Chapter
1 3 | tiltatik; mert akkor nem tudom ám, hogy az a kőkerítés
2 3 | tizenkét pálcát, különben nem tudom, meg hagyják-e ölni Zrínyi
3 3 | erejével hurcoltak idáig?~Nem tudom, hány sor pad volt; hanem
4 5 | is fizettem; aztán mégsem tudom, hogy hát az én tengelyeimet
5 6 | aztán?~- Azt még magam sem tudom; csakhogy félrenyomom a
6 7 | amilyen soványak a hízók, nem tudom kerül-e ilyen vastag kalbász
7 8 | kérdi?~- Vettem ki, azt tudom; mert a földek árát fizettem
8 9 | ötven forintommal; de nem tudom rajta megvenni.~- Igaz-e?
9 9 | mondja Földváry, - s azt is tudom, hogy a herceg ott rövidebbet
10 9 | szőrszál-hasogató lenni, és tudom miként kelljen egy vagy
11 10| nagy felhők járhattak erre, tudom, volt egypár mennydörgés.~-
12 10| támasz, Földváry úr, - most tudom, hogy milyen fegyver az
13 11| megcselekszi.~- Miért ne István, tudom nem kér kend valami lehetetlent.~-
14 11| azzal kevesebb dolga volt, tudom, mint a gáttal...~- Átszakadt?~-
15 11| aggódjál, barátom, - én tudom, mivel tartozom neki. Mondja
16 11| értelek, Gábor.~- Elég, ha én tudom, mit gondolok.~- Jó, amint
17 12| máshonnan elcsaptak.~- Jó, hogy tudom, - véli Józsa Gyuri egészen
18 12| tekintetes uram, - én nem tudom, - mondja az egykedvű fiú, -
19 12| komédiában kérem az alamizsnát, tudom, hogy pénzért eresztettük
20 14| én megbocsátok neki.~- Tudom, méltóságos uram, - válaszolja
21 14| válaszolja a bíró, - azt is tudom, hogy méltósága pénzért
22 14| időben beszedi a vámot.~Nem tudom, nem verték-e meg a bölcset,
23 14| járásához;" annál inkább tudom, hogy az embereket mindenre
24 15| német ember között?~- Nem tudom.~- Az a különbség van, hogy
25 15| hanem azt bizonyosan tudom, hogy négy icce bort minden
26 16| kétezer évvel ezelőtt, nem tudom beállt volna-e mártírnak,
27 16| meglátom akkor, mit tudsz.~- Ó, tudom én előre, hogy megelégszik
28 16| meg ne szomorítsam; ah, én tudom, mért adott engem Kecskemétre.~
29 16| volna a járomból, mert nem tudom, elég lesz-e annyi egyszerre
30 18| várost összejártam, mégsem tudom, hol találunk menedékhelyet.~-
31 18| ismétli Földváry, - magam sem tudom még ugyan miképp, elég az
32 18| újság?~- Ha azt hinnéd, hogy tudom, nem jöttél volna elmondani.~-
33 18| valaki Bécsből, és bizonyosan tudom, hogy néhány gazdag ember
34 19| Endre úrfi előtt; de nem tudom elviselni e titkot, hogy
35 19| kötelességből, asszonyom.~- Most már tudom, ki ön.~- Ah, asszonyom,
36 21| másként mondom el, úgyis tudom hiába beszélem el.~- Lásd,
37 21| baj, kivált mikor előre is tudom, hogy azt a pénzt az ablakon
38 22| öccse van ám neki, hogy nem tudom miként botlott atyafiságba
39 22| az elbeszélő.~- Igen, azt tudom, hogy miatta megvakult.~-
40 22| méltóságos uram, - azt is tudom, hogy a mit beszélnek súgó
41 23| ember dolgoznék is, nem tudom, elég lenne-e két esztendő.~
42 24| megmondom ám, hogy én be nem tudom venni az orvosságot!~- Nem
43 24| tekintetes úr, - hanem most már tudom, hogy állhatatos emberrel
44 24| szorítanék utoljára. Nem tudom, elég leszen-e ennyi leróni
45 24| kimondani ez eszmét, és nem tudom, a beteg számára kérjek-e
46 24| mondja Endre Lippaynak - én tudom, minő csodát vitt ön végbe,
47 24| gyógyíthatlanokat viszik?~- Tudom, orvos úr, - de azt is tudom,
48 24| Tudom, orvos úr, - de azt is tudom, hogy az egyik orvos néha
49 25| Pesten lakik. ~- Azt is tudom, - igenli a csárdás, - azt
50 25| igenli a csárdás, - azt is tudom, hogy egy vak fiúért méltóztatik
51 25| intézetében. - Úgy-e hogy tudom?... kérdi, feleletet nem
52 27| megérdemlenéd, kedves férjem, - most tudom, mily szép és jutalmazó
53 29| Gyuri a beszédet.~- Úgy tudom, tekintetes uram.~- Mit
54 32| meg fogom érteni, ámbár tudom, ha majd egyszer pénzt kell
55 33| de hiába mondanám: nem tudom én elfeledni azt a szép
56 33| teremtette a világot, - nem tudom, hogyan? de elhiszem.~-
57 33| szépen a kudarcot, s nem tudom, tudunk-e akkoráig néhány
58 33| hatalmas úr az isten, hanem én tudom azt, hogy: Földváry Gábor
|