Chapter

1501 26|                   asztalnál; de megmutatja, hogy az ő előlülése alatt a színház
1502 26|                   nem lennétek is.~- Tudod, hogy Széchenyi a Dunapartra akarja
1503 26|                tolni a falat.~- Adja isten, hogy széttoljuk; akkor nagyobbat
1504 26|                 véleményen, mi azt akarjuk, hogy betemessék a megkezdett
1505 26|                   Sírásó" nótát, nem látod, hogy temetésre jöttünk?~Összekoccantá
1506 26|                kérdi Endre, - nem tudjátok, hogy vízivó vagyok?~- Ma bort
1507 26|               alapja, - föliratom egy kőre, hogy ti temettétek el; egészségetekre.~
1508 26|                   erőltetni.~A fiúk látták, hogy ez csak a kényszerűségnek
1509 26|                   biztosaknak kell lenniük, hogy a többi közé ne keveredhessék.
1510 26|                   lőn fogadva az indítvány, hogy Endrét le kell itatni, ilyen
1511 26|              harsányan kiáltott a pincérre, hogy neki ne hozzon ily silány
1512 26|                Endre a megrendelt szobákba, hogy aludjanak ott fönn. - Ő
1513 26|                   legénységet a karzatokra. Hogy a gyűlés megnyitásáig el
1514 26|                  két ember, mindenki látja, hogy ezek nem várhatnak bizonytalan
1515 26|                    kiken nagyon meglátszik, hogy a nemzet napszámosai. Minek
1516 26|                ajtókat nyitva kelle hagyni, hogy a kiszorult tömeg is hallhasson
1517 26|              szájról-szájra ment, és tudva, hogy Balla volt az ellenvélemény
1518 26|                    lehetetlen volt tagadni, hogy az egyesek nem önmagukért,
1519 26|                inkább meggyőztek mindenkit, hogy az oly messzire van még,
1520 26|                    az oly messzire van még, hogy Széchenyi és Dessewffy is
1521 26|                    halavány, oly csüggeteg, hogy csak ennyi kész bánat bírta
1522 26|                     beszéltem a színházról, hogy ezen pillanatban egy árva
1523 26|                  magam is inkább itt várom, hogy valami újat halljak a tekintetes
1524 26|               örülni azon szép gondolatnak, hogy egykor mily dicsők leendünk
1525 26|                  dunaparti nagy színházhoz, hogy testi szemeimmel is lássam,
1526 26|                   óhajtottam; de tudva azt, hogy még gróf Széchenyi István
1527 26|                   tizedrészénél, látva azt, hogy a méltóságos grófnak eszméje
1528 26|                     elnyelnünk, még azt is, hogy a kerepesi porfészekbe akarunk
1529 26|                  azt a rettenetes szégyent, hogy húsz év óta koldus Pest,
1530 26|                    mert nagyhamar elhitték, hogy nekik is meg szabad állni
1531 26|                    legelső szolgája, értem, hogy nekem kell megkezdenem az
1532 26|                     meg a tekintetes karok, hogy én nem tudtam tovább várni;
1533 26|                 várni; de akár azt higgyem, hogy kérni valóm, akár azt higgyem,
1534 26|                    valóm, akár azt higgyem, hogy meghálálni valóm van a hatalmas
1535 26|              hatalmas istennek, azt hittem, hogy sem kérelmem, sem hálám
1536 26|               ellenkezőt ígértek. Röstelte, hogy a közvéleményt anticipando
1537 26|               közönség ösztönszerűleg érzé, hogy a várakozás elhibáztatná
1538 26|                   korszaka oly fényes volt, hogy ha ma beléphetnénk a duna
1539 26|                 támaszkodva szólamlott meg, hogy ő is a megkezdett alapot
1540 26|                     lőn mondva a határozat, hogy az építést folytatni kell. -
1541 26|                   hibáznék, ki azt mondaná, hogy az egyet nem értés átka
1542 26|                   érzelmet, ha eltagadnánk, hogy két lángoló szív küzködött
1543 26|                   hisz mindenik azt akarta, hogy a másik is szeresse. Egyik
1544 26|                akart; az egyik időt kívánt, hogy egy ország kincsét mutathassa
1545 26|                 becsét abban kell megmérni, hogy nem várt, nem késett: elhozta
1546 27|        hazakívánkozik.~Csak azt mondom meg, hogy semmi egyéb dolga Pesten,
1547 27|                    hétig annyit parancsolt, hogy szégyenfejben el nem hazudhatta
1548 27|                     napszámosnak megmondta, hogy ha a pokolba hívják napszámba,
1549 27|                   jó lesz nekik megmondani, hogy ne sokat tréfáljanak velem.~
1550 27|               szerént azt hihette Földváry, hogy az egész országot fölgyújtották
1551 27|                    sem tudná megmondani, de hogy kész lesz: azért jót áll.~-
1552 27|                  benneteket, ne kívánjátok, hogy ez apróságokat papírszeletekre
1553 27|                nagyon cifra ruhában járunk, hogy koldulhassunk. Szégyen,
1554 27|                     koldulhassunk. Szégyen, hogy néhány rossz forintért nem
1555 27|                  nem mertem szólni, féltem, hogy a közönség kinevet.~- Nem
1556 27|                   ki, biztos lehetsz benne, hogy akik legjobban szidnak és
1557 27|                     süvegelnek ajtód előtt, hogy kölcsön kérhessenek a takarékpénztárból.
