Chapter

 501 10|                  beszédhez készülve: tudod, hogy Józsa Gyuri bolond ember.~-
 502 10|                    háza, s így nem szükség, hogy mi építtessünk neki egyet.~-
 503 10|                      miként? eszébe jutott, hogy Bandi öccsének ötvenezer
 504 10|                   fiúból pedig olyan tuskó, hogy ha leásatod a takarékpénztár
 505 10|                    hanem ő majd megmutatja, hogy a fiú neki becsületére válik.
 506 10|                     fogja.~- Azt megígérte, hogy oskolára küldi, erre szavát
 507 10|                     embert választ melléje, hogy Szentpálinak megmutassa...~-
 508 10|                  mond ki, de nagyon hihető, hogy ha már a korhelykompánia
 509 10|                  gondolva, magára vállalta, hogy a fiút szemmel tartandja,
 510 10|              annyira eszét veszti Józsának, hogy abból a szerencsétlen gyermekből
 511 10|              gyermekből olyan barmot nevel, hogy négykézláb járatja. Ennek
 512 10|                   úgy sarokba szoríthatnám, hogy pecsenyeként forgathatnám. -
 513 10|                   szorul a korhelykompánia, hogy önmagára nem ösmer; s akkor
 514 10|            megkuszálódék a fejtakaró alatt, hogy az egy özvegyasszonyt is
 515 10|                    indulat, azon előhitben, hogy itt megint valami hallatlan
 516 10|                  egyet úgy megbolondítának, hogy az egy maga az egész atyafiságot
 517 10|                  ebek is oly emberségtudók, hogy az érkezőket meg nem ugatják.
 518 10|                    rég volt férfi a háznál, hogy az idegen szagot elfeledték,
 519 10|               bekecsekről, aközben elmondá, hogy a tekintetes asszony mindjárt
 520 10|                      nehezen merné ráfogni, hogy a hidegre azért állott ki,
 521 10|                   etető cseléd is úgy állt, hogy vissza nem nézhetett; ezek
 522 10|               Elhiszem, tekintetes asszony, hogy kevesebb fogy el; mert nem
 523 10|                    jól tette, teinsasszony, hogy kinn felejtette a sánta
 524 10|                    asszony, maga sem hitte, hogy azon a lyukon fordul ki,
 525 10|                     tolvaj nem érdemli meg, hogy más sopánkodjék rajta. Aki
 526 10|                elrongyolta, nem kívánhatja, hogy más a magáéból vessen reá
 527 10|                     tett szert. Érzi ugyan, hogy a röpüléshez nincs még egész
 528 10|                     melyeknek nagy érdemük, hogy hófehérek és rendbe vannak
 529 10|                  felhő is csak oly csekély, hogy zivatart senki sem várt
 530 10|                  Földváry úr, - most tudom, hogy milyen fegyver az asszony
 531 10|                  csak nem is dicsekedhetem, hogy az én tanítványom: rajtam
 532 10|                     de meglátszik az arcon, hogy a szív nem fájdult meg bele.
 533 10|                arcot, és a két férfi tudja, hogy a hölgyet nem kell vigasztalni.
 534 10|                  első boldog perce, - érzi, hogy többé nem oly elhagyatott,
 535 10|                     nem oly elhagyatott, és hogy saját erejével is megküzdhet.
 536 10|                gyermek alig győzte bevárni, hogy őt is észrevegyék, azaz
 537 10|                figyelmes bácsiknak elmondá, hogy ő azt naponkint kisöpri,
 538 10|                 közben oly szépen elmondja, hogy mikor túróscsuszát készít,
 539 10|                    vesz és miként alakítja, hogy a hallgatót bizton meggyőzi,
 540 10|                  hallgatót bizton meggyőzi, hogy azt akármi felnőtt sem tudná
 541 10|           munkaszokás. Hozzátévén már most, hogy kis babának ruhát is varr,
 542 10|              asszony élvezheti, - az tudja, hogy a nők a győzelmet hányféleképp
 543 10|                Szentpáliné, észre nem véve, hogy Földváry mélázásából szintén
 544 10|                   ásót, kapát vitt magával, hogy a töltésben szokott helyét
 545 10|                  változásnak okát.~- Szent, hogy őt csípi meg! Gondolja magában
 546 10|            átgondolva, erősen meggyőződött, hogy Szentpáli urat ez éjjel
 547 10|               átlevelezése közt észrevette, hogy Mihály úr hasonló vagyonrészt
 548 10|               Földváry hangosan is kimondá, hogy Mihály úr most már nagy
 549 10|                   még ki is téglázza, - nem hogy felesége legyen.~E véleménykimondás
 550 10|                    mindig azon jár az esze, hogy magánál bolondabbat leljen, -
 551 10|               közben is oly csöndes hangon, hogy egy harmadik hallgató a
 552 10|              gyámapai gondom. - Adná isten, hogy azt a fél bolondot most
 553 11|                 Földváry is elszánta magát, hogy az özvegyasszony előtt fölháborodását
 554 11|                    más parancsolta neki, de hogy most a parancsoló is maga
 555 11|                     csak az a jutalom volt, hogy az első lecsillapodás után
 556 11|                     szörnyülködve beszélte, hogy a Duna jege megindult már,
 557 11|                      és már tervelni kezdé, hogy ebéd után haza hajtat, nehogy
 558 11|                 megállította a kíváncsiság, hogy a rohanó ló meddig győzi
 559 11|                   süvegét megemelvén, - jó, hogy idejében találom, nem kell
 560 11|                 Ígérje meg a tekintetes úr, hogy még ma megcselekszi.~- Miért
 561 11|           boldogtalan még maga beszélte el, hogy három-négy leshelyet talált
 562 11|               egyszer csak azt vette észre, hogy jobbról, balról átszakadt
