Chapter

1001 18|                  vágyván az utolsó csomóra, hogy a fonalat megint visszagombolyítsa.~
1002 18|                  néhány nappal előbb hallá, hogy Endrének egykori bajtársai
1003 18|          bölcsészetet, jogot és theologiát, hogy a bölcsesség végtére is
1004 18|         megszerették a szent igét hirdetni, hogy nekik szűk volt egy falu
1005 18|                    terjedt, ne engedné meg, hogy a komédiások Kecskeméten
1006 18|                  mondá: Azt hiszik az urak, hogy jó színésznek nem kell ész,
1007 18|                  színésznek nem kell ész, s hogy a színészet csak csavargókból
1008 18|               vergődött, itt volt az ideje, hogy a gyermek megszülessék.
1009 18|                 majombódéba, és megkívánta, hogy Földváry órákig beszéljen
1010 18|                 medve, melyről azt mondják, hogy gyertyaszentelő napján barlangjából
1011 18|                tormát dicsőíti, megérdemli, hogy csak tormát egyék egész
1012 18|                mellettetek egy csavargó eb, hogy ő nem beszél, mégis azon
1013 18|                     mondja; mert azt hiszi, hogy az isten is gyönyörködik
1014 18|                  legalább látja a jó isten, hogy az ember a rábízott szellemkincsnek
1015 18|                   így is jó.~Ne tagadjátok, hogy ostobák vagytok! Az isten
1016 18|                 színház, és látni fogjátok, hogy a színészet nem bukfenchányás,
1017 18|             színészet nem bukfenchányás, és hogy ha van magyar imádság, ugyanazon
1018 18|                        valljátok meg akkor: hogy a magyar színész nem bukfenchányó,
1019 18|               legyen meg az az erkölcsötök, hogy a megszólamló művészetet
1020 18|              kénytelenek azt is elgondolni, hogy ha mégis lenne, vajon milyen
1021 18|                    tehát?~Nagy csuda volna, hogy Földváry egyedül maradhatna,
1022 18|              kopogtat, de olyan alázatosan, hogy alig meri érinteni az ajtót.
1023 18|            kopogtatás elhiteti Földváryval, hogy valaki közel van az ajtókilincshez,
1024 18|          ajtókilincshez, nem tagadhatja el, hogy otthon van, nagy vármegyét
1025 18|                     azért ül legmagasabban, hogy legkönnyebben meglelje annyi
1026 18|                    hisz azt hitte a jámbor, hogy ilyen erős hang mellé még
1027 18|                    ajtón.~- Mernék fogadni, hogy megint kikergetik a vakokat
1028 18|                  többi szerencsétlen közül, hogy a kezdőknek irgalmatlan
1029 18|               hallgatni; tehát megengedtem, hogy a sikátorban gyakorolja
1030 18|                    kérdik. Így kétségtelen, hogy a felelet nem volt helyes,
1031 18|                    mondja Földváry, látván, hogy a felügyelő minden szereptől
1032 18|              koldulást). Szégyen, gyalázat, hogy ennyi gyámoltalant itt ki
1033 18|                ugyan miképp, elég az hozzá, hogy építeni fogunk.~- Igenis,
1034 18|                    vissza az alispán úrnak, hogy neki semmi teendője se maradjon,
1035 18|                     keresve az ellenkezést, hogy jobban vérébe tüzelje a
1036 18|                 buzgalom ernyedni: Hiszi-e, hogy a vakoknak építtetek házat?~-
1037 18|                       no hát fogadom önnek, hogy ha élek, meg nem halok:
1038 18|                  nagyobb tűzzel, - akkorát, hogy ne csak egy cigány férjen
1039 18|                örömmel ment el a felügyelő, hogy örömében inkább ugrált,
1040 18|               juthatott eszébe Földvárynak, hogy ezt a nyűgöt is magára vállalja.~-
1041 18|                     hálát adna az istennek, hogy egy rimánkodó embert nyakáról
1042 18|             határban. Sokkal büszkébb, mint hogy terveiért csússzék-másszék
1043 18|                      ki csak azért zsarnok, hogy alattvalóit akaratuk ellenére
1044 18|                     színész sem akar lenni, hogy a pesti deszkákra kívánkoznék, -
1045 18|                     újság?~- Ha azt hinnéd, hogy tudom, nem jöttél volna
1046 18|               Bécsből, és bizonyosan tudom, hogy néhány gazdag ember összeszedvén
1047 18|                   furcsákat beszélnek róla, hogy az ember nem érti e fickót,
1048 18|                   elbeszélik, olyan furcsa, hogy akár dicsekedni is mernék
1049 18|                  akart hozzányúlni, hallom, hogy Bandi fölkapott egy üres
1050 18|                    az úrfi után, csudálván, hogy a targoncát ilyen ember
1051 18|                  megrémül, midőn meghallja, hogy a különös ember egy házban
1052 18|                   neki a többi közt azt is, hogy Kecskeméten egy cigányfiúnak
1053 18|              leginkább érdekemben feküdnék, hogy e fickót ártatlan báránnyá
1054 18|                   és félve gondoltunk arra, hogy valamikor elfogyunk, s utánunk
1055 18|                  attól félek, és elhiheted, hogy e lakolás keservesebb lesz,
1056 18|                    is állok érte.~- Hiszed, hogy a próbát kiállja?~- Hiszem, -
1057 18|                      Gábor, pedig meglátod, hogy e jó kívánság mindenkitől
1058 18|                  neki. Én rendelkeztem úgy, hogy a fiú közel legyen hozzájuk,
1059 18|              szünórában is eszébe juttassa, hogy legelsők az alispáni gondok.~~
1060 19|                    boldogságot remélve még, hogy e kedves gyermek boldogabb
1061 19|                   megdöbbent a gondolattól, hogy midőn leányát a fővárosi
1062 19|                  annál édesebben óhajtozik, hogy a szép lepke előtte szálljon
1063 19|                      sőt izgatottan várják, hogy egy ajánlatos külső átlépje