1558 27|                akkor veszed észre magad is, hogy két fejjel is nagyobb vagy
1559 27|                elfogynak a megalázkodásban, hogy a földről fölnézve rád,
1560 27|              intézetet akkorára kigondolta, hogy az ő házát tízszer magába
1561 27|                   szót? Senki sem hinné el, hogy a poéta ember, a mesecsináló
1562 27|                    Tudja, nagyon jól tudja, hogy nem hiszik el, mégis kimondja
1563 27|                tudják a mai napnak jelesei, hogy az egykori szentek tudták
1564 27|               egykori szentek tudták előre, hogy keresztre jutnak, égő kemencében,
1565 27|                   édes poétám, mégis kisül, hogy neked is volt ám eszed.
1566 27|                 eszmél a gondatlan gyermek, hogy a beleszórt kődarabok mind
1567 27|                    Tehát el szabad feledni, hogy Fáy András házról házra,
1568 27|                     alá, féltek a jámborok, hogy valamikor három emeletes
1569 27|                    vigasztalásnak mégis jó, hogy valamikor mégis megösmertetik
1570 27|                    érthetően megmagyarázta, hogy azt is elvette onnét, ami
1571 27|              forintnál, Földváryné gyanítá, hogy a színház nyelte be a holnapi
1572 27|                   Földváry először remegve, hogy az asszonyt megkeseríti.~-
1573 27|                   férjének karjába fűződve, hogy az alispán ismét sodrába
1574 27|           tűnődéseit. Odaadásával meggyőzé, hogy sorsának osztályosa lőn,
1575 27|               holnap ebédre?~- Úgy-e félsz, hogy máshová hivatom magamat?~-
1576 27|                      kivel a férj érezteti, hogy fáradalmainak jutalma nejének
1577 27|                   diákgyerek meg nem állná, hogy az ablaküvegre ne firkálná
1578 27|              olvasóközönség rendén találja, hogy a korrajzok írója négy kötetes
1579 27|                   ezen jelből azt gyaníták, hogy a pénztárban hirtelen megszaporodott
1580 27|                     vigyáz rá Balla Károly, hogy a harmadik szombaton megjön-e?~
1581 27|                     meg, ebből kétségtelen, hogy nem a napszámért dolgozik.