 563 11|                  mikor odamenet azt láttam, hogy szegény feleségem az istállóból
 564 11|                elébe meg egy kalendáriumot, hogy el ne unja magát, míg küldök
 565 11|                     becsületesség, átlátva, hogy szerencsétlenebb fordulat
 566 11|                   isten elég hatalmas arra, hogy kendnek megbocsásson; ne
 567 11|                   büntetés az akasztófánál, hogy a tekintetes urat többé
 568 11|                    otthagyá azon ígérettel, hogy estig visszajő érte, aztán
 569 11|                     Semmit sem kételkedett, hogy Szentpáli lesz a "Vendégríkató"-
 570 11|             teljesült óhajtása Földvárynak, hogy a korhelykompániából a legszilajabb
 571 11|                    az istent azon kéréssel, hogy védelmezze meg az éjjeli
 572 11|                  mindig bíztatja a kocsist, hogy a lovakat ne hagyja aludni, -
 573 11|               odalökik a többi millió közé, hogy azokkal egyetemben legyen
 574 11|                nemzet maga sem hitte volna, hogy meg fog élni, a mostani
 575 11|                      nyársat hordtak össze, hogy ha magunk nem leszünk már,
 576 11|                      mely magasabban állna, hogy elhitethetnénk vele, merre
 577 11|                  megint a kocsist, anélkül, hogy e szóval önmagát is fölriasztaná
 578 11|                ösztön sincs annyi mozgásra, hogy unalmát a tivornyák zajába
 579 11|                     szomját annyira elölte, hogy most minduntalan kínálja
 580 11|                      hanem szánja el magát, hogy a lassú eredmény nem fárasztja
 581 11|                  végtére is kéri az istent, hogy a legfurfangosabb példányt
 582 11|                  meggyúrta e szívós lelket, hogy a jó mag üdvösséges veteményképpen
 583 11|                  léptette, nem is gondolta, hogy itt számot akarnak vele
 584 11|                  vele vetni. Gyanítá ugyan, hogy a tilos munkáért megfizettetik,
 585 11|                  munkáért megfizettetik, de hogy a lakolás ilyenképpen végződjék:
 586 11|                     jutván még csak eszébe, hogy a sárfal összedőlhet, és
 587 11|                   néhányszor, azt gondolva, hogy reggel majd talál menekülést;
 588 11|                    azon keresztül láthatta, hogy a jégdarabok mily szorgalmasan
 589 11|                      nagyon hihetővé tévén, hogy éjfélig készen lesz a munka.~
 590 11|                    jég, hinni sem lehetett, hogy erre most utas vetődjék
 591 11|                    annyi tartja a világhoz, hogy vajon lesz-e egyetlenegy
 592 11|                  ember is vágyat érez arra, hogy holta után megemlegessék;
 593 11|                  mintha föl akarna jelölni, hogy ha talál valamit, megint
 594 11|             feledhesse.~Addig gondolkozott, hogy a kéz elunta a várást, és
 595 11|         önítéleteképpen odaordítá:~- Látom, hogy én haszontalan ember voltam!~-
 596 11|                 végre abban állapodott meg, hogy a legrosszabb esetet a ház
 597 11|           papírdarab, vegyenek róla példát, hogy amiért mást meglőttem volna,
 598 11|                mondom és írom meg magamról, hogy: én haszontalan ember voltam.~
 599 11|                    Kevés reménységem lévén, hogy temetésemen jelen lehessen
 600 11|                     nem az lesz a nyereség, hogy tisztelendő úr tíz forintját
 601 11|                     azon törni-marni magát, hogy egy világ bolondjára ráfoghasson
 602 11|                 adósságomat, és kérem őket, hogy ha már az enyémet ki nem
 603 11|                  annyi folytatásom sincsen, hogy más az én hibámat elrimánkodja
 604 11|             mindenhatót úgy kipusztíthatom, hogy az utánam következőnek semmi
 605 11|                 hazát, s ezért megérdemlem, hogy a hullámok élettelen testemet
 606 11|                volna el azt a kötelességet, hogy ő meg annak idejében folytassa,
 607 11|                     hitványul gazdálkodtam, hogy egy korcs voltam másik lángot
 608 11|                helyet, s nem gondolék arra, hogy az anyaföld is együtt pihen
 609 11|                     csak pusztítani tudtam, hogy még üresebb legyen a tér,
 610 11|                       elloptam az éjszakát, hogy megtoldjam vele a napot,
 611 11|             mesterséggel a benne lévő erőt, hogy gyümölcseit télen adja nekem.
 612 11|                 kimondom a kemény ítéletet, hogy:~Én haszontalan ember voltam!~..............................................................................~
 613 11|                   azt is gondolhatta volna, hogy az angyalok nem igen esnek
 614 11|                   lehet, de kell is. Ezért, hogy csakugyan arról a Földváryról
 615 11|              annyian ösmertek, nem tagadom, hogy Földváry bizonyos körülmények
 616 11|            eltűrhetné; azért bölcsen látta, hogy itt lelki erőszakot csinálni
 617 11|                  patkányokat úgy irtják ki, hogy egymás között összebújtogatják
 618 11|             tökéletesen megnyugodott, látta hogy megmentésére jönnek, s midőn
 619 11|                        De azt csak átlátod, hogy meg kell mentenem.~- Van
 620 11|               mentenem.~- Van annyi pénzed, hogy a papírosokat átváltsd?~-
 621 11|             elevenre kigondolta a jövendőt, hogy a leendő gyümölcsöt szinte
 622 11|                     hisz ő maga mondá neki, hogy: az életben ne lássák többé
 623 11|                emberi észnek, ha azt hiszi, hogy mindent ki lehet fizetni!
