~A vármegye
 555 9    |             vármegye katonája beállított, az ebédet jelentvén, Földváry
 556 9    |        aláiszapolt már. Oda volt rajzolva az átvágási vonal és egyéb
 557 9    |                Földváry híres ember, mert az ilyen munkát tizenöt esztendőre
 558 10   |                   hajdú addig jelentgette az ebédet, hogy Földváryn kifogott,
 559 10   |                     de Földváry még akkor az "Imsósi posványos"-nak kellő
 560 10   |                   magában, - bolond ember az, ki a levest forrón akarja
 561 10   |                hajdú.~- De ráérett kendre az a leves, - tűrhetetlenkedik
 562 10   |                csakugyan nem szokhatik le az ember az evésről, ilyen
 563 10   |                 nem szokhatik le az ember az evésről, ilyen kedves vendégért
 564 10   |               három ebédet is végigeszik. Az egyik tál étel mellett szóba
 565 10   |                  bundáját megborotválták, az meg a kocsitengelyeket fűrészeltette
 566 10   |           elkergeti, amint megtudja, hogy az főzette meg. Az egész asztali
 567 10   |            megtudja, hogy az főzette meg. Az egész asztali társaság vidám,
 568 10   |                 tálat hoznak, eszükbe jut az özvegy Szentpáliné, - mintha
 569 10   |             gyermek sem mer megnyikkanni, az öregebbek elhallgatnak néhány
 570 10   |                     Megint más tál fordul az asztalra, az élők örülnek,
 571 10   |                   tál fordul az asztalra, az élők örülnek, hogy élnek,
 572 10   |                eszébe jut, ha ilyen rövid az élet, s oly bizonytalan,
 573 10   |                 tenni is kellene valamit? Az utolsó tállal elér a magyar
 574 10   |                annál zaklatóbb lesz, mert az alvó lelkiismeretet is fölébreszti.
 575 10   |            gyámságot elvállalta, nem volt az özvegynél.~Kitellett, és
 576 10   |                 Földváry jó négy lovat, s az egyenes földön repült velük
 577 10   |                  ilyen koldus ne volna ez az ország! A száz forintos
 578 10   |             eszébe jut: hátha lopott pénz az?~- Mindjárt lenne barátom,
 579 10   |              tehenet lelnénk ott.~- Tehát az én második pecsenyémnek
 580 10   |               tegyen le Kulcsár István és az én gondviselésem alá. Azon
 581 10   |             takarékpénztár, András, abból az ötvenezer forintból, - a
 582 10   |        becsületére válik. Azonnal kifogta az iskolából, és útnak indította
 583 10   |           megmutassa...~- Mit?~- Éppen ez az, mit nem mond ki, de nagyon
 584 10   |                már a korhelykompánia lesz az ítélőszék, maga mellé lógósnak
 585 10   |               ráncba szedni.~Közel voltak az özvegyasszony házához, a
 586 10   |                   a fejtakaró alatt, hogy az egy özvegyasszonyt is megnevettetné
 587 10   |                 úgy megbolondítának, hogy az egy maga az egész atyafiságot
 588 10   |         megbolondítának, hogy az egy maga az egész atyafiságot kiveri
 589 10   |                  házból.~Senki sem akadt, az udvar példás gondossággal
 590 10   |                   oly emberségtudók, hogy az érkezőket meg nem ugatják.
 591 10   |                   ugatják. Szegény párák, az elhunyt gazdát várják a
 592 10   |                 volt férfi a háznál, hogy az idegen szagot elfeledték,
 593 10   |             közelebb áll a kályhához, hát az asszony? A férfiak minden
 594 10   |                 nem vehette őket észre, s az etető cseléd is úgy állt,
 595 10   |              tehát óvatosan közelíték meg az alacsony udvari kerítést,
 596 10   |              volna közbekiáltani, ki volt az a gazember?~- Nem tehetünk
 597 10   |              rossz embereket is teremtett az isten! Okoskodik az asszony.~-
 598 10   |             teremtett az isten! Okoskodik az asszony.~- Meg hajdúkat
 599 10   |              ember, hallja Márton, - véli az asszony megindulva,... már
 600 10   |                már meg is sirattam.~- Azt az akasztófáravalót?... durran
 601 10   |            mentegeti magát a cseléd, - de az ilyen tolvaj nem érdemli
 602 10   |                hölgy mindkét kezét nyújtá az érkezőknek, - kik őt egykor
 603 10   |                egykor aligha merték volna az ólak közt keresni. Az egykori
 604 10   |               volna az ólak közt keresni. Az egykori nagyvilági hölgy
 605 10   |                 nem lévén egyéb fegyverem az utánlátásnál. A mi magamnál
 606 10   |                tudom, hogy milyen fegyver az asszony nyelv, - mondja
 607 10   |                   nem találkozhatik, mint az én szobaleányomé... Most
 608 10   |                  mikor és mennyit használ az ilyennemű kitüntetés, azóta
 609 10   |                nem is dicsekedhetem, hogy az én tanítványom: rajtam is
 610 10   |                    lefutott egy-két csöpp az arcra; de meglátszik az
 611 10   |                   az arcra; de meglátszik az arcon, hogy a szív nem fájdult
 612 10   |                   könyűk nem szántják föl az arcot, és a két férfi tudja,
 613 10   |                  küzdelem édes lesz, hisz az erősebb férfi, egy elhírhedt
 614 10   |                 foglalkozni, kivált midőn az élénk gyermek alig győzte
 615 10   |               szobának azt a részét, mely az ő rendelkezése alá bocsáttatott.