1582 27|            nádpálcát, sietett a színházhoz, hogy a bejelentett embert meglássa.~
1583 27|                  még ma fog kurrentáltatni, hogy őt érdeklő ügyben a pest
1584 27|                kissé megérintette a vállat, hogy szemközt forduljon neki -
1585 27|               tekintetes uram, alig várják, hogy a kérdésre megfelelhessenek.~-
1586 27|           odamenetelt, szenvedniök kellett, hogy ott az igéket hallhassák.~
1587 27|                    gróf értesíté Földváryt, hogy Endre letévén az ügyvédi
1588 28|               magával is el akarta hitetni, hogy nem lesz meg.~- Nem lesz
1589 28|                   az úr, én szavamat adtam, hogy azon a napon meglesz, és
1590 28|                munka.~- Mikorra mondtam én, hogy a színházat meg kell nyitni?~-
1591 28|                csinálni, és meg is mutatom, hogy lehet. Balla barátom, -
1592 28|            hallgatta a rendelkezést, látta, hogy Földváry nem mozdul az ülőhelyről,
1593 28|               második hétben maga is hitte, hogy a színház mégis készen lesz
1594 28|                  gazember kiugratta a hírt, hogy félbenmarad a színházépítés
1595 28|                 vakmerőséget is elkövették, hogy fölizenték az alispánnak,
1596 28|                   fölizenték az alispánnak, hogy elunták a várást.~A börtönőr
1597 28|                    egész úton azt beszélve, hogy ők nem várnak.~Balla a türelmetleneket
1598 28|                     belép a szobába, látja, hogy a börtönőr ott van, és negyedszer
1599 28|                    negyedszeri ismétlést.~- Hogy ők elunták a várást.~- Micsoda?
1600 28|                mikor a börtönőr jelentette, hogy a rabok türelmetlenkednek,
1601 28|                  ajtónál tisztán hallották, hogy a várakozni nem akarókat
1602 28|                   Méltóztassék meggyőződni, hogy ez így történt, ezt is a
1603 28|               Földváryt, ki Szilvásra ment, hogy Endre próbatétén advocatus
1604 28|                      nem kételkedvén benne, hogy ez meg is fogja, meg nem
1605 28|                  mind a négy jelenet méltó, hogy Józsa Gyuri emlékei mellé
1606 28|             szerepét, - hallhatták az urak, hogy védencem fehér kesztyűben
1607 28|                   sohasem cselekedte volna, hogy a vak hegedűsnek koszorút
1608 28|                nyújtson.~- De az csak igaz, hogy a vaknak szemét mésszel
1609 28|                    volt az ellágyulásra, és hogy nyolc társát megmentse a
1610 28|                  énekelték a szomorú nótát, hogy ne úgy hallgassák a más
1611 28|               többit, az én elmondandóm az, hogy a bíróság Endrét az örökségre
1612 28|                  elítélték saját múltjukat, hogy igazságosak legyenek az
1613 29|             pajtások egyikét, azt is tudta, hogy vendéghívónak jött; de többször
1614 29|                       Nem megyek.~- Tudtam, hogy ezt mondod, - hanem én vendéghívókat
1615 29|                    nem akarjuk, de azt sem, hogy te tégy bennünket azzá;
1616 29|                     a csárdást, arra bízta, hogy a hintót utána rendelje.
1617 29|                állomásig sebesen hajtatván, hogy Józsa Gyuri birtokából minél
1618 29|               valaki, kénytelen volt tűrni, hogy vendégnek vitték.~Hányszor
1619 29|                   Józsa Gyuri lármát ütött, hogy ő éhes, be akart menni a
1620 29|                  útközben az jutott eszébe, hogy nagyon jó kedvet mutasson.
1621 29|                  mindjárt megmondtam volna, hogy Szentpáli...~- Szentpáli...?
1622 29|                    becsületszavára fogadva, hogy elszökni nem akar. A csárdás
1623 29|                hiába beszélne a csárdásnak, hogy megszökni engedje.~- Kend
1624 29|                 mikor elindultak kendtek?~- Hogy a tekintetes urat vendégnek
1625 29|              vendégekhez, alkalmát találta, hogy Józsa Gyurit megnyugtassa,
1626 29|              Szilvásig kacagott, nem bánja, hogy viszik. A pajtás ismét szavát
1627 29|                   pajtás ismét szavát adta, hogy Endre hatalmasan győzött,
1628 29|                  azért nevetett oly jóízűn, hogy e győzelemnek utóízét nem