 624 11|                 Olyan nagy boldogság lenne, hogy abból erkölcsi részképpen
 625 11|                Szentpáli észrevette később, hogy Földváry már elolvasta a
 626 11|                     adom Földváry Gábornak, hogy...~- Hogy?~- ...hogy megnyugodhassál,
 627 11|                Földváry Gábornak, hogy...~- Hogy?~- ...hogy megnyugodhassál,
 628 11|              Gábornak, hogy...~- Hogy?~- ...hogy megnyugodhassál, sohasem
 629 11|                   cimborák közt mutasd meg, hogy ember vagy!~- Értem! Mondja
 630 11|                  Istenem! engedd meg nekem, hogy azt a szerencsétlent egykori
 631 11|          visszavezethessem.~Ez annyit tett, hogy az "imsósi" posványt nem
 632 12|               kiknek megmondván először is, hogy a fiút Józsa Gyuri bácsi
 633 12|                   is elengedhetik önök azt, hogy Józsa György uramnak háztartását,
 634 12|                     olyan hosszúra nyúlnék, hogy könyvemet legalább is egy
 635 12|                     tehát ne kívánják önök, hogy én a szerecsent fehérre
 636 12|                     az olyan éhes volt már, hogy az magába Józsa Gyuriba
 637 12|                gulyást és kanászbojtárt, és hogy még egygyel több dolguk
 638 12|                    úgy is volt mindenkinek, hogy olyant utasítson hozzá,
 639 12|                     is megteszi odáig, mert hogy onnét gyalog is jön vissza:
 640 12|                 volna, ha valaki eltalálná, hogy Józsa Gyuri milyen nevelőt
 641 12|                   Józsa Gyuri, gyanakodván, hogy az amice ugyan keveset eszik,
 642 12|             bevezetni a tudományok titkába, hogy az élet ösvényén el ne tévedjen.~-
 643 12|                       Már arra volt gondom, hogy a fiú megélhessen, - azon
 644 12|                      Tehát szabad remélnem, hogy az ifjú plántát a tudományok
 645 12|                    amice, aztán azt mondom: hogy a költségét megfizetem,
 646 12|                   azt pedig nem kívánhatom, hogy a múzsák fia neki hasaljon
 647 12|                   úgy nem okoskodik valaki, hogy azt kellene keresni, ami
 648 12|           meglehetősen indult, megvallotta, hogy ő sohasem volt nevelő, a
 649 12|                   sem mondta, mint a többi, hogy ezt meg ezt tudja, mert
 650 12|                 tudja, mi az a prudentia?~- Hogy ne tudnám! - mondja a fiú
 651 12|                     mondja a fiú megörülve, hogy ő is tud valamit, nem is
 652 12|                  valamit, nem is gyanítván, hogy a tekintetes urat éppen
 653 12|              diákszó, s magyarul azt teszi, hogy: sótartó.~- Hála istennek! -
 654 12|                   emeletről és szerencséje, hogy az ebek a csősztanyára mentek
 655 12|                    vette észre Józsa Gyuri, hogy mily nehéz dolog a nevelés,
 656 12|                     vállaira nehezedett, és hogy neki is engedékenyebbnek
 657 12|                lehet kívánni az emberektől, hogy egytől egyig mind agyafúrt
 658 12|                     mi elaludt.~Alig várta, hogy a debreceni legátus diák
 659 12|                     kiadta a parancsolatot, hogy elfogják mendikánsával egyetemben,
 660 12|                  máshonnan elcsaptak.~- Jó, hogy tudom, - véli Józsa Gyuri
 661 12|                Miklós úrhoz. Azt is hallám, hogy néhány még elmaradt, míg
 662 12|                  gróf utánuk küldi a pénzt, hogy magukat kiváltsák a debreceni
 663 12|                   ebéddel, de csak egyszer, hogy emberség híjával ne legyen,
 664 12|                   ne legyen, azt gondolván, hogy a legátus majd szerénykedik
 665 12|             szaporán lépdelt, azt hihetném, hogy még máshol is akarna - ebédet
 666 12|                   felé már messziről látja, hogy két kaputos embert kísér
 667 12|                     kutyaságon törte fejét, hogy a két embert szépen kipróbálja.~
 668 12|                  szép tulajdonsága az volt, hogy amint ráültek, mind a négy
 669 12|                   megnézvén az elhelyezést, hogy valamiképp maga alá ne kerüljön,
 670 12|          bevezetésnél észrevehették a fiúk, hogy a híres Józsa Gyurinál vannak,
 671 12|                   Józsa Gyurinál vannak, és hogy miattuk sem teszen kivételt,
 672 12|                  uram, - attól féltünk...~- Hogy kötve hoz be, úgy-e? Vág
 673 12|                 véli a himlőhelyes, - hanem hogy elereszt; mert a Hortobágyon
 674 12|                     a gazdád?~- Nem hinném, hogy a fizetés meglátszanék rajtam.~-
 675 12|                 esik, mert nem jut eszembe, hogy a komédiában király valék.~-
 676 12|                  másik.~- Nem emlékszem rá, hogy koldultam volna, - s mikor
 677 12|                 kérem az alamizsnát, tudom, hogy pénzért eresztettük be.
