Chapter
1 3 | Kulcsár István táblabíró úrnak neve napja.~
2 3 | tőlem: ki volt az a Kulcsár István. Mert ki törődik nálunk
3 3 | is a színházban lesz. ~- István!... kiált a főbíró, a mellékszobában
4 3 | Most jöjjön ide Kulcsár István uram, - mondja Földváry, -
5 3 | én pedig elmentem Kulcsár István urambátyámhoz és még az
6 3 | a színházban és Kulcsár István uramnál.~A gróf bement a
7 3 | társasággal ment Kulcsár István uramhoz névnapot köszönteni;
8 3 | legsürgetősebbet, Kulcsár István uram pedig a pipázószobában
9 3 | öcsém, - mondja Kulcsár István minden gúny nélkül, - hadd
10 3 | kételkedett, hogy Kulcsár István ezen már keresztül ment;
11 3 | öcsém! - Mondja Kulcsár István kezet fogva a vállalkozóval,
12 4 | kivette a pénzt, Kulcsár István úrnak kezeibe tette, azt
13 4 | elhinni!~Így végződött Kulcsár István uramnak neve napja. Földváry
14 5 | valakit tekintetes Kulcsár István úrhoz, hogy estére egy kis
15 5 | találkozni fogunk! Mondja Kulcsár István.~- Alig hiszem, - véli a
16 6 | én pedig a pénzt Kulcsár István és Fáy András urak kezére
17 9 | fogva húzkod ki az ágyból.~- István, nem vetek neki tizenöt
18 9 | Tehát mást gondoltam, István.~- Bizony, jó lesz, tekintetes
19 9 | volna.~- Bántani nem szabad, István!~- Disznópecsenyével tartom,
20 10| forintot tegyen le Kulcsár István és az én gondviselésem alá.
21 11| lassabban léptetni.~- Hova, István, ilyen lóhalálban?~- A tekintetes
22 11| tekintetes úrnak.~- De miért, István gazda?~- Ígérje meg a tekintetes
23 11| megcselekszi.~- Miért ne István, tudom nem kér kend valami
24 11| ugyan hamar megalkudnék, István, - mondja Földváry a heves
25 11| ítéletnapig.~- Kend hát itt van, István? Kérdezi Földváry a folytatást
26 11| határozott hangon mondja:~- István! megfogadja kend, amit parancsolok?~-
27 13| húzódik.~- Értem!... mondja István gazda, - ott hát leszállnak
28 18| harmadik lelkes támasz, Kulcsár István, rég a földben nyugszik,
29 21| kérik, mégis oda kell adnom, István! úgy kell az ilyen vén korhelynek,
30 22| későn jöttek ugyan Lator István csárdájába, de mégis eljöttek.
31 22| a tiszttartó úr előtt.~- István! kiált rá a gróf, eszébe
32 22| hogy másképpen beszélték, István gazda, - a színész urak
33 22| Magam is eltagadnám, István.~- No pedig ezek azt vallották,
34 22| derék úrfit.~- Meglátja kend István! - mondja a gróf a csárdásnak
35 22| Csak még néhány szót, István, várjon kend, mindjárt kendre
36 23| bele halt, ez volt Kulcsár István - jót áll a gróf, hogy mindketten
37 26| járkált, eszébe jutott Kulcsár István, ki makacsul nem hitte,
38 26| hogy még gróf Széchenyi István sem teremthetett össze többet
39 27| hátulsó ülésből leszállt Lator István, visszaemlékezett a múltra,
40 27| Vendégríkató"-i csárdás.~- István!~- Úgy hívnak, tekintetes
41 27| Megvigasztalom kendet István.~- Könnyen megvigasztalhat
42 27| föl engem. Beszéli Lator István félreállítva az útból, mert
43 27| többit elbeszélte Lator István helyett.~- Megvannak a komák?
44 27| napszámot is itt feledi kend, István? ~- Csak a komáimnak szolgálom
45 27| Megérdemlik a komák e munkát István? Tudják, miért kereste föl
46 27| Rögtön Budára megyünk István. Mondja a gróf .~- Méltóságos
47 27| Mondja készséggel Lator István, annyi év óta járván Földváry
48 27| sütkéreztek a fiúk, Lator István messziről kiböködte a két
49 28| tőkére, melyet bátyja Kulcsár István és Fáy András kezéhez letett?~
50 32| tetszik: gróf Széchenyi István.~- Széna-e vagy szalma?
51 32| vendége, gróf Széchenyi István. Tehát mi kell több? Megmutatta
52 32| ülésben fölkelt gróf Széchenyi István, szónoka lett Fáy András
53 32| szolgáltatott gróf Széchenyi István.~Ilyen diadala volt Fáy
54 33| Ezt mind nem tudja Lator István, jelenti, hogy megjött, -
55 33| rábízott kincset: itt van!~- István, mikor beszélgettünk együtt
56 33| a piócák költenek rajt, István - holnap estére Tasson hálunk,
57 33| mond.~- Pedig azt mondják, István, hogy azon átvágásra két
58 33| Igaz!... mondja Lator István, süvegét leemelve, s miután
|