1064 19|               kacérsággal is, mint a rózsa, hogy illatát észrevegyék, - és
1065 19|              melynek eszébe jutnak tövisei, hogy a mohó vásárlót a korlátok
1066 19|                   az anyák szívesen hallák, hogy a középosztálynak vagyonosabbjai
1067 19|                    valamit; nem jut eszébe, hogy a targoncán szenvedő beteg
1068 19|                    pedig csak azért kerget, hogy egy korty borral megkínálja,
1069 19|                 később elhíreszteli otthon, hogy Magyarországban fű közt
1070 19|                     megvolt az a jó hatása, hogy ellenségek mellett jó barátokat
1071 19|                    úgy lehetett gyöngíteni, hogy e tettet leplezetlenül bevallá,
1072 19|                   az óvatos anya éber volt, hogy e szép pillangó el ne kábítsa
1073 19|                    rettegett a pillanattól, hogy e fiút valaha közelről meglássa.~
1074 19|            köztudomásra van azon körülmény, hogy egyik lakó a másikat nem
1075 19|                 házban, mégsem vette észre, hogy a rettegett ifjú közelében
1076 19|                  hajdúszerepre vállalkozni, hogy minden pillantását számba
1077 19|                méltán lehetett gyanúsítani, hogy bilincseit szívesen lelökné
1078 19|                 viszont megnyugtatá anyját, hogy az embert nem külső burkában
1079 19|                    nagykorú volt azt tudni, hogy a leánynak titkos gondolata
1080 19|                   két ember esküdött össze, hogy neve félelmetes legyen,
1081 19|                   nőtt föl, és okom van rá, hogy e fiúra büszke legyek.~Szentpáliné
1082 19|              fölnézett, tisztán emlékezett, hogy már mások is védelmezék,
1083 19|                özvegyasszony remegve várta, hogy a fiút Földváry sikerrel
1084 19|                ilyen beszédet, nem szükség, hogy maga is hozzá szóljon.~-
1085 19|                megdicsérném önt, ha tudnám, hogy ön az ítélettől is tartózkodott.~-
1086 19|               képesek megölni, s reménylem, hogy a tűzpróbán olyan diadalt
1087 19|                 tűzpróbán olyan diadalt ül, hogy a legkényesebb anya imádkozva
1088 19|                   tökéletesen meggyőződött, hogy a nők csakugyan nem vették
1089 19|                   Endre, eszébe sem jutván, hogy a két hölgyet e helyen keresse,
1090 19|             említettek, Szentpáliné látván, hogy a terem végképpen üres marad,
1091 19|                 hivatalnok - kívánják önök, hogy a hangversenyt megkezdjem?~-
1092 19|             fölügyelő úr, hanem én kikötöm, hogy e hónap végén megint rendezzen
1093 19|                     özvegység, sem árvaság, hogy a szomorú hangok megindítsák
1094 19|                    még azért van a világon, hogy fájdalmait elmondatlanul
1095 19|                      mit a poéták mondanak, hogy a hölgyek legszebbek mikor
1096 19|                  szabad, nekik nem szégyen, hogy gyöngék; nekik fegyverük
1097 19|                   fölszárogatni a könyűket, hogy az utcán ne bámuljanak rájuk,
1098 19|                  itt az ára; hanem kikérem, hogy a jelentést én szerkesztem,
1099 19|                     szerencsétlen vakoknak, hogy ők nem szorulnak ez irgalomra,
1100 19|                        Azt akarja, barátom, hogy akkor meg én legyek ott
1101 19|                  utóbb olyan dombot alakít, hogy becsületére válnék az erős
1102 19|                    látna! - Minő szerencse, hogy mégis csak a vakoknak kell
1103 19|                     a férfiak reménykednek, hogy állóhelyekre jókor betódulnak.
1104 19|                 alispán szeretne kirontani, hogy a fiút összeölelgesse, hogy
1105 19|                 hogy a fiút összeölelgesse, hogy a részvétlen fővárosi népet
1106 19|                  tisztelő fölkelt helyéről, hogy a fiúnak kézbenyújtsa a
1107 19|                   csak az illat mondja meg, hogy tisztelőitől jő.~- Hölgyeim! -
1108 19|                  melynek táltosok kellenek, hogy irgalomra induljon meg a
1109 19|                   van szerencsém jelenteni, hogy a hangversenynek vége!~A
1110 19|                föllebben. Maguk sem hitték, hogy a következő hajnal után
1111 19|                  Elég, ha azt írja Bod Pál, hogy Endre nem eresztette be
1112 19|                    senkinek sem adtak okot, hogy e napon róluk megemlékezzék,
1113 19|                   nekem megbocsát az isten, hogy tilalmát megszegém; de elbódultam,
1114 19|                   tudom elviselni e titkot, hogy el ne mondjam, annyi boldogságért,
1115 20|                 kiszabván neki az utat, úgy hogy Szilvást is útba ejtse előbb.~
1116 20|                    kocsikat küldött utánuk, hogy jöjjenek ki Szilvásra, nyugodják
1117 20|                    leragadna a tornácfához, hogy többé el sem lehetne mozdítani
1118 20|                    Sokáig vesződött a sors, hogy őt megpuhítsa, a hosszú
1119 20|             szótalanabbá tette. Észrevévén, hogy az idő halad, és nincs egy
1120 20|                   bogara, miért megkívánná, hogy messzebb nyúljon az a fonál,
1121 20|                    világból kivezeti; hanem hogy vele is tegyen az isten
1122 20|                asszony megsúgta a gazdának, hogy koma kell a házhoz.~A mily
1123 20|                  hírnek, úgy elbúsult azon, hogy már hol fog ő egy keresztapát? -
1124 20|                 elvállalja a nagy hivatalt, hogy a szomszéd faluig ráérjen
1125 20|          szeretetből úgy meg találja fogni, hogy belehaljon, - hanem a helyett