 678 12|               nagyon megharagudnám magamra, hogy úr koromban jobbágyok zsírján
 679 12|              feleljen? Csak arra volt esze, hogy a komoly fiút még ma bolonddá
 680 12|                      Egyik sem vette észre, hogy a kis fiú az ablakban hallgatta
 681 12|                     le két orcáján, jeléül, hogy a szegény magyar komédiás
 682 12|                     nem tudott ellenállani, hogy a színészhez ne lépjen,
 683 12|               bizalmas volt e megközelítés, hogy a fiútól tartózkodni sem
 684 12|                    keveredett, elgondolván, hogy az a komolyabbik mint fog
 685 12|               fejéhez vágni, azt gondolván, hogy az cserélte ki a széket.~-
 686 12|                 minthogy előbb észrevettem, hogy a széknek egyik lába félre
 687 12|                 helyről az utolsóra tettem, hogy nekem maradjon; a tekintetes
 688 12|                     a tekintetes úr az oka, hogy oda nem eresztett engem.~-
 689 12|                 annyit nevethetett a gazda, hogy a vacsora ára bőven meg
 690 12|                       Puff!~Ez annyit tesz, hogy a madzagrántásra mind a
 691 12|                zuhantak.~Hamar észrevették, hogy ez a gazda tréfája volt;
 692 12|                  megtaláltak, elhatározták: hogy hajnalban fölébredvén, a
 693 12|                 társaság maga sem követeli, hogy valami nagy tartózkodást
 694 12|               bátorság kellett volna ahhoz, hogy egy goromba disznónak éretlen
 695 12|                akartak, akkor vették észre, hogy a folyosóra nyíló ajtó be
 696 12|                   de oly édes volt az álom, hogy attól megválni nem akart,
 697 12|                     közé? Ekkor jut eszébe, hogy a magyarázat az asztalon
 698 12|                    lesz, hisz maguk mondák, hogy ami fölösleges volt, az
 699 12|                   jutott eszébe egyéb, mint hogy a két gyalog-úr bolonddá
 700 12|                   tökéletesen meggyőződvén, hogy baj nem érheti őket.~- Bandi!
 701 12|                  Gyuri, nem is kételkedvén, hogy az ilyen gyalog járó fickó
 702 12|                  mellett éri el azt a célt, hogy Szentpálival kudarcot vallasson.
 703 12|            vergődött már a nagy fővárosban, hogy a két színész humorában
 704 12|             örömével csüngött a gondolaton, hogy kiszabadul az eddigi börtönből,
 705 12|                  nem tetszik, megmondhatod, hogy uradbátyádnak egy batkáját
 706 12|                fogatott be, jól emlékezvén, hogy Szilvásra mennek, tehát
 707 13|                  kézzel is fogta a kalapot, hogy le ne vigye a szél, pedig
 708 13|                   de oly kurtának látszott, hogy röstelt ekkora embernek
 709 13|                   lelke azt a bölcsességet, hogy a földön túl terjeszkedni
 710 13|                     annyi benne az életerő, hogy kétségbeesni vagy megőrülni
 711 13|                    vagy elhitte a gazdának, hogy míg két karjának erejét
 712 13|          megindították, azaz: csak a fejét, hogy azt, ide-oda tekintgetvén,
 713 13|                  tart egy darabig, - szent, hogy a levegőbe jutunk!~Harmadnapon
 714 13|                   posztóruha nagyon mondja, hogy a sétálásnak rég el kellett
 715 13|                Vajjon jőnek-e az úton, vagy hogy haza mennek?~- Jó napot
 716 13|                csárdás egyszerre kitalálta, hogy ezek nem sétálgatni indultak.~-
 717 13|              találok.~- Mutatunk mi olyant, hogy vissza sem talál, ha egyszer
 718 13|                    szeretett volna bemenni, hogy ott egy pár rossz fillérért
 719 13|                  gazda, megkapva a gyeplőt, hogy a fölébresztett ló a kocsit
 720 13|                        pedig azt gondoltuk, hogy jó szóért is elvisz.~- Azért
 721 13|                nehogy úgy szárazan mondván, hogy ők magyar "komédiások" legyenek:
 722 13|                 legyenek: még meg is bánja, hogy a kocsira eresztette őket.
 723 13|                     urak, mert attól félek, hogy kölcsönben maguk is eltalálnák
 724 13|                     lelkesebb úgy is tudta, hogy mártír, nem kelle mutatni
 725 13|                  foltok alatt is meglátták, hogy vérzik; - de ezerszerte
 726 13|                 gyeplőt tartja, észrevette, hogy a kérdezkedés fájdalmat
 727 13|                    egészen újat kezdhetnek, hogy még is élőjelet adjon az
 728 13|                hanem magában hozzágondolta, hogy ha majd lemaradnak a kocsiról,
 729 13|                  kocsiról, az ő dolga lesz, hogy ne sokáig hálálkodjanak
 730 13|                    volna előtte a gondolat, hogy visszafizessék neki, mintegy
 731 13|          hegyoldalba, még a betyár is érzi, hogy betyársága nem esik oly
 732 13|                   kapta ki a parancsolatot, hogy ennek az emberséges embernek
 733 13|                     meg nem akarja mondani, hogy földönfutóvá lett.~Elvezetteté
 734 13|                    magának is ezért mondta, hogy letorkolja magát, midőn
 735 14|               legvénebb ember is azt vallá, hogy most az apját siratja.~Nem
 736 14|                erőtlennek hitte magát arra, hogy a kötelességeket megosztani
 737 14|                    összeveszett volna vele, hogy saját jó földesurát lopja
 738 14|                     megint kurtán.~- Ugyan, hogy adták most? Faggatódzik
 739 14|                 nagyon, - állítja a tolvaj, hogy másfelé tévessze a bírót.~-
 740 14|                 utolsó árát?~- Azt mondták, hogy majd máskor megizenik.~-
 741 14|                   addig firtatja a tolvajt, hogy végre is szépen kivallotta.
