Chapter

 1 4 |           Ha már eddig jött, legyen ön az én őrzőangyalom és mondjon
 2 4 |         kifogás lenne?~- Nem felelt ön őszintén, - mondja az okos
 3 4 |      határozott hangon mondja:~- Ha ön azt hiszi, hogy ez különcködés,
 4 9 |             szaladjon vele.~- Tehát ön azt hiszi, hogy én most
 5 9 |            írtam, megírtam!~- Lássa ön, - Pilátus engedelmeskedvén
 6 10|     kötelességet teljesíti, mellyel ön gyermekének tartozik. E
 7 10|             elvörösödött.~- Ezt nem ön mondja, asszonyom; - hanem
 8 15|         több adoma is lesz.~- Tudja ön, mi különbség van az angol
 9 15|       inkább a földön hentergem, ha ön a széket félti - mondja
10 15|          így sem hat rám. És, lássa ön, mégis van valami, mit természetem
11 15|               Tehát azért adomázott ön?~- Sohasem cselekedtem ezt
12 15|           komédiások helyett.~- Így ön elvállalná Bandinak gondviselését?~-
13 17|        nagyon?~- Ne engem kérdezzen ön, hanem honfitársát, N. grófot,
14 18|         ember hangja elől.~- Látom, ön kételkedik, - mondja Földváry
15 19|   megdicsérném önt, ha tudnám, hogy ön az ítélettől is tartózkodott.~-
16 19|          tartózkodott.~- Tehát védi ön!? Kérdi Szentpáliné csodálatos
17 19|             a fiú nevének, s egykor ön lesz a legelső, ki a fiút
18 19|          csak egyet kérdek, hallott ön valamit a kecskeméti történetről
19 19|           az ideje a leleplezésnek, ön pedig kegyes lesz védencemet
20 19|         megítéletlen hagyni! Ösmeri ön a fiút?~- Tudtommal még
21 19|        hónap végén megint rendezzen ön hangversenyt.~- Három embernek,
22 19|            minden jegyért jótállok, ön ismer engem, - lakom úri
23 19|            többi az enyém.~- A mint ön parancsolja.~- Még egyet, -
24 19|          meghallgatnák, - kérje meg ön őket, csupa részvétből,
25 19|     részvétből, egyéb semmi! Értett ön engem?~- Szóról szóra! -
26 19|            én védencemet keresem.~- Ön a mi szomszédunk? Mondja
27 19|           Kegyes engedelmükből.~- S ön védi e szerencsétlen ifjút?~-
28 19|     asszonyom.~- Most már tudom, ki ön.~- Ah, asszonyom, ön nem
29 19|             ki ön.~- Ah, asszonyom, ön nem meri kimondani nevemet,
30 19|            kedves első májust.~- Ha ön ezt jutalomnak vette, mondhatom:
31 21|         okoskodik Bujanovics, - tud ön olyan pénzes embert, ki
32 21|          forint ára, s elképzelheti ön, mekkorát fog kiáltani,
33 21|           váltom.~- Komolyan beszél ön?~- Komolyan, ha az az úr
34 21|            parciálisokhoz, legalább ön is megítélheti, némely ember
35 21|             a sors úgy akarta, hogy ön fényes elégtételt nyerjen.~-
36 21|      kishitűek közül.~- Előbb, mint ön gondolná. Vitatja az első.~-
37 21|             én azt meg!~- Hány éves ön? Kérdi Földváry, nem állhatván
38 21|          legalább is.~- Ne búsuljon ön; ha nyolcvan éves volna,
39 23|           már az alapot.~- Nem hisz ön az én buzgalmamban?~- Gróf
40 23|      tekintetes uram.~- Hátha adnék ön mellé néhány biztost, esküdtet
41 23|              Na, de arra nem felelt ön, hogy ha biztosokat, esküdtet
42 24|  gondviselés még egyszer megadja az ön szemeinek világát, ne nekem
43 24|           megvakulás. Most már érti ön, miért nem akartam én a
44 24|         könnyebbíti nekik a dolgot; ön kegyetlenebb bátyám iránt,
45 24|            nem számítottam; meg van ön elégedve?~- Tökéletesen
46 24|         intézé a szót: Endre, látja ön sógorom küzdelmét? Nyújtson
47 24|         sógorom küzdelmét? Nyújtson ön neki teljes boldogságot.~-
48 24|             tudom, minő csodát vitt ön végbe, nekem e siker életboldogságomat
49 24|        intézetében van már.~- Tudja ön, hogy oda csak a gyógyíthatlanokat
50 24| gondviselést kíván, gondoskodni fog ön erről?~- Magamhoz veszem.~-
51 24|             Elég lesz útravalóul az ön tudománya.~Szentpáli tanúja
52 26|             építünk.~- És nem hiszi ön, hogy kiásatják velünk azt
53 28|          Földváry Gábort.~- Elhiszi ön, amit előbb mondék? - kérdi
54 28|             Ez az én vakom!~- Ez az ön áldója! Mondja dr. Lippay,
55 28|                Alispán úr, mit tett ön érettem?~- Endre, én itt
56 30|               mosolyog az asszony - ön legjobban tudja, mennyivel
57 30|             akarván kelni.~- Hagyja ön az erszényt, - e jegynek
58 31|     szállására viszi.~- Fölbontotta ön a levelet?~- Bepecsételten
59 32|          hasztalan munkára.~- Evett ön már héringet? Kérdi a gróf,
60 32|          utcán.~- És mit tapasztalt ön a héringevés után?~- Rettenetes
61 32|           elég jó módú ember van.~- Ön nem képzeli, mily boldog, -
62 32|             változtatta. Mit gondol ön, ha mi ketten elmehetnénk
63 32|            érnek.~- Nem tapasztalta ön, Fáy barátom, mily sok kövér
64 32|         tanítványaim volnának, mint ön, nem kellene annyit civakodnom,
65 32|    civakodnom, küzdenem; mert tudja ön mit csinálok, midőn egy
66 32|             boldogulunk. Hol látott ön egy mártírt, szentet, egy
67 32|             között? De próbálja meg ön, beszéljen nekik a takarékosságról,
68 32|             héringen kezdtem! Lássa ön, ilyen a szórakozott ember,
69 32|           meg az emberek? Képzelem, ön is szeretné tudni, mi a
70 32|        takarékpénztári eszmémhez.~- Ön meg fog szomjan halni, kedves
71 32|           csak ezt ne, - mert ennek ön lesz a prófétája, nem én
72 32|        értek meg Magyarországon, de ön iránti barátságból (ugyanezen
73 32|              ki azt gondoltam, hogy ön csak poéta, ki milliókról
74 33|          mondja:~- Úgy leszen, mint ön mondá: itt e teremben fogja
75 33|         mondá: itt e teremben fogja ön ismételni, amit mondok:
76 33|             megyegyűlési ellenkező: ön csodát csinált, elhiheti,