 616 10   |                   amit nem jól parancsol, az anya helyreigazítja. Reggelit
 617 10   |              bármikor is várni fog, akkor az egykori játéktanulmány megbecsülhetetlen
 618 10   |                 volt megelégedni, s utóbb az anyához fordulva mondja:~-
 619 10   |            légkörében megkábított nő, nem az ezer hízelgéstől elkényeztetett
 620 10   |                  asszony nyerte el; hanem az igénytelen házi nő, midőn
 621 10   |                  egy asszony élvezheti, - az tudja, hogy a nők a győzelmet
 622 10   |             begöngyölt papírcsomagot tett az asztalra.~- Papírjaink!
 623 10   |                     Vadászni ment! Mondja az özvegy.~- Márciusban nyulászni?
 624 10   |            csodálkozva.~- Vadludakra ment az imsósi gátra. Mondja Szentpáliné,
 625 10   |                  föl.~- Ma még megjő? Lőn az újabb kérdés.~- Éppen az
 626 10   |                  az újabb kérdés.~- Éppen az éjszakának egy része lesz
 627 10   |                  ment! Felel Szentpáliné, az iratcsomót kötelékéből kibontva,
 628 10   |                   a felzúdult kedélyt, és az iratcsomónak megvizsgálásához
 629 10   |                   megvizsgálásához ülvén.~Az első darabok jelentéktelenebb
 630 10   |              megcsípik.~Lassanként inkább az irományokra figyelt, megjegyzéseket
 631 10   |                 egy papírszeletre, közben az érdekesebb pontoknál szóval
 632 10   |             elmondván némely észrevételt. Az irományok átlevelezése közt
 633 10   |                   azért nem rugódozom, ha az asszony olykor cérnaszálon
 634 10   |                   jár, - köszönje meg, ha az ingét a mángorláson kívül
 635 10   |                közt fordult meg.~- Ez már az én vagyonom, - pénzekről
 636 10   |                  héttel előbb helyezte el az én kedves sógorom, neki
 637 10   |                 tartozom.~A cseléd kiinti az asszonyt, Földváry addig
 638 10   |             bolond ember! mindig azon jár az esze, hogy magánál bolondabbat
 639 10   |                 asszonyt, meggyűlik ugyan az én gyámapai gondom. - Adná
 640 11   |                   is elszánta magát, hogy az özvegyasszony előtt fölháborodását
 641 11   |                 Pedig egy ilyen bomba még az öles falat is szétdöntötte
 642 11   |            parancsoló is maga legyen, meg az engedelmeskedő is: ez már
 643 11   |               volt, és e győzelemben csak az a jutalom volt, hogy az
 644 11   |                   az a jutalom volt, hogy az első lecsillapodás után
 645 11   |               lecsillapodás után fölkelt, az ablakhoz ment, és magában
 646 11   |             kilenc óra lehetett, Földváry az udvaron sétált körülnézés
 647 11   |                embert sebesen vágtatva, s az egykori katonát megállította
 648 11   |                  sietés, és lecsavarodván az országútról, midőn Földváryt
 649 11   |                 ember a fűzfáról kiabálta az "Uram Jézust," aztán az
 650 11   |                   az "Uram Jézust," aztán az ablakból ugrottam ki a ház
 651 11   |                   vette kend.~- Odavettem az istenadtát, - a boldogtalan
 652 11   |              csárdába?~- Keserves út volt az odáig, tekintetes uram, -
 653 11   |               uram, - a hold levilágított az égről, hanem én már sötétben
 654 11   |                    hogy szegény feleségem az istállóból kivezetvén három
 655 11   |            kapaszkodott, úgy úsztatott ki az országútra. Egyebemet aztán
 656 11   |                   víz, legmélyebben pedig az a negyven hold föld maradt,
 657 11   |               folytatást várva.~- Én itt, az asszony máshol, a harmadik
 658 11   |                  a csárdába.~- Meghalt?~- Az én kezem által nem, - tekintetes
 659 11   |               gyötrelmet.~- S ha összedűl az a sárfészek?~- Ezért nem
 660 11   |                   uram, - és ha már elért az Isten haragja, mutasson
 661 11   |                   föl!~Földváryt megkapta az őrült becsületesség, átlátva,
 662 11   |                   vármegyéig meg sem áll. Az isten elég hatalmas arra,
 663 11   |                  ne lássuk többet egymást az életben. Vagy kend hal meg
 664 11   |              titok is föld alá megyen, ha az a másik szerencsétlen a
 665 11   |                uram! Rám nagyobb büntetés az akasztófánál, hogy a tekintetes
 666 11   |              láthatom; de azért áldja meg az isten! Mondja megeresztve
 667 11   |             oldalt vágott a síkságon, hol az embert domb vagy hegy nem
 668 11   |              hanem mindig kisebb lesz, és az egyenes földön elnyeli a
 669 11   |               házi asszonytól búcsút vett az árvíz ürügye alatt. Fáyt
 670 11   |               nyugodt négy lónak kiszabta az utat a "Vendégríkató"-ig,