 742 14|                     nemcsak arra való volt, hogy rátámaszkodjék a bíró, hanem,
 743 14|                     a bíró, - azt is tudom, hogy méltósága pénzért is megváltaná;
 744 14|              mellett, mikor arról beszélek, hogy őt mindenki szerette. Jobbágyainak
 745 14|                     ha nincsen annyi eszük, hogy addig szerencse nekik, míg
 746 14|               megelégedett a megyegyűlésen, hogy a dolgot tudomásul vegye;
 747 14|             közönség sem igen kapott hajba, hogy szóhoz jusson, mert a ki
 748 14|                    tolták a nagy ív papírt, hogy írja oda nevét. Ó, a tekintetes
 749 14|                     ilyenkor azt is tudják, hogy a kétszerkettő - négy; vagy
 750 14|                   kétszerkettő - négy; vagy hogy a rókának nem lehet két
 751 14|                hanem mit beszélek? Látszik, hogy én csak vízivó ember vagyok,
 752 14|                     mint a másiknak, szent, hogy összevesztek. Igyatok egy
 753 14|                     nem hazudik, megmondja, hogy a kötelesség mire kéri azt
 754 14|                   az a furcsa szokása volt, hogy minél többet ivott, annál
 755 14|                      aztán nem jut eszedbe, hogy ezek prédikálják a magyar
 756 14|                  színházra, éppen két hete, hogy megküldte Pestvármegye a
 757 14|                fölszólítást, nem mondhatod, hogy nem kérnek; de te is hallgattál
 758 14|                     Pestvármegyét tudósítá, hogy az építendő pesti magyar
 759 14|                 volt ilyen boldog, elhitte, hogy az ő indítványa volt a győztes.
 760 14|                    tokaji borának. Az igaz, hogy nem is kímélte, a cselédség
 761 14|               szépen égett az a szent láng, hogy még mártírrá is vállalkoznék
 762 14|                    valójában nehezére esik, hogy abban a titkos fájdalomban,
 763 14|                délután van már az idő, vagy hogy az este is itt volna.~Húzza
 764 14|                    össze, mintha nem hinné, hogy imádságát a szörnyű magasságban
 765 14|                    dajka az aluvó kisdedet, hogy akár nagyot, akár aprót
 766 14|                     majd megreped örömében, hogy a büszke táncot éppen benne
 767 14|                   úgy kormányozza a kedvet, hogy a barátság is megférjen
 768 14|             járásához;" annál inkább tudom, hogy az embereket mindenre rá
 769 14|                    fölkelt, ki akart menni, hogy beszéljen vele. Észrevették
 770 14|                   megvolt, jól kiszemelvén, hogy láb alatt ne legyen. A gróf
 771 14|                    az a szerencsétlenségük, hogy nekik élő ember nem tudott
 772 14|                   úgy kiformálja csizmának, hogy szurkos markának ujja helyét
 773 14|                  nagy uraknak is van bajuk; hogy búsulnak, hogy keseregnek
 774 14|                   van bajuk; hogy búsulnak, hogy keseregnek a drága aranyzsinóros
 775 14|                   volt szüksége. Most érzi, hogy az ő baja mennyivel könnyebb,
 776 14|              méltóságos uram, - azt vélném, hogy ezek nem is népek, hanem
 777 14|                      és látszik a beszéden, hogy ünneplő ruhában mondják
 778 14|                     szabályos szép fejét, - hogy a szegény ember is csak
 779 14|                    függönyt. A gróf érezte, hogy ez az egyszerű ember nagyon
 780 14|                  szeretem, méltóságos uram, hogy még akkor se találhassak
 781 14|                 uram, vette már mértékemet, hogy meg mer kínálni kegyelmével?~-
 782 14|                   hová megyek?~- Azt látom, hogy itt vagy, magad mondod,
 783 14|                     itt vagy, magad mondod, hogy vissza nem akarsz menni, -
 784 14|               gondolata nem arra való volt, hogy fönnszóval elmondja, nem
 785 14|                     elmondja, nem is vélte, hogy a másik is éppenséggel így
 786 14|                láttam ilyen magyar embert. ~Hogy pedig én is mondjak valamit,
 787 15|                     volt, midőn azt mondák, hogy nincs itt. Bárcsak el se
 788 15|                  Pistát, azt is megmondván, hogy az egyiket nevelőnek akarja
 789 15|                 faragni; de ments meg isten hogy valamelyik odahagyja a magyar
 790 15|                    eltalálni kérdés nélkül, hogy mért bolondul úgy a komédiások
 791 15|                   minthogy eddig azt látta, hogy a tinót mindig vénebb ökör
 792 15|                   vénebb ökör mellé fogják, hogy az a tanulatlant is a rúd
 793 15|                    és még azt is mondhatom, hogy e gyermek szánandó áldozata
 794 15|                     nevelni, mint a sunkát, hogy a kéményben is lógjon.~-
 795 15|                  Debzon csak azt gondoltam, hogy Debrecenbe az menjen, aki
 796 15|                  cukrot is szereti, persze, hogy úr lesz; úgy-e Katona barátom?