1629 29|            számítást, tökéletesen elhitték, hogy Józsa Gyuri esze szerént
1630 29|              Brutust játszott volna köztük, hogy az utolsó órában vesse el
1631 29|                 valának tévedésben, tudták, hogy a csárdás mondta meg neki
1632 29|                 megfejtését; azt is tudták, hogy csak alkalom kellene neki,
1633 29|                    és a többség hinni kezde hogy Józsa Gyuri mától fogva
1634 29|                 fogva lelöki a régi burkot, hogy új embernek mutassa be magát.~-
1635 29|                      annak hagyjatok békét, hogy bárányaim számára ne kelljen
1636 29|                tüzeli a másik, most mondta, hogy legkedvesebb neki az a kazal
1637 29|                      már azért sem gátolák, hogy mégis kisüljön, hogy Józsa
1638 29|               gátolák, hogy mégis kisüljön, hogy Józsa Gyuri most sem józanabb,
1639 29|               többinek vigasztalásul marad, hogy nem ő az utolsó, hanem más.~
1640 29|                  nehogy a gróf azt hihesse, hogy őt gyöngeségének tudatában
1641 29|                 mulaszt el huszonnégy órát, hogy rajtam kinevethesse magát,
1642 29|                     ma.~- Endre megérdemli, hogy valamennyien büszkék legyünk
1643 29|                volna kedves Miklós barátom, hogy ilyen fiút eresszek ki a
1644 29|                    de én jókor észrevettem, hogy mire a fiú megnő, régen
1645 29|                 gróf merevült meg, átlátta, hogy Józsa Gyuri Szentpáli ügyeskedésének
1646 29|             gondolja a fiúnak viszonyát, és hogy ma hiába beszél a felbőszült
1647 29|                      Miklós barátom?~- Azt, hogy neked igazad van, élj jogoddal,
1648 29|             szénakazal végébe, kiszámítván, hogy mire a vacsorához leülnek,
1649 29|                    valamennyinek hallatára, hogy az örökbékesség szerződésnél
1650 29|                addig sem, úgy megharagszol, hogy ki is dobatsz.~- Ne félj,
1651 29|                    és valamennyi fölugrott, hogy a tüzet oltsa.~- Megálljatok,...
1652 29|                   miért nem engedi a gazda, hogy oltsák?~Az egész kazalt
1653 29|                   Gyuri, várva a feleletet, hogy a haragért megfizettethesse
1654 29|                   mert most jutott eszembe, hogy te jöttél legutolján, a
1655 29|                     árulsz el?~- Megígéred, hogy vad tréfáiddal fölhagysz?~-
1656 30|                  Tudta a nemes lelkű férfi, hogy csemete között jár; ha patkós
1657 30|                 Valóban, itt volt az ideje, hogy papirosra tegyük e részleteket,
1658 30|                   után, ezerszer boldog én, hogy a hálás művészek vallomásaikat
1659 30|                     a gyöngéd érzelmű nőbe, hogy nincs már megmondani való.~
1660 30|                önmaguknak felelnek. Tudják, hogy elválnak, de búcsúzni nem
1661 30|                  szíven kapta a szó, látja, hogy a világ folyását el nem
1662 30|                  rekesztheti. Mért tagadná, hogy gyönge, leányát sírva adja
1663 30|               könyűt, és jól esik lelkének, hogy e nagy kötelességnek is
1664 30|                     Laborfalvi Róza" nevet, hogy ezt ma is taps között említi.~
1665 30|              véghetetlen kegyelmű istennek, hogy élvezete azon pontig, hol
1666 30|                 figyelt, ő csak azt hallja, hogy magyarul beszélnek. Zene
1667 30|                   küzködött, annyit fáradt, hogy most álltában is nyugszik.
1668 31|                    is gondomnak kell lenni, hogy korrajzot írok. Ha az utóbbi
1669 31|                   azt mondja, fölügyelő úr, hogy maga is háziúr lesz, hogy
1670 31|                   hogy maga is háziúr lesz, hogy jövendőre ne kelljen félnie
1671 31|                 holott az neki szavát adta, hogy nem nyugszik, míg a vakoknak
1672 31|                 alispán jókor számba vette, hogy a fölügyelőnek temérdeket
1673 31|                      mikor állítani mertem, hogy a vakoknak saját házuk lesz!
1674 31|                megépítése után nem hihette, hogy erélyében kételkedni merjenek.