1126 20|                     az apró kár után, örült hogy benn lehetett a nagy ivóban,
1127 20|                  országútra, s ekkor látja, hogy Eger felől siet néhány kocsi,
1128 20|                     No még csak az kellene, hogy rimánkodjanak az urak, -
1129 20|                   megörült a kis atyafinak, hogy jó kedvében azt is elszenvedné,
1130 20|                kedvében azt is elszenvedné, hogy a vendég parancsoljon; de
1131 20|           ránéznének-e az urak?~- Nem elég, hogy száraz helyet adott, kedves
1132 20|                     csárdás, és alig várta, hogy kimehessen a kocsisokhoz,
1133 20|                 azok, miféle nép ez együtt, hogy így tizenkét darabban járnak! -
1134 20|                bőrüket a tímárok?~- Persze, hogy komédiások! - mondja az
1135 20|                    vendégeknek, kik persze, hogy nem értették ezt a dolgot,
1136 20|               valami mérték? Arra célozván, hogy amennyit megisznak, meg
1137 20|                 be-betekintett a konyháról, hogy a sok mindenféle tréfát
1138 20|                utánuk.~Éppen most beszélik, hogy Pesten egy külön házat építenek
1139 20|                    tudván adni, azt ígérte, hogy az építésnél követ hord
1140 20|                    majdnem elkiáltja magát, hogy ő meg négy hétig hordja
1141 20|                   az eső, örült a bennlevő, hogy födél alá került, s olykor
1142 20|                 hallja, sőt előre is tudja, hogy valami házsártos úr szeretne
1143 20|                      ha olyan bolond volna, hogy a locspocsba süvegelni kiállna
1144 20|                  pattog a vendég belépve, - hogy a vendéget majdnem bottal
1145 20|                   be az ajtót, aztán tudja, hogy Istennek hírével tesszük
1146 20|     vendégszeretettel, kiszólt a kocsisnak, hogy fogjon.~Midőn a gazda visszament
1147 20|                    vendégekhez, észrevette, hogy a legutolsó csakugyan nem
1148 20|                   helyett a vendég, - aztán hogy máskor megösmerjen kend,
1149 20|                máskor megösmerjen kend, meg hogy még a nevemet se feledje
1150 20|                annál csodálatosabb volt az, hogy a sok színész mind fölugrott,
1151 20|              öccséről beszélek valamit, kár hogy a bátyja nem tudja, hogy
1152 20|                    hogy a bátyja nem tudja, hogy egykor dicsekedhetnék is
1153 20|                   pedig a gazda hallgatott, hogy akinek ilyen bátyja van,
1154 20|               fogtuk a lékeverőt.~- Persze, hogy ott voltál, azaz: hogy ott
1155 20|                      hogy ott voltál, azaz: hogy ott voltunk mindketten,
1156 20|          cigánygyerek megcsodálta a meszet, hogy olyan szép fehér, mi aztán
1157 20|             furfangos komédiás, észrevévén, hogy a társaság hirtelen elszomorodott.~-
1158 20|                    kénytelenek voltak vele, hogy rettentő példát nyújtsanak.
1159 20|          szentegyházban kellene prédikálni, hogy a többi venne róla példát;
1160 20|                  uram, majd megmondom neki, hogy ilyen fiúnak különb bátyja
1161 20|                      hallják az urak: hanem hogy ingyen se legyen a dolog,
1162 20|                 Megígérte a keresztapáknak, hogy majd mikor azt a pesti házat
1163 21|                  pénz?~Ha valaki azt hinné, hogy én csakugyan tudok eladó
1164 21|                    vagyok kinyilatkoztatni, hogy én nem tudok.~Hát Földváry
1165 21|                 elmondanom, azt tudniillik, hogy a színházat hova fogják
1166 21|                    oly rettentő árt kértek, hogy a gyűjtelék pénzt csak a
1167 21|                     szóval sem mondá senki, hogy ezt még pénzért is eladni
1168 21|                 útra, - milyen alkalmatlan, hogy ezért haza kell menni.~A
1169 21|                      ha a herceg azt hiszi, hogy halálos a nyavalya, hiszem,
1170 21|                 halálos a nyavalya, hiszem, hogy azon orvosnak, ki e halálos
1171 21|           auktorokat; azok meg azt mondták, hogy ők majd csak a herceget
1172 21|                    és még azt teszem hozzá, hogy ezen betegséget sem alleopathice,
1173 21|                   de most remélni sem meri, hogy Földváry, az alispán, elég
1174 21|                    a ki eszköze lesz annak, hogy ő még lélegzetet vehessen,
1175 21|              Bujanovics, - de mi is tudjuk, hogy a nemzetnek hálával tartozunk.
1176 21|               biztosítom a tekintetes urat, hogy erről megfeledkezni nem
1177 21|                   Most már nem kételkedett, hogy az üres telket igen olcsón
1178 21|                    az emberek, mi lelhette, hogy így neki indult a hullámzó
1179 21|                     ilyen öröm is kielégít, hogy egy kis magyar beszédet
1180 21|                 benne kapaszkodni. - S íme, hogy fut az az író, nem elég
1181 21|                  hazám, de szerencsés vagy, hogy e kincsed nem ezüst és arany,
1182 21|                  nézik. Juj! ha föltámadna, hogy rohanna szét a népség.~-
1183 21|                    saját lakáig, gyanítván, hogy nem hiába jöttek, sőt a
1184 21|                     isten úgy segéljen, nem hogy hatos kamatra: de százasra
1185 21|                      Nojsz, nem mondtam én, hogy kétségbe akarok esni, de
1186 21|                     de csak nem hazudhatom, hogy valami kényelmes dolgom
1187 21|                kivált mikor előre is tudom, hogy azt a pénzt az ablakon dobom
1188 21|                  mit akar. Előre is mondom, hogy nekem véghetetlen jó kedvem
1189 21|                  melyek ilyesmit locsognak, hogy másnak békét ne hagyjanak.