 671 11   |                   is a jó vitt oda, hanem az ördög. Földváry nem is terhelte
 672 11   |                  Földváry nem is terhelte az istent azon kéréssel, hogy
 673 11   |             kéréssel, hogy védelmezze meg az éjjeli kóborgót, azt gondolta:
 674 11   |                   esetekre találták ki, s az emberek legalább nem hiába
 675 11   |                 nem hiába mondják: segíti az ördög a maga legényeit.~
 676 11   |               lovakat ne hagyja aludni, - az özvegynek sorsát, mintha
 677 11   |                   küszködni önmagával, és az izgékony vérű ember hasonló
 678 11   |                  mindazon érdeket, melyek az embert odalökik a többi
 679 11   |                 azokkal egyetemben legyen az életnek napszámosa, hurcolni
 680 11   |         pillanatnyi hasznot, melyek ismét az embert közönséges állattá,
 681 11   |                még a gondolat országában. Az egész ország egy nemzeti
 682 11   |               aminők mi magyarok vagyunk.~Az üdvözítőnek nagy csudája
 683 11   |             üdvözítőnek nagy csudája volt az öt árpakenyérnek tizenkét
 684 11   |                  keresné, - és nem gondol az éhező hazára, melyet koldusképpen
 685 11   |                   melyet koldusképpen rég az utcán felejtett már?~- Őrültek
 686 11   |              adomája, melyek szétfutottak az országban. A ki ez agyafúrt
 687 11   |                 el. Azért végtére is kéri az istent, hogy a legfurfangosabb
 688 11   |               messziről meghallatszott, - az alföld tengerré lőn; de
 689 11   |                 Midőn a gazda a csónakból az ablakon át a szobába léptette,
 690 11   |            álmodni sem tudta.~- Ne féljen az úr, éhen nem fog meghalni, -
 691 11   |                 kályhán van sonka, rétes, az asztalfiókban kenyér, -
 692 11   |         asztalfiókban kenyér, - a víz meg az ablakon foly be, borom magamnak
 693 11   |                 Jobb tartást nem kívánhat az úr attól, kit koldussá tett.~
 694 11   |          Földvárynál. Miért ne remeghetne az, ki másnak tulajdonát bitangnak
 695 11   |               kiabálva, s együtt indulván az élet útjára, elkezdeni azt,
 696 11   |           ráijesztés" megrémítette volna. Az asztalon lévő mécs világánál
 697 11   |                mécs világánál összeszedte az ennivalót, s aminek hasznát
 698 11   |                 majd talál menekülést; de az elhagyatottságbani egyedüliség
 699 11   |                nagyon meghűtötte vérét, s az eddigi bölcseség fölmondta
 700 11   |                   egy korsó bor is maradt az ablakban, - az árát sem
 701 11   |                  is maradt az ablakban, - az árát sem kérte a gazda,
 702 11   |                  a gazda, itt hagyta neki az egész házat koporsónak,
 703 11   |                 házat koporsónak, melyben az eleven ember halála óráját
 704 11   |              halála óráját várta. Elhozta az asztalról a naptárt, egy
 705 11   |               mutatkozék, negyed-órányira az országúti töltésnek emelkedettebb
 706 11   |                  kötve a csónak, de alább az úton átsikálódván a jég,
 707 11   |                  háztetőnek sarkán, azért az írást ekképpen folytatta:~-
 708 11   |                  prédikációt, melynél nem az lesz a nyereség, hogy tisztelendő
 709 11   |                    Ezzel ki volna fizetve az árjegyzék, a mivel egyik
 710 11   |                   kérem őket, hogy ha már az enyémet ki nem fizethetik,
 711 11   |            fizethetik, a magukét legalább az én kedvemért, az én emlékezetemért
 712 11   |                 legalább az én kedvemért, az én emlékezetemért jókor
 713 11   |             folytatásom sincsen, hogy más az én hibámat elrimánkodja
 714 11   |                   én hibámat elrimánkodja az égtől. Utánam pusztább lesz
 715 11   |               hitvány féreg, mohón falván az élet örömeit, tökéletesen
 716 11   |                  úgy kipusztíthatom, hogy az utánam következőnek semmi
 717 11   |                 marad utánam olyan, kinek az apai szív érzelmével mondhattam
 718 11   |              Lelkem szégyennel álland meg az apák istene előtt, kinek
 719 11   |                   nem gondolék arra, hogy az anyaföld is együtt pihen
 720 11   |           anyaföld is együtt pihen velem. Az oktalanságnak ritka példánya
 721 11   |          természet rendében kevesellettem az isten bölcsességét, - elloptam
 722 11   |                  bölcsességét, - elloptam az éjszakát, hogy megtoldjam
 723 11   |                  megtoldjam vele a napot, az éjben nem a nyugalmat kerestem,
 724 11   |                               Készen volt az irat, nevét aláírta, és
 725 11   |                  Földváry jobban remegett az izgalomtól, mint a fogoly,
