Chapter

 1 3 |          van! Felel rá a különcködő gazda.~- De belülről is kész ám,
 2 3 |           csattanó hirtelen, mert a gazda a nagyfejű tajtpipából akkora
 3 4 |        nekünk hegedüljön.~Megállt a gazda a kemény képű cigány előtt,
 4 4 |             mit sem tud a bundavevő gazda.~Oh, annak máson járt az
 5 4 |             Pál a nagy ívvel.~- Pál gazda, mit visz?~- Tekintetes
 6 5 |           baj éppen,... okoskodik a gazda, egy kis húzódás után kimondva
 7 5 |     süldőkben tart, itt maradunk.~A gazda hímzett süvegét egyenesre
 8 5 |             látta, mily elégedett a gazda, hogy a két süldőt nem kell
 9 5 |             valamennyi, különösen a gazda, ki Józsa Gyuri előtt hálásan
10 7 |            marad: mint ha bújában a gazda után ment volna el étvágya.
11 7 |          ökörnek is jusson eszébe a gazda, ostornyéllel veri a jámbor
12 7 |        elárulja, valamint a megholt gazda nem szólamlik meg a sírban;
13 7 |         időbeli állapothoz, midőn a gazda még élt. - S e különbség
14 8 |        mindenképp megúsztatni; ha a gazda naphosszat nem lesné a gátat,
15 8 |           szinte meglátszik, ahol a gazda megtámasztotta magát, mikor
16 8 |     csárdacégér, egyenesen áll ki a gazda fejéből, kisebb gondja is
17 8 |            mi tudhatjuk azt, hogy a gazda messziről megismeri a paksi
18 8 |   elmozdítani sem bírt.~- Van-e itt gazda? - Kiált Földváry az oszloptámogató
19 8 |             az úr? - Kérdi vissza a gazda.~- Ha hoztam volna, nem
20 8 |          legyen. - Dörmög magában a gazda, mit sem törődve, hogy a
21 8 |          volna. - Dörmög folyvást a gazda.~- Hisz én csibéket is látok
22 8 |         mint máshol a napló, mert a gazda tőle kérdi:~- Asszony, van-e
23 8 |        belőle, mint én, - tűnődik a gazda, keservesen jutván eszébe,
24 8 |             a dolgot, látva, hogy a gazda türelmetlenkedik, és kevés
25 8 |             és határozottan mondá a gazda, hogy a vendég sem a számon,
26 8 |          vendég sem a számon, sem a gazda elszántságán nem csodálkozott;
27 8 |            forint. Jó egészséget.~A gazda a vendégházajtóból nézte
28 8 |           csárda mellett kinn áll a gazda, megkérdezheti, van-e még
29 8 |           azon árjegyzéktől, amit a gazda elibük nyújt, annál inkább,
30 8 |         nyújt, annál inkább, mert a gazda, amint Földváryt megismerte,
31 8 |            száraz lábbal érhettek a gazda szobájába, - hol a nők nem
32 8 |       legkívánatosabbnak tetszék.~A gazda a lovakat látta el, szénát,
33 8 |      odábbszalasztaná.~Észrevette a gazda, mire veszett a vendégnek
34 8 |        tekintetes uram, - kívánja a gazda, - s ha valaha még útja
35 9 |      Annyira nem engedjük a dolgot, gazda, - de előbb e nyughatatlan
36 11|           úrnak.~- De miért, István gazda?~- Ígérje meg a tekintetes
37 11|           padlásra húzódni.~Midőn a gazda a csónakból az ablakon át
38 11|     ablakban, - az árát sem kérte a gazda, itt hagyta neki az egész
39 11|           kéz elunta a várást, és a gazda önítéleteképpen odaordítá:~-
40 12|           ment vissza a többihez.~A gazda azalatt a himlőhelyessel
41 12|             Irtóztatókat nevetett a gazda, hanem ezen hahotába némi
42 12|         téged illet az első hely, a gazda mindig utolsó ember a maga
43 12|        tudták gondolni, hova lett a gazda, kivált mikor az abrosz
44 12|         vitte a levest a megszökött gazda után, és ha a himlőhelyes
45 12|       legalább annyit nevethetett a gazda, hogy a vacsora ára bőven
46 12|        Hamar észrevették, hogy ez a gazda tréfája volt; ezért most
47 13|        magát.~Sohasem járt hegyen a gazda, minél inkább emelkedett
48 13|        fognak megállni? Ezt ugyan a gazda sem tudná megmondani, de
49 13|           kend ilyen földön? Mire a gazda újra megkémlelvén a vidéket,
50 13|       Tündér! - szólítja a rudast a gazda, megkapva a gyeplőt, hogy
51 13|             akkor tán megint ráér a gazda beszélgetni, ámbár idáig
52 13|        elhelyezkedének már, midőn a gazda oldalt fordult az ülésben,
53 13|             Értem!... mondja István gazda, - ott hát leszállnak az
54 15|            szökevényt kérdezte, s a gazda a mondottak nyomán megnevezte
55 17|        mutatja meg senkinek.~A házi gazda mondott legelőször igent,
56 17|             az ajtóban. A fizetés a gazda dolga. Köszönje meg, hogy
57 20|          vágta egy üres hordóhoz. A gazda ki sem nézett az apró kár
58 20|             helyet leltek.~Bejött a gazda is, nem akarta kérdezni,
59 20|         mert a szemét is kirúgja.~A gazda úgy megörült a kis atyafinak,
60 20|           Kérdi a boldogsággal telt gazda.~- Semmi baj, - kedves gazdánk, -
61 20|           kell szabódni, - mondja a gazda, - esik az eső ott künn,
62 20|        veszni az urakat, - mondja a gazda, - van egy ürüm is odakinn,
63 20|        darabban járnak! - tűnődik a gazda, aztán óhajtásképpen mondja:
64 20|            De hát nem is rovásolja, gazda, a bort?~- Ha üres lesz
65 20|             főtt már a gulyáshús, a gazda be-betekintett a konyháról,
66 20|        csapott valaki a tornácon, a gazda már régebben is hallja,
67 20|          való ez a csárda.~Mondja a gazda, kitekintvén a konyhára,
68 20|     kocsisnak, hogy fogjon.~Midőn a gazda visszament a vendégekhez,
69 20|         társaság, legjobban pedig a gazda hallgatott, hogy akinek
70 20|         örömest elhihetné, - véli a gazda, - mikor két emberséges
71 20|           No még ezt is!... bámul a gazda, - de már ilyen derék dolgot
72 20|          álmosodni kezdtek, azért a gazda szénát-szalmát bőven hozott,
73 22|         másképpen beszélték, István gazda, - a színész urak gyakran
74 29| meggyújtotta; de miért nem engedi a gazda, hogy oltsák?~Az egész kazalt