 797 15|               kölyöknek, világosan mutatja, hogy semmitől se undorodik meg;
 798 15|              mondanak, mindjárt azt hiszed, hogy terólad beszélik, és félre
 799 15|                 Katona, a mesében beszélik, hogy egy társaságban eltévedt
 800 15|                 akarja megcsípni a tolvajt, hogy szembe állít néki két tanút:
 801 15|                kicsapna a korhely kompánia, hogy okosabb akarok lenni, mint
 802 15|                  folyamodott a társasághoz, hogy tagjai közé fölvenné, -
 803 15|           valamennyi azon véleményben volt, hogy ennél gorombább tag mostanában
 804 15|                     az illető folyamodó nem hogy nem vitt még hasonló dolgot
 805 15|                    intézve, azon reményben, hogy ott még több adoma is lesz.~-
 806 15|                tudom.~- Az a különbség van, hogy az angol annyira megtartja
 807 15|                     társadalmi szabályokat, hogy ha valaki éppen a vízbe
 808 15|                 német annyira emberségtudó, hogy ha egy hajó elsülyed, a
 809 15|              kifejlődött, elképzelhető hát, hogy a sok adomát milyen gyönyörrel
 810 15|                 szerette volna előbb tudni, hogy ez idegen voltaképpen honnét
 811 15|                 hanem azt bizonyosan tudom, hogy négy icce bort minden ember
 812 15|                    ezen úgy elgondolkodott, hogy végre a gróf verte ki az
 813 15|                        Még nem látszik meg, hogy kisebbre nyomta volna a
 814 15|                  volt, s valaki rámutatott, hogy válasszam azt, de én bizon
 815 15|                 lehetetlenség, kétségtelen, hogy ez ember nyakig úszik a
 816 15|               Józsában érlelődött az eszme, hogy ez embernek hasznát lehetne
 817 15|              gondolat olyan boldoggá tette, hogy Keglevich észrevette a dolgot.~
 818 15|                     közti beszélgetés után, hogy Katona Józsa Gyurit akarja
 819 15|                  valami adomát; nem hiszem, hogy más így malmodra beszélne;
 820 15|              maholnap azért fordulok hátra, hogy ki az, a kit Józsa Gyuri
 821 15|            visszatekint, akkor veszi észre, hogy őt püfölik.~- Aztán ilyen
 822 15|                    én tudok arra is példát, hogy sok ember dolgozott egy
 823 15|                 patvar jutott önnek eszébe, hogy egész délelőtt az én lábszáramat
 824 15|                   megkétszerezik az adagot, hogy kifoghassanak vastermészetemen,
 825 15|                     Alig várta az alkalmat, hogy más betegen is megkísértse
 826 15|                     mi természetesebb, mint hogy kolozsvári káposztát rendelt
 827 15|                  rögtön jegyzőkönyvbe írta, hogy a kolozsvári káposzta magyar
 828 15|                szász.~- Magamért jót állok, hogy magyar vagyok; de a gyomromért
 829 15|                 vagy éhes?~- Úgy jóllaktam, hogy két napig nem eszem. ~-
 830 15|                   De csak bátran, meglátod, hogy nem eszem.~- Talán a tekintetes
 831 15|                     ki panaszolkodva mondá, hogy ő előtte megfoghatatlan
 832 15|                    dolog, de mégis úgy van, hogy ő egész nap eszik, még sincsen
 833 15|                 együtt maradt.~- Miklós,... hogy hívják ezt az embert?~-
 834 15|                     pörvesztőt rábeszélnéd, hogy az én Bandimat vegye maga
 835 15|                  Katona barátom, - tudja-e, hogy Józsa Gyuri szerelmes magába?~-
 836 15|                   Bandit Kecskemétre vitte, hogy megint Endrét faragjon belőle.~~
 837 16|                 ketté, és igen természetes, hogy ez indokolással adós nem
 838 16|                     Nem felelek tehát arra, hogy lett volna-e Szentpáliból
 839 16|                 mert előbb megtörténhetnék, hogy a napsugár a legfeketébb
 840 16|                  olyan csodát vinne véghez, hogy megfehérítené, mint ezeket
 841 16|                 ámbár gyakori példa van rá, hogy évek múlva olyan vallomásokat
 842 16|         vallomásokat tesznek önmaguk ellen, hogy még egy hitvány rongydarabot
 843 16|            megmagyarázhatlan a hölgy előtt, hogy a kedves sógor honn marad,
 844 16|          utánlátásában annyira hangos lesz, hogy már azt is hallja, mit mond:
 845 16|                 Sohasem mertem volna hinni, hogy valaha rám is kerüljön a
 846 16|                   annyit észrevett a hölgy, hogy a sógor nem különcködésből
 847 16|                  Boldog volt a nő, gyanítá, hogy a gyámapa valami finom szálon
 848 16|                  nagy örömmel vallhatá meg, hogy Szentpálinak gondosságában
 849 16|                     nagyon meglátszék rajt, hogy férfitársaságban igen sokat,
 850 16|                     is mondá, mennyire kár, hogy nem férfi. Meglátszék rajt,
 851 16|                 lehetett venni a gyermeken, hogy a bácsi is idegen, ha a
 852 16|                     eszébe a bácsinak: Kár, hogy ez a lány nem fiú! figyelmessé
 853 16|         viselkedésben észre lehetett venni, hogy Szentpáli sógorasszonya
 854 16|                  Nem csudálkozhatunk tehát, hogy az özvegy e modortól félt,
 855 16|                     kivált midőn elgondolá, hogy lánya napról-napra okosabb
 856 16|               gyermek, nem csudálkozhatunk, hogy értelmesen kérdezte az anyától,
 857 16|             kérdezte az anyától, mi az oka, hogy a bácsi azon szabályokat
 858 16|                Szentpáliné nagyon megörült, hogy a csacska gyermek e furcsa
 859 16|                      alig van gyermek, vagy hogy éppen nincs is, ki anyját
 860 16|                kemény hangon mondva ki azt, hogy: ne!~- Oh, bácsi, - mondja
 861 16|                     a kis bábut tanítottam, hogy sohase mondja: ne, aztán
 862 16|                     bácsi nem gondolt arra, hogy te már milyen okos kis leány
 863 16|                    után, - nem vette észre, hogy néhány hét óta nagyon nem
 864 16|                     könnyen gyanúba jönnék, hogy dicséret után vágyódom, -
 865 16|                    fejszét, most megvallom, hogy ez a kis kés is annyit fogott,
 866 16|                   kis kés is annyit fogott, hogy egy-két szegletnek forgácsa
 867 16|                kikeresztelkedett cimbora, s hogy a szép szónak pecsétje is
 868 16|                     már ezzel is bizonyítá, hogy akár maga, akár más, kifogott
 869 16|            megszólítás, de nem merte hinni, hogy ezt komolyan gondolja, mert
 870 16|                bácsi szavai után azt vélte, hogy Katona uramnál ő lesz az
 871 16|               nehogy azt kelljen gondolnia, hogy a Hortobágyról a gulyából
 872 16|               megtanulják, mert jól tudják, hogy hasznát csak annak veszik,
 873 16|                 bácsi talán nem is kívánja, hogy valami nagyon okos ember
 874 16|                    azt mondanák a gyerekek, hogy ott a szamárpad, ahol én
 875 16|                        Hát kívánja a bácsi, hogy valamit tanulj?~- Nekem
 876 16|                 tudsz.~- Ó, tudom én előre, hogy megelégszik velem. Mondja