 726 11   |                   gondolhatta volna, hogy az angyalok nem igen esnek
 727 11   |            levében lészen megszapulva; de az Üdvözítő azt mondá: kedvesebb
 728 11   |                 azt mondá: kedvesebb néki az eltévedt századik juh, mint
 729 11   |                      tehát teljesüljön be az isteni bölcsesség rendelkezése,
 730 11   |                      Bárcsak elvitt volna az ördög.~Eddig is már meghurcoltam
 731 11   |                 Eddig is már meghurcoltam az olvasót, kölcsönösen elengedjük
 732 11   |                  hazaszállítjuk.~Földváry az úton jónak látta elmondani
 733 11   |                rászállván, tudod mi marad az asszonynak?~- Ne aggódjál,
 734 11   |                 Itt nincs mit okoskodnia, az újra született embert vezetni
 735 11   |                   Ilyenkor milliót gondol az ember, Földváry a sikert
 736 11   |                  ő maga mondá neki, hogy: az életben ne lássák többé
 737 11   |              Kifizetni?~Hitvány gondolata az emberi észnek, ha azt hiszi,
 738 11   |                   volt, fohászt bocsátván az éghez: Istenem! engedd meg
 739 11   |   visszavezethessem.~Ez annyit tett, hogy az "imsósi" posványt nem nyolcvan,
 740 12   |       hozzávetődött kenyérkereset végett, az olyan éhes volt már, hogy
 741 12   |                 olyan éhes volt már, hogy az magába Józsa Gyuriba is
 742 12   |                nevelőt, és küldjék hozzá, az utazási költséget megfizeti.
 743 12   |                olyant utasítson hozzá, ki az utat gyalog is megteszi
 744 12   |       sárkánykígyó, a "kárbunkulus" pedig az lett volna, ha valaki eltalálná,
 745 12   |            bemutatván magát, megcsinálván az emberségtudáshoz akkoriban
 746 12   |                    nagyon keveset áldozom az anyagiságnak.~- Úgy, mondja
 747 12   |                  Gyuri, gyanakodván, hogy az amice ugyan keveset eszik,
 748 12   |                  tudományok titkába, hogy az élet ösvényén el ne tévedjen.~-
 749 12   |                    itt el nem téved.~- De az élet, mélyen tisztelt uram,
 750 12   |               élet, mélyen tisztelt uram, az élet.~- Már arra volt gondom,
 751 12   |               Tehát szabad remélnem, hogy az ifjú plántát a tudományok
 752 12   |                 fazekas nem született, ki az én öcsémből virágos cserepet
 753 12   |                  a béresek itatnak, aztán az sem hegyen van mint Helicon,
 754 12   |                   pocsolyának, mert hátha az öcsém is eltanulná. Jó egészséget!~
 755 12   |               tudniillik vissza, mert még az is jó varga, ki a lábra
 756 12   |            prudentia is, amice, tudja, mi az a prudentia?~- Hogy ne tudnám! -
 757 12   |                  Hanem majd megtanítom én az úrfit valamire, - vigyorog
 758 12   |               tudok én rusnyák nyelvet, s az úrfi fél esztendő alatt
 759 12   |              Ezzel a boldogtalant leverte az emeletről és szerencséje,
 760 12   |            emeletről és szerencséje, hogy az ebek a csősztanyára mentek
 761 12   |                   a nevelés, mely egyedül az ő vállaira nehezedett, és
 762 12   |                  lenni. Nem lehet kívánni az emberektől, hogy egytől
 763 12   |                haragszik meg. Tehát vigye az ördög, tanuljon valamit,
 764 12   |                  megfogadja melléje, majd az éleszti benne azt is, a
 765 12   |           kiszorították őket.~- Aztán már az ilyenért is kicsapják a
 766 12   |                   Ott is veszhet miattam, az én öcsém ugyan nem látja
 767 12   |               ménkű, hát hova eresztik be az embert legolcsóbban?~- Azt
 768 12   |             leglágyabb, mert oda már csak az megy, a ki a homokban reked,
 769 12   |              nagyon szegény, azért fogják az embert. Egy-két jó forintért
 770 12   |               most volt ott egy társaság, az eleje tegnap indult ki,
 771 12   |                 Józsa Gyuri pedig lesette az elmaradt komédiásokat, talán
 772 12   |                  két kaputos embert kísér az öreg gulyás, így semmi kétség,
 773 12   |                 melynek szép tulajdonsága az volt, hogy amint ráültek,
 774 12   |                   ültette le. Ezt tetette az asztalhoz, jól megnézvén
 775 12   |                  asztalhoz, jól megnézvén az elhelyezést, hogy valamiképp
 776 12   |                    A vendégeket bekísérte az öreg gulyás. Józsa nevetve
 777 12   |                   nevetve fogadta őket, s az első bevezetésnél észrevehették
 778 12   |                 tekintetes uram, - mondja az egyik, alacsony himlőhelyes
 779 12   |                Hortobágyon eltévesztettük az utat, aztán hol háltunk
 780 12   |                   aztán hol háltunk volna az éjjel?~- Na, ne búsuljatok:
 781 12   |                  vacsorát.~- Akkor tessék az ebédet is hirtelen betálaltatni,
 782 12   |                másikra volt kíváncsi, hát az mit tud?~- No fráter, -
 783 12   |                    én nem tudom, - mondja az egykedvű fiú, - nagyon nehéz
 784 12   |                    nagyon nehéz mesterség az a komédia.~- No hát bomolj
 785 12   |                  mikor a komédiában kérem az alamizsnát, tudom, hogy
 786 12   |               vette észre, hogy a kis fiú az ablakban hallgatta a beszédet,
 787 12   |                  a mellékszobákba vezette az ebédlőig, hol a fiú bizalmasan
 788 12   |               bizalmasan mondja:~- Bácsi! az utolsó székre ne üljön.~-
 789 12   |                 elrohant, a színész pedig az utolsó széket hirtelen az
 790 12   |                 az utolsó széket hirtelen az első helyre cserélte, úgy
 791 12   |             keveredett, elgondolván, hogy az a komolyabbik mint fog a
 792 12   |                  tolván legelöl.~Belépvén az étterembe, az előretolt
 793 12   |                    Belépvén az étterembe, az előretolt vendég az utolsó
 794 12   |            étterembe, az előretolt vendég az utolsó helyhez állt, ámbár
 795 12   |                kapaszkodót elhúzva, ámbár az nagy alázatosságot tettetve,
 796 12   |                tettetve, sehogy sem akart az utolsó helyről elmenni.~-
 797 12   |                  vendég vagy, téged illet az első hely, a gazda mindig
 798 12   |                lett a gazda, kivált mikor az abrosz is megindult és vitte
 799 12   |                   szerette volna a széket az inas fejéhez vágni, azt
 800 12   |                vágni, azt gondolván, hogy az cserélte ki a széket.~-
 801 12   |               gazembert! Mondja György úr az ajtó felé nézve, honnét
 802 12   |                   ajtó felé nézve, honnét az inast várta.~- De itt én
 803 12   |             széknek egyik lába félre áll, az első helyről az utolsóra
 804 12   |                félre áll, az első helyről az utolsóra tettem, hogy nekem
 805 12   |                 maradjon; a tekintetes úr az oka, hogy oda nem eresztett
 806 12   |                   nem volt igen hosszú, s az ülés kínja nem igen hosszan
 807 12   |                 meg volt fizetve, tán még az ágyak ára is, ámbár azokról
 808 12   |               egyetlenegy vánkos sem volt az ágyban.~Nem tudták elgondolni,
 809 12   |                      Aztán megint betette az ajtót.~Persze, a vánkos
 810 12   |                vánkos nagyon hiányzott, s az elfáradt utasok szerették
 811 12   |                  tartó tanácskozmány után az egyik elszánta magát a csöngetésre
 812 12   |           elszánta magát a csöngetésre és az ágy fölött lecsüngő madzagot
 813 12   |                  ágy elereszté lakóját, s az ágyfenékkel egyetemben a
 814 12   |               nyolc lábát elfűrészelik, s az asztal közepére rakják.~
 815 12   |                  egy lepedővel átszorítva az asztalra tették.~Midőn elmenni
 816 12   |                 zárva, kénytelenek voltak az oldalajtón át a mellékszobába
 817 12   |                   harmadikban nyílott meg az ajtó.~- Mentek már? kérdi
 818 12   |                 érthető hangon.~- Jó volt az ágy?~- Fölséges! felel vissza
 819 12   |            Fölséges! felel vissza ugyanaz az ajtókilincset tartva.~-
 820 12   |                 volna. Ami fölösleg volt, az asztalra tettük; ott meg
 821 12   |                beszédet, de oly édes volt az álom, hogy attól megválni
 822 12   |                kilenc óra lehetett, midőn az ágyat elhagyta. Mindjárt
 823 12   |                   hálószobájába.~Kinyitja az ajtót, s a két ágyat megalázkodva
 824 12   |                   látja. De hát hova lett az ágyak lábai, csak nem húzódtak
 825 12   |                  lábai, csak nem húzódtak az ágyak alól a takaró melege
 826 12   |                 eszébe, hogy a magyarázat az asztalon lesz, hisz maguk
 827 12   |                 hogy ami fölösleges volt, az asztal közepére tették:
 828 12   |                  gyalog-úr bolonddá tette az uraságot, mert szörnyű jó
 829 12   |                  nem is kételkedvén, hogy az ilyen gyalog járó fickó
 830 12   |                megtapogatta oldalzsebében az írást, melynek minden betűje
 831 12   |                betűje oldalába sütött, és az lenne legboldogabb órája,
 832 12   |             nyögve hord csak.~Minduntalan az ablakhoz nézett, hozzák-e
 833 12   |                 színész humorában megérté az erőt. - Azt is tudva, bátyja
 834 12   |               gondolaton, hogy kiszabadul az eddigi börtönből, és a tudományok
 835 13   |                  a rónán, szemei keresték az irányt, amerre legközelebb