1190 21|                    Esküdtem mennyre-földre, hogy az egészből egy szó sem
1191 21|                     azt a hírt vittem neki, hogy teljes értékben átveszi
1192 21|                 asszony, én meg megijedtem, hogy ennyi idő alatt hol teremtek
1193 21|               Törődik is vele a jó úristen, hogy ilyen magamféle bűnös pozdorját
1194 21|                Egyéb bajod nincs?~- Tudtam, hogy ezt mondod, - mintha egyéb
1195 21|      kétségbeesésből; most pedig azt hiszi, hogy vékony cérnaszálon is megmenekül
1196 21|                   Ha a kupecek észreveszik, hogy sietned kell, féláron sem
1197 21|                     beszéltek Szentpálinak, hogy végre beleegyezett, és a
1198 21|                   asztalnál helyet foglalt, hogy a kötelezvényre írjon valamit.~-
1199 21|                     No csak az kellene még, hogy értem kezeskedjél; hát nem
1200 21|                   az emberségből, atyafiak, hogy egymásnak sem hiszünk?~-
1201 21|                   megengedi élnem az isten, hogy éppen azért lesz mások előtt
1202 21|                   szót, és magában dörmögi, hogy Földváry nem hallhatta:~-
1203 21|                  vehette volna rossz néven, hogy Szentpálinak teljes oka
1204 21|                    teljes oka volt kívánni, hogy a kötelezvények minél elébb
1205 21|         izgatottságát, és ő is elhatározta, hogy Szentpálit szemmel tartja,
1206 21|               megrohanás után, s azt hitte, hogy a vármegye tömegestül megyen
1207 21|                   sőt azt sem akarta hinni, hogy én mondtam.~- Most pedig
1208 21|                Ugyan ő mondá, - sőt azt is, hogy a herceg azt hiszi, miszerint
1209 21|               kevesebb bátorság kell ahhoz, hogy őt, mint alispán mentsem
1210 21|                   látá alkalmasnak az időt, hogy erről nyilván szóljanak,
1211 21|                  nehogy azt vélje a herceg, hogy a körülmények nyomása alatt
1212 21|                    De mert nem kételkedett, hogy a herceg akármi megösmervényi
1213 21|                     mintha megérezte volna, hogy egykor saját nevének emel
1214 21|                   előbb betekintett Pestre, hogy az ügynek látszólagos állását
1215 21|                Fáyhoz minduntalan elment.~- Hogy állunk, tekintetes uram?~-
1216 21|                   is hiszi a tekintetes úr, hogy valaki ellenkező nézetben
1217 21|                  egy szó se lenne ellenünk, hogy legalább a herceget e kíméletlen
1218 21|                     ellen, ámbár jól tudja, hogy pártot csinálni nem fog,
1219 21|                      mekkorát fog kiáltani, hogy azt bizonyosan Gödöllőn
1220 21|                     Csekélység az egész, és hogy ez oldalról ne támadhasson
1221 21|              emlékszik meg e kötvényekre, s hogy a herceg méltányosságra
1222 21|               papírok, lehetetlennek tartá, hogy valaki még valaha annyit
1223 21|                jegyezve; hanem midőn látta, hogy nem tréfálnak: hajlandónak
1224 21|                   az én nyugtámmal?~- Igaz, hogy Fáy barátom nekem más leckét
1225 21|                   mely megmenté Szentpálit, hogy négy hónap múlva kénytelen
1226 21|              Alispán úr, a sors úgy akarta, hogy ön fényes elégtételt nyerjen.~-
1227 21|            kegyelmes uram, és csodálkoztam, hogy kegyelmességed azt hinni
1228 21|                     akarta.~- Nem reméltem, hogy e szerencsétlen pénzviszonyban
1229 21|                  hozzá a herceg, - azonban, hogy e védelemnek hálámat nyújthassam,
1230 21|                     némi erőlködés kellett, hogy az üres telken fölemelkedjék
1231 21|                     föltámadt az ellenpárt, hogy nemes buzgalommal, bár a
1232 21|                 tartott, s nem vette észre, hogy terveit azok is pártolják,
1233 22|                    közben látja a haldokló, hogy a világi kötelékek elszakadnak;
1234 22|              rimánkodás, még azt sem tudja, hogy lelkén nincs-e egy megholtnak
1235 22|                boltig, és azt is szégyenli, hogy néhány percig letetette
1236 22|                     tűnődni, mihez kezdjen, hogy a kis gyermeknek sorsa véletlen
1237 22|                     és nagyon csodálkozott, hogy gróf Keglevich Miklóst meg
1238 22|                   gróf mindjárt gyanította, hogy Józsa az emberséget a csárda
1239 22|                   feledte; megígérte mégis, hogy a csárdással számot vet,
1240 22|               igenli a gróf, - azt akarnám, hogy Szentpálival fogadásodat
1241 22|                előbb megnyerd.~- Nem félsz, hogy Szentpálit megharagítod?~-
1242 22|                 érdekes titkot.~- Elhiszem, hogy várják, - olyan bolondot
1243 22|                     értem; hanem azt értem, hogy a fiú embersorba nőtt, és
1244 22|                     a nélkül; tehát hiszed, hogy kiállja a próbát?~- Remekelni
1245 22|              mindketten örömmel vallák meg, hogy a korhelykompániának csak
1246 22|                 készakarva voltak úgy írva, hogy Józsa Gyuri mindennek csak
1247 22|                 kell mutatni, mégpedig úgy, hogy a világ előtt be legyen
1248 22|              örökséget. Mondja bár a világ, hogy egykor garázda volt, de
1249 22|                     egykor garázda volt, de hogy örökségért hazugnak mondják:
1250 22|              Gyurinak esze ágában sem volt, hogy győzelemre segítik akarata