1675 31|                    rendelt, sietett Budára, hogy a késedelmezésnek okát kifürkéssze,
1676 31|                   volt a helytartótanácsot, hogy a kisorsolás mikor történik
1677 31|                  Annyit mondhatok, barátom, hogy az ügyről még tudósítva
1678 31|                    Előre is biztosíthatlak, hogy a sorsolásba nem egyezik
1679 31|                     a jó barát, - sajnálom, hogy legalább jó tanácsot nem
1680 31|                 megkívántatóságok közől az, hogy rövidebb idő alatt, kétség
1681 31|                    talált, a megye kimondá, hogy pártfogása alá veszi, sőt
1682 31|             megijedt az alispán, azt hitte, hogy a vakok intézetének terve
1683 31|                     lássa meg a nagy ember, hogy a közlegények is mozognak.~
1684 31|               alispán bement a főjegyzőhöz, hogy az addig érkező leveleket
1685 31|                    hajnalban újra távozott, hogy hollétét meg ne tudhassák.
1686 31|                  első jelentése is az volt, hogy a helytartótanácstól is
1687 31|                bajuszát előre jól kikenvén, hogy attól remegjenek, mert a
1688 31|           segedelmet. Bocsássanak meg neki, hogy ezt jobban meg nem tudja
1689 31|                     ha hozzá nem tenném is, hogy az érdemet az képes megbecsülni,
1690 31|                     tudtul adja a megyének, hogy a vakok intézetére vonatkozó,
1691 31|                    és Földváry bízaték meg, hogy a fönséges nádornál kérendő
1692 31|               bizalmát bírta, vele tudatta, hogy a nádor mily kegyesen fogadá,
1693 31|             Tökéletesen; de vigyáznia kell, hogy meg ne erőltesse!~- Őrködjék,
1694 31|               Alispán úr, nem elég jutalom, hogy táblabíróvá tettek?~***~
1695 32|                  úgy rázhatott föl álmából, hogy egy Földváry, Fáy s a többi
1696 32|                  magát a nagy vakmerőségre, hogy a fővezér előtt okoskodni
1697 32|              papírcsomagot, maga sem hitte, hogy hóna alatt milliókat visz,
1698 32|                     megmenekülni járnak el. Hogy küzd a hullámzó tömegben,
1699 32|                     a hullámzó tömegben, és hogy rögösebb legyen a pálya,
1700 32|                  táblabíró volt. Milyen jó, hogy nem a takarékpénztárért
1701 32|                milyen nagyon fájhatna neki, hogy e címet nemcsak gúnnyá tették,
1702 32|                   az időben mindenki tudta, hogy a gróf alatt Széchenyit
1703 32|                   azóta sem igen hallottam, hogy valaki megemlegette volna
1704 32|                   világítótornya. Nem csoda hogy Fáy András legszentebb meggyőződésének
1705 32|                     elé tartá, azon hitben, hogy a nagy közönség könnyebben
1706 32|             egykedvű lőn, midőn észrevette, hogy Fáy nem egy eszméről beszél,
1707 32|                    a közönség meg van híva, hogy a keresztapaságot magára
1708 32|               beszédnek derekán észreveszi, hogy egy árva szót sem hisznek
1709 32|                 ajkai oly szárazak valának, hogy majdnem leragadt a nyelve,
1710 32|                   megdöbbenté a gúnyos arc, hogy e sok számvetés, éveknek
1711 32|                     magán a zsinóros ruhát, hogy meg ne fagyjon.~Minden izmában
1712 32|               forintot kér kölcsön, és fél, hogy visszalökik a váltót.~Mindenütt
1713 32|                ember elé is el merte vinni, hogy a nedves papírra hintse
1714 32|                    rá a porzót: észreveszi, hogy az a tintatartó után nyúl,
1715 32|                     azzal sem elégszik meg, hogy néhány tollvonással mondjon
1716 32|             üléséből, és itt látván idejét, hogy most már ő is mondjon valamit.~-
1717 32|               barátom, én is igen szeretem, hogy tapasztalatunk megegyez,
1718 32|                    nagy szerencsétlenségem, hogy nem igen értenek meg az
1719 32|                  volna is, nem merem hinni, hogy lelkének valóságos meggyőződéséből
1720 32|               világért sem merném gondolni, hogy híveim egyszersmind tanítványaim.
