Chapter

 1 1 |   elvitathatlan tényeket, melyeknek annyi emlékei mai napig előttünk
 2 2 |           meg a tekintélyeknek.~Bár annyi volna a tekintély és a hozzávaló
 3 3 |             harminc török, meg fele annyi magyar, - a törökök csak
 4 3 |         százszor megátkozá, melynek annyi mentséget sem hagyott, hogy
 5 3 |           jó emberek nem hagytak ma annyi üres helyet, hova egy e
 6 3 |      gerendáit verte, mintha a sors annyi helyet is szűken adna, hogy
 7 3 |    odacsöppentett. Ennek aztán volt annyi ékesszólása, hogy a gyámatyaság
 8 3 |           színházban, hogyan fér be annyi, hogy a költség kikerüljön?
 9 3 |      szikrázó két szemet, melyekben annyi szigor volt; és nem kétkedve,
10 4 |          esztendő múlva beszéljünk, annyi idő alatt a világ is jobban
11 4 |      lehetek olyan engedelmes, hogy annyi parancsolást tanulhattam
12 4 |              hanem elszolgált idáig annyi ezer esztendő óta, s én
13 6 |            boldoggá lehet valaki, s annyi ezer forint mellett a két
14 6 |            kell még aztán! nem elég annyi?~- Nem ám, kedves Gyurkám,
15 8 |           récevadászó helynek? hogy annyi ideig birkóztak e sástermő-bozótosban.
16 8 |        hallja az úr; hanem volt két annyi is, míg el nem adtuk.~-
17 9 |            legalább előre is legyen annyi vigasztalódásom, mint egykor
18 9 |           ember, mintha tudná, hogy annyi ezer ember közül csak egynek
19 9 |          Úgy lesz, tekintetes uram, annyi, mintha megfogtam volna.~-
20 10|         huszonötezer forintot, - ha annyi van kezed között, prófétám
21 11|    szegénység volt, a lelkesülésnek annyi nyughelye nem volt, melyen
22 11|         tespedő, kiben ösztön sincs annyi mozgásra, hogy unalmát a
23 11|            órai szenvedés, vagy még annyi sem! - gondolja a csárdás,
24 11|           utolsó perceiben már csak annyi tartja a világhoz, hogy
25 11|        világ bolondjára ráfoghasson annyi jót, amennyiért a hallgatók
26 11|            mondja vissza senki. Még annyi folytatásom sincsen, hogy
27 11|            meg kell mentenem.~- Van annyi pénzed, hogy a papírosokat
28 12|        utazási költséget megfizeti. Annyi esze úgy is volt mindenkinek,
29 12|             Bandi nem búsult, a fiú annyi értelemre vergődött már
30 13|            Mindent vesztett bár, de annyi benne az életerő, hogy kétségbeesni
31 14|        megfelezte volna, ha nincsen annyi eszük, hogy addig szerencse
32 14|            fejelés csizmát akar, de annyi szép új csizmát lát, fölpróbálja
33 16|     kicsapnak, ne búsulj: van nekem annyi pénzem, hogy újra beváltalak.
34 16|         mert nem tudom, elég lesz-e annyi egyszerre váltságpénz fejében
35 17|          csel lappang, s a társaság annyi tréfán ment keresztül, hogy
36 17|           élethíven, méltóztassanak annyi türelemmel lenni, hogy addig
37 17|           életből, midőn a börzéken annyi ember gazdagodott meg, különösen
38 17|           te hervadt arcod?~Ajkadon annyi trágár szó jött ki már,
39 17|             gyarló ember vagyok, ki annyi vétket, mint a tiéd, emberi
40 18|          előtt sohasem jött gyanúba annyi évek alatt.~Földváry, minél
41 18|          ezer szépség. No, de minek annyi? Légy okosabb az isten bölcsességénél,
42 18|        valaki, mily nagy úr az, kit annyi százezer között első embernek
43 18|         hogy legkönnyebben meglelje annyi százezer ügyes-bajos ember.~-
44 19|             ugyan, mint a rózsa, de annyi kacérsággal is, mint a rózsa,
45 19|           több, sem kevesebb, éppen annyi, mint a múltkor, s a fiatalember
46 19|         titkot, hogy el ne mondjam, annyi boldogságért, koszorúim
47 19|          szerencsétlen vakot, mikor annyi idő óta egyszer mégis boldog.~-
48 23|           mentegette is magát, hisz annyi teher nehézkedik rá, hogy
49 23|  irgalmasság cselekedetét míveli, s annyi derék becsületes ember támogatja, -
50 23|       becsületes ember támogatja, - annyi, mintha készen volna a ház,
51 23|            alatt tehetne-e Földváry annyi munkát, hogy azzal elejét
52 23|              mert a kiszárítás után annyi járuléka lesz a negyven
53 24|       egykor meghal, és utána marad annyi, mennyi vigasztalónak okvetetlenül
54 25|           szeretett volna járni, de annyi esze mégis volt, hogy ki
55 25|             mily derék dolog, midőn annyi udvarlója van, s ő majd
56 25|        Kapaszkodjék bele tíz ember, annyi talán elbírja úgy-e?~Ez
57 25|           régi terve volt-e ez, mit annyi év alatt ügyesen eltakart
58 26|            midőn az üres tágasságba annyi millióból oly kevés ember
59 27|          volt a másik, neki is csak annyi köze volt a színházhoz,
60 27|            készséggel Lator István, annyi év óta járván Földváry parancsa
61 29|       elolvasta a meggyűrt okmányt, annyi év óta magánál hordja, most
62 29|          rám bízta a tekintetes úr, annyi, mintha maga tenné a bélés
63 29|           diadalt szerzett, mit hat annyi pénzért nem adok, mint amennyi
64 30|          engedek el belőle.~- Bírok annyi kinccsel? - mosolyog az
65 32|           lehetne más, mint magyar, annyi disznótor és paszita között?
66 34| lelkiismeretességet követelhetek, s annyi illedelmet, hogyha kabátom