1251 22|                  szemei előtt, ámbár tudta, hogy nagyon megváltoztak, valamint
1252 22|                      valamint azt is hitte, hogy egykori vad tréfáikra mégis
1253 22|                   Józsa Gyuri a dicséretet, hogy ezek az emberek, ha kell,
1254 22|                    Józsa Gyuri hinni kezdé, hogy ő lesz a társaságban Horatius
1255 22|               embert.~Józsa Gyuri megtudta, hogy Szentpáli Szilvásra jő, -
1256 22|           érdekesebben adja elő a dolgot.~- Hogy hívják azt a vendéget?~-
1257 22|                fizetni akartak, megmondtam, hogy pénzt nem veszek el, hanem
1258 22|          részleteket, és majdnem elfeledte, hogy még más vendég után is kellene
1259 22|                    olyan öccse van ám neki, hogy nem tudom miként botlott
1260 22|               elbeszélő.~- Igen, azt tudom, hogy miatta megvakult.~- Akkor
1261 22|               másképpen beszélte.~- Persze, hogy másképpen beszélték, István
1262 22|            méltóságos uram, - azt is tudom, hogy a mit beszélnek súgó után
1263 22|              mondják, aztán akkor elhiszem, hogy a többi közé hazudság is
1264 22|           méltóságos uram sem igen hallott, hogy valaki azt vállalná magára
1265 22|              vállalná magára kérdés nélkül, hogy embert ölt.~- Magam is eltagadnám,
1266 22|                   pedig ezek azt vallották, hogy a cigányfiú miattuk lett
1267 22|                 vállalta a dolgot, illenék, hogy Józsa György uram tanulna
1268 22|               tizenkettőt, méltóságos uram, hogy is ne, mikor mind a tizenkettő
1269 22|                  minél bizonyosabban tudta, hogy a rákövetkező gúnyt legkevésbé
1270 22|                    gondviselés úgy akarván, hogy a régi bűnök lakoljanak:
1271 22|                órájához nagyon világos van, hogy ez arcot a megholt lelkének
1272 22|         arcmozdulatok mindinkább bíztatják, hogy merjen reményleni.~Szentpáli
1273 22|                    Isten előtt azon vádtól, hogy valakit elűzött az életből, -
1274 22|                 emberi gyarlóság, a bosszú, hogy szenvedése- és szegénységéért
1275 22|                     jutott. Félretekintett, hogy a hasonlatosság ne zavarja
1276 22|                    ez? honnét jő? hol járt? hogy így kétsége megszűnjék;
1277 22|             legkisebb boldogság úgy megkap, hogy megbocsát legnagyobb ellenségének
1278 22|                     akart; de tudva azt is, hogy ez embernek milyen kárt
1279 22|                    újra megtekintvén hitte, hogy emberére talált.~- Furcsa!
1280 23|                    tehát ne csodálkozzatok, hogy akadt ember, ki meglátta
1281 23|                  telek, nem akarja eltűrni, hogy a magyar nyelv az ország
1282 23|            józsefvárosi porba. Nem tűrheti, hogy a külváros széléről alázatosan
1283 23|                    István - jót áll a gróf, hogy mindketten élünk öt esztendeig?~-
1284 23|               esztendeig a pusztában azért, hogy az ígéret földjét csak messziről
1285 23|                        kérdi a gróf, látva, hogy Földváry nem akar semmiképp
1286 23|                    nagy fájdalommal, tudva, hogy a legnagyobb magyarnak szívét
1287 23|                kellett túzok, mikor érezte, hogy a verebet markában szorítja.~
1288 23|            jelentette magát a másik szerep. Hogy tudna megnyugodni, mikor
1289 23|                    kend.~Röstelte a katona, hogy el nem találta a szót, pedig
1290 23|              elsétálni, csak már azt tudná, hogy azok mit vétettek, legalább
1291 23|                    hangoztatván meg a szót, hogy mégis valami kis rezzegetés
1292 23|                   aztán tette hozzá) nekem, hogy az urat okvetlenül színe
1293 23|                       mert tudja meg az úr, hogy különben... (megint hézag)
1294 23|                Könnyebben esett a lelkének, hogy a békés polgárokat valamelyest
1295 23|               tekintély. Aztán tudta ő jól, hogy az emberek nagyon félnek
1296 23|                úrtól, s el nem tudta hinni, hogy azon nagy hatalomhoz ő is
1297 23|                egyik sem bizonyos, csak az, hogy az a keményre kikent bajuszú
1298 23|                   valakiben megkapaszkodni, hogy saját lábaik megbírják őket.~
1299 23|                    Soha senki sem hallotta, hogy Földváry igaztalanul megtámadott
1300 23|                Egyetlenegyszer történt meg, hogy valaki pénzért akarta tőle
1301 23|                     utazásban úgy elfáradt, hogy az ajtón kívül mindjárt
1302 23|             szokatlan volt a régi világban, hogy valakit úgy megsüvegeljenek,
1303 23|                     is rá nem szánta magát, hogy kinevessék az utcán.~Az
1304 23|                   tűrvén, gyakran megmondá, hogy az igazságot ő nem árulja,
1305 23|                    tehát az aranymíveseket, hogy csiklandós mesterségük félelmet
1306 23|                     nem bolondult meg kend, hogy rájuk ijesszen? Kérdi Földváry
1307 23|               Földváry aggodalommal, tudva, hogy a pesti polgár különben
1308 23|             különben is olyan emberségtudó, hogy kevesebb is elég lenne belőle.~-
1309 23|                tehetek ám, tekintetes uram, hogy az ilyen nagy bajusztól
1310 23|                   ezt akarta, s alig várta, hogy a megriasztott polgárokat