 877 16|                    kigondoltam már valamit, hogy meg ne szomorítsam; ah,
 878 16|                   tehát megelégedett azzal, hogy Katonának lelkére köté a
 879 16|                     Elment a tanítókhoz is, hogy őket szintén figyelmeztesse,
 880 16|                    is meglökte a keverőfát, hogy legalább néhány csöpp mész
 881 16|                    közelről nézte, anélkül, hogy részt venne, vagy helyeslené
 882 16|                     lépéssel közelebb ment, hogy a mészkeverőt elvegye tőlök,
 883 16|             mulatságot, a fiúk észrevették, hogy oktalanságot követtek el,
 884 16|                     lassankint észrevették, hogy a fiúnak veszedelmes baja
 885 16|                rendezni a diákösszetartást, hogy a cudar tettnek ne leljék
 886 16|                   társak bánkódását, látta, hogy a kevésbé bűnöst az igazi
 887 16|                      ámbár csak tanúképpen, hogy a látottakról tanúságot
 888 16|               kiküldöttség nem kételkedett, hogy a fráterek irtóztatókat
 889 16|                  addig fejtegette az ügyet, hogy nyolc diákot irgalom nélkül
 890 16|                    a fiúknak, így remélvén, hogy valamelyik a dolgot mégis
 891 16|              hallottam már!~Nem is gyanítá, hogy még most következik a legnagyobb
 892 16|                   küldöttséghez, beüzenvén, hogy ő bővebb fölvilágosítást
 893 16|                     van nekem annyi pénzem, hogy újra beváltalak. Ne félj
 894 16|                tudsz még, kis öcsém?~- Azt, hogy mind a nyolc ártatlan, én
 895 16|               Remegett a fiú a vallomásban, hogy is ne remegett volna, ilyen
 896 16|                    kérdi Földváry a fiút, - hogy az a cigánygyerek megvakul?~-
 897 16|               keresve.~- Én meg azt mondom, hogy hazudik!... Kiált Földváry,
 898 16|                   ez a hazugság olyan szép, hogy még a kecskeméti kollégium
 899 16|                     nem látja, tisztelt úr, hogy ez a fiú nyolc embert vált
 900 16|                   vált meg, s azt is tudja, hogy bátyja busásan is megfizet,
 901 16|                   mit írjunk uradbátyádnak, hogy meg ne öljön?~- Csak jót
 902 16|                   önmagának mondja: tudtam, hogy hazudott a fiú!... Nem féltem
 903 16|                  azért tessék többet hozni, hogy a kollégium szájába is vessünk
 904 16|                   úrfinak csitításul azért, hogy talán megijesztették! -
 905 16|                    ő legalább megcselekszi, hogy a kollegium udvarán megfér
 906 16|                    helyett azt tevén hozzá, hogy Józsa Gyuri rendkívül boldog
 907 16|                    alapos reményt nyújtott, hogy Szentpálit egykor nemcsak
 908 16|               gyermeket Pestre vitette föl, hogy ott Józsa Gyuri pénzén a
 909 16|                  jutott eszébe Földvárynak, hogy tán ezeknek is kellene egy
 910 16|                látjuk, nyugodtak lehessünk, hogy Józsának nem lesz alkalma
 911 16|               tudományt, s ő rémülve látta, hogy a tanító úr első embernek
 912 16|                 lesni.~Mindjárt észrevette, hogy Endre hiányzik s a mi több,
 913 16|                  mondja valaki a tanítónak, hogy a fiú beteg.~- Legjobb tanítványom
 914 16|                     akarja, Földváry bácsi, hogy első diák legyek?~- Én legalább
 915 16|                 annál inkább tűnődött azon, hogy a korhelykompánia miként
 916 17|               iszákos ember, az megfogadta, hogy többször nem iszik, s midőn
 917 17|                   fogott, kit magával vitt, hogy Józsa Gyurit útközben meglesse,
 918 17|                   meg vele, hanem követelé, hogy vakon engedelmeskedjék.~
 919 17|                     gróf ekkor vette észre, hogy Józsa Gyuri csődítette össze
 920 17|            legjobban tűnődik, akkor hallja, hogy a kompánia elfogadja az
 921 17|                   hanem a művész kikötötte, hogy az arcképet senki sem kívánja
 922 17|                 mintha önkéntelenül érezné, hogy itt megint valami csel lappang,
 923 17|                annyi tréfán ment keresztül, hogy hasonló dologra örömest
 924 17|                művész arra is vállalkozott, hogy senkitől sem kíván több
 925 17|                     annyi türelemmel lenni, hogy addig el ne menjen senki.~
 926 17|                    csudálkoztak az emberek, hogy az újságírók mennyit füllentenek
 927 17|                    elég, mi természetesebb, hogy valaki ezt megirigyelte,
 928 17|             bekergetett Egerbe cigányokért, hogy legalább másnap estére Szilváson
 929 17|                  gazda dolga. Köszönje meg, hogy ennyi jó barátot csődített
 930 17|                   még arról is gondoskodik, hogy az unalom miatt egymásba
 931 17|                   de fönnszóval olvassátok, hogy én is meghalljam.~- Ordítani
 932 17|              jókedvű társaság, alig várván, hogy Józsa Gyuri feltörje a levélpecsétet,
 933 17|                     akarta volna jelenteni, hogy neki a dolog nem tetszik,
 934 17|                    a többi pedig azt vélte, hogy Józsa Gyuri nem tudja olvasni
 935 17|                     szerént tehát megérted, hogy ahány páholy csak van, mind
 936 17|                      abban azt is megérném, hogy magunknak is lenne valaha
 937 17|            színházunk.~A példa azért példa, hogy kövessék mások, és nagy
 938 17|                     mágnás után leselkedik, hogy azt majmolhassa, ha észrevenné,
 939 17|                 majmolhassa, ha észrevenné, hogy egy mágnás forró nyári melegben
 940 17|            mágnásnak nézzék. Így nem csuda, hogy a példa után töri-marja
 941 17|                             Ez annyit tesz, hogy valamelyik mondott valamit;
 942 17|                     még azt sem mondhatnád, hogy az is bolond volt, ki az
 943 17|                   van, tőled az is kitelik, hogy eladd Szilvást, és magad
 944 17|                    Aztán magam is látom én, hogy ezzel nem kell olyan nagyon
 945 17|                  olyan formát is beszéltek, hogy nekünk, magyaroknak ajándékozzák
 946 17|                   urakkal, maguk is látják, hogy elhibázták a számítást,
 947 17|              igazgató úr volt olyan szíves, hogy maga fejétől fölíratta a
 948 17|                   ami leginkább bizonyítja, hogy mienk az a színház, s íme,
 949 17|                Beizentem az igazgató úrhoz, hogy ezt a szívességet megköszönöm,
 950 17|                     dolga leszen fölirtani, hogy ez a ház a nemzeté, nem
 951 17|                    hajdúnak megparancsolta, hogy a cigányokat lássa el mindennel,
 952 17|                   és bizonyosan megfogadja, hogy megint tíz esztendeig nem
 953 17|                    pedig úgy elszomorodtak, hogy még azt is mondták Keglevichnek,
 954 17|                    is mondták Keglevichnek, hogy a cigányokat kergesse haza.~
 955 17|                   savanyú ábrázatot csinál, hogy majdnem rívafakad. Okoskodik
 956 17|                bánja ő, mit beszél a világ, hogy ő nem ott jár, ahol a többi!