1721 32|                     sem merném megkérdezni, hogy tanaimért meg hagyná-e magát
1722 32|                marad, ezt ne feledje el. De hogy is lenne, mikor nem értenek
1723 32|                     azzal terhelje önmagát, hogy itt vitatkozásba kezdjen.~-
1724 32|                     el nem tudván gondolni, hogy az ő takarékpénztári eszméjének
1725 32|                      s merem rekommendálni, hogy ha tőlem elmenve, hazáig
1726 32|                olyan csodát, mint Krisztus, hogy a vizet borrá változtatnánk,
1727 32|                 tudnánk végre kieszközölni, hogy legalább a bort ne változtatnák
1728 32|                   beszélnénk az embereknek, hogy igen szép gondolat az ősi
1729 32|                    is az, de nagyon gyanús, hogy nem a régi szokás a csábitó,
1730 32|                    minden virágnak kelyhét, hogy a száz helyről szedett mézanyagot
1731 32|         emlékezőtehetségétől a hallottakat, hogy a vezérfonalat megtalálja
1732 32|                      egyszersmind gyanítva, hogy végre is a takarékpénztárhoz
1733 32|                  Nálunk senki sem hiszi el, hogy az irlandi ember húsvét
1734 32|                     üli meg a nagy ünnepet, hogy a nagypénteken megkoplalt
1735 32|         megmagyarázni, s én köszönöm önnek, hogy föltette rólam, hogy így
1736 32|                 önnek, hogy föltette rólam, hogy így is meg fogom érteni,
1737 32|              egyszerre oly ostobák lesznek, hogy semmi módon sem értik meg
1738 32|                     Ők azt sem értenék meg, hogy pénzünk akkor lesz, ha Magyarországon
1739 32|              elhiszi ezt nekem?~- A nélkül, hogy azt is kívánnám, amit az
1740 32|                    az a másik magyar ember, hogy ezt a gróf becsületszavára
1741 32|                  terjedtsége, s íme kisült, hogy csakugyan nem vitt tiltott
1742 32|                     portékát; az is kisült, hogy csongrádvármegyei fiatal
1743 32|                   szert, mondja csak nekik, hogy ne egyenek mindig zsírt,
1744 32|                   Hohó, - most jut eszembe, hogy beszédemet is a héringen
1745 32|              héringgel? Mert azt nem tudja, hogy én ezt a sovány és sós halat
1746 32|            feszíteni: bizonyos lehet benne, hogy nagyon meg fogom sajnálni.
1747 32|            tökéletesen meg vagyok győződve, hogy kedves barátomnak ez indítványa
1748 32|          Földvárynak érdemét ott mérem meg, hogy Széchenyinek ellenére is
1749 32|                   keservesen panaszolkodik, hogy akkor többet nem vett, sőt
1750 32|                 mint egy éretlen gyermeket, hogy többet vettem volna? Mert
1751 32|                  adott egyéb jutalmat, mint hogy táblabírónak nevezte.~***~
1752 32|                 Fáynak pedig bebizonyítani, hogy ő, az igehirdető, nem hamis
1753 32|              igehirdető, nem hamis próféta, hogy a közönség megérett a takarékpénztár
1754 32|                     úgyis most jut eszembe, hogy a takarékpénztárt ma nyitják
1755 32|                  magamat, midőn azt hallám, hogy Széchenyi azt mondá Fáynak,
1756 32|                 Széchenyi azt mondá Fáynak, hogy a magyar embernek nem kell
1757 32|                  szorgalomnak intő példája, hogy az egy szobás intézet ma
1758 32|                  kegyeletével indítványozá, hogy Fáy András nevétől egész
1759 32|            megkoszorúzottnak látta Fáyt, és hogy erre méltónak tartá, a hosszan
1760 32|                szokott.~A gróf mélyen érzé, hogy Fáynak csak ő adhat méltó
1761 32|          kitartásáért, kereste az alkalmat, hogy az okozott keserűséget megédesíthesse. ~
1762 32|                    Tamás, ki azt gondoltam, hogy ön csak poéta, ki milliókról
1763 32|                    most örömmel vallom meg, hogy a milliókat előteremteni
1764 33|                  olvasómat! Vigasztald meg, hogy a legutolsó ív következik,
1765 33|              vállalkozó elég, de szükséges, hogy alkalmas is legyen reá,
1766 33|                     alkalmas is legyen reá, hogy legelsőnek oda merjen állni
1767 33|             elhagyván a tárgyat, mondhatom, hogy Földváry az ügynek is hatalmasan