1311 23|      megvigasztalhassa. Magát is rovogatta, hogy elmerülésében gyakran önfeledtté
1312 23|                  annyi teher nehézkedik rá, hogy hat embernek is jutna elég
1313 23|                  elég neki egy nyűg, látja, hogy az egyik ügy megindult,
1314 23|              gyilkolás, útonállás történt-e hogy három utcából összeszedték
1315 23|             ijedtében még mindig azt hitte, hogy nyársba húzni parancsolták
1316 23|                   ezüstkanalakat keresik.~- Hogy megy az üzlet? Kérdi az
1317 23|                   volt ám az előfizetésnek, hogy az embereknek okuk lett
1318 23|                    azt sírja-ríja az ember, hogy nem lehet megélni, hisz
1319 23|                    szíve az aranymíveseken, hogy a rabokat is ezután aranyláncra
1320 23|                portéka, mi hasznát vesszük, hogy a kirakatban lógjon, inkább
1321 23|                    sőt azt is megmondhatom, hogy a jó nyereséget sem irigyleném
1322 23|             Valamennyi fölugrott a székről, hogy közelebbről hallgathassa
1323 23|                   találta kimondani a szót, hogy a derék kézmívesek majdnem
1324 23|           kézmívesek majdnem azt gondolták, hogy ezt a nagy házat az aranymíves
1325 23|                   céhnek kell megépíteni.~- Hogy pedig meglehessen, - folytatja
1326 23|                     urak?~Egyik sem mondta, hogy nem érti, pedig bizony isten
1327 23|                   közt sem beszélgethetnek, hogy ha talán valamelyik mégis
1328 23|                   úr tőlük.~Látta Földváry, hogy az atyafiak szeretnék még
1329 23|                   maga is most veszi észre, hogy nem mondta meg a legtöbbet,
1330 23|                    sorsjegyekkel, meglehet, hogy az urak kénytelenek lesznek
1331 23|                    vagy mindjárt.~- Tudtam, hogy nekem becsületes emberekkel
1332 23|                   volna kibújni a bőrükből, hogy a tekintetes úr nem használhatná-e
1333 23|                     találta természetesnek, hogy becsületes, jámbor kézmívesek
1334 23|                    természetesnek találják, hogy az alispán úr szavában ne
1335 23|                  tartá a tervet, tudta már, hogy ez is meg fog épülni, könnyebben,
1336 23|         folyamodványt a helytartótanácshoz, hogy ott engedelmet kérjen a
1337 23|             paksiakat is meg akarta győzni, hogy városuk a víztől nem félhet.
1338 23|          állításaikat, s előre is értették, hogy a helytartótanácsnak véleménye
1339 23|                lehetőség ingerlé Földváryt, hogy hallatlan erőfeszítésre
1340 23|                   el; most már az a kérdés, hogy az ellenfélnek leszen-e
1341 23|            tehetne-e Földváry annyi munkát, hogy azzal elejét venné minden
1342 23|             esztendő.~Ez volt az első eset, hogy Földváry valaha megijedt,
1343 23|                akarunk tenni, úgy meglehet, hogy másfél év alatt készen leszünk;
1344 23|                     mérnök, észre sem véve, hogy az alispán e megjegyzésre
1345 23|                    de mégis mérséklé magát, hogy a többit hallja: ha most
1346 23|                      de arra nem felelt ön, hogy ha biztosokat, esküdtet
1347 23|               barátom, - de azt mondja meg, hogy ha naponkint nem kétszáz
1348 23|                     sem hinné, ha mondanám, hogy naponkint nem nyolcszáz
1349 23|                  éjszakába, tudja az ember, hogy hazugságnak is nagy; azonban,
1350 23|                  mennék ám tekintetes uram, hogy ha már Dömsöd, Tass, Szalk
1351 23|                habár a mérnök azt hiszi is, hogy ez már az ezeregy éjszakában
1352 23|                  küzdelmek után; de hiszem, hogy még álmában is azt kérdi
1353 24|                 megvolt az a büszke oldala, hogy meggyógyulván, maga kergette
1354 24|                szobájába, dicsekedett vele, hogy ő a bajt orvos nélkül is
1355 24|                     maga is elhitte később, hogy a csalánnak a mennykővel
1356 24|                  hanyatló életerő bemondja, hogy idáig tűrt és szenvedett,
1357 24|                      aztán nem is állja ki, hogy úgy hajszolják, mint máskor.~
1358 24|          kövérségben a szemek úgy elbújtak, hogy Szentpáli Mihály úr hallott
1359 24|                    kérte, mert már gyanítá, hogy az ablakok mégis nagyon
1360 24|                orvosa is, igen természetes, hogy őt hivatták a megrémült
1361 24|                     órában is azon tűnődve, hogy őt valamiképp gyönge embernek
1362 24|                  ijeszt meg, ha azt mondja, hogy mindjárt meghalok.~- Ha
1363 24|                megijeszteni a...~- Mondtam, hogy nem ijeszt meg, orvos úr, -
1364 24|                     azt előre megmondom ám, hogy én be nem tudom venni az
1365 24|                   származik az a gyöngeség, hogy még a legártatlanabb hűsítőtől
1366 24|                 Bizony azt hiszi, orvos úr, hogy ha akarom, nem eszem meg
1367 24|              megeszem, legalább megmutatom, hogy még ezt is megbírom.~- Az
1368 24|               annyit mondhatok tájékozásul, hogy a nyughatatlan ember ebben
1369 24|                nyújtott át azon kérelemmel, hogy Szentpáli úrnak akkor adja
1370 24|                Egyik hölgy sem vélte volna, hogy a bácsi mily rettenetes
1371 24|               mondta még a sógorasszonynak, hogy: csalánba nem vág a mennykő!
1372 24|                     oly könnyen érzé magát, hogy eszébe sem jutott mindjárt
1373 24|                 kinyíltak, és csudálkozott, hogy a körülötte lévő tárgyakat
1374 24|                   az örvendetes tudósítást, hogy a daganat elmúlt, és Szentpáli
1375 24|                  Midőn a megmenekült látta, hogy most meg az rémült meg,
1376 24|                       hanem most már tudom, hogy állhatatos emberrel van
1377 24|                     egészségért itta, hanem hogy az orvosnak megmutassa,
1378 24|                     az orvosnak megmutassa, hogy ő még a széklábat is megeszi,
1379 24|                     Majdnem arra fakad már, hogy inkább kimenne legelni az
1380 24|                 embereknek ösmertető jelük, hogy türelmük fogyatékán saját
1381 24|                     oktalanságra vetemedni, hogy a baj által az orvos hiteléből
1382 24|           tudatlanság, mely azt tanácsolja, hogy: legjobb lett volna a természetet
1383 24|                   borravalóért. Most látta, hogy búsulnak miatta, - minden
1384 24|                  közé nem vegyült a remény, hogy ez ember egykor meghal,
1385 24|                   tapasztalá a kínos beteg, hogy körüle osztatlan figyelem
1386 24|              osztatlan figyelem őrködik, és hogy ő nem képes meghálálni a
1387 24|                  ízét most érzi legelőször, hogy őt még szeretik.~A leánynak
1388 24|                   óramű, mely csak jelenti, hogy valami ösztön kergeti, de
1389 24|                  nézett, valóban azt hitte, hogy a bácsi félrebeszél, hisz
1390 24|                 neki, s ha megmondta volna, hogy ő erre komolyan gondolt,
1391 24|                      te nem is gyanítottad, hogy életedet miattam akarta
1392 24|                    annál biztosabban hiszi, hogy a jutalmat megnyered. Hanem
1393 24|                        Egy gondolat bíztat, hogy talán meg fogsz bocsátani;
1394 24|                    én bűnösebb vagyok, mint hogy azt remélhetném, hogy én
1395 24|                  mint hogy azt remélhetném, hogy én vihetem föl a magasba.~-
1396 24|                   közbe a leány, azt vélve, hogy könnyebbíti nekik a dolgot;
1397 24|                   meg ne öld boldogságodat, hogy az én lelkemet mentsd meg.~-
1398 24|                 leány, én megígértem neked, hogy férjet szerzek, itt van
1399 24|               kimerített, Lippay kijelenté, hogy a beteg nincs többé veszélyben,
1400 24|                  többé veszélyben, föltéve, hogy továbbra is engedelmeskedik.~
1401 24|                     már megengedé az orvos, hogy a szobában fönn járhasson.~-
1402 24|                  fölcsiklandozott a remény, hogy orvos úr még egy csodát
1403 24|            intézetében van már.~- Tudja ön, hogy oda csak a gyógyíthatlanokat
1404 24|                orvos úr, - de azt is tudom, hogy az egyik orvos néha lemond
1405 24|                     néha lemond a betegről, hogy a másik csodát tehessen
1406 24|                  tehessen rajta.~- Föltéve, hogy a szerencsétlen egyén nagy
1407 24|                    meggyúrta őt a betegség, hogy majdnem gyermekké puhult.
1408 24|               Rettentőn szégyenlette volna, hogy ő miatta maradt volna a
1409 24|             vadcsemete maradt volna utánuk, hogy híres legyen valamennyi
1410 24|                  javuló beteghez, elmondák, hogy a bácsinak köszönhetik e
1411 24|                kedves sógorasszony, - hisz, hogy aggódott volna rajtam, már
1412 25|              korhelykompánia is megkívánta, hogy a szétoszlás előtt hangosan
1413 25|                    alig várták az alkalmat, hogy valaki áldozatul essék.~
1414 25|                    megyegyülésekről, látta, hogy az okos embert kegyelettel
1415 25|                    néha ő is megszólamlott, hogy Szentpálit nyomon követhesse.~
1416 25|                     hátha kamarássá tennék? Hogy irigylené a régi kompánia;
1417 25|                  irigylené a régi kompánia; hogy pukkadna meg Szentpáli,
1418 25|              mosolyog a gróf, - nem hinném, hogy meg akarnál házasodni.~-
1419 25|           valamennyi között, szinte féltem, hogy lógósnak maradsz, mikor
1420 25|                     gróf is, elszomorodván, hogy a hiúság férge hol dugja
1421 25|                     a gróf, - szinte látom, hogy ötven fonttal soványabb,
1422 25|                   nem adott okot azt hinni, hogy valamiért megharagudott
1423 25|                múlva hivatalosan tudósítja, hogy a kérvénynek nem lőn kívánt
1424 25|             Ekképpen az lőn a megállapodás, hogy Józsa Gyurit nevetségessé
1425 25|                 találékonyságától megvárta, hogy a gúny erős és hatalmas
1426 25|             hatalmas leend; tehát elvárják, hogy e bizalomnak minél előbb
1427 25|                    minél előbb megfelel, és hogy senki el ne árulhassa: nem
1428 25|                  tudván, egyik sem gyanítá, hogy e kudarc még inkább felbőszíti
1429 25|                    reményt nyújtattak vele, hogy a kamarás kulcsot a megye
1430 25|                   de annyi esze mégis volt, hogy ki nem ugrott az ablakon,
1431 25|                 tudósíttatjuk Józsa Gyurit, hogy a kamarás kulcs megérkezett.~
1432 25|                    Gyuri, régen neheztelte, hogy a jó pajtások között ő volt
1433 25|                keresett, a kamarás kulcsot, hogy a világ által nagyságoltathassa
1434 25|                      Olyan lakodalmat ülök, hogy nem látta mását az Alföld;
1435 25|          Szentpálitól, tudósítván barátait, hogy a rábízott üggyel készen
1436 25|                     megvallotta barátainak, hogy őt kitüntetés érte, ma délben
1437 25| örökbékesség-szerződését, és indítványozta, hogy azt talán el is lehetne
1438 25|                     nevettek az ő rovására, hogy a fizetőnapról nem akart
1439 25|                ismétli Józsa Gyuri, - azért hogy én kamarás leszek, mindig
1440 25|                     az a kitűnő is megvolt, hogy a gulyakolomppal adtak jelt
1441 25|                   ebédhez.~- Nem halljátok, hogy enni hívnak bennünket! Adja
1442 25|                     egyetlenegy büszkesége, hogy magyar ember. Egykor Józsa
1443 25|                  mondani ott fönn az úrnak, hogy egy kulcs van benne.~Szaladt
1444 25|                    az asztal közepére ülni, hogy tetőtől talpig láthassák
1445 25|             illetlen nem volna. Alig várja, hogy nyíljék az ajtó, íme, a
1446 25|                     megnyugtatására mondja, hogy kulcs van a ládában. Egerből
1447 25|                     cipeled majd?~- Tudtam, hogy bolonddá tesztek! kiált
1448 25|                    tájékozni akarván magát, hogy haragudjék-e, vagy maga
1449 25|                   ember előtt. Nem mondtam, hogy előbb utóbb meg fogsz szökni
1450 25|                    Úgy-e, jókor megmondtam, hogy nagyságos úr akarsz lenni?~-
1451 25|                   vigasztalta magát, látta, hogy a jó cimborák még nem pusztultak
1452 25|                     Nem én, uram, tudtam, - hogy itt nem szokás megkínálni
1453 25|                   feledtem el, alig vártam, hogy találkozhassunk, legalább
1454 25|                      legalább megmondhatom, hogy az ifjú urat másként emlegetik
1455 25|                     Hüm! azt is tudja kend, hogy öcsém Pesten lakik. ~- Azt
1456 25|                    csárdás, - azt is tudom, hogy egy vak fiúért méltóztatik
1457 25|                  vakok intézetében. - Úgy-e hogy tudom?... kérdi, feleletet
1458 25|                     tudok én még mást is.~- Hogy az öcsém volt az oka a fiú
1459 25|                     a sok vásott kölyöktől, hogy egy szegény gyereket koldussá
1460 25|                 annyit tudnék róla, persze, hogy nem dicsérném, mert mindenki
1461 25|                    mert mindenki azt hiszi, hogy az úrfi csapta szemébe a
1462 25|                 magára az úrfi; nem akarta, hogy nyolc pajtását kicsapják
1463 25|                     és akármikor elmondják, hogy ők voltak a tettesek, nem
1464 25|    megörvendeztetett kend.~Kicsinyben múlt, hogy meg nem ölelte a hírhozót,
1465 25|                     nagy volt a meglepetés, hogy nem tudta egyszerre benyelni.
1466 25|               járkált, sohasem hitte volna, hogy az egész társaság ellenében
1467 25|                    reménykedni. Most látja, hogy barátai jót tettek vele,
1468 25|                    barátai jót tettek vele, hogy a folyamodványt nem eresztették
1469 25|            Gyarlóságait kezdi beösmerni; de hogy eleven szent legyen belőle,
1470 25|               ellenkező útnak végéhez, mint hogy ideje lenne egészen visszajőni
1471 25|                   most már nem kételkedett, hogy Szentpálival fogadását okvetlen
1472 26|                   eljött, örömmel beszélte, hogy az alapfalazat már le van
1473 26|                    le van rakva. Nem hitte, hogy ezen pillanatban Pozsony
1474 26|                     sietett Szentpáliékhoz, hogy Földváryt értesíthesse.~-
1475 26|                     Helmeczy büszkén mondá, hogy a fiatalság a gyűlésteremben
1476 26|                    szavát adta Helmeczynek, hogy téged lepisszeg a gyűlésben.
1477 26|                  később leányával is közlé, hogy Endrére iparkodjanak hatni,
1478 26|             föltétel.~- Hölgyeim, hízelgem, hogy e föltétel nem kivihetetlen:
1479 26|                    azért én állok jót.~- És hogy te se várakozzál sokáig
1480 26|             megtelik, legalább azt hisszük, hogy sokan vagyunk, míg a nagyban
1481 26|                  azt beszélje szégyenünkre, hogy a magyar színész földönfutó,
1482 26|              szégyent! Amaz fönnen hirdeté, hogy egy nemzetnek amfitheatrum
1483 26|                 kell, - emez azt szégyenlé, hogy még a félszerben vagyunk!
1484 26|            remekeire gondolt, s azt akarta, hogy a mienk is legyen olyan;
1485 26|                     és rettentőn szégyenlé, hogy nekünk még semmink sincs.
1486 26|               bízott, Földváry sem feledte, hogy ő meg Pesten alispán most. ~
1487 26|              Széchenyi Pozsonyban meghallá, hogy a kerepesi úton már az alapot
1488 26|                  lerakták, lerohant Pestre, hogy hatalmas szavával még egyszer
1489 26|                      ki makacsul nem hitte, hogy Pesten német színház lesz,
1490 26|                 ember is azon hírrel várta, hogy az ellenpárt még egyszer
1491 26|               Földváryt a megyegyűlésen, és hogy a gróf hatalmának nagyobb
1492 26|                 építünk.~- És nem hiszi ön, hogy kiásatják velünk azt a követ
1493 26|                órakor, s magam hirdettetem, hogy a ki nyolc órakor ott nem
1494 26|                  volt szent meggyőződéssel, hogy ha azt mind elmondja, kikerül
1495 26|                    bánatban; nem tagadhatá, hogy e pillanatban sírni is tudna.
1496 26|               egyetlen gondolat ráfoghatná, hogy ő hiúságból küzd a nagy
1497 26|                    őket, mindenki meglátja, hogy messze útról jőnek, és hogy
1498 26|                 hogy messze útról jőnek, és hogy vándorművészek, kiknek ruhája
1499 26|                ruhát, s úgy fölöltöztetlek, hogy e léha városi nép boldog
1500 26|                hanem az alispán volt. Érzé, hogy ő ül az első székhez legközelebb,