 957 17|                  ördögöt is úgy csalod meg, hogy a szentelt vízre is gondolsz.~
 958 17|               Minden köteléket elvagdaltak, hogy semmi szálon el ne érjen
 959 17|                   állj eléjük, mondd nekik, hogy nem magyarok, aztán szaladj,
 960 17|             szívesen védelmezi magát azzal, hogy a szegényéhez nem nyúlt;
 961 17|                      azon egy reménységgel, hogy a másik eltörpül mellette.~
 962 17|            valamennyit meglepte a gondolat, hogy bár sokat vétettek a társadalom
 963 17|                     annak; mert nagyon fél, hogy egy könnyet talál elejteni,
 964 17|                    szomorút, azt mondhatná, hogy a nóta ríkatta meg.~Még
 965 17|                 magáét, csak az volt hátra, hogy a fehér mázt letörölje,
 966 17|                   magát.~Végre megegyeztek, hogy mindenik külön helyet keres
 967 17|                    után nem kételkedhetett, hogy a kép helyére írott sorok
 968 17|                    ha mondanám, sem hiszed, hogy majd megint fölkel. Szegény,
 969 17|              sárguló két orcád árulód lesz, hogy az éj volt a te nappalod;
 970 17|                  hisz sápadt képed beszéli: hogy a szokatlan munkától előre
 971 17|               ellenség szó nélkül is tudta, hogy csatára hívja; a hű feleségnek
 972 17|                    a csalárd rémülve látta, hogy az arc hazugnak hirdeti;
 973 17|                  nem lenne elegendő hosszú, hogy azt ismét leimádkozd. Nem
 974 17|                   szakállad oly vadul nőtt, hogy a rívó gyermeket öröknémává
 975 17|                    megszégyenlené különben, hogy e bozontos férficégérbe
 976 17|                    pedig arra is léha vagy, hogy megkísértsd ezt az erőt,
 977 17|                    odafolyának; mert érzém, hogy gyarló ember vagyok, ki
 978 17|                    alkalmasak valának arra, hogy e furcsa tréfa meg ne nevettesse
 979 17|                   Nekik gorombaság kellett, hogy közönséges egykedvük haragra
 980 17|                     Most azt mondják nekik, hogy rossz hazafiak! Íme, hogy
 981 17|                   hogy rossz hazafiak! Íme, hogy elszomorodnak! Keblük hitébe
 982 17|                írtak; és én annyira hiszem, hogy közel van a kísértet: hogy
 983 17|                  hogy közel van a kísértet: hogy még az sem lehetetlen, hogy
 984 17|                 hogy még az sem lehetetlen, hogy a tagadót egy láthatlan
 985 17|              megadja magát, én is elhiszem, hogy Szilváson kísértet jár:~-
 986 18|            mindenkit a maga vezetékneve; és hogy utánuk ne kelljen járnunk
 987 18|                   erőt, és észre sem veszi, hogy napról napra többet elbír,
 988 18|                 többet elbír, s alig várja, hogy a küzdelem óráját bejelentsék
 989 18|                     körülmény oda mutatott, hogy az átvágást ellenzeni nem
 990 18|            tudósított, s azok régen hiszik, hogy a másvilágból néz le a paksiakra,
 991 18|         mennyországba? Csak Földváry hitte, hogy él; de nem kutatta; ráér
 992 18|             megyében sem tudna úgy elbújni, hogy rá ne találhasson.~És mégis
 993 18|                    E kemény ember méltó rá, hogy Földváry mindennap rágondoljon,
 994 18|                     mely nem törődik azzal, hogy minél mohóbban falja önmagát,
 995 18|                 mint a kezes ló, mely érzi, hogy szájában a zabla, a gyeplőnek
 996 18|                mikor fordítsa meg a pályát, hogy egykor visszamenjen meghalni
 997 18|                    mellőle, elmondja nekik, hogy ő maga maradt csak, hanem
 998 18|                Pestre, alig várván az időt, hogy az alakoskodás nyűgét nyakáról
 999 18|           kötelességét oly híven teljesíté, hogy a ím bátyja előtt sohasem
1000 18|                fonala, annál inkább ügyelt, hogy e vékony szál ki ne szakadjon