1768 33|              Imsósra, tudósították Budáról, hogy a helytartótanács vizsgálódását
1769 33|            áhítattal kérte, ne akadályozza, hogy egy kárvallott elégtétel
1770 33|                      azt is bölcsen tudták, hogy ő akarja őket kipusztíttatni
1771 33|                hiteti el velünk alispán úr, hogy egy hónap alatt átvágassa
1772 33|                   melyből annyit megértett, hogy a paksiak az időszámításhoz
1773 33|                      és megígértette velük, hogy ez ijesztő ellen ásóval,
1774 33|                    akart alkalmat nyújtani, hogy elrontsák a legszebb hadi
1775 33|                   négy hétre van szükségük, hogy az egész dolog ismét dugába
1776 33|                  izente a tekintetes úrnak, hogy másodmagával jött, amint
1777 33|                   Üdvözlé valamennyi.~- Jó, hogy együtt vagytok, annyiszor
1778 33|                kérdem, adtam-e okot valaha, hogy bennem kételkedjetek?~-
1779 33|                      Bizonyos vagyok benne, hogy minden okos ember őrültségnek
1780 33|                barátim, azt fogjátok hinni, hogy álomjáró vagyok, de kérlek
1781 33|                     Biztosítlak benneteket, hogy többször nem zaklatlak,
1782 33|          vármegyekatonának parancsot adott, hogy a Keglevich-házban lévő
1783 33|     vakengedelmességet. Elfeledte az ember, hogy a megyében nem adatott osztatlan
1784 33|             alispánnak? Zsarnok akar lenni, hogy parancsszavaira kényteleníttessék
1785 33|                    még az a tömjén is kell, hogy legjobb barátainak alárendelt
1786 33|            gimnasztikájában, csak az a kár, hogy ott füllenteni is megtanulnak
1787 33|                      a lélek is megkísérti, hogy a rejtett lyukon, oldalt
1788 33|                tudja Lator István, jelenti, hogy megjött, - rá lehet bízni
1789 33|                      szeretném azt mondani, hogy tán nem is igaz; de hiába
1790 33|                  Pedig azt mondják, István, hogy azon átvágásra két esztendő
1791 33|                  figyelmeztette a rendeket, hogy az átvágást addig kellene
1792 33|                 gyalázatnak.~- Ments isten, hogy e munkába kapjunk, - véli
1793 33|                    Jót áll a tekintetes úr, hogy előbb kész lesz e munka,
1794 33|                Megfontolta a tekintetes úr, hogy ahhoz a munkához évek kellenek?~-
1795 33|                        Igenis megfontoltam, hogy nem kellenek.~- Ha évek
1796 33|                 mintha figyelmeztetné őket, hogy ne okoskodjanak; szánalom
1797 33|                    gúnyolódva nézvén körül, hogy így győzze le az alispánt,
1798 33|                    általános vélemény volt, hogy rendkívüliségekre mer és
1799 33|                   sem érti, de maga mondja, hogy csodát akar csinálni, legyen
1800 33|                      Hány száz embered van, hogy így föllelkesíted magadat?~-
1801 33|                gyalogúton megyen: és bámul, hogy a talány megoldatlan marad.~
1802 33|              barátok kocsira akartak kapni, hogy a helyszínen győződjenek
1803 33|                     van, de azért szeretem, hogy önök eljöttek.~- Maradhatunk
1804 33|                   ti vagytok a hivatalosak, hogy megmutassam azt a napot,
1805 33|                kendet, most lássa meg kend, hogy az isten nem marad adósa
1806 33|                  isten, hanem én tudom azt, hogy: Földváry Gábor is valami.~
1807 33|                   hisz e cím oly nagy volt, hogy a legmagasabb cím mellett
1808 34|                 Függelék.~Nem tehetek róla, hogy e kis munkához függeléket
1809 34|               mintha mindenkiről föltenném, hogy a múltat egyáltalában nem
1810 34|                    is biztosítanom kellene, hogy Földváry, Fáy csakugyan
1811 34|                    a közönség kezébe, hanem hogy a kétségtelen adatok nyomán
1812 34|                    meg minden korrajzomban, hogy adataimra vonatkozólag magán-fölvilágosítást
1813 34|                    legalább ne gyanúsítson, hogy azt úgy loptam!~A bíráló
1814 34|                   kimondjuk rá az ítéletet, hogy oly gyönge ember, ki már
1815 34|                    önkényesen jártam el, az hogy az időszakot a mesebeli