 836 13   |                érhetné a világ végét, hol az egyszeri huszár csak a lábát
 837 13   |                   vagy tán szokatlan volt az érzés, midőn oly magasan
 838 13   |                  gazdája, - hát még mikor az isten véghetetlen hatalmának
 839 13   |               milyen nyomorultnak tetszik az ember, ha még úgy kikapaszkodik
 840 13   |                 ez önkéntelen mozdulatban az ég urát dicsőíté, megízlelvén
 841 13   |                  a vér sebesebben indult, az önbizalom megígérte neki
 842 13   |              szinte olyant mozdul, mintha az élet terhének súlyát próbaképp
 843 13   |              vesztett bár, de annyi benne az életerő, hogy kétségbeesni
 844 13   |                   odább, anyjuk! - mondja az ülésbe helyezkedve, egy
 845 13   |                mit nem is annyira ő, mint az asszony mentett meg, a víz
 846 13   |                  mentett meg, a víz előtt az ágyneműt és kevés fehér
 847 13   |                 mennek a világnak, amerre az út kanyarodik, mert elhagyták
 848 13   |                kanyarodik, mert elhagyták az egyenes országot, hol az
 849 13   |                  az egyenes országot, hol az ember torony iránt tájékozza
 850 13   |             húszszorta magasabban járkál.~Az asszony csendesen üldögélt
 851 13   |              karjának erejét el nem veszi az úristen, nem lesz búsulni
 852 13   |              szüntelen csóválta. Ez aztán az asszonyt is fölverte a csendességből,
 853 13   |                   ruhájukról azt is hinné az ember, sétálgató urak: -
 854 13   |                  végződni. Vajjon jőnek-e az úton, vagy hogy haza mennek?~-
 855 13   |                   Jó napot földi! köszönt az egyik posztóruhás a kocsin
 856 13   |            csárdás, el akarván csavarodni az igaz felelettől.~- Csak
 857 13   |                Nem lehet!"~- Nem bírna el az a három ló, attól fél gazduram?
 858 13   |                 attól fél gazduram? kérdi az egyik.~- Tündér! - szólítja
 859 13   |              válaszképen mondja: Akár ezt az egyik hegyet is utánuk fogjam.~-
 860 13   |                alkuszunk uram, megmondtam az utolsó szót.~- Ejnye de
 861 13   |              midőn a gazda oldalt fordult az ülésben, s a két fiatalembert
 862 13   |          voltaképpen?~- Már mint mi? szól az egyik, időnyerés végett
 863 13   |                  merem eltalálni, hallják az urak, mert attól félek,
 864 13   |            kölcsönben maguk is eltalálnák az én állapotomat.~A fiúk inkább
 865 13   |                irigylendőbb a vértanúknak az a sorsa, midőn a bárd előtt
 866 13   |                     gyakran szégyen vala.~Az a vad magyar, ki a gyeplőt
 867 13   |                 volt a hézag elfeledtetni az előbbeni beszédet, s egészen
 868 13   |                hogy még is élőjelet adjon az eleven.~- Merre járunk,
 869 13   |               gazda, - ott hát leszállnak az urak.~- De majd gazduram
 870 13   |               majd lemaradnak a kocsiról, az ő dolga lesz, hogy ne sokáig
 871 13   |                 sokáig hálálkodjanak neki az emberségért, egy suhintás
 872 13   |               őket becsülettel, nem fogja az út mellé lerázni. Csak már
 873 13   |                  vidék. Oh mennyivel jobb az alföld, mindenfelé szabadon
 874 13   |                  a betyár is el mer menni az egyenesre: lássák meg azt
 875 13   |                Hiába gondolta ki a tervet az egyenes földhöz szokott
 876 13   |                   Miklós mindjárt elállta az utat, két hajdú kapta ki
 877 13   |                 parancsolatot, hogy ennek az emberséges embernek mindene
 878 13   |            mindene legyen bőségben, lovai az abraknak, szénának szűkét
 879 13   |                  érzé a tanyát, most érzi az üldözöttnek keserves állapotát,
 880 13   |               hozott kend atyafi? - Kérdi az egyik hajdú.~- Magam is
 881 13   |           sajnálni kezdé: Hát te mi vagy? Az a kettő meg te: éppen három
 882 14   |                   is azt vallá, hogy most az apját siratja.~Nem mert
 883 14   |                   vélte őket, kiket isten az ő gondjára bízott; s nehogy
 884 14   |                    de a mint a jobbágyság az utóbbi századból a mostaniba
 885 14   |                alhatott, szomszédból való az ember: ebé, a mi a másé,
 886 14   |                igen korán reggel ért haza az erdőből.~- Korán megrakodott
 887 14   |               bírót.~- De csak megmondták az utolsó árát?~- Azt mondták,
 888 14   |                   pálca is rátámaszkodott az emberre, és nem tellett
 889 14   |                csak a nesz hallatszott ki az utcára, és a falun történetesen
 890 14   |            legjobb munkában vannak. ~- Jó az annak, akit illet, méltóságos
 891 14   |             alázatosan, még hat pálcaütés az ő járandósága.~- Inkább
 892 14   |                   nem akar szigorú lenni, az leszek én; mert a ki méltóságodtól
 893 14   |              méltóságodtól ellop valamit, az nemcsak gróf Keglevich Miklósét
 894 14   |                addig szerencse nekik, míg az Keglevichnél marad.~Megjött
 895 14   |              bölcs higgadtsággal fogadták az ügyet; miattuk megvehette
 896 14   |                urak, véli a gróf, - minek az ilyen dolgot dél előtt szóba
 897 14   |                  elég okos ember volt már az, aki kigondolta; más meg
 898 14   |              marokkal megfoghat: vágja ki az asztal közepére.~Elhatározta
 899 14   |              közepére.~Elhatározta a gróf az Egerben hasra esett ügyet
 900 14   |                  de ments isten délelőtt. Az emberek délelőtt igen okosak,
 901 14   |                   összezavarodik a világ; az ellenség megbocsát ellenségének,
 902 14   |                   magyar ember, ha elmegy az esze! Ó bár sohase jőne
 903 14   |              nyúznak; aztán akkor vágd ki az utolsó fillért is. Én nem
 904 14   |                 elmegy oda minden jámbor, az egyik egypár fejelés csizmát
 905 14   |        fölpróbálja őket, aztán újat vesz. Az új csizmába röstel rongyos
 906 14   |               darab új, a többi is legyen az. Ilyen a gyarló ember, megcsalja
 907 14   |                  hevesi bús magyar, kinek az a furcsa szokása volt, hogy
 908 14   |                 nem aludta magát.~- Aztán az lesz belőlük, mi a varjúból,
 909 14   |                 nagy halmaz kincset rakva az asztalra.~- Én is itt leszek
 910 14   |              Pestvármegyét tudósítá, hogy az építendő pesti magyar színházhoz
 911 14   |                  vasat, a gépszerkezettől az utolsó pántig, szilvási
 912 14   |               ilyen boldog, elhitte, hogy az ő indítványa volt a győztes.
 913 14   |              mondaná, mennyi köze van ide az ő fölséges tokaji borának.
 914 14   |                  fölséges tokaji borának. Az igaz, hogy nem is kímélte,
 915 14   |                 sor, íme oly szépen égett az a szent láng, hogy még mártírrá
 916 14   |                   Persze, délután van már az idő, vagy hogy az este is
 917 14   |                 van már az idő, vagy hogy az este is itt volna.~Húzza
 918 14   |                nincs kedve."~Szeme mindig az első cigányt nézi, kezével
 919 14   |                cigányt nézi, kezével inti az erőst vagy a lassút, maga
 920 14   |           magasságban másként elkaphassák az angyalok, kik azt a nagy
 921 14   |                  mer utána csúszni-mászni az éneklő siralmas hangjának.~
 922 14   |                 frisebb, játszi dajkálása az éneknek, melyben a versnek
 923 14   |                úgy hordozza, mint a dajka az aluvó kisdedet, hogy akár
 924 14   |            tetszetősen hordoztatja magát. Az egészséges mell kiadja ma
 925 14   |                  annál inkább tudom, hogy az embereket mindenre rá lehet
 926 14   |                 Jegyzékbe vette Keglevich az adományt, a reggeli gyalogposta
 927 14   |                   a mogorva kocsisnál. Ez az eredeti alak méltó volt
 928 14   |               kemény képű ember feleségét az utolsó helyre leülteti,
 929 14   |                valami zugba, s onnét nézi az egész előadást.~A gróf megvárta
 930 14   |                  esti öt órakor kezdődött az előadás, a legelső vendég
 931 14   |                 csárdás volt feleségével. Az asszonyt a legutolsó sarokba
 932 14   |                elhelyezvén úri vendégeit, az első fölvonás alatt egészen
 933 14   |             darabot adtak, hisz akkor még az egész "komédiának" kevés
 934 14   |            kritikusoknak akkor is megvolt az a szerencsétlenségük, hogy
 935 14   |                  megtalálják a kincset, s az üstökös farkába kapaszkodván,
 936 14   |               hiszik: beváltották magukat az égi dicsőségbe.~Persze,
 937 14   |              sárgáján nem hagyja; hát még az aranyos ruhájú urak? Úgy
 938 14   |                  vagy tán szemfényvesztés az egész? ~Más ember könnyen
 939 14   |             titkát, elhiszi, és hallgatja az aranyos ruhájú uraknak bölcs
 940 14   |                   ha leterítené a földre, az árán egy egész határt megvehetne
 941 14   |                 szüksége. Most érzi, hogy az ő baja mennyivel könnyebb,
 942 14   |            könnyebb, mint Bánk báné; hisz az anyjuk ott ül a sarokban,
 943 14   |                nagyon megfenyítette benne az oktalan bánkódást, hisz
 944 14   |               hajdan.~- Méltóságáé persze az aranyos ruhások között van;
 945 14   |                    hanem én is megtalálom az én öregapámat.~- Ugyan melyik
 946 14   |                      Ugyan melyik lehetne az?~- Az a szűrdolmányos szolga;
 947 14   |                Ugyan melyik lehetne az?~- Az a szűrdolmányos szolga;
 948 14   |                   a szűrdolmányos szolga; az lesz az én öregapám, méltóságos
 949 14   |             szűrdolmányos szolga; az lesz az én öregapám, méltóságos
 950 14   |                öregapám, méltóságos uram, az lesz nekem való példa.~-
 951 14   |                    A gróf érezte, hogy ez az egyszerű ember nagyon a
 952 14   |            világon, kinek adósa leszek, - az egyiket tán sohasem látom
 953 14   |                vagy, korán reggel elvezet az ispán!~Az érkező vendégek
 954 14   |                  reggel elvezet az ispán!~Az érkező vendégek miatt elvégződött
 955 14(2)|            Körülbelül 17.000 pfrtnyi volt az adomány. V.G.~
 956 15   |                   meg, legelső kérdése is az volt az udvaron: Itt van-e
 957 15   |                legelső kérdése is az volt az udvaron: Itt van-e Szentpáli?~
 958 15   |                midőn a két komédiás közöl az egyiket megfogná. ~Bemenvén
 959 15   |                   azt is megmondván, hogy az egyiket nevelőnek akarja
 960 15   |                 szobába ment el, kérdezte az ismeretlen a grófot a különös
 961 15   |                    Kedves Katona barátom, az egy bolondot keres, ki Bandi
 962 15   |                   ökör mellé fogják, hogy az a tanulatlant is a rúd mellé
 963 15   |                   fiúnak egészen elmenjen az esze.~- Bizonyos benne,
 964 15   |                gondoltam, hogy Debrecenbe az menjen, aki rektor akar
 965 15   |                   azt igen bölcsen teszi, az egyszeri apa is elment tanácsot
 966 15   |              vajon helyben hagyja-e a pap az ő okoskodását fiaira nézve:
 967 15   |                 okoskodását fiaira nézve: Az 1-ső - azt mondja a paraszt,
 968 15   |                prókátornak, mert amennyit az hazudozik, az bámulandó
 969 15   |               mert amennyit az hazudozik, az bámulandó dolog: egész nap
 970 15   |            tagadtam én azt soha, csakhogy az a természeted van, ha valami
 971 15   |            mondott, hirtelen utána kérdi: Az is, aki a két garasost eldugta?...
 972 15   |             tolvaj ügyetlenül azt feleli: Az is! - Ez igen veszedelmes
 973 15   |                  még ha ráfognák is, mint az egyszeri csibetolvaj cselekedett:
 974 15   |                 nem igen jelentkezett, de az elnök fölvilágosítá a tagokat
 975 15   |                tagokat a tévedésről, mert az illető folyamodó nem hogy
 976 15   |          visszautasítá.~- Mégis dicső nép az az angol! véli Józsa Gyuri,
 977 15   |       visszautasítá.~- Mégis dicső nép az az angol! véli Józsa Gyuri,
 978 15   |                   nem Keglevichhez, hanem az adomázóhoz intézve, azon
 979 15   |                Tudja ön, mi különbség van az angol és német ember között?~-
 980 15   |              ember között?~- Nem tudom.~- Az a különbség van, hogy az
 981 15   |                  Az a különbség van, hogy az angol annyira megtartja
 982 15   |                  jött, vagy pénzért? Mert az utolsó esetben aligha alkuba
 983 15   |                  vele, s bizonyosan, mint az ismétlő órát, naphosszat
 984 15   |                    De csak van esze annak az ángliusnak? Véli Józsa Gyuri,
 985 15   |               akarván tolni a beszédet.~- Az a kérdés, mennyi?... jegyzi
 986 15   |                  ember mit ért erő alatt. Az egyszeri francia tábornok
 987 15   |               vagytok?~- Ki milyen ember, az választja, - mondja a kérdett, -
 988 15   |                   inkább kezdett tetszeni az ember, ki majdnem minden
 989 15   |                hogy végre a gróf verte ki az andalgásból.~- Na, Gyurka,
 990 15   |                     Hej,... nagy gond van az én fejemen, Miklós!~- Még
 991 15   |             méltóztatik gondolkodni, mint az egyszeri nagy fejű pap,
 992 15   |                maga jókor érkezett, mikor az úristen a fejeket osztogatta,
 993 15   |                   én bizon azt mondtam, - az is bolond volna, aki ilyent
 994 15   |             adomában. Józsában érlelődött az eszme, hogy ez embernek
 995 15   |                     mondja a gróf, - ezen az úron fogj ki, ennek mondj
 996 15   |                   fordulok hátra, hogy ki az, a kit Józsa Gyuri néven
 997 15   |                jár, - mondja Katona, mint az egyszeri paraszt, ki sokáig
 998 15   |                 akár ostobaság legyen, mi az embereket ilyen helyzetbe
 999 15   |               közben hátra tartván lábát, az egyik nagy lármával kapja
1000 15   |               eszébe, hogy egész délelőtt az én lábszáramat